Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-28 / 98. szám
2 eSZAKMAGTARORSZAU Kedd, 1959. április 28. ctó&yá-uá&áctás UHcüímínyü J gazán sajnálom, ■ hogy nem volt nálam fényképezőgép! Nem azért, mintha a Kedves Olvasó nem, látott volna még nehezen szuszogó hízókat, bambán és nedves szemekkel bámuló borjúkat (megérezték talán, hogy a vágóhídra viszik őket?) — de le kellett volna fényképezni azt a 18 hónapos hizottbikát, amelyet Szendrey Samu bácsi hajtott be Eger lövőről a mezőkövesdi átvevő- helyre. Jobban mondva: nem hajtotta, hanem teherautót fogadott a beszállításra, mert a bika — ejnye csak, elf elejtettem megkérdezni a nevét! — nem bírta volna végiggyalogolni a hosszú utat, azon felül veszített volna súlyából is, ami viszont már Szendrey Samu bácsi zsebét érintené. Feltuszkolták tehát nagynehezen a teherautóra és ezzel e lindu It • a bika mo adhatnám egyenesen a hírnév felé. Megnézte azt az úton mindenki, s gondolom, elcsodálkozik majd a mészáros is, ha bősz tekintetével találkozik. Szendrey bácsi pedig, akinek egycsomóban majd tízezer forint ütötte a markát, nem győzte újra meg újra elsorolni, hogy is volt, mint is volt csak azzal a bikával? Mikor az állatforgalmi vállalattal szerződést kötött (amelynek értelmében ő a bikát meghizlalja), úgy gondolta: vállal minden befektetést, mert az busásan térül meg később. Nem sajnálta a szépen fejlődő, gyarapodó állattól sem a tejet, sem a darát és nem tagadta meg tőle a gondos ápolást. Pár hónap alatt több, mint hat mázsára hízott és így történt, hogy kü- lönleges minősítés be n vették át tőle, amely természetesen több pénzzel is jár. Mindezekből persze körülbelül azt is tudjuk már, mi történik a bikával — rostélyos formában találkozunk vele talán éppen a Kedves Olvasó asztalán, ám az újságírót az is érdekelte ez esetben, mit csinál majd Samu bácsi az elég tekintélyes kis összeggel? — Mit. kedves öcsém.. . Felcserélem a taposó biciklit egy másikra, amelyiket nem kell hajtani. Egy robogói veszek, köny- nyebb lesz azon a tejet szállítani.. . Mert hiszen — ha nem múltam volna el ötven éves, vettem volna még egy nagyobbat is. 'O) Terven felül 400.000 égetett cserépárú Az új tetőfedő-cserépgyártó üzem- csszel bővült Mályi Téglagyár dol- ,ozói elhatározták, hogy a pártkon- ;resszus tiszteletére indult verseny- ien a munka jobb megszervezésével termelékenységet az elmúlt évihez iszonyítva 5 százalékkal növelik és z önköltséget 2 százalékkal csök- :entik. így az év végéig mintegy fel- nillió forintot takarítanak meg. Ezenkívül vállalták, hogy a borsodi ermelőszövetkezetek építkezéseinek meggyorsítására terven felül 1,5 millió darab égetett cserépárut: téglát, tetőfedő cserepet és üreges válaszfaltéglát gyártanak. A kongresz- szusi munkaverseny nagy lendületet adott a munkának. Ennek az eredménye, hogy a téglagyáriak az anyagtakarékosságot szem előtt tartva, az év elejétől szombat reggelig terven felül már mintegy 400 ezer égetett cserépárut készítettek. Új fejtési eljárás a ormosi bányaüzemben A Borsodi Szénbányászati Tröszt >rmosi bányaüzemének két aknáéban az V-ös telep mintegy 6 mé- ;er vastagságban fejlődött ki. A bá- íyabiztonsági előírások szem előtt irtásával azonban csak 3 méter vastagságban tudták eddig a szelet kitermelni, a többi a bányában naradt. Az év elején a IV-es aknában kíséretképpen ráfértek a két- lados frontfejtésre. Az 1—1,5 metres köz-kőzettel elválasztott szén- kelepben a szállításhoz szükséges tágatokat csak az alsó telepben lajtották ki. Mindkét szénrétegben 2gy-egy frontfejtést alakítottak ki. í\ felső széntelep fronthomloka 7 10 méterrel megelőzi az alsó fele pit A felső telepben lerobbantott szenet gurítókon továbbítják az alsó telep vágatain keresztül a külszínre. A IV-es aknán bevált új feitési rendszert a Il-es akna hasonló viszonyú széntelepében is bevezették. A kongresszusi versenyben az eredeti határidőnél egy hónappal korábban, május 1 tiszteletére az elmúlt napokban megkezdték az üzemszerű termelést. A két aknában bevezetett új- rendszerű fejtési eljárással évente mintegy 30 mll'ió p^^;nt többlettermelést tudnak elérni. ANDORN AI ANSIX Jegyzetek az emődi állami gazdaságból Ezek az utóbbi, pár napos hajnali fagyok egy kicsit megijesztettek ben- nüniket. Este érdeklődve hallgattuk az idő jár ás jelen lést, s reggelente izgatottan figyeltük a hőmérő higanyszálát, meg a gyümölcsöst, a szőlőt, a határt. A fagy rengeteg kárt tehet a vetésben; leszüretelheti előre a szőlőt, megsorvasztja a gyümölcsöst, s hiába a gazda fáradsága, ha tőnkre megy minden. Bizony, sokan nem aludtak mostanában. Kint rostokol- taik a kunyhó előtt, szimatolták a levegőt, s gyújtogatták a gazt, a száraz trágyát, meg a ködgyertyákat. Máshol, nagyobb területeken a honvédség is akcióba lépett: elködösítették a határt. A végleges statisztikát nem ismerjük, — hiszen netán újabb fagyhullám is jöhet még —, de az eddigi tapasztalatok szerint legtöbb helyen eredményesen védekeztek. Különösen az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben léptek akcióba a brigádok. Kellett is, mert olyan szép, de olyan gyönyörű a tavaszi vetés, hogy aranyat ér annak minden szála! Ahogy az utas az emődi állami gazdaság földjei mellett elhaladva kitekint a vonat, vagy a gépkocsi ablakán, itt is nyomban felismerheti a nagyüzem fölényét. Az ellentét éles és szembeötlő. A szomszédban elterülő kispercellákon alig arasznyi a vetés, míg a hatalmas táblán selymes és buja. Abban bizony már efl- bújhat a nyúl... Határidőre elvégezték a tavaszi vetést Andorna tanyán, a gazdaság központjában véletlenül együtt találtuk a »vezérkart«. Ott az igazgató, gz agronómus, az üb. elnök és az állat- tenyésztési brigád vezető. Központi téma náluk is az utóbbi fagy'hullám. Az anyatelepben tett kisebb kárt, mert ott hiábavaló a füstölés, a szőlő zsenge hajtásai igen érzékenyek A vetés azonban kitűnő. Ez az. állami gazdaság különben magtermelő jellegű, zömmel kenyér- és takarmánygabonát, kisebb területen pedig pillangósokat termelnek. A vetést féltik tehát nagyon, amelyet — már mi is megállapítottuk, hogy nagyon szép — határidőre befejeztek. Az idei tavasz kedvezett, jól dolgoztak a brigádok, alaposan művelték meg a talajt, s mjnt az^al^.Aptál István agronómus eldicsekedett: a. kukorica vetését is nemsokára, befejezik. A múlt esztendőben bevált a . hibrid- kukorica — 14 mázsa termett holdankint —, most mintegy 170 holdon utántermelésre is vetnek, melynek alkalmazásánál kiválóan bevált az úgynevezett négyzetbe vető gép Ezzel ugys'nis feleannyi vetőmaggal vethetnek be egy holdat, mint más t.pusú gépeikkel — természetesen, ha kalibrált vetőmag áll rendelkezésük- re. A klementinái hidbridtizem persze elegendő vetőmagot állított elő, úgy, hogy vetőmagprobléma nem lehet sem Ernődön, sem máshol a megyében. Fejlődik az állattenyésztés Az istálló melletti kifutóban 04 darab borjú íutkározik, sütkérezik, növekszik a tavaszi melegben. Azt már később tudtuk meg, hogy mesterséges borjak és ezen kívül még vagy 230 darab tehén is van a gazdaságban, amelynél ha nem is a legjobb, de mindenesetre figyelemre méltó a fejési átlag, minthogy az elért 8 és félliteres szintet hosszabb ideje tartják, sőt: a zöld takarmány ozás bevezetésével még növelni akarják. Az állami gazdaság ezzel, s nemcsak ezzel, de más területen elért eredményeivel is a második helyre került a ranglistán a megye állami gazdaságai között. Jelenleg a takta- harkányi áll előttük, de Rácz Imre igazgatónak és a vezérkar többi tagjainak, valamennyi fizikai munkásnak eltökélt szándéka, hogy behozzák ezt a versenytársukat i$..: Az má- a későbbiek folyamán derül majd ki, hogy a harkányiak engedik-e egykönnyen elhódítani az első helyet? Ami még; gondot okoz . • 1953 óta több új összkomfortos lakás épült a gazdaság telepihelyén, ám a lakásproblémát még mindig nem sikerült teljes mértékben megolda- niok. Az időszaki munkások jól megférnek ugyan a legény szál lóban, de azok, akik állandóan kint Iáknak, a gazdaság törzsgárdája tehát télen- nyáron, hóban-sárban Ernődre és a még távolabbi Nyékládházára kénytelenek bekutyagolni sóért, paprikáért, hiszen a kisebb falucskának beillő telepen nincs egyetlen bolt. A fciltíművesszövetkezet nem gördít akadályt egy fióküzlet létesítése elé, csupán a hely, ahol berendezhetnék — nincs még kijelölve. Kevés a lakás, ez az egyetlen, de most még igen nagy akadály. Nemsok áíg talán, mert Rácz Imre igazgató szerint rövidesen megoldják a problémát, mint ahogy megoldottak sóik mást az elmúlt évek alatt. (O. M.) Május 1-re 85 lakást adnak át a borsodi építők A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói elhatározták, hogy a pártkongresszusi versenyben önköltségüket az év végéig 4 és fél millió forinttal csökkentik s a minőség javításával az új lakásokat 20 nappal a határidő előtt adják át. Az építők fogadalmukhoz híven dolgoznak. Ennek eredménye, hogy a munkásosztály nagy ünnepének tiszteletére átlag 30 nappal a határidő előtt Miskolcon 36, Ózd—Bolyokon 48, Felsőzsolcán pedig egy irodával ellátott körzeti szerelői lakás építését fejezték be. Az új lakások átadására e héten kerül sor. Uj szabadalommal a szocialista brigád címért Igen népszerűvé vált a dolgozók azon törekvése, hogy új módon dolgozzanak s ezzel kiérdemeljék a szocialista brigád címet. A Lenin Kohászati Müvekben a műszaki vezetők érdeklődésével is találkozott ez a mozgalom. Régebb óta működik egy „Fazola Henrik” nevezetű műszaki brigád, melynek az völt á törekvése, hogy újításokkal, ésszerűsítésekkel könnyítsék a fizikai dolgozók munkáját. . Most új célt tűztek maguk elé a műszakiak, ki akarják érdemelni a szocialista brigád címet. És nem is akárhogyan. Uj találmány kidolgozásán fáradoznak. Eddig a vonatkerékpárok egy részét külföldről importáltuk. Cél az, hogy hazai anyagból, hazai eszközökkel készítsék a kerekeket. A brigád tagjaitól úgy értesültünk, hogy az vj vagonkerekek szilárdabbak lesznek, súlyuk csökken s megfelel a fokozottabb igényeknek. Megvalósiilásqval jelentősen csökken a szerelvények továbbításához szükséges vonóerő', 's azáltal, hogy kevesebb anyagból készülnek a kerekek, a gazdásági kihatás sem lesz mellékes. Jelenleg az új szabadalom alapján készülő vagonkerekek felszcrszámo- zása folyik. . O t ember életének egy kicsinyke, de kihatásaiban egész »tre szóló történése játszódik le íttürak a miskolci Kamaraszinhaz darabjában, Kállai István: Ko- tánc című színművében. Ot em- r — három értelmiségi férfi es ittőjük felesége — ^ életének szűk iszonnégy órájába sűrítve^ látjuk a ai magyar érteüimiségi társadalom tegeződéséből adódó ellentmondá- kat, a becsületnek a törtetés, a nrierizmus fölötti erkölcsi diadaAzonos foglalkozású a három fér- sőt egy munkahelyen is dolgozik: Völgyesi István, nemzetközi rnevű, Kossuth-díjas vegyészeti itató, egy kutatóintézet igazgatója, mkő Zoltán fiatal kutató, a Völ- esi által vezetett intézet vezető urükatársa, fiatal létére is Kossuth- jas tudós és Zalai Sándor, a cini- is, mindenből kiábrándult, félre- lított, de nagyon tehetséges ku- tó. Mit tudunk meg erről a három éberről egy rövid nap történései- 11? Völgyesi és Zalai hajdani is- ilatársak, de Zalai — bár mindig kkal tehetségesebb volt — élhetet- n, nem találja meg helyét az élet illozásai között. Nem ismeri a mi ndszerünket, magát kívülállónak, egtűrt egyéniségnek tartja, aki eb- m a társadalmi rendben csak meg- zhatatlan lehet. Hálás Völgyesi- ík, az egykori iskolatársból nem- tközi szaktekintéllyé vált közéleti emélyiségnek, hogy az intézetben kalmazza, eredményes kutatómunkának gyümölcseit készséggel en- idi át neki és amikor végleg félre- lítják, akkor is úgy érzi, hogy en- 2k ebben a rendszerben így kell nnie. Völgyesi István alaposan ki- ásznál ja gyermekkori barátja élhe- itleraségét, baráti jóakaró pózában itszeleg, de Zalai kutatási eredmé- yeinek felhasználásával a maga hír- evét gazdagítja és lesz szinte félel- íetes »nagy emberré«. Amikor pe- ig már úgy látja, hogy az eredrné- yek mögött Zalait továbbra is árpákban tartani veszélyes lehet, meg- mertetése pedig őreá feltétlen ká- Dssá válna, »politikai meggondolásól« leváltatja a minisztériummal, és helyére egy fiatal tudóst ültet, ienkő Zoltánt, aki á »ma embere«, kit »futtatni« lehet és aki fölött tyáskodva megtarthatja hírnevét, ársadalmi pozícióját, . KÖTELTANC Bemutató a miskolci Kamaraszínházban Wölgyesi és Zalai mindketten V régi értelmiségiek és mégis két külön világot képviselnek. Völgyesi a jól helyezkedő pozőrök tehetségtelen fajtájának prototípusa, Zalaiban pedig a szorgalom, a mi rendszerünk megismerésének hiányából való megihasonlottság, és a gyámoltalanságig menő puritanizmus ölt testet. E két embernek a békés látszat mögött folyó életharcába csöppen bele a fiatal Berakó Zoltán. Benkő Zoltán lakásán játszódik a színmű. A kis kétszobás lakás, a bútorok, Berakőék ruházata, mindene a nemrég kapott Kossuth-díj eredménye. Mindennek örülő fiatal feleségével, Évával, gyermekes örömmel fogadják a hirtelen jót és új lakásuk avatására készülnek. Innen követjük a gyors, drámai sodrású eseményeket. Benkőnek — egy véletlenül hozzákerült feljegyzésből — tudomására jut, hogy elődje. Zalai már lefektette alapjait annak a kísérletnek, amelynek eredményéért ő kapott — most már úgy érzi, érdemtelenül — Kossuth-díját. Miért ő kapta és miért kellett az ismeretlen elődnek, Zalainak távozni? Nagyszerűen felépített, fordulatos jelenetekben bonyolódik a fentiekben már ismertetett- előzmények felismerése, ami azt az elhatározást érleli meg a becsületes Benkőben, hogy — szembefordulva az atyai jóakarójának vélt hatalmas Völgyesivel s annak leleplezésétől sem visszariadva, — őszintén feltár mindent a minisztériumnak és lemond az érdemtelenül kapott Kossuth-díjról. Ügy érzi, ez kötelessége önmaga becsületével, kötelessége a társadalommal és kötelessége a sok méltánytalanságot kapott Zalaival szemben. Feltétlenül a ma értelmiségi problémáit boncolgatja a darab, hiszen Völgyesi István másai sajnálatosan gyakori jelenségek. A Zalaiakat is megtalálhatjuk az értelmiségiek között. De már ott vannak és mind nagyobb számban vannak ott Benkő Zoltán másai is, akik a régi konvencióktól, a kapitalista erkölcsű neveléstől terhes régi értelmiségiekben bővelkedő értelmiségi rétegünkbe a friss vért, az új vérkeringést, a tisztább erkölcsöt viszik. Kállai István — nagyon helyesen — a szocialista szemlélet talajáról irányítja hőseit és a bajok okait nem az épülő társadalmi rend fiatalkori hibáira, hanem az egyes egyedek jellemére, jellembeli fogyatékosságaira vezeti vissza, és éppen Berakőn keresztül mutatja be, hogy a mi társadalmunkban a becsületesség a legfőbb valuta és a leghatalmasabb erő. Kállai István a helyes eszmei mondanivalót kitűnő drámai érzékről, jó színpadismeretről tanúskodó művészi ábrázolásban tárja elénk. Mivel a szereplők száma kevés, elkerülhetetlenek a hosszúnak tűnő dialógusok, azonban azok mindvégig szellemesek, feszültek, drámai mondanivalótól terheisek. Ügyesen mozgatja figuráit, bár olykor-olykor kis erőszakoltság érződik egy-egy szereplőnek a színpadról való eltávolításában, vagy megjelentetésében, vagy éppen a »fekete-fehér-igen- nem« szójáték fordítottjának alkalmazásában. . Mirtdezek az apró dramaturgiai fogyatékosságok azonban a színmű összhatását nem befolyásolják és nem befolyásolhatják károsan és azokon rendezői munkával esetleg javítani is lőhetne. Az előadást Horvai István két- szeres Kossuth-díjas művész rendezte, a szerzői elképzelések va- lóraváltásáraak legnemesebb szándékával. ragyogó mesterségbeli rutinnal és nagy művészi készséggel. Nagyszerű, feszült helyzeteket teremt, azonban nem tudja a feszültséget végig tartani, az előadás tempója helyenként el lankad. Általában csökkentett) mértékben érezhető az előadás menetében az a dinamikus erő. amit Horvai István rendezéseinél megszoktunk és elvárunk tőile. Kár, mert az előadás egésze alapos rendező-művészi munkáról tanúskodik, összességében a jói, művészien sikerült rendezés képét nyújtja és ha könnyen javítható hibáit is felemlegetjük, azt éppen a rendező munkája magasértékűségének elismerése jegyében, segítő-javító célzattal tesszük. És most röviden az előadás szereplőiről. Völgyesi István, a karrierista igazgató szerepében Kőszegi Gyulát látjuk. Művészi tehetsége széles skálájának megmutatásával jelenítette meg a törtető, gátlástalan, nagypolgári erkölcsi alapon áilló, nagystílű »percemberkét«, aki már az első őszinte, bátor szótól összeroppan és akinek a leleplezéstől való félelmében felfokozott nagyképűsége már csak megvetést, jobb esetben szánalmat kelthet. Egyes jelenetekben — például a Zalaival való összecsapásban — a legkitűnőbb emberábrázolást nyújtotta, míg máskor — különösen az első jelenetekben — nagystílűsége helyenként erőltetett- nek látszik és szinte sietteti lelepleződését — a közönség előtt. Felesége és jellemben hűséges párja Gyárin athy Anikó tolmácsolásában került elénk. Alakítása a maga visszataszító valóságában ábrázolja a gátlástalan, könyöklő nagypolgári asz- szonyt, de nem hallgathatjuk el, hogy az egyébként kitűnő művésznő emberformálásában bizonyosíökú modorosságot, művészi ábrázoló eszközei tárának leszűkítését tükröző törekvést vélünk felfedezni. Zalai Sándor, a félreállított kutató körül forog a darab. Beleznay István keltette életre ezt a figurát jól kidolgozott, mély emberséggel telített hitelességgel. Beleznay Zalaijának el tudjuk hinni, hogy meghasoralott mindennel és már-már elfogy az önbizalma is. Talán az első jelenetein kellene csiszolni, amikor a maga elesettségéről beszél, magatartásában pedig ahhoz mérten kissé agresszív, és valamivel kevésbé harsánnyá és ezzel meggyőzőbbé kellene tenni a zárójelenetet, hogy a közönség ne csak az igazgató fölötti erkölcsi győzelmének, hanem egy becsületes értelmiségi — a mi társadalmunkban való — talajra találásának is örüljön. Benkő Zoltán becsületes fiatal kutatóját Öze Lajos jó formálásában látjuk. Komoly és komolykodó, fiatalos munkavággyal és a becsületességbe vetett rendíthetetlen hittel teljes kutatót látunk alakításában. A ma emberét, aki örül sikereinek, örül az erkölcsi és anyagi megbecsülésnek, de egy pillanatig sem habozik, hogy mindenről lemondjon, ha a becsületről van szó. Öze szerepformálása jól fedi ezeket a jellem-tulajdonságokat, jó barát, majd könyörtelen ellenfél Völgyesivel, játékos pajtás és elveihez szigorúan ragaszkodó férj a feleségével szemben. Felesége, Éva, alapjában szimpla, kedves kis teremtés, akinek nagyon imponál a Kossuth-díjas férj, az új lakás, a bútorok, az »előkelő« barátság, az igazgatónő anyáskodása s csak nehezen ébred rá az igazságra, de akkor teljes szívvel amellé áll. Téby Katalin alakítja ezt a szerepet nagyon jól. Szinte gyermekien bájos, ügyetlenkedő háziasszonyikodása, férje Iránti rajongása, férje álláspontja és a hirtelen, megszokott körülmények közötti őrlődés, mind-mind erős próbatételei művészi alakítókészségének — és a próbákat kitűnően állta meg. A darab egy színen játszódik: Berakőék szobájában. Ütő Endre díszlete, a lakás felszerelése jó keretet szolgáltatott a történetnek, a váratlan Kossuth-díj elköltése közbeni, örömteli, kapkodó vásárlást, fészekalapítást tükrözte. A Kötéltánc egy darab a mai “ értelmiség életéből. Nem oldja meg teljesen a problémát. Bár a darab befejezése mindenképpen Berakó és Zalai erkölcsi győzelmét hirdeti és Völgyesi bukására utal, néni lehetetlen, hogy Völgyesi mégsem bukik olyat, mint érdemelne. De éppen a darab arra tanít, hogy a becsületesség előbb-utóbb győzedelmeskedik és a mi feladatunk, hogy ezt a győzelmet a magunk területén, a magunk eszközeivel segítsük, sürgessük. Éppen ezért, éppen érdekes társadalmi mondanivalójánál fogva tarthat számot az érdekílődés- re, — és nemcsak az értelmiség soraiban, — mert Völgyesinek még számos ikertestvére akad társadalmunkban. Az előadás -j az említett fogyatékosságai mellett is — Jó, hasznos, élvezetes és méltán sorakozik a Kamaraszínház korábbi sikerei mellé. BENEDEK MIKLÓS
