Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

185&. március 29. s Bsueiaftk felszabadulásának évfordulója tiszteletére . 41 mélyfúró berendezés dolgozói egyhónapos munkaversenyi kezdeményezlek Az Észak-magyarországi Földtani KlUaitó-Furó Vállalat dolgozói ha­zánk felszabadulásának évforduló­ja tiszteletére március 1-tál egy hónapos munkaversenyt indítottak. Vállalták, hogy a földtani osztály által meghatározott minőségben ebben a hónapban mintegy 5.500 méter mélyfúrást végeznek el, ön­költségi tervüket 2 százalékkal csökkentik és balesetmentesen termeinek. A versenyben a miskolci, zagy- vapálfalvai, putnoki és rudabányai üzemvezetőség 41 mélyfúró beren­dezésének több mint é00 dolgozója vesz részt. Jó munkájukra jellem­ző, hogy csütörtökig a kívánt mi­nőségnek megfelelően mintegy 4000 folyóméter fúrást végeztek. Á leg­jobb eredményt eddig a miskolci üzemvezetőség dolgozói érték el. Önköltségüket csökkentve, már­cius 12-én befejezték első negyed­évi tervüket, és ebben a hónapban már 1500 méter mélyfúrást készí­tettek. A vállalat vezetősége a felsza­badulási versenyben kiváló ered­ményt elért műszaki és fizikai dol­gozók között 16 ezer forint jutal­mat oszt majd szét. A pártkongresszus tiszteletére 8 millió forintot takarítanak men - a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozol Á Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói-megtárgyalták a március 6-i párthatározatot és elhatározták, hogy szocialista munkaversenyt indí­tanak a pártkongresszus tiszteletére. A felajánlások a gazdaságos terme­lés növelésére irányulnak. Anyagta­karékossággal,, minőségjavítással, se- lejtcsök'kentéssel nyolcmillió forint megtakarítást -akarnak elérni. A me­zőgazdaság fejlesztése érdekében ▼állal Iák a mezőgépipar fokozott igényeinek kielégítését. így hét­millió forint értékű finomlemezt ad­nak erre a célra terven felül, rész­ben megtakarított anyagból. Felaján­lást tettek a dolgozók az új gyárt­mány, a saválló lemez gyártásénak fejlesztésére is. Az eddigi kísérletek eredményei alapján az év második felében egymillió forint értékű sav­álló acéllemezt készítenek. A gyár dolgozóinak kongresszusi felajánlása eléri a tizenhatmillió forintot. Előregyártót! elemekből készítik a termelőszövetkezetek út istállóit a borsodi építők A Borsod megyei Építőipari Vál­lalat dolgozói a nagyarányú lakás- építkezések mellett segítik a terme­lőszövetkezetek fejlesztését is. Az idén — az eddigi tervek szerint — a mezőcsáti, a tisz’akeszi és a raka- cai termelőszövetkezetekben öt új korszerű istállót építenek. Az új is­tállókat — amelyek 48 és 102 férő­helyesek lesznek — az Építési Mi­nisztérium kezdeményezésére na­gyobbrészt előregyártott elemekből készítik. Ezekre a munkahelyekre * vállalat vezetősége a politikailag képzett dolgozóit küldte. Az új lé­tesítményeket az őszi hónapokban a tsz-ek által kért határidőre adják át az építők. A pártkongresszus tiszteletére: éves tervükön felül 8 millió forint értékű árut készítenek a diósgyőri Könnyűgépgyár dolgozói A diósgyőri Könmyűgépgyár dolgo­zói a márciusi párthatározat, vala­mint a SZOT felhívása nyomán el­határozták, hogy éves tervükön felül nyolcmillió forint értékű áruval termelnek többet, s ezeknek a gyártmányoknak jelentős része ex­portáru. így a többi között emelő villástargoncából hússzal gyártanak többet, míg különféle szivattyúkból mintegy másfélmillió, hajlított bá- nyatámacélból pedig több mint hat millió forint értékű árut állítanak elő. A műszaki színvonal emelésére a gyár legtapasztaltabb dolgozóiból három újító brigádot alakítottak; ezek tevékenyen közreműködnek, hogy az elkészített újítási feladat­tervek megvalósuljanak/ -Kiszélesí­tik a tapasztalatcseremozgalmat, a gyengébben dolgozókat a szakmá­ban jártas munkások és műszakiak patronálják. Beindították az üze­mek, valamint a munkacsapatok közötti párosversenyt. így a válla­lás teljesítéséért mintegy huszonöt — nagyobbrészt KISZ-fiatalokból álló — brigád kezdte meg a vetél­kedést. Üj építőanyag, a perlit A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK, ter­vek megvalósításában bizonyára nagy szerephez jut a Hegyaljai Ás­ványbánya- és Őrlővállalat új épí­tőanyaga, a perlit. Az üzem tájékoztatása szerint nemrég kezdődött meg a perlit bá­nyászata, de máris érdemes rá fel­figyelni, -mént új építőelemre. Az új anyag, mely gyöngytől kapta névéit, különböző műveleteknek alávetve (őrlés, hőkezelés), igen könnyű fajsúlyú építőanyagot ad. Összehasonlításképpen a tégla sú­lyának egynegyede. Ez máris enged következtetni a felhasználás új he­lyeit illetően. A hőkezelt perlit, mint -valami pattogatott kukorica, szétnyílik, pólusossá válik, ez a tér­fogatváltozás vezet a könnyű faj- súlyhoz és. Különösen olyan he­lyeken lesz igen alkalmas a hasz­nálata. ahol könnyű beton szüksé­ges. Előregyártott elemeket is ké­szítenek majd belőle s minden jó tulajdonsága mellett még azzal is párostul, hogy -nagyszerű hang- és hőszigetelő. AZ ÜJ ÉPÍTŐANYAG felhasz­nálását az országban elsőnek egy nyíregyházi építőszövetkezet kezdte meg. Helyes lenne, ha a megye építőipari szakemberei is gondol- nának az új lehetőségre. A vállalat nagy gondot fordít a kaolin feltárására is. A kao­lin egész Európában hiánycikk, így érthető az a törekvés, hogy a szükségletet mindinkább hazai anyagból fedezzük. Sikeres fúrási munka folyik a Sárospatak környé­ki Végardó község körzetében. Itt óriási kaolinvagyonra bukkantak. Ennek felhasználását, kiaknázását az dönti majd el, hogy a feltárt kaolin milyen minőségűnek bizo­nyul. EZZEL EGYIDÖBEN Mád kör­nyékén is jelentős feltárások, kuta­tások folynak. Igen jelentős a vál­lalat életében, hogy hamarosan ki­osztásra kerül a múlt évi nyere­ségrészesedés. Valószínű, ez az ak­tus jövőre is megismétlődik, mert a vállalat előreláthatólag az első negyedévben is 105 százalékra tel­jesíti tervkötelezettségét. — q —---------------­K özérdekű közieméin Az ország és a város területén számos olyan propán-butángáz fo­gyasztó van, akik a Gáz- és Szén­savértékesítő Vállalat nyilvántartá­sában nem szerepelnek. Ezek az úgy­nevezett illegális fogyasztók nagy­részben az ellenforradalmi időkben jutottak különböző úton-módon gáz­palackhoz, időszakos fegyelmezetlen­ség következtében. A városi fogyasztás valóságos mennyiségének megállapítása érde­kében ezeket a fogyasztókat is — legalizálni — nyilvántartásba kell venni. Ez azt jelenti, hogy ez alka­lommal lehetőség nyílik részükre — amennyiben a palackon kívül ä szük­séges nyomáscsökkentővel is rendel­keznek — a szabályos gázengedély megszerzésére. Ezért felhívjuk a propán-butángáz használókat, hogy nyilvántartásba való felvételük végett legkésőbb áp­rilis 30-ig — a birtokukban lévő használati engedéllyel, vagy egyéb más bizonylattal, ennek hiánya mel­lett is, de a gázpalack sorszámával — jelentkezzenek a városi tanács ke­reskedelmi osztályán (Tanácsház-tér 8. szám, III. udvar, I. emelet), hogy a nyilvántartásba vétel után p legá­lis fogyasztók állományába be tud­jam venni. A határidőig való jelentkezés visz- szamenő hatályú eljárást nem von maga után, sőt ellenkezőleg, kilá­tásba helyezzük a jelentkezők folya­matos gázellátását. Azonban a je­lentkezés elmulasztása maga után vonja az állami tulajdon jogtalan visszatartásának minden következ­ményét. Bedő Lóránt kér. o. vez. északmagyarorszAg Megyénk mezőgazdasága szocialista átalakításának tapasztalatai ISMERETES, HOGY FEBRUÁR, március hónapokban 50 termelőszö­vetkezeti község alakult megyénk­ben. Itt a dolgozó parasztság több­sége a közös gazdálkodást választot­ta. A megye szakemberein és a ter­melőszövetkezetekbe tömörült pa­rasztság munkáján áll, hogy az újon­nan alakult csoportok már az első gazdasági évben olyan eredménnyel zárjanak, amely igazolja azt a meg­állapítást, hogy igazán jövedelmező, az országot több áruval ellátó, na­gyobb jövőt biztosító gazdaság csak a nagyüzem lehet. Az újonnan alakult termelőszövet­kezetek még nem mentesek a hibák­tól. Nem tudták kialakítani a nagy­üzemet jellemző munkaszervezést, ahol minden dolgozó tudásának leg­megfelelőbb munkakörben fejti ki tevékenységét. Az is tapasztalható, hogy a közös gazdálkodás útjára lé­pett dolgozó parasztok kevés tenyész­állatot visznek be a közösbe, elsősor­ban kevés szarvasmarhát és növen­déket. Milyen hátrányokkal jár ez? Azok a dolgozó parasztok, akik még nem választották a közös utat, igye­keznek megszabadulni állataiktól, főként a szarvasmarhától. így a pia­con kialakult az a helyzet, hogy nagy a kínálat, ezzel szemben kicsi a ke­reslet. Ebből adódik, hogy csökkent az állatok ára, s kénytelenek azokat esetleg áron alul eladni. Pedig ezzel csak ők károsodnak, mert a terme­lőszövetkezet tényleges értékben ér­tékeli fel az állatot, s a belépő tag­nak egyösszegben fizeti ki a szövet­kezeti alapba visszatartott 20—30 százalék kivételével, amely azonban a közös vagyont, tehát a belépett tag vagyonát is növeli. De károsodik ak­kor is, ha a termelőszövetkezet állat hiányában nem tudja megfelelő mér­tékben trágyázni a földet már az el­ső évtől kezdődően. Tehát a veszte­ség most már effektiv terméskiesés­ben jelentkezik, ami a jövedelmet ven kedvezőtlenül befolyásolja. A gazdálkodáshoz. tehát a föld arányá­ban megfelelő létszámú állatra és a fajon belül megfelelő összetételű faj­tára van szükség. Csak akkor lehet jövedelmező a gazdálkodás, ha ez megvan és párosul a termelőszövet­kezet jó szakmai és politikai vezeté­sével, a dolgozók munkakedvével. IGEN NAGY PROBLÉMA az álla­tok közös istállóban történő elhelye­zése is. Ugyanis az újonnan alakult termelőszövetkezetek még nem ren­delkeznek nagyüzemi épületekkel. Ez részben megoldható szükségkép­pen saját erőből is. Majd minden termelőszövetkezet rendelkezik erdő­vel, így a faanyag nagy részét saját erőből biztosíthatják. Építsenek ide­iglenesen vályogból, vagy terméskő­ből félhajas szabadszállást, fedjék be náddal vagy szalmával, s ne vár­janak addig, amíg az állatot végleges helyére köthetik. Az állam igen nagy anyági segítséget nyújt majd az el­következő időkben, amelyből végle­ges istállót — mély a legkorszerűbb állattenyésztési követelményeknek is megfelel — építhetnek, azonban amit lehet, saját erőből oldjanak meg. Ha pedig ez a megoldás nem biztosítha­tó, akkor ideiglenes, olyan nagyobb férőhelyes egyéni istállókban kell el­helyezni az állatokat, ahol legalább 10—15 darab elfér. Lehetőleg azon­ban törekedni kell arra, hogy a kö­zös állatállomány minél kevesebb he­lyen legyen, takarmányukról pedig a belépő tag által kötelezően bevitt mennyiségből gondoskodjanak. AZ ÚJONNAN ALAKULT terme- 1 őszövetkezetek vezetőinek egyéb­ként a munkaszervezés vonalán van a legkevesebb tapasztalatuk. Éppen ezért fokozott mértékben vegyék igénybe a tapasztal emberek se­gítségét, a régi tsz-vezetők tanácsait. Alkalmazzák már. a megindulástól például az edelényi Alkotmány Tsz vezetőinek jól bevált módszerét, amely a*tsz felvirágoztatásához, a tagok teljes megelégedéséhez veze­tett. Más vezetni egy 5—10 holdas egyéni birtokot, mint egy 500—1000 holdas nagyüzemet Itt kell szólni az újonnan alakult, illetve megnagyob­bodott szövetkezetek belső életéről. Az újonnan belépett tagoknak át1 kell formálni gondolkodásmódjukat* ugyanakkor a régi tagoknak megbe­csüléssel, megértéssel kell fogadni aa újakat. Régi és új tag közt nincs és nem lehet különbség, ha mindkettő becsületesen gondolkodik és dolgo­zik. Megszűnik a különbség a tsz-en belül a nincstelen és a 15 katasztrá- lis holddal belépett tag között is. Mindkettő az ország felemelkedésé­ért, jólétéért dolgozik. Ne emeljenek tehát mesterséges falat egymás közé. A mi rendszerünkben csak az a kü­lönb, aki többet tud és tudását a kö­zösség érdekében gyümölcsözteti. Az újonnan alakult és már tavasz- szál kezdő, valamint a megnagyob­bodott termelőszövetkezetekben fo­lyik és lassan be is fejeződik a terv- készítés, . amely megszabja a gazdál­kodás irányát. Ennek során fel kell használni az új táj sajátosságait* figyelembe venini p természeti, a közgazdasági és üzemi adottságokat. A JÓ TERV BIZTOSÍTJA a tagok megelégedését, és olyan alapot szol­gáltat a jövőhöz, amelyre szilárdan lehet építeni. MOLNÁR JÓZSEF mezőgazdasági mérnök Uj élet Tiszavalkon SÁNDOR ANTAL, a tiszavalki Uj Élet Tsz egyik megszervezője így fogalmazta meg a napokban a falu jövőjével kapcsolatos véleményét: — Ha minden ember olyan lelke­sedéssel, egy akarattal munkálkodik majd a közös gazdaság felvirágozta­tásán is, mint ahogy ez megnyilvá­nult most, a szervezés időszakában és ha ez a szorgalom és akaraterő párosul a ma még egyénileg gazdál­kodók munkájával, akkor néhány év múlva, akik eddig ismerték, nem is­mernek rá a falura. Tiszavalk tör­ténetében új fejezet nyílt és ez nem frázis, nem afféle kinyilatkoztatás, amely mögött nincsenek tettek, mert igenis vannak! Mi történt hát Tiszává!kon, hogy ilyen nagyon bizakodik Sándor An­itái? Az, ami nagyon sok faluban eb­ben az országban és a megyében most, tavasz kezdetén. Termelőszö­vetkezetet alakítottak. De nem csak egyet, hanem kettőt is. Sándor Antal az Uj Élet megszervezésében vett részt, hát arról beszélt bővebben. Azt mondja, 88 család lépett be, míg a másik — Rákóczi Termelőszövetke­zetbe valamivel kevesebb, 83 család választotta a közös gazdálkodást. Úgy tervezték egyikben is, másik­ban is, hogy ősszel kezdik meg a tu­lajdonképpeni közös munkát, de az Uj Élet máris csinált valami újat, nagyszerűt, ami figyelemre méltó, így gondolkoztak az emberek: ha ősszel kezdjük is, miért ne kezdhet­nénk már most ott, ahol lehet? Hu­szonhárom katasztrális holdat kaptak ugyanis az állami tartalék területből és ez a föld nem maradhat parlagon. Elhatározták tehát — a Rákóczi tag­jai is —, hogy ezt a területet már a nyáron közösen művelik és ezért nem kérnek ellenszolgáltatást, ha­nem a jövedelem legyen majd az első alap az induláshoz. Ezzel azonban még nem intéztek el mindent. A földbe vetőmag is kell. Minden belé­pő család adott tehát 15—15 forintot és ebből az összegből- vetőmagot vá­sároltak. — De még mindig nem mondtam el mindent! — sorolja Sándor Antal és jelzi is tekintetével, hogy figyel­jünk, mert érdekes adatok következ­nek. Mint tehát már mondta, sem a tar­talékalap megmunkálásáért, sem az összeadott tizenöt forintokért nem kémek ellenszolgáltatást — mert hi­szen minek is kérnének! A közös jö­vedelem úgvis az övék lesz majd. De ezenkívül elhatározták, hogy 1—1 tyúkot is összeadnak ellenszolgálta­tás nélkül a tervezett közös baromfi- állomány létrehozására. Beadták igénylésüket az állattörzs kialakítá­sára — ezek szerint: 15 tehén, 150 juh. 16 fehér hússertés képezi majd a törzset. — No és a takarmány? — Azt is megoldottuk! — mondja. — Ugyancsak az állami tartalék- területen. valamint az erdőgazdaság és a Vízügyi Igazgatóságtól kapott földeken termeljük meg. így tehát minden rendben volna. TISZAVALKON minden úgy in^1 dúlt, ahogyan eltervezték. És most már — mint Sándor Antal mondta, aki azóta az Uj Élet elnöke lett —, ez a nagy fejlődés pár év múlva meg­változtatja a falu arculatát, kitömi az emberek bukszáját. Akik haladni akarnak Megkezdte a közös munkát a most alakult bocsi Haladás Tsz Várjanak csak, elvtársak! — int * Dudás István bácsi és feljebb tolja fejebúbján a kalapot —, pár év múlva, de nem adok én annak hár­mat sem, olyan híres tsz lesz a mi­énk, hogy csodájára járnak majd a megyéből. Ammk idején is a bocsi Haladás, a mostaninak az elődje, nagynevű csoport volt már, s hogy csak egyet mondjak: saját erőből építettünk egy hatalmas istállót. De mondok éppen kettőt is: olyan híres állatállománya volt a tsz-nek, hogy azóta három év telt el, de a nyájban, ha hazafelé jön, még mindig felis­merhető, hogy melyik sertés szárma­zik a közösből? A mostani? Az meg éppen úgy alakult, hogy aláírtuk a nyilatkozatot előbb vagy húszán kö­zépparasztok, törpegazdák egyaránt, és, amikor ez megvolt, sokan utá­nunk jöttek már. Gondolkoztunk is előbb, hogy most kezdjünk-e, vagy ősszel, aztán mégis úgy döntöttünk, ha már aláírtuk, meg is kezdjük azonnal. Minek azzal várni még egy évet! S mint látják, mi jártunk jól... Déli pihenőben tizenegy ló ropog­tatja a szénát, s fülelnek hegyesen, mintha értenék, hogy most éppen ró­luk esik szó. Ilyenformán: — Kaptunk volna gépet is, támo­gatást ígért a gyömrőpusztai Állami Gazdaság, dehát nem tudnánk azt most kihasználni! Ennek a párszáz hold földnek, amit cserével egy tag­ba hoztunk, nagyrésze már be van vetve, vagy fel van szántva. Első esz­tendőben nem tudunk korszerű ve­tésforgót kialakítani, hát csak így szántogatunk, vetegetünk, lóval, mint annak idején az egyéniben. — Mégis szaporább így! — veti közbe idősebb Mezei János bácsi —, mert hat pár ló, az hat barázda, nem pedig egy... A z emberek ebédelnek, szalonnát falatoznak. Ki csak úgy nyer­sen, ki meg nyársra húzva pirítgatja a tűz felett. Borocska is kerül mellé, s ha kiürül a korsó, terülnek-fordul-, nak egyet, kellemesen töltik el a fél­órát. A tágas határ, melyet bekerít­het tekintetével az ember egészen a Sajóig, még feljebb, valahová az ar- nóti földekig, tavaszi ébredésben pompázik. Az őszi búza, árpa szépen zöldellik, s hogy ne maradjon el a többi növény sem, igyekeznek utána pótolni a tavaszit. Nem azért — így az emberek —, de ezen a napon előbb állunk, mint a másik tsz, mert ők még nem vetettek el mindent. Mi a tava­szi vetésű növényeket elvetettük, a krumpli, meg a kukorica van hátra, most men a répát vetjük. Mire bebo­rítja a földet, milyen gyönyörű lesz a határ! Ezen aztán elkalandozunk gondolatban egy kicsit. A tagok ter­vezgetnek, spekulálnak, s háromszor is megkérdezik a gazdasági felügye­lőt, nyilatkozzék ő is: — Közel a város, hasznos lenne kertészettel foglalkozni... — Az jó lesz! — kapaszkodnak az ötletbe —, hiszen közel van a víz is. Lehet öntözni. — Meg aztán az állattenyésztés ... Ott áll az a gyönyörű istálló, vétek lenne ki nem használni... persze nem lehet mindent egy­L szerre. Sor kerül majd arra is. Fontos, hogy a tavaszi munka vég­zésében ne legyen akadály. Abban pedig még nem volt hiba. A tagok többsége az első naptól kezdve dol­gozik és aztán most úgyis az a leg­fontosabb, hogy beinduljon a tsz, megszokják a közös gazdálkodást az új tagok is, (már azok, akik először írták alá a belépési nyilatkozatott mert többen vannak olyanok is, akik egyszer már tsz-tagok voltak) és nyá­ron, majd a következő tervkészítésig ráérnek mindent alaposan megfon­tolni. A többit már a gazdasági felügye­lő, Kecskés Imre mondja el, aki Nyékládházáról sietett a bőcsiek megsegítésére, akik nem akarnak egyszerre sokat markolni, aztán pe­dig esetleg keveset fogni... Inkább lépésről-lépésre mennek előre. De mindig csak előre. A homokbányái ugyanis, amely eddig a községi ta­nács kezelésében volt, de most ne­kik adták át, legalább kétszázezer forint jövedelmet biztosit. A szerző­déses növények árából esetleg évköz­ben már előleget tudnak adni a ta­goknak, De főcéljuk az, hogy mi­előbb létrehozzák az állatállományt* különösen a szarvasmarha-tenyésze­tet. S mindezt saját erőből, ügy* mint elődjük, a nagyhírű Haladás tette, amely az ellenforradalom alatt oszlott fel. Közben eltelik a félóra. Az embe­rek összecsomagolják a maradék ke­nyeret, szalonnát s ismét vetögép elé vezetik a lovakat. pludás Pista bácsi már menet közben kiált vissza: — Azért is választottuk ezt a ne­vet, mert mi haladni akarunk!

Next

/
Thumbnails
Contents