Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
Világ proletárjai, egyes üljetek ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOT* MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 75. szám Ara 60 fillér Tudósítók, levelezők a pártmunkában í*, v%' W 1959 március 29, vasárnap Nagy idők Akik haladni akarnak Húsvéti népszokások Ók Toltak az elsők. v.. A szerkesztőség „postája” naponta hírül adja, hogy milyen események történnek a falun, a megye városaiban, üzemeiben, bányáiban és intézményeiben. A levelek hol egy-egy szép termelési eredményről tudósítanak, hol bérsérelmet tesznek szóvá, vagy a bürokrácia vadhajtásait nyesegetik. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak Borsodból, hanem még más megyékből is írnak azok a dolgozók, akik megyénk építőiparában, vagy más vállalatoknál dolgoznak. így tehát igen széles a kapcsolat a párt lapja és a tömegek között. Kérdezheti valaki, hogy kik ezek a „közvélemény formálók”. A jelzők legszebbjével is illethetnénk munkájukat, de mi ehelyett a hétköznapok egyszerű pártmunkásainak nevezzük őket. Hívó szó nélkül jelentkeznek, örömmel adják tudtul mindazt, ami környezetükben, munkahelyükön történik. Hogy mennyire szeretik ezt a munkát, erre példák tömegeit idézhetnénk. Csak egyet a sok közül; Az egyik levelező értekezleten a falusi levelező elővette a belső zsebéből a szerkesztőség által adott válaszborítékot, s ezeket mondotta: — Mindig magammal hordom, mert sosem tudom, hogy mikor van rá szükség. Egyszer már két napja ott vesztegelt nálunk a gépállomás íűkaszálógépe. Nem javították ki, másikat sem küldtek. Mit tudtunk tenni? Hozzáfogtunk a gép helyett kaszálni. De mielőtt ezt megtettük volna, leültem az árnyékba és gyorsan megírtam a levelet az Északma- gyarországnak. Az intézkedés nem késett, másnap mar ott volt a jó fűkaszálógép, mi pedig végezhettük máshol á munkánkat. Vegyünk egy másik példát, ami a napokban történt. A Hejoiesabai Cement és Mészmű Vállalat három dolgozója levelet írt szerkesztőségünkhöz. Hármain »■hitelesítették«, hogy élüzem lett vállalatuk, s a közelgő nagy ünnepünk alkalmával, a felszabadulás évfordulóján kapják meg a Minisztertanács és a SZOT vámdorzászlíaját. Megjegyezték, nem dicsekedni akarnak, nem is kérik, hogy leközöljük a levelet, csupán megelégedéssel, boldogan adják hírül a munka dicsőséges eredményét. »Jól esők tudatni — írják —, hogy egyesek öröme, tízek, százak és mil- fciók örömévé válik.« Ki mondta ezeknek az embereknek, hogy írjanak? Senki. Saját elhatározásukból közölték a termelési sikerüket, tudatták velünk, s a megye valamennyi dolgozójával a gyár dolgozóinak ragyogó eredményeit. Ez csak egyik része a dolognak. Többet mond azonban az a gondolat: »Jól esik tudatni«. Micsoda bensőséges szavak! Milyen mélyről jönnek a gondolatok. Az igaz ember gondolata, az öntudatos munkásé, az egykori megalázotté, aki ma büszkén vállalja a „krónikás” szerepét, hogy igazolja valamennyiük hitét és meggyőződését. Ugyanezeket elmondhatjuk tudósítóinkról is, akik azzal különböznek az egyszerű levelezőktől, hogy rendszeresen, naponta, vagy ahogy a helyzet kívánja, tájékoztatják szerkesztőségünket. Nem árulunk el titkot, amikor őszintén feltárjuk a cikk indító okát. A legutóbbi tudósítói értekezleten több olyan felszólalás hangzott el, amely arról szólt, hogy a levelezőknek és a tudósítóknak ilyen irányú munkáját nem ismerik el pártmunkának. Nem akarjuk kategorizálni mi sem a munkát, de ha társadalmunk bármely öntudatos tagja rendszeres híradással van a megyei lap felé, mint levelező, vagy tudósító, s azt becsületesen, tisztességesen végzi, fáradozásait nyugodtan nevezhetjük pártmunkának. A levelezők és a tudósítók nem is mindegyike párttag. Különösen a levelezők között sok pártonkívüli van, akik bátran emelnek szót és fordulnak bizalommal a párt lapjához, hogy a „miénk” érdekében segítséget kérjenek. A tudósítók elmondták, hogy afféle „tudálékos” embereknek tekintik őket, s nem szívesen veszik munkájukat. Érdemes ezen elgondolkozni, s erre felfigyelni pártszerveinknek. Ha a pártbizottságok és pártszervezetek felismerik a tudósítókban és levelezőkben rejlő energiát, akkor bizonyára egy agitátorral, egy népnevelővel gazdagodnak, aki nemcsak élő szóval, hanem a nyilvánosság előtt is bátran harcol ügyünkért, a szocializmus építéséért. De vajon a sajtóval történő rendszeres kapcsolat, a tájékoztatás nem pártmunka? Úgy gondoljuk, igen. Efölött nem lehet vita. A párt, a társadalom iránti szeretet, megbecsülés süt át a leveleken. Bizonyára kedves olvasóink emlékeznek még az ellenforradalom utáni „Levelek Borsodból” c. rovatunkra, ahol minden héten egy teljes oldalnyi terjedelemben helyt adtunk a kczügy szószólóinak. Harcosan, bátran leplezték le az ellenforradalmárok ténykedéseit. Igényeljék pártszervezeteink a tudósítók és levelezők munkáját. Segítsék őket, hogy minél jobban együtt tudjanak működni elsősorban a megyei lappal, az üzemivel, s nem utolsó sorban a helyi faliújságokban szólaltassák meg őket. Ez a tevékenység nagy segítséget ad nemcsak á termelésben mutatkozó hibák Tél- tárásában, hanem mint a dolgozók szószólói, sokat tehetnek a társadalmi munka beindításában és a politikai életben. Munkájuk visszatérül sokféle formában. Az üzemek vezetői —- velük való beszélgetésekből tudjuk — szívesen olvassák a gyár kollektívájának sikeréről szóló híreket, tudósításokat. Ez annál többször megismétlődhet, minél több munkáslevelező és tudósító van az üzemben. A színvonalas, terjedelemben bővelkedő levelek, tudósítások emelik a lap színvonalát is, elevenebb, sokrétűbb és frissebb lesz az újság. A kölcsönösség tehát megtalálható ebben. Ezek nélkül a levelezők nélkül az újság nem tölthetné be igazán a szerepét. A tudósítókat és levelezőket szeretik az emberek, nemcsak tisztelik őket, hanem egyenesen elvárják tőlük, hogy az adott területről hírt adjanak. Általában ezekkel a szavakkal szokták őket felkeresni: — Úgy tudjuk, te írogatsz az újságnak, írd meg már, hogy mi van nálunk. Az encsi olvasó-ankéton többen felvetették a levelezés kérdését abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy minél többet szeretnének olvasni saját munkájuk eredményeiről. Ez nem múlik senki máson, mint az encsieken, és a környékbeli községek dolgozóin. Minél többen és minél többet írnak, annál többször fog az újság velük foglalkozni. Még egy dologról meg kell emlékezni amikor a munkás-paraszt levelezők és tudósítók ügyével foglalkozunk. Ha a laphoz közelálló levelező és tudósító időben szól, akkor a lap is gyorsan tud cselekedni. A társadalom „őrei” és egyben a munkás-paraszt levelezők és tudósítók fontos szerepet töltenek be a mi életünkben. Szándékosan nem említettünk egy dolgot, amely pedig elő szokott fordulni, amikor a levelezőket „rendre” utasítják. Szerencsére ilyen rendreutasítás egyre kevesebb. Ez azt is bizonyítja, hogy vezetőink nagy többsége már felismerte a levelezőkben és a tudósítókban a saját segítőtársát. Jugoszlávia részt óhajt venni a Németország és az európai biztonság kérdésével foglalkozó értekezleten Be&grád (Reuter) Jugoszlávia felkérte a Szovjetuniót és a nyugati hatalmakat, hogy részt- vehe&sien minden olyan jövőbeni értekezleten, amely Németország és az európai biztonság kérdésével foglalkozik; Jugoszlávia kérését ama alapozza, hogy tevékeny tagja volt a Hitler- elienes koalíciónak és hogy a szóban forgó értekezleteken nemcsupán a legközvetlenebbül érdekelt feleknek, hanem más országoknak is részt kell venniük. (MTI) Fegyveres erőink készülnek az április 4-i díszszemlére Veteránok csoportja nyitja meg a felvonuló egységek sorát nácsköztársaság jubileumi évében a dolgozó nép és a hadsereg nagy találkozója lesz, hű kifejezője a proletárhatalom, a szocialista rendszer* A Magyar Népköztársaság fegyveres erői április 4-ét, hazánk fel- szabadulásának 14. évfordulóját a hagyományos katonai díszszemlével ünnepük. A díszfelvonuláson résztvevő különböző vidéki alakulatok díszegységei — harckocsizok, tüzérek, lövészek — már mind megérkeztek Budapestre. A díszegységek a gyakorlótereken szorgalmasan készülnek, hogy felvonulásuk a dolgozók előtt szemet gyönyörködtető és kifogástalan legyen. Az idei április 4-i díszszemlén a felvonulásokat 1919-es veteránok csoportja nyitja majd meg, a Tanácsköztársaság zászlóival. Az április 4-i díszszemle a dicsőséges Taa független haza fegyveres erejének és a fegyveres testületek megbonthatatlan egységének. (MTI) A Kínai népköztársaság államtanácsának rendelete Peking (Uj Kína) A Kínai Népköztársaság államtanácsa március 28-án a következő rendeletet bocsátotta ki: A tibeti helyi kormány legtöbb tagja és a felső rétegek reakciós klikkje az imperializmussal szövetkezve, lázadó banditákat toborzott, lázadást robbantottak ki, embereket gyilkoltak le, fogságba vetette a dalai lámát, megszegte a Tibet békés felszabadítását célzó intézkedésekről kötött egyezmény 17. paragrafusát és március 19-én éjszaka utasította a tibeti helyi hadsereget és a felkelőket, hogy indítsanak általános támadást a népi felszabadító hadsereg lhasszai helyőrsége ellen. Ez olyan törvényellenes cselekmény, amely kimeríti a hazaárulás, az ország egyesülésének erőszakos megakadályozása tényét. A Kínai Népköztársaság államtanácsa az ország egyesítésének és a nemzet egységének biztosítása céljából, valamint a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának a felkelés sikeres leverésére adott utasításának megvalósítása végett úgy döntött, hogy a . mai naptól feloszlatja a tibeti helyi kormányt. és a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságát bízta meg a helyi kormány funkcióinak és jogainak gyakorlásával. Mindaddig, amíg a felkelők a dalai lámát, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának az elnökét fogságukban tartják, tisztségét a pan- csen láma, az előkészítő bizottság al- elnöke látja el. Pebala Cspüehnam- dzset, az előkészítő bizottság állandó bizottságának tagját a kínai államtanács az előkészítő bizottság al- elnökévé nevezte ki. 18 árulót, az előkészítő bizottság tagjait, a kínai államtanács felmenti tisztségüktől. Valamennyinek a törvény előtt kell felelnie cselekedeteiért. Helyettük másokat neveztek ki a bizottság tagjaiul. Remélhető, hogy a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága Tibet valamennyi lakosát — az egyházi és a világi személyeket egyaránt — tömöríti és a nép a bizottság vezetésével, közös erőfeszítéseket tesz a népi feüsaaibadító_ védelem megszilárdítása, a különféle nemzetiségű lakosság érdekeinek megoltalmazása és a társadalmi rend biztosítása végett és törekszik majd az új, demokratikus és szocialista Tibet felépítésére. Csou En-laj miniszterelnök Nagy-Britannia Kommunista Pártjának kongresszusa Nagy-Britannia Kommunista Pártjának kongresszusán a beszámoló vitájában sok küldött hangsúlyozta: Rendezzenek április 21-én tüntetést a parlamentnél, tiltakozásul a munkanélküliség ellen. Lankadatlan harcot sürgettek a nyugati hatalmak kormányai, köztük az angol kormány külpolitikája ellen. A pénteki ülés befejező részébe*! a kommunista testvérpártok képviselői szólaltak fel. Giorgio Amendola az olasz kommunisták, Etienne Fajon a Francia Kommunista Párt. Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a francia kommunisták harcos üdvözletét tolmácsolta. <MT* Kedden indul a Szovjetunióba a barátság vonata Az idei magyar—szovjet barátsági hónap befejező eseménye a barátság vonatásnak szovjetunióbeli útja lesz. A vonat a magyar—szovjet barátság ápolásában és különösein az idei barátsági hónap előkészítésében kitűnt társadalmi munkásokat viszi magával. A 330 utas között a társadalom mindem rétege képviselve vám: ipari munkások, termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztok. pedagógusok,, tisztviselőik és más értelmiségi foglalkozásúak. A barátság vonata március 31-én. kedden indul és a tervek szériáit április 8-án érkezik vissza Budapestre. (MTR 136 millió forint, 14.8 napos átlag a szénbányászat nyereségrészesedése bányatrösztök és évi mérüeg-felülBefejeződötfc i vállalatok 1958. vizsgálata. A szénbányászati trösztök és vállalatok mérlege a termelés jelentékeny fejlődését, az önköltség számottevő csökkentését mutatja. Ennek következtében a trösztök és a vállalatok az 1957. éviméi jóval nagyobb nyereségrészesedést fizetnek az 1958. évre. Amíg tavaly 80 millió forint nyereségrészesedésből kilenc napi bérnek megfelelő átlagot fizetett a sziémibányászat, most a 136 millió forintos részesedésiből 14.8 napi bérnek megfelelő átlagra futja; A tekintélyes összegből — többek között — a Borsodi Szénbányászat* Trösztnek 11.2. az Özrividéki Szénbányászati Trösztnek 9.6 naPi bérnek megfelelő nyereségrészesedés jut. Az ércbányászat 3.6 millió forintos részesedéséből a Rudabányaá Vasércbánya 13.1, az ásványbányászatban a Hegyaljai Ásványbánya 54 napi részesedést érdemelt ki. (MTI) MÚLT ES JELEN Adalékok a 100 éves vasút évfordulójáhox (Tudósítónktól.) NEM MŰL1K EL NAP az utóbbi időben, hogy szó ne essék dolgozóink között a 100 éves miskolci személypályaudvarról. Az emberek latolgatják, hogy milyen is volt abban az időben a vasúti szolgálat, hogyan mentek a vonatok. A választ ime megtalálják, a cég neve: Szabad Tiszavidéki Pályatársaság. Vezetői és fő részvényesei: gróf Andrássy György, a társaság elnöke, gróf Aponyi György, Háber Lajos, Háber Moór bécsi bankárok, továbbá Herceg Hohenlohe, gróf Wenkhein Antal és Wo- diáner Móricz. Ez a társulat a Wiener Kredit Anstahl Bank érdekköréhez tartozott. A társulatnak 72 különféle mozdonya, 140 személykocsija és 1515 különféle teherkocsija -volt. Az elszállított utasok száma 1859 májusától decemberig mindössze 9.700 volt, természetesen nem dolgozókból tevődött össze. Ezt a csekély létszámot a mai egyetlenegy napi utasforgalmunkkal sem lehet összehasonlítani. A teherforgalmuk is igen csekély volt, mindössze 11,024.597 font súlyú árut szállítottak el a fent említett idő alatt. Ezekből az adatokból is látható, hogy igen gyenge volt abban az időben a vasúti forgalom. Igaz, hogy Magyarországra abban az időben rányomta bélyegét a Bach-kor- szak önkényuralma és az ipar fejletlensége. Ezekben az időkben a kezdeményezők nem dolgozók, hanem bankárok, grófok és földbirtokosok voltaik. Miért? Mert céljuk egy volt: a kizsákmányolás és az extraprofit biztosítása. Még 1941- ben is megtörtént, hogy a gyorsvonatot ott is megállíthatták, ahol menetrendszerint nem volt megállása. Példa erre bőven akad. Egy a sok közül: báró Harkányi Taktaharkány állomáson akkor állította meg a gyorsvonatot, amikor éppen akarta, hogy le- és fölszállhasson. AZ 1867-ES KIEGYEZÉS hozott csak némi fellendülést az ország gazdasági helyzetében. Ekkor kezdték meg a mai útirányt, vagyis a Miskolc—Hatvan-i vasútépítést és 1869- ben fejezték be. Ebben az időben építették fel a miskolc—kassai vasútvonalat is. a Kassa Oderberg-i Vasút Társaság. Most kezdődött igazán a nagy harc a vasúttársaság és a magyar állam között a Miskolc Tiszai pályaudvar birtoklásáért, mert közlekedni, illetve a vonatoknak az állomásra bejárni csak az egyes vasúttársaságok engedelmével lehetett. Így történt meg, hogy Mistkoi- con ebben az időben két fűtőhöz is volt, nem a mostani fűtőház helyén, hanem a mai Járműjavító Vállalat helyén. Az állandó viszályoknak és súrlódásoknak 1874-ben lett végef amikor a társulatok és a magyar állam egyezséget kötöttek egymással, hogy külön engedély nélkül is megindulhat Miskolc Tiszai pályaudvar ron a zavartalan forgalom. A vasúti utasítások is mindig « társaság érdekeit tartották szem- előtt. A dolgozók joga és kötelessége a munka könyörtelen végzésében nyilvánult meg. így nézett ka abban az időben a vasút. Ma, száz év muUán, már más a helyzet. A vasút nem a tőkéseké, hanem a dolgozó népé. Vonatainkon munkások, értelmiségiek, anyáig gyermekek, jókedvű dolgozók utaz-* vak. NEKÜNK, VASUTAS DOLGOZÓKNAK pedig célunk, hogy napról-napra biztonságosabb és JcuU lúráUabb körülmények között szállíthassuk el a dolgozók nagy tábo* rét munkahelyeikre, otthonaikba és a szórakozó helyekre. Kovács Gyula Miskolc, személypályaudvtfti
