Észak-Magyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-09 / 290. szám
Kedd, 1958. december 9. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 9 \ M 9 ES A MŰVÉSZÉT tgy nyugati képzőművészeti kiállításról A IV. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás hibáinak és erényei- nak értékelése után szóljunk a nyugati modern művészetekről is. A KIÁLLÍTÁSI CSARNOK k'ira- íkjataiiibain 5 kiülöniböző nyelvein olvasható a jelmoindat: »Te és a művészet-«. Félreértések elkerülése végett a francia feliratban a »Te« szót egy tükör helyettesíti, melyben a kiállí- tásr-dátogató önmagát megpillantván, csak megerősödhet feltevésében, hogy komoly művészi élményben lesz része, hisz ez a jelmondat valami közvetlen kapcsolatira utal közte és a művészet között. Annál nagyobb lesz aztán csalódottsága, amikor a termeket járva úgy érzi magát, mint akit kizártak a paradicsomból, hieroglifák között jár, melyeknek nem ismeri a kulcsát, s hiába aditak egy árva katalógust a kezébe, az csak arra jó, hogy zavarodottságát még inkább növelje, ilyen vagy olyan címet adván egy-egy műalkoátformállnak, átképeznek mindent, egyéni temperamentumuk, vagy akaratuk, fantáziájuk szerint. így minden expresszionista tabló elsősorban a művésznek szinte önvallomása, önarcképe. Ez a művészi felfogás aztán remek alapul szolgál események, személyek olyan formán való ábrázolására, amivel nem képes az ember — enyhén kifejezve — »lélekben« egyetérteni. Az expresszionisták stílusa — afeletti örömükben, hogy felfedezték, kifürkészték a »történelemelőtti és primitív művészet elveszett paradicsomát« — harsogó, ideges, nyugtalan, ecsetkezelésük monumentális, mert primitív lendületük számára idegen minden aprólékosság. Alakjaikat szögletesség, nyerseség, sőt durvaság jellemzi. Színeik szinte kiabálnak: mélyfekete és sötétbarna foltokat megdöbbentő hatásossággal Még szerencse, hogy a fu turizmus nem élt hosszú életet, mert jelmondata: »Éljem a gyilkoló tett!« — eléggé rávilágít lényegére. Elképesztő igyekezetük — a dinamika ábrázolása — a romboló, gyilkoló dinamikát helyezte előtérbe, a harc, a támadás, a háború dinamikáját. Ilyen művészi igyekezet az olasz fasizmus kisugárzásaként születhetett. S EZ AZ IRÁNYZAT még nem a legmegdöbbentőbb. Vannak, akik még attól sem riadnak vissza, hogy festéket sem használnak »festményeikhez«, hanem mindenféle hulladékanyaggal helyettesítik. Pl. Kurt Schwitters német művész — az u. n. kollázs, ragasztás nagymestere — tablói zsákdarabokból, papírból, füg. gönyhulladókból vannak összeragasztva, itt-ott keresztülszegelve egy lécdarabba] is. s ez az aláírások szetásnalk. A látogató szomorúan állapíthatja meg, hogy a modern művészet csak egyeseknek szól, legtöbbször csak maguknak az alkotóknak, — hogy ez az öncélú művészet nem szolgálja a tömegek műélvezetét, csak egyes »kiváltságos lelkek«-ét. Engedjék meg a modern művészetekben jártas szakemberek, hogy egy egyszerű kiállításlátogató közölje azokkal a bizonyos »izmusokkal« kapcsolatos élményeit, amelyek rendszereiben a kiállított műalkotások (mert nem merem őket »festmények« vagy »szobrok« gyűjtőnévbe foglalni) sorolhatók. A szemlélőben egyre erősebben tolakszik fel a kétely: Te és a művészet? De mi közöm nekem ehhez a művészethez, vagy mi köze ennek a művészetnek hozzám? Itt forrnák és szírnek tobzódó' káváik adja, értelmetlen összevisszasága néz ránk a képeik- Egy modern szóról, ott lidércnyomósos álmok bor. s.zömyalakjai merednek felénk, (pihenő nőt áb- másutt szinte gyermeki kéz naiv vonásait szemlélhetjük, — vonalak kusza ziláltságában, — mértani alakzatok egymásrahalimozva. rlnt »Március 31«, »Győzelmi kép«, vagy »Vöröskeresztes tábla«, vagy bármi más, — viszont ezen ötletekkel a művész olyan kubista, aki ezenkívül egyesíti magában a dadaizmus és szürrealizmus jellemzőit is, megalapozván ilymódon a modern festészetben hírnevét. Szerény igényesség jellemzi ebben a tarka káoszban Ren Nicholson »Fehér redif« c. tablóját, mely egymásra helyezett, különböző nagyságú, téglalap alakú, sima fehérre festett vásznaikból áll. Találkozunk olyan művészekkel is, akik rendelkeznek némi önkritikával, s tablóik alá — mely különböző színűre festett négyzetekből áll — nem írnák semmi talányos címet, megelégednek a semmit vagy sokat jelentő »5-ös kompozíció« vagy »Piros-sárga-kék kompozíció« felírással. (Piet Mondrian). őszinte »csodálattal« adóztam Yuichi Inoue képe előtt, mely fehér itatóspapírra kiöntött vagy kiömlött fekete tusfolt volt, ám a sejtelmes »Buddha« címet viselte. Hogy ez Buddha testi vagy szellemi formája volt-e, avagy csak allegóriája, esetleg úgy él az alkotó művész lelkében Buddha fogalma, mint egy szétfolyt fekete pacni, azt nem sikerült felderítenem. Választékos színihatású volt M. Tobey »Nyár 1.« c. műve, amely úgy keletkezhetett, hogy a tabló felső részére nagyon vastagon rakott fel alkotója festókcsomókat, s azt hagyta szép lassan végigfolyni a kép egész hosszában, de az alsó pereimig mind kevesebb és kevesebb cseppecske jutott el, mivel nagy részük útközben már rászáradt a vászonra. így lehetne még folytatni végnélkül, ha az ember elegendő kifejezéssel rendelkezne olyanvalami megmagyarázására, amit maga sem érthet, s nem képes felfogni. A MODERN MŰVÉSZET egyik nagynevű képviselője, a fauvistja Matisse azt mondotta, hogy egy képet szemlélve el kell feledni, hogy mit ábrázol. Szerintem, ezeket a képeket szemlélve épp azon kell gondolkozni, hogy mit is akarnak ábrázolni, mert a kubizmus, szüprématiz- mus, dadaizmus, konstruktivizmus vagy a »nem-figurativ« és »metafizikus művészet« (hogy csak a híresebb irányzatokat említsem) fogalmak álcájával jelölt alkotások 1— szobrok vagy festmények — megfejthetetlen talányt jelentenek az ember számára. A nyugati modem művészet azt a jelszót tűzte a zászlajára: megtalálni a XX. század életének, lelkületűnek ábrázolási módját. Ám kiáltó dekadenciájukat tekintve, erősen kétséges, hogy ezekből a művészeti ágakból nőhet ki a XX. század átfogó művészi stílusa. Szinte felüdülést jelent szemmek- szívnek egy-egy impresszionista vagy fauvtisba tabló látványa. Időzünk eigy kiiqsit ezeknél az irányza- >’t<3Íknál. Az impresszionizmus és a íáuvizmus is, mint valamennyi mo- -dem előadási forrna, öncélú művészet. Nem azt mutatja be, hogy milyen a világ, hanem hogy az alkotó művész azt milyennek érzékeli, milyen a vetülete a művész lelkében & szemlélt jelenségnek, azaz a tárgyi, objektív ábrázolás helyét az alanyi, szubjektív mód foglalja el. Az impresszionizmus n\a már nemigen számít nyugaton modem irányzatnak, szinte »klasszikus« stílussá vált. Ám ez a káifejezésii mód, s nagynevű művelője, Cézanne festészeti felfogása az alapja a modern művészeteknek, így a fauvizmusnak is. Nehéz is különbséget tenni iimpresz- sziomizmus, neo-iimpresszionizmus és íáuvizmus között. A témaválasztás jellemző leginkább a fauvizmusra. Míg az impresszionizmus az érzékelt jelenségeket általában, különösebb válogatás nélkül mutatja be, a fau- visták tómakeresése céltudatos, az életszomj, az élettől való megrósze- gülés, a kellemesnek, vidámnak élvezete harsog képeikről. Harsog, mert a »kontrasztok harmóniáját« a végtelenségig fokozzák. A határozott színeket kedvelik, mint a zöld, narancssárga, téglavöifcs, kék, lila. A művészek teljes belső szabadsággal kezelik ecsetjüket, mentesen a valóság színeinek és formáinak minden megkötöttségétől. A tárgyakat körvonalak, színfoltok helyettesítik, a »szellem« és a »lélek« pedig megöli az anatómiát is. Ha festett költeményük és az általuk tiszteletben tartott kontrapontos elmélet törvényei úgy (kívánják, ihletettségük pillanatában nem haboznak lila teheneket (Gauguin) vagy kék lovakat (Marc) festeni. Talán furcsán hat, de az alábbiak . majd indokolják, hogy mégis ez a két irányzat, amelyet elfogad és kedvel is a modern művészetből a köznapok — magát .gyakran atomkorszak gyermekének valló — embere, mert bár nemiigen érti a művész mondanivalóját, de felfoghatja a figuratív, jelképes ábrázolási módot amely mégiscsak van némi kapcsolatban az őt környező világgal, — ha nem színben, hát formában, s ha nem formában, hát körvonalakban. — Képeik, bármit is ábrázoljanak, színeikkel derűs, szinte vidám hangulatot keltenek, s ezzel a hangulatkeltésükkel kedvelhetik meg magúikat. KEVÉSBÉ NÉPSZERŰ VILÁG az expresszionisták világa: szemüket bezárva a valóság előtt, »lélekből« festenek, nem azt akarván kifejezni, amit látnak, hanem amit éreznek. A belső képzetet az optikai benyoszelik át rikító sárgával és lilával, pirossal és zölddel, kekkel és ramcssárgával. Témaválasztásuk elég változatos, de nagyon gyakori a szörnyű rómlátások, ijesztő álomképek ábrázolása. Náluk csak az u. n. szürrealisták kreálnak megdöbbentőbb képeket. Salvador Dali: »A polgárháború intése« c. alkotása például egy önmaga által részeire szaggatott emberi szörnyet ábrázol; akinek belei és veséi mindenfelé szétszórva hevernek, s míg görcsös szorítással marcangolja önhúsát, egy hangyányi honatya tehetetlenül szemléli a borzasztó látványt. Max Ernst: »Celebes! elefánt«-ja pedig egy elefánttestű gép, ormánya ökörfejben végződik, olyan járdán sétál, mely felett tenger van, s egy fejnélküli, ruhátlan, fél női test véres képzel inti magához. A nem jelképes kifejezési formát alkalmazó szürrealisták (képeit meg lehetetlenség leírni. Minél előbbre haladunk a modem művészeti irányzatok közt. annál inkább távolodunk a közérthetőség fogalmától. A futuristák például — elég merészen választván meg irányzatuk nevét — azt vallják művészetükről, hogy egyrészt az emberi mozgást, vagy általában: a mozgást, a dolgok dinamikáját ábrázolják, de annak nemeseik egy rögzített pillanatát, mint például a fényképezőgép, hanem a mozgást, folyamatában, — másrészt a lélek mozgását a testben. Ebben az igyekezetben az a megdöbbentő és ellentmondásos, hogy ezt álló, mozdulatlan anyaggal és eszközökkel kívánják megvalósítani, figyelmen kívül hagyván, hogy a technika ezt rég megoldotta a filmgéppel mely képes követni a szemmel nem érzékelhető magcsirázástól kezdve a rakéták szédítő rohanásáig a mozgások minden fázisát. Ez az igyekezet aztán (mely az alkotás pillanatában valószínűleg rengeteg dinamikát igényel a festő részéről, ahogy a képekből el lehet képzeilini), azt eredményezi, hogy a festő keze alatt vonalak kusza össze-visszasága születik meg, átmázolva különböző színfoltokkal, s a katalógus szerint ez pl. »Egy kerékpáros dinamikájá«-t ábrázolja. Ez a kép egyébként az olasz Umberto Boccioni festőművész alkotása, aki egyúttal élharcosa és leghíresebb művelője a fu túr izmusnak, — naigyon kevés számú követővel dicsekedhetvén, s azzal is csak saját hazájában. Még megdöbbentőbb az eredmény, ha egy futurista a szobrászatban hódol múzsájának. Ugyancsak femtnevezett művész alkotása az »Emberi test dinamizmusa« című plasztika, melyről — ha nem tisztelném végtelenül a művészeteket — képes lennék azt mondani, hogy egy rosszul sikerült habcsókmások fölé helyezőik. Önmagukban hca baBQPjjfr Pável János né A mezőgazdaság fejlesztésének kérdései Az országgyűlési és tanácstagi választások előtt megtartott gyűléseken az előadók elmondották az egész világon végbemenő változást a mezőgazdaságban. Elmondották a nagyüzemi mezőgazdálkodás útját, úgy a tőkés, mint a szocialista országokban. Beszéltek a szocialista országokban végbement és folyamatban lévő szocialista nagyüzemi átalakulásról, beszéltek hazánkban j végbemenő nagyüzemi fejlődésről. Szerte az országban az volt a tapasztalat, hogy az egyénileg dolgozók kivétel nélkül megértették, hogy a párt, a kormány, a Hazafias Népfront nem öncélból propagálja a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezését, hanem ezt kizárólag a dolgozó parasztság érdekében teszi meg.,. Ennek a világos felvilágosító munkának meg is lett az eredménye. . Valamennyi gyűlésen maguk az egyénileg dolgozó parasztok vetették fel a kisparcellás mező- gazdálkodás elmaradottságának problémáit és a hozzászólásokból az tűnt ki, hogy az egyénileg dolgozó parasztok keresik a kiutat a látástól-vakulásig tartó embertelenül nehéz és eredménytelen kisparcellás egyéni gazdálkodásból a fejlett nagyüzemi gazdálkodás felé. Megértették, hogy amint az iparban a nagyüzem a kisüzem fölé fejlődött és dőreség volna az, ha valaki a . régi, kisipari gyártmányokat elébe helyezné a fejlett nagyipari gyártmányokkal szemben. Ma, amikor a vasboltokban válogathat mindenki a szebbnél szebb zománcozott tűzhelyekben, ki gondol arra, hogy tűzhelyt kisiparossal készíttessen? Vagy pedig, amikor Wertheim ajtózárakat és lakatokat vásárolhatnak olcsó pénzen, ki gondol arra, hogy kisiparos lakatossal készíttessen ajtózárat,1 vagy lakatot? így van ez az iparban, a bányászatban és minden más területen! A gépek és a szervezett munka viszik előre az életet, s ebből a mezőgazdaság sem maradhat ki, mert ez a fejlődés törvényszerűsége. 50 évvel ezelőtt a szülőfalumban lakatos, bádogos, asztalos, ács, szita- és kefekötő kisiparosok dolgoztak és nagy fáradsággal, sok kézimunkával állították elő az iparcikkeket. Ezeket az iparcikkeket ma a fogyasztó a nap bármelyik órájában olcsón és nagy választékban válogathatja ki magának a boltok ezerféle pfortékája közül. Ebben az időben a Dunán 24 vizirrjalom őrölte a kenyérgabonát tavasztól—őszig, 8—10 mázsás őrlőkapacitással 24 óránként, s a 24 malomban kb. 70—80 molnár dolgozott, kitéve az időjárás veszélyeinek és viszontagságainak. Ma egy villanymalom a 24 dunai vizi-malom őrlőkapacitásának többszörösét végzi el 4—5 ember munkája mellett, folytatólagos, állandó üzemi biztonsággal. Az ipar' óriási fejlődése a világverseny törvénye is és ez alól nem kivétel a mezőgazdaság sem. A világpiacon az áru minősége és ára a mérvadó. Minél finomabb és jobb minőségű és minél olcsóbb az áru, annál versenyképesebb. A világpiacon pedig könyörtelen verseny folyik az egyes országok között. A búza világpiaci ára jelenleg1 75—105 magyar forintnak felel meg. Nálunk ezzel szemben az állami gazdaságok a múlt évi statisztika szerint 110 forintért, a tsz-ek 120 forintért, az egyéni dolgozó parasztok pedig 180 forintért termeltek meg egy métermázsa búzát. Világosan kitűnik, hogy mi a1 világpiacon nem tudjuk megállni a helyünket, csak akkor, hogyha a fejlett agrotechnika minden vívmányát felhasználjuk és nagy területen, a gépek segítségével, olcsón és kiváló minőséget tudunk termelni. Hazánk talaj- és éghajlati viszonyai olyan kedvezőek a mezőgazda- sági cikkek termesztésére, hogy világviszonylatban is kiválóan jó minőségű árut tudunk termelni. Azonban az árunak fajtaazonosnak és egyöntetűnek kell lennie, hogy nagymennyiségben egyazon minőségű árut tudjunk a világpiacon értékesíteni. Ezt pedig csak nagyüzemi gazdálkodás útján érhetjük el. Ha az ellenforradalom nem verte volna szét fejlődő .. termelőszövetkezeteinket, ma már a szocialista mezőgazdasági átalakulás befejezéséhez közelednénk, ami azt jelentené, hogy beteljesülne a költők jóslata: teUAJ- mézzel folyó Kánaán lehetne hazánk. Mi a helyzet ma? Egyénileg dolgozó parasztságunk egyrésze tízkörmével ragaszkodik az „ősi földhöz-’ és > látástól-vakulásig emberfeletti megerőltetéssel dolgozik. Ez; nem egyéb a strucpolitikánáí. A haladás, a fejlődés töretlenül halad előre és aki nem követi a fejlődés útját, az elmarad,, hiába dugja be a fülét, csukja be a szer mát, nem akarja hallani és látni a fejlődést. Szomolya környékén európai-hírű cseresznyét termelnek. Ez év tavaszán külföldi vásárlók keresték fel ezeket a községeket és cseresznyét akartak vásárolni. Azonban vásár nélkül hagyták el a községeket, mert nem tudtak összegyűjteni egy és ugyanazon fajtájú cseresznyéből olyan mennyiséget, mint amennyire szükségük volt. A Hegyközben lévő Nyíri községben 86 kát. holdas gyümölcsös van. A gyümölcsöst egyénileg kezelték. Az egyik gazda becsületesen eleget tett a kártevők elleni védekezésnek, a gyümölcsfák gondozásának, a szomszédja hanyagabb volt és a vége az lett, hogy kaliforniai pajzstetűvel fertőződött a terület. Pár évvel ezelőtt exportra akarták átadni almatermésüket, az átvevők meg is érkeztek, azonban az árut. nem tudták átvenni, mert pajzstetűvel fertőzött volt. Ekkor döbbenték rá arra a gyümölcstermelők, hogy micsoda kárt okoztak saját maguknak a szervezetlen termeléssel és ekkor fogtak hozzá a közös gazdálkodáshoz. Addig azonban, amíg ezt megtanulták, jó párszázezer forintot elveszítettek. Azt hiszem megértik az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a kisparcellás mezőgazdálkodás nem bírja a nagyüzemmel a versenyt sem világ- viszonylatban, sem hazai viszonylatban és előbb-utóbb lemaradnak. Lemaradnak azért, mert nem tudnak egyöntetű, nagymennyiségű árut termelni. .Állami gazdaságainkban, termelő- szövetkezeteinkben is fejlődnie kell a mezőgazdasági termelésnek, mert rendkívüli módon le vagyunk maradva nemcsak a világ legfejlettebb mezőgazdasága, a Szovjetunió mező- gazdasága mögött, de még a fejlett kapitalista országok mezőgazdasága mögött is. Állami gazdaságainkban és a tér- melőszövetkezeteinkben a fejlődés folyamata jó irányban halad és rövidesen igen nagy eredmé- nyékét fogunk- láfai«’1'"^^. A szakszerű vezetés és irányítás, a jól megszervezett munka, a fejlett agró- és zootechnika minden vívmányának felhasználása meghozza a gyümölcsét. Az idei terméseredményeket vizsgálva, a kalászosokban a tsz-ek egy és fél mázsával többet termeltek, mint az egyénileg gazdálkodók, megyei szinten. Ez a terméstöbblet 350 ezer mázsát tenne ki, ha megyénk egész kalászos termő területén tsz- gazdálkodás folyna. Kukoricában ez 100 ezer mázsát, cukorrépában 75 ezer mázsát, vagyis a többi mezőgazdasági terményeket nem számítva, a felsorolt többtermelés értéke fél milliárd forint körül van, ami a dolgozó parasztság zsebéből kicsúszik. Ez azonban még nem az igazi és köny- nyen elérhető terméstöbblet, mert a tsz-ek terméseredménye évről-évre jobb és jobb lesz, a táblásgazdálkodás, a helyes vetésforgó, a szakszerű talajerővisszanótlás, s nem utolsósorban a helyes és célirányos gépi rpi'ível^S Ha kialakul megyénkben a nagyüzemi belterjes gazdálkodás, további fél milliárd jövedelmet biztosít a tejből, gyapjúból az ágatokból származó haszon. A ráfordított munka is más le^z Nem a látástól-vakulásig tartó embertelen iga, hanem a gépek segítségével megkönnvített emberibb és kulturáltabb munka. Hároméves tervünk alatt megyénk mezőgazdaságának gépesítése 30 százalékkal növekszik. Sok millió forint iut mezőgazdaságunk általános fejlesztésére. De mezőgazdaságunk igazi fejlesztését, hatalmas előre len- dülését az eredményezné, ha az egyénileg dolgozó parasztság mielőbb rátérne a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Segítséget nyújt ehhez a párt, a kormány, a Hazafias Népfront, mert célunk mezőgazdaságunk közénkori elmaradottságából egyénileg dolgozó parasztságunkat kiemelni — a haladás útjára lépő dolgozó parasztokat pedig segíteni** támogatni, a biztos jövő, a szocialista mezőgazdaság teljes és tökéletes megvalósításának eléréséhez. Németh Imre orszáaavűlési képviselő T IT-HIREK A szovjet mesterséges holdakról december 9-én este 6 órakor Fábián András tanár tart előadást özdon, az építők munkásszállásán. Barátság, bizalom, féltékenység címmel december 9-én délután fél 3 órai kezdettel dr. Gárdus Ferenc megyei válőperes bíró tart előadást a Lenin Kohászati Művek próbamegmunkáló üzemében. A kultúra jelentősége dolgozóink életében címmel december 9-én este 7 órai kezdettel Kiss István, a megyei tanács vb, művelődésügyi osztályának ismeretterjesztési felelőse tart előadást Perecesen; a bányász klubban. Hogyan szerezzünk örömet .gyermekeinknek? — Erre a kérdésre válaszol Demeter Gyula gimnáziumi tanár december 9-én délután fél 3 órakor a DIMÁVAG könyvtártermében. t
