Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-08 / 264. szám

Szombat, 1958. november 8. CSZAKMAGTARORSZAG s­A Békeváros népe a békére szavaz Lelkes hangulatú nagygyűlés Kazincbarcikán Vádirat a német imperializmus ellen CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN Ka­zincbarcikáin, miután a párt, a ta­nács, a vállalóitok és az intézmények képviselői megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, a mozihelyiség- ben kezdetét vette a választói nagy­gyűlés. A gyűlés előadója Papp Ká­roly elvtárs., a megyei pártbizottság titkára volt, aki bevezetőjében be­szólt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójáról, és a szovjet hatalom eddigi eredményei­ről, harcairól. Megemlítette, hogy a szovjet állam létrejötte óta milyen hatalmasat fejlődött a szocialista tá­bor és hogy milyen nagy a kommu­nizmus eszméjének a terjedése. Ez­után összehasonlítást tett a Horthy- rendszer képviselői és a mai népi hatalom képviselői között. — A Borbély-Maczky Emilek he­lyett ma olyan emberek irányítják a dolgozó nép sorsát — mondotta —, mint például Tóth István bányász. — A továbbiakban Papp élvtárs azok­ról a nagyszerű eredményekről be­szélt, amelyeket az elmúlt 13 év alatt elértünk. — A BÉKE VÁROS is a mi mun­kánkat dicséri. Most 100 millió fo­rintot irányoztunk elő a fejlesztésé­re. Egykor Barci'kán 5 megawattos Volt az erőmű, ma ez az új, ez a ha­talmas erőmű' 180 megawattot tér­inél. Éppen ezért hálával gondolunk azokra, ákik megálljt kiáltottak az ellenforradalomnak. Köszönetét mondunk mindenekelőtt a.. Szovjet­uniónak és a munkás-paraszt kor­mánynak. Az ellenforradalom nagy kárókat okozott hazánkban, mely 22 milliárd forintra tehető. Ebből az összegből 5 olyan létesítményt tudnánk építeni, mint a kazincbarcikai. Mi arra tö­rekszünk, hogy ne ismétlődjön meg az ellenforradalom, ne ismétlődjenek meg a hibák. De amikor a hibák ellen küzdünk, következetes harcot folytatunk az ellenség ellen is. Papp Károly elvtárs szavai után Prieszol József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára emelke­dett szólásra. — Ellenségeink — mondotta — az ellenforradalom után közvetlen ar­ra akarták rákényszeríteni a forra­dalmi munkás-paraszt kormányt, hogy minél előbb legyen választás. Ezt azért akarták, hogy tudjanak a zavarosban halászni. Két esztendő telt el és ezalatt az idő alatt a for­radalmi munkás-paraszt kormány tagjai bebizonyították: értenek az ország, az állam vezetéséhez. Ezzel csődbejutott a burzsoáziának az a nézete is, hogy a vezetésre csak a ki­váltságosak, az isten által rendelt személyek képesek. Mert azt hirdet­ték, hogy a parasztnak elég csak annyit tudni, hogy ha esik az eső, az eresz alá álljon. A 13 év alatt eb­ben az országban a dolgozó nép olyat alkotott, amit a Horthy-rand- szerben 200 év alatt sem tudtak vol­na felépíteni. — Mi nem ígérünk lehetetlensé­get. Biztosan, határozottan haladunk azon az úton, melyen a párt és a kormány vezet bennünket. Bízom abban, hogy a Bókeváros - lakói esst megértik és a békére szavaznak. A TOVÁBBIAKBAN Prieszol elv­társ részletesen beszélt a békeharc­ról, szavait mindenki élénk figye­lemmel hallgatta. A lelkes hangula­tú nagygyűlés dr. Kémen Dezső, a Hazafias Népfront kazincbarcikai bizottsága elnöke zárszavai után az Internationale eléneklésével ért vé­get. Érdekes filmet vetített a minap a miskolci Híradó Mozi: a DEFA Híradó és Dokumentumfilmstúdió egyik vezető kollektívájának mű­vét, a „Te és annyi más bajtársad” című német dokumentumfilmet, a Thorndike művészházaspár alkotá­sát. A film nem egészen új, már az év első felében bemutatták egyes mozik, azonban Miskolcon a nagy- közönség köréből mindezideig ke­vesen látták. Vetítésére inkább csak ankétok alkalmával került sor. Kár pedig ezt a filmet a raktárban he- vertetni! Helyesen tette a Híradó Mozi, hogy műsorára tűzte, mint ahogy helyeselni tudjuk »azt a tervét is, hogy a Thorndike házaspár má­sik dokumentumfilmjét, a Teuton­kard akciót is bemutatja a közeljö­vőben. Művészet-e a dokumentumfilm? Ez a kérdés kezdettől fogva foglal­koztatja az igényes, a dokumentum- film műfaja iránt érdeklődő közön­séget. A probléma megvitatása két­ségtelenül jogosult. Mert a közvet­len valóság egy sikerült realista áb­rázolásának sem kell, — történjék az akár filmfelvevőgéppel, a kellő mesterségbeli tudással — eleve mű­vészi alkotásnak lennie. Még akkor sem, ha egyik vagy másik téma tör­ténelmi jelentősége, vagy a maga optikai hatásossága folytán mélyen hathat a nézőre, gyakran sókkal erő­sebben, mint egy szemtanú írásbeli beszámolója, legyen az bármilyen élénk és részletes is. Lenin találóan így nevezte a híradó és dokumen- tumfilm-munkát: „publicisztika ké­pekben”. Éppen úgy, mint ahogy a publicisztikában a hírszolgálat, kom­mentár slib. mellett van irodalmi- művészi műfaj is, megvan ez a film­dokumentáció területén is, amelynek palettáján az egyszerű híradó-témá­tól kezdve a legmagasabb művészi fokú ábrázolásig minden szín' meg­található. A Thorndike kollektíva legutóbbi műveinek művészi kialakítását hosz- szú és alapos tudományos kutató­munkái előzte meg. Mit is ábrázol a „Te és annyi más bajtársad” című film? Röviden: a német imperializmus tükrét a maga szennyes valóságában. A képsorok a századforduló idején kezdődnék. Eredeti híradófelvételek, filmdoku­mentációk szolgáltatták az anyagot a film összeállításához és hű tükör­képét, adták, annak a német imperia­lizmusnak, amely — többrendbeli csúfos veresége ellenére — hosszú évtizedek óta, mindenkor más népek leigázására tör. Látjuk a filmkoc­kákon a német birodalom egykori uralkodóját, a pödröttbajszú II. Vil­most, a ,,snejdig’> császárt, amint megesküszik, hogy katonáit nem fogja soha vágóhídra vinni és lát­juk a német tőkéseket, amint azon tanácskoznak, hogy hadianyaggyá­raik túltermelésétől miként szaba­duljanak. Látjuk a német vezérkart, Hindenburg és Ludendorf tábornoko­kat, amint Kruppékkal és társaik­kal tanácskoznak, megtervezik a vi­lág újrafelosztásának térképét. Lát­juk, mint alakítják ki az első vi­lágháború hármas szövetségét és az eredeti filmhíradók megrázó képso­raiban látjuk mindazt a nyomort, szenvedést, amit az első világhábo­rú zúdított a német népre és más népekre, frontkatonákra és polgári lakosságra egyaránt. Megrázó erővel ábrázolja a sok-sok régi híradó Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg hősi harcát az imperialista háború ellen és a jobboldali szociáldemokrata ve­zérek áruló összefogását a tőkések­kel, a munkásság elnyomására. Megelevenedik a képsoron a há­borút vesztett Németország impe­rialista köreinek újraéledése ég, lát­juk, hogy a weimari köztársaságban nem változott a helyzet semmit. Vilmos császár helyett egykori tá­bornoka, a paralitikus Hindenburg marsall gyakorolja az államhatal­mat. Az államhatalom gyakorlása Hindenburg részéről pusztán a kö­vetkezőkben nyilvánult meg: ébren tartotta a militarista szellemet, az államhatalom súlyával segítette az imperialista törekvésű hadianyag- gyárosok vagyonának szaporodását, a teljes német iparnak haditermelés szolgálatába állítását, könyörtelenül üldözte a munkásságot és azok szó­szólóit és mindeme ténykedésével előkészítette a talajt a náci párt ré­szére, majd átadta az uralmat a vi­lágtörténelem legsötétebb kalandorá­énak, tízmilliók gyilkosának, Hitler Adolfnak. Hitler uralomra jutása után a demokratikus külsőnek még a »látszatát is elvetették. Az ő sze­mélyében találta meg Krupp és sók-sok társa azt a diktátort, aki készségesen szolgálja az ő érdekei­ket, azaz feltartóztathatatlanul ve­zeti a német népet az újabb kataszt­rófa felé. Olyan katasztrófa felé, amely nemcsak a németeknek, ha­nem jóformán az egész világ minden népének nyomorát és szenvedéseit idézte elő. A film a második világháborúig, a sztálingrádi csatáig követi a né­met imperializmus történetét, de szinte lehetetlen leírni azt a megrá­zó hatást, amit a régi híradókból összeválogatott képsorok a nézőre gyakorolnak. Elvetemült, minden emberségéből kivetkőzött lény kell legyen az, aki a filmen látottak után nem gondolkozik el mélyen és nem gondol gyűlölettel arra a német im­perializmusra, amely már kétszer lángbaborította a világot és most harmadszor is arra törekszik. Ugyan­azok a tábornokok, akik a második világháború előtt és alatt kiagyal­ták és végrehajtották a legsötétebb emberirtó és pusztító terveket, a „felpereseit föld taktikáját”. ma is magas pozíciókban vannak, sőt nem­csak a borani Németország katonai vezetői, hanem a nyugati fegyveres szövetségben, a NATO-ban ts pa­rancsnoki pozíciókat töltenek be. (Például Speidel, Kesselring.) Vádirat ez a film. Vádirat minden kockája, az Übermensch elmélet, a német hadianyaggyárosok profit- szerzési vágya, a német hódító tö­rekvések, a világpusztító fasizmus ellen. A felnőtt nemzedék már át­élte ezeket a történelmi tényeket. Saját bőrén tapasztalhatta, mit je­lent az: német-megszállta országban élni. Látta a felnőtt nemzedék a né­met imperializmus megnyilvánulá­sait, de többségében nem látta azok­nak mozgató rugóit, nem látta az összefüggéseket. Ezeket az össze­függéseket, ezeket a mozgató rúgókat mutatja be ez a dokumen­tumfilm olyan megrázó művészi erő­vel, amilyenre játékfilm talán ké­pes sem lenne, mert amit a film ábrázol — nem játék, nem rendező beállította cselekmények képábrá­zolása, hanem maga a történelem, a német imperializmus igazi arca, a maga puszta és visszataszító va­lóságában. Fiatalságunk közvetlen tapasztalat alapján nem ismerheti a történel­mi tényeket. Éppen nekik kell, hogy szóljon ez a film! Hozzájuk kell szól­jon, hogy megismerjék a múltat és megismerjék a nyugati jelent. Azt a nyugatot, amelyről sokukban fer­de — esetleg rózsaszínűre festett — elképzelések élnek. Meg kell, hogy ismerjék a német imperializmus al­jasságát, az imperialista törekvések igaza céljait, lemeztelenített arcát, hogy arról helyes képet alkotva, né­pi demokratikus rendszerünket ér­tékelni és becsülni tudják. A vetí­tésről kijövet azt kérdezte tőlem valaki, hogy az ilyen filmet miért nem teszik kötelezővé a tanulóifjú­ságinak. Miért csak azok nézik meg, akik a véletlen folytán beültek a Híradó Moza nézőterére? Igaza van. Ezt a filmet látni kell a tanulóifjú­ságnak csoportos, szervezett látoga­tásiban, megvitatná a látottakat. Amikor a világ népeinek szabad­ságot hozó Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulóját ünne­peljük, amikor a magyar szabadsá­got is jelentő Kommunista Párt ma­gyarországi megalakulásának 40. év­fordulóját készülünk megünnepelni és amikor az urnák elé járulunk, hogy új képviselőinkre, s — közvet­ve — további békés fejlődésünket irányító, uj áramán választandó kor­mányunkra szavazzunk —, gondol­nunk kell a sötét múltra. Ezeket megismerni és helyesen lát­ni segít a Thorndike házaspár művé­szi dokumentumfilmje, a „Te és annyi más bajtársad”, amit a minap láttunk a Híradó Moziban, és ezt a célt szolgálja a közeljövőben bemu­tatandó Teuton-kard akció is. Benedek Miklós félelmetes csikorgással nyílik * ki a flossenburgi láger hatal- is vaskapuja. A rozsdás rácsokról ernyi apró piheként hullik alá a kér zúzmara. Új »vendégek« érkéz- le, akik az SS-sorfal között erőlte- '.t díszmenetben ötös sorokban aut­óznak be a lágerba, egyenesen az opelplatzra. Hosszú ideig tart a lét- ímmegállapítás. A dermesztő hi- gben lilára fagynak már a lesová- odott. vézna emberek. Mozogniuk ónban nem lehet. Feszesen, jyázzban áll az ember sokaság, és SS-őrök újra, meg újra elölről zdik a számlálást. Valami nem limmel«. Dühösen csikorgatják a gukat, s gyilkos szemeket merész­nek. Csaknem négyórai ácsorgás án ismét kinyílik a vaskapu. Trá- r szavak közepette, rúgdosva és rbácsolva toloncolnak be az SS-ek y fiatalembert. Szökni akart. de ogták. Egyenest az akasztófa alá lítják... A fiú a sok ütlegeléstől rúgdosástól hörög. Könyörgő te­rítettel néz a hóhérokra. Térdre eszkedik előttük, de akkor hátul- l belerúgnak, hogy elnyúlik a föl­én.“ Egy újabb rúgásra nehezen fel- pászkodik és mélyen ülő karikás nmeivel kétségbeejtően néz. Ké­ny perc még az élete ... Csak any- ri, míg a táborparancsnok kihirdeti ítéletet és figyelmezteti a többie­ket is, hogy mindenki így jár, aki szökni próbál. Ennyi az egész, és már feszesen szorul a hurok a fiú nyakán. Sely­mes, szőke haja csapzottan omlik élettelen arcába. Meghalt. De míg ez történik, a sorokban is arat a halál. Sokan nem bírják már erővel és félig megfagyva vágódnak el a síkos földön. Többé meg sem moccannak. fz csak a bevezetés volt — kezdi emlékezését Füredi Tibor, a nagymiskolci állami gazda­ság dolgozója. A szörnyűségek soro­zata csak ezután következett. Az Ap­pel után fedetlen barakkokba terel­tek bennünket, de voltak sokan, akiknek még ott sem jutott hely. Va­cogva bújtunk össze, hogy egymást melegítsük. Pirkadáskor volt a leghidegebb. Az éhségtől és szomjúságtól alig lézeng­tünk. Ki sem világosodott még, de már felsorakoztatlak bennünket az udvaron. Abban reménykedtünk, hogy talán reggelit osztanak majd. Ügy vágytam már egy kis meleg ételre. De nem. A pribékeknek eszük ágában sem volt reggelit osztani, ök mást »főztek« agyukban a mi ré­szünkre. A csúszós, havas földön sor­ba fektettek bennünket, és csőretöl- tött. fegyverrel jártak a sorok között. Aki megmozdult, vagy felemelte a fejét, nyomban kilyukasztották a bő­rét. Akik pedig nem mozdultak, meg­fagytak. Olyan mindegy volt már, ki hogyan pusztul el. E9V-egy ilyen kín­zás után bizony f nagyon kevesen tápászkodtunk fel a földről. A meg­fagyott emberek száma annyi volt. hogy szobamagas­ságig raktuk őket egymásra, mint az ölfát. Két bét után Flossenburgból 40 társammal együtt Niederroderwitzbe, egy c sokoládé- pyárnak álcázott m ű wolf ram mgy ár­ba szállítottak bennünket. Itt sem volt különb a helyzetünk. Éjsza­kai műszakba jár­tunk dolgozni Munka után gyak­ran nem engedtek bennünket pihen­ni, mert mindig találtak valami­lyen okot — ami természetesen volt is — arra, hogy megleckéztessenek bennünket. Csuklógyakorlatokat és feküdjöket pattogós parancsra kellett végezni. És mi »levágtuk« a feküdjöket, vé­gigugráltuk guggolva az udvart. Le­vágtuk és végigugráltuk? Ez enyhe túlzás. Hiszen a nehéz munkától s az álmatlanságtól alig éreztük már tagjainkat. Akik elestek, vagy nem bírták a »tornát«, kiállították a sor­ból. Ezek mind korbácsot kaptak. A fasisztáknak azonban a verésen és a csuklóztatásón kívül volt egy másik kínzómódszerük is: a kikötés. A foglyokat kezüknél fogva kikötöt­ték. Ha elájultak, vizet öntöttek rá­juk. XI iederroderwitzben sem marad­1 tudnk sokáig: Amikor már nagyon közelről hallatszott a front zaja, összepakoltattak bennünket és tíz napon át nyitott vagonban utaz­tunk Litmerissbe. Ha nagyobb állo­másokra értünk„hasra kellett feküd­% ni, hogy a polgári személyek ne lás­sanak bennünket a csikós rabruhá­ban. Akkor állhattunk fel ismét, ha a szerelvény kijutott már a nyílt pá­lyára. Litmerissben egy tankmot or gyár­ban dolgoztam. Eklzor már csak csont és bőr voltam. Napi élelmezé­sünk egy liter répaleves és 15 deka feketekenyér volt. Három hónapig mosdóvizet nem kaptunk, ujjnyi vas­tagságban rakódott ránk a kosz. Szállásunkon se szalma, se takaró « nem volt. Ilyen barbár viszonyok között a negyven közül mindössze hártfian maradtunk életbem Mibelénk is már csak hálni járt a lélek. Ret­tenetesen le voltunk gyengülve, ami­kor az egyik este sorakoztatlak és megszámoltak bennünket. Reggel hajnalban gyalog indítottak útnak Theresienstadt felé. Persze, SS’-őrqk kíséretében. Az E\ba folyónál adtak át a cseh csendőröknek. Theresienstadtban némileg' eny­hébb viszonyok közé -kerültünk; Az­után a kálvária után, amit megjárat­tuk velünk, jól esett ez a megköny- nyebbülés. Itt a lágerban volt mozi. kávéház és »zsidópénz« is. Ez volt az úgynevezett »mintaláger«. A lég­több külföldi látogatót' is idehozták a németek, hogy bebizonyítsák; mi­lyen »előszeretettel« gondoskodnak a deportáltakról. Megérkezésüiikkor mindjárt a fürdőbe vittek, ahol vesz­temre a kenőszappan belefolyt a fü­lembe. Fertőzést kaptam és reggelre már belázasodtam, úgyhogy a kór­házba szállítottak. Egy cseh orvos- tanár meglékelte a fülemet, majd a koponyámat. > ét napig feküdtem kábultan, amikor értesültem arróh hogy felszabadítottak az oroszok. Sérülten is és félig eszméletlenül, lementem a kórházkapuba, hogy meggyőződjek a hír igazáról. Amikor megláttam a szovjet katonákat, az örömtől azt sem tudtam, hogyan kerültem visz-r sza a kórházi ágyra. Arra eszméltem tel, hogy egy meleg, puha női kés simogatta végig beesett, ráncos arco­mat .„, TÖRÖK ALFRÉD (Folytatjuk.) Szörnyű kálvária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents