Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-09 / 82. szám

pr*ir*4Írjmi, m**i*!ji>é**f fsammmm ^^^hdmhhhhhii^hhbhhhhhhhhbhhhhihhhihbhbhv A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD líÉGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA HOSSZÜ SORBAN. XV. évfolyam 82. szám Ára 50 fill e r § Uj termelőszövetkezeteink alapjaikoz ! JX/f-ezögazdaságuTbk új, szocialis­LfJ- ta színfoltjai, a nemrégiben alakult termelőszövetkezetek most rakják le az alapokat, most teszik az első lépéseket, hogy már ebben az esztendőben gyümölcsöt hozzon nemes kezdeményezésük. Ebben a munkában — az ígérethez híven — komoly, értékes segítséget kapnak a párttól, a kormánytól, a munkás- osztálytól, s minden olyan becsüle­tes embertől, aki mindenkor kész segíteni az annyit tervezett szebb holnap kibontakozásához. Országszerte öröm látni, hogyan fogn'Qfk össze üzemek, vállalatok, ál­lami szervek, kommunisták, hogy minél eredményesebbek legyenek az új közös gazda­ságok első lépései. Azokban a most alakult tsz-ékben, ahol már ez iáén is váll-váll mellett gazdálkodnak, termelnek, nap mint nap ott látni a patronálást vállaló munkásokat, a párt, a tanács képviselőit. Anyagi, erkölcsi segítség növeli az új tagok bizakodását, reményét. Bizonyítja, hogy az ígéretet tett követi, hogy ná­lunk senki sem ma/raáhat magára, hiszen közös célért dolgozunk. Megyénkben az elmúlt néhány hó­nap alatt a párt decemberi határo­zatát követően 55 új termelőszövet­kezet ojbatkuM, készített tervet az első közös esztendőre. Egyik-másik *— összesen harminc -» már ebben a gazdasági évben is nagyüzemi mód­szerekkel, közösen dolgozik. Itt a szakemberek, a tanács- és pártszen- vek közreműködésével mindjárt a megalakulás után felmérték a le­hetőségeket, biztosították a kezdet­hez szükséges feltételeket. A rendel­kezésre álló táblákon gépi munká­val, nagyüzemi módszerekkel kezd­ték a tavaszi munkát, s a vonatok, gépkocsik már szállítják a követ, az építkezési anyagot a hiányzó közös istállókhoz. A papírra fektetett ter­vek, számok lassan, de biztosan va­lósággá, eleven életté, gyakorlattá so­kasodnak, hogy boldogítsák vele életrekeltőjüket, a termelőszövetke­zeti tagokat, az egész országot. S iga­zán alapos szervezettségre, komoly segíteni akarásra vall, hogy a kez­deti munkában nincs — • s ha így megy tovább — nem is lesz komo­lyabb zökkenő. Itt is, ott is elkelne persze nagyobb anyagi segítség, több hitel. Ez megkönnyítené a kezdetet, azonban az is igaz, hogy már al elsői lépésnél terhet róna a tsz-tagság vál­lára. Ezért értékes az új termelőszö­vetkezetek olyan irányú igyekezete, hogy mindent, amit lehet, amit az összeadott közös vagyon, közös állat- állomány és közös munka bír, a ma­guk erejéből építsenek fel, teremtse­nek meg, s csak a legszükségesebbért forduljanak a kormányhoz. TJuszonöt újonnan alakult kö­zös gazdaságunk tagsága csak ősszel, az új gazdasági év elején kez­di meg a nagyüzemi termelést. Még­is, a huszonöt tsz közül nincsen egy sem, amelyik valamilyen formában már ne mutatná, hogy él, létezik és erősödni, fejlődni kíván. S ez igen hasznos, igen fontos dolog. A terme­lőszövetkezetek első lépései elé ugyanis ha nincs jól előkészítve az indulás — legkomolyabb akadály­ként a közös takarmányalap hiánya gördül. Ha nincs közös takarmány­alap, nem lehet megvalósítani — vagy csak nehezen — a közös állatál­lomány megteremtését, amely már az első pillanattól kezdve pénzelheti a tagságot. Ezért gondolkoztak he­lyesen új tsz-tagjaink, amikor mind­járt megalakulásuk után — az illeté­kesek segítségével — minél több pil­langóst és más takarmány félét vetet­tek', lehetőleg táblásított területen, nagyüzemi módszerekkel, hogy meg­teremtsék a kezdet egyik legfonto­sabb feltételét. A Tiszaszederkényi Szőke Tisza, a Megy aszói Szilái és más' táj közös gazdaságaink rríár elvetették a ter­vezett takarmánymennyiséget, készí­tik a talajt a silónövényekhez, s a fe­jekben, szívekben meg a készülő ter­vek papírlapjain egyre szélesebb skálában, világosabban bontakozik ki a közös bizakodást keltő - jövendő képe. Nap mint nap beszélgetnek, vi­táznak a tsz-tagok a hogyanról, jár­ják képzeletben a maguk választotta széles út ma még távoli kilométereit. A tények, az eddig elmondottak alapján azt lehetne mondani, nincs különösebb hiba, minden tnegy a tervezettek, az elgondoltak szerint. Az új tsz-ek életét, munkáját, ter­veit, mai napjait alaposan nézve mégis akadnak bizonyos hézagok, amelyeket mindenként helyes betöl­teni, hogy idők múltán meg ne növekedjenek, tö­rést, szakadást ne okozzanak. A ta­pasztalatok, megkérdezések szerint nem esik elég szó új termelőszövet­kezeteinknél a vezetés kialakításá­nak hogyanjáról. Pedig ez az indulás és a holnapi fejlődés egyik igen lé­nyeges alapja. Jól gazdálkodni, egyenletesen fejlődni, valóban a leg­helyesebb úton járni csak az a közös gazdaság tud, amely hozzáértő veze­tőkkel és vezetőségi tagokkal ren­delkezik. Olyan emberékből áll, akik mind tudás, mind tapasztalai, mind erkölcsiség szempontjából egyaránt megállják a helyüket. Tantoríthatai- lanok a tervek végrehajtását, az alapszabályzat betartását illetően, röviden: nem engednek a huszon­egyből, akár munkáról, akár fegye­lemről legyen szó. HTermészetesen nem könnyű ilyen minden tekintetben megfelelő vezetőt találni. Nem köny- nyű, de lehet. Az elkövetkezendő hó­napokban fordítanak komoly gondot és erőt párt- és tanácsszerveink erre a tsz-tagság egészének segítségével. Minden újonnan alakult tsz-ben tíz- szám akad olyan ember, olyan dol­gozó paraszt, akinek van tekinté­lye, akit a tagság alkalmasnak tárt a vezetésre, megbízik benne. Ezek az erények alapjában véve elegendők arra, hogy hallgassanak szavukra, megbízzanak bennük a tsz-tagok. De elegendők-e ezek az erények ahhoz is, hogy egy komoly, majd egyre nö­vekvő gazdaság irányításában meg­állja helyét az ember? Ezt kell meg­nézni elsősorban és pótolni a hiá­nyosságokat. Olyan vezetővé nevelni a választottakat, akik képesek, vagy élelmességüknél,, tanulni vágyásuk­nál fogva képesek lesznek ellátni a nehezebb feladatokat is. Az újszerű munka újszerű em- bért is követel. Más körülmé­nyek között dolgozik az, aki közös­ségben végzi munkáját. A termelő- szövetkezetekbe ilyen új helyzetbe, új keretbe érkeznek a régi egyéni gazdák. S bizony, új úton, eddig is­meretlen környezetben könnyebben eltévedhet, megbotolhat az ember, ha nem ismeri meg már jó előre rész­letes „térképről” azt az új környeze­tet. S ilyen részletes „térképre” szük­ségük van új tsz-tagjainknak is. Üj vezetők, új tsz-tagok. Ugyan ki más ismertetheti meg velük alaposan ezt az új területet, a várható terepet, mint azok, akik tisztában vannak ve­le: a tanács- és pártszervek munká­sai, a kommunisták. S bizony, ma még' megyénkben is nagyon kevés példa akad arra, hogy esténként, va­sárnaponként, szabad időben erről az újról beszélgetnének összeülve újdonsült tsz-tagjainkkal. Pedig megvan hozzá a lehetőség, sőt, meg kell teremteni a lehetőségeket. Sok, nagyon sok függ ettől. Ezer várható zökkenő vetődhet fel, amely később az előbbrehaladást akadályozná. A gazdasági természetű munka, a takarmányalap biztosítása, az új gaz­dasági épületek építése mellett ez most az egyik legfontosabb feladat. 1959 április 9, csütörtök Bemutatták az első magyar atomreaktort Szerdán délben a csillebérci köz­ponti Fizikai Kutató Intézetben saj­tótájékoztatón ismertették az első magyar kísérleti atomreaktor felépí­tését és működését. A tájékoztatót Naményi Géza, a Minisztertanács tá­jékoztatási hivatalának helyettes ve­zetője nyitotta meg, majd Kiss Ár­pád, az Országos Tervhivatal elnöke, a magyar atomerő bizottság alelnöke szólalt fel. (MTI) ... indulásra várnak az autóbuszok a Dózsa György úti megállónál­(Fotó: Farkas) Hat nyugateurópai ország kommunista pártjainak közös nyilatkozata Brüsszel (TASZSZ) Brüsszelben április 1-én és 2-án megtartották az európai szén- és acélközösséghez és a közös piachoz tartozó hat nyugateurópai ország — a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország és Luxemburg — kom­munista pártjainak értekezletét. Az értekezlet résztvevői , nyilatko­zatot tettek közzé, mely megjegyzi, hogy a monopóliumok az európai szén- és acélközösség és a közös piac megteremtésével olyan fegyverhez akartak jutni, amelynek segítségé­vel „csökkenthetik a hat ország mun­kásosztályának és népének életszín­vonalát, megakadályozhatják a gyar­mati népek felszabadító mozgalmát, még tevékenyebben folytathatják Afrikában a rablás politikáját, fel­léphetnek a nemzetközi feszültség enyhítését célzó mozgalom ellen, a néoek együttélése és békés együtt­működése ellen.” A nyilatkozat rámutat, hogy az európai-szén- és acéttcőzösség és a közös^ piac Vezetőinek egyik fő cél­kitűzésé ,.a német mílitarizmus fel- támasztásának. meggyorsítása és az EURATOM segítséggel a német mí- litarizmüs atomfelfegyverzése. A ra­kétakilövő állomások 'felállítása még inkább fokozza azt a veszélyt, amely ismét ott lebeg Európa, és a világ fe­lett. A dolgozók viselik az óriási ka­tonai kiadások terheit, ami rontja | életviszonyaikat és akadályozza a gazdasági és kulturális haladást.” Ugyanakkor a Szovjetunióban, a népi Kínában és a népi demokrati­kus országokban — hangsúlyozza a nyilatkozat — mindent megtesznek az életszínvonal gyors emelése, a munkaidő csökkentése, a munka megkönnyítése végett, azért, hogy minden ember számára biztosítsák a legfőbb jót: a békét. A kommunista pártok — hangzik a nyilatkozat — ünnepélyes felhí­vással fordulnak a hat ország szo­cialista pártjaihoz, minden szakszer- ---------------­v ezeti és demokratikús szervezet­hez, „teremtsenek harci szövetséget a nagytőke politikája ellen. A mono­póliumok és . a militaristák szövetsé­gével szembe kell állítani a dolgo­zók és a néptömegek összehangolt akcióit.” (MTI) Nyíl vánosságra kozták a dalai láma Xan Kuan-szan tábornokhoz intézett leveleit Peking (Üj-Kínai A pekingi lapok szerdai száma közli annak a három levélnek a, fényképmásolatát, amelyet a dalai láma intézett Tan Kuan-szan tábor­nokihoz, a népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának politikai biztosához. A levelek ere­deti példányait Lhaszából hozták Pekingbe. A levelekben — amelyek március 11., március 12. és március 16-i kel­tezésűek —, a dalai láma kifejtette Tan Kuan-szan tábornoknak, hogy a tibeti áruló klikk az ő védelmének ürügyével incidenseket idézett elő* amely incidensek komolyan veszé­lyeztették a központi és a helyi ha­tóságok kapcsolatait. A dalai láma kijelentette, minden erőfeszítést megtesz, hogy módot találjon az ezzel az üggyel való foglalkozásra és utasításokat ad a tibeti helyi kor­mány hivatalos szerveinek. A pekingi lapok a fényképmáso­latokon kívül közlik a három levél szövegének kínai fordítását is* Ülést tartott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága április 2-től 5-ig ülést tartott Sanghajban. Az ülésen megvitatták és elfogad­ták a Kínai Népköztársaság 1959. évi népgazdasági tervének tervezetét, foglalkoztak a falusi népi kommu­nák kérdésével, jóváhagyták a jelö­léseket az állam vezető tisztségére. Az 1959. évi népgazdasági terv Vita a Japán parlamentben a japán-amerikai „biztonsági szerződés66 körül Országszerte felháborodást keltett, a japán parlamentben pedig élesen elbírálták az uralmon lévő liberális demokrata párt vezetőségének és a Kisi-kormány képviselőinek azt a kijelentését, hogy a jelenleg felül­vizsgálat alatt álló japán—amerikai „biztonsági szerződésben” benne akarják hagyni azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi, hogy az Egye­sült- Államok fegyveres erőit egy esetleges japán s polgárháború elfoj­tására is felhasználják.’’ Okada szocialistapárti képviselő a parlament költségvetési bizottságá­ban követelte, hogy Kisi miniszter­elnök részletesen válaszoljon e kér­désre. Kisi miniszterelnök' válaszában el­ismerte, hogy a liberális demokrata pártban van olyan vélemény, amely szerint az új „biztonsági szerződés­ben” is meg kell hagyni azt a ren­delkezést, amely jogot ad az Egye­sült Államoknak, hogy beavatkozzon Japán belügyeibe. Kisi azt állította, hogy ő maga ellenzi ezt a rendelke­zést. Kijelentette még, hogy a ja­pán kormány „nem tekinti ellensé­geinek a kommunista országokat”. Kisi elismerte, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújt Japánnak a fegyveres erők és a hadiipar fej­lesztésében. Ugyanakkor állást fog­lalt az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés mellett. MOSZKVA. A Pravda tokiói tudó­sítója a japán népnek az Egyesült Államokkal való katonai szövetség ellen folytatott harcáról ír. Kifejti, hogy Japán politikai életében két fő irányzat harcol egymással. Az egyik a katonai tömbök, a militarizmus és az amerikai alárendeltség - politikája mellett száll síkra, a másik a béke- politikát, a semlegességet és az or­szág nemzeti függetlenségének meg­védését követeli. A két irányzat har­ca most különös élességgel bontako­zott ki a japán—amerikai „bizton­sági szerződés” revíziójának kérdé­sében. A dolgozók tömeggyűléseken és tüntetéseken követelik a „biztonsági szerződés” teljes hatálytalanítását. A mozgalom élvonalában a munkás- osztály halad, de hozzájuk napról- napra csatlakoznak értelmiségiek, diákok, parasztok. (MTI) szerint az idén 18 millió tonna acélt* 380 millió tonna szenet, 225 millió ton­na gyapotot kell termelni. Figyelembe vették az anyagi és technikai felté­telek adta objektív lehetőségeket, továbbá a néptömegek forradalmi lelkesedését. Ez a nagyszabású terv a kínai népgazdaság további jelen­tős fejlődését biztosítja. A tervet az államtanács a kínai országos népi gyűlés ülésszaka elé terjeszti megvi­tatás végett Az ülésen megvizsgálták a falusi népi kommunák kérdésének rende­zésére irányuló munkát. Megálla­pították, hogy az utóbbi három hó­napban ez a munka jól, eredménye­sen folyt és következetesen meg Való­sítják a Központi Bizottság 1958 de­cemberében megtartott 6.' plénumán a népi kommunák kérdéséről hozott határozatot. A Központi Bizottság ülésén meg­vitatták és meghatározták, kiket je­löljenek a vezető állami tisztségek­re. Különböző tanácskozások után a jelöléseket a kínai országos népi gyűlés ülésszaka elé terjesztik majd* A Központi Bizottság ülése Mao Ce-tung elnökletével folyt, Mao Ce- tung fontos beszédet mondott á munka módszerének kérdéséről. A Központi Bizottság ülését meg­előzően, előkészítésként bővített ülést tartott a Központi Bizottság politikai bizottsága. (MTI) Pravda-kommentár Adenauerről Moszkva (TASZSZ) Adenauer hozzájárulása a köztár­sasági elnökké való jelöléséhez, azt jelenti, hogy távozik az aktív politi­kai életből — írja a Pravda szerdai számában Mihajlov, a lap bonni tu­dósítója. Mihajlov kiemeli, hogy Adenauer ezzel nemcsak kancellári tisztségét veszíti el, hanem a Keresztényde­mokrata Unióban betöltött pártve­zetői szerepét is. Adenauer bele­egyezése nem önszántából történt — állapítja meg a tudósító. Mint bonni politikai körökben hangsúlyozzák — írja Mihajlov — Adenauer kezdettől határozottan el­utasította annak gondolatát is, hogy szövetségi elnök legyen és kikap­csolódjék a politikai életből. Mint­hogy pártjában nem támogatták, végeredményben kénytelen volt ka­pitulálni; Ezt a tényt Bonnban az erőpolitika kudarcának tekintik. A nemzetközi feszültség enyhülésére irányuló min­den javaslattal szemben folytatott negatív politikához körömszakadtáig ragaszkodó Adenauer-kormány zsák­utcába került. A CDU befolyásos politikai körei belátták, hogy a Ke­let és Nyugat tárgyalásainak meg­hiúsítását követelő Adenaueri irány­zat külpolitikailag elszigeteli az or­szágot. Ugyanakkor a nyugatnémet köz­véleményben fokozódik az a köve­telés, hogy normalizálják a Kelet és Nyugat viszonyát és bővüljenek az egészséges kelet-nyugati gazdasá­gi kapcsolatok. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents