Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

remeit, 1959. május 1 északmagyarorszAg 3 ÖREG DALOSOK FÜZES LÁSZLÓ: Csendesen beszélgetünk a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Mű­velődési Házának egyik helyiségé­ben. Olykor-olykor beszűrődik a nagyteremben folyó szimfonikus ze­nekari hangverseny egy-egy zene­foszlánya. Az emeleti próbatermek­ben már csend van. Az énekkar is befejezte a próbát és most három deresedő hajú dalos ül velem szem ben és beszél egy munkában, dal­ban eltöltött élet apró epizódjairól kiemelkedő mozzanatairól. Kondi József az egyikük. Hatvan éves, nemrég ment nyugdíjba. Az­előtt a DIMÁVAG asztalosa volt 1917 óta vesz részt a munkásmozga­lomban és több mint négy évtizede dalos, énekkari tag. A Tanácsköz társaság idején fegyverrel harcolt a? ellenforradalmi felkelők ellen Résztvett a Ludovika Akadémiái történt ellenforradalmi zendülés le­verésében. Most. a negyvenedik év­fordulón tüntették ki a Tanácsköz­társasági Éremmel. Mióta nyugdíjas a dal maradt az egyetlen szórakozá­sa, életeleme. Sohasem hiányzott a próbákról, sem az elnyomatás nehéz éveiben, sem a felszabadulás utáni idők szabad énekkari munkájában Lerner Gábornak hívják a másikat Ötvenöt éves, a DIMÁVAG-ban mű­vezető. Valami harmincöt esztendeje működik közre a dalárdában. Liptai József, a Lenin Kohászati Művek „Kiváló dolgozó” jelvénnyel kitün­tetett hegesztője a harmadik, ö még *,csak” 48 éves, de már 30 éve tagja a dalárdának. Hosszú évtizedek élményeinek kincsestárából kerülnek elő az öreg dalosok életének apró epizódjai, ke­rekedik ki nagy vonásokban a diós- győrvasgyári vasas dalárda dicső története, a magyar munkáskultúra fejlődéstörténetének egy-egy jelen­tős mozzanata. Ceruzámmal szinte követni sem bírom a felelevenített emlékek sod­rát és csak néhány apró mozzanatot ragadok ki a három öreg dalos elbe­széléseiből ... A Horthy-világ urai sehogysem tudtak megbékülni a munkásdalár­dákkal. Nem voltak annyira rövid­látók, ők is tudták, hogy a közös kultúrmunka még jobban összefor­rasztja, eggyékovácsolja a kisemmi­zett dolgozókat. 1926-ban, Mikszáth főispán intenciójára, a belügymi­niszter törvényellenesen feloszlatta a Miskolci Általános Munkásdalár­dát. Erről ad hírt az itt fényképmá­solatban közölt egykori levelezőlap is. Ugyanakkor még egy levelezőlap is volt forgalomban, ugyancsak gyászkerettel és ezzel a szöveggel: „A miskolci dalárdának befogták a száját, Mert nem tudta eldanolni a kurzus nótáját. Ki tudná hát megfejteni ezt a nagy titkot: A miskolci kocsonyában, béka helyett az újdonsült főispán pislog.” Tíz fillérért árulták ezt a levelező­lapot a feloszlatott dalárda tagjai, műsorok a Gulyakútnál. Politikai szervezet volt a dalárda (az akkor még fiatal, leventeköteles Liptai Jó­zsef kapott is a jelvényért a levente­foglalkozáson!), tevékenyen közre­működtek tagjai a mozgalmi élet­ben. Nemcsak kultúrális téren, de tiszti d^Jgrda persze megkapta.) A mexikói völgy, a Ládi környéke volt a színhelye az állandó kirándulások­nak, gyakran „asszisztált” a rendőrség is. Nagyon ^emlékezetes egy pécsi vendégszereplésük, de ez már külön leírást igényelne és talán arra is sort kerítünk rövidesen. ,SKQm^^0SAf^%4Uj 'hl JELIGE: Szeresd a da it, Szeresd a munkát, Dolgozz, dalolj, ez üdvöt ód. Fáradt ha vagy. munkától társam. Lelked a dalban vidufni lássam. <oot> AtakíUatott 1910-ben, a szakszervezetek vezetőségei által Tájijainak száma? 72 működő és 150 pártoló tag Pártoló tagegyesül etek száma: Í2, Kottatárában 116 magyar népdal, 87 műdal és 25 mmikáskar van. Összvagyona 50 millió koron*. ■ ■■ ■ ...............■■■ ■..................................—» i »**, Uir* belögymlnisitei* 11*36. VII. mámü rendeietévd fél» «***!atta és vagyonát élkolioxta, JHú jiui (htijeh Május! — Szép, különös íze van a szónak, surranó fények mély árnyakra hajolnak, aranyhidat vernek rémült éjek szélén, s mintha dalaimban egyre esalk azt kérném, hegyet járó szelek vidám dalra kelnek, kigyulnak a fényben újra élő kertek. így támadtunk mi is május minden éjén, hősök dicsőségén, élőknek szerelmén, így lobbant a szívünk, így dobbant a lábunk május éjszakákon piros táncot jártunk. Piros táncot, szépet, világot teremtőt, meghaltunk, s megszültük a boldog jövendőt. Május! — Vad sortüzek, véres barrikádok, sokat betemetett közülünk az árok, szerelmes szíveknek piros lelke lobbant, esküdtünk fegyverrel százszor holtomigíant, milliók véréből szőttünk drága selymet, bíborszín lobogót, izzót, győzedelmest. Májusi szép fények! — Boldog arcok ezre, lobbanjon az ének erre, erre, erre! Amerre mi megyünk, nyílt, szabad sorokba, újjongó, hömpölygő rőt folyam az utca, két partján a világ, tiszta horizontnak, hitünkön, kedvünkön nincs erő, mely ronthat. Májusi szép fények! — Szerte a világon, minden igaz embert most, most megtaláljon hitetek, hogy elvét ide közénk hozza, hogy Földünkre a fény tiszta békét hozna, gyújts tüzet szívekben, tisztát, messzelátót, május! — hogy megváltsa üdvöd a világot. Május! — Szép, különös íze van a szónak, te adtál életet minden kis bokornak, és te égsz lelkűnkben örökfényű fáklya, nincstelen szeretők tiszta igazsága, vérző szent szerelmünk megtalált gyümölcse, lobogj tiszta fényben most, és mindörökre! \ A szén nedvességének lés hamutartó Imának csökkentéséért Míg szívünk lánggal ég, Míg bírjuk két karunk, Nem ,sz tinik meg dalunk* Nem szűnik meg dalunkf Miskolci szervezeti munkásság. Gyászkeretes levelezőlapon tudattuk a szervezett munkások minden­kivel a dalárda törvénytelen feloszlatását. * A Borsodi Szénibányászati Tröszt ’üzemeiben termelt szén ellen egyik legkomolyabb kifogás a magas ned­vesség és hamutartalom. Ennek hát­rányai különösen az új ipari árren­dezés óta érvényesülnek, mikor is a gyengébb minőségű borsodi szene­ket alacsonyabb árkategóriába so­rolták. A magas hamutartalom miatt például a barcikai erőműben, ahol 'a központi szénosztályozóról szállí- ' tott borsodi daraszenet tüzelik el, a [mintegy 4 méter átmérőjű kéménye­iken és a salakrostélyokon keresztül \ naponta átlag 100 vagonnak megfe­* lefő mennyiségű kőszénpor megy kárba a füstön, illetve salakon ke­resztül. A magas nedvesség és hamutarta­lomból adódó veszteségek kiküszö­bölésére, ugyanakkor pedig a szén kalóriának növelésére, ezen keresz­tül a jobb ár elérésére a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatósága és a szakszervezeti trösztbizottság pályázatot hirdetett. A pályázatok beadási határideje most járt le, s hét jeligés munka érkezett be. A pályaműveket májusban bírálják el, s díjazásra összesen 13 ezer forintot fordítanak. A bevezetésre kerülő ja­vaslat megkapja az újítás után ese­dékes díjat is. ahol csak mód nyílott, a közvetlen politikai munkában is. Például vá­lasztások előtt és alatt. 1930-ban né­ma tüntetést rendeztek Miskolcon az Erzsébet (ma Szabadság) téren, amely szintén rendőri összetűzéssel végződött. Minden alkalmat megragadtak a dal kultúra és ezen keresztül a mun­kásösszefogás eszméjének hirdetésé­re, terjesztésére. Közreműködtek a munkástemetéseken is. Számos eset­ben ők látták el az egész temetést, mert volt olyan eset is, hogy Füstös plébános nem jö|t el addig a mun­kást eltemetni, fimíg előre ki nem fizették a kiszabott temetési díjat. Egy ilyen alkalommal éles összetű­zés is keletkezett a dalosok és Füstös között mert a sírbatételnél mégis Néhány kiragadott mozaik csupán, amit elmondtunk. Nagyon-nagyon hézagos képet adtunk a vasas da­lárda múltjáról, Kondi József, Ler­ner Gábor és Liptai József dalos- múltjáról. Nem is törekedtünk tel­jességre. Csupán nagy vonásokban akartuk bemutatni azokat a veterán kultúrmunkásokat, akik már akkor is a munkáskultúra lelkes, önzetlen zsázlóvivőd voltak, amikor még az < nagyon népszerűtlen és sok veszély- l lyel járó feladat volt és akik ma is,1 deresedő fejjel, szorgalmasan eljön- ( i A kongresszusi versenyben pótolta elmaradását a diósgyőri nagyolvasztómü Kondi József hogy új anyagi alapot teremtsenek és a rendőrség bárhogy is nyomo­zott, sohasem tudta meg, hogy k volt a gúnyvers szerzője. De gyakran is gyűlt meg a bajuk . rendőrséggel a dal miatt! Műsoro; kul túrdélutánokat rendeztek — ; rendőrség betiltotta. Erre a vasgyái étterem szaletlijébe mentek és ot tartották meg a műsort, amíg eg> rendőrszakasz szét nem verte. De nem hagyták magukat. Havonta a szakszervezeti taggyűléseken rendez­tek kultúrműsorokat. Hogy miket énekeltek? Csak néhányat említ­sünk: „Proletárok egyesüljetek ...”, „Újra itt van május elseje ...”, vagy Várnai Zseni versét: „Ne csüggesszen a bús, zord jelen ..Aztán itt vol­tak a május elsejei nagyobb kirán­dulások a környékbeli hegyekbe,- a kirándulások örve alatt rendezett ; A diósgyőri nagyolvasztóműnél i januárban és februárban a Béke- 'kohó segédberendezéseinek meghi- 1 básodás miatt acélnyersvasból több ,mmt háromezer tonna hiány kelet­kezett. A márciusi párthatározat Jután kibontakozó kongresszusi ver­senyben a diósgyőri kohászok vál­lalása elsősorban arra irányult, hogy ,az elmaradást mielőbb pótolják, a (I nyersvas minőségét javítsák, a koksz- r fogyasztást csökkentsék. A meghibá- ( sodás kijavításán kívül igen nagy , segítséget kaptak a márciusban lüzembehelyezett érctömörítő-műtől. 'Az új üzemből kapott tömörítvé- nyekkel jelentősen javult az elegy- ki'hozatal, kedvezőbb lett a kohójá­rat. Mindez párosulva a dolgozók versenylendületével, dicséretes ered­ményre" vezetett: a diósgyőri kohá- ---------------­s zók áprilisban pótolták éveleji el­maradásukat. Ezenkívül szép sikert értek el a gazdaságos termelésben is. Egy tonna nyersvas előállításához márciusban és áprilisban már több mint 100 kilogrammal kevesebb im­portkokszot használtak s ugyanak­kor a vas minősége is jelentősen ja­vult. A gazdaságos termelés fokozá­sára az érctömörítőmű teljesítmé­nyének növelésén kívül hamarosan üzembehelyezik az üzem közelében az új salakszemcsésítő malmot. Ez­zel lényegesen javul majd a salako- lási lehetőség és ennek nyomán a nyersvas minősége. A munkafeltéte­lek jelentős javulása nyomán a ko­hászok elhatározták, hogy a kongresz- szus tiszteletére tett tízezer tonna nyersvas helyett évi tervükön felül tizenötezer tonnát gyártanak... Előadás Diósgyőrött a kohászat jövőjéről-ierner Gábor meggondolta magé^ és az egyéb ce­remónia mellőzéséül a sírt be akarta szentelni. Még Ózdra is elmentek munkástemetéseken közreműködni. Legális fedőszervek leple alatt rend­szeresen tartottak kultúrdélutánokat, műsoros esteket, gyakran neves fő­városi művészek közreműködésével (Baló Elemér, Kurtág Rózsa, Tordai Judit, Pajor Oszkár stb.). Nagyon nehéz volt pedig. A vasasok alig- alig kaptak engedélyt műsorokra. (A Liptai József iek- minden próbára, nem hiányoz- íának egyetlen szereplésről sem. lem, mert úgy érzik, hogy a dal, az mekkari közreműködés már élet- lemükJké vált, mert tehetségük sze­rint munkatársaik gyönyörködteté­sét, kulturális épülését, a szocialista társadalom építésének fontos össze­tevőjét, a kulturális forradalmat akarják ma is szolgálni. Most, amikor az újjászülető Bar­tók Béla Művelődési Ház gyönyörű otthont fog adni a diósgyőri munkás- kultúrának, a mai fiatal kultúrmun- kások megkülönböztetett tisztelettel kell, hogy gondoljanak azokra az úttörőkre, akik nehéz körülmények között végzett, sokévtizedes dalos te- 1 vékenységüklkel segítették a mai szebb, jobb körülmények eljövetelét, megteremtését. Benedek Miklós \ A Lenin Kohászati Művek üzemi 9 tanácsa szerdán délután kibővített ülést tartott. Az ülésen, amelyen az üzemi tanács tagjain kívül részt vet­tek az üzemek műszaki vezetői is, Valkó Márton, a gyár Kossuth-díjas .igazgatója tartott előadást »A kohá­szat jövője a világ gazdasági életé­iben« címmel. Az előadó hangsú­lyozta a kohászat fontosságát, mint fa munkatermelékenység és végered- fményben az életszínvonal emelkedé­sének egyik nélkülözhetetlen alap­ját. Számokat, adatokat ismertetett a szocialista és tőkés országok vas- és acéltermeléséről, majd kitért a Szovjetunió hétéves tervének mélta­tására. A gyorsütemű technikai fej­lődés követelményeivel kapcsolatban vázolta a kohászatra háruló tenni­valókat. Befejezésül a Lenin Kohá­szati Művek távlati fejlesztési ter­veiről beszélt. Százhetvenegy kohó- és gépészmérnöknek osztották ki ünnepélyesen a diplomát a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A tízéves Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerdán délután hatodszor osztották ki a végzett hall­gatóknak a diplomát. A diplomaát­adó ünnepségen dr. Terplán Zénó rektorhelyettes üdvözölte a végzett mérnököket, majd a kohó- és gépész- mérnöki kar dékánjai, valamint az egyetemi párt- és KISZ-bizottság képviselői szólaltak fel. Ezt köve­tően 32 kohó- és 139 gépészmérnök­nek adták át ünnepélyesen a diplo­mát. A végzett hallgatók nevében Jang Dze Ren koreai vörÖ6diplomás kohómérnök mondott köszönetét az egyetem oktatói karának, míg Vámos Alfréd IV. éves gépészmérnökhall­gató & diákok részéről búcsúzott az I új mérnököktől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents