Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-19 / 115. szám

Kedd, 1959. május 19. CSZAKMAGYARORSZÁc. 3 Kelet és Nyugat találkozása Riport a Budapesti Ipari Vásárról HA A VÁSÁRRENDEZŐ VÁRO­SOK sorrendjét akarjuk felállítani, Budapest előkelő helyet foglal el, — harmadiknak következik. Vásárgya- korlatunk tehát nem kicsi, amit fé­nyesen bizonyít az idei Budapesti Ipari Vásár is. A mintegy 220 ezer négyzetméter­nyi területen helyet foglaló Ipari Vásár sok érdekes látnivalót tartó­cipőket, a divatos nyári szandálokat, papucscipőket. NAGY SIKERE VAN A VÁSÁ­RON az építőipari pavilonnak, ahol a legideálisabb családi fészkek ter­veit mutatják be az építészek. Min­denki ízlését megragadták a beépí­tett bútorzatú konyhák, a barátságos ebédlők és hálószobák, a fotóceílás mosőószobák. Az agglegények sóvőr­A vásár főbejárata. (Foto: MTI Fényes) gó szemmel nézték az úgynevezett „agglegénytanyát”, amely olyan pa­zar kiállítású, berendezett lakás, hogy aki ilyenben lakik, biztosan nem gondol a nősülésre. Az építő­ipari pavilon érdekessége még, hogy bemutatja azt az óriási építkezést, ami országunkban, helyesebben Bu­pításával, fejlődésével, a jelenlegi gyártmányokkal, továbbá azzal: hQ- gyan, milyen kemencékben „fortyog” az acél. Igen szép kiállítású a diós­győri gépgyár pavilonja is, ahol a látogatók a legújabb típusú gépek­ben gyönyörködhetnek. Az itt lévő elvtársak nagy szorgalommal ma­gyarázzák az érdeklődőknek, hogy a diósgyőri gépgyár termékeit az öt világrész valamennyi országába szál­lítják, ezzel is növelve a magyar var világhírét. A MAGYAR IPAR BÜSZKESÉ­GEI MELLETT nagy tetszésnek ör- •?ndenek a szomszédos államok pa­vilonjai is.. A meglepetések pavilon­éinak a Szovjetunió pavilonja szá­mít. A hatalmas 1600 négyzetméte­res csarnokban mindig annyi a láto­gató. hog'll m^g ro-n n-nv.bostűt sem lehet leejteni. A kiállított tárgyak szórna m^^dncm eléri a háromezret. A leqs~eub. legim.vozrínmbh látvány z r'oin, leovj'ihh *f*ru.sú sze- méln,'né~'1'öcsik sora. A ZTL—111-es és a Sirói*' nevet viselő autókat olyan hát'i'm”* '•mheratgírű veszi körül, hogy alig lehet megtekinteni. Ez inén’ — mondogatják a látogatók. A Gorkij A '’tógvór mnvliásai — akik a gevkoe-'kat ryórti^k — alig győz­nek válaszolni a kíváncsiskodóknak. Van olvr,v ember, aki töviről-heqyire ménérdeklődi a kocsi működését, rendszerét. — A Si*ólv 160 kilométeres sebes­séggel tvd futni óránként, mintegy 196 lóerős, s 17 liter benzint fogyaszt 100 kilométerenként. Fékjei és ke­rekei léghűtésesek, ablakai automa­tikusan vuílnek. és zárnak — kapják meg a kérdezők a választ. A SZOVJET PAVILONBA BEL­JEBB KERÜLVE, az ovtilco.i ipar gyártmányai ejtik bámulatba a né­zőket. A legújabb típusú fényképező­gépektől kezdve, a mikrofilmfelvevő berendezésig minden van itt. Hatal­mas tömeg tolong az orvosi műsze­rek vitrinjei előtt is. A kínai pavilon híven tükrözi a „nagy ugrást”, a kínai ivar naay- iramú fejlődését. A legkorszerűbb szerszámgépektől kezdve, a mező­Kádár János elvtárs a Lenin Kohászati Művek pavilonjában. (Foto: MTI Friedmann) dapesten folyik. Az új lakótelepek egész sorát láthatja a látogató képe­ken, maketteken. A magyar ipar pavilonjai között a diósgyőrieké is ott büszkélkedik. A Lenin Kohászati Művek pavilonja, amely kívülről az ómassai őskohót gazdasági termékekig minden meg­található. A hatalmas képek, felira­tok számot adnak arról az óriási fejlődésről, amely Kínában szinte egyik évről a másikra végbement. A legnagyobb meglepetést azonban — különösen a nőknek — a színpom­pás selymek, hímzések tartogatják. Annyi itt a finomabbnál finomabb selyem, hogy aki nem látta a kiállí­tást, szinte el sem tudja képzelni. Egy-egy nő félóráig is elácsorog a gyönyörű holmik előtt. A csehszlovák pavilonban főleg a gépeknek van igen nagy sikerük. Sok látogatója van a Szovjetunió pavilonjában a ZIL—111-es személygépkocsinak. (Foto: MTI Fényes) alig gyűrődő műszál-szövetekből, a legdivatosabb selyemanyagokból. A gyönyörű anyagokat, selymeket lát­va, nem egy nő jelentette ki: „ilyet a jranciáK, sem tudnak gyártani”. Sokan csodálták meg a férfi és női ábrázolja, valósággal csalogatja a látogatókat. Még annak sem érdek­telen megtekinteni a diósgyőriek pa­vilonját, aki nem nagyon ért a ne­héziparhoz. A pavilonon belül a lá­togató megismerkedhetik a gyár ala­Ezenkívül „slágerének számít még a lengyel pavilon, ahol az ipari ter­mékek mellett, legnagyobb sikert a helikopterek aratják, amelyek állan­dóan a levegőben vannak a vásárlá- tcgatók legbátrabbjaival. Nagy láto­gatottságnak örvendenek az NDK és a Bolgár Népköztársaság pavilonjai is. A különböző nyugati államok ki­állítóinak pavilonját is nagyon sokan keresik fel, s hosszasan gyönyörköd­nek a szebbnél-szebb, praktikus ki­állított tárgyakban. Meglepetést tar­togat a látogatóknak a jugoszláv pa­vilon is. AZ 1959-ES BUDAPESTI IPARI VÁSÁR híven tükrözi a magyar ipar gyorsütemű fejlődését, híven tükrözi a Szovjetunió, Kína és a népi demok­ratikus országok, az egész béketábor erejét. Az ezévi Ipari Vasár megte­kintése óriási élmény; a kiállított tárgyak sokaságát, nagyszerűségét, színpompáját sokáig nem felejti el a látogató. FODOR LÁSZLÓ A diósgyőri vasas kultúr munkások segítséget várnak A diósgyőri kiskocsmából hárman bizonytalankodnak ki az utcára. Összeölelkezve énekelnek... Egy bar­na, hullámoshajú fiatal nekivörö­södve hadonászik: — Azt énekeljük Pali bátyám, hogy »Hej, te bunkócska...« Azt a régit... S kezdi is. A többiek belekap­csolódnak a dalba. Az utca lakói riadoznak. Álmos fejek tekintenek ki az utcára. Szitkozódnak, hiszen este tíz óra múlt. Rendőr láp az ordítva éneklőkhöz — Én becsületes munkás vagyok, senkinek semmi közé hozzá, hogy énekelek Szeretek énekelni. Érti?! — Este tíz óra után az utcán ti­los énekelni. Ezt tudják maguk is, — csitítia p vitatkozót a rendőr. — Akkor hol énekeljek? Közelebb- lenünk. A két fiatalabb ismerős. Három, vagv néev évvel azelőtt a Színvavölgvi Művelődési Kör énekkaréba^» c7orenpit. Onnan az ismeretség A szolgái'Qndőr a kre beszél, meggyőzi őket s ők elindulnak haza A huHámoshaiú fatal tíz léoés után óira énekel. De most már halkan, macának: »... sohse hallok 'olyan gyönyörű nótasrót...« Város végén kurt» ucKar... A Nagy Sándor utca végén, egy szűk udvaron két alacsonv ház sze­rénykedik A iohbkézre esőből ének­szó és táncoló lábak dobogása hal­latszik ki. Esteledik. Az. udvaron ágaskodó harangláb ütött-kooott bronza m^pcsendül és tűlharsogía a táncolok lármáiét. Ajtó csanódik. három-négv férfi lén ki az udvarra. Tréfásan rázzák öklüket a haran­gozónő felé. — Haovie már abbéi . . A békésnek tűnő alkonyati ha­rangzúgás a Szmvavölgvi Művelődé­si Kör tánrkarát nvu^talanítia. S "w negyedóráig amíg kong az ön­tött bronz, a táncosok kénvszeroi- benőt tartanak Add;g a gondnok néni friss vízzel kínália a tánctól kimelegedett és elfáradt fiatalokat. — Ne igyál annyit, tüdeg. bere­kedsz. --- intik Prrvrpáct a dobogó lábaktól felvert "or szürkén lerakódik a nedves, foltos falra. Maid óira felröppen é«s a to­rokra ül amikor p harangzúgás be­fejeztével folytatják a táncoróbát. 25—sn fia.rbaíi rrr>b ocrvtsze»»« a tán­cot. Idegen férfi lén be. Az^z nem idegen, a táncosok ismerik már A szomszéd temolomba iáró hívők egyike. — Kérem, halkabban énekeljenek és ne dobogjanak annyira, nem tud­juk végezni az istentiszteletet. A táncosok fanyalogva Próbálnak eleget tenni a kívánságnak, hiszen ők jó szomszédok akarnak lenni. Borravaló, — amely még sörre sem elég! — Tudja, milyen nagy idő négy perc? — magyarázza lelkesen egy olajos arcú lakatos. Hát négy per­cig tapsoltak táncunk utón. Hétszer húzták fel a függönyt... Nem akar­tak leengedni bennünket a színpad­ról. A VI. Vasas Fesztiválra emléke­zik vissza Spisák Béla, amelyen 160 kultúrmunkással képviseltette ma­gát a Szinvavölgyi Művelődési Kör. Amikor erről beszélgetünk, Demeter István esztergályos is kikapcsolja a gépét egv percre. Érdekes problé­mának találja. _____________ — Igen, fent jártunk a Vasas Fesztiválon. Minden nagyképűség nélkül állíthatjuk: nagy sikerrel sze­repeltünk. És mit gondol, a három patronáló vállalat mennyivel támo­gatta ezt az utat? Két-kétszáz fo­rinttal. 160 embernek 600 forint?! Még egy pohár sört sem tudtunk mindannyiunknak ebből venni. A Könnyűgépgyár forgácsoló üzemrészéből sokan tagjai az együt-i tesnek. Perceken belül 6—8 ember­rel beszélgetünk és nem hallunk mást, csak panaszt és panaszt. — Igazi mostohagyerekek va­gyunk. Országos viszonylatban hí­rünk van, üzemen belül pedig nem is ismernek bennünket úgy, mint kultúrmunkásokat, — panaszolja Va^gá Imre elvtárs. Árvái Krisztina rajzoló, az ének­kar tagja »derűsen« meséli, hogy — mint a natkányok — pincében próbáznak. És ez a pincében próbá- zó munkás énekkar a VI. Vasas Fesztiválon a Sugár: »Hej, páva ..« című számával kiválóan szerepelt. — Egy otthon kellene, ahová mindannyian eljárhatnánk — mondja Tóth Ilona esztergályos. A többiek nevetnek rajta. »Ugyan, hiszen van nekünk — papíron.« És elmondják, hogy a vasgyári étterem felét hiva­talosan megkapták, de a gyakorlat­ban — sajnos — nem. Sok mecénás — kevés segítség A Szinvavölgyi Művelődési Kört három nagyüzem patronálja. A DI- MÄVAG, a Könnyűgépgyár és a Nehézszerszámgépgyár. A »sörre- sem-elég borravalóból« kitűnik, mi­lyen támogatást kap az együttes a három gyártól. Pedig az együttes nem is olyan régen 500 diósgyőri kultúrmunkás tevékenységének adott keretet. Ma papíron is csak 380 taggal rendelkezik. De 160 ak­tív tagnál nincs több. Hogy mi en­nek az oka? A 13 szakkör hét kü­lönböző helyen működik. A terem­problémájuk a lehető legnehezebb. Irodahelyiségekben, pincékben, po­ros-nedves mosókonyhákban próbál­nak, dolgoznak. Az irodalmi szakkör, a pengetős-* és a fúvószenekar például a DIMÄ- VAG-ban, irodahelyiségekben pró­bál. Persze, ha valamelyik osztály túlórázik, akkor a szakkör költö­zik ... A szobrászok, meg a fotosok a Marx Károly utcán egy mosó- konyhában találtak »otthonra«. A festők a diósgyőri Ady kultúrott- honban kaptak helyet, a csillagá­szok otthontalanok. Hegyesi József, az együttes elnö­ke kilátástalannak tartja a Szinva­völgyi Művelődési Kör helyzetét, ha otthont nem kapnak. — Ha a nagy célok elfogynak, fel­oszlik az együttes. Eddig a VI. Va­sas Fesztivál tartotta össze a tagsá­got. Most a Sztálinvárosban sorra kerülő nemzetközi táncfesztiválra készülünk. Sajnos, sok jó táncosunk elment, s a régiek nélkül kell szere­pelnünk. Nem hinném, hogy olyan sikert érjünk el Sztálinvárosban, mint amilyent 1958-ban a gyulai nemzetközi táncfesztiválon. * A Szinvavölgyi Művelődési Kör a diósgyőri munkások kultúregye- sülete. Nem engedhető, hogy a nagymúltú együttes feloszoljon. Pár­tunk kultúrpolitikájával is ellentét tesen cselekednénk, ha továbbra is mostohagyerekként kezelnénk az együttest. Ha megszűnnék, mindr nyáján felelősséggel tartozunk érte. _______________ Baráth Lajos J Vtiskolc zenei életéért MOST AN ÁB AN SZINTE EGYMÁST ÉRTÉK a zenéről, zeneszerzők­ről szóló cikkek, kritikák, foglalkozva a város zenei életével, annak hi­ányosságaival és eddig elért eredményeivel. Sajnos, még mindig igen el­szomorító képpel találkozunk, ha zenei életünket szemléljük. Ha egy kamarazene-esten kevesen vannak, vagy egy zongoraest iránt nincs túl­ságosan nagy érdeklődés — most a zenei napok hangversenysorozata után — azon nem is csodálkozunk nagyon. De érthetetlen például az, hogy az Értelmiségi Klub máskor oly népes tagsága nem érdeklődik egy — a saját helyiségükben rendezett — Haydn előadás iránt, mely a mi­nap hangzott el Herszényi Bálint szakiskolai tanár igen értékes tolmá­csolásában, zenei illusztrációkkal — mindössze tizenkét érdeklődő jelen­létében. Ilyenek láttára önkéntelenül is felmerül a kérdés: hol a hiba? Rossz a szervezés? Sok a zenei tárgyú rendezvény? ...Avagy?... Sürgősen meg kell találnunk a megoldás kulcsát — vetődött fel e határozat a zenei albizottság legutóbbi ülésén. Ezt egy ankét keretében szeretnénk megkeresni, ahol a közönség és zeneművészeink közvetlenül cserélhetik ki gondolataikat, vethetik fel problémáikat. A HAZAFIAS NÉPFRONT VÁROSI BIZOTTSÁGA vállalta, hogy május 21-én, csütörtökön este fél 6 órakor, a Zeneművészeti Szakiskolá­ban „Miskolc zenei életéért” címmel megrendezi a tanács által javasolt ankétot, melynek vitaindítóját a szakiskola igazgatója, Horváth Kist László tartja. Nagy érdeklődéssel várjuk az ankét eredményét. — flach —--------------------------------------­B éke és barátság sportünnepély A Megyei Ifjúsági Sportbizottság, a megyei és városi tanács művelő­dési osztálya, a „VII. bécsi VIT” je­gyében 1959. május 24-én BÉKE ÉS BARÁTSÁG SPORTÜNNEPÉLYT rendez Miskolcon a népkerti sport­telepen és a diósgyőri stadionban. Belépődij: 10, 8, 5, 3 forint. Jegyek elővételben az általános és középiskolákban, valamint Wk IBUSZ-nál kaphatók. Autóbusz kü­lönjárat 14,30 órától az Ady-hídtól, 18,00 órától a diósgyőri stadiontól. Mindenkit szeretettel vár a rendező bizottság. gat. A magyar ipar büszkeségei mel­lett ott találjuk a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Lengyelország termé­keit, valamint a 148 nyugati kiállító áruit is. Nem túlzunk, ha azt mond­juk: e vásár Kelet és Nyugat talál­kozója. Hogy mi minden van a Budapesti Ipari Vásáron, azt nehéz lenne el­sorolni. Csupán ízelítőt tudunk nyúj­tani. A magyar ipar különösen a szer­számgépeivel aratott nagy sikert. A legújabb típusú szerszámgépeket, gyalukat még azok is megtekintették, akik vajmi keveset értenek a gé­pekhez. Különösen tetszett az E— 400-as esztergapad, amelynek első darabja a Brüsszeli Világkiállításon nagy díjat nyert. Azóta e gépből mintegy 300 darabot gyártott a ma­gyar ipar, amelyeket Svájc, Francia- ország és Nyugat-Németország vá­sárolt meg. Nagy tetszést aratott a GH—400-as, hidraulikus másolóbe­rendezéssel ellátott harántgyalu, amely Brüsszelben nyert aranyér­met. Sokan megcsodálták a gyönyö­rű kivitelezésű Ikarus-buszokat, a legújabb traktorokat, billenőkocsi­kat, a benzin- és cementszállító te­hergépkocsikat. A falusiak nagy megelégedéssel te­kintették meg a legkülönbözőbb me­zőgazdasági kis- és nagygépeket, a traktorvontatású ekekapát, permete­zőgépet, amelyek majd ugyancsak nagy segítséget nyújtanak a tsz-ek- ben. A tömeg szempontjából azonban j— s főleg a nők körében — a legláto­gatottabbak a könnyű- és a helyi­ipar pavilonjai. Textilműveink, pa­mutszövő és posztógyáraink kiállí­tott tárgyaiban ezrek és ezrek gyö­nyörködnek, kérdezgetve, mikor le­het az üzletekben is vásárolni az új­fajta pehelynyomott szövetekből, amelyek bársonyos hatásúak és plasztikus képet mutatnak, vagy az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents