Észak-Magyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

Kedd, 1959. április 28. gSftWMAGfAaOfV»Afi £ MÁSFADTA BRIGÁD... MÉG AZ IRODA ABLAKAI IS táncolnak, mikor a 2—3 ezer kilós kalapácsok áldásaikat osztogatják. A Lengyel-brigád akarátának is engedelmeskedik egy ilyen behe- mót vaspuhító. Megkapóan áll az idegen a nagy gépek előtt és mikor kicsodálkozta magát, az emberek ejtik bámulatba a Lenin Kohászati Művek nagykovács műhelyében. Arcukon rozsdás veríték. Különbö­ző emelőkkel jobbra-balra forgat­ják az izzó vastömböt. Szemük vil­lanása egy-egy felelet vagy utasí­tás, már egy mozdulatból is érte­nek. Olykor elcsattan egy kere­setlen szó, de nem lehet kukori- cázni, a vasnak csak melegen használ a kalapács. Látszatra itt is az megy, mint másütt a többi kalapácsnál. Néhány nap óta azonban motoszkál valami az emberek feiében. A művezető­nek azt mondták a napokban: — Mi is csatlakozunk ... Szo­cialista brigád leszünk! EZ BIZONY NEM KIS DOLOG Különösen, ahogy elnézem a brigád tagjait, többnyire javakorabeli em­berek. Harminc és ötven között van az átlag. A kitüntető cím megszer­zése már mást kíván, mint tegnap, másféle munkát. Nem mintha ne­hezebbet kellene emelni. Az ipar­kodásra itt egy marasztaló szót sem lehet tenni, még rosszindulattal sem. A legjobb teljesítők. Tanulni kell! Ez az, ami változást jelent a korábbiakhoz. Mikor ezt említem, a brigád tagjai kissé gondterhelten néznek össze. Bizony, a kor sokat mond, s akárhogy vesz- S7i"k, npm könnvű a kovács műn-: kája. Pihenni kell. A szavakból az­tán kiderül hamarosan, nem any- nyira a kényelemszeretet játszik közre, hanem más. — Ha kinyitnám a táskám — ho­zakodik elő Lengyel Gyula, ez a jól megtermett brigádvezető — meg­látná, van benne egy Autó-Motor folyóirat. Nagyon szeretem a mo­tort, foglalkozom is vele, de már két hete hurcolom magammal s nem tudok hozzájutni. Egyszerűen nincs időm rá. — De munka után ... — NÉZZE. MI TÖBBNYIRE VI­DÉKRŐL 'járunk be. Én magam Bőcsről. Naponta., hat óra telik el az utazással. Pedig rövid a táv. Ha délután 2-kor kimegyünk a gyár­ból, csak háromnegyed 4-kor kanunk vonatot. Ha éjszakások vagyunk, hatkor szabadulunk s csak egyne­gyed 9-kor indulhatunk haza. Nem lehetne a MÁV-val valahogyan megegyezni?! Most éppen az üzem szociális bizottságához megyek s kapóra jön, hogy az újságnak is el­mondhatom ... Jogos kérés ez. A beszélgetésből kiderül, hogy a gyárból esak^em 5 ezren utaznak, illetve járnak be vidékről. Jóllehet a MÁV nem tud teljesen alkalmazkodni a kohászati művekhez, valami megoldást azon­ban a MÁV és az üzem vezetőinek találniok kellene. Akarással és jó­indulattal biztosan segíteni tudná­nak ... Ha ez sikerül, elmaradnak ezek a panaszok, amibe lépten-nyo- mon ütközik az ember s már is nyer a brigád, de mások is: Időt! — amit sokkal hasznosabban lehet eltölteni, mint az állomások váró- termeiberf vagy a vonatfülkében. VAN EGY FIATALABB TAGJA IS a brigádnak, Nádas István. Olyan harminc körüli. Valamikor gazdaság? cselédként éltek, ő azon­ban mindenhogvan el akarja felej­teni azokat az időket. — Ha valamilyen szakmai tan­folyam indul, én is feliratkozom. Talán még vihetem valamire. így és hasonlókénp él a brigád tagiaib^n. a tanul»«? «^ándék. Arra már talán nem vállalkoznak, hogy iskola padjaiban üljenek, egy kis fejtágító tanfolyam azonban igen hasznos lenne. A magánéletben is követelménye van annak, hogy egy brigád meg­szerezze a szocialista címet. Kedé­lyes szóváltás kezdődik, mikor erre terelődik a szó. A viccelésben Zi­lahi Ferenc viszi a prímet, aki az előbb a kalapács környékét takarí­totta össze, hogy a másik sikta za­vartalanul kezdhesse a műszakot. — Nálunk ilyen téren nincs baj — mondják szinte egyöntetűen —, sőt most azt tervezzük, hogy a brigád tagjai s a hozzátartozók együtt mennek majd kirándulni. Eddig is találkoztunk munka után. Ennél a szónál Zilahi a többiekre kacsint. Igen, egy pohárka mellett, no de ez nem volt veszélyes. A ki­száradt toroknak jót tett egy pohár világos, egy-egy olyan műszak után, mint a mai is, mikor egy 8 ezer 700 kilós tengelyt formáltak meg. Nem kis szó ez, hiszen 6 ezer 600 kiló a napi kvantum. HŰS7-HUSZONÖT ÉVE DOL­GOZNAK együtt a brigád tagjai. Szép idő. Ma mégis újra vállalkoz­nak, másként akarnak dolgozni, mint tegnap. Talán még nincs egé­szen pontosan kimondva, hogyan s mit tesznek ezért, még problémák is vannak — a vasút, de az elha­tározást már nem lehet megmásí­tani. Hát még ha a műszaki veze­tők is segítenek egy kicsit, hogy megtalálják a brigád tagjai a tanu­láshoz vezető utat. A +nűnivágvás él mindenkiken, a brigád tagiadban ?s Famar elröppen a félév, akkor ítél;k oda a szocialista címet. Len­gyel Gvörgy együttese azonban ta­lán máris elmondhatja magáré?: másfajta brigád! Garami E. A Hazafias NéDfront városi bizottsága mellett működé 1oei bizottság minden hé­ten szerdán délután 5 órától 6 óráié in­gyenes togi tanácsadást ad bármilyen nrobléma megoldásához. A tanácsadás helye: Tanácsház tér 5. sz.. I. emelet, bal­ra. KÖNYVTÁRI HÍR A II. Rákóczi Ferenc könyvtár felnőtt kölcsönosztálva április 13-án megnyílt. A könyvtár felkéri látogatóit, hogy a köl­csönvett könyveket legkésőbb május nő 5-ig hozzák vissza. Ezen időpontig kése­delmi díjat nem számítanak fel. A később visszahozott könyvekért késedelmi díj jár! Jobb kooperációs bapcsolatet a vasát ás a Lénia Kohászati Müvek kent! A szerkesztőség egy ankétjén a kohászok képviselői néhány meg­jegyzést tettek a vasút munkájá­ra. A vasút kötelessége: üres va­gont biztosítani a készáru elszállí­tásához, időben kiszolgálni a mar­tint 'hulladékvassal, ami vagonok­ban érkezik. A kifogásoknak egy része való­ban jogos. Ezt el is ismerték a vas­úti vezetők, mikor az említettek miatt megkerestük őket.’ Az érem­nek azonban két oldala van és ezt itt most nem alaptalan megemlíte­ni. A vasút gördülő állománya igen megterhelt, a megnövekedett szállítási feladatokat már nehezen tudja ellátni, ezért a vele való gaz­dálkodás alapos körültekintést és felelősséget jelent. Természetesen, amikor hónap vagy negyedév vé­gén felfut a terme1és. összezsúfoló­dik a szállítás a kohászatban, — a vasút dilemmában van. Ebből kö­vetkezik. hoev a hónán eleién sok­kal kisebbek az igények, noha ilyenkor a vasút több kocsit bizto­sít1' atna. Erre mondja Sallay Jenő Mlomásfőnök: — A hónap és negyedév elején »mazsoláznak«, válogatnak a kohá­szok, elseje felé viszont minden va­gont elfogadnak, mert már szorít­ja őket a tervteljesítés, természe­tes. hogy ez sok felesleges tolatást, kapkodást jelent. Ez valóban igaz. viszont a kohá­szatnak is vannak jogos kérései. Lássunk néhányat ezekből. Először is több speciális »12—14« méteres vagonokat várnak. Bizonyos gyárt­Szigorúbbak az élüzemfeltételek az állami gazdaságoknál A MEDOSZ elnöksége nemrégen ismertette az állami gazdaságokkal kapcsolatos 1959. évi élüzemfelté- teleket, amelyek lényegesen szigo­rúbbak, nagyobb követelményeket támasztanak gazdaságaink elé, mint az elmúlt évékben volt. Mindenek előtt egyik legfontosabb követel­mény, hogy valamennyi állami gazdaság a környezetében lévő termelőszö­vetkezeteket példamutató mun­kával és hatékony segítséggel erősítse. Élüzem címet és oklevelet, vala­mint pénzjutalmat . azok a gazda­ságok kapnak, amelyek a tervezett vállalati eredményt legalább a ter­vezett termelési érték 3 százaléká­nak megfelelő összeggel javítják, továbbá a műszaki színvonal eme­lésével, a dolgozók, a gépek munká­jának állandó szervezésével és irá­nyításával növelik a munka terme­lékenységét. Csökkentik az impro­duktív munkát és az önköltséget. Ennek eredményeként a tervezett­hez hasonlítva, legalább 3 száza­lékkal csökkentik a főbb termények és termékek előállításánál az egy­ségre jutó kézimunikaerő ráfordí­tást és az önköltséget. Ismerteti a rendelkezés a főbb termékek termelési növekedését célzó feltételeket is. Ezek szerint az előző három év átlagered­ményeihez viszonyítva — a ke­nyérgabona,, kukorica, hibrid- kukorica. cukorrépa, aprómag, rizs, rostkender, tej, hús, gyap­jú, tojás és — a tájjellegnek megfelelő termékek — dohány, gyümölcs — termelését is je­lentősen növelni kell. Rendelkezett a MEDOSZ arról is, hogy az élüzem címért harcoló ál­lami gazdaságnak az értékesítési tervet összértékben 110 száza/lékra, ezen belül a dokumentált tervfel- adatokat egyenként jó minőségben teljesíteniük kell, az éves bérala­pot nem léphetik túl. Nem adható meg az élüzem cím, ha valamely áfllami gazdaság az egészségügyi, balesetelhárítási és tűzvédelmi kö­telezettségeket nem tartja be. örvendetes jelenség, hogy megyénk állami gazdaságai a rendelkezés megjelenése után felülvizsgálták munkájukat és azonnal termelési értekezlete­ken beszélték meg a tennivaló­kat. Ezeken — mint például a Nagy­miskolci Állami Gazdaság termelési értekezletén is — nagy gondot fordítottak a dolgozók javaslatai­nak m egh aMga t ás ára és a meg­induló mun'kaversenyt a termelé­kenység további növelésére, az ön­költség csökkentésére használják fel. Többhelyütt úgy határoztak, hogy kidolgozzák a »Kiváló dolgozó« ki­tüntetés feltételeit és azt ismerte­tik a munkásokkal. A munkaver­senyben jó eredményt elért élenjá­ró dolgozók munkamódszereiről, a nekik adományozott kitüntetések­ről, illetve jutalmakról a gazdaság dolgozóit rendszeresen tájékoztat­ják. A kitüntetéseket termelési ta­nácskozásokon hagyatják jóvá és megszervezik a kiváló, illetve ki­tüntetett dolgozók tapasztalatcseré­jét más dolgozókká!. mányokat csak ezen lehet szálííia** ná. Fontos követelmény persze, hogy az igénylési határidőt (öt nappal előbb) betartsák, s az igény­lésben közöljék azt is, pontosan milyen kocsikra van szükség és mikorra kell. Gyakran előfordul, hogy már a gyárból kiszállított és megrakott vagonokat újból vissza­hoznak, mert a tolatás közben va­lami galiba támadt, például ki­csúsznak a sínek a vagonból. A visszaküldött vagonok újraralkósa időkiesés s leköti a rakodódarut. Jogos az a kívánság is, hogy a be­küldött kocsikat alaposan vizsgál­ják meg, ne az üzemben derüljön ki, hogy nem alkalmasak szállítás­ra —, előbb meg kell javítani Őket. A hulladéküzemben — ahová az ócskavasat és hulladékot szállít­ják, szintén jogos kifogásokat hal­lani. Három órával előbb kell az igényeket bejelenteni a MÁV-nak s ez idő alatt le kell szállítani a kí­vánt hulladékot. Sajnos, ez sok­szor nem sikerül — a vasút hibá­jából. Garadnai Antal üzemvezető­től tudtuk meg: március 23-án 12 óra 10 perckor kért. az üzem szál­lítást és 24-én 3 óra 30 perckor ér­keztek hulladékos kocsik. Több ilyen dátumot lehetne idézni a naplóból. A fajlagos vaskihozatal, ponto­san a takarékos termelés szem­pontjából igen jelentős lenne, hogy minél több, úgynevezett kanalas- járatot biztosítana a MÁV. Ezek a- kanalas-járatok a repülőtéri hulla­déktelepen kerülnének berakásra s az üzemben közvetlenül fel lehet használni a martin adagolására. Szükségtelenné válik egy sor rako­dás. A vasút képviselői is elismerik, ezen a téren valóban jogosaik a ko­hászok kifogásai. Többen meg­jegyzik azt is, hogy a hibákat el­sősorban nem a vasút és a kohá­szat vezetőinek kapcsolatában kell keresni, hanem ott, ahol a közvet­len szállítás történik: a tolatásve­zetőknél és másütt. Több megjegyzést lehetne még tenni a Lenin Kohászati Művek és a MÁV kapcsolata megjavításéról. Kölcsönös igyekezettel és jóindu­lattal ezéket a hibákat könnyen ki lehetne javítani. A két fél képvise­lői gyakran találkoznak komplex brigád értekezleten. Helyes lenne, ha az itt említett jogos hibákról nemcsak beszélnének, hanem cse­lekednének is. A Lenin Kohászati Művek be­csülettel teljesíti a tervét s el kell ismerni, ettől elválaszthatatlan a vasút munkája is. A kapcsolatban rejlő kisebb félreértések, hibák végleg eltűnnek, ha mindkét fél­ben meg lesz a jószándék s a né­zeteltéréseket elsősorban egymás között igyekeznek megoldani. Mert szereinek, mert becsülnek... nak, csak győzze csinálni. Ez már a város széle. Erre már csak földutak vannak, öt évvel ezelőtt még járda sem volt és egy kútra jártak az em­berek. — Ezerkilencszázötvennégyben, amikor tanácstagnak választottak, az emberek kétkedve mondták egymás­nak: majd meglátjuk, hogy lesz-e aztán víz. Akkor nem volt ritkaság, hogy 'egy-egy családnak 300—400 mé­terre kellett járni vízért. Az azóta eltelt évek bebizonyítot­ták, hogy érdemes volt Obolányi Lászlót megválasztani. Meg még bebi­zonyítottak mást is. Amíg a Pallos utcából a Dózsa György úti MIK- hivatalházhoz értünk — ott volt a fogadóóra —, a tanácstag az eddig végzett munkát sorolja és mutatja. — A kúttal kezdtük. ^tbku­tat kapott a Sánc, meg a Pallos ut­ca. Csináltunk egy fahidat is a Pe- cén. Addig csak a patakon át lehe­tett az utca másik részébe jutni. Ja­vítottunk az utcai világításon is. Mindennek nagyon örültek az ottla- kók. De ezt az örömet is elfelejtet­ték, ha jött az esős idő. Járdájuk sem volt. Akkoriban igen kívánták, hogy a tanácstól jöjjön ki hozzájuk vala­ki, úgy félcipőben. — 1960-ban már tervbe volt véve az egyik utcában a járda megépítése. Lehet, hogy egy kicsit bakot lőttem — mondja Obo­lányi elvtárs — talán nem sürgettem eléggé az építést, s így őszre nem fejeződött be. Jött az ellenforrada­lom és félbeszakított mindent, csak 1957-ben készült el. Hacsak felsoroljuk a végzett mun­kát. ebből még nem nagyon tükrö­ződik a tanácstag tevékenysége. A beruházást a tanács végzi, a tanács­tag esetleg sürgethet. De várjunk csak! Megint egy példa. Hadd mond­ja el maga a tanácstag, Obolányi László. — Tavaly kaptunk 40 ezer forin­tot járdaépítésre. A tanács 55 ezer forintos építkezést irányzott elő. A 15 ezer forint munkaértéket társa­dalmi munkaként vállaltuk. Gondol­kodtunk, hogyan lehetne ezzel a pénzzel okosabban gazdálkodni. Ha nekünk maradna a megtakarított pénz!... Korábban ugyanis az volt a szo­kás — elég helytelenül —, hogy az ilyen létesítményeknél megtakarított pénzt más körzetnek utalták át. Ez­által nehezebben lehetett társadalmi munkára mozgósítani: mert . hát, mi­nek, úgysem lesz belőle hasznunk. Nem minden ember tud még „nép- gazdasági szinten” gondolkozni. — Felszólaltam “ nfo"­daságosabban akarjuk megépíteni a járdát, de a megtakarított pénz ma­radjon a mi körzetünkben, hogy építhessünk belőle kutat. A tanács megígérte. Társadalmi munkában szállítottuk ki a homokot, a beton­lapokat. A lerakást is így csináltuk. 28 ezer forintot takarítottunk meg. Társadalmi munkával töltötték fel a peceparti teret is, ahol most gyer­mekjátszóteret létesítenek, teljesen társadalmi alapon. Szépen körül lesz kerítve és majd parkosítják is. Megzavarják beszélgetésünket. Az egyik választó foglalja le a tanácsta­got. — Már kerestelek a fogadóórán, de hogy-hogy még nem voltál ott? — Hát négy órakor kezdődik!... — Ebből aztán vita keveredik, mert a választó. Tóth elvtárs, a Fábián ut­cából, váltig állítja, hogy fél négy­kor kezdődik a fogadóóra. Valójában négy órakor kezdődik. Miután $zt tisztázták, Obolányi László megkér­di: miért kereste. — Csak úgy beszélgetni akartam veled.... — És úgy „mellesleg” mondja el aztán, hogy nem ártana beírni a „jelentésbe”, hogy többször cirkálhatna rendőrőrszem a város­nak ezen a részén. Valamelyik csavargó ugyanis mos­tanában letördelte a fiatal fákat, a temetőben pedig hat síremléket dön­töttek ki. Obolányi elvtárs megígéri: jó, ezt is beírja a jelentésébe/S ez­zel tovább is megyünk. A fogadóórán csatlakozott Obolá­nyi elvtárshoz Honti András kerületi tanácstag is. (V. b.-tag az I. kerület­nél.) Ahogy a tanácstagságról be­szélgetünk, tréfásan mondják, hogy ők aztán jól összekerültek. Azt mondja Obolányi elvtárs: — Jó, jó, én sem ijedek meg, ha elutasítanak valahol, de a Honti elv­társ ő még harcosabb. Honti elvtárs meg ennek fordított­ját állítja, úgy értve, hogy Obolá­nyi László a harcosabb. — Ha kiküldenek az ajtón, vissza­megyünk az ablakon — ezt nevetve mondják, értsem belőle, hogy ez túl­zás, hisz népi demokráciában élünk, és a tanács, a hivatalok nem önma­gukért vannak, hanem az embere­kért, de azért a gyakorlatban van még nálunk bürokrácia, meg egye­seknél fellengzősség is. Tehát nem rossz, ha egy tanácstag egy kicsit „harcosabb A fogadóóra Z““; Tasztok. Honti András mondja, hogy jönnek, jönnek, de azért mostanában nincs olyan sok panasz. Hál’ isten­nek, mert ez így jő. Azért még van munkája a tanácstagnak. Nézem Honti András naplóját, amit a foga­dóórákról vezet. Elég gyorsan telik. Minden panasszal foglalkoznak, ha tudnak, segítenek és az eredmény­ről értesítik a panasztevőt. Hogy milyen panaszok vannak? Körülbelül 60 százalék a lakáspa­nasz. Igen, igen. Jól mondja Honti András: ez nemcsak szociális, de po­litikai kérdés is. Említem a párt 15 éves lakásfejlesztési programját. He­lyes, helyes, de több helyi kezdemé­nyezéssel gyorsabban lehetne segíte­ni — mondja ő. A városnak ezen a részén is akarnak építkezni saját erőből, kölcsönnel. Nincs házhely. Megint a városrendezési terv hiánya. Ez a városrész is nagyon várja a ter­vet, és a házhelyeket. Honti András tovább sorolja a még megoldandó problémákat. Földutak a Dózsa György út után. A szülők az utca végén várják a gyerekeket. Messze van az iskola. (A Szabó La­jos úton.) Persze, minden csak sor­jában jöhet, ahogy az ország gazda­sági helyzete engedi. S tagadhatat­lan, mindig kap valamit ez a terü­let is. Most egy körzeti orvosi rendelő van. soron. krtt-íáhk-an m^Q nem volt alkal­r\oraDDan mam hogy behatóan megismerkedjek egy-egy tanácstag munkájával. Mikor kijöttem Obolányi László és Honti András fogadóórájá­ról, csodálattal vegyes tisztelettel gondoltam erre a két emberre. Ami­lyen türelemmel, kitartással, pontos­sággal v*gzik munkájukat!... Kö­vetheti őket minden tam.cstag. Bú­csúzás közben megkérdeztem tőlük: miért csinálják ezt? Nem tudtak mindjárt válaszolni, visszakérő.eztek: miért kérdezem? Célzatosan éleseb­ben kérdeztem: — Van ebből valami előnyük? Több a fizetésük? Így vá­laszoltak: t — Többről van szó ... Munkánk után szeretnek és becsülnek ben­nünket ... * NAGY ZQtTálPf i 'ijIM Miskolc ezek­M6Q van áldva a patakok­kal! A Pece!... Rendetlen, gondo­zatlan. A Pallos utcai részen sétálunk mellette, Obolányi László városi ta­nácstaggal. — Mennyi panasz hangzott már el emiatt. Továbbítottam a városi ta­nács titkárságához. Most itt van ná­lam a válasz. Mutatja. Glódi András, az építési és közlekedési osztály vezetője uta­sította az első kerületet, hogy a Pece patak medrét a Forrásvölgytől a Jó­kai utcáig tisztittassa ki. A tisztítás mellett egy kis rendezés is ráférne. Itt van például a Sánc utcai volt malom. Annakidején jó kapcsolatai lehettek a malomtulajdonosnak az illetékesekkel. Területre volt szüksé­ge, — nos, arrébb ástak medret a Pe- cének. Azóta is megvan a kanyar. A víz mossa a másik oldalt. Igen, tud­juk, erre a részre még nincs kész a városrendezési terv. Feltételezzük, hogy a tervezők erre az apróságra is gondolnak. Csak győzzem fejben tartani, amit Obolányi László tanácstag elmond. A lakásán kerestem fel. A tanácson Konczwald elvtárs így mondta: No ha tanácstagról akarok írni, menjen a Pallos utcába. Éppen akkor kezd­te ebédjét. Már késő délután volt. Akkor érkezett. A Borsod megyei Tatarozó és Építővállalatnál dolgo­zik. Mostanában Putnokra kell ki­járnia. Szombaton jártam nála. Le­het, hogy megzavartam az ebédjét. Azaz, hogy nem, — tiltakozott men­tegetőzésemre. — Fogadóórám van négy órakor... Egyébként is sietnem kell. C:Af*finL^oZna, csakhogy közben oicuums szétnéztünk a terüle­ten. A Pallos, a Fábián, a Sánc utca, meg a Dózsa György út egy része a választói körzet. Kicsit tréfálkozva meg is jegyeztem, hogy „szerencsés” területe van. Olyan értelemben, hogy itt aztán akad munkája a tanácstag­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents