Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

£ EbZÄKMAGYARöRSZAG Vasárnap, 1958. november Í8. Egészségügy a határmentén A »SÖTÉT ABAUJ« talán legsöté­tebb sarka volt hajdanán az encsi járás. A lakosság a bőséges gyermek- áldás ellenére, egyre fogyott, az anyakönyvvezetők »deficittel-« zár­ták az éveket; Az akkori megye­atyák riasztó képeket festettek a nép »szörnyű tisztátalanságáról-«, a zsúp- fedeies viskókról, melyek a »hőn óhajtott nemzetszaporítás-« legádá­zabb ellenségei voltak földberoskadt nyomorúságukkal, mert milliárd- szómra termelték a legszörnyűbb magyar népbetegség, a tüdőbaj bak­tériumait. A nemzetféltő úri sirámok azonban nem firtatták a-magas gyer­mekhalandósági százalék, a tuberku­lózis okait. Nem vették észre azt, hogy majd minden községben volt egy, néhol több fényes kastély, több száz, vagy ezer holdas uraság,, akik pórázra fogták a nép anyagi jobbu- lásának lehetőségeit. A lakosság lét­számát azonban nemcsak a pusz­tító népbetegségek apasztották. A századforduló utáni években Aba- ujból vándorolt ki a legtöbb ember Amerikába, alig akad község az encsi járásban, ahol 10—20 »amerikás ro­kon-« ne lenne. Elbeszélgettünk az encsi járási fő­orvossal, dr. Torbágyi Emillel, hogy tájékozódjunk az encsi járás egész­ségügyi helyzetének mai állásáról. — Nézzük talán a statisztikákat — mondotta elöljáróban dr. Torbágyi Emil —. A statisztika a legbiztosabb fogódzó, hogy eligazodjunk a válto­zások útvesztőjében. Az 1949-es nép- számlálás adatai szerint az encsi já­rásban 22 ezer ember volt. Évente 550—600 gyermek születik. A termé­szetes és betegségekből származó el­halálozást is belekalkulálva, jelen­leg kbf 24—25 ezerre tehető az encsi járás lélekszáma, tehát mintegy 10 százalékos létszómszaporulattal szá­molhatunk; Nagy csoda ez ezen a vi­déken, ahol a fent leírt okok miatt állandó létszámapadási tendencia mutatkozott. Mivel magyarázzuk mi, orvosok ezt az eredményt? Azt hi­szem, szerénytelenség lenne, ha csak a magunk munkáját látnánk benne. Elődeink is minden tőlük telhetőt el­követtek, hogy megállítsák a tbc, a gyermekbetegségek rombolását, — de a betegséget előidéző okok to­vábbra is fennforogtak. A viszonyok változása, a nép anyagi emelkedése volt a legnagyobb segítőtársa orvo­sainknak. Rengeteg új ház került fe­dél alá a járásban, melyek többsége a korszerű egészségügyi követelmé­nyeknek megfelelően épültek. A táp­lálkozásban is ugrásszerű változást tapasztalhatunk. Az emberek jobban élnek, magasabb tápértékű ételeket fogyasztanak, jobban öltözködnek, jobban védik testüket a hidegtől. A viszonyok változásának jótékony hatása mellett orvosaink is kitettek magukért, sokat dolgoznak, fára­doznak, s az eredmény nem is ma­radt el. A FELSZABADULÁS ELŐTT öt orvosi körzet volt a járásban, de ez csak hivatalosan volt így. Valójában csak három orvosa volt a járásnak. Az orvosok 27 körjáratot tartottak hetenként. Rendelő csak orvosi szék­helyen volt. Ma minden egyes köz­ségben van rendelő, melynek fenntar­tásáról a tanács köteles gondoskod­ni. Ma 6 körzeti orvosunk van, a körjáratok száma 33. Hajdanában 2 védőnő, ma 4 védőnő működik, két helyen nincs betöltve a nagy­fokú középkáder hiánya miatt A múltban bölcsőde nem volt a já­rásban, ma 4 idény- és egy állandó- jellegű bölcsődét tartunk nyilván. Sportorvosi szolgálat nem volt, ma van. 1945 előtt a lakosság 10 százaléka volt biztosítva, ma 65 százalék. — A tüdőbaj elleni küzdelem ma már nem sirámokkal történik, álla­munk valódi segítsége nyilvánul meg a tbc-gondozó intézet létrehozásá­ban. A tbc-halandóság a múltban 2,4 ezrelék volt, napjainkban 0,5 ez- relék; Ez az eredmény — a viszonyok jótékony hatása mellett — orvosaink jó munkáját dicséri. A tüdőszűrő vizsgálatokkal állandóan sakkban tartjuk ezt a pusztító betegséget. Módunkban van a betegek gyógyí­tása, elkülönítése az egészségesektől. — A gyermekhalandóság tekinteté­ben is értünk el eredményeket, de korántsem lehetünk megelégedve vele. 1945 előtt 12 százalékos volt a gyermekhalandóság, ma ez a szám a felére csökkent, — 6 százalékos. Mondom, nem lehetünk megelégedve az eredménnyel, de gondoljuk csak meg, hogy honnan indultunk el? 13 esztendő nem sok idő. — A közegészség- és járványügy­nek régen nem volt orvosa, ma ál­lami közegészségügyi felügyelő mű­ködik két egészségőrrel és 5 körzeti fertőtlenítővel. — Érdemes talán megemlíteni a lassan tömegszervezetté váló vörös­kereszt-mozgalmat, mely 16 alapszer­vezetében 500 embert egyesít az egészségügy zászlaja alatt. A közel- jövőben\ meginduló vöröskeresztes tanfolyamokon több száz ember sze­rez majd egészségügyi szakismeretet. Az iskolákban is szervezünk vörös­keresztes tagokat, a gyerekek egész­ségügyi nevelését sem szabad elha­nyagolnunk. Dr. TORBÁGYI EMIL a továb­biakban panaszkodott is egy kicsit. Bajok vannak a gyógyszertárakkal, ezen a téren inkább visszafejlődés tapasztalható. A múltban 3 gyógy­szertár volt a járásban, ma is három lenne, ha a krasznokvajdaí be nem csukta volna a boltot. Gyógyszerészt nem tudnak olyan patikához sze­rezni, melyhez nincsen lakás, már pedig Krasznokvajdán ez a helyzet. Megvan a gyógyszertár, de csukva; A tanács és az illetékes szervek te­hetnének róla. Elkelne egy gyógy­szertár Baktakéken is, központi fek­vése folytán a környező falvak la­kosságát is megkímélnék a fárasztó gyaloglástól. Az encsi járás egészségügyi hely­zetében beállt változások nem egye­dülálló jelenség megyénkben. A gaz­dasági Viszonyok megváltozása meg­teremtette az orvosi munka sikeré­nek legbiztosabb alapját. Az encsi járás orvosai megküzdenek a nép- egészségügy még meglévő sötét folt­jaival, hogy a »sötét Abauj-« az egész­ségügy területén is megvilágosodjék. Már jóval túl vannak a hajnal­hasadáson. (Gulyás) 75 éves az Országos Műszaki Könyvtár 15 ÉVVEL EZELŐTT, 1883-ban kezdte meg működését 190 kötet könyvvel, 31 szakfolyóirattal, vala-. mint . kisebb rajzgyűjteménnyel a Technológiai Iparmúzeum nyilvános jellegű könyvtára: A fennállásának háromnegyedszázados évfordulóját ünneplő könyvtárban jelenleg 160 ezer kötet könyv, 15 ezer kötet folyó­irat, 100 ezer darab fordításmásolat és 5 millió hazai és külföldi szaba­dalmi leírás áll a műszaki dolgozók és kutatók rendelkezésére; Az állo­mány évente mintegy 10 ezer kötet könyvvel gyarapodik és 2200 külön­böző bel- és külföldi szakfolyóirat jár rendszeresen a könyvtárba. Az elmúlt évek során a könyvtár szol­gáltatásait évenként mintegy 100 ezer helyben olvasó és 35 ezer köl­csönző vette igénybe; Széleskörű do­kumentációs szolgáltatásai nagy se­gítséget nyújtottak az ipari termelő munkában, vagy kutatásban foglal­koztatott műszaki dolgozóknak; Az értékes múltra visszatekintő intézményt 75 éves jubileumán a Munka Vörös Zászló ^Érdemrendje kitüntetéssel tüntették ki, ugyanak­kor több dolgozója kapott kormány­kitüntetést, valamint Szocialista Kultúráért kitüntetést. Az elmúlt napokban tartott jubileurni ünnep­ségen Szigeti József művelődésügyi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. A jubileum alkalmával avatták fel az Országos Műszaki Könyvtár új, Múzeum utcai székhá­zát is, valamint több kiállítást nyi- tottak meg: — A sárospataki földművesszövet­kezet 1946-ban kezdte meg működé­sét. Az alakuláskor mindössze 13 tag fogott Össze 700 forintnyi alap­tőkével. Az eltelt 12 év alatt a tagok száma csaknem 6 ezerre, a szövet­kezet vagyona pedig több mint 7 millió forintra növekedett, s a régi egy bolt helyett 51 bolt áll Sárospa­takon és körzetében a vásárlási igé­nyek kielégítésére. Népművészek találkozója Miskolcon Borsód megye népművészeti kin­csekben is igen gazdag vidék. A szentistváni, a tardi és mezőkövesdi hímzések, a cigándi szőttesek nem­csak hazánkban, de külföldön is ke­resett cikkek. A népi művészet to­vábbfejlesztése érdekében vasárnap egésznapos értekezletet rendez a megyei tanács művelődési osztálya. A népművészek első találkozóját Miskolcon, a Nevelők Házában tart­ják meg, ahol a megye minden tájá­ról 18 — hímző, szövő, fafaragó és szűcs — népművész beszéli meg to­vábbi munkáját. A találkozón főleg azok a népművészek vesznek részt, akiknek anyagaiból az idén vásárolt a tanács. A megbeszélés után a meg­jelentek megtekintik a Herman Ottó műzeum népművészeti részlegét. Györgytarlón rendben folyik az élet A z utóbbi időben egyre több szó esik a különböző szakcsoportok, alacsonyabb szövetkezeti társu­lások munkájáról. Vannak jól működők — ezeket di­csérik; s vannak gyengék, ahol segítségre van szükség, hogy megerősödjön, nem pediglen elmarasztalásra. Manapság a legtöbb szó a györgytarlói géphasználati csoportról hangzik el. A sátoraljaújhelyi járásban Kolega elvtárs, az FJK munkatársa a járás legjobb szakcsoportjának tartja; Tóth elvtársnak, a Megyei Szövetkezeti Központ munkatársának hasonló a véle­ménye. Ha már ennyire híres ez a csoport, s mindenütt csak dicsérik, akkor érdemes is írni róla. Így jutottunk el Györgytarlóra. A falu arról is híres, hogy a mi vi­lágunkban épült Teljesen új itt minden. A fehérre meszelt, formás kis házak úgy csillognak az esti homályban, mint megannyi szentjános bogár. Nyílegyenes utcák, fejlődő facsemeték. Gémeskút nyi­korog, itatnak a gazdák, malacnyáj visít bele a falu csendjébe. Hófehér libák sorban tipegnek hazafelé... A földművesszövetkezet ízléses boltjában nagy a forgalom. Ketten is alig győzik kiszolgálni a vevőket. Ha egy kimegy, három is jön helyette. Most éppen Bakos bácsi lép be, s látván, hogy idegenek Is vannak, hát bemutatkozik. Hamar megindul a beszélgetés. Szó szót hoz s az öreg leteszi a voksot. A szomszéd helyiség, az italbolt is népes. Poha- razgatnak az emberek — ráérő idő van. Zalkodi Já­nos, a györgytarlói géphasználati csoport intézőbizott­ságának elnöke nagy munkában van. A munkalapokat bélyegzi. S míg dolgozik, az „öreg’’ Juhász ^szórakoz­tatja^ a jelenlévőket. Vegyük tudomásul* hogy most a Hazafias Nép­front italboltjában vagyunk, s ez most nem kocsma tárgyalóterem. Majd így élcelődik tovább az öreg. — Ha igazi újságot akarnak — ez nekem szól —* akkor írják meg, hogy milyen juhász voltam én a papok­nál. Ki akartak velem babrálni, de nem engedtem túl­járni az eszemen! (Megígértük, legközelebb megírjuk.) Közben Zalkodi János elvégezte az irrdvalőkat, s időt szakított arra, hogy elmondja néhány szóban, hogyan lett az egész falu a géphasználati társulás tagja. — A földművesszövetkezet igazgatósága többször foglalkozott a géphasználati csoport megalakításának gondolataival. Novák elvtárs is kijött a járástól, ő is segített, hogy könnyebb legyen a döntés. Többszöri ta­nácskozás, vita után megtettük az első lépést. Először 180 család lépett be, majd követte a többi. A környező tanyák lakói is csakhamar csatlakoztak hozzánk. 270 holdra kötöttünk szerződést a gépállomással. Ez lett az alapja a társulásnak. Öröm volt nézni, amikor 5, nem ♦itka esetben 8 traktor is szántott a határban. — Táblásán művelik a területet? — Nem. Az ilyen forgók kialakítása nálunk ne­hézségekbe ütközik. Nagyon változó a talaj minősége, s ezért a vetésforgók kialakítása sok gondot okoz, mert nem lehet mindenhol minden növényt termelni. Ezért dűlőn belül jár a gép. A munka meg van szer­vezve, az üres járat a minimálisra csökkent. — Ki ellenőrzi a munkák minőségét? — iÉn. Ügy határoztunk, hogy csak akkor írjuk alá a munkalapot a traktorosnak, ha kifogástalanul dolgozik. — Előfordult már, hogy nem írták alá a munka­lapot? — Ilyen még nem. Egy eset volt, amikor a trak­toros a forgót nem szántotta meg, de ez nem az ő hi­bája volt. Kultúrnövény volt a szomszédságban, s amíg ezt nem takarították be, több lett volna a kár, mint a haszon. A betakarítás után, mikor arra volt dolga a gépnek, elvégezte a forgószántást, így tehát semmi különösebb hiba nem történt. így sorolta tovább Zalkodi elvtárs azokat a ténye­ket* amelyek igazolják, hogy Györgytarlón nem papí­ron működő szakcsoport van. Mire befejeződött a rö­vid párbeszéd, valóságos röpgyűlés lett az italboltban. Vitáztak az emberek, élő* eleven gondolatok hangzot­tak eL Jól megy nálunk a munka. Cseléd volt itt ké­rem» mindenki,- tudja a dolgát? B$i*ő Péter sinmRG vpRORSifíG Qokan ismerik városunkban Tö- ^ rök Győzőt, a magyar kerék* pársport büszkeségét. Megérdemli ezt a jelzőt, hiszen évek óta képviseli hazánk színeit a nemzetközi kerék­páros versenyeken és tegyük hozzá, — teljes sikerrel. A fiatal, 23 éves sportoló szép sportmúltra tekinthet vissza. Négy esetben résztvett már a Béke-kerékpárversenyen és ebben az évben érte el legjobb teljesítmé* nyét. A Berlin—Prága—’Varsó verse- nyen a 147 induló közül Aranyival —• a másik magyar kerékpárossal — az első húsz között végzett. De képvi­selte a magyar kerékpársportot Egyiptomban, Jugoszláviában, Auszt* riában is, résztvett a Párizsban meg­rendezett világbajnokságon és sok edzői és Török Győző meghálálta bizalmukat. Soha nem volt ellen­vetése a kiszabott »edzésadaggal« szemben. Mindenkor lelkiismeretesen és pontosan végrehajtotta tanitómes^ tereinek utasításait, egy cél volt előtte: felküzdeni magát a legjobbak közé. Még csak hét éve ismerkedett meg Ni kerékpársport szépségeivel, amikor édesanyja is meghalt. Há­rom árva maradt, ö vállalta két kis húga eltartását. Nagy szerelméről, a kerékpárról nem mondott le, hanem a nehéz munka mellett a kora haj­nali órákban vagy késő este végezte edzéseit. Budapesten is felfigyeltek a tehetséges versenyzőre és további fejlődése érdekében a fővárosba vit- ték. Példamutató szorgalommal foly* A magyar kerékpársport büszkesége A legu tóbbi Beke-^veir&enyen a prágai i ndulás előtt» más nemzetközi és hazai versenyen. Többször írtak már az újságok Tö* rök Győzőről, vnnt tehetséges ver­senyzőről, írtak az utóbbi időben róla, mint »befutott« kerékpárosról, de igen kevesen írtak róla, mint em­berről. Hogy miért a mi lapunk vál­lalkozott erre? Egyszerű a válasz: Török Győző Miskolcról került az él­vonalba, lakása jelenleg is itt van és ő miskolcinak érzi magát. Vágyik a régi arcokra, vágyik a régi sporttár­sakra és, ha csak teheti, — hazajön. A napokban látogatást tettünk ott­honában. Kerékpárját tisztogatta, — hiszen érloezésünk előtt pár perccel érkezett haza 80 kilométeres edzésé­ről. Naponta 60—80 kilométert haj­tok, — fogad bennünket. — Így ké­szülök fel a jövő évi feladatokra. — Milyen nagyobb versenyeken indul 1959-ben? —* A Belgrád—Budapest távver- seny után május 1-én résztveszek a hagyományos Béke-versenyen, mely ezúttal Berlinből indul és végcélja Prágán keresztül Varsó lesz. Ebben az évben mi magyarok már jobban hajtottunk, de 1959-ben még jobb tel­jesítményt szeretnénk elérni. A jugo­szláv és magyar körversenyek lesz­nek még a jövő évben a nagyobb versenyek, azonkívül indulni szeret­nék minden hazai országúti verse­nyen. JJizony, e feladatokra alaposan fel kell készülni, hogy ne vall­jon szégyent!..; A szobába invitál bennünket. A szoba dísze az üvegszekrény, ahol szebbnél-szebb tiszteletdíjak sorakoz­nak egymás mellett. Igen sok kül­földi és hazai újság kerül az asztalra, rengeteg fénykép igazol egy-egy si­keres versenyt. Pedig az út nem volt zökkenésmentes a sikerekig. Egészen kisfiú volt, amikor elvesz­tette édesapját. A városi vízművek­nél helyezkedett el és szakmát ta­nult. 16 éves korában határozta el, hogy kerékpáros versenyző lesz. Nagy tehetségét hámor felismerték ........... >j^.tí. j..v t atta felkészüléseit és hamarosan a magyar válogatott keret tagja lett. A Dózsa kerékpáros szakosztályában otthonra talált és még sincs ott­hona. — Én Budapesten dolgozom, ottani egyesületben versenyzem, •=- mon­dotta Török Győző —, míg állandó lakásom és két leánytestvérem Mis-» kolcon lakik. Ha egy módom vant hazalátogatok, hiszen én vagyok fe* lelós két testvérem sorsáért is. So­kan el se tudják képzelni, hogy mily nagy súly nehezedik a váltamra. Én azonban mindent elkövetek, hogy áu hidaljam a nehézségeket és eleget te­gyek két testvéremnek, a munka* helyemnek és a kerékpársportnak. Érzem, hogy nyugodtabb életkorul-, mények között még jobb teljesítmé­nyekre is képes lennék. Hosszúra nyúlt beszélgetésünk. EU mondotta legszebb élményeit, egy-egy verseny izgalnyis mozzanatát. Meg­tudtuk tőle, hogy rajongásig szereti a könyveket, szívesen jár moziba, színházba. Állandóan tanul, képezi magát, — nem szeretne szégyent hozni szülővárosára. Nem iszik, nem dohányzik, sportszerűen él, hogy megbirkózzék a reá háruló feladatok­kal. 'J'ávozásunk előtt az egyik német újság került a kezünkbe. A cikkíró a következő címet adta tudó­sításának: »Török Győzőre senki sem vigyázott.-« A cikkben az egyiptomi körverseny második futamának rész­leteit tárgyalja és azt írja benne, hogy ez a keménytekintetű magyar gyerek, — akire a nagy »menők« nem ügyeltek, — alaposan kioktatta őket. Jó lesz rá vigyázni a további versenyek során. — Ez a cikk elgon­dolkoztatott bennünket. A beszélget tések során elénk tárult a magyar kerékpársport büszkeségének élete, problémái. Azt szeretnénk, ha a ke­rékpársport vezetői és sportegyesü­lete nagyon vigyáznának Török Győ­zőre, aki életével, magatartásával példaképül állítható a kerékpár-ver­senyzők és a többi sportoló elé. LESKÓ PÁb-ooo Helyesbítés Pénteki számunkban a Borsodi Bányász című üzemi lap helytelen közleménye alapján közöltük a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt dolgozói­nak termelési eredményét. A hír he­lyesen így hangzik: A tröszt dolgozói 1958. évre vállalták, hogy 100 ezer tonna szénnel többet termelnek a tervezettnél. November 29-ig 122 ezer tonnával termeltek többet az elő­irányzatnál. A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: (188 méteres hullámhossza».) A vasárnap sportja. A humor percei. Vidám, zenés Össze- állítás. Táncoljunk. HÉTFŐ Köznapi krónika. Halkan zeng a gitár. Munkásokat keresnek. Téli este a megyei könyvtár olvasótér* méh«». Bányászaink a téli tfizelöellátás aavaf« talanságáért. Senger Gusztáv szerzeményeiből;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents