Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

Szombat, 1959. áprffis L ES ZA KMAG YAKUKSÄAG A MUNKA ES A MUNKA ÖRÖME Azt, hogy Nyuigiat-Németonsaágibiain. a Krupp Művek dolgozóját nem ér­dekli a gyár termeléséneik alakulása — termé&zeibes. Esetleg annyiban igen. hogyha a cég árui iránt csökken a kereslet, munkanélkülivé lesz. Annyit dolgozik a gyárban, amennyit béréért megkövetelnek tőle. Munká­ja eredménye teljesen idegen számá­ra. Ennek lévén természetes az is. hogy a tőkés országok munkássága, értelmisége és kispolgársága nem olvassa az újságok közgazdasági rovatait. A börzék hírei, szenzációi csak a vállalkozóikra hathatnak. Mégis úgy hisszük — maradjunk a Krupp példánál — bizonyára, az ott dolgozók is figyelemmel olvasnák, ha közölnék velük a Művek haszon- bevételét, azt, hogy mitől esnek el a magánvállalkozás korlátlan szabad­sága jóvoflitából. Ezt azonban nem tálalják újságjaik, ellenkezőleg, olyan eseményekkel traktálják olvasó- közönségüket, amelyek elvonják fi­gyelmét a lényegről. Például részle­tesen beszámolnak arról, hogy a Krupp-család legfiatalabb tagjának kosarat adott a perzsa sah elvált felesége. Mint írják, a szegény ex_ saiinét Európa leggazdagabbjai ra­jongják körül és egymás után kapja az ajánlatokat, ö azonban demokrata a maga módján, amennyiben egy szegényebb ólasz herceget részesít előnyben Európa leggazdagabb föld­birtokosa és leggazdagabb kapitalis­tája előtt. Mert úgy mondják, az olasz herceg -a legjobb táncos Rómá­ban és családja egész sor bíborost adott már a világnak. Az újságok beszámolnak a siahné bánatáról is. Ugyanis a házasságbontó szerződés érijeimében addig nem mehet férj­hez, amíg a sah meg nem házasodik, őeminenciájának pedig nincsenek ilyen szándékai. Az eset bizonyára «nagy« érdeklődésre tarthat számot az öntudatos német, olasz, vagy perzsa munkások körében, lévén «nagy-« a rokonszenvük Rruppjuk, hercegük és éx-sabnéjuk iránt. A példa talán hozzásegít a követ­kezőkben mondanivalónk világosabb állította fel rekordját, úgyszintén a durvahengermű. Ez évben, a nagy­javítás után az első negyedév szin­tén szép eredményeket hozott. A szá­mok hitelesen bizonyítják a kohászat hengerdéjében a fejlődés egyenes­vonalóságát. A mutatóik, a százalékok első ol­vasásra talán nem sokat mondanak, De fűzzük csak tovább a gondolat­sort. Ha a gyárrésizlegekiből, gyárak­ból azt jelentenék, hogy tervük tel­jesítésében elmaradtak, élhetnénk-e sorról viszont igen dicséretes telje­sítményről tudósíthatunk, amennyi­ben március elején 24 óra alatt 552 öntecset termeltek. (Az átlag 1450). Különösen kiemelkedő munkát vég­zett az «A« műszak: 209 öntecs volt a teljesítményük egy műszak alatt. Birincsik elvtárs, a párttitkár lelke­sedéssel. büszkeséggel mondja, hogy ilyen szép eredményre még nem volt példa a blck^soron. Az 552 öntecs, a belefektetett munka beszédesebb akkor, ha hoz­Birincsik, János elvtárs, a Lenin Kohászati Művek hengermű gyárrészieg pártszervezetei egységes vezetőségének titkára a beszámolóját tartja. ma anyival jobban, mint ahogy job­ban élünk például 1950—52-höz. vagy közvetlen az ellenforradalom előtt­höz viszonyítva, hogy a messzibb múltat ne is említsük. S hogy tovább léphessünk, további sikerekre van Csontos István főművezető irányításával a langfuvato dolgozok (LKAIhen verde) fegyelmezett, szorgalmas munkával sok selejtes bugát es lemezt men­tenek meg népgazdaságunknak. fejtéséhez. Ugyanis sokan azt tart­ik, hegy az újságolvasók jórészét sin érdeklik a .termelés eredményei, •gyárakban, falvakban történt ese- ényék, kivéve a csemegéket. Az, >gy X gyárrészlegben milyen ered- ényeket értek el, hogyan dolgoz­ik, az csak a szakemberekre, az Letékesekare tartozik — mondják, incs igazuk. így volt ez akkor, nikor Weiss Manfrede volt C&epei . r RMST-é Özd és a tőkés államé iósgyőr. így van ma általában a ipitalliista államokban. Ma azonban 3 jól meggondoljuk, közvetve a íját sorsa, jövője, közvetlen a kö- jsség jövője hagyja hidegen azt, si elvégzi ugyan munkáját, de a ivábbiakban nem érdekli mit tett, agy mit nem tett és máért. Az ilyen bunkóban áltálában nincs is köszönet. e nézzünk egy példát ennek ellen- ezőjére. Helyszín a Leóin Kohászati Művek engerdéjénék párthélyisége. ^ Bíráln­ák János elvtárs, a hengexde4 egyse- 3s, pártveze'tőségének titkára és allay József divtára, a gyárrészieg srvoszitályának vezetője egy félórán t adatokkal tralktáhiak. Ugyanis - azt tartják. — ha bármire is kí- áncsá lennék, a hengerdóben nem fazodhatok el a termelési mutatók élkül. A tavalyi év eredményeit ézzük előbb. A fejlődés szembe- inő és megny ugtató. Ha a henger- >rők termelési tervének 1957 negye­ik negyedévét vesszük bázisnak, tetve 100 százaléknak, 1958-han untén negyedévenként vizsgálva a 5TV teljesítést, kitűnők, hogy az Italában 110 százalék. illetve födött van. A fimomhengermű hen- ersorai például a harmadik negyed- vben 125,1 százalékot értek el. A özóphengermü az első negyedévben szükség a termelés minden posztján. A Lenin Kohászat hengerdéjében a jelek szerint a jövőben ^esz hiány sikerekben. Már az első ne­gyedév utolsó napjaiban 100 százalék följött volt mindhárom hengermű (durva, közép, finom) a terv tel jesí­zá'tesszük, hogy ez közvetlen a párt március 6-i határozata után szüle­tett. A diósgyőri hengerdóben a bloiklksoriak — párttagok és párton - kívüliek — így válaszoltak a párt határozatára, amely a termelés fo­kozására szólítja fel a munkásosz­tályt. A párthatározatot egyébként nemcsak a blokkscrón fogadták ilyen lelkesedéssel. Minden üzem­részben. minden műszakon röpgyű- léseken tárgyalták meg a határoza­tot. A röpgyűlések Idlkes hangulata itt a lényeg? Az, hogy a pártmun­kások azóta fokozottabban érzik fe­lelősségüket? Az,"' hogy a párttagok azóta nagyobb gcndddafl végzik a páitmeebízatásckat? Ez isy az is,- mert. mind egy célba fut. mind egyet szolgál. Végső soron az em­bert, a népet. Hegy az ember, a di­ósgyőri anunkásek kulturáltabban, jobban éljenek, ahhoz hozzájárul a 100 százalékon fedüli termelés, a blokksoriak 552 öntecse. Azaz pon­tosabban: nemcsak hozzájárul, de ez az alapja. A határozat, a szándék önmagjában nem lehet alapja az életszínvonal emelésének. de igen a jólvégzett munka, másrészt az eredményekben benne van a hen- gerde munkásainiak lelkesedése, ré­szese a jobban végzett pártmunka. Kádár-János elvtárs legutóbb a budapesti pártaktíván hangsúlyo­zottan beszélt a dolgozók bajaival, gondjaival való íóiglalikozásród, a bi­zalomról, az alkotó kedvről. Az im- mel-ámmal végzett munkában leg­többször nincs köszönet. A párt azt akarja, hogy a becsületes, szo­cializmust akaró emberek elégedet­tek legyenek, jókedvvel, akarással dclgozhassainak. Hisz mi lehet szebb ember számára, mint az alkotás, a jól végzett munka öröme. cAz idosebh testű ír Z ászlódísz, felvonulások, katonai díszszemle, díszsortűzek jelzik, hogy ünnep van. A naptáron piros betűkkel: „Április 4. Hazánk felszabadulásának ünnepe.” Nem is csak ünnep, hanem a leg­nagyobb ünnep ,ez közel másfél évtizede. Egész dolgozó népünk, pártál­lásra, felekezetre való tekintet nélkül magáénak tudja ezt a napot, saját­jának ezt az ünnepet. Tizennégy évvel ezelőtt, ezen a napon megszűnt a kizsákmányolás: Egy rövid tőmondat és történelmi változást jelent. Csak egyszer volt a magyar történelemnek egy rövid szakasza, amikor nem volt kizsákmányolás: a Magyar Tanácsköztársaság 133 napig tartó időszakában. Aztán egekig csapott a népelnyomás hulláma. A Be- daux-iendszer az iparban és a botosispán, a földeken biztosította az urak­nak a gondtalan, fényűző jólétet — a dolgozó pedig nyomorgott. Volt egy elenyésző kisebbség, aki jól élt? Igen, volt, de mit számított ez a milliók­hoz képest. í^unkanélküliség! A mai fiatalok nem ismerik ezt a fenye­gető rémet. Inségmunka. Ismeretlen fogalom? Kérdezzék csak meg a sajóvárkonyi fiatalok szüleiket, hogy hogyan épült a kiskapuéi vasútállo­máshoz vezető út ? Ügy, hogy egy csapat szakmunkás: vasesztergályos, lakatos, tűzimunkás törte hosszúnyelű kalapáccsal a követ, kubikolta a földet, heti egy-két kiló lisztért: ez volt az inségmunka. Még külön sze­rencsének számított, ha valaki ott munkát kapott. Gondoljuk csak el: egy ma még kapitalista elnyomás alatt sínylődő dolgozót megkérdeznénk, hogy melyik a dolgozók legnagyobb ünnepe. Biztos, azt válaszolná, hogy az a nap, amikor megszűnik a kapitalisták hatalma. Nem árt, ha emlé­keztetjük erre fiatalságunkat, • elmondjuk nekik, hogy nem volt mindig ilyen élet Magyarországon. Becsüljék meg jobban a mostanit. A Szovjetunió hős hadserege, a fasiszta hadseregek üldözése és le­verése közben szabadította fel hazánkat a fasiszta uralom alól. Az el­nyomó államgépezet szétverésével biztosította a lehetőségét, hogy a pro­letariátus államhatalma győzedelmeskedjék. Ezzel a szovjet hadsereg tör­ténelmi küldetését teljesítette. Sok-sok ember és egész dolgozó népünk .érzéséit fejezte ki egy gyarmati békeküldött, mikor elmondta, hogy „ha a szeretet és hála fonalából — amely a dolgozókat a Szovjetunióhoz fűzi — egy csipketerítőt lehetne horgolni, az olyan nagy lenne, hogy le lehetne vele takarni a földgolyót.” Rájuk gondolunk ma, ezen a nagy ünnepen, a kommunizmust építő szovjet emberekre. Tőlük nemcsak szabadságot kaptunk, hanem felbecsülhetetlen segítséget a 14 év min­den napján, minden órájában. • ' E zen a történelmi jelentőségű ünnepen lettünk részesei annak a hatalmas, szocialista tábornak, melynél szilárdabb szövet­ségben soha nem voltunk azelőtt. Nagyot változott, a világ az­óta. Korábban elnyomott népek sora szabadult fel és lépett testvéri szö­vetségre egymással. Ismer a történelem másfajta szövetséget is. nem­csak a szocialista országok szövetségét. A kapitalisták is alkothatnak és létre is hoznak ilyen szövetséget. Most az amerikai imperialisták veze­tésével. Úgy jellemzik ezt, mint a „nagy gumibot” politikáját. Ez azt jelenti, hogy szövetséget kötnek egymással, de az erősebb fél diktál. Ha pedig a kis népek felemelik szavukat jogaikért az elnyomás ellen, ak­cióba lép az erőszak, a „nagy gumibot.” Mennyire más a szocialista országok szövetsége. Az alig két millió főt számláló Albánia és a 650 milliós kínai nép egyenrangú felek ebben a szövetségben. Hazánk is részese a Szovjetunió vezette szocialista tá­bornak és ez csak előnyére válik. A Szovjetunió mint idősebb testvér, aki a harcban tapasztaltabb, segíti lelkes építő munkánkat. Ezt nagyon sok példával lehetne bizonyítani, de legjobban mégis az ellenforrada­lom leverésében nyújtott segítség mutatja ezt meg. A legnagyobb ünnep április 4. azért is, mert a felszabadulással tény­legesen hatalomra jutott a munkásosztály és a dolgozó parasztság. A korábban jogfosztottak, a munkások és parasztok lettek az ország leg­fontosabb ügyeinek intézői, a hatalom birtokosai. Az arra legilletéke­sebb, a legbölcsebb, legtehetségesebb alkotó: a nép vette kezébe a ha­talmat. Azt, hogy igen nagy sikerrel, a napi élet ezer és ezer ténye bízoilyítjá. Legjobban a hazánkban járt nyugati munkásküldöttségek be­számolói mutatják ezt meg. A ma még kapitalista országokban élő dol­gozók, ha hozzánk jönnek, sokkal inkább észrev2??ik a proletárhatalom eredményeit, mint akik nap mint nap benne élnek. Nekünk már telje-, sen magától értetődő, hogy a nők politikai egyenjogúságot kaptak. Egyenlő munkáért egyenlő bér jár nekik. Egyik francia nőküldöttség itt járt és kijelentette, hogy ami nálunk már megvalósult tény, arra még a francia nők legmerészebb álmukban sem mernek gondolni. Érthető hiszen a kapitalizmusban a nőket többszörösen kizsákmányolják. A hatalom azért szilárd és valódi néphatalom, mert a munkásosz­tály legharcosabb pártja a hatalom magva. A párt politikáját a nép alapvető érdekei határozzák meg és ezért a tömegek támogatják. A terü­leti annexiók kora lejárt. A szovjet hadsereg, híven Lenin tanításaihoz, felszabadította ezeket a területeket — hazánkat is, de hogy itt milyen államforma, milyen hatalom lép a régi helyére^ azt a dolgozó töme­gekre bizta. A 14 év mütatja, hogy a tömegek a legjobban meg tudják választani a hatalmat: a pártvezette proletárdiktatúrát. A z ellenség, az imperialisták csökkenteni szeretnék az ünnep fényét, szeretnék megakadályozni, hogy tovább haladjunk előre ezen az úton, a szocializmus építése útján,-de elkéstek. A XXI. kongresszus megmutatta, hogy véglegesen győzött a szocializmus a Szovjetunióban. Ez alapot ad arra, hogy véglegesnek tekintsük a népi demokráciákban is a proletáriátus diktatúráját, a néphatalom győzelmét. Látniok kell, hogy ha megtámadnának bennünket, a szocialista táborral — a Szovjetunióval találnák magukat szemben. Az „idősebb test vér”, védi a mi ünnepünket, békés életünket is. Dolgozó népünk érti és érzi, hogy ez kötelezettségeket jelent. A napokban kibontakozó szocialista munka- verseny, a szocialista brigádok alakítása, a proletáriátus erősítése mind ezt mutatja. Ezt bizonyítja a felszabadulás ünnepére való felkészülés is, mert megyeszerte láttuk, hogy úgy készültek erre a napra a dolgozók, ahogyan csak a legnagyobb nemzeti ünnepre készülni lehet. . . Déri Ernő • •••••••••au »■«•••«••••••••••■•■•■•••I Gabányi László elvtárs a Horthy-érában a ;árs, 19-es kommunista a halál, árnyékából menekült Szovjetunióba. Most az ünnepségen életéről, munkájá­ról, a pártról beszélt. tésbetn. Lemaradás csupán a geren­dasoron van, enneik! azonban indokolt az oka, mert a nagyjavítás miatt 15 nappal később indultak. A blóklk­Birinc&iik elvtárs. a hengerde párttótkára azt mondja, itt volt a Nemzetimzi Nőnap. Nem volt a gyárrészlegben egyetlen nődolgozó sem. aki ne kapott volna vagy ju­talmat, vagy valamilyen kedves, fi­gyelmes ajándékot. És az elvtársnők, a munkásnak, amikor látták a fi­gyelmet. gondosságot, közelebb ke­rültek a közösségihez és a közösség céljaihoz. Vagy egy másik példa: A munkások panaszkodtak a párt- szervezetben* amiatt, Jiogy a gyár­ban nem mossák ki a munkaruhá­kat. Eddig haza kellett vinni s egy munkásnak a felesége sem örült az olajos munkaruhának. A pártszer­vezet javaslatára mosógépet állítot­tak be az üzemben és ez minden dol­gozónak tetszik. Még egy példa: A hengerdóben mintegy 1100 huszonhat évein aluli fiatal dolgozik. Eddig nem szerveztek számukra a gyár- részlegben kult úrcsoportokat. Most megcsinálják és a fiatalok lelkesed­nek érte. A jövőben a különböző ünnepségeken. megemlékezéseken maguk a fiatalok szórakoztatják majd a gyárrészieg munkásait. Leg­utóbb a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 40. évfordulója alkalmából rendeztek a gyárrészlegnél sikeres megemlékezést. Főleg a fiatalok fi­gyelemmel hállga/bták a veteránok v isszaemtékeaéseát. Utolsó kép a hengereiéből: Xemsé a pártszervezet helyiségéiben va­gyunk. Megilletődve nézem a jele­netet. Egy fiatalasszony könyvet vá­sárodon jött a párttdtkárhoz. Már nemsok van. itt kapós a könyv. A párttitkár Thomas Mann egyik re-» gényót ajánlja. Birincsik János elvtárs mosolyog csodálkozásomon. Várjak csak — eny- nyit mond és hoz ja az «üzleti köny­vét«. Az elmúlt évben 40 ezer forint értékű könyvet vettek meg a hen­germű dolgozói csak itt. a párt- szervezetben. Ebben, az értékben együtt értendők szépirodalmi köny­vek és pártkiadványok egyaránt. NAGY ZOLTÁN Üdvözlet A Szakszervezetek Megyei Tana» csának elnöksége örömmel köszönti mindazon .vállalat dolgozóit, akik kiváló eredményeikkel kiérdemel­ték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, az élüzem címet és miniszteri dicsérő kitünte­tésben részesültek. Munkájukban további sikereket érjenek el erőben» egészségben. Szakszervezetek Megy« Tanácsának elnökség«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents