Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
Vasárnap, 1958. november 30. ÉSZAKMAGYARORSZÁG A nép jólét növekedésének számai A Szovjetunió nemzeti jövedelme húszszorosára emelkedett! — Többszáz milliárd rubel a lakosság szociáliskulturális szükségleteire. Csaknem 18 millió szovjet állampolgár részesül állami nyugdíjban. — A szakemberek száma 36-szorosára emelkedett. —- Minden negyedik ember tanul. — Növekszik a lakosság vásárlóképessége. A SZOVJET NÉP JÓLÉTÉNEK emelkedését legjobban a nemzeti jövedelem növekedése jelzi. Ezer- kilencszázötvenhétben a Szovjetunió nemzeti jövedelme húszszor szái- nyalta túl az 1913. évit. Az Egyesült Államokban ezidő alatt az emelkedés csupán 3.2-szeres volt. Ha a nemzeti jövedelmet egy főre számítjuk át, akkor a fenti időszak alatt a Szovjetunióban 14-szeres, az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban alig 2-szeres emelkedést figyelhetünk meg. A szovjet állam évente nagy összegeket költ a lakosság szociáliskulturális szükségletéinek kielégítésére. A szovjet nép az állam pénzéből társadalom biztosításban részesül, nyugdíjhoz jut, a sokgyermekes és egyedülálló anyák segélyt, a diákok pedig ösztöndíjat kapnak. Az egészségügyi ellátás ingyenes, hasonlóan a közoktatáshoz és az üdüléshez. (Habár az utóbbi esetben ritkán valami csekély térítést fizet a dolgozó is.) , 1927—1928-ban az állam 2 milliard rubelt fordított a lakosság szociáliskulturális szükségleteire. 1940-ben már 42 milliárd rubelt költöttek erre a célra, a háború utáni években ez a szám a következőképpen emelkedett: 1955-ben 154 milliárd, 1956-ban 169 milliárd, 1957-ben 201 milliárd, 1958-ban (a költségvetési előirányzat szerint) csaknem 213 milliárd rubel. A nyugdíjakat teljes egészében az állam fedezi. Az 1956-ban hozott új állami nyugdíjtörvény több mint megkétszerezte a nyugdíjösszegeket. 1958 elején a Szovjetunióban 17.9 millió ember részesült nyugdíjban. A Szovjetunióban a férfiak 60, a nők pedig 55 éves korukban mehetnek nyugdíjba. Az egyes kategóriákban dolgozó munkások és alkalmazottak, valamint a sokgyermekes anyák korábban is kérhetik nyugdíjaztatásukat. összehasonlításképpen megemlíthetjük, hogy az Egyesült Államok- ban\a férfiak 65 éves, a nők 62 éves, Nyu^at-Németországban, Hollandiában, Finnországban és Svájcban a férfiak és nők egyaránt 65 éves, Svédországban 67 éves, Kanadában, Írországban és Norvégiában pedig 70 éves korukban mehetnek nyugdíjba. A CÁRI OROSZORSZÁGBAN 10 ezer emberre jutott egy orvos, míg a Szovjetunióban a lakosság fenti részére 17 orvos jut. A kórházi ágyak száma 10.000 főre számítva 13-ról 70-re emelkedett. A közép-ázsiai és kazahsztáni területeken jelenleg több orvos működik, mint 1913-ban, az egész cári Oroszországban. A nép jólétének növekedése és az orvosi ellátás javulása a halálozási arányszám nagyarányú csökkenését eredményezte. A Szovjetunióban 1957-ben a halálozási arányszám a forradalom előttinek csaknem egynegyedére süllyedt, a gyermekek között pedig egyhatodára. Ugyanakkor a lakosság természetes szaporulata meghaladja a kapitalista országok túlnyomó többségének természetes szaporulatát. Az anyagi jólét bizonyítéka a foglalkoztatottság rendszeres emelkedése is. Ismeretes, hogy 1930 végén a Szovjetunióban teljesen és végleg felszámolták a munkanélküliséget. A szocialista népgazdaság állandóan úi és új munkaerőket követel. Míg 1913-ban a gazdasági életben 12.9 millió ember dolgozott, addig a szovjet népgazdaság 1957-ben 53.1 millió embert foglalkoztatott. A növekedés tehát, a forradalom előtti időkhöz viszonyítva, több mint négyszeres. 1957 VÉGÉN A SZOVJETUNIÓBAN 6.8 millió, közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember dolgozott. Ez azt jelenti, hogy 36-szor annyi szakember áll a népgazdaság szolgálatában, mint amennyit a cári Oroszországban találhattunk. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szovjet szakemberek 60 százaléka nő. A mérnökképzésben a Szovjetunió valamennyi kapitalista országot, köztük az Egyesült Államokat is túlszárnyalja. Ezt az alábbi táblázat szemléltetően bizonyítja. A kiképzett mérnökök száma: évszám Szovjetunió Egyesült Államok 1951 44.000 42.000 1952 47.000 30.000 1953 46.000 24.000 1954 56.000 22 000 1955 66.000 22 000 1956 71.000 26.000 1957 83 000 31.000 Az 1957 /58-as tanévben a különH E T_l_ fiimiegyzQtek Csendes Don III. rész Magyarul beszélő színes szovjet fiit*. böző szovjet iskolákban több mint 50 millió ember tanult. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik szovjet állampolgár tanult. Míg a cári Oroszországban legfőképpen csak orosz nyelven tanítottak, addig a Szovjetunióban 66 nyelven folyik az oktatás. Az 1957/58-as tanévben a főiskolákon 2,100.000, a technikumokban és más középfokú szakiskolákban pedig 1.941.000 diák tanul. Ha e két számot összevetjük az 1914. évi adatokkal, akkor a főiskoláknál 16.5-szeres, a középfokú szakiskoláknál pedig 36- szoros emelkedést láthatunk. ÉVRÖL-ÉVRE NÖ A VÁROSOK és falvak dolgozóinak reáljövedelme. Az iparban és az építkezésben dől* gozók reálmunkabére — tehát fi- gyelembevéve a segélyeket, az ingyenes oktatást, gyógykezelést és az államtól kapott különféle juttatásokat, a munkanélküliség felszámolását és a munkanap-csökkentéseket (1957-ben az iparban átlagosan bevezették a 7.5 órás munkaidőt) — 1956-ban 4.8-szor szárnyalta túl a forradalom előttit. A szalmakötélfonó-géptől a modern műanyag fröccs-gépig NAPJÁBAN TALÁN TÖBBSZÖR IS elmegyünk mellette és sokszor ügyet sem vetünk rá» Igaz, nincs is rajta különös látványosság. Kis gyár és megszoktuk már üzemeinek csattogó, dobogó zúgását, amely éppen úgy hozzátartozik Miskolc mindennapos életéhez, mint a villamosok esir? traktorokhoz és a személygépkocsikhoz az országban egyedül ők gyártanak emelőket.. Érdemes megtekinteni az 5 és a 15 tonnás autóemelő-hida- kat, melyek rövidesen Damaszkusz- ban és Indiában kerülnek kiállításra. Az emelőhíd pillanatok alatt másfélméter magasságba emeli fel a gépko1 A képen a kezdetleges borsaj tó egyik típusa látható lingelő-zakatoló zaja, vagy a Szinva csobogó monoton morajlása; De kukkantsunk csak be néhány percre az időrágta, ócska kerítéssel körülvett gyártelepre, sok minden magára vonja a figyelmet. Szinte bámulatba ejti az embert az a fejlődés, amelyet a gyár fennállása óta megtett. 1879-ben kezdte működését Hercz Zsigmond néven a gyár. Később a fivére, Hercz Jenő vette át az üzemeltetést. Akkoriban kézi meghajtású szalmakötélfonó-gép gyártására volt specializálva a gyár. Csak a század- forduló elején tértek át a borsajtók készítésére, majd a bányacsillék, az ugyancsak kézimeghajtűsú hidraulikus szivattyúk, malmok és gőzekék alkatrészeinek gyártására. 1945-ig, sőt az államosításig ez volt a gyár profilja. AZ ÁLLAMOSÍTÁS UTÁN a gyár egyre inkább áttért a hidraulikus gépek gyártására. Négy évvel ezelőtt pedig a műanyagfeldolgozó gépek modernizálását kezdte el. Hogy mennyire sikerült megoldaniuk ezt, bizonyítja az is, hogy Csehszlovákia — amely már hosszú évek óta gyárt műanyagfeldolgozó gépeket — szerződést kötött velük több gép legyártására. Az idén is öt darab 200 tonnás műanyag-prést rendeltek. A műanyagfeldolgozó gépeken kívül készítenek még egy sor más dolgot is.- Gyártanak például 12 fajta típusban szivattyúkat, emelőket; Az Kárászokhoz, a Csepel autókhoz* a csikat, s alatta nyugodtan lehet dolgozni; Jövő évben kezdik meg a sorozatgyártását. Eddig már több megrendelést kaptak rá; Az új gyártmányok között foglalnak helyet a 200, a 100 és a 60 tonnás sajtók, a félautomata műanyag- fröccsgépek, az Ajax-kalapácsok, — melyet az országban szintén egyedül ők készítenek — és a farostlemez- prések különböző típusúi is. Legújabb alkotásuk a teljes automata műanyag-fröccsgép, amely elektronikus vezérlettel működik. Ha visszatekintünk az egyszerű szalmakötélfonó-gépig és magunk előtt látjuk ezeket a szép kivitelű, modern gépeket, akkor megállapíthatjuk, hogy óriási fejlődésen ment át a gyár» Ezekkel az új gyártmányokkal a Borsodvidéki Gépgyár eddig három kiállításon képviseltette magát. Az idei Budapesti Ipari Vá sáron számtalan külföldi vendég írta be elismerését a vendégkönyvbe amikor megtekintették alkotásaikat. (A dicséretek mellett mintegy kétmillió forint értékű gépre kötöttek szerződést.) A második kiállítás Zágrábban volt, ahol a jugoszlávok képviseleti szerződés ügyében tárgyaltak velük. És a harmadik kiállítás az őszi mezőgazdasági vásár volt, ahol főleg a félautomata gyümölcs-prések vonták magukra a látogatók figyel mét. A BORSODVIDÉKI GÉPGYÁR műszaki és fizikai dolgozói, — mint A teljes automata műanyag-fröccsgép, amelynek csak adagolni kell az anyagot — egyébként magától dolgozik. mondják — a jövőben még eltökéltebben, még határozottabban akarnak haladni a modernizálás útján. És amilyen lelkesedés, akarat fűti őket, fáradozásuknak bizonyára meg is lesz az eredménye. Török Alfréd-ooo Néprajzkutatók találkozója Miskolcon Borsod megyében a már feledésbe merülő népi értékek: dalok, táncok, balladák s régi szokások összegyűjtésére és feldolgozására tavasz- szal nagy munka kezdődött. A néprajzkutatók tevékenységét a megyei tanács művelődési osztálya anyagilag is segítette. A gyűjtött anyagot ebben az évben mintegy 10 ezer forintért megvásárolta. A munka további javítása érdekében a pedagógus szakszervezet és a tanács művelődési osztálya december 7-én rendezi meg a néprajzkutatók első találkozóját Miskolcon. Ezen az értekezleten, — amelyen 45 kutató vesz részt — megbeszélik a jövő évi feladatokat. A tanács művelődési osztálya a tervek szerint a két-három év alatt összegyűjtött anyag legszebbjeit könyvalakban is kiadja. A minapi bemutatóval a közönség elé keriUt a század, a szovjet irodalom egyik legnagyobb epikus alkotásából készült filmóriás, a Csendes Don című filmtrilógia harmadik része is. Ezzel kerek egészet kapott a néző és Solohov remekmű- ! ve minden szépségében ábrázolást I nyert a film képnyelvi fordításában. ! A filmeposz harmadik, befejező része azt a kort idézi, amikor Petro- I jrádban (a mai Leningrádban), • Moszkvában és Oroszország egyéb részein lassan visszatér a békés élet, megindul a közlekedés, újra megkezdik a termelést a gyárak, a parasztok újra kimennek a földjeikre és végzik annak művelését, de a bukóit ellenség még most sem törődik bele végső bukásába. Még fel-fellán- golnak a polgárháború tüzei és a fehérek végső elkeseredésükben újabb vérontástól sem riadnak vissza. A megvert ellenség kis egységekre bomlik, különböző ellenforradalmi fegyveres csoportok garázdálkodnak, amelyek a kommunisták elleni harc ürügyén elsősorban a faluknak a kirablását tekintik főfeladatuknak. A dráma főhősét, Grigorijt is egy ilyen ellenforradalmi csoport tagjai sorában látjuk viszont, megöregedve, megtörve. Drámája beteljesült. Hozzátartozói, szerettei lassan mind elhalnak, legtöbbük erőszakos halállal, sőt egy rablócsapat golyója — Grigorij helyett — szerelmét, Akszi- nyát is megfosztja életétől. A film legdrámaibb, legszívbemarkolóbb része, amikor Grigorij eltemeti szerelmesét, majd egyedül indul az ismeretlen messzeség felé, hogy helyrehozza elhibázott életét. A harmadik rész is rendkívül sok történést sűrít. Éppen ezért egyes történések ábrázolására több alkalommal csak egy-egy villanó képpel utalhat, de a sok apró képből, mint mozaikszemekből bontakozik ki Grigorij egyéni tragédiája és mögötte a régi kozákfalu, a birtokos kqzákság rendjének széthullása és belenöve- kedése az új rendbe. Grigorijnak a tragédiája szimbólum. Ö volt az első a faluban, aki a tégi kozák rend ellen lázadt, ő volt az újnak az első harcosa, de birtokos kötöttségei és az ezernyi szál, ami a régi kozákrendhez fűzte, eltántorította útjátöl, az ellenforradalom, a fehér csapatok táborába sodorta és csak későn eszmélt rá helyrehozhatatlan botlására. Ebben a részben sikerüli legjobban Grigorij alakján keresztül a megtévedt és súlyosan vétkező ember ábrázolása. Glebov Grigorij-a már az első két részben is nagyon emlékezetes alakítás volt, a harmadik részben azonban felejthetetlent alkotott. Minden hatásvadászattól mentesen, egyszerű művészi eszközökkel ábrázolja a kozákot, azt a kozákságot, amelynek el kell buknia, mert korábbi helyes útjáról letért, útvesztőbe került, szembekerült önmagával és népével. A film többi szereplői, az Akszi- nyát alakító Bisztrickája, a Hátulját alakító Kirijenkó, a Darját alakító Hityjajeva mind emlékezetes művészi formálásokat nyújtanak, csak úgy, mint a korábbi részekből is már ismert többi szereplők játéka. Gera- szimov rendező alkotásában nem annyira az impresszionista képkompozícióval, mint inkább a naturalisz- tikus realizmus módszereivel operál, ugyanakkor a halk lírai szimbo- lizálás is fellelhető alkotásában. Remek munkát végzett Rapaport operatőr, aki remek színkompozícióival, a legnehezebb mozgásokat is élesen beállító képeivel a hangulat érzékeltetéséhez legalább annyira hozzájárul, mint amennyire képeivel a történések rögzítését megoldja. A Csendes Don harmadik része méltán sorakozik fel a szovjet filmművészet legnagyobb alkotásai mellé. Az idei Karlovy-Vary-i filmfesztiválon nagydíjat nyert. A film a szovjet filmművészet hatalmas alkotása, amely nemcsak egy történetet ábrázol, hanem hitelesen tudósít arról, hogy milyen mélységekből és milyen küzdelmek árán kellett kiemelnie a forradalomnak Oroszország népét. Megmentettem az életem Francia filmbohózat C ousin, a csúnya és ismeretlenség homályában élő kis zeneszerző, elkeseredésében öngyilkosságot kísérel meg, mert szerelme, Wanda hűtlen hozzá, öngyilkossága nem sikerül és bármit kísérel meg, életben marad. Még a Szajnába is beugrik, ahová ugyanakkor egy ismeretlen kis énekesnő is belevetette magát — és Cousint a rendőrség életmentőnek hiszi. Ö erról mitsem tud, hanem bérgyilkost keres, aki lista országban a tehetségnek előbb öngyilkosságot kell megkísérelnie, hogy felfigyeljenek rá, vagypedig. az énekesnőnek ezen az úton kell megteremteni a maga számára a megfelelő reklámot, amelyet az ügyes impresszárió nagyszerűen kiaknázhat. Az elcsépelt, lapos filmtörténetet a már említett bohózati beállítás teszi élvezhetővé és élvezetessé. Ezenkívül elsősorban a Cousint alakító Louis de Funes remek játéka. Félhajlandó lenne őt megfelelő összegért az élők sorából eltávolítani. A peches zeneszerzőnek még ez sem sikerül és kalandos életútja még újabb buktatókat rejteget. A minden szenzációra éhes kapitalista sajtó felfigyel az öngyilkos jelölt énekesnőre és zeneszerzőre és egy impresszárió közbejöttével mindketten megalapozzák szerencséjüket. Híres sztárok lesznek, de még rendkívül sok mulattató kalandon kell átes- niök, amíg Cousinnak a mellére tűzhetik az életmentésért járó kitüntetést. A film az első filmkockáktól az utolsóig harsogó derűt kelt. A végsőkig kiélezett helyzetkomikumok, remek bohózati ötletek, burleszkjelenetek szakadatlan láncolatából all az egész játék, amelyből csak egy tanulságot vonhatunk le: a kapitatúnő csúnyasága, nagyszerű arc-, kéz- és torokhangjátéka a film sikerének legfőbb alapja. Nagyon bájos a Carolint játszó Noelle Adam; sanzonszámai kedvesek. A köréjük csoportosult egyéb szereplők is a kapitalista művészvilág egy-egy jellegzetes figurájának karikatúráját adják. A rendező látszólag kizárólagosan a derűkeltésre törekedett, s ez sikerült is neki. Georges van Paris zenéje kitűnően alkalmazkodik a film történésedhez. A Megmentettem az életem egészében véve remekül szórakoztató filmbohózat. Nem támaszt igényt az élet történéseinek mélyebb ábrázolására, pusztán nevettetni akar, s ha a néző ezzel a szándékkal ül be a moziba, nem csalódik. (bm)
