Észak-Magyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A^T|%a I ^%rA^7 | ♦ ♦ : : Kukoricagyár Klementiriám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 283 szám Ära 60 fillér 1958 november 30, vasárnap A megyei párt-végrehajtóbizottság november 28-án kibővített ülésen megtárgyalta az országgyűlési és ta­nácsválasztások megyei tapasztalatát. A megyei párt­végrehajtóbizottság a választási eredményekből kiin­dulva megállapította, hogy a választások népi demo­kratikus államrendünk további erősítésében, a szocia­lista építőmunka sikeres továbbfolytatásában és népünk alkotó egységének megszilárdításában rendkívül nagy sikert jelentett. A választások csapást mértek külső és belső ellenségeinkre, megsemmisítő csapást mértek azokra a rágalmakra, amelyeket dolgozó népünkre s népi demokratikus államrendünkre szórtak. A választások során megyénk munkássága, dol­gozó parasztsága, értelmisége, — egész dolgozó társa­dalmunk — bebizonyította, hogy magáénak érzi és kész támogatni népi demokratikus államrendünket, kor­mányunkat, pártunkat, — kész tevékenyen résztvenni pártunk politikájának valóraváltásában. Ezt dokumen­tálják a választási eredmények. A megyében a válasz­tásra jogosult dolgozók 98.8 százaléka leadta szavazatát, s a választásban résztvett választópolgárok 99.9 száza­léka a Hazafias Népfront listáján szereplő országgyűlési képviselőkre, 99.8 százaléka a megyei tanácstagokra, 99.4 százaléka a községi tanácstagokra adta szavazatát. Hasonló eredménnyel zárult a járási, városi és kerületi tanácstagok választása is. A megyei párt-végrehajtóbizottság meleg köszönetét és elismerését fejezi ki megyénk munkásainak, dolgozó parasztjainak, értelmiségének ezért a harcos helytál­lásért és támogatásért. Meleg köszönetünket és dicsé­retünket tolmácsoljuk azoknak a kommunista és pár- tonkívüli elvtársaknak, akik a Hazafias Népfront­bizottságban, a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a szakszervezetekben, a nőtanácsban, a tanácsi szervek­ben, továbbá más állami és társadalmi szervekben résztvettek a választások politikai és szervezeti előké­szítésében, választási elnökségekben, szavazatszedő-bi- zottságokban, s jó munkájukkal biztosították, hogy a választások megyénkben a törvényesség teljes tisztelet- bentartása mellett ilyen jelentős győzelemmel foly­tak le. Külön meleg elismerésünket, köszönetünket tolmá­csoljuk a megyei és járási párt, tanácsi és tömegszerve­zetek vezetőinek, akik fáradságot nem ismerve vettek részt a tömegek közötti felvilágosító munkában, és szer­vezői voltak a választások sikerének. Most a választások befejezése után újabb felada­tok állnak előttünk a termelőmunka, a politikai élet, a kulturális feladatok terén. Arra van szükség, hogy az újonnan megválasztott hatalmi szervek: országgyűlési képviselők, megyei, járási, városi, községi tanácsok rá­szolgáljanak a dolgozó nép bizalmára, szervezői legye­nek a szocialista építőmunkának, jó munkájukkal bi­zonyítsák be, hogy jogos volt a dolgozó nép velük szemben tanúsított bizalma. Arra kérjük megyénk dolgozóit, hogy szoros egy­ségben, követve a párt politikáját, küzdjenek a szocia­lista építő munka feladatainak megvalósításáért, hogy holnapi munkánkkal még szebbé tegyük életünket, erő­sebbé szocialista hazánkat. Miskolc, 1958. november 29. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA. Hruscsov levele a nukleáris fegyverkezés ellen harcoló angol bizottság elnökéhez •Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke levelet intézett Ronald Walters-hez, a volthamstowi nukleáris fegyverkezés ellen harcoló bizottság elnökéhez. Hruscsov levele válasz a bizottság november 3-t lé- veiére. Hruscsov levelében megállapítja, hogy a nukleáris fegyverkísérletek egy évre való felfüggesztését célzó amerikai és angol javaslat egyáltalán nem oldja meg a nukleáris fegyver­kísérletek megszüntetésének kérdé­sét. un —OOP­Közismert tény ugyanis, —- írja Hruscsov —, hogy az egyévi idő­köz körülbelül annyi, amennyi­re a következő kísérlet előkészí­téséhez szükség van. Amikor tehát kijelentik, hogy a mostani intenzív kísérletsorozat végre­hajtása után egy évre felfüggesz­tik a kísérleteket, ez ugyan­olyan, mintha valaki jól megreg­gelizik és utána éhségsztrájkot jelent be — ebédig. A levél a továbbiakban elmondja, hogy március 31-e után — vagyis azt követőleg, hogy a Szovjetunió egy­0 Pravda vezércikke a berlini kérdésről Moszkva (TASZSZ) A Pravda szombati számának a berlini kérdéssel foglalkozó vezér­cikke megjegyzéseket fűz a nyugati hatalmaknak, valamint a két német állam kormányához intézett szovjet jegyzékhez és N. Sz. Hruscsovnak ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatos sajtóértekezleti nyilatkozatához. A vezércikk többek között megálla­pítja: A nyugati hatalmak a legdur­vább módon megszegték a pots­dami egyezményt, valamint a Hitler-ellenes koalíció résztve­vőinek a háború alatt és kevés­sel a háború után kötött más négyoldalú megállapodásait. Ezeknek a megállapodásoknak az volt a célja, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a német militarizmusnak és bizto­sítsák Németország békés, demo­kratikus fejlődését. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország azonban ugyanakkor szerették volna érintetlenül hagyni Berlin négyhatalmi státusát és to­vábbra is fenntartani a város nyu­gati részének megszállását. A Szov­jetunió — mondja a vezércikk — nem tarthatja többé magára nézve kötelezőnek a Németországra vonat­kozó egyezmények azon részét, amely nem egyenjogúságon alapul és ame­lyet egyesek a nyugatberlini meg­szállási rendszer fenntartására hasz­nálnak fel. A Pravda utal arra, hogy a szov­jet terv féléves kivárás! időt helyez kilátásba, majd így folytatja: Ebben megnyilvánul a Szovjetunió gondoskodása, hogy a nyugati hatal­mak, valamint a Német Szövetségi Köztársaság felkészülhessen a ber­oldalúlag megszüntette a nukleáris fegyverkísérleteket — az Egyesült Államok és Nagy-Britannia még né­hány példátlan erősségű nukleáris robbantási sorozatot hajtott végre. Nyilvánvalóvá lett, hogy az említett országok kormányai a szovjet kísér­letek megszüntetését egyoldalú ka­tonai előnyök megszerzésére igyeke­zett felhasználni. A szovjet kormány természetesen nem hagyta figyelmen kívül az amerikai és az angol kor­mánynak ezt az eljárását és saját or­szágában biztonsági érdekeitől vezé­reltetve kénytelen volt újra megin­dítani a nukleáris fegyverkisérlete- ket. lini változásokra, és hogy ezek a vál­tozások minden viszonylatban fáj­dalommentesen menjenek végbe. A féléves időszak teljesen elégséges ahhoz is, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egészséges alapot találhassanak a berlini helyzet meg­változtatását érintő kérdések megol­dásához. A nyugatberlini helyzet megvál- l tozása, Nyugat-Berlin szabad | várossá való átalakulása szűk- t Ságképpen hasznára válik a nyu­gatberlinieknek. A szabad kereskedelem sokoldalú fejlesztését, a nagy- és kisipar fej­lesztését, a foglalkoztatottság fokozá- c sát és a nép jólét emelését — ezt he- ♦ lyezi kilátásba a szovjet kormány J javaslata. Ha szükség lesz rá, a $ Szovjetunió hajlandó lesz rendelé- $ sekkel ellátni a nyugatberlini válla- t latokat, továbbá kereskedelmi ala-1 pon biztosítani számukra a szüksé-1 ges nyersanyagot és élelmiszert. $ Tekintettel Nyugat-Berlin külön- Z leges földrajzi helyzetére — fűzi Z hozzá a vezércikk — szükség lehet ♦ bizonyos megállaoodásra a Német | Demokratikus Köztársasággal. E megállapodás révén biztosítható lenne a szabad város akadálytalan érintkezése a külső világgal. Magá­tól értetődik, hogy ha az NDK hoz­zájárul a területén fekvő Nyugat-1 Berlin független városi státusának I megadásához, ez komoly engedmény! lenne a Német Demokratikus Köz- $ társaság részéről. ? Nyugat-Berlin szabad város — írja* befejezésül a Pravda — olyan té­nyező lehetne, amely előmozdítja a kapcsolatok rendezését a két német állam között, s az első szakasz meg- \ tételét az egyesítéshez vezető úton. (MTI) A népek a veszedelmes nukleáris fegyverkísérleteknek nem átme­neti felfüggesztését követelik — írja a továbbiakban Hruscsov — hanem azt, hogy mindenütt és örökre szüntessék meg e kísér­leteket. A szovjet kormány minden tőle tel­hetőt megtett és ezután is megtesz e hpn óhajtott cél eléréséért. Ez vezér­li a szovjet megbízottakat a genfi értekezleten is. (MTI) A megyei párt-végreiiajtóbizott$ág köszönetét fejezi ki minden dolgozónak, j aki szavazatéval helytállt népi rendszerünk mellett ! 2 Folytonos laboratóriumi vizsgálaton esnek át az üzemből kikerülő szállít- t mányok. Képünkön: Póta Lajosné vizsgálja az új anyagot. (Képesriport a 3. • oldalon.) • « Ünnep elé. A - éj nehéz ködébe hajnali színek szövődtek. A felszálló ködben ^ :negvillant a város is — a kémények erdeje, a templomok ki­emelkedő tornyai. Az éjszaka dermedt némaságára áhítozó épületek meg- megremegtek a távoli robbanásoktól. Utcák hosszú során csonka, üszkös romok meredeztek a hideg ég felé. A hallgató gyár égrenyúló kéményei már régen nem ontották füstfelhőjüket. Az üres termek üvegnélküli ablakain zajtalanul suhant ki az éjszaka, a köd, a homály. Reggeledett. Hirtelen éles fény öntötte el a fázó várost. Hideg, téli napfény. Ezer sugárral ömlött a tájra — a foltos mezőkre, a felszántatlan, fagyos rögű földekre, a fekete falakra. Vajon mire ébredünk? Napok óta gyötrő, kínzó várakozás feszül a szívekben. Megüli az agyat is. A megbénult hétköznapok dologtalan- ságában ijedt borzalom és vágyó reménység lakja az elmét. A gyárak üresek. Mindent, ami elmozdítható volt — elvittek, le­plombált vagonokban — irány Németország. Az országutakon végelátha­tatlan sorokban — autók, szekerek, harckocsik, száguldó motorkerékpárok és fáradt, közömbösséggel, titkolt fájdalommal menetelő fiatalok, akik mögött idegen szóval hajcsárkodtak a feketeing esek. Otthonok omlottak porba. Világokat temetett el az oktalan, ránk- eröszakolt háború. Szeretők és szeretettek siratták egymást és váltak el — tálán sohasem találkozunk. De Magyarországon, mely európai hadszíntérré vált, már diadalma­san vonul előre a vörös hadsereg. Debrecen patináját meghazudtoló für­geséggel igyekszik bölcsőjévé válni az Üjnak. Miskolc alatt még dörög­nek az ágyúk, tűzesőt permetez a katyusák torka, gépfegyverek kattog­nak az erdőkben, partizánok kúsznak az úttálan hegyi utakon... Még néhány perc és Miskolcon is megszűnik uralkodni a világot leigázni akaró szörny. ... Most még kora hajnalban álmodnak az emberek. De álmukat is megmérgezte a háború, elcsigázott agyukat az átélt rémségek tartják fogva, rettenet lakja a szíveket... A Dunánál sörtüzek. dörrennek, emberi vértől vörösre festettek a hullámok, amelyek a történelem folyamán soha ennyi embertelenséget nem láttak. A német főhadiszálláson most készítik a tervet — hogyan robbantsák fel büszkén ívelő hídjainkat. Mintha ezzel megállíthatnák a győzelmes áradatot, amely az ellene séget pusztítva, tört hegyeken, folyókon, falvakon és városokon. át előre a bíborf éityű zászló alatt!.... ■ ; Miskolcon a tegnap harci zaja elnémult. Távoli mennydörgésként hat egy-egy messzi robbanás. Üresen, lehúzott redőnyökkel köszöntik a boltok is a hajnalt. A kihalt Utcákon csak a decemberi szél kószál. Ak­is céltalanul. Az ablakok, ajtók zárva. Pedig az ablakok mögött embereic ezrei várták aggódva — talán ma, talán ma már vég etér ez az idegtépő állapot. — Vasárnap van — gondolták ezren és ezren. Ünnep van. És száz­szorosán ünnep lesz, ha ezen a napon szabadulunk fel. Mert mennyi ideig kell várnia arra egy népnek, hányszor kell naptárt cserélnie, amíg a szürke hétköznapok, vagy egyszerű vasárnapok egyikéből igazi ünnep lesz!... A lehető legnagyobb ünnep — a szabad­ság ünnepe, egy ilyen koratéli csodaszép hajnalon. Évszázadokig várt erre a nép. Hosszú évszázadokig kisemmizve és elnyomottam És mindig az uralkodók aranybetűs napjait ünnepelte. De ezen a csodaszép téli hajnalon, ezen az igazán bíborbetűs napon a saját vasárnapját, a saját feltámadását ünnepelte a város népe. N-em zeneszóval és virágerdővel. A szívével, egész valójával. És ünnepelte azo­kat, akik sárosán, piszkosan, kimerültén annyi nagy harc tüze után, de mosolyogva nyitották fel a lezárt ajtókat és hívták ki az embereket a pincékből az utcára, a téli hajnalba, a napsütésre. A szovjet katonákat!... U. N. R. Biztos kézzel a volán mögött Az újságok hasábjain gyakran hallunk hírt olyan felelőtlen gépjár­művezetőkről, akik munkájukat lebecsülve, embereket tettek nyo­morékká, vagy anyagi javakat pusztítottak- el. Keveset hallunk és ol­vashatunk azoknak a derék gépkocsivezetők­nek" helytállásáról, akik évek óta fogják biztos kézben a kormányt és felelősségük tudatában uralják járműveikkel a városok utcáit, a hosszú országutakat. Pedig so­kan vannak ilyenek. Ök találkoztak pénteken délelőtt Miskolcon a közlekedési dolgozók Jó­zsef Attila kultúrottho- nában, hogy közelebbről is megismerhessék egy­mást és átvegyék becsü­lettel végzett munkájuk jutalmát, a kitüntetést. A gépkocsivezetők szí­ne-java még soha sem találkozott így, mint ezen a napon. A Mis­kolci Autóközlekedési Igazgatósághoz tartozó három megye, Borsod, Heves, Nógrád küldte el legjobbjait a baleset- mentesen vezetők talál­kozójára. Hatvanhat em­ber — az országutak éberszemű »vándorai« — beszélgettek egymással. Idős, tapasztalt gépkocsi, vezetők jöttek ide, de sok volt közöttük a fia­tal »pilóta« is. Az egyik korosabb ember meg is jegyezte: — Ide kellett volna eljönni a hitetlenkedők- nek, akik azt állítják, hogy a fiatalok között nincs biztoskezű vezető. — Ezt hallottuk az ün­nepi beszédben is: — Ebben az órában, amikor a legjobbakat ünnepeljük, köszöntjük, sokezer olyan gépkocsi- vezető hajol a volán fölé, aki felelőssége tu­datában rójja az ország­utakat, hogy néhány év múlva ő is a miniszteri kitüntetés viselője lehes­sen, — mondotta Hidasi György, a Közlekedés- és Postaügyi Miniszté­rium főosztályvezető he­lyettese* Az ünnepi beszéd alig pár -percig tartott, a je­lenlévők előtt mégis több esztendő országúti emlékeinek százai ele­venedtek fel. Sokszor csak a pillanatnyi lélek­jelenlét, a gyors hely­zettisztázás, a szakmai hozzáértés akadályozta meg az esetleges sze­rencsétlenségek sokasá­gát. így teltek a kilo­méterek lassan, bizto­san, míg az óramutatója el nem érte a 200—300 vagy 400.000 kilométert is baleset nélkül! És most itt vannak, ünnepelnek. Az ország­utak forgalmához hoz­zászokott, fürge, éber szemek az örömtől csil­lognak. Az arcokra mo­solyt csalogat az elis­merés, a vezetők, a mun­katársak meleg kézszo­rítása, néhány szava: — További sok sikert, eredményes munkát. Ezt mondta a minisz­térium, a belügyi szer­ven, az ügyészség, a bí­róság képviselője Tóth János -mis kolci gépkocsi­vezetőnek, 11 gyerme­kes családapának is, aki tíz éve vezeti baleset- mentesen a 31-es TEFU aépjárműveit. Szorgal­mának, munkája és csa­ládja szeretetének kö­szönheti, hogy csak itt, ilyen baráti körülmé­nyek között találkozik először az igazságügyi szervek vezetőivel. De utána jönnek tovább a többiek. Sas István, Uj- pál András, Cseh Lajos, Kleisz József és Klinkó László gépkocsivezetők, akik a megye különböző vállalatainál dolgoznak és évről évre nagy meg­becsülést vívtak ki ma­guknak; Néhány nap múlva új jelzésű gépkocsik jelen­nek meg az országuta­kon. A kitüntetések egyikét, a gépkocsik ele­jére rögzítik. Ha ilyet látunk, legyünk büszkék vezetőjére. ' Biztoskezű, magáról soha meg nem feledkező vezető ül .benne. SZ'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents