Észak-Magyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

Kedd, 1959. január 13. ffSZAKBtAGY AftORSZAG A közönségszervezés népművelő feladat R égi dolog, hogy az egyes szín­házi rendezvények sikeréhez nem elég a még annyira hibátlan felkészülés és nagyszerű előadás sem; nem elég a színház művészeti és egyéb dolgozóinak áldozatos mun­kája — a siker két helyen, két ténye­zőnek egymásratalálásából születhet. E két tényező: a színpad, ahol a szín­házi tevékenység, a művészeti meg­nyilvánulás történik, a másik pedig a nézőtér, ahol a széksorokban ülő százak tetszésével, vagy nem tetszé­sével találkozik a színpadon folyó játék. Ha azonban ezt a tételt a le­tűnt polgári világ felfogása szerint értelmezzük, úgy sikernek . fogadhat­nák el azokat a színpadi megnyilvá­nulásokat is, amelyek éppen a csök- kentettebb igényű, vagy a polgári ízlésű közönség tetszésével találkoz­nak. Már pedig az a kulturális meg­nyilvánulás, amely a polgári ízlést elégíti ki minden tekintetben, sem­miképpen nem lehet a szocialista kultúra hasznos segítője, nem lehet nevelője azoknak a közönségtöme­geknek. akikhez az új, a szocialista színjátszás elsősorban szólni kíván; nem munkáskultúra. Színházaink, népművelési szer­veink egyik főfeladata, hogy a néző­téren mindinkább növeljék a haladó, a szocialista kultúra iránt fogékony és azt értékelni tudó egyszerű dolgo­zók, munkások számát, a szocialista állam színházának munkásközönsé­get teremtsenek. Jól előadott, jó, a mi világnézetünket tükröző színpadi mű a színpadon, túlnyomó zömében munkásközönség a nézőtéren, — ezek kellenek, hogy a szocialista értelem­ben vett színpadi siker fentebb emlí­tett összetevő tényezőit kitöltsék. A színházi közönség szervezését — a korábban nem kielégítőnek mutat­kozott módszerek helyett — az ál- múlt évben egy kormányrendelet Aagy mértékben a szalcszervezetekre bízta: segítsenek emelni a dolgozók kulturális. színvonalát oly módon is, hogy a színházak előadásaira, első­sorban az üzemi dolgozók köréből, közönséget szervezzenek, megvaló­sítva ezzel egyszersmind azt a fel- adátot is, hogy a színházak részére elsősorban munkásközönséget bizto­sítsanak. (Hogy színházaink mennyi­ben elégítik ki műsoraikkal a kívánt munkásközönség ízlését, annak meg­tárgyalása egy másik írásunk fel­adata.) Ezt a feladatot az üzemi szak- szervezeti bizottságok az üzemi kö­zönségszervezők foglalkoztatásával v-kell ellássák. Ezidőszerint nem áll­nak rendelkezésünkre adatok arról, hogy az egyes szakszervezetek mi­lyen formában szervezték meg ezt fontos népművelési munkát, de &z iizemi közönségszervezés gyakorlati eredményei elgondolkoztatnak és mindenképpen e munka gyökeres megjavítására intenek. Miskolci Nemzeti Színház szervezési osztálya a közel­múltban végezte el a közönségszerve­zők munkájának — a jelen színházi évad első szakaszára eső — értékelé­sét. Az adatok szerint színháznyitás­tól, október 2-től december 15-ig húszezernél több jegyet vittek az üzemi közönségszervezők az egyes ■üzemekbe. Ez a szám magában bíz­tató lenne, ha nem vizsgálnánk meg az összetevőit is. A kivitt jegyeknek 55 százaléka a vasgyári Művelődés Házába szólt, illetve az ottani ope­rettelőadásokhoz vitt el közei tizen­egyezer dolgozót, míg a Kamaraszín­ház mindenképpen értékesebb és na­gyobb választékú prózai darabjaira csak a fennmaradó 45 százalék volt kíváncsi. Az arányok ilyen megosz­lása helytelen még akkor is, ha te­kintetbe vesszük a Kamaraszínház viszonylag kicsiny befogadóképessé­gét. Ezzel az érvvel egyébként szem­beállíthatjuk azt a tényt is, hogy a Művelődés Házában a megvizsgált időszakban 'összesen egy új operettet mutattak be heti négy előadásban, míg a Kamaraszínházban — minden­napos játszás mellett — három új prózai darabot (Svejk, Dulszka asz- szony erkölcse, Cattaroi matrózok) is láthatott a közönség. A színházak látogatottsága. a kö­zönségszervezők tevékenysége foly­tán színházba járó dolgozók száma azt bizonygatja, hogy üzemi közön­ségszervezőink (tisztelet a kevés ki­vételnek!), a könnyebb ellenállás vo­nalára helyezkedve, elsősorban az operettelőadásokra szervezik dolgozó társaikat, vagy — ami még rosszabb — az üzemük dolgozóinak helytele­nül, vagy tájékozatlanságból eredően megmutatkozó, egészségtelen kultu­rális érdeklődését kiszolgálva, egy­szerűen felveszik az üzemben — a túlnyomó zömmel aperettelőadások- ra vonatkozó — jegyrendeléseket és a színháztól kiviszik számukra a je­gyeket. ' gy érezzük, hogy az üzemi kö­zönségszervezésben helyen­ként — de sajnos, nem szórványosan — helytelen eltolódás, félreértelme­zés következett be. Sok közönség- szervező úgy érzi, hogy megbízatásá­nak eleget tesz. hú munkatársainak kiviszi a kért jegyeket,^azoknak árá­val pontosan elszámol. Tagadhatat­lan, ez is hozzátartozik munkájához, de ezek a gazdasági jellegű tényke­dések nem képezhetnek elsődleges feladatot. A közönségszervező mun­kája elsősorban népművelési feladat/ A színháztól jóelőre kapott írásos és szóbeli tájékoztatás alapján (latba- vetve itt saját kulturális fejlettségét is, amely folytán éppen őt bízták meg üzemében ezzel a társadalmi úton végzendő népművelő feladattal) jó­előre tájékozódást kell, hogy szerez­zen a bemutatásra kerülő darabok­ról és azokról munkatársait megfele­lően -kell tájékoztatnia. Elengedhe­tetlen előfeltétel, hogy a kvltúrmisz- sziót végző üzemi közönségszervező U< munkájában szilárdan támaszkodjék az országos kultúrpolitikai célkitűzé­sekre és ne az esetleg tájékozatla­nabb munkatársainak helytelen kul­turális igényei szabják meg munká­jának irányvonalát. Következetesen kell érvényesítenie munkájában azt a törekvést, hogy munkatársai, ne csak a rövid emlékezetű szórakozást keressék, hanem feltétlenül nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a tartalma­sabb. művészileg értékesebb, inkább nevelőhatású színpadi alkotások iránt is. Mindehhez elsősorban átkeli, hogy maga a közönségszervező érezze hi­vatásának fontosságát és ne egyszerű elővételi jegyárusnak tartsa magát. Kell. hogy az egyes bemutatásra ke­rülő darabokat jól ismerje, azokat helyesen értékelni tudja. Ne fordul­jon elő, hogy az üzemi közönségszer­vező az ingyenes szinházbajárás kedi vezményének felhasználását saját személyében is kizárólag a szórakoz­tató darabokra korlátozza és úgy próbálja munkatársait más darabok megtekintésére szervezni, hogy maga sem kíváricsi rá. Az üzemi közönségszervezés Ön­ként vállalt társadalmi munka, fon­tos népművelési feladat. Erre a mún- kára is vonatkoznak, sőt igenis nagy mértékben vonatkoznak az MSZMP elmúlt év második felében közzétett művelődéspolitikai irányelveiben foglalt célkitűzések, többek között az, hogy növelni, kell az egész dol­gozó nép műveltségét, tudását, kul­turális színvonalát, biztosítani kell a kultúra eredményeinek közkinccsé tételét. Nem lehet közömbös az, hogy milyen kultúrának az eredmé­nyeit tesszük közkinccsé és kiknek a számára. A z eddigi eredmények — a fen­^tebb taglalt hiányosságok mel­lett — azt mutatják, hogy a közön­ségszervezés általában kielégítően működött. A művelődéspolitikai irányelvek tanácsainak birtokában feltétlenül új lendület kell bekövet­kezzék a szakszervezetek színházi közönségszervező munkájában és az egyes üzemi közönségszervezők mun­kájában egyaránt és eredményként — egészen rövid időn belül — a jobb, eredményesebb, nemcsak általános­ságban, hanem részleteiben is jó és eredményes, elsősorban a haladó kultúra értékéit előnyben részesítő közönségszervezésnek kell bekövet­keznie. BENEDEK MIKLÓS A TIT.HIREK A Balaton és környéke címmel január 13-án délután fél 3 órakor Kühne László tanár tart előadást a Bartók Béla Műve­lődési Házban. Magyarországi ellenforradalom és az imperializmus címmel január 13-án este 6 órakor Szokoli László egyetemi adjunk­tus tart előadást a Bartók Béla Művelő­dési Házban. A gyermek lelki életéről január 13-án délután fél 3 órakor dr. Baló József ta­nár ‘tart előadást a LKM. próbamegmun­káló üzemében. A holdrakétáról január 13-án este 6 órai kezdettel Szabó Gyula tanár tart elő­adást a kenderföldi munkásszálló dolgo­zóinak. Atomháború, vagy atombéke címmel ja­nuár 13-án délután 5 órakor dr. Valentinl Tibor megyei ügyész tart előadást a-MŰM 116. se. tanulóintézetben. Holdrakéta címmel január 18-áai 1« óra­kor Benedek Imre tanár tart előadást Tapolcán, az éjjeli szanatórium kultúr­termében. V EÜT1RUNK Mikojan az Egyesült Államokban KÉTSÉGKÍVÜL A HÉT LEG­JOBB ÉS LEGNAGYOBB »földközi« szenzációja Miikojan elvtárs ameri­kai látogatása, amelyet a nyugati la­pok számos cikkírója összefüggésbe hozott a múlt hét »bolygóközi« szen­zációjával: a szovjet űrrakéta világ­raszóló sikerével. Nem ok nélkül említik együtt a két eseményt. Az egyik nyugati lap szerint nem vélet­len, hogy a szovjet miniszterelnök- helyettes aznap lépett az Egyesült Államok földjére, amikor az űrra­kéta holdközeibe érkezett. A New York Times pedig így ír: »A rakéta, amely messzebb és gyorsabban re­pül a világűrben, mint bármely ed­digi emberalkotta test. élő demon­strációja ama hatalmas erőknek, melyeket Miikojan úr képvisel.« Mi tagadás. — jól esik. az elisme­rés mindenkinek, aki örülni tud az emberi haladás és a béke minden diadalának. Mert az emberiség leg­nemesebb törekvéséi, a béke táma­szai »ama hatalmas erők« amelyek ilyen elismerést aratnak most Nyu­gaton és világszerte. Mikojan elv- társ magánjellegű látogatása is bé- keküidetés az Egj^esült Államokban. A nem hivatalos jellegű látogatás most ismét kedvező alkalom »a szov­jet—amerikai párbeszéd« felújításá­ra, a két nép barátságának elmélyí­tésére. A második világháború óta eltelt évek szinte, minden tapasztalata bi­zonyítja, hogy milyen óriási jelentő­sége van a két világrendszer vezető országai, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok viszonyának a nemzet­közi helyzet alakulása szempontjá­ból. Amikor e két hatalmas ország kapcsolatai romlottak» a nemzetközi' feszültség is kiéleződött, a béke ki­látásaival szemben a háború réme: került a hétköznapok előterébe. A szovjet—amerikai viszony alakulása ma sorsdöntő hatást gyakorol a vi­lághelyzet alakulására. Ezért kíséri, megkülönböztetett figyelemmel á nyugati közvélemény is a Szovjet­unió minisztertanácsa első elnökhe­lyettesének amerikai tartózkodását. Megérkezése másnapján, hétfőn már találkozott is Mikojan Dulles külügyminiszterrel. Másfél órás be­szélgetésük során — mint közölték — »hasznos eszmecserét« folytattak a berlini kérdésről és Németország jö­vőjéről, valamint a leszerelés és a két ország közötti kereskedelem ügyérői A DULLESSAL FOLYTATOTT MEGBESZÉLÉS után Mikojaíi ta­nácskozott még Nixon alelnökkel és több más amerikai vezető személyi­séggel ís. Ezeket a megbeszéléseket mindkét fél »bevezető eszmecseré­nek« tekinti. ameljret további ta­nácskozások követnek, ha Miikojan elvtárs tíznapos körútja befejeztével ismét visszatér Washingtonba, az Egyesült Államok fővárosába. Min­den valószínűség szerint ekkor Eisen­hower elnökkel is találkozni fog. »Amerika népe óriási érdeklődés­sel kíséri Mikojan látogatását« — ír­ja a New York Herald Tribune. Mi hozzátehetjük, hogy az amerikai néppel együtt az európai és más né­pek is hasonló figyelmet tanúsíta­nak. mert hiszik, tudják és remélik, hogy »Apasztasz Mikojan látogatása — mint egy másik amerikai lap írja — fordulatot hozhat a hidegháború­ban«. A genfi atomértekezlet sikere szempontjából azonban ked­vezőtlen fordulatot teremtettek az amerikai politika irányítói. Pedig a már annyiszor csődöt mondott hi­degháború befejezésének egyik leg­főbb feltételeként mindenek előtt a nukleáris fegyverkísérleteket kellene beszüntetni. Az erről tárgyaló háromhatalmi értekezlet, mint ismeretes, december­ben. az ünnepekre való tekintettel, megszakította munkáját.és csak ja­nuár 5-én ült össze ismét Genfben. A Fehér Ház azonban másnap olyan nyilatkozatot adott ki, amely meg­hiúsíthatja az értekezlet eddigi re­ményt keltő eredményeit. A nyilat­kozat állítása szerint bizonyos »újabb adatok tanulmányozása« azt bizonyítja, hogy az értekezleten ko­rábban egyhangúlag elfogadott szeiz- mográfiai módszer nem elég »meg­bízható« a föld alatt végzett atom­robbantások felderítésére. A PRAVDA HÍRMAGYARÁZÓJA a nyilatkozatról' megállapítja, hogy a benne közölt adatok szerint e rob­bantások felderítésére az Egyesült Államokban viszonylag csekély érzé­kenységű műszereket használtak. A »megbízhatatlanságra« va’ó efféle »hivatkozások« alaptalansága tehát nyilvánvaló — állapítja meg a Prav­da — és csak arról tanúskodnak, hogy a nyugati hatalmak húzni-ha­logatní akarják az értekezlet munká­ját. Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak decemberi ülésszakára, amelyen Gromiko külügyminiszter ismételten kijelentette, hogy a szovjet kormány bármikor kész minden előzetes felté­tel, vagy kikötés nélkül egyezményt kötni a nukleáris kísérleti robbantá­sok megszüntetéséről és ugyanaz-nap hajlandó az Egyesült Államokkal és Angliával együtt örökre megszüntet­ni mindenfajta nukleáris fegyver kí­sérleti robbantásait. — magyar — A serdülőkor egészségügyi preMéiíi címmel január 13-án (kedden) este 8 6ra~u' kor dr. Kostyál László egyetemi magán­tanár, a TIT megyei elnöke tart előadást a szabadegyetem pedagógia-lélektan ta- gozatán (Miskolc, Dayka Gábor u. I se. Óvónőképző.) Minden beiratkozott hall­gatót és érdeklődőt szeretettel vár a rérn dezőség. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: (188 méteres buüámbessBee.) Megyénk életéből. Vándory Erich hegedül. Zongorán hf séri: Papp Zoltán. Téli rendezvények a TIT-Bél. Mezőgazdasági híradó. A diósgyőri művészeti együttes ból. Játékhajó a tengerparton NEM SZENZÁCIÓ, nem egyedül­álló a történet. Különösen akkor 56 végén nem volt az. A kislány 17 éves. Egyik középiskolánk harma­dik osztályába járt. Odahaza ő a család szemefénye. Egyszem gyerek. Mint mondani szokás, óvták széltől, vésztői. Hogy szórakozni járt volna? Nem engedte a mama. —- Moziba sem szívesen engedtek. A családon belül azonban mindent megkapott. Kényeztették és tiltották egyszerre. Aztán egy lakodalom. Is­merkedés egy fiatalemberrel. Messze vidékről odakerült gépkocsivezető, gő »svádájú«. csélcsap. szélhámos. — Akkor azt mondta, hogy ha nem lleszek: az övé, öngyilkos lesz. — így a kislány. Csodálkozó, mélázó szo­morúság ül az arcán. Hittem néki .? A fiatalember nem ingadozott so­káig. megszöktette a lányt. A szülő­falutól távol házasodtak össze. Mindez 1956 szeptember táján tör­tént. — Szerelmes voltam. Azt tettein, amit a férjem kívánt, öt rávették a barátai, hogy menjünk Nyugatra. Elmentek. A lány (a neve nem fontos, hagyjuk el) számára ma is érthetetlen mindaz, ami történt. Gya­kori eset. Ha nagyon kellemes, vagy nagyon kellemetlen élményen esünk át. utána, már a nyugalom perceiben 'kételkedve gondolunk vissza a i tör­téntekre: hát így volt?! Az osztrák lágerekig szép is vök minden. Remények, elképzelések. Az élet legszebb percei: két szerelmes .jövőszövése. S a fantáziának semmi­sem állta útját. Mindent nyerhettek és mindent veszíthettek. De a láger..: — Éjjel jöttek haza a részeg nők. Levetkőztek. Meztelen tomboltak ... Gyermek játszott, a tengerparton. Csodaszép .játékhajója a homokban. Vége a napsütéses délutánnak. Az est vihart hozott. A tenger szennyes hullámai a játékihajóig értnek. A já- tékhajó egy kőhöz csapódik. Hul­lámsír — vége. A szennyes hullá­moknak semmi sem állja útját. Zöld gyep lesz sárgává, virágzó bokor virágtalanná.: 3 A férj hamar megmutatta igazi én­jét. — Micsoda ..... voltam én! A fené­nek hoztalak magammal! Annyi itt a esínosabbnál csinosabb nő! A lányka szédült. Hallani vélte: »öngyilkos leszek, ha n&n leszel az enyém!« Az édesanya síró, sopán­kodó arca tűnt elé. — Hát én csak kölönc vagyok? A FÉRJ »ÉLNI« AKART. Sok volt a csíhos nő. Azok is élni akar­tak? Féltek a holnaptól! Tépett, őrült, modem mámoristen ült a tró­non. A fiatal férj után hiába ölelt álmában a fiatalasszony. — Én már csak kölönc vagyok?! Ezt sem értette egészen. Mit ért­hetett még az életből? A szülőfaluban ott maradt egy ház, az édesapja, az édesanyja. Ide­gesítő volt a két öreg féltése. Az iskoláiban csinos fiúk voltak de olyan gyerekek... — Hogy tudott beszélni ez a Laci, istenem, de hogy! Beszélni? Szeretni! Nem. Mégis­csak beszélni, beszélni. Gépkocsi- vezető volt és nagy »hantás«. A szemöldöke szőke, és mindig nevető. Hullámos a haja. Izmos karja .;. Azok az éjszakák szépek voltak. Észbolydító! Részeg nők pucéran. Mindenki megőrült. Hát holnap lesz a világ vége? Atom! Atom! Atom!... Az osztrákok így beszéltek: annyi rossz volt már az életünkben és any- nyi rossz lehet még az életünkben.;. Áz osztrákok nagyon kedveltél; a magyar konyhát... Sok osztrák fiú járt be a magyar lányokhoz. Az oszt­rák lányok nem szemérmetesek. A férj azt mondta: — Ha már itt vagy. továbbviszlek. A férj rokonai Amerikában éltek. A fiatal házaspár Amerikába indult. Ez lehetett volna a nászutuk. Ame­rikába családosokat vittek elsősor­ban. A fiatalasszony bízott: hátha kivisz Amerikába!... Csak megvál­tozik még! A fiatalasszony nem gon­dolt arra, hogy Amerikában családo­sokat vittek elsősorban. A lányka azelőtt nem járt túl a megye határán. Repülőgépen ült. A repülőgép az óceán fölött repült. Lent szürkeség, a tenger. A gép Amerika felé tartott. Ábrándozás, enyhe rosszullét. — Megszoktam, könnyen megszok­tam a repülést, ne higyjék, hogy rosszul voltám! AMERIKÁBAN NAPOKIG KÁ- BÜLTAN ÉLT, Csillogás-villogás. Amikor a szállodákban vendéglők­ben takarított, ennek a csillogásnak, villogásnak kereste az értelmét. Nem találta. Sok disszidens nem találta az élet értelmét Nyugaton. Amerikában sem. másutt sem. — Csibész! Ott jöttem rá igazában, •hogy csibész, szélhámos az a férfi, akit szerettem. Nem kellettem neki. Azt mondta: nem szeret. Mindez milyen egyszerű: már nem szerette, nem kellett neki. Otthagyta. . — Később hallottam, hogy hozzám hasonló, szőke magyar lánnyal állt össze, aki együtt jött velünk a repü­lőgépen. Magyar lánnyal! — Fel­nevet. Cinikusan, ironikusan: — Disszidenslánnyal állt össze. Nekem azt mondta: minek kínlódjon velem majd talál magának egy gazdag an­gol lányt, és mi gondja lesz? Noná! Disszidenslánnyal. — Nevet Idege­sen. Az amerikai lányok nem rendeztek zarándokútokat a magyar lágerekbe. Egyetlen nagyiparos sem szaladt a. »hős« disszidens magyar legény után. hogy felajánlhassa szőke lánya ki­finomult kezét. Párizsiban a Pigalle-ban. a prosti­tuáltak otthagyták a disszidált ma­gyarokat. Észrevették, hogy nincs pénz. Amerikában gyakran kinevették'a magyarokat. Később megvetettek őket. Nagyon válogattak a munká­ban. Az amerikai munkás csodálko­zott: mégiscsak különleges valami az a népi demokrácia. Itt azt mondják: nyomor, börtön az onnan jött mun­kás meg válogat a mu nkai ehetősé­gekben. Fölöttébb különleges vala­mi. Követelőznek erek ia megvárok, akiknél odahaza állítólag nem volt szólásszabadság, meg egyebek ... — Állandóan munkát kerestem .. Egyszer kaptam egy nagyon kedvező ajánlatot is!.:. Jaj, ki ne írja a ne­vemet. (Ez a riporternek szól.) NEM ÍROM KI A NEVÉT.... Szép, szőke, csalódott teremtés... Annyi értetlenség fogadja még itthon. A hi­vatalos szervek mindenben igyekez­nek segíteni. De a közvélemény. Ám. ítélkezzen, aki sosem botlott még életében. Csakhogy nem ezek ítél­keznek, dehogy! A képmutatók, az álszentek háborodnak fel a legíbama- 1 rabb. Most 19 éves az Amerikáiból visszatért lány. 'Fiatalasszony. Az élet még előtte... A görögök a Tajgetoszról taszítot­ták a mélybe az életre gyenge gye­rekeket. így tartja a monda: gyer­mekcsontok fehérlettek Tajgetoez szikláin. A huszadik század. Az erkölcs el­ítéli a Tajgetoszt. Erkölcs és erkölcs­telenség ... De a lány egyszer kedvező aján­latot kapott Amerikában: — Filmezni akartak, házi vetítők számára. Azt mondták, annyiszor kapok 25 dollárt, ahány film elkel. De le kellett vetkőzni!.., Nem en­gedtem ... Bizony. KARÁCSONY ELŐTT HAZA­JÖTT. Takarított.. mosogatott szállo­dákban. gyermekekre vigyázott há­zaknál, míg együtt nem volt a pqpz a hazautazáshoz. — Mire emlékszem vissza a leg­kellemesebben? Nyáron kint napoz­tunk a tengerparton.:. A tenger nyugodt volt. A nap tri» sugarai anyáskodón simogattak. — Nem kellett dolgozni. Azért volt jó... Igen. Amikor dolgoztam annyi kellemetlenségem volt Kinevettek;:* Nem értettem angolul. Kértek vala­mire. mást értettem. Kinevettek;.. Nagyon rosszul esett. Sokat sírtam kint. igen soka1 sírtam.w (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents