Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-19 / 42. szám
Világ proletárjai9 egyesüljetek ! aBHNBÉ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 42. szám Ara 50 fillér 1959 február 19, csütörtök r Hruscsov elvtárs beszéde Tahiba u Aggodalmak és érvek ÉVFORDULÓ J A magyar-szovjet barátság minden próbát kiállt és győzedelmeskedett Tegnap este ünnepélyes keretek között nyitották meg a diósgyőrvas- gyári Lenin Kohászati Művek Művelődés Házában a Magyar—Szovjet Barátság Hónapját. A megnyitó ünnepségen megjelent többek között Papp Károly, az MSZMP Borsod megyei bizottságának titkára, Koval Pál, a városi pártbizottság első titkára, Kállai László, a Hazafias Népfront-bizottság megyei titkára, Bonta Lajosné, az MSZBT megyei titkára, Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatója, valamint más üzemek, az államigazgatás, a társadalmi és tömegszervezetek sok képviselője. A megnyitó ünnepségre eljöttek a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviselői: K. M. Gosz- tyenyin és N. P. Csemyakov elvtársak, továbbá a szovjet hadsereg képviselői. Az ünnepséget Kállai László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára nyitotta meg. Üdvözlő szavai után felkérte Gyárfás Imrét, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökét, az ünnepség szónokát, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Az ünnepi beszéd első részében Gyárfás Imre elvtárs köszöntötte a megjelenteket, méltatta a barátsági -hónap jelentőségét, majd a következőket mondotta: — A magyar és a szovjet nép közötti barátság ápolása nem bizonyos meghatározott időhöz és alkalomhoz kötött munka, hanem olyan folyamatos, szabad, önkéntes, napról- napra megújuló és újra kezdődő, újra folytatódó társadalmi, kultúrá- lis és ismeretterjesztő tevékenység, melyet a Magyar—Szovjet és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság állandóan végez, s végzik ezt más keretek között olyan barátaink is, akik talán nem is nyilvántartott aktivistái a baráti társaságnak, mozgalmunknak. A XXI. kongresszus a kommunista párt böles9 tudományosan megalapozott politikájának diadalraj utasát jelenti Az idei barátsági hónap jelentőségét teljesebbé teszi az a körülmény is, hogy kezdete néhány nap különbséggel a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának befejezésével esik egyidőben. Ez a kongresszus már a kommunizmushoz mutatott reális utat. Miért tűzhette ki az SZKP XXI. kongresszusa a kommunizmusba vivő átmenet megvalósítását? Többek között gazdasági erején kívül azért is, mert mint. határozata megállapítja, a szovjet emberek mindinkább önzetlenül dolgoznak, egyre többet törődnek a társadalom jólétével, megszűnik a haszonvágy, s egyre fontosabbá válnak a társadalom javára végzett munka erkölcsi ösztönzői. Gyárfás Imre ezután arról beszélt, hogy a' Szovjetunió gazdaságának, jólétének ez a fellendülése fényét és Népeink testvt nemcsak a mi h Kapcsolatainkat a kölcsönösség és egyenjogúság szelleme hatja át — folytatta Gj^árfás elvtárs ünnepi beszédét. A magyar pártvezetés, a ma. gyár forradalmi munkás-paraszt kormány szilárd és sikeres politikája a mi részönkről történő jelentős hozzájárulás a kölcsönös és égyen- jogú barátság tartós alapjának biztosításéhoz, éppúgy mint munika- tapasztalataiinik, tudományos és művészeti eredményeink, amelyeket szívesen tanulmányoz és amelyekből Szívesen merít a szovjet nép is. Csak így lehetnek és lettek is reálissá azok a nagy eszmék, amelyek barátságunk éltetői. A magyar és a szovjet nép barátságának egyik legerősebb tartóoszlopa, hogy mind a két nép a szocializmust, a kommunizmust építi, egyirányban halad, Marx és Lenin elméletét valósítja meg a maga tár. sadalmi és politikai arculatában. A kommunizmusért vívott harcban a Szovjetunió népei hozták a legtöbb áldozatot és ez a harc értünk is folyt, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunió népeinek a szövetsége felei meg leginkább a mi nemzeti érdekeinknek; Mindebből következik, hogy a magyar-szovjet barátság ápolása egyszerre szolgálja az emberiség egyetemes érdekeit és a magyarság népi, nemzeti érdekeit. A mi feladatunk: a két nép barátságának erősítése — a szovjet nép értékeinek, alkotásainak, a szovjet föld szépségeinek, a szovjet világ sajátosságainak megismertetésével. A szovjet emberek mindig azt hangsúlyozták nekünk, arra tanítottak bennünket, hogy mi Magyar- országon. vagyunk, a magyar—szovjet barátság hívei, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktivistái — s ebből az következik, hogy akkor leszünk e barátságnak, s a szovjet melegét nemcsak a szocialista tábor többi országa, köztük hazánk, hanem az egész világ dolgozói érzik. A XXI. kongresszus az egész emberiség számára is megvillantotta a kommunizmus távlatát és kilátásait. A továbbiakban idézte történelmi és irodalmi nagyjaink szinte prófé- tikus szavait arról az időről, amikor a magyar nemzet teljes szabadságban építheti jövőjét. És mindezt, amit ma a magunkénak mondhatunk, a Szovjetunió segítségének köszönhetjük. — A magyar nép nem ma és 1945- ben fordult először bizalommal és várakozással az orosz nép felé, és azok felé az eszmék felé, amelyek ma a szovjet hatalmat éltetik. De a múlt mellett itt van a jelen és a jövő, az érzelmek romantikája mellett a tények, az értelem, az elviség és a gyakorlat konkrét és objektív valósága is, mindaz, amit gazdasági segítség néven szoktunk összefoglalni. Iri barátsága diánkon alapul népnek is legimikáb a • hasznára, ha a saját pártunk, a saját kormányunk kitűzte feladatokat munkáljuk, ha ahhoz adjuk hozzá szovjet tapaszta. tataink kincsestárának többletét, amit mint hazafiak és állampolgárok egyébként is végeznénk. Ezeknek az érzéseknek és gondolatoknak, ezeknek a terveknek és kötelezettségeknek a jegyében, az 1959. évi Magyar—Szovjet Barátsági Hónapot Borsod megyében és Miskolc városában megnyitottnak nyilvánítom. Befejezésül Gyárfás Imre éltette a bókét, a szocializmus, a kommunizmus nagy ügyét, a népek barátságát, a magyar és szovjet nép megbonthatatlan testvéri szövetségét. Gyárfás Imre ünnepi beszéde után K. M. Gosztyenyin, a budapesti szovjet nagykövetség részéről szolalt fel, aki a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap megnyitójára érkezett városunkba. Különösen meleghangúvá tette felszólalását az, hogy mondanivalóját magyar nyelven tolmácsolta. Forró üdvözletét adta át az ünnepség résztvevőinek. — A magyar—szovjet barátság minden próbát kiállt és győzedelmeskedett — kezdte felszólalását Gosztyenyin elvtárs. — Nekünk, Magyarországon tartózkodó szovjet embereknek különösen jól esik, hogy együtt ünnepelhetünk most a magyar dolgozókkal. A A Szovjetunióban a XXI. kongresz- szus után nagy lelkesedéssel láttak hozzá elvtársaink, az egész ország dolgozói a határozatok végrehajtásához. Ezután Gosztyenyin. elvtárs arról beszélt, hogy a Szovjetunió népei hogyan ápolják a szovjet és magyar nép barátságát. — Együtt harcoltunk, harcolunk és továbbra is együtt fogunk harcolni — fejezte be nagy tetszéssel fogadott felszólalását a szovjet nép képviselője. Kállai elvtárs zárószavai után az ünnepi megnyitó résztvevői megtekintették »A tizenkettedik órában-« című szovjet filmet* , j ,. , , Hz egész dolgozó nép javát szolgáié terveink . megvalósításához szükség van a legszélesebb néprétegek cselekvü aktivitására Megkezdődön az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés új ülésszaka szerdán délelőtt megkezdte» munkáját. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, dr. Antos István, Benke Valéria, Czottner Sándor, Csergő János, dr. Dole schall Frigyes, Dögéi Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Nagy József ne, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, dr. Sik Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Beje- lentette> hogy az országgyűlés ügyrendjének megfelelően a pénzügyminiszter az 1959. évi állami költségvetést és költségvetési törvényjavaslatot az országgyűlés elnökéhez benyújtotta. A költségvetést és a költségvetési törvényjavaslatot az elnök előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés állandó bizottságainak. Az országgyűlés ezután az elnök javaslatára elfogadta az ülésszak tárgysorozatát, amely a következő: A Minisztertanács beszámolója, a Szovjetunió kormányának a Németországgal megkötendő békeszerződés tárgyában 1959 január 10-én tett javaslatával kapcsolatos állásfoglalás, az 1959. évi állami költségvetés és költségvetési törvényjavaslat tárgyalása és a legfőbb ügyész beszámolója. Az elnök ezután bejelentette, hogy az országgyűlés 1958 november 26-án berekesztett ülésszaka óta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa több törvényerejű rendeletet alkotott. A bejelentést az országgyűlés tudomásul vette. Ezután dr. Münnich Ferenc kormányelnök emelkedett szólásra és ismertette a Minisztertanács beszámolóját. Dr. Münnich Ferenc beszéde A kormányt az új országgyűlés megerősítette tisztségében,* most ÓH először az új országgyűlés elé, hogy beszámoljon az elvégzett munkáról — kezdte beszédét a Minisztertanács elnöke. Az 1958-as esztendő az ellenforradalom utáni konszolidáció befejező éve volt és ezzel népi demokráciánk történetének egyik jelentős fejezete zárult le. Az országgyűlésnek most döntenie kell a konszolidáció lezárása után következő időszak legfontosabb kormányzati teendőiről. A forradalmi munkás-paraszt kormány, amikor az ellenforradalmi támadás leverése után hozzákezdett az újjáépítés, a konszolidáció munkájához, az első és legfontosabb feladatot úgy határozta meg, a leglényegesebb: az államhatalom erősítése. Mindenki tudja, itt ebben a teremben és ezen kívül az egész országban, hogy ezt a célt elértük. A kormány 1957 januári nyilatkozatában kimondta, hogy tovább kell fejleszteni kormányzati szerveink demokratizmusát. Itt is jelentős lépést tettünk előre. Sok tízezer társadalmi munkás az immár életerős Hazafias Népfront aktivistájaként kapcsolódott közéletünkbe és rendszeresen részt vesz az állami és társadalmi szervek munkájában. Elegendő hivatkozni itt az azóta megalakult Központi Népi Ellenőrző Bizottság munkájára, a 24 ezer népi ellenőrre, akik odaadóan, nagy felelősségérzettel végzik önként vállalt feladatukat. A kormánynyilatkozat útmutatása szerint jelentősen megnőtt a megyei, járási, városi és községi tanácsok igazgatási és gazdasági hatásköre. Az igazgatási hatáskörök további rendezését tervezzük, újabb hatáskörök ellátását akarjuk a helyi szervekre bízni. A kormány kijelentette, hogy feladatának tartja a szocialista törvényesség megszilárdítását, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelmét. Igazságügyi szerveink befejezték az ellenforradalmi bűncselekmények felderítését, a® ellenforradalmárok felelősségrevonását. Nagy körültekintéssel választották külön a volt uralkodó osztályhoz tartozókat és az osztályárulókat azoktól, akiket megtévesztett az ellenséges propaganda. Ez a munka nem volt könnyű. A rppplőrség, az ügyészségek, a bíróságok gondosan ügyeltek“ arra, hogy a szocialista törvényesség követelményeinek megfeleljenek. Az elmúlt időszakban számos olyan törvény és törvényerejű rendelet segítette elő a szocialista törvényesség megszilárdítását, mint például a büntető per- rendtartás és a polgári perrendtartás módosításáról szóló novella, az ügyvédi rendelet és a vállalati jogtanácsosok jogának rendezése. Gazdasági feladatok A kormány 1957 első napjaiban nyilatkozott a napirenden lévő gazdasági feladatokról. Ma arról számolhatok be a tisztelt országgyűlésnek, hogy 1958-ban teljesítettük, sőt túlteljesítettük a népgazdasági terv fő céljait. Megvalósítottuk mindenekelőtt azt az alapvető feladatot, hogy megálljunk a magunk lábán. Arra is jutott erőnkből, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben bővítsük a népgazdaság álló alapjait, és meggyorsítsuk a népgazdaság fejlődése szempontjából igen fontos beruházásokat. Előre jutottunk az ipar termelési szerkezetének javításában és átalakításában. Münnich elvtárs ezután adatokat ismertetett az ipar 1958. évi tervteljesítéséből. Külön foglalkozott a lakosság élelmiszerellátásával, s rámutatott, hogy a mezőgazdaság 1958. évi eredményei alapján sikerült javítani 1957-hez képest a lakosság élelmiszerellátását, sőt az élelmiszerek minőségét is. A mezőgazdaság tavalyi eredményeiről többek között elmondotta: A mezőgazdaság a növénytermelési tervét — a kedvezőtlen időjárás miaitt «-» csak 98 százalékra teljesítette, ugyanakkor az állattenyésztési tervet jelentősen túlhaladta. A tavalyi mezőgazdasági termelés így értékben mintegy öt százalékkal haladta meg az 1957-es évit. A termelésen belül nőtt az állattenyésztés részaránya, a növénytermelés pedig az értékesebb kultúrák irányába tolódott el. Ezután elmondotta, hogy a közlekedés is túlteljesítette tavalyi tervét. Amire még Magyarországon nem volt példa Az életszínvonal emelkedésének egyik legjobb bizonyítéka, hogy a múlt évben egymiiliárd forinttal növekedett a lakosság takarék betétállománya, amire Magyar- országon még nem volt példa. A jelenlegi betétállomány több mint kétszerese az ellenforradalom előtti legmagasabb állománynak és négyszerese az ellenforradalom után lecsökkent betétállománynak. Az emberek fokozottabban takarékoskodnak, ugyanakkor megnőtt a kereslet a tartós* nagyértékű fogyasztási cikkek iránt. Az ipar igyekezett ezeket az igényeket kielégíteni. A korábbinál például több mint kétszerannyi mosógépet gyártanak. Ugyanez vonatkozik a televíziós készülékekre, porszívóra és egyéb értékesebb fogyasztási cikkekre. Minden vásárló tapasztalhatta, hogy 1958-ban javult a boltokban az áruválaszték. Az ellenforradalom leverése után a kormány legelső gazdasági intézkedései között szerepelt a bérből és fizetésből élők, elsősorban a munkások bérének rendezése. 1958-ra azt ígértük, hogy ezt a felemelt életszínvonalat biztosítani kívánjuk, sőt ha szerény mértékben is, de tovább növeljük. Ezt az ígéretünket is beváltottuk. A Minisztertanács elnöke itt utalt a nyereségrészesedés bevezetésére, a nyugdíjak rendezésére, a pedagógusok és egészségügyi dolgozók idei bérrendezésére. Bejelentettük — folytatta —■, hogy megjavítjuk a sok- gyermekes szülők és az egyedül álló anyák helyzetét is. Ezt a szavunkat is megtartjuk: felemeljük a családi pótlékot még ez év első felében. Ezek az intézkedések, valamint a fogyasztói ár intézkedés együttesen* 1959-ben 1,7 milliárd forinttal emelik a lakosság reáljövedelmét. Hangsúlyozni akarom, hogy az életszínvonal emelkedés további lehetőségeit maga a dolgozó riép teremti meg és nem a „kormány adja5'. A konszolidáció nagy gazdasági és politikai sikerei után a politikái munka betetőzése volt 1958 november 16-a, Hazafias Népfront nagy választási győzelme. Mint ismeretes, a választójogosultak több mint* 99 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott. Ez a konszolidáció és stabilizáció befejezésének legfőbb politikai ismérve. Nyilvánvaló, hogy pártunk és a forradalmi munkásparaszt kormány következetes, egyértelmű politikája volt a siker alapja. Természetesen, közülünk senki sem gondol arra, hogy a sok millió igennel szavazó mind egyformán gondolkodik minden kérdésben. A választás eredményeiből mégis nyilvánvaló az, hogy az ország lakossága, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tömegei józan és higgadt mérlegelés alapján fejezték^ ki a helyeslésüket a párt és a kormány politikája iránt: a szocializmust akarják építeni. Vitathatatlan ennek a ténynek nagy belső és nemzetközi jelentősége. Számunkra a nagy választási eredményeknek az a tanulsága, hogy a magyar nép bizalmára és támogatására építve biztosan, szilárdan haladhatunk tovább a szocializmus építésének útján. Münnich Ferenc a továbbiakban elmondotta, hogy a gazdasági célok megvalósítása végett a kormány szükségesnek tartotta a gazdasági vezetés módszereinek megjavítását és fejlesztését is. Megjavult a vezetés módszere A szocialista állam központi irányító szerepe a szocialista gazdasági építésnek nagyjelentőségű és nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szükséges köz- pontosítása nélkül anarchia, végső- fokon a kapitalizmus újjáéledése következne be. A központi irányítás mellett azonban nélkülözhetetlen a tömegek aktív részvétele a szocialista gazdaság építésének tudatos és tervszerű irányításában. A kormány intézkedéseket tett a gazdasági vezetés túlzott központosításának csökkentésére. Ez természetesen nem a központi irányítás meg- süntetését, hanem valójában annak hatékonyabbá tételét kell, hogy eredményezze. Az új termelői árrendszer megszüntette a deficitet az alapvető iparágakban és kielégítően fog működni, mint a népgazdaság mércéje. Az új árrendszer hozzájárul népgaz(Folytatás a 2. oldalon.)
