Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

ÉSZ AK M AG Y ARORSZ AG Szerda, 1958. november l». Miskolcon is nagy siker a Dulszka asszony erkölcse kamaraszínházi előadása Q ikerékben gazdag vidéki ven u dégkörútja után, az elmúlt pénteken a miskolci közönségnek is bemutatták — és a továbbiakban november 27-ig minden este bemu­tatják — a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában Gabriella Za- X>olszka lengyel írónő Dulszka asz- szony erkölcse című vígjátékát. Az első vidéki bemutató után részletesen méltattuk az előadást ok­tóber 9-i lapszámunkban, így a rész­letes kritikai értékeléstől ez alka­lommal el kell tekintenünk. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a vidéki előadás-sorozat az előadásnak feltétlenül hasznára vált, a színpadi játékot csiszoltabbá, gördülékenyeb­bé tette. A kis, többségükben alkalmatlan, vidéki színpadok után a miskolci Kamaraszínház színpadán az előadás még élvezetesebbnek, jobbnak ha­tott. Nyilassy Judit rendező — az előadások tapasztalatai alapján — egy-két beállítást megváltoztatott. Mindezek az apró változtatások, mind pedig Ütő Endre új díszletei hasznára váltak az előadásnak. Ha­tékonyabban hangsúlyozták a darab mondanivalóját és az atmoszféráját annak a századeleji polgári otthon­nak, amelyben a darab lejátszódik. A színpadról önmagát meggyűlöl tető módon árad a rothadó polgári világ fülledt levegője, az a légkör11, amely­ben a régi világ .kalaple véve tisztelt „tisztes” polgárad levetik képmuta­tó álarcukat, megmutatják igazi én­jüket. Sikerült megmutatni ott a családi képekkel, csecse-becsékket telezsúfolt polgári szalonokban, hogy íme, ilyen volt a kispolgár igazi éle­te. ilyen romlott, fertőző volt az er­kölcsi világa. Így éltek azok, akik magukat úriembereknek tartották. Nagyon hasznos, hogy a darabnak ezt így sikerült bemutatnia, mert ezzel az előadás elérte legfontosabb célját: nemcsak elszórakoztatott mindvégig szellemes, sziporkázó tör­ténéseivel, fordulataival, hanem el is gondoilkoztatta a nézőt és gyűlö­letessé vált előtte az a régi, polgári világ, amelyben a szegény Hanka cselédlánynak és sok-sok tízezer más cselédlánynak ez a sors jutott osz­tályrészül. 1/ orábbd kritikánkban az egyes ■' szerepeik alakítóit' külön-kü- lön méltattuk, alakításaikat részle­tesen elemeztük. A miskolci bemu­tatón is. változatlanul jó figurát for­mált Nádassy Anna (Dulszka asz- szony), Vargha Irén (Hanka), Csiszár András (Zbysek). Fodor Teri (Júlia), Sárközi Sándor (Dulszk!/, Téby Ka­talin (Méla) és Csanády Ila (Tad- rachné). Szembetűnő a fejlődés Vass Mária (Henriette) alakításában, aki hiteles formálásban állítja elénk Dulszka asszony életvidám, örök­mozgó, kotnyeles kislányát. A mis­kolci bemutató új szereplőt is ava­tott Zombor Erzsi személyében, aki a más színházi produkciókban elfoglalt Márffy Verával felváltva játssza Dulszka asszony lakójának rövid, de nagy jellemformáló tehet­séget kívánó szerepét. Zombor Er­zsi lakója. mögött a lelkileg össze­tört. öngyilkosságba kergetett asz- szony tragédiája érződik élő eleven­séggel; erkölcsi tisztasága, nyílt be­csületessége csak aláhúzza Dulszka asszony romlott erkölcsi felfogását. Rövid jelenetében is kerek egészet adott: a romlott polgári erkölcsök­nek csaknem áldozatul esett tisztes­séges ember figuráját. Ütő Endre új díszleteiről már fen­tebb szóltunk: ötletesek, jók. hűen adják vissza a századeleji polgári lakások agyondíszített ízléstelensé­gét, megfelelő keretet adnak a sokat nevettető, de mindvégig elgondol- koztgtcf cselekménynek. A Dulszka asszony erkölcse ** egészében jó előadás. A da­rab szereplőgárdája, rendezője, dísz­lettervezője és kosz.tümjeinek alko­tója (H. Mészáros Margit) Miskolcon is megérdemelten jól vizsgázott. Az előadás-sorozat méltán számíthat nagy sikerre. (benedek) A kameruni vasgyártás (iiorámá'ával gazdagodott a diósgyőri krzpcnti kohászati müzeum A diósgyőri központi kohászati mú­zeum igen érdekes anyaggal gazda­godott: Cserenyei István, a Lenin Kohászati Művek szobrásza most fejezte be a középafrikai Kamerunban meg ma is szokásos, primitív vasgyártást bemu­tató diorámát. Kamerunban a vas­gyártás még ma is egy papi rend kiváltsága s azok tagjai mágikus szertartások között földből épített ol­vasztóban végzik — a patakokból ki­szedett poralakú magnetit' ércből a vas olvasztását. A kilenc néger­papi olvasztárt és a földkemencét ábrázoló dioráma a múzeum egyik legérdekesebb látványossága. Hajóval a Balkán-félsziget körül A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Földrajzi Tár­saság november 5-én este 7 órai kez­dettel »Hajóval a Balkán-félsziget kö­rül« címmel vetítettképes utibeszá- molót rendez az Értelmiségi Klub­ban. Előadó: Borbély Sándor hidro- lógus, a TIT barlangkutató csoportjá­nak vezetője. Borbély Sándor 1958 nyarán — az albán kormány meghí­vására — Tiranába utazott, ahol karsztvízkutatásokat végzett. A hat­hetes, eredményekben gazdag kutató­munka után — kutatótársaival együtt — bejárta Albánia legszebb tájait. Munkájuk jutalmául — egy szovjet hajóval körülutazták a Balkán-fél­szigetet, s megtekintették Görögor­szág és Bulgária legszebb városait, kikötőit és természeti szépségeit. Él­ményekben bővelkedő körutazásuk után Románián keresztül tértek visz- sza hazájukba. Borbély Sándor erről'az utazásról tart előadást, melyre minden tagtár­sat és érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. A tavaszi vetést most kell előkészíteni Számos esztendő, de {különösen ez az év, mindenki előtt világosan be-- igazolta, hogy a koraősszel elvég­zett őszi mélyszántás igen előnyös a terméshozam alakulására. Az őszi mélyszántott területeken vetett nö­vény nem, vagy csak kismértékben Sínylette meg a száraz, csapadék nélküli tavaszt. Ez természetes do­log. A .koraősz folyamán kellő mé­lyen felszántott területre lehullott őszi és téli csapadék a mélyen fel­lazított rétegbe maradéktalanul be­szivároghatott és a fellazult talajré­szesség között, mint a szivacsban, bőségesen tárolódhatott. Az ősszel szántatlanul hagyott te­rületen az ellenkező eset. történik. A talajra lehullott őszi és téli csapadék tekintélyes része a ta­laj lejtése irányában — ami me­gyénkben szinte minden területen megvan — a víz nagyrésze elfo­lyik, sok termőtalajt magával hordozva. A lazítatlan és kevésszámú talaj­pólus miatt kevés csapadék kötőd­het meg a talajban (hasonlóan az összenyomott szivacshoz). A víz a nehézségi erő következtében a na­gyobb talaj repedéseken keresztül az altalajvíz árjába kerül. Az ősszel szántatlanul hagyott területen egyébként is kevés csapadék tároló­dik, s a tavaszi szántással ezt is to­vább csökkentik: a levegőbe juttat­juk a növény számára éltető vizet. Ez évben különösen sok gazda kamaráján és zsebén keresztül érez­te meg ősszel elkövetett hanyagsá­gát. De ez nemcsak egyéni kár, ha­nem az egész népgazdaság kára is. Legyen ez az év komoly tanulság minden gazda számára és az őszön, a talaj adottságokhoz mérten 25—30 cm. mélyen — az árterületek kivé­telével — végezzük el minden terü­leten az őszi mélyszántást. E mun­kához minél több egyéni gazda mielőbb vegye idénybe a gépállo­mások traktorainak munkáját. Az őszi mélyszántás végzéséhez most kedvező az időjárás és a talaj ned- vességi állapota is. _ Az őszi betakarítási és vetési munkák befejezése után most van ismét alkalom és kellő munkaerő a talaj táperején«k pótlására, foko­zására. Ez szintén egyik fontos té­nyezője a jövő évi bő termésnek. Most már tettekre van szükség, hogy a tavasztól összegyűlt vala­mennyi istállótrágyát mielőbb a ta­lajba juttassuk, hogy a még kedvező időjárás és talajhőmérséklet mellett a baktériumok elvégezzék ’hasznos tápanyagfeltáró munkájukat. A rendelkezésre álló istállótrá­gyát elsősorban a kapások, cukor­répa, kukorica, valamint a szer­szerződésesen termelt növények, a dohány, a kender stb. alá ad­juk. Gondosan vigyázzunk arra, hogy a kihordott és szétterített istállótrá­gyát azonnal szántsuk alá. Ellenkező esetben igen komoly mennyiségű az istállótrágya nitrogénvesztesége. Helyesen cselekszik az a gazda és hasznát látja majd, ha az istállótrá­gyával egyidejűleg 100—150 kilo­gramm szuperfoszfátot, 50—60 ki­logramm (cukorrépánál 80—100 ki­logramm) kálisót és 50—60 kilo­gramm pétisót is a talajba juttat holdanként. Ahol istállótrágyázás nélkül végzik az őszi szántást, ott a fenti műtrágya-adagokat 50 száza­lékkal növelni kell. A jó táperőben lévő talajon még aszályos esztendőben is biztos a termés. Ugyanis bizonyos határokon belül, ha bőségesen áll a növény ré­szére felvehető tápanyag, kevesebb víz párologtatására van szüksége egy kilogramm száraz anyag fel­építéséhez. Egy mázsa szuperfo&z- fát, káli- és pétisó-keverék, iriely kb. 100 forint, másfél—két mázsa termés többletet eredményez, ha megfelelő adagban szórjuk ki hol­danként. Kukoricánál, cukorrépá­nál, stb. az eredmények még na­gyobbak. Ne feledkezzünk meg a gyümölcsösök, szőlők őszi istálló- és műtrágyázásáról sem. Ezek is úgy teremnek rendszeresen és hoznak nagy termést, ha gondos talajműve­lésben és tápanyagutánpótlásban ré­szesítjük. Ezeknél a kultúráknál az istállótrágyából és műtrágyából is a szántóföldre javasolt mernnjűségek dupláját ajánlatos adni. Szőlőnél és gyümölcsfák mű­trágyázásánál használjunk na­gyobb adag kálisót és syuperfosz- fátot. Ezzel komolyan javíthatjuk a must cukorfokát, a gyümölcsök édességét, ízét, zamatét és ejlen- ál lóságát. Legyen általános elv a következő időkben a műtrágya használatánál, hogy a korábban javasolt kisadagok helyett nagyobb, adagokat és együt­tesen megfelelő arányban a növé­nyek természete, termesztési célja és a talaj állapota szerint adagol­juk. Számos kísérleti eredmény ugyanis azt igazolja, hogy a nagy- adagú és komplex-műtrágya hasz­nálata a gazdaságos. Minden tsz és egyéni gazda saját érdekében, de nem kisebb mérték­ben a népgazdaság érdekében is maradéktalanul végezze el az őszi mélyszántást és a szakszerű talaj­erőutánpótlást. F. Gv• Szép eredményekkel zárta a III. negyedévet a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat A Borsod megyéi Mélyépítő Vál­lalat október hó 27-én megtartott műszaki értekezletén a teljes lét­számban megjelent osztályvezetők, rayon-, illetve főépítésvezetők és építésvezetők teljes részletességében elemezték és tárgyalták az 1958. évi III. negyedévi teljesítés műszaki és gazdasági eredményeit, a IV. ne­gyedévi, valamint az 1959. egész évi feladatokat, a feladatokra való elő­készülést, az 1959. évi árszinlek át- árazásávah kapcsolatos teendőket. A tanácskozást S zom oly a Pál, a vállalat igazgatója indította be. Ismertette az 1959. évi árszintek át­árazásával kapcsolatos előnyöket, melyek a vállalat gazdaságosságát nagy mértékben befolyásolják. A vállalat műszaki munkáját, a IV. negyedévi és az 1959. egész évi fela­datokat, valamint a termelési és ter­melékenységi eredményeket a válla­lat főmérnöke, míg a gazdasági ered­ményeket a vállalat főkönyvelője is­mertette. A Borsod megyei Mélyépítő Válla­lat az 1958. évi III. negyedéves ter­vét 108.9 százalékra, a termelékeny­séget 106.8 százalékra teljesítette 101.1 százalékos létszámfelhasználás­sal. Ez az eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat a nagyobb munkáit „é l ő” üzemekben végzi — mint például a Lenin Kohászati Mű­vek és az Ózdi Kohászati Üzemek —, akkor megállapíthatjuk, hogy úgy a műszaki és gazdasági vezetés, mint a vállalat fizikai dolgozóinak munkája jó és eredményes volt. S o mku t i Árpád műszaki osztályvezető ismertette, hogy a IV. negyedéves terv 16 százalékkal ma­gasabb, mint a III. negyedéves terv volt, ezt a tervet azonban a meglévő létszámmal a vállalatnak teljesítenie kell, mert ehhez minden előfeltétel megvan úgy a fizikai dolgozók mun- kakedvében és dolgozniakarásában, mint a, műszaki és gazdasági vezetés képzettségében és munkaszereteté­ben. A Borsod megyei Mélyépítő Válla­lat építésvezetői között még a nyár elején egy egészséges, jóütemű, kon­krét célokat elérő munkaverseny in­dult. A 111. negyedév végén történt kiértékelés során ebben a munka­versenyben a „SálláV* építésveze- tőség vezet, amely a negyedéves ter­vét 130.2 ^zúzalékra, termelékenysé­gét 146.5 százalékra teljesítette 92 százalékos létszám felhasználás mel­lett. Nem sokkal van mögötte a „Kenderes i”, a „P eterd i” és a „S z ánt ó” építésvezetőség. Ennek a munkaversenynek, az eredményességét nagy mértékben befolyásolta a vállalat MSZMP alap- szervezete és az üzemi bizottság tag­jainak odaadó, eredményes, jó mun­kája. Végeredményben leszögezhetjük: ha a vállalat összes dolgozója a IV. negyedévet is olyan munka sikerek­kel zárja, mint a III. negyedévet, ak­kor bizonyosak lehetnek abban, hogy a jövő év elején valamennyien bő­ségesen részesülnek a vállalat jó- munkája után mutatkozó nyereség­ből. \ ) Péczeli Endre felhívás A városi tanács végrchajtóbizoítsága felhívja a város lakosságát* hogy lakóházaikat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére zászlókkal díszítsék fel. A dekorálást lehetőleg november 5-én estig, $e legkésőbb 6-án reggelig végezzék el. Ugyancsak hasonló értelemben nívja fel a városi tanács végrehajtóbizottsága a város mcinek vezetőit is. üze­Amikor jMLóricz Zsigmond „korteskedett... Irta: SINKA ISTVÁN U Az 1935-ös választások idején Vész­tőn éltem, s Vésztő is a szeghalmi választókerülethez tartozott. Akkor már az emberek nagyobb lélegzettel vették a politikát, s nagy és heves volt a szándék, hogy kibuktatják a kormánypárt jelöltjét. A kormány­párt addigi (két vagy három menet­ben) képviselője, egy puha nagyszélű kalapos öregedő úr, valami dr. Te- mesváry nevű, nem is lépett fel jei lőttnek; bár a kormánypárt nagy ágyúinaik tartotta, de a kerület maga­tartásából, a bukását is biztosra vette a kisg&zd aipárttal szemben, öregedő méltóságé« úr volt már és száraz, szikkadt, mint a nagyon vékonybélbe lazára sikerült kolbász, ha kiszárad, s meggörcsösödik. Hát igen, nagy volt a »választási küzdelem-« — mint ahogy akkor ne­vezték. Én igen kicsi sorsú ember voltam Vésztőn, »pisla, kopott kis napszá­mos«, mint ahogy a kisgazdapárti gazdák neveztek; nem volt földem, csak kapám, kaszám, meg a két ke­zem, s nem sokba vettek. Mellé még nem is voltam kisgazdapárti, hanem a Baj csy-Zsálnnszky-pártoak, a Nem­zeti Radikális Pártnak voltam a tag­ja. Nem tartották épp főbenjáró bűnnek s úgy vicsorítottak rám csak, mint miikor a kutya nevet. Kocsin, kerékpáron, szekéren lótott-futott a sok ember, vagyis azok, kik halaszt- hatták a kinti munkát, vagy pedig volt más, ki dolgozzon helyettük. Az utak állandóan párzottak a csendőrök állandóan cirkáltak, s a községházán az adákönyvékbem állandóan lapoz­gattak, arravaló hivatalos emberek, hogy kmek-kinefc mennyi az adótar­tozása a kisgazdapárt vezető emberei közű], s a rendőrök vitték az adótar­tozásokról a felszólításokat, hogy: nyolc napon belül... különben ... Ez a »különben« azt jelentette, hogy ha a felszólított abba nem hagyja ellen­zéki működését, hát lefoglalják a disznót, borját, tehenet, sőt. A szokás­tól eltérően azonnal viszik is. Tör­vényellenes volt a dolog, de az ilyen kis törvényellenességgel az urak nem sokat törődtek, ha a maguk bőréről volt szó. A falu nem retirált. Vigyék. Etessék ők. Dr. Varga Zsigmond, ki lelike volt az egész ellenzéki hadjáratnak, jól vezette a választási küzdelmet. Nem lehetett sem megfizetni, sem meg­félemlíteni. Tulajdonképpen nedű kellett volna kisgazdapárti jelöltnek lenni, hiszen éveken át szervezte és ő vezette az egész kerületben a kis­gazdapárti ellenállást. De a párt pesti központjában az ügyvédek úgy hatá­roztak, hogy fellépni felléphet jelölt­nek a maga szakállára, de a párt köz­pontja nem támogatja. így lett Tildy Zoltán jelölt, kit a központ támoga­tott. Varga Zsigmond elállt a jelölt­ségtől, de az bizonyos, hogy a man­dátumot a párt néki köszönhette. Én a választási hadjárat minden fejle­ményéről tudtam, hiszen Varga Z&ig- momd a legjobb barátom volt, s így mindenről azonnal értesültem. Mert este munka után vagy ő szaladt hoz­zám, vagy én ő hozzá. Nem volna ér­dekes mind ez az egész dolog, hisz száz más választás volt éhhez ha­sonló. Itt az az érdekes, hogy ide, erre a választásra Móricz Zsigmond is lejött..; Egy este, emlékszem rá, megyek haza, végig a nagy hosszú utcán, s jönnek elébem itt is, ott is a kisgaz­dák, köszönnek, megszólongatnak, qz utca másik oldaláról is süvegeinek felém. Mi történhetett itt, tűnődtem, hogy egyszeriben ilyen becsben tar­tanak? Megtudtam hamar. Mondják erről is, arról is, hogy siessek, mert Móricz Zsigmond a nagy író keres ám engem igencsak. Sietek, nosza Varga Zsigmondihoz, s ott aztán meg­tudtam, hogy Móricz Zsigmond való­ban ott járt akkor délután, ellátoga­tott házakhoz, beszélgetett az embe­rekkel, hogy csak rajtuk múlik, hogy a kormánypárt megbukjon... Ez, már miint a Móricz Zsigmond meg­jelenése annyira föllelkesítette az embereket, mondta Varga Zsigmond. hogy az ellenzék győzelme most már biztosra vehető! Mert hiszen nemcsak Vészitőn járt Mórica Zsigmond, hanem Kőrösla- dányban, Szeghalmon, Bucsán, Füzes­gyarmaton, s már csak a puszta meg­jelenésének is nagy varázsa volt ak­kor ott mindenütt. A választás nap­ján aztán megmutatta ez eredmény, hogy Móricz Zsigmond nem hiába járt Vésztőn és a kerület többi he­lyein »korteskedni«. Később, mikor találkoztam vele. mondta, nagyon örül neki, hogy a kormánypárt jelöltjét sikerült meg­buktatni Szeghalmon. S ha ebben az ő megjelenésének is része volt, an­nak még jobban örüL — Kerestelek akkor! — mondta. — Dehát nem találkoztunk. Te külön­ben is. ugye zsilinszkista vagy? — Az vagyok Zsiga bátyám! Tu­dod, úgy vagyok, úgy gondolkozók, hogy Qaál Gaszton bogiári földesúr! Mit keresek én az ö táborában? Mi köze neki a pórnéphez? Móricz Zsigmond elnevette magát. — Nézd, hiszen igazad van, tudom én! — Gondolkozott. — Tudod, úgy van, hogy más ellenzék nincs, ilyen van csak! Megülepedni pedig nem szabad. Mozogni kell! Mozgatni a dolgokat!... Oszt én szeretek ott lenni, ahol mozog a föld, mozognak a dolgok. — Igazad van, Zsiga bátyám, —• mondtam neki. — Na, látod! Ezért voltam lenn Szeghalmon is. — Tudom, Zsiga bátyám, de... — De! De!... Tudom, mit akarsz mondani! — nézett rám és folytatta: — Azt akarod mondani, hogy a kis­gazdapárt tele van hasas polgárokkal, ügyvédekkel! — Igen, azt akarom mondani! — Nézd, azok az ügyvédek, akik önzetlenül, jó szándékkal csinálják, csak hadd csinálják! Azok. akik fa- jankók közülük, azok úgyse tudnak politizálni! Azok ki-ki fognak egy­egy zsíros port, s meghíznak. Akkor meg már azért nem politizálnak. Ké­nyesek lesznek, meg lusták. Tudod, a történelem kereke gurul, oszt majd ott hagyja őket a fenébe. Most az a fontos, hogy a nép ügye akár hogyan is; akár milyen módon is. előre men­jen... Majd meglátod: aki nem oda való, az bukfencezik. így gondolkozott Móricz Zsigmond a szeghalmi korte&kedését illetően; Még valamit! Halála előtt a Nem­zetközi Vásáron könyvsátrat állított fel: a »Magvetőét«. Mindjárt az első nap kimentem, meglátogattam. Mondta, ha időt tudnék rá szakítani, szeretné, ha mindennap kimennek, amíg a vásár tart. Ki is mentem mindennap. Az írók sem, igen láto­gatták, s nagyon magányosnak érez­te magát. — Tudod, olyan öreges különckö­désnek. vásári komédiának nézik ezt az egészet! — mutatott a könyv­sátorra. A harmadik nap panaszosan for­dult hozzám: — Látod, ez a Szabó Pali is éppen csak, hogy ide dugta az orrát! El­futott ... Igen, tudom, neki sok dolga van!... Pedig, ügye annakidején ét lenn voltam Szeghalmon segíteni nekik! — Na és: most lemennél még, Zsiga bátyám? — kérdeztem, — Fáradt vagyok mái*, öregszem! — legyintett. — És hogyha Zsilinszky hívna? ■— Zsilinszky?...- Bandi? — Eltű­nődött. — Hát hallod, neki talán még segítenék!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents