Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
ALKOTÁS ES ALKOTO A zt hiszem, igazuk van azoknak, akik azt vallrx iák, hogy az élet legfőbb értelme az alkotás. Ám ez a fogalom a mi világunkban egy kicsit túlnő ezen a meghatározáson, s hozzáteszi, hogy egyben: kötelesség. Nem a szó parancsoló fogalmában, hanem népünk általános feltörekvése szempontjából —, hiszen az alkotás nem lehet' öncél. Különösen nem a mi társadalmunkban, amelyben mindaz, amit az agy és kéz alkot, a közösséget szolgálja, s amelynek életeleme, hogy minden ember a' tőle telhető legtöbbet és legjobbat alkossa. Ez a rövid eszmefuttatás csak egy pillanat műve volt, midőn a hét valamelyik napján a DIMÁVAG szerkesztési osztályán megpillantottam a hatalmas rajztáblák fölé hajló, laikus szem előtt nevetségesen nagynak tűnő körzőkkel és vonalzókkal dolgozó embereket, s köztük azt, akihez jöttem: Kokas László gépészmérnököt. Egy hír késztetett a felkeresésére, amely szerint a mérnök munkatársaival együtt különböző présgépekhez alkalmas automata elötoló-be- rendezést konstruált. A szerkezet lényege az, hogy a munkafolyamatot, amit korábban fizikai erő végzet, automata helyettesíti. Gazdaságilag is lényeges a különbség. Egy SD—25 tonnás kör hagyás sajtógépnek például eddig mindössze 15 volt a percenkénti lökét- száma, az automata-berendezéssel viszont 125-re nőtt. A szerkezet kész, végzi a maga monoton, de hasznos munkáját. Mindez így leírva egyszerűnek tűnik, csakhogy az alkotás ember által született, az ember fáradságos munkájával; 1110 munkaórába ölt töprengésből, számok erdejéből, rajzok sokaságából kelt életre az anyag. Győzedelmeskedett rajta az ember, aki büszke rá — a maga módján. Mert Kokas László végtelenül szerény ember. Sőt egy kicsit túl komolynak is hat 33 évével. Elmélyült, töprengő típus. Az ilyen emberekre szokták azt mondani, hogy született gondolkodó. S bár ő nem tudta, mi a célom a „furcsa kérdésekkel”, igazolva az előbbi feltevést, akaratlanul is karakterizálta önmagát. — H‘ rogy sokat törtem volna a fejemet? — ráncolta a homlokát. — ,4 konstruktőr mindig gondolkozik valamin. A munkahelyén, a mozi várócsarnokában, odahaza és villamoson... Olvas, s közben azon kapja magát, hogy messze kalandoztak gondolatai a soroktól. Előfordul vele, hogy elkészítette egy gépszerkezet tervét, vacsorázik odahaza és hirtelen felvillan benne, hogy van jobb megoldás is. Meg sem várva a másnapot, máris belemerül a számok és vázlatok tengerébe. r-r Volt már valami újítása? — faggatom tovább. A válasz megint kitérő. — A mi munkakörünk olyan, hogy mindig újat kell adni. Az ember megkapja a feladatát: dolgozzon ki ilyen és ilyen tervet, azzal nekiül a munkának, s gondolkozik. Éjjel és nappalä képletek tolongnak fejében. Böngészi a szakirodalmat, a külföldi folyóiratokat. ... De a szakirodalom szűkszavú. Csak utal a dolgokra, a szerkezeti felépítésről keveset, vagy egyáltalán nem beszél. Fényképet vagy rajzot közöl, de többnyire csak a külalakról. Ehhez a legutóbbi alkotáshoz is kevés volt a használható anyag. Mindössze a Gépipari Enciklopédia mondott valamit, elvi meghatározás formájában. A többit meg kellett szerkeszteni. Erre vállalkozott Kokas László csoportvezető, aki 3—4 hét alatt kidolgozta a tervet, majd a csoport a részletterveket —■, a kivitelezés a műhelyeké volt. ?— Kapott jutalmat? Arcizma sem mozdult, ahogy felelte: — Jutalmat?... Nem, eddig legalább is nem... azaz van már egy „Kiváló dolgozó” jelvényem és három oklevelem. Dehát jutalom!... Az ember — s így általánosságban mondta, mintha nem is róla lenne szó az ember azért tanult, hogy produkáljon valamit. jegyre jobban megismerem Kokas László mér- nököt. Az ő értelmezésében a produkció azonos az alkotással, az alkotás pedig egyenlő az alkotni- vágyással. Ezzel a céllal kezdte életét a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészeti tagozatán. S hogy mennyire komolyan vette az életcélját, azt a tanulmányi előmenetele után járó ösztöndíj igazolta legjobban. Azt kérdeztem tőle, hogyan jutott el eddig, a szakmaválasztásig, a dunántúli kis parasztházból az egyetemi karig, a műhely gyakorlástól a csoportvezetőségig. — Már kisdiák koromban szerettem a gépeket. A nyári szünidőkben munkát vállaltam a Győri Vagongyárban és csodáltam a gépeket, ismerkedtem velük... És ahogy mindezt elmondta, az az érzésem támadt, hogy a három-négy holdas dunántúli kisparaszt fia akkor, amikor a rajztábla fölé hajol, amikor vacsoraközben rádöbben a helyes megoldásra, amikor a kigondolt szerkezetre azt mondja, hogy „megcsináltuk” — mindig olyan szituációban értelmezi az alkotást, ami neki nemcsak életértelmet, de kötelességet is jelent. Az alkotás vágya — bár még ösztön, óhaj formájában — már gyermekkorában is tüzelte, de hogy el is juthatott az alkotás lehetőségéig, annak története van, ami összefügg ennek a társadalomnak a történetével, mint ahogy a jövendője is összefügg e társadaloméval, mely módot nyújt neki az alkotáshoz. Kokas László mérnök minderről nem beszélt. Mindezt érezni kellett, következtetni életének apró epizódjaiból, s a szeretetnyilvánítás hangsúlyából, ahogy a munkájáról, jövendő terveiről beszélt. Hogy is mondta? „Nekünk, mérnököknek az a feladatunk, hogy mind többet és nagyobbat produkáljunk”. De miért és kinek?! Ha nem tudná, bizonyára nem is törődne oly sokat munkájával. És nem ösztönözné magát újabb és újabb konstrukciók megszerkesztésére. Lám, alig ért véget a legutóbbi feladat, máris új gépen gondolkozik — bocsánat, „gondolkozunk”, hogy az ő szavait használjam. Miféle gépen? — Egyiptom kosaras sodrógépet rendelt. Bár nem új dolog, van már ilyen, de speciális kívánságok figyelembevételével kell megszerkeszteni ezt a gépet. Te- h 't speciális szerkezetet kell készítenünk. Elmagyarázzam? ... /Vem szükséges. Most nem az alkotás, az alkotó 1 * érdekel bennünket. Az alkotót méltatjuk. A szorgalmas embert, egyet a sok közül. Csak minél több legyen belőlük! CSALA LÁSZLÓ A totó-lottó kirendeltségek ünnepi nyitvatartási ideje X húsvéti ünnepek alkalmával a budapesti és a körzeti iródák székhelyén lévő totó-lottó kirendeltségek a vasárnapra megállapított időben tartanak nyitva. Március 3ü-án, hétfőn ezek a kirendeltségek zárva lesznek. A vidéki kirendeltségeket március 29-én, vasárnap nem nyitják ki, ezek 30-án, hétfőn 9—13 óráig lesznek nyitva. Április 4-én mindenütt a szombati napra megállapított, szokásos nyitvatartási idő érvényes. (MTI) Lot A ó-tá j ék óztál 6 A Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz a 13. játékhéten 3 944 056 darab lottószelvény érkezett. 5 találatos szelvény egy darab van, LH 010 109. A nyeremény 1 479 021 forint. 4 találatos szelvény 19 darab van, erre eső nyeremény 77 845 forint. 3 találatos szelvény 1978 érkezett, erre eső nyeremény egyenként 747 forint. Kéttalálatos szelvény 71234 darab, 20.70 forint nyereménnyel, ^ ^ ^ f ilmjegyzetek A CSODÁLATOS KÚT Színes szovjet rajzfilmműsor öt mesefilmet gyűjtöttek egy csokorba a szovjet filmalkotók, hogy rövid két órára kellemes szórakozást szerezzenek elsősorban a legfiatalabb generációhoz tartozó mozilátogatóknak, de a mesefilmeket kedvelő felnőttek is jól érezzék magukat. ,,A csodálatos kút”, a „Gyermekek és játékok”, „A farkas és a hét kisgida”* „A csodálatos palota” és a „Mese a rossz tanulórpl”, — kedves kis történeteivel, szép színezésével, jó muzsikájával kellemes szórakozást jelent. Őfelsége kapitánya Színes amerikai film Forester világszerte ismert ifjúsági kalandregénye kelt életre az új, színes amerikai filmen. A film elsősorban a serdülőkorú fiatalságnak szól de a kalandos históriák kedvelői, ha az idősebb generációhoz is tartoznak, jól szórakozhatnak, alaposan „kiizgulhatják” magukat mellette. & ttodcári yiiililós ripotlsorozafa: ►,TAHACSK0ZTARSASA<ä! Termel * A prilis közepe táján, jóval a nagyüzemek, bányák szocializálása után — hiszen az lényegében már március végére befejeződött — egy alacsony, kifejezéstelen külsejű emberke hangoskodott a diósgyőri gyár bejáratánál: — Azt mondom én maguknak — s felállt a kerítés kőalapzatára, hogy jobban lássák —, gondoljuk meg kétszer is a dolgot. Kezd a helyzet melegedni körülöttünk. Az a kis öröm, hogy miénk a gyár, meg minden, hamar elmúlhat. Olvasták-e, hogy francia katonák masíroznak Szeged utcáin, s mozgolódnak a szerbek, a románok, meg a csehek is ... A gyárba sietők, már akinek engedte az ideje, megtorpantak egy pillanatra a kis csoportosulásnál, de legtöbben ráhagytak: — Beszélj, bolond. Ki hiszi? Senki se! Amaz meg, mert mindig' akadt valaki, aki hallgatta, vagy beleszólt éppen, fújta a magáét: — De hiszen mondhatnak nekem akármit! Ez a nagy mozgolódás nem hiábavaló! A csehek már Bánrévénél vannak. Mit gondolnak, miért? Talán, hogy üdvözöljék a Tanácsköztársaságot? Vagy, hogy megvédjenek minket a románok ellen? — Hát majd akkor szembeszállunk velük! — csattantak fel többen is. — Hem gondolja, hogy ölhetett kézzel a gyár várjuk őket? — Jó, jj. Majd hősköd jenek akkor. Ha ránkzúdul ez a nagy tömeg. Várjanak csak, számol még velünk Al- lender igazgató úr... — Mit? Hogy telünk? No, most már elég, a szerelmét a fejének. Tűnjön el, míg durvábbak nem leszünk! Le is ugrott gyorsan és elkullogott, mint megvert kutya, a hivatalház felé. — Még ilyet! — zúgolódtak az emberek —, uszít a piszkos! Meg kellett volna pofozni! Jól elverni! —• Lássák, mégsem volt egyse, aki megtegye... — Csak nem piszkolom vele össze a kezem! Elszóledtek aztán, ki erre, ki arra. De mégis, nem voltak most már olyan nyugodtak. Ha ilyen állapotok uralkodnak, akkor az nem valami rózsás dolog. Ténylegesen mit akarnak a csehek Bánrévénél? Szabályszerűen átlépték a határt. Hát ez csak nem úgy megy, hogy fogjuk magunkat és szépen átmasírozunk egy-két hadosztállyal az egyik országból a másikba? A szentségit neki! Emberek, ezek ellenünk jönnek! — Hát persze. Meg a románok is Nagykárolynál. — Mikor volt már az? — Hiszen Debrecent már kiürítették! ’ i— Ja jaj, ez nem tetszik nekem. .< I gy ment ez egészen délig. A hí- rek futottak, cserélődtek és duzzadtak, dagadtak. Mire bejárták a gyárat, akkorára nőttek, mint egy hegy. Egyesek már azt is hinni vélték, hogy Budapesten a török szultán ült a kormányzói székbe. Eljutottak ezek a hírek, vagy legalábbis egy .részük a gyárban székelő munkástanácshoz is, úgy, hogy fél egykor megszólaltatták a szirénákat. — Menjen mindenki a nagy kovácsműhely elé. Hajdú elvtárs beszél majd a néphez! Mentek is sietve. De Hajdún kívül ott voltak a megyei direktórium tagjai, meg a párt vezetői is. Hajdú elvtárs csak úgy készületlenül, ahogy a szavakat hirtelen átgondolta, állt oda a szónoki emelvénynek kinevezett targoncára. De mielőtt szólhatott volna, a tömegből kiáltott felé valaki: — Azt mondja meg, mi történik az országban? — Úgy van! — zúgott a tömeg. —- Mi történik? Azt mondja meg! Igaz-e, hogy Bánrévénél a csehek... — Hallgassanak, emberek! — kiáltoztak aztán mások. — Hagyják szóhoz jutni Hajdú elvtársat! Végre elcsendesedtek. — Az entente követelésekbe mi nem megyünk bele — kezdte aztán Hajdú. — Az első perctől kezdve visszautasítottuk. Hát ezért aztán nem néznek ránk jó szemmel. Hát világos, hogy ránk támadnak. Mert sajnálják, hogy elvettük a gyárat, hogy szocializáljuk a mezőgazdaságot, hogy állami kezelésbe vettük az iskolákat. Támadnak északról, keletről és délről. Készülődnek nyugatról. Ezzel számolnunk kellett. S számoltunk is. De nem számoltunk a belső árulókkal. Dehót számolunk akkor most tiveletek, munkás testvéreink. Az erőtökkel, meg az egész ország proletáriátusának az erejével. S visszaverjük a támadókat! — Úgy van! — zúgott a sok torok egyszerre. — A tanácshatalom felhívással fordul hozzátok. Jelentkezzetek önként a vörös hadseregbe, fegyverrel védj étek meg a hazát, szánjatok szembe a betolakodókkal, munkástestvérek! A budapesti gyárakban egymás után alakulnak a munkászászlóaljak, s megmozdul a vidék is. Most rajtunk az ország szeme. — Megyünk! — kiáltották előbb bizonytalanul százan, de pillanatok múlva már ezren: — Megyünk a vörös hadseregbe! • T"\élután méteres plakátok lepték el a gyár kerítéseit, üzemek falait. Rajtuk a Szocialista Termelési Népbiztosság felhívása a hadiüzemekben dolgozó munkásokhoz: „TJgy dolgozzatok a gyárban, mint ha kezetekben fegyverrel harcolnátok a fronton!” Mint a megbolygatott méhkas, zúgott, élt, forrongott, alakult ez a hatalmas nagyüzem. A munkások — ióllehet, tudtak az előnyomuló intervenciós behatolásokról — most, hogy ezt hivatalosan is tudomásul kellett venni a gyűlésen, s hogy a vörös hadseregbe való toborzás is elkezdődött, acélos elszántsággal dolgoztak. Napokon belül megkétszerezték a termelést. „Termel a gyár!” — írták a budapesti üzemek munkástanácsához küldött jelentésükben és százával jelentkeztek a vörös hadseregbe is. Másnap pedig (a „Nagygyűlés a Tetemváron” — c. riportunkban már szó volt róla) a Miskolcon járt Gar- bai Sándornak is megfogadták, hogy szembeszállnak a betolakodókkal: Nem rajtuk múlott, hogy alig egy héttel később mégis intervenciós cseh bakancsok taposták Miskolc utcáit. Későbbi riportjainkban még szó lesz róla, hogy a diósgyőri munkások hűek maradtak ígéretükhöz. Következő riportunk: MISKOLC MEGSZÁLLÁSA A Lydia angol csatahajó kalandos útjait kísérjük végig több hónapon keresztül. A hajó kapitánya a legendáshírű Hornblower, akinek alakjában — a kalandregények szinte törvényszerű sablonjai szerint — a haditengerészeti tudás, a rettenthetetlen hősiesség, a vén tengeri medve morcossága mögött érző emberi szív- jóság maximuma testesül meg. Hom- blower kapitány minden nehézségen felülkerekedik, egymásután nyeri meg a szörnyű tengeri csatákat, kivágja magát egy kalandor fogságából, ripittyára lövi az ellenséges hajókat, megment egy bájos ladyt, hogy a film legvégén — mint hazájának ünnepelt hőse — sok viszontagság után boldog frigyre lépjen azzal. A film meséje röviden ennyiben foglalható össze, de ezt a történetet annyi tengeri csata, annyi valószínűtlen kaland ábrázolása tarkítjat hogy talán már sok is a hajóágyúk dörgéséből, a csatajelenetekből és lőporfüstből és már az első néhány méteren érezhető, hogy a film alkotói a mű-romantika eszközeinek bevetésével elsősorban a néző idegszálainak túlfeszitésére törekedtek. Ennek tt törekvésüknek alárendelték a művészi kifejezési módokat is, mert sűrűn találkozunk a filmben elcsépelt rendezői hatásvadász fogásokkal, a figurák egysíkúságával, stb. A rettenthetetlen hős Hornblower kapitány szerepében a Római vakációból ismert Gregory Peck alakítását látjuk. Az Őfelsége kapitánya, mondanivalójánál, cselekmény-bonyolításánál, művészi ábrázolásmódjánál fogva elsősorban azoknak jelent szórakozást, akik a filmben — minden egyéb szempontot mellőzve — az iz- galmasságot keresik. (bm) EpítőmunLások irodalmi estje A Közlekedési Építő Vállalat MSZMP alapszervezete a napokban Ady irodalmi estet rendezett. Merész vállalkozás volt, de sikerült. Az építőipari vállalatok életében talán első ilyen esemény volt az egész országban. A siker bizonyítja, hogy a kezdeményezés helyes volt s ez ösztönzi az alapszervezetet. hogy tovább haladjon a megkezdett úton; így lesz valójában a nép közikincsévó a kultúra. Megható és egyben felemelő érzés volt haliam Ady halhatatlan verseit, egyszerű munkásemiberek, kubikosok, segédmunkások, kőművesek szájából. Mindegyik érezte, hogy Ady az övé is, és minden kiejtett szó szinte életre kelt. Egyszerű munkások, akik közül legtöbben talán először álltak közönség előtt, túláradó szívvel tolmácsolták Ady legszebb verseit a szerelemről, az életről, a népről. A jólsikerült irodalmi estet Czimbolinetz Endre rendezte. A verseket elmondták: Major Dezső, Czimbold' netz Endre, Pócsai Zoltán, Nagyidat József,/Kiss János, Piukovits Gábor, Farkas Sámuel, Sípos Miklós. Az ösu** szekötő szöveget Ádám Mátyás mondotta*
