Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Péntek, 1959. május 1. GSZAKM AU ¥ ARUKSZAIj 9 VIGYÁZZ EURÓPA! Thomas Mann, a nagy német anti­fasiszta író a második világháború kitörése előtt ezzel a címmel írt drá­mai hangú felhívást a világ közvéle­ményéhez, emlékeztetvén a fasiszta veszélyre, Nyugat-Németországban napjainkban újraéledőben van a fasizmus. Thomas Mann figyelmezte­tése újra időszerűvé vált. A második világháború óta az európai, de nyugodtan mondhatjuk. A négyhatalmi Icözigazgatás lénye­gében látszólagos, 1948-ig létezett, A szovjet hadsereg sokat tett azért, 'aogy a háború után mielőbb norma- izálódjék a város élete. A Szovjet­unió élelemmel segítette a berlini­eket. Változás történt Kelet-Berlin politikai életében is. Legalitáshoz jutottak az antifasiszta, a demokra­tikus szervezetek, pártok. Az aktív osztó pénzreformmal. Ezt az idősza­kot egy emlékezetes diplomáciai botrány jellemzi, amikor a berlini szövetséges katonai parancsnokság ülésén Howley ezredes, az amerikai fél képviselője, választccppen a ko­rábbi megállapodások megszegése miatti szovjet tiltakozásra felállt, nagyot ásított és ezt mondta: — Me­gyek aludni, nincs időm ilyen osto­baságokra! — s becsapta, maga mö­gött az ajtót. Innen, 1948-tól dotáló- dik az amerikai, a nyugati nagyha­talmak. Németországgal kapcsolatos n egmerevedése. A pénzreformot követően Kelet- Berlin közigazgatása ideiglenesen védekező rendszabályokat léptetett életbe. Erre az amerikaiak, Clay tá­bornok idejében a propagandajelle- gű, hírhedt légihíddal válaszoltak, amit az 1949-es külügyminiszteri ér­tekezlet után szüntettek meg. A hely­zet azóta nem sokat változott. Illet­ve, annyit igen. hogy Nyugat-BerHn mindinkább a hó,borús politika elő­retolt, bástyája lett, s Nyugat-Né- metország mindinkább revansista háborús fészekké lesz az amerikai és a nyugati hatalmak hallgatólagos beleegyezésével. Napirenden van Nyugat-Németország atomfenvverek­kel való ellátása. Aktivizálódnak a fasiszta-revansista szervezetek. Mind­inkább sajnálatosan újra időszerű a naoy vemet író finvelmeztetése: Vi­gyázz Euróva! A fasiszta, hullát újra fel nd'á k. tn.™ n Qyfoni. A politikai vita és a tömegharc még folyik - de a rakéták már megérkeztek. „Matador B 61/A” típusú távolról irányítható amerikai atomrakéták a bittburgi katonai repülőtéren. A népek — köztük a magyar nép — napjainkban akkor teszik a leg­a világpolitika legsíkosabb és legbo­nyolultabb problémája a német kér­dés. Olykor más helyen, más bonyo­dalom „háttérbe” szorítja, de újból és újból előtérbe kerül, különösen akkor, amikor a békemozgalom, a világközvélemény nyomására az ál talános rendezés, a feszültség felol­dása kerül napirendre. A négy nagy­hatalom külügyminiszterei — remél­jük ezt követően az államfők is — találkozóra készülnek. A találkozón ismét Németország és Berlin jövője szerepel majd hanasúlyosan. Az új­ságolvasók számára ismeretesek azok a javaslatok, amelyeket a Szov­jetunió tett a német egység megol- dásé*-'* :il*>tve a napjainkban legége­tőbb "lkai, gazdasági és terme­sze1 enen katonai kérdés, Berlin stá­tusának rendezésére. Érdemes figyelemmel kísérni a berlini helyzet alakulását, Német­ország kapitulációját követően. Az első kiindulási pont a potsdami szer­ződés. Ezt azonban hiába, nézzük, semmilyen határozott rendelkezést nem találunk benne ‘ Berlinnel kap­csolatban. Ez azzal magyarázható, hogy egy korábbi meaenvezés ezt. már tisztázta. Az 1945-ben készült men szállási jennzőkönyv szerint Bar1 in enész területe a szovjet meg­szállási övezet tarifáica. A jenvző- könyv e. vgro.snn helül egv enn^énp- sen rn.ükö^ő '-Xzigazga­tás létrehozásáról intézkedik. „Fontosabb-e a felfegyverzés a mérn ".kkénzésnél?” — kérdezik az atomfel­fegyverzés ellen tiltakozó műegyetemi hallgatók. A tiltakozó kampány során több mint 30 000 nyugatnémet műegyetemi hallgató lépett sztrájkba, hogy teljes j egységben tiltakozzék az atomfegyver-felfegyverzés politikája ellen. fasisztákat eltávolították a hivata­lokból. A potsdami szerződést, illetve az azt megelőző megszállási jegyző­könyv szellemét először az amerikai­ak sértették meg az országot kettó­többei a béke érdekében, ha támo­gatják a Szovjetunió konstruktiv ja­vaslatait, amivel m.ár nem egyszer rendezni kívánta a helyzetet s felol­dani a békét veszélyeztető feszültsé­get Berlinben és Németországban. TUDOMÁNY - TECHNIKA iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiifiiiiiHiimiummmMiiiiiitiiiiiiimtiiHiimtiiiimiiiiiMitiiimtiiiimiifHiiHitmmiimiHui ÚJ FIZIKAI JELENSÉG — A „FOGAZAT-HATÁS” Leonyid Sztovbunyenko leningrádi feltaláló új fizikai jelenséget fedezett fel, a „fogazat-hatást”, amely lehe­tővé teszi az elektromágnes erejének megsokszorozását. A hatás lényege, hogy a közönséges mágnes pólusainak lapos felületét ki- szögellésekkel („fogazattal”) ellátott felülettel helyettesítik, s ez a körül­mény többtízszeresére növeli a mág­nes erejét. E hatás kihasználása új távlatokat nyit a villanymotor gyár­tásban. MINDEN MÁSODIK PÁRIZSI EMBER MÉRGEZETT A párizsi közlekedési rendőrség megbízásából egy orvoncsoport kísér­leteket végzett annak megállapítá­sára, hogy milyen károkat okoznak Párizsban a járművek kipu.ffogó- gázai. Az orvosok megállapították, hogy a párizsi levegőben a ki puf fogó­gázokból származó szénmonoxid- mennyiség veszedelmes méreteket öltött. Minden második ember ebből eredő fejfájásban és emésztési zava­rokban szenved és állandó fáradtság­gal küzködik. Az orvosok a kinuf- fogógázok megtisztítása végett külön­leges berendezések felszerelését java­solták a járművekre és figyelmeztet­nek arra. hogy a működő motorral álló kocsik kipufogógázai négyszer annyi szénmonoxidot tartalmaznak mint a rendes sebességgel haladó ko­csiké­SZILON BORÍTÁSÚ GÉPSZÍJ A cseh gumi- és plasztik technoló­giai kutató intézet a gumiból készült tranzmissziós szíjaknál eddig alkal­mazott pamutanyagot szilonnal he­lyettesítette. Eddig négy rétegben al­kalmazták a gumiszíjaknál a pamut­borítást, az új szíjon ezt már egyet­len réteg szilon helyettesíti. A szilon­nal készült tranzmissziós szíj rugal­masabb, könnyebb és különösen a bánvaioarban jelent nagy előnyt. Az első háromszáz méter szilonnal borí­tott szíjak kísérleti alkalmazása az Ostrava-Karvina bányában történik. RÁDIÓ A SEBÉSZET SZOLGÁLATÁBAN Egy ismert olasz sebészprofesszor a navokbon rádión át irányított egy nehéz műtétet, amelyet a hajóorvos az Indiai-óceánon utazó Sydney nevű utasszállítón végzett. Az Ausztrália felé közeledő hajó egyik utasa súlyosan megbetegedett, el kellett távolítani egy kelést a re­keszizmáról. A hajó orvosa sürgős segítségért folyamodott az Egészség- ügyi Rádiószolgálat Nemzetközi Köz­pontjához (CIRM). A szolgálat azon­nal felkérte Valdoni professzori, hogy lépjen rádióösszeköttetésbe a hajóval. Az ismert sebész utasításait, pontosan követve, a Sydney orvosa sikerrel hajtotta végre a bonyolult műtétet. HÁNY ÓRA ALATT LEHET ELJUTNI A HOLDRA? Nyikolaj Barabasov neves szovjet csillagász új könyvet írt a Holdról. Hangsúlyozza, hogy a szovjet rakéta­technika ma olyan szintet ért el, hogy a holdrepülés mindössze 53 óráig tart. A Hold-utazás már a közeljövőbeji megvalósul. Mi várja az első űrhajó­sokat a Holdon? Képesek lesznek óriási terheket felemelni, igen magasra és messzire ugrani. A nehézségi erő a Holdon annyira kicsiny, hogy a felületéről felemelkedő űrhajóknak csupán 2.4 km/sec. kezdő sebességre van szük­ségük. Ez lehetővé teszi, hogy a Hold közbeeső űrállomássá váljék, ahon­nan az űrhajósok távoli csülagvilá- gok felé startolhatnak. Igaz ugyan, hogy mielőtt ez bekövetkezhetnék, komoly és bonyolult kutatásokat kell még végezni. Szovjet tudósok nemrég felfedez­ték, hogy a Holdon aktív vulkánikus folyamatok mennek végbe. E folya­matokat tanulmányozni kell, mielőtt ember a Holdra tenné a lábát. MET RO-ÁLLOM ÁS AUTOMATIKUSAN NYÍLÓ AJTÓKKAL Leningrádban olyan metróállo­mást építenek, amelynek falaiba a várócsarnok mindkét oldalán auto­matikusan nyíló és záródó ajtókat szerelnek. Amikor a vonat megáll, a kocsik és az állomás ajtói egyszer­re nyílnak, s a felszállás befejezté­vel egyszerre csukódnak. Elektroni­kus szerkezet biztosítja, hogy a ko­csik és az állomások ajtói a meg- ’ álláskor pontosan szembekerüljenek egymással. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a földalatti vonatok a jövőben vezetők nélkül közlekedje­nek. Ilyen típusú állomása ma még j a. világ egyetlen földalatti vasútjá- nak sincs. Pénteken Budapesten sorsolják a lottót — a Imzás 12 órakor kezdődik Pénteken Budapesten sorsolják a lottót — a húzás 12 órakor kezdődik. A hónap első lottóhúzásán ismét kettős lottósorsolást bonyolít le a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság, Május 1-én, pénteken Budapesten, a fővárosi tanács dísztermében sor­solják a lottó 18. heti nyerőszámait és az áprilisi tárgyjutalmakat. A nye­reménysorsoláson a 17. játékhét szelvényei vesznek részt. A sorsolás — eltérően az eddigi­ektől — ezúttal déli 12 órakor kez­dődik (MTI) A kunyhó o'yan lett a hegyen bóbiskoló száz borház egyike. Se kisebb, se nagyobb. Nád- feaele léhajlik az ajtófélfára, körü­lötte a tavasz varázsolta tündérkertté a vidéket. Illatos, nagy virágukat ontogátják az almafák, cseresznyék, meggyek fehérlenek kissé távolabb és halványrózsaszínben pompáznak az őszibarackfák, finom pasztellel vonva be a messzeséget. Éktelen csaholással fogad a ház­őrző. Dühében bozontos farkát csap­kodja. A hegyek visszhangozzák az ugatást. Csak akkor nyugszik meg, mikor öreges kezek simítják felborzplódott szőrét. — No nézd már, még ellenséget szimatol. Ejnye, ejnye, nem látod, hogy barátok jöttek? — restellkedik az öreg, aki a szőlöskert aljáról bic­cen fel nehézkes járással, hogy ment­se, ami menthető. A kunyhóban kínál hellyel, de in­kább kimegyünk elé. Ott ülünk le a lombját bontogató cseresznye alatt. Elcsendesedve ülünk. A kunyhó tulajdonosa is mellénk ereszkedik szótlanul, s kissé meghatva. Valami bugyborékol a torkomban. Valami megmagyarázhatatlan érzés, amikor kinyitja kis faládáját, amely­ből mint varázsló a csodákat, elő­húzza nagyszerű múltjának egy-egy történetét. Ha nem szégyelnénk — mindhárman elsírnánk magunkat. Ő azért, hogy mindez elmúlt, és az el­múlás az mindig fájdalmas. És soha vissza nem térnek az egykor átélt él­mények, a messzi esztendők. Csak az emlékezés marad, s az is csak az övé, — hiszen ki más, aki tudja, mit őriz a kissé hajlott hát, az öregesen ked­ves szemek, a mindig' helyesen dobo­gó szív. Mi ezért vagyunk meahatot- tak. S egy kicsit arra is gondolunk, vajon hosszú évek múltán mi is így tudunk-e majd emlékezni, ilyen iga­zul tudjuk-e majd bontogatni múl­tunk darabkáit... az életünket... Mivel is kezdjük a beszélgetést? Nem volt idő virágokat szedni Közünkben fekszik egy kis kékfedelű jcönyvecske. Mintegy 30 évvel ezelőtt állították ki, Ördögh' Ferenc kanadai magyar kommunista nevére. A bélye­gek hosszú hónapokon át rendszere­sen beragasztva, a kis könyv olyan benyomást Lelt, mintha csak a múlt hónapban adták volna át tulajdono­sának. Sehol egy pecsét, sehol egy gyűrődés ... — Hogy került Kanadába? •> Nehezen törjük meg a tartalmas csendet, ö is nehezen válaszol. Nem könnyű dolog• fellebbenteni a múlt­ról a függönyt. Kezét is felemeli, hogy utána ismét ölébe ejtse. — 1915 április i;án kezdeném­K Negyvennégy éve már, de úgy emlékszem, mintha tegnap történt vo/lna. Akkor estem orosz fogságba. Nem sokkal később szállítottak el bennünket Szibériába, a Bajkálon túlra. Egészen Vladivosz- tokig utaztunk. Az Amur partján er­dőt irtottunk, japánokkal, kínaiak­kal ... — A hang elevenebbé válik, az emlékezés, mint gátját szakította folyó, itt rohan előttünk, magával so­dor, elragad ... Itt érte Ördögh Ferencet az októ­beri forradalom, amelyért Távol- Keleten éppúgy harcoitak, mint a hatalmas ország európai részén. — Szoszkinnak hívták a partizán- egység parancsnokát. Egészen Csitáig harcoltunk együtt. 1920-ban a magya­rok értesültek a Tanácsköztársaság bukásáról, és elhatározták, hogy ha­zajönnek. Én is közöttük voltam. Igen sokan voltunk, de mit ért volna az akkor már fasizálódott Horthy- Magyarországon néhány ezer ember? Vezetőnk Váradi János pesti munkás, a maqyar partizánok parancsnoka mondta ekkor: — A forradalmár hű marad a for­radalomhoz és harcol érte Csitában, Tokióban és Párizsban egyaránt. — Ezek a szavak még ma is itt csengnek a fülemben, hiszen ezek a szavak kísérték végig a mai napig életemet. Megvihen. Elnézi a száz színben pompázó tavaszt és ugrik egyet emlé­kezetében. — Akkor is ilyen szép tavasz volt. Március, a legszebb hónap. 15-én, március idusán lettem tagjelölt Csi­tában, 1921-ben. De szeptemberben már hazairányítottak. Egy évre rá, pünkösd napján nősültem ... Hangja elhomályosul. Keresi, kutatja emlékezetében a régi pünkösdöt, amikor először lépett be saját otthona ajtaján, kéz a kézben a nagyon szeretett feleséggel, akit har­madévre rá villámsújtottan tett a koporsóba. A fájdalom, az élet kilá- tástalansága elüldözte az országból. 1926-ban ült hajóra, hatalmas óceán­járóra, hogy új életet kezdjen, ismét idegen földön. Kanadába ment. Innen származik a kis kékfedelű könyv, a sorba beragasztott bélyegek­kel. ... Már tíz éve dolgozik ott, ami­kor eljutnak hozzá az első hírek a spanyol forradalomról. S ekkor ismét hallja az egykori szavakat: „a forra­dalmár küzd a forradalomért Tokió­ban, Csitában, Párizsban egyaránt”. Titkos iratokkal, mintha hazautaz­na Magyarországra, száll ismét az óceánjáróra. — Mintegy 200-an utaztunk eg$ céllal, és egyikünk sem tudta a má­sikról, hogy egy zászló alá igyek­szünk. Franciák, lengyelek, csehek, olaszok, oroszok, angolok, magyarok értünk minden nappal közelebb a lángokban álló Spanyolországhoz, hogy tagjai legyünk a nemzetközi brigádnak. Csak Párizsban tudtuk meg egymásról, hogy egy helyre igyekszünk. — A Pireneusokon átkelve, soha máskor át nem élt élmények sorozata következett. A spanyol nép, iskolá­sok, tanítóikkal, egyszerű parasztok, munkások, a köztársaság katonái — virággal vártak minket, akik hajlan­dók lettünk volna, akár aznap menni a tűzvonalba. Alig hagytunk magunk mögött néhány várost, — jött a hír — a hős, a rajongásig szeretett pa­rancsnok — Lukács tábornok, Zalka Máté, kiterítve fekszik Barcelonában. Szem nem maradt szárazon. Gyászol­ta őt az egész nép. Az em!éke?és mosl is, ^öny‘ nyet sajtol sze­mébe. Ügyetlenül törli le, reszkető kezekkel. Várunk — pihenjen. — Nagyon tudnak a spanyolok sze­retni. Még a gyászuknál is jobban, pedig általában ez a legmélyebb em­beri érzés. És minket, nemzetközie­ket. igen szerettek. A 22 hónap, amit közöttük töltöttem, lövészárkok mé­lyén, kórházakban — öt sebesülésem volt — egyszerű spanyol családoknál, életem legszebb emlékei közé tartó-, zik. — És bár a világ messzi tájain él­tem, harcoltam, ünnepeltem, a leg­szebb, a legmaradandóbb az volt, amikor a föld minden tájáról össze- sereglett elvtársakkal spanyol földön, a forradalom tűzfészkében, vihará­ban, gépfegyverropogás, ágyú- és bombarobbanás között ünnepeltük május elsejét. — El tudják képzelni, milyen szép a május Spanyolországban? Még annál is szebb, ahogy leírták, olya­nok, mint Constanza de la Móra, vagy azok, akik nálam sokkal szebb szavakkal vissza tudnak emlékezni a valenciai, vagy a madridi tavaszra... ... Nem volt idő virágokat szedni. Nem volt idő piros szalagokat tűzni a sapkánkra, a hajtókánkra, nem volt időnk nagy ünnepségeket ren­dezni, vidáman énekelni, mint most, itthon teszi azt országunk egész népe. Csak a szivünkkel ünnepelhettünk, az örökös harcban, a pusztításban, öldöklésben, amelyben az ember akarva-akaratlan —' ha lelkileg nem is —, de testileg kegyetlenül kifárad. A kíméletlen tűzesőben, amikor az ellenséges túlerő jól felszerelt csapa­tokkal, repülőgépekkel, zuhanóbom­bázókkal. tankokkal támadt ránk, — ez éltetett, ez adott erőt. És soha nem volt május elseje, amikor vereségei szenvedtünk volna. Mintha az egész világ munkássága küzdött volna ve­lünk, ebben a vér- és lángözönbeq[. 1938-ban kivontak bennünket Spa­nyolországból. A nemzetközi munkás- osztály sajnálkozott felettünk, de a burzsoázia egyetlen országba sem akart befogadni minket. Méltán fél­tek, hogy fejlesztjük a forradalmi lángot, amiért készek lettünk volna életünket áldozni. Kanadába mentem vissza, ahol 1947-ig éltem, a kanadai kommunista párt tagjaként. Hangja megbicsaklik, remegő kezei ismét szeméhez közelítenek. És ugyanazzal a. mozdulattal, amellyel szemét meg tör ölte, végigmutat a vi­rágzó domboldalon... — Most itt ünnepelek. Ne gondol­ják, nem egyedül. Vannak itt is ba­rátaim. Ilyenkor eljönnek hozzám, és mesélek nekik. Ahogy az unokámnak szoktam néha, aki meg-meglátogat kunyhómban. A hosszú beszéd, az emlékezés, a régi barátok, fegyver társak feleleve­nítése kifárasztja... — Feri bácsi! Nem nehéz így egye­dül? Mindig emberek között volt. elvtársak között, egész életében har­colt, töretlenül ment valami felé... S most, itt — a kunyhóra mutatunk, a tavasz színeiben pompázó domb­oldalra. — megtalálta? GoIkodik. — üreg vagyok már. több nem kell. De az élet az nem áll meg. Az megy tovább és azon az úton. amit mi kezdtünk el, ma máf milliók haladnak. S ha erre gondo* lók, azt mondom: megérte. URBAN NAGY ROZÁLIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents