Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

4 ÉSZAKMAG YARORSZÄG Szombat, 1359. április 4. Kesziiyélen: Szabadság Tsz! A termelőszövetkezet hét holdas, fadrugáros komlótele­pen húsz—huszonöt termelőszö­vetkezeti tag sürög forog: férfiak, asszonyok, lányok. Fürge kezek ke­resik meg a növény tövét, met­szik le a fölösleges, már életnek indult hajtásokat, hogy úgy nő­jön a töröl az idei termés, ahogy ök alcarják, ök szeretnék. A han­gulat vidám, mint általában. Sőt. így locsolkodás után és a felsza­badulás ünnepe előtt valahogy még több a tréfa, több a vicc. — Siess, Gizi, mert odahagy a párod. Bezzeg amikor locsoltak nem így mozogtál. Vagy ki tudja?... — veti köz­be valaki és csattan a nevetés, mert ki-ki megérti a szó mögé rej­tett igazi értelmet. Alig száz méterre a komlótelep- töl a baromfitenyészetben is moz­galmas már az élet, libák, kacsák százai keresik a csak általuk fel­fedezhető élelmet, tópegelik a ta­vaszi nap kicsalla zsenge fűszálat, s egyáltalán nem zavarja őket a szomszéd telepen futkározó borjú­sereg, a Szabadság Termelőszövet­kezet egyik nagy reménysége. A gazdag, hatalmas termelőszö­vetkezetben kezdetét vette a tava­szi munka. Belopta remény rügyez- tetö örömét az új tavasz ébredé­se ... mint tíz esztendő óta annyi­szor. Tíz leemény éve immár, hogy a valamikori cselédek és néhány ha­ladni, előrelépni akaró régebbi egyéni paraszt úgy határozott: to­vább fejleszti azt az újat, ami 1941. telén a felszabadulással köszöntött be a községbe, életükbe. Nagy Sándor, Gál Kálmán, Kádár Ist­vánná és még tizennégyen, — akik sokat szenvedtek évtizedeken át kizsákmányolástól, elnyomástól — összefogtak a hívó szóra. Jelentést küldtek a megye, a kormány felé, hogy nem gazdálkodnak tovább a régi módszerekkel. Megpróbálják, csirába szökkentik azt az új életet, amelyről annyit hallottak már azoktól, akik a szabadságot hozták. _T . i - " Ezer és INem volt könnyű, egy el­lenvéleménnyel találkoztak akko­riban. Szomszédok, munkatársak kétkedő szóáradata, ellenségszítot­ta hangulat gördített nehéz aka- dályolcai az új, a reményteli mun­ka elé. S ha talán nem lett volna el­lensúlyként az a nagy segítség, amit a párttól, az akkor már meg­erősödött proletárkormánytól kap­tak — dugába dőlt volna minden reményük. De amit kértek, meg­kapták és néhány hónapi erőfeszí­tés, próbálgatás után együtt volt, 17 egy tagban az első mesgye és kor­látok nélküli földparcella. Gond­dal, sokszor keserűséggel teli na­pok voltak azok, azonban aho&j telt az idő egyre több volt cseléd, agrarproletár, kis és középparaszt ismerte el, hogy nem is olyan rossz ez az új gazdálkodási mód. Hiszen gépeket kapnak, segítséget kap­nak. És a tizennégy kezdeményező még tizennéggyel, majd kétszer, háromszor, négyszer annyival gya­rapodott. Kesznyétenben gyümöi- csöthozó talajra lelt az új élet. . Egyre erősödött, egyre terebélye­sedett a Szabadság Tsz birodalma — Ma már ki tudja hol tartab nánk? Arany élete lenne az egész községnek. Kétszer annyit termel­nénk. mint most, ha nem jön köz­be, ami így ellcerülhetetlen volt. — így emlékeznek az alapítók, részben már — koruknál, egészsé­gi állapotuknál fogva — nyugdíjas tsz-tagok. De jött a népáruló Nagy Imre tsz-ellenes, haladásellenes el­mélete. s amit felépítettek öt év alatt, az 1953. őszén félig-meddig romba dőlt. Csaknem szétrobbant az új holnapot építő sereg, azért csaknem, mert akik kezdték, ki­tartottak elvük, elhatározásuk mel­lett. Ök maradtak. Maradtak és két évvel a hatalmas csapás után már ismét több, mint ötven, majd több mint száz tagot számlált a termelőszövetkezet. Alkotó, eredménythozó esztendők voltak ezek. Egyre elégedettebbek, egyre örvendezőbbek a tsz-tagok. Öt—tíz forinttal ért többet évröl- évre egy-egy munkaegység, s nőtt, gyarapodott a közös vagyon. 1956- ban már arról beszéltekx hogy ősz­re kezetfog az egész község. Ma, új közös gazdaság nőtt ki a Szabadság mellett, s meg is történt volna, amiben bíztak, ha... ha nem akad megint áruló, új életet, szabad éle­tet, munkáshatalmat gyűlölő erő. De akadt, s ötvenhat októberében piszkos kezek nyúltak bele a Sza­badság tiszta, nagy reményekkel, szép holnappal kecsektető életébe. Dőltek, omlottak az erős, szorgos kezek rakta falak. S hogy nem dől­tek össze, megint csak a kezdemé­nyezőknek, a mindenkor bízó szí­veknek köszönhető. Nem, a legnagyobb gyűlölet sem tudta szétriasztani teljesen a Sza- badság-ot alkotó elszánt kis cso­portot. S amikor elmúlt a vész, ke­mény munkáskezek védték, őriz­ték meg vérrel szerzett szabadsá­gunk tisztaságát, megint csak új növekedésnek indult a. régen elve­tett és csiráját soha nem veszthe­tő inag. Néhány hét, néhány hó­nap, s azok, akik igazán bíztak az újban, az uj szebb holnapot hozó erejében, odaálltak ismét a sorba. — Ma több mint négy milliót ér a mi közös gazdaságunk, már ami a forintértéket illeti. — így dicsek­szenek bent a szövetkezet irodájá­ban és kint a földeken. Négy mil­liót, két évvel az ellenforradalom után! S ez a szám egyre nő. Olyan szép, reménytápláló tervek soka­sodnak itt, hogy ha a legnagyobb tél, a legfeihősebb idő járná is, ki­tavaszodna tőle az ember szive, az ember érzésvüágc. — Az idén m szerte több haszonra számítunk, mint ta­valy. Őszre már termést hoz az újonnan telepített három holdnyi komlónk is. A kertészettől még le­galább három—négyszázezer fo­rintot várunk. — Megannyi érté­kes szám, értékes terv. Hatalmas egyre növekvő állatállomány. — Másfélszerte több a tsz számosál­lat-állománya, mint más közös gazdaságoknak. Üj épületek, léte­sítmények emelkednek a több. mint ezerholdas nagyüzemben, s na.gyrészben saját erőből. Nem kell az adóság, nem kell a nagy hi­tel. Amitel akarnak érni, azt saját kezük, eszük, szorgalmuk segítsé­gével kívánják megvalósítani. És e munka nyomán évröl-évre na­gyobb a vagyon, nagyobb az egy- egy munkaegységre jutó részese­dés. H. Szabó Lajos, B. Szabó Mihály, Bene elvtárs és a többiek az idén még többet keresnek, még nagyobb jövedelmet visznek majd haza, mint tavaly. Hiszen csak a terv szerint 7—8 forinttal többet kell érnie egy munkaegységnek mint az etmult esztendőben. Hatvan, esetleg hetven forintot. Ez pedig négy—ötszázzal beszorozva ko­moly havi jövedelmet jelent. Hát még ahol a családtagok is dolgoz­nak, s ez nem ritka jelenség a Sza­badság-bon— l„V élnek «W dolgoznak, így riuci, szorgostcodnatc, bizakodnak és győzedelmeskednek a Szabadság Tsz tagjai. Egyre na­gyobb megbecsülést vívnak ki Kesznyéten és a környék még egyé­nileg dolgozó parasztjai előtt. S megvan ennek a toborzó hatása is. Az idei tavaszon ismét tíz és tíz kis- és középparaszt választotta a Szabadság-beliek járta utat. Meg­győződésből. Ügy látják, hogy ha a Szabadság-beliek bírják akkor ok is akarnak és megmutatják, hogy tudnak okosan, ésszel élni azzal a szabadsággal, amely tizennégy< esz­tendeje köszöntött ránk, hozott új életet, új reményt a kesznyéteniek- nek mindenkinek ebben az or­szágban ... BARCSA SÁNDOR Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zói széleskörűen megtárgyalták a márciusi párthatározatot, valamint a SZOT felhívását és az azokban fog­laltaknak megefelelően úgy határoz­tak, hogy éves tervükön felül hatvan millió forint értékű kohászati ter­mékkel gyártanak 'többet. Ebből több, az ország más üzemei részére elsőrendűen fontos anyagok terven felüli gyártásét vállalták. így példá­ul a Dunai Vasmű hengerművéhez betonacélból előírásukon felül öt­ezer tonnát, az ország finomlemez­hiányának csökkentésére pedig a Borsodrtádasdi Lemezgyár részére háromezer tonna hengerelt félkész­árut adnak. A mezőgépipari vállala­tokat négyezer tonna hengereltáru­val segítik. A gyártmányok önköltségét a ter­vezett 1.8 százalék helyett 3 száza­lékkal csökkentik, a termelékenysé­get 2,5 százalékkal emelik. Az ország külkereskedelmi mérlegének javítása érdekében éxporttervükön felül ezer tonna exportrendeltetésű hengerelt­árut készítenek, továbbá a gyártási technológiák javításával csaknem 24 ezer tonna olyan hengereltárut gyártanak a feldolgozó ipar részére, amit eddig külföldről kellett be­szerezni. Számos műszaki intézkedés megvalósításával jelentősen csökken­tik a gyártmányok selejtjét, javítják a minőséget és az eddiginél körülte­kintőbben gazdálkodnak az anyaggal. Célul tűzték ki, hogy az év utolsó 19 napján megtakarított anyagból ter­meljenek a hengerművek. A vezetés színvonalának további javítása, a műszaki fejlesztés ütemé­nek fokozása érdekében nagy tapasz­talattal rendelkező mérnökökből műszaki fejlesztési főosztályt alakí­tottak, amely a legkorszerűbb ko­hászati eljárásokat dolgozza ki. Ezenkívül mérnöki, valamint szak­mai továbbképző tanfolyamokat in­dítanak és így el akarják érni, hbgy az idén 1800 dolgozó képezze magát, gyarapítsa tudását. A munkások munkakörülményei­nek javítására számos üzemben gé­pesítik a fáradságos fizikai munkát, a dolgozókról való gondoskodás je­gyében 600 fő részére új, korszerű fürdőt létesítenek, javítják az ivóvíz minőségét, szélesítik az üdülési lehe­tőséget. A vállalások teljesítésére beindí­tották az üzemek és munkacsapatok közötti párosversenyt és az anyagi jutalmazáson kívül, gondoskodnak arról is, hogy az élenjáró dolgozókat és a bevált új munkamódszereket, eljárásokat széleskörűen ismertessék, népszerűsítsék. Korszerűsítik a diósgyőri kohászat durvahengerművel A Lenin Kohászati Művek egyik legfontosabb üzemében, a durvahen­germűben már az idén jelentős kor­szerűsítést hajtottak végre. így egye­bek között az üzem gerendasorozatát új alapozással látták el, üzembehe­lyeztek egy nagyteljesítményű izzitó- kemencét. A nemrégiben jóváhagyott korszerűsítési tervfeladat alapján to­vábbi nagy arányú, több évre üteme­zett korszerűsítésekre, felújítási munkákra kerül sor. így a hengermű blokksorát új kiszolgáló berendezé­sekkel, manipulátorokkal, öntecsfor­dítókkal látják el. A. középsori hen- | germü jobb és folyamatosabb anyag- ellátására új görgősorokat építenek, vonszolópadokat állítanak üzembe. Ezzel gyorsabb, könnyebb lesz a bu­gák továbbítása és megszűnik a fá­radságos fizikai munka. A kikészítő üzemben korszerű egyengetőgépet állítanak munkába. Ezzel jelentősen javítják a gyártmányok minőségét. A négy évre tervezett korszerűsí­tési munkák eredményeképpen lehe­tővé válik részben az egymelegböl történő hengerlés, jelentősen emel­kedik majd az üzem termelékeny - sége és tekintélyes anyag, valamint fűtőenergia megtakarítást érnek el. A jóval több mint száz millió fo­rint költséget, igénylő korszerűsítési programból az idén a darupályák meghosszabbítására és az üzemcsar­nok átépítésére kerül sor. ^ A /Borsodi Vegj-ikombinátban a műtrágyához szükséges alapanyag előállításához a gázgenerátorokban az óbudai gázgyár kokszát használ­ják fel. A gyártásnál a gáztisztítás során nagytisztaságú ként is nyer­nek melléktermékként. Tavaly 76 tonnát termeltek, az idén ez a meny- nyiség 100 tonnára emelkedik. A nagytisztaságú ként a péti nit­rogénművekben dolgozzák fel, ahol szénkéneget készítenek belőle, me­lyet a szőlőgazdaságokban használnak fel a kártevők elleni védekezésre. Az idén a tokajhegyaljai szőlővidéken a kísérleti parcellák után nagyobb te­rületen a gyakorlatban is kipróbál­ják a szénkéneggel való védekezést. íOnodoári yt'íiklós riportsorozata: aQuidié \ TANÁCSKÖZTÁRSASÁG! Európa felfigyel < te*-. Miskolc visszavételéért indított harc vázlatos ‘térképe Megragadtam tehát a kínálkozó alkalmat, s megkértem, tájékoztas­son a technikum „belső" titkairól, illetve vezessen végig a-nemrégen el­készült korszerű, neonfényes rajz- termen, a modern pedagógia gyakor­lati oktatásait kielégítő fizikai és i kémiai előadótermen és a nemrégi- / ben létesített transzformátorházon. \ Időközben csatlakozott hozzánk iAblonczi József, a gépipari techni- Ikum igazgatója, aki elmondta, hogy Amilyen komoly feladatot jelentett az ^említett létesítmények megépítésé és / berendezése. j Elismeréssel S2ólt azokról az üze- ^mekről — gondolunk itt elsősorban ^a DIMÁVAG Gépgyárra, a Nehéz- l szerszámgépgyárra, a Könny űgép- igyárra —, amelyek huzamosabb icie- J je segítséget nyújtanak a technikus- é képzés színvonalának emelésében. v Természetesen nem feledkezhe- i tünk meg az iskola KlSZ-szervezeté- f ről sem, mert tagjai ugyancsak ott f voltak, ahol éppen a munka menete f megkívánta. f Szinte hihetetlen, hogy ezeknek a \fiatal fiúknak, oktatóknak és tanú- ároknak összefogásából ekkora ered- , menyek születtek. Gondolkodóbaej- ’tők az ízléses csillárok, a nagyszerű .megoldásokkal átépített, t.ranszíor- ,mátorház, a neoncsöves rajzterem és /.a kísérleti terem. Mindezek bizonyí- $ tékái annak, hogy a középiskolák ta- ínulói is végezhetnek eredményes # társadalmi munkát. l hJosztofiák (az 1959. éri művészei! S dijakat A \ Pénteken a Művészeti Szövetségek ) Házában kiosztották az 1959. évi mű­vészeti díjakat. ' A Jászai Mari-dij II. fokozatát kapta többek között Fehér Tibor, a ’Miskolci Nemzeti Színház művésze »a „Farkasok ^és bárányok'’ és a l„Svejk” című darabokban nyújtott ^ alakításáért. (MTI)---------- ---------------­1 80 ionná nagylisziaságu ként termeinek A közös? munka eredményei Amint beléptem a Zalka Máté Gépipari Technikumba, régi ismerős­sel találkoztam Donga Sámuel tanár személyében. len ük támadnak. Még egy zárótűz, a vörös tüzérek derekasan harcolnak — dehát, lehet itt most egyáltalán különbséget tenni? — az ellenség feladja Miskolc védelmét. Miskolc szabad! — Miskolc a miénk! 'ujjongnak a kimerült katonák és a levegőbe re­pülnek a sapkák. — Proletárok, győztünk! — Hurrá.. .á.. .á! Az egységes támadás hozta ezt a gézeimet és a proletárhősök, akik­nek erre a nagy diadalára egész Európa ' felfigyelt, Landler Jenővel( az élen, a 32-es zenekar (hogy hon-' nan a csudából kerültek ilyen gyor-| san elő a hangszerek?!) indulói mel-' let bevonulnak Miskolcra. Következő riportunk; < A ROHAMSZAZAD' dombvonulaton küzdők meglepetve nézik, hogy áttörve az ellenséges ál­lásokat, teljes gőzzel fut be Miskolc­ra: okádja a megsemmisítő tüzet az Avason megbújt ellenségre. A tüzé­rek már Hejőcsabát ostromolják, de a fehérek ellenállnak. Kemény meg­próbáltatás következik. A 32-esek törjenek előre! Ám, mire a parancs odaérne, azok már messze járnak. A proletár szív, a proletár lelkesedés nem vár külön parancsra. Betörtek Csabára. • Délután öt óra. Már hajnal óta folyik az ádáz küz­delem. A tizenharmadik és az ötödik zászlóalj most a Bükkön keresztül Hámor és Poklostető irányából tá­mad. Ez a támadás váratlanul éri a már amúgy is meginogó fehéreket, s most úiég a vasgyárban lévők is el­sedik, s me-giendül. Hangja végág- n3'argal a sík mezőn. — Utánam, proletárok! Fergeteges, . mindent elsöprő erő! gombolnék az ágyúk, kelepeinek a géppuskák, kézigránátok, aknák csa­pódnak be itt is, ott is és a föld, mintha tűzhányó törne fel, magasba repül; fák hajolnak a földig, rajtuk milliónyi akácvirág, .méhraj kering a magasban, énekes madarak mene­külnek más tájakra. Füst és lőpor és mindenütt, de mindenütt ott lesel­kedik a halál. De ki gondol most erre! — Utána|p, proletárok! — Elő.. .őre! * Az Északi Főműhely, a Ganz gyár munkásai és a MÁV gépgyáriak már Mályi alatt járnak. Emberek dőlnek ki tízesével a sorból, százak állnak helyükre és ugyanitt egy félóra múl­va elfoglalják az első ellenséges állá­sokat. A hír felvillanyozza a többie­ket, erőt önt a csüggedőkbe és to-* vább rohamoznak. Rettenetes percek, rettenetes órák! Űzik, zavarják a fe­héreket, mint útszéli gazt a forgó­szél és az állásokba most a postások törnek. — Megállj, rumuny! — Gyertek, fehérek! Nesztek, ma­gyar golyó, magyar embertől. Tűz! A vasúton páncél vona t robog, a 17 mod, Nyekládháza, Bükkara­■*-* nyos. Hajnal... Napfény, mely beara­nyozza a feltűzött szuronyokat, ra­gyogó, lelkes arcokat. A harmatos füvön katonák lépdelnek, vörös pro­letárok. A levegőben akácillat, meg- állnaik, bele szimatolnak és' tovább menetelnek. A hatalmas fennsíkon az I. hadosztály. Hol van már az a torz megütközés, hol van már a fé­lelem, amely az éj beálltával az em­berek homlokára kiült? Mi az ami hajnalhasadtával ilyen magasztos fényt varázsolt a proletár arcokra? Ki tudná ezt leírni? Mennek, mennek, s ekkor valaki azt mondja: !' — Énekeljünk, fiúk! — Nem, nem! Majd aztán. A győ­zelemre. A legelső vonalban az Északi Fő­műhely proletárjai, mellettük a gép­gyáriak, a balszárnyon a Ganz és istvántelkiefe, majd a postások, fes­tőmunkások, emitt a MÉMOSZ gár­dája, diósgyőriek, (akik Zionce tá­bornok úr parancsai és Kriskó Bohus úr elől szöktek meg a vasgyárból) — amott pincérek és most fejlődnek fel a harminckettesek, köztük a zené­szek. Elől pedig, a legelső vonalban is elől- Landler Jenő. Most felegyene­/I pártkongresszus tiszteletére (tíí millió forint értékéi termék

Next

/
Thumbnails
Contents