Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

ÉSZAKM AGY ARORSZAG Péntek, 1959. juntas 5. Beszélgetés Gácsi Miklós országgyűlési képviselővel EGY MUN KASGYŰLÉSEN szólalt fel, akkor még nem, ismertem. A technikai fejlődésről volt szó, s meg­említette, hogy náluk, a Lenin Kohá­szati Művek tűzállótégla-gyárában is milyen sokat lehet majd várni a műszerektől. S most itt ülünk dol­gozószobájában. Csak néhány órával előbb tudtam meg, hogy Gácsi elv­társ elfoglaltsága nemcsak az üzem­re terjed. 1953 óta országgyűlési kép­viselő. Mi is lehet egy ilyen nagy ipari város képviselőjének a feladata, te­vékenysége? Bizony a kérdésre ne­héz válaszolni. Csak akkor láttam ezt igazán, amikor búcsúzásnál ke- zetfogtunk. Még felsorolni is sok az országgyűlési képviselő munkáját, nem még azokban eljárni, választ ad­ni, intézkedni. Nyugdíjas emberek­kel kell tárgyalni, országos ügyekben ‘kell eljárni, beszélni tanácselnökök­kel, előadókat felkérni, bekopogni az iskolák ajtajain, járni a megyét, eljutni a legkisebb községbe is. Legtevékenyebben a népfront vá­rospolitikai bizottságában fejt ki munkát. Közismerten nagy érdeklő­désre számottartó dolog városunk, Miskolc jövője, fejlődése, alakulása. A későbbi lépések megtevéséhez sok, mindent meg kell gondolni, sok em­ber véleményé' szükséges. De hogy is megy ez? Miskolcnak minid a négy nagy kerületére vonatkozik a város- politikai fejlődés és átalakulás. Em­lítsünk csak néhány villanást. A vá­rosfejlesztési bizottság, amelynek más képviselő is tagja, ezenkívül tqbb szakember, városi vezető, ki­dolgozza az irányelveket. Ezek azon­ban csak elvek. Az a cél, hogy sok ember segítségére, tevékenységére támaszkodjon. A terveket nagy hall­gatóság előtt vitatják meg és példá­ul mi lehet a téma az I. kerületben? van-e miskolci család, ahol nem .esik szó a színházrólvagy a termé- szetkedvelök nem beszélnek-e eleget az Avasról, a kilátóról? Ezek a vá­rospolitikai fejlesztés jövő dolgai, aztán ahogy tovább soroljuk, a SZOT-ház felépítése. S egy-egy ilyen értekezlet, ahol a terveket vitatják, nem lehet csak amolyan összejöve­telféle. Erről a képviselőnek gondos­kodnia kell. Hozzáértő szakembere­ket kell felkérni, hogy minden fo­rint jó helyre jusson. A II. kerületben a köztisztasági távlati beruházások, művelődéshely­zet, üzemi művelődési együttesek problémáinak kell nagy figyelmet szentelni. A 111. kerületben, melybe Lillafüred is tartozik, már az ide­genforgalom, a műemlékvédelem nyer elsőbbséget. A IV. kerületben, Hejő- csabán, Miskolc-Tapolcán. Szirmán a városi fejlődés elmaradását kell pó­tolni, s a várospolitikai terveknek er­re nagy figyelemmel kell lenniök. Ez csak egy részlete a képviselői munkának. Hányán és hányán ko­pogtatnak Gácsi elvtárs ajtaján nap­közben, vagy éppen állítják meg a kemencék körül bent a gyárban. Legutóbb számos idősebb nyugdíjas jött és nem kéztördelve, kalaplen­getve, mint ahogy az egykori képvi­selőknél ez szokás volt, hanem úgy jönnek, mint ismerőshöz. — MIKLÓSKAM, nem lehetne emelni a nyugdíjamat? — kérdezi egy idősebb bácsi. És Gácsi elvtárs szép sorjában megkérdezi az öreget. Kiderül, hogy a legújabb nyugdíj­rendelet értelmében, ott, ahol egy családon belül az asszony kora már meghaladta az 55 évet és a férj nyugdíja nem haladja meg a 850 fo­rintot, ott lehet 100 forint javítást tenni. És a bácsi hálával néz a kép­viselőre és az egykori esztergályos- tanoncra gondol. Mert valamikor így kezdte, a vasgyárból került ki. 1945 tárta ki előtte is a kapukat. így haladt, jutott el egészen az ország- gyűlési képviselőségig. Látszat sze­rint sémának tűnik ez, pedig csak A Szovjetunió visszautasította Irán alaptalan tiltakozását A teheráni szovjet nagykövetség visszautasította az iráni külügymi­nisztérium tiltakozását, amelyek sze­rint szovjet repülőgépek állítólag megsértették Irán légitérét. __Illetékes szQyjgt.szgryek.„.„közlése • szerint szovjet repülőgépek egyetlen egy esetben sem sértették meg Irán légiterét. Mint á szovjet nagykövetség jegy­zékei megjegyzik, az illetékes szov­jet szerveknek minden alapjuk meg van annak feltételezésére, hogy Irán légiterében közvetlenül a szovjet ha­tár közelében egy harmadik hata­lom repülőgépei cirkáltak. A szovjet hatóságok pontos ada­tokkal rendelkeznek arra vonatko­zóan, hogy az iráni hatóságok a leg­utóbbi légi hadgyakorlatok idején megengedték az Egyesült Államok­nak, Angliának,. Pakisztánnak és Tö­rökországnak, hogy felhasználják Irán légiterét közvetlenül a szovjet határok közelében. Mint a szovjet jegyzék rámutat, ezek a cselekedetek ellenséges és provokációs célokat szolgálnak, közvetlenül a Szovjetunió biztonsága ellen irányulnak és ellen­tétben állanak a fennálló szovjet— iráni szerződésekkel. (MTI) Ünnepélyesen zárul a pártoktatási ér Az 1958—59-es pártoktatási év rö­videsen befejeződik, néhány napon belül valamennyi oktatási formában megtartják az utolsó előadást, illet­ve konferenciát. A most záruló fog­lalkozások sorozatában — valameny- nyi oktatási formában — kiemelke­dő jelentőségű volt az SZKP XXI. kongresszusa anyagának tanulmá­nyozása. Az oktatási év minden pártszerve­zetben ünnepélyesen fejeződik be, s a záróünnepségeken könyvjutalmat és oklevelet nyújtónak át a legkivá­lóbb propagandistáknak és a legszor­galmasabb hallgatóknak. 1 öS biíúüwis Gácsi elvtárs tudná megmondani, mennyi álmatlan éjszaka, tanulás fűződik ehhez az úthoz. Techniku­mot végez, majd a műszaki egyete­men szerez oklevelet, s ma a kohá­szati technikumban már az ő tüze­léstan” című könyvéből tanítják az új generációt. A gyárról is sokat lehetne beszél­ni, melynek ő az irányítója. De sze­rényen elhárítja az érdeklődést. Pe­dig nem kis dolgokról van szó. Az ő vezetése alatt kísérletezik ki hazai anyagból a samott-téglák alapanya­gát, s ezzel sok-sok millió devizát ta­karítunk meg az államnak. Aki gyakran lapozza az újságok óldalait, az tudja, mennyi újítás indul ki a Lenin Kohászati Művek tűzálló- tégla-gy árából. Nemrégiben a diósgyőri Mária ut­cából azért keresték meg, mert rossz volt az ivóvíz-ellátás. Az utca mere­dek, s télen horogra alcasztott vödrö­ket cipelni nem valami biztonságos. De az arra lakók tudták, hogy a Ne­hézszerszámgépgyárnak ott vezet el az ivóvíz nyomócsöve. — NEM LEHETNE abból nekünk is juttatni egy kicsit? — kérdezték a Mária utcabeliek, S a képviselő útra­kelt, hogy eljusson egészen a gyár igazgatójáig. S az érdeklődésre nem sokkal később, hamarosan megnyug­tató hírt közöltek a Mária utcaiak­kal: a Nehézszerszámgépgyár igazga­tója beleegyezett, s amint a tanács­nak meg lesz a pénze, azonnal új kutakat nyitnak. — Nem fárad bele a sok munkába? — Igaz, hogy sok a munkája a képviselőnek, de nagyszerű tudni, hogy segíthetünk a választóknak. Nemrégiben Tiszapalkonyán jártam, építőmunkások, kubikosok között, s tudja, meghallottam félfüllel vala­mit: Elmúltak már a választások, mégis itt látni a képviselőket? Tud­ja, ez nagyon jóleső, s aki ismeri a régi kortes-világot, a kaszinókban tanyázó képviselőket, az ma a fenti véleményt csak örömmel könyvelhe­ti el. Az iskplák pedagógusai is sokat beszélhetnének választottjukról. Gá­csi elvtárs gyakran keresi fel a ne­bulókat, mert egy képviselőnek sok iránt kell érdeklődnie. És gond, ap­ró baj, megoldásra váró dolog van még sok. Az egyik iskolában az a baj, hogy ha esik az eső, nagy a sár az udva­ron, a cipőkről bekerül a terembe. S máris kínálkozik a segítő készség. A kohászatban nagymennyiségű dolo­mit melléktermék van, s ezt szemét­ként kezelik. Ez igen alkalmas útépí­tésre, javításra. S a sáros iskola előtt hamarosan megáll egy dömper, — megszűnik a por. Ugyanígy a sáros utcára is jut a dolomitból, mert hi­ába, betonutakat még nem tudunk mindenütt építeni. DÉLUTÁNBA NYÚLIK már a be­szélgetés. Egy perc sem múlik el hallgatagon, anélkül, hogy újabb és újabb dolgokat ne ismernék meg ab­ból a feladatból, ami egy képviselő­re hárul. S amikor elbúcsúzom, a tiszapalkonyaiak említése jut eszem­be. Milyen jó, hogy nálunk nemcsak választáskor találkoznak az embe­rek a képviselőikkel... GARAMI ERNŐ NEM VAGYUNK EGYEDÜL l\l apók óta nagy az ■i * izgalom a gönci Leány Nevelőotthonban. Hogyne lenne, amikor szeretett patronalóikat várják szombatra, akik ajándékkal, énekver. gennyel kedveskednek nekik a Nemzetközi Gyermeknap álkalma- . wtl Hangverseny. hang. verseny... vajon mi le­het az? nyílik csodálko­zásra az apróbbak sze­me, de még a nagyobbak is fejüket összedugva tanácskoznak az isme­retlen fogalom értelmén Nevelőik magyarázzák meg nekik, a most már boldog izgalommal vár­ják a csodásnak ígérke­ző napot. Végre felvirrad a nagy nap. Külsőleg* olyan, mint a többi. Az élet fo­lyik a maga megszokott medrében de valami csodálatos jó érzés, el­fojtott várakozás izgal­ma éa a csillogó sze­mekben. — Mikor jönnek a bá­nyász bácsik? kérdezik százszor is. — Nemsoká re itt lesznek, suttogja a másik. Ezerszer kiszó­lnának a kapuba, kémle­lik a távolt.-- Jönnek! Jönnek! itt vannak. — hangzik egyszerre a diadalkiál­tás. Abba marad a já­ték. félbemarad az ének, ég boldogan ugrándozzak körül a szürke kocsit. Kinyílik az ajtó, s majd­nem a lábáról húzzák le a »Mesemondó bácsi«-t. A másik csoport Molnár József né nyakán csüng, hogy lépni sem tud tő­lük. Az autóbuszban ér­kező kis vendégeket kí­váncsian vizsgálják. Majd megindul az álta­lános ismerkedés, be­szélgetés, játék. Az előkészület ideje gyorsan elszalad s végre megnyílik a »varázsajtó« és megilletődött csend­ben foglalnak helyet a gyerekek. Nem tudják, hogy most mit is nézze­nek, a vendégeket, vagy a titokzatos csomagokból előkerülő ajándékokat. — De csitt! Csend le­gyen! Ica néni áll elé­jük, aki kedves szóval köszönti őket a gyer­meknap alkalmából. Majd Lasztoczky bácsi lép a mikrofon elé, meg­nyitja a hangversenyt, bemutatja a művészeket és ismerteti a műsorszá­mokat. — Peregnek a számok. Egyik szebb, mint a másik, s az ott­hon gyermekeinek sze­me előtt kitárul egy új világ kapuja. Ennek az új világnak, a művészet világának új-, furcsa le­vegője megcsapja a szí­vüket, egyik-másik szomjasan szívja magá­ba, s tálán libben a perc­bén dől el, hogy ki lesz a jövő művésze ebből a kis csapatból. A kis művészek örül­nek a tapsnak, a siker­nek, de vajon tényleg megérzik-e, hogy milyen sokat nyújtottak ezek­nek a gyerekeknek? A hangverseny befe­jezéséül kedves megle­petésként az utolsó számmal az otthon peda­gógusait köszönti Lasz­toczky Agnes, a közelgő pedagógusnap alkalmá­val. Ehhez kapcsolódik Molnár Józsefné. aki könyveket nyújt át ne­kik. Az ajándékozás to­vább folyik és a kicsik boldogan nézegetik a miskolci járás édesanyái­nak ajándékait és a tröszt édességet rejtő csomagjait. — Én még nem kap­tam semmit, — izgul a kis Horváth Mari. — Ne- félj, kis Mari. nem feled­keznek meg rólad sem, a szeretet forrása ki­apadhatatlan. jut belőle mindnyájatoknak. Érzi is ezt az otthon minden kis lakója, s kis szívé­nek meleg szeretetével ■ fordul a tröszt minden bácsija és nénije felé, édesanyjának érzi a mis­kolci járás valamennyi asszonyát és leányát. A késő estébe nyúlik boldog c&acsogásuk, a sok öröm felett. Már elég késő van ahhoz, hogy »az édes álom pil­langó képében« szálljon a szemükre. Mosolygó arcuk botdog kifejezése mutatja, hogy a valóság Öröme álmukban is foly­tatódik ... Aludjatok csak, ál­modjatok szépeket, nem vagytok magatokra hagyva. Vigyázva áll fö­löttetek a párt, a társa­dalom gondos szeretete óv benneteket, boldog, vidám gyermekkort és biztos jövőt nyújtva számotokra. Bozjsó Ilon« A munkásosztály értelmiségéről A Lenin Kohászati Művek karbantartó gyárrészlegének fiatal mérnökei, műszaki vezetői ,és idősebb munkások töltötték meg ked­den délután a Műszaki Klub nagytermét. A megbeszélést a gyárrész­leg egységes pártvezetősége és KISZ-bizottsága szervezte. Megjelent és az elnökségben foglalt helyet Valkó Márton elvtárs, a vállalat igazgatója, Járdán Ferenc elvtárs, a KISZ-bizottság titkára, Kutasi György elvtárs, az alapszervezet párttitkára és Bencze József elvtárs, a gyárrészleg műszaki osztályának vezetője. Napitenden az ifjú értel­miségiek aktuális problémái szerepeltek. A VITAINDÍTÓ előadásban Bencze elvtárs rámutatott, hogy a pártvezetőség Nemes Dezső elvtárs­nak, a Népszabadság májiss 26-í cik­ke nyomán javasolta ezt a vitát. A cikk megjelenésekor, de egyébként is többször felmerült a gyárrészleg­ben a munkásosztály vezető szerepe és az értelmiség helyzete. A bevezető alapos elemzést adott a munkásosztály vezető szerepéről. A marxizmus-leninizmus klassziku­sainak tanításai alapján cáfolta azt a revizionista nézetet, hogy az értelmi­ség a jelenkorban a vezetésre híva­tott osztály. Az értelmiség nem ön­álló osztály és nem is képes a szo­cializmus építése vezetésére. Csak a munkásosztály. amely forradalmi szervezet, vezető ereje a marxista- leninista párt, . képes a vezetésre. Egyes értelmiségieknek az a nézete, melyszerint ők hivatottak a vezetésre és nem a munkások. Ez helytelen, mert csak az egyes munkásokat lát­ják és nem azt. hogy a munkásosz­tály mint egész, mint osztálv a vezető erő. Teljesen hibás az a felfogás, mi­szerint a munkásfiatalból lett értel­miségi valamiféle alacsonyabb »rang­sorba-« kerül azáltal, hogy értelmisé­givé válik. A munkásosztályhoz va­ló tartozást nem az dönti el, hogy valaki fizikai munkán dolgozik-e, vagv szellemi munkát végez. A meg­határozó, hogy elfogadja-e, magáévá teszi-e a munkásosztály és pártja célkitűzéseit, dolgozik-e ezek gyakor­lati megvalósításáért. Ha igen, akkor ez a munkásosztály értelmisége, nem különálló és különösen nem szem­benálló réteg. Ezek után elmondta, hogy emellett is sok még a tennivaló. Népi demok­ráciánk ellenségei nagyon jól tud­ják, hogy éppen a fiatalok azok. aki­ket könnyen lehet irányítani és ne­veléssel formálni. Ezt abban az idő­ben, amikor pártunk a burzsoá ide­ológia szétzúzásával volt elfoglalva, ki is használták. Az ifjúság egy ré­szébe beoltották a Nvugat felsőbb­rendűségét, ezek segítségével és a meglévő hibák felnagyításával, hamis jelszavakkal sikerült az ifjúság jelen­tős részét megtéveszteni és pillanat­nyilag maguk mellé állítani az 1956-os ellenforradalom idején. EZEK. AZ IFJiTSÄGRA KÄROS HAT ÁSOK, — a fiatalok egy részét követelőzőkké teszik a párt- és műm- kásosztállyal szemben. Nagyfokú ön­teltség burjánzott el közöttük, ami akadályozta a kollektívába való beil­leszkedést. A nagyhangú, elbizako­dott ember nem képes megtalálni a helyét a mi társadalmunkban. Mások munkáját nem azzal a szemmel nézi, mint a sajátját. Összeférhetetlen lesz, a dolgozók megbecsülését elveszíti és elveszíti azt a lehetőséget is, hogy sokat tapasztalt, jó szakmunkásoktól tanulhasson. Az ilyen ember egy fej­jel mindenkitől magasabbnak érzi magát, elszakad a dolgozóktól. Az ilyen fiatalok politikailag elsorvad­nak, mert, ha meg is tanulná, vagy tanulta a marxizmus tudományát, gyakorlatban érvényesíteni képtelen. Lenin elvtárs az ifjúság feladatai­ról többek között azt mondja: »Ha a kommunizmus tanulmányozása csak abból állna, hogy az ember elsajá­títja azt, ami a kommunista művek­ben, könyvekben és brosúrákban van kifejtve, akkor túl könnyen meges­hetnék. hogy kommunista betűrágó- kat, vagv szájhősöket kannánk, akik megtanulták a könyveket, de azokat az ismereteket összefoglalni képtele­nek és nem tudnak úgy cselekedni, ahogy azt a kommunizmus megköve­teli .« Befejezésül Bencze elvtárs a szo­cialista erkölcs néhány vonását mu­tatta meg, különösen hangsúlvozva: a szerénytelenség ellen kell legke­ményebben fellénni. Elég általános ugyanis, hogy sokan jogtalan követe­lésekkel lépnek fel, annak ellenére, hogy munkájuk után erre nem na­gyon jogosultak. A VITÁBAN TÖBB FELSZÓLA­LÁS hangzott el. Az elvtársak sokol­dalúan mutatták meg a munkásosz­tály vezetőszerepének kérdését és foglalkoztak az ifjú értelmiségiek helyzetével. Idősebb elvtársak el­mondották, hogyan éltek a múltban. Nem egyszer gyalog mentek Diós­győrből Pestre munka után. Mikor ők szakmát tanultak, senki nem kér­dezte meg tőlük, hogy kapnak-e fi­zetést. Most pedig nagyon sok fiatal még jóformán be sem köszön a ka­pun, máris azt kérdezi, hogy mennyit fizetnek. A diploma egymagában még nem minden, a tudás, a végzett munka jogosít arra, hogy igényekkel lépjen fel valaki. Elég jelentős helyet kapott a vi­tában, hogy már az egyetemeken na­gy pbb gondot kell fordítani a leendő értelmiségiek nevelésére. Nem elég csupán, hogy jó szakemberek ke­rülnek az üzemekbe. Az is nagyon lényeges, hogy milyen a politikai ál­lásfoglalásuk, a munkásokkal való kapcsolatuk. Tudnak-e szeré­nyen viselkedni. Igaz, új ember sze­me, olyat is meglát, ami a megszo- kottság miatt másnak nem tűnik, fel, nagyon káros azonban, ha egy új értelmiségi megfeledkezik arról, hogy még a gyárban ő nagyon sokat tanulhat a munkásoktól is, mert ők már gyakorlatból ismerik az egyes termelési folyamatokat. Gyakori az üzemben olyan véle­mény. hogy kevés fiatal van vezető beosztásban. Ez így nem állja meg a helyét. A vitában kitűnt, hogy sok fiatal vezető van fontos helyeken. Indokolatlan, hogy mindenhová fia­tal diplomásokat állítsanak. Vannak olyan vezetők a. gyárban, akik jól végzik munkájukat és csupán azért, hogy az ő helvükre diplomás kerül­jön. nem fogják leváltani őket! A fi­atalok előtt korlátlan lehetőségek állnak, mert a gyár napról-napra fej­lődik. Az előrelépés csak a képes­ségtől, szorgalomtól és a munkás- osztály ügyéhez való hűségtől függ — mint erre Valkó elvtárs rámuta­tott. A GYÁRRÉSZLEGHEZ ÉRKE­ZETT új -mérnököket, akik most jöt­tek ki az egyetemről, úgy fogadták, hogy megmondták nekik: nem ülnek maid »aranyszékben« hanem dolgoz- niok kell. Helyesen tették, hogy azokat, akik üzemi munkára mentek, jobban is fizetik, mint aki irodába kérte magát. Emellett még az üzem­ben sokkal többet tanulnak. Tisztázódott a vitában, helytelen az a nézet, hogy a politikai nevelés csak a pártszervezet és a KISZ fel­adata. Ez egyébként is érvényes a társadalmi élet minden területére. Senki nem vonhatja ki magát a fe­lelősség alól. A fiatalok oolitikai ne­velése össztársadalmi ügy. Minden­ki. akinek a társadalomban elfoglalt helye ezt megengedi, vagy megköve­teli — a családtól a szélesebb közös­ségig — tartsa azt szem előtt. Külö­nösen jogos ez az igény az iskolák­kal. a tanintézetekkel szemben. Konstruktív javaslatok hangzot­tak el arra vonatkozóan, hogy a fia­talságban rejlő energiákat jobban gyümöicsöztesse a gyár vezetősége és a fiatalok öntevékenyen vállaljanak magukra feladatokat. Szóba került a régi értelmiség is. Előttük ugyancsak korlátlan lehetőségek állnak az alko­tás, a munka területén. Akik támo­gatják a munkásosztály célkitűzéseit, segítik munkáját, mindig megbecsült tagjai maradnak .társadalmunknak, * Helyes volt ezt a megbeszélést összehívni, mert tisztázódnak fon­tos kérdések. A fiatal értelmiségiek elmondhatták véleményüket, kö­zelebb kerültek egymáshoz a mun­kásokkal és ezzel a további előre­haladás szilárd alapját rakták le. Déri Ernő Bányászok versenyfelhívása Az elmúlt napokban levelet kap­tunk Ormosbányáról. A levélben az áll, hogy Szonták Béla VI-os aknai, nyolc fős brigádja versenyre hívja ki a Borsodi Szénbányászati Tröszt azon munkacsapatait, amelyek Hida­si-féle rakodógépekkel dolgoznak. A versenykihívás célja az, hogy a párt- kongresszus tiszteletére több, jobb és olcsóbb szenet adjanak a népgaz­daságnak. Ezt tartották szem előtt, amikor elhatározták a csapat tagjai, hogy produktív teljesítményüket 7 és fél­tonnára emelik, a kieső két műsza­kot minimálisra csökkentik, betart­ják a technológiai fegyelmet, baleset­mentesen dolgoznak, minimumra csökkentik az igazolatlan hiányzást. Elhatározták továbbá, hogy a meg­engedett meddőtartalmat, valamint a robbanóanyagfelhasználást is csök­kentik. E nagyszerű vállalásokhoz az ak­na vezetősége az adott körülmények között segítséget nyújt, illetve bizto­sítja a műszaki feltételeket. Remél­jük, a tröszt területén lévő Hidasi rakodógépekkel dolgozó csapatok csatlakoznak e nagyszerű verseny- felhíváshoz;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents