Észak-Magyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

ÉSZAKMAG YARORSZÄG

3

KeM, 1958. óktóbet ,21.

Tíz íves az államsílitl magyar filmszakma

Köszöntjük

« Borsod megyei Moziüzemi Vállalat dolgozóit

SCHÄFFER FERENC,

a miskolci Béke mozi üzemvezetője; miniszteri dicsérő oklevéllel kitüntetve*

PÉNZES LAJOS,

a miskolci Kossuth mozi üzemvezetője; „Kiváló dolgozó”.

GYŐRI GÉZÁN®,

filmszállító és jegykezelő; miniszteri dicsérő oklevéllel kitüntetve.

BAUER MIKLÓS,

a miskolci Fáklya mozi üzemvezetője; miniszteri dicsérd oklevéllel kitüntetve.

■OOOMeg kell gyorsítani a vetőmagcserét

A földművelésügyi kormányzat korábbi évekhez hasonlóan az idén'is nagy mennyiségű őszi kalászos vetőmagot biztosított a termelőszövetkezeteken kívül az egyéni dolgozó parasztok részére is. A miskolci járás területére 60 vagon kiváló minőségű vetőbúzát, 4 vagon rozsot, 3 vagon őszi árpát szállítottak le a Termény- forgalmi Vállalat kiosztó telepeire. A leszállított vetőmagvak több mint 50 százaléka még a kiosztó raktárakban rendelkezésére áll a dolgozó parasztoknak. Súlyos hiba, hogy egyes községi tanácsok, mezőgazdasági felügyelők elhanyagolják a felvjlágosító propagandamunkát, s éppen ezért Szármabesenyő, Sa jóvámos, Sajólád, Nyélkládháza és más községekben kevés dolgozó paraszt cserélt vetőmagot.

Az idő most a legkedvezőbb az őszjék elvetésére. Ezúton is felhívjuk a községek dolgozó parasztjait, hogy keressék fel a terményforgalmj vállalatok helyi kiosztó telepeit és vetőmagjukat cseréljék át kiváló minőségű vetőmagvakra. A kiosztótelepek egész nap foglalkoznak a vetőmagcsere lebonyolításával.

Kocsis Imre járási főagronómus.

Gondolatok Miskolc városrendezéséről

VÁLASZTÁSRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG NÉPE. A körzeteikben naprál-napra tartják a jelölőgyűlé- seket, amelyéken a választók útra- valóval látják el jelöltjeiket. A választások iránt fokozódó érdeklődés mutatkozik meg legtöbb helyen. A .gyűléseken sok jó javaslat hangzik él, melyéknek az a célja, hogy városunk dolgozóinak életét szebbé, kulturáltabbá tegye. A felszólalásokban megnyilatkozik az,a nagy haladás, amelyet Miskolc a felszabadulás óta megtett, de ugyanakkor kicsendül az a kívánság is, hogy gyorsan fejlődő városunk sok problémája még megoldásra vár. Ezek között egyik legfontosabb a közlekedés megjavítása. Mint azt az Északmagyaror- szágban már több alkalommal olvastuk, a városrendezési tervek elkészítése kedvező stádiumban van. Igen helyes, hogy helyi sajtónk sorozatos cikkekben ismerteti városrendezésünk problémáit, megemlíti az adódó nehézségeket és megjelöli az adottságok (nyújtotta megoldási lehetőségeket.

TÍZ ÉVVEL EZELŐTT az Észak- maigyarország hasábjain vázoltam az akikor induló ötéves terv perspektíváinak néhány részletét. Ezek a kérdésék azóta többségükben megoldást nyertek. Üj lakónegyedek, városrészek szinte gombamódra nőtték ki a földből, hatalmas üzemek létesülték, amik otthont és kenyeret adtak az embereknek. Városunk nemcsak a városrészek összeolvadásával nőtt naggyá, de a gazdasági fejlődés és a népmozgalom hatalmas arányú fejlődése eredményéként ma már a népi demokratikus Magyarország második nagy városa.

Minket, a város lakosságát, ez arra kötelez, hogy állandóan keressük az új utakat és megoldásokat, hosv vá-rwunk megfeleljen az előtte álló feladatoknak. Éppen ezért ebben a cikkben a város közlekedéséről szeletnek néhány szót szólni.

Miskolc különleges fekvése a közlekedésügyben is különleges megoldásokat kíván, de nemcsak (kíván, hanem (kínál is. A villamosvasút kettős vágánya, amelyet a kapitalista rendszer nem tudott megoldani, a szocializmus építése során megvalósult. Városunk fejlődésében azonban ez ma már nem elegendő, amit bizonyít az autóbuszforgalom óriásarányú fejlődése. Városunk szűk utcái a forgalom irányításával sem alkalmasak a gyors és biztonságos forgalom megteremtésére. Most, amikor a városrendezési tervek készítéséről kedvező híreket hallunk, meg kell említeni — és erre feltétlenül figyelemmel kell lenni —, hogy Miskolcon gyorsvasútra is szükség lesz, amely a város egyes lakónegyedeit, üzemeit összeköti. Ez a gyorsvasút a föld alatt nem létesíthető. Ennek többféle oka van, amit itt nem akarunk felsorolni. Ezzel szemben a föld felett igen kedvező a helyzet. Olyan megoldással lehetne gyorsvasútit létesíteni Miskolcon, amely az építés tartama alatt semmiféle fennakadást nem Okozna városunk forgalmában.

AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGBAN néhány nappal ezelőtt megjelent átfogó és érdekes tanulmány azt írta, hogy hasonló fekvésű város nincs Európában. Ezt a megállapítást azzal szeretném kiegészíteni,

dóitok itt a totó-lottó palotára, a Szemére utcai szinvarész felett.) A Szúrva felett futó gyorsvasút a főutca forgalmát tehermentesítené és elterelné, viszont a vasút gyorsasága által munkahelyüktől távol lakó dolgozóknak nagy segítséget nyújtana abban, hogy kényelmesen, és gyorsan juthassanak el munkahelyükre. A vasút létesítése ugyanakkor a jéA gyorsvasait pályája a Színvához hasonló Wupper folyó felett.

hogy van ilyen város, Németországban, Vuppertal-Elberfeld. Fekvése, körülményei, városrendezési problémái szinte azonosak. Hatalmas vasipari központ, amely hat egymás melletti kis városból olvadt össze félmilliós várossá. A város a Wupper folyó szűk völgyében fekszik. A folyó mentén a város szélessége any- nyira szűk, hogy az utcák forgalma nem bírta a közúti közlekedést. Ezért létesítették a folyó felett az egymással párhuzamos sínpályán közlekedő elektromos függővasutat, amelynek képét itt bemutatjuk. A folyó fölött futó gyorsvasút állomásai a folyót környező házak lapos tetején vannak. Maga a közlekedés teljesen veszély- és balesetmentes és rendkívül gyors. A kereszteződő útvonalak nem zavarják. Előnye a zajmentesség is.

MISKOLCON, A SZINVA TELJES hosszában szinte akadály nélkül megvalósítható. (Sőt keresztvonalakkal a keresztező utcákon is létesíthető.) A gyorsvasút megoldásával párhuzamosan a Szánva rendezésének kérdése is megoldódna. Ha Miskolc fejlődési üteme az eddigi méretekben folytatódik, — ami értesüléseink szerint még nagyobb lesz —, akkor a közlekedés megoldására ez mutatkozik legjobb lehetőségnek. Ezért kézenfekvő, hogy ezzel a kérdéssel a városrendezésnek feltétlenül foglalkozni kell és addig semmiféle olyan építési terv nem adható ki, amely a Szinva feletti természetes útvonalat lezárná. (Például gonlenlegi forgalmi berendezéseket nem tenné feleslegessé, sőt. az autóbuszforgalmat felszabadítaná és kereszt- irányú közlekedési vonalakra csoportosíthatnánk át. A vasút jellegzetes és előnyös volna a városkép kialakítása szempontjából is, ugyanúgy, mint Wuppertalban, ahol a kezdeti idegenkedés után ma már mint technikai alkotás, a város büszkesége és idegenforgalmi nevezetessége. Véleményem szerint ez a hatalmas méretűnek látszó beruházási létesítmény gazdaságos volna és értéke a dolgozók munkaidejében is megtérülne és lehetővé válna sok korszerű lakótelep kialakítása, ugyanakkor a Miskolc környéki dolgozók az állomásról gyorsabban jutnának munkahelyükre. A Szinva melletti útvonal helyességét a kerékpárút létesítésével már felismerték tervezőink. A múzeum melletti kis szakaszon szerencsésen oldották meg az útvonal vezetését, ugyanakkor a, városkép nem szenvedett csorbát .ezzel a megoldással. A Szinva befedése, útvonalkénti felhasználása szintén megoldásnak látszik, azonban szerintem a javasolt megoldás olcsóbb, az árvízveszély miatt veszélytelenebb.

LEHET, HOGY AZ ÁLTALAM

vázolt gondolatok fantasztikusnak tűnnek, de ha logikusan végiggondoljuk a javasoltakat, ez az egyetlen ma legkézenfekvőbb, legkönnyebben kivitelezhetőnek látszó terv, amelyen érdemes elgondolkodni.

Dr. Udvardi Lakos János tanár

»Méltóságos Főispán Ürl 1

Alolirott mély alázattal járulok a Méltóságos Főispán úr kegyes színe elé, azon tiszteletteljes kérésemmel, hogy az alant felsorolt indokok alapján a Horthy Miklósné Főméltóságú Asszony legfőbb védnöksége alatt álló segélyakcióból családom nyomorát enyhíteni méltóztassék.

Alázatos tisztelettel a Méltóságos Főispán úr színe elé terjesztem, hogy he tedmagammal, 5 kiskorú gyermekemmel a legnagyobb nyomorban tengődöm, semmi keresetem nincs, munkanélküli napszámos vagyok, és egy harapás kenyérre valót sem tudok keresni, pedig minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy munkához jussak, de még idáig nem akadt munkaalkalom. j Aláírás: Rontó József napszámos.«

E SZÍVBEMARKOLÖ hangú levélben adta Rontó József tudtul a város főispánjának, hogy nagy nyomorban él. Az időrágta levelet Miskolc thj. város főispáni hivatala a maga pecsétjével, 1934 január 9-i keltezéssel és 53. sorszámmal aktává ütötte. Utólag egy megjegyzés is került rá: »3 mázsa szén kiutaltatott.« Az akta tehát »eliintéztetett«. Dehát, mi történt e levél írójával, s hová sodorta a család tagjait az élet?

A Rontó-család a 39-as években a Zsolcai kapu 13. számú ház pincéjében lakott. Itt nem találni őket. Régen elköltöztek. Az történt, hogy a család fejét szanálták a gyárból, nem bírta megfizetni a pincelakás 36 pengős (!) bérét, és így rendőri segédlettel a házigazda az utcára dobta őket.

Lakást nem igen kaptak, mert ha megtudták, hogy öt gyerek van, egyszerre eszükbe jutott, hogy már előbb odaígérték valakinek.

A család a Vay út 20. számú háziba költözött, csak csúfolták háznak ezt a szánalmas menedékhelyet. Tulajdoniképpen fabanakok sora volt. Eredetileg j árványkórháznak készült, az

első világháború idejen építették. A Rontó-család, hogy mégis legyen valami a fejük fölött, ide költözött. Beköltözésükkor még a barakban otthevertek a járványosok levetett ruhád és egyéb kórházi maradványok. Az apa a fiaival egy nagyobb kórtereimből kóréval egy szobányit elkerített. Nyáron még tűrhető volt, de ősszel és télen!

A szél keresztülfújt a lakáson. Ha éjjel eső esett, senki nem aludt, mindenki 'védett sarkot keresett és edényt tartott a kezében, hogy a legnagyobb sugárban ömlő esőt felfogja. Sokszor csak egyszer ették naponta, akkor is féladagot. Az ínségkonyhán kiutaltak nekik négy adagot, s ezt ette az egész család. Ezért a mamának havi 8 napot kellett dolgoznia.

KÉSŐBBI IDŐKBEN a család élete valamennyire javult. Az apa munkát kapott a gyárban. Sokat nem keresett, mert hetente csak két- három napot dolgozhatott. Berci, a legnagyobb fiú, elment lakatosnak egy magániparoshoz. Keserves sorsa volt, majd minden este megtépázott, véres füllel állított haza. Ütötték- verték. A másik fiú, Pista, mikor nagyobbacska lett, elment summás- kodni; a harmadik fiú, Józsi, a DI.- MÁVAG-ba került kovácstanulónak. A két lány — Zsuzsa és Ida — a bolgárkertészekhez ment néha-néha napszámba.

Az említett helyen már nem lehet megtalálni a családot. Nincsenek itt. A barakot szétverték és helyén épültek azok a gyönyörű, többemeletes, selyemréti bérházaik.;:

1945-ben a család az egyik Szondy- utcai lakásba költözött, aztán szétszóródott. Az apa már nem él. 1959- ben halt meg. A marna ládák itt két

Az 53-as számú akta

lányával — és azok férjével — és két unokájával. Maga az egyszoba-kony- hás lakás külső környezete és a lakás berendezése szerény, szegényes. Az

l ' '

Ifj, Rontó József, a tanácstagi elölt.

egyik lány férje — Tóth Lajos — rakodó az ÉPFU-nál. Felesége — egy sűrű. feketeihajú asszonyka — azt mondja, hogy keresete 1400—1500 forintra rúg. Néha több, mert a férje az elmúlt hónapban 25O0-at keresett. És a két és félezres kereset többször megismétlődik. Az asszony maga is szeretne dolgozni.

A másik lány férje, Bordás Mihály, a DIMÁVAG-ban esztergályos, havonta 1400—1500 forintot keres. Nekik is, mint az előbbi kis családnak, egy gyermekük van. Ennek az asz- 6zonymak minden vágya:

— Szeretnék lakást kapni >—

mondja. — Sokan vagyunk erre a szoba-konyhás lakásra.

A LEGNAGYOBB FIÚ, Bertalan nem messze lakik a mamához, ő gépkocsivezető a TEFU-nál. A vállalatnál azt mondják róla, jó munkás, becsületes, szorgalmas. 1950 óta van a vállalatnál. Keresete- 1600— 1700 forint. Szeptemberben 1994 forintot keresett és erre jön a gyermeksegély 180 forint. Hat gyermeke van. A legnagyobb már vele dolgozik, üzemanyagos. Keresete 1000 forint leörül mozog. Rontó Bertalan élete nem könnyű. Legalábbis most még nem. A sok gyerek lehúzza. (Valahogy meg kellene oldani, hogy a többgyerekes apákról a társadalom nagyobb mértékben vegye át a terheket.)

A másik fiú, István, messze elrugaszkodott a Szondy-utcából. A Bajcsy-Zsilinszky-u. C. bérház III. emeletén lakik. Modem, kétszoba összkomfortos lakásban. István, a felszabadulás után szerzett szakmát. Jelenleg a Mezőgazdasági Gépjavító meó&a. Havi keresete kb. I860 forint; Felesége a tanácsháztéri gyümölcsös zöldségboltban dolgozik, havi 1200—1300 forintos fizetéssel. Négy gyermekük van. A legnagyobb 16 éves, a többi még kicsi. Szépen élnek. Az apa valaha hónapszámra nem látott húst. Most majdnem minden nap kerül asztalukra. A kisebbik szoba berendezése teljes. Két ágy. két szekrény, éjjeliszekrény, sezlon, — a nagyobbik szobába pedig most akarnak cső garnitúrát venni. Erre már össze is gyűjtöttek 3000 forintot.

JÓZSEF, A HARMADIK fiútestvér, a Szomdy-utca legvégén lakik. Egyszoba-konyhás lakása van. Szép

kertet csinált éléje és épített egy myárikonyhát is. Aszóba berendezése is nagyon szép: szőnyegek, dió .teleháló.

Józsefről, az egész környéken úgy beszélnek, hogy a »nagy politikus«; 1945 után mint idomszerlakatos dolgozott a Lenin Kohászati Művekben. Nagy szeretettel foglalkozott a kul- t úrmunkával. Egyidőben dolgozott az üzemi bizottság kultúroisztályán. is. Munkája mellett elvégezte a gépipari technikumot. 1953-ban azonban pályája megtört. Súlyosan megbetegedett, és 1000 forinttal nyugdíjazták;

Négy gyermeke van. Egyik a DI.- MÁVAG-ban esztergályos, 1200— 1300 forint keresettel, a másik, a MÉH-vállalat beszerzője. hasonló fizetéssel. A kisebbik fiút iparostanulónak szánja, kislánya zeneiskolába jár, zongorázni tanul...

József, nyughatatlan ember. Bár magának is van baja elég — a maga baja, aztán a felesége nyolc évig tartó betegsége — és mégis volt ideje, hogy mások gondjával, bajával törődjék. Az utca- és környékbeliek sokszor felkeresik a lakásén, s ő igyekezett, s igyekszik kérésüket elintézni. Sóikat jött, ment a Szöfidy- utcaik ügyében. A házaikra Iáiért egy kis tatarozás, szükségessé- vált az utca csatornázása is. Hogy. Rontó elvtársnak mennyi része volt bérűié, •nem tudni, de tény, hogy, a;z;.elinúlt évben kb. 180.000 forintot fordítottak a Szondy-utcai lakások rendbehozására, az utca csatornázására;

A RONTÓ-CSALÁD életéhez- még hozzátartozik egy nagyon, érdekes dolog. A városi tanácson egy hivatalos iraton újból ott szerepel Rontó József neve. Nem, nem az elkeseredett-segélyakcióért folyamodó Rontó Józsefé, hanem fiáé, ifj. Rontó Józsefé, akit 1958 október 16-án tanácstagnak jelölték a 88-as kőrisét választópolgárai.

(C$B