Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

4

ESZAKMAGÍARORSZAG

Péntek, 1959. május 1.

9

9 f

VALTOZO MÁJUSOK

Régen

SOK A DOLGUNK, talán az idők távlatában megszépülnek a történetek. A régi izgalmakról sommázva szólunk s mégis érdekes felütni a lezárult lapokat. Ez jutott eszembe, amikor a vasgyár régi dolgozóival, Ignác Dezső és Takács László lakatosokkal beszélgetek azokról a régi májusokról. A virágok akkor is kinyíltak, a természet megújhodott, csak a szívekből hiányzott a tavasz..., a szabadság tavasza.

Ahogy elhallgatom őket a régmúltról, mindinkább megerősödik az a gondolat, hogy figyelmeztetés az ő szavuk. Ej, fiatalok, csak tudnátok! A kolónián, a gyár környékén készültségben voltak a csendőrök, egy vigyázatlan szó, egy eltévesztett mozdulat sokba kerülhetett volna ... Vörösökre vadásztak s egy piros szekfű is gyanús volt. De nem mindenkit lehetett megismerni úgy, mint a kakastollasakat, a spiclik csöndben jártaik. Hét fülük volt.

— A kenyerünket féltettük. Egy nem tetsző kijelentésért könnyen a kapu elé kerülhettünk s ez meggondolandó volt, mert ott mindig várakoztak öt-hatszázan. Még 15- 20 filléres órabérért is beállottak volna — sokan. A Gulya-kútnál jöttünk össze a Bábonyibércen. Olyan kirándulás-majális féle színezete volt. Az asszonyok hoztak egy kis csomagot, mi pedig kollégák, egy kis virággal. Valahogy azonban mégis megneszelték, mert alighogy letelepedtünk, hamarosan porfelhő jelezte: jönnek a lovasrendőrök. Szóval így volt!

— Hogy ünnepeljek — sorolja tovább Takács László — nem jöttem egyszer be műszakra. Hiába mondtam aztán, hogy misén voltam, nem használt. Egy hónapig az ócskavasat pakolhattam lakatos létemre. Látja, ezért nem értem a mai fiatalokat, mert némelyik alig melegszik meg, már máshová kacsintgat. ..

BIZONY AZOK AZ IDŐK mások voltak, — kapcsolódik a beszélgetésbe Kugler Mihály művezető. — Én a fizetést keveseltem, 27 éves voltam, mit tudtam, hogy az nem is olyan egyszerű dolog. Megállítottam egyszer Obholczer ^ál főtanácsost. Mindjárt éreztem.

hogy rossz ajtón kopogok, mert úgy nézett rám, mint egy torzszülöttre.

— Mit akarsz? — kérdezte —, pedig nagyon jól értette. Másnap reggel behívatott az irodába, de akkor mér ott volt a főművezető is.

— Tudod, mit akar ez?... — szólítja meg a főművezetőt. De mielőtt folytatta volna, kiparancsolt a szobából. A főnök aztán közölte velem a tanácsos úr rendelkezését:

— Ha nem tetszik, elmehetsz!

Hogyne emlékeznének a régi

idők emberei, kiknek rossz vödör, repedt fazék jelentette a »►munkás- fürdőt« az a többszáz ember, kinek bűzös-ócska lé löttyent a tányérjába az inségkonyhán. S emlékeznek az elbocsátottak, kik szívszorongva, keserűen látták, hogy az esperes, meg a plébános urak oártfogoltjai előtt azonnal megnyílik a kapu. Égv május előtti napon a háborús években, mikor alig volt kenyér, tüntetés kezdődött a főbejáratnál.

— Az nagvszerű volt — mondja Závorszky István múltba néző szemmel, ki most a martin gépműhelyben üzemvezető.

— Emberek! Szaktársak! Gyerünk a nagygyűlésre. — Voltunk is sokan. Egyszer csak megjelennek közöttünk az ipari őrök. kezükben ceruza, papír s írják a neveket. Féltünk is. de nagyobb volt bennünk a düh. .

— Nem szégyelled a pofád, te ... Be is gyulladtak s jónak találták visszadugni a ceruzát. Elsompolyogtak.

Vádiratnak tűnik, oly sok régi emlék, ha felidéződnek a szavak, a kisemmizettség. a léleknyomorítás. a tanácsos urak. A vádak ma már erőt adnak s a szívet acélozzák. Mégis megvirradt s eljött az a május. amit sok^n úgy vártunk ::;

És ma

HÁNY ÉS HÁNY ÜJ lakásba költöztek 1945 óta, mióta szabad májust írunk a Lenin Kohászati Művek dolgozói. A gyáron a munkásság vörös csillaga, a régi remények szimbóluma. S ma minden vonatkozásban erőtől duzzad ez a hatalmas gyáróriás. Említsünk számokat? A nversvastermelés 400 százalékkal emelkedett 1938-hoz viszonyítva, az acél csaknem 300 százalékkal.

Felépült Európa egyik legnagyobb óriáskohója s a világ minden tájára szállít a gyár. Ebből az üzemiből indul el a szocialista munkaverseny küzdelmes, de mégis diadalmas útjára. S mindez 1945 után — urak nélkül. Pedig mikor az ő idejűje leáldozott, béna volt minden, felrobbantva a sinek, a pusztulás siralmas képe mindenütt.

Kalló István előhengerésszel ismerkedünk s művezetőjével, Ham- zsök Istvánnal. Kalló fiatalember, erőtől duzzadó, a művezető elmélyültebb. Mindkettőjük boldogulása innen származik, ebből a csengő-bongó modern új művemből. S ahogy megtudom, öröm ma itt dolgozni. A tüzes hengerelt vas hosszú hengerpályán szalad végig, maid vaskezek nyúlnak érte s átlendül egy újabb sorra. Az ember itt csak szemlélődik és felüeyH. Egy ember irányítja az e«ész műveletet. egy műszerszobából. A tegnapé már a fogókkal való küzkö- dés. a pörkölő meleg, az izzadság, ami műszak vécére eláztatta az embereken a ruhát. S ez a korszerű üzem még most is változik, amihez elsősorban az itteni dolgozóknak van közük Német techno1 ógia alapján indult a termelés s ma a sok úü'tás égés? új technológiát teremtett. A művezetők ésszerűsítése is ezt szolgálta.

Nem mondták ki. de ez van a szavak mögött: miénk ez az üzem. És eevesek Vnába akartál' ért a crnndólatot lejáratni, nem sikerült. Másképp miért törnék az emberek a feiiiket űi elgondolásokon? A munka e szép emléknapján a hen- cordei dolgozók is egvütt. menetelnek. Kalló István is ott lépdel maid a sorban, talán kézenfogva kisfiával, s miire gondolhat majd? Talán arra a becsülésre, ami c^ övezi Háromszoros kitüntetett Talán képzeletben összeiárja az új lakást. amit most kap (csak egy kis építési hibán múlott, hogv nem éppen elsején ! Elrendezi a bútorokat, megnvitia a znihany csapiát. Tgen, éppen ilyenről álmodott abban a S7oba-konyhás kislakásban feleségével.

S mire gondol Bellér Tamás fiatal műszaki főellenőr a durvahen- gerdéből. ö már az új értelmiség hajtása. Három év hiányzik még a diplomájától, s a hiányt este pótolja majd. Talán neki is eszébe jut egy percre az apák küzdelme, s hálával, jólesően emlékezik majd a mára, mert őt semmi és senki nem gátolja abban, hogy tanuljon. S ha meglesz az oklevél, nem kell attól tartani, hogy állást »Tan diplomásokkal talicskázni kell.

ILYFN F.7 A MAT VILÁG! Talán még róVa megállít, bennünket pcr»7_pcfv bosszúság, küzdelem is vár rárlk. de tudiuk hová haladunk: rpíta van azokon az arcokon. akiket ott láthatunk a máiusi nasy menetben, hol már a szabadság szele lengeti a zászlókat.

GARAMI ERNŐ

Tenger a

*A Kzil-Kumi homoksivatagban (Dél-Kazahsztan) megkezdték Szov- jet-Közép-Ázsia legnagyobb víztárolója gátjának építését.

Az pt kilométer hosszú és 23.5 méter magas gáttal tengert képeznek. amelynek felszíne 900 négyzet- kilométer lesz. A víztárolóban csaknem 6 milliárd köbméter víz elfér. A tavaszi és a nyári vízbőség időszakában ez az óriási vízmedence ösz- szegyűjti • a Szir-Darja felesleges

homokon

vízmennyiségét, a földek öntözésének idején viszont az öntözőcsator- nákba bocsátja a vizet.

A csardarinszki víztároló üzembehelyezésével a Szir-Darja vízlefolyását csaknem teljes mértékben szabályozzák. Ezzel a Szir-Darja a’só- folyása mentén fekvő területeket megszabadítják az áradástól és több mint 90 ezer hektárnyi terület öntözését és 4 millió hektárnyi legelő vízellátását, teszik lehetővé.

Ilyen nagy szerelem — vidéken

PÁVEL KOHOUT DRÁMÁJA — harmincnál több nagysikerű miskolci előadás után vándorútra indult a megye városaiba, községeibe, hogy az ottani közönségnek, a nemes szórakozásra vágyóknak egy-egy felejthetetlen művészi emlékű estet szerezzen. Az emlékezetes sikerű miskolci széria után helyes volt a vidéki közönséget is megismertetni ezzel a kiemelkedj) alkotással. Nem akarjuk a dráma érdemeit elismételni, pusztán néhány szóval vázoljuk, miként oldották meg a nehézkes vidéki színpadokon az előadás technikai feladatait, hogyan fogadta n a drámát és általában milyen volt az előadás.

Aki a miskolci előadásokat látta, az visszaemlékezik arra, hogy milyen nagy jelentőségük volt az előadásokban a világítási effektusoknak. Sajnos, vidéken, a szegényes felszerelésű kultúrházi színpadokon ez nem oldható meg és éppen a világítási problémák miatt nem alkalmazható a Miskolcról ismert fekete háttér. Nem oldható meg az Orchester fölé épített előszínpad sem, sem pedig a tetőzetről aláhulló rajzolt díszletezés. A darab együttese — művészek és műszakiak együttesen —■. ötletesen segítettek ezeken a fogyatékosságokon. A ayengébb világítás jobb kihasználása végett, világosszürke háttérbe játszódik a darab és a mélységében kettéosztott színpadot egy elhúzható kis függöny választja ketté. A széthúzódó kis függöny mögött játszódnak le az egyes visz- szapergetett jelenetek és — érzésünk szerint — ez a színpadi technikai megoldás teljes értékű. A nagyszerű dráma az új környezetben is éppen úgy hatott, olyan mély és olyan emberien megrázó, teljesértékű volt, mint a miskolci színpadon.

A SZEREPOSZTÁS — két színész kivételével — azonos a miskolcival. A Kötéltánc előadásában plfoalalt Gyarmathv Anikó és Té- bif Katalin szereveit Csanádit Ila, illetve Nyilassy Judit, az előadás

rendezője vette át. (Egyébként az utolsó öt miskolci előadáson is már ezzel a szereposztással ment a darab.) Csanádi lla az édesanya szerepében — művészi egyszerűséggel — kedves, közvetlen, a fiát mindenek felett szerető anyát alkotott, Nyilassy Judit Majkúja pedig az eleven, szemfüles, kissé felületes egyetemista lányt állította elénk, aki rosszul értelmezett barátságból segít barátnőjének még akkor is, ha az tévútra lépett. Mindkettőjük alakítása nagyszerűen illeszkedett a már korábban összeszokott együttes munkájába és alkotott azzai együtt szerves egészet.

Figyelemreméltó, hogy a vidéki közönség miképpen reagál a szokatlan témájú és szokatlan formájú drámára. A szerencsi előadást néztük végig. Mintegy háromszáz néző szorongott a cukorgyári kultúrotthon nézőterén. A játék megindulásakor még fel-felhangzott egy-egy időszerűtlen nevetés, vagy megjegyzés, de a dráma lenyűgöző ereje mindinkább hatalmába kerítette a nézőket és lélegzetvisszafojtva figyelték a színpadi történéseket. Nagyon-nagyon elenyésző azoknak a nézőknek a száma, akiknek magatartása a darab teljes meg nem értéséről tanúskodott. Az előadás alatt feszült figyelem, az előadás után elhangzott beszélgetések arról győztek meg, hogy a darab mondanivalója a nézők túlnyomó zömének — ha még nem is mindenkinek az intellektusához — a szívéhez eljutott. És ez már nem lebecsülendő eredmény.

ISMÉTELJÜK, HELYES VOLT a vidéki közönséget is megismertetni Kohout drámájával, mert ezzel a színháztól távol élő dolgozó is igen nemes művészetet kapott. A színház is helyesen szolgálta azt a célkitűzést, hogy mind több és mind magasabb fokú kulturális megnyilvánulás részeseivé tegyük a vidék lakosságát.

Akik pedig Miskolcon már nem jutottak jegyhez, ne panaszkodjanak: rövidesen újra műsorra tűzik a Kamaraszínházban.

(benedek>

Eltüntethetők

Szovjet vegyészek előállítottak egy poliméranyagot, amely elősegíti a sivatagok eltüntetését, a futóhomok megállítását.

Egy kilométer hosszú sávon a tudósok az új poliméranyaggal felöntötték a sivatagi homokot. Néhány perc múlva a futóhomokon tartós vékony kéreg képződött, amely elbírta az embert, de ugyanakikor kitűnően áteresztette a vizet. A kíséra sivatagok ?

leti területet nemsokára zöld pázsit borította. Az elültetett fenyőmagvak jó hajtásokat hoztak. Kiderült, hogy az új polimér nemcsak megköti a talajt, hanem egyszersmind nagyszerű trágyának is bizonyul.

A csodálatos polimért eddig csupán laboratóriumban állították elő. A napokban kezdték meg az ipari gyártását.

Átfúrják földünk külső kérgét

Portoricotól északra egy több hajóból álló flotilla rövidesen tudományos kutatásokba kezd, melynek során át akarják fúrni a föld kérgét. Az óceán fenekén végzett fúrásokkal meg akarjuk állapítaná, hogy tulajdonképpen milyen anyagokból áll a

Föld magva. A napvilágra kerülő mélytengeri üledékből a föld fejlődéstörténetére vonatkozólag érdékes tudományos következtetéseket lehet majd levonná. Különösen a növény- és állatvilág eredetéről remélnek a tudósok közelebbi adatokat.

dolgoztunk,.. tizenkét órát. A mi műhe- lvünk sem különbözött semmiben a hozzá hasonlóktól. Egymás mögött esztergapadok, oldalt: fúró- és marógépek álltak. Az emberek is olyanok voltak, mint máshol. Voltak kommunisták, szociáldemokraták, meg olyanok, akik nevettek, hogy mi egymással vitatkozunk. A Kommunista Pártban többen voltunk, mint a szociáldemokraták, de nagyon sokan se ide, se oda nem tartoztak, különösen a faluról bejárók.

Ez az este is úgy kezdődött, mint a többi. Az első nyári esték egyike volt, amikor már nem kellett bombatámadástól tartani, és egész éjszaka csak egy gondja volt az embernek: az előírt mennyiséget meg- esztergálni. Autódugattyúkat készítettünk. Szép munka volt. Mindenki szeretett alumínium-ötvözettel dolgozni, mert tiszta, hálás anyag. Nekem a csa plyuk-sLmítás jutott. Gyémánt óztam.

Éppen a gyémántkést akartam kicserélni, amikor hozzám lépett Takács Rezső bácsi, az alapszerveze! párt titkára.

Mondd, fiacskám, mennyi iskolád van neked?

— Négy polgári, Rezső bácsi.

—- Sok az itteni munkán kívül az elfoglaltságod?'’

— Nem ...., igazán nem mondhatnám — feleltein bizonytalanul

— Jól van, fiú. Azért kérdeztem nert pártmegbízatást szeretnénk leked adni és ehhez akartam ezi tudni.

Pártmegbízatást — nekem? Mi az, hogy párt megbízatás? Igaz. hogy én is az MKP tagja vagyok de hát van itt nálam sokkal tapasztaltabb elvtárs'. .. nem is egy. Régi, mozgalmi emberektől tanultam én a szakmát is. meg azt. hogy

Éjszaka

DÉRI ERNŐ:

Az első pártmegbízatás

hol a helyem... Egymás után tőr dúlnak agyamba a kérdések ...

Közben megszokott mozdulatokkal helyezem be a gyémántot és dolgozom tovább. A munka nem kíván nagy figyelmet, hiszen már vagy háromezret leesztergáltam ebből a fajtából. Kezeim már inkább a megszokásnak engedelmeskednek —, !de jó is, mert gondolkoz- hatom.

... Arról már hallottam, hogy az egyik elvtársat elvitték falura jegyzőnek, de akkor azt mondfák, hogy kiemelték. Nem, hát erről szó sem lehet, én még csak húsz éves vágyók. Meg hát egyébként is... Megmondhatta volna az öreg.. Beszéltek róla a pártnapon, hogy az illegalitásban milyen volt a pártmunka. Az igen! Az pártmegbízatás volt.. . De most egészen más a helyzet.

Itt a műhelyben vatalok, de kevesen. Szétszórta a háború az ifjúságot. Vannak köztük elvtársak is, de legtöbbje a vállát rándítja, ha a pártról hall. Sokan meg a könnyebb megélhetést keresik. Éppen ma mondta - az egyik szaktárs. hogy három gramm aranyért javított meg egy üzletredőnyt. Minek jöjjön a gyárba do>- °;ozni? Babért? Krumpliért? Ha az öregeknek mond az ember valamit legyintenek. Persze, nem a kommunisták, bár ők is szívesebben veszik, ha velük egyívású mond valamit. De a többiek...

Az idő múlását csak az jelzi, hogy gyűlik a tepsiben a forgács, a pad baloldalán csökken a dugattyúcsomó a jobboldalon meg

szaporodik a kész darabokból álló halom.

... Mihez kellene iskolai végzettség? Ha már egyszer pártmegbízatás, akkor az biztosan valami politikai dolog, de ahhoz meg minek az iskola? Ahhoz se számtan, se fizika, se kémia nem kell. Hát esetleg történelem. — Gondolkodom, de még egy valamirevaló elképzelésem sáncs...

Hátranézek, mögöttem nem rnesz- sze az egyik százhatvanötös W. M.- oadon dolgozik a titkár elvtárs. Minden figyelme a munkára irányul. A hornyokat szúrja be, egyszerre a négyet. A késeket oly módon köszörülte meg, hogy a forgács úgy szökik fel sugárban a mennyezet felé, mint a ligeti szökőkútbó a víz. Minden idegen megáll a gépe mellett, úgy csodálja. Hiába nézem, a gondolataiba úgysem látok.. Éppen felnéz, elkapja tekintetemet és csak mosolyog. Ügy fordulok vissza, mint akit rajtakaptak valamin.

.... Mit is mondott még? ... Ja igen, az elfoglaltság. Egyik kérdése nagyobb talány, mint. a másik. Mivel lennék én elfoglalva? Tudja, hogy tizenkettőzöm, dolgozom, alszom. Az alvásból én sem lopok el ‘öbbet, mint más fiatalember.

Rá kellene gyújtani, de itt a mű helyben nem szabad dohányozni Ha meg kimegyek és közben jön ?» titkár... Nem baj, segítünk ezen. Majd csak így a kabátújjból. Ügy sincs közel a művezető, nem veszi észre.

az ablakon, odakinn a piszkosszürke háttérből mór kezd kirajzolódni a szomKinézek

széd épületek sziluettje..: Lassan hajnalodik. A párttitkár eloltja a gépen a kislámpát, bezárja a szerszámokat és felém indul.

— Ha bagózol, legalább a szekrénybe fújnád, mert mindenki tudja, hogy nem a kisújjadat szívod és abból száll a mennyezet felé a füst.

— Gondoltam, hogy ezért jött Rezső bácsi...

Nem, nem ezért! Arról beszéltünk a vezetőségi ülésen, hogy rádbízzuk a műhelyfaliújság szerkesztését., ha vállalod. Időd van rá. iskolád után meg úgy gondoljuk, hogy tudsz rendesen fogalmazni, .nőst. már csak az a kérdés, akarod-e csinálni, vagy nem? Ha este bejövünk, majd találkozunk és válaszolsz. Rendben van?

— Én még ilyet soha nem csináltam. .. Tudja, Takács elvtárs .. nagy nekem ez a pártmegbízatás... — mondom zavartan.

— Most nem akarok vitatkozni, de annyit máris megmondok neked, hogy nincs kicsi, meg nagy. Egyik pártmegbízatás olyan fontos, mint. a másik. Nem lehet őket osztályozni. Itt van például a pad, amin dolgozol, van nagy alkatrésze és egy csomó apró darabja, de együtt alkotnak egy egészet. Mindegy, hogy melyik hiányzik, a főtengely, vagy egy rögzítőcsavar, — akkor a gép nem megy, vagy hibásan dolgozik. A te munkád egy része lesz az egész pártmunkának. — Ami pedig azt illeti, hogy még nem csináltad: nem te leszel az első, aki olyan dologhoz fog hozzá, amit nemhogy nem csinált, de nem is hallott róla. Elkezded, aztán maid az elvtársak segítenek. Jó? No, majd este megbeszéljük ... Szabadság! Szabadság! Viszontlátásra, Rezső bácsi.

Egyedül maradok.

dóm, mit kell csinálnom. Tudom? Dehogy tudom! Csak állok és nézem a műhely falán lévő fekete táblát. Ebből — erre kellene faliújságot szerkesztenem. Szerkeszteni: így mondta az öreg; de hogyan szerkesztenek egy faliújságot?!

Most már tényleg elmegyek rágyújtani. Hátha közben találkozom is valakivel, aki tud valami jó tanácsöt adni. — Nincs senki. — Az egyik szaki szól, hogy ha átöltözöm, menjek el a hagymáért, most azt osztanak. Nem nagyon törődöm vele, pedig otthon megszid édesanyám, ha nem viszek.

Megvan! Elmegyek más műhelyekbe, megnézem, hogy ott mi van, milyenek az ő faliújságjaik. Hát... nem mondom, egyik érdekesebb, mint a másik. Különösen a gépgyári. Színes rajzok ... Jól odarajzolták azt a feketéző tőkést az eszpresszóban... és még a kávégépen is olvasható, hogy »La Pa- voni«. Ilyet kellene nálunk is. Rajzolónk nekünk is van, az elvtársak is segítenek.

Hogyan is kellene? .;.

Későn érnek haza

c±Liy dl 11

egy szót sem szól, — örül a hagymának. Mikor azonban már több mint félórája ülök a reggeli után, e1 gondolkozva — nem szoktam ép ilyenkor elmélkedni, hanem futok aludni —, odajön hozám:

— Csak nincs valami bájod, kisfiam?

— Nem ..., nincs. Édesanyám!.., Pártmegbízatást kaptam, én fogom csinálni a műhely fali újságot,