Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-04 / 208. szám

Csütörtök, 1958. szeptember 4.

ESZAKMAGYARORSZAG

s

A pártélet kérdései

A Magyar Szocialista Mumkás- *' párt országos pár tértek ezleté- Oök határozata kimondja: »a párt és a tömegek kapcsolata a proletárdiktatúra viszonyai között a proletár- diktatúra erejének legfontosabb kérdése. Ha a párt és a tömegek kapcsolata gyengül, gyengül a proletár- diktatúra ereje is.« A határozat a továbbiakban rámutat: »a pártszervezeteknek tehát állandóan szoros kapcsolatot kell kiépíteni és fenntartani az üzemek, állami gazdaságok, szövetkezetek, hivatalok, intézmények stb. pártonkívüli dolgozóival. Csak így tudjuk megoldani azokat a feladatokat, melyek biztosítják a szocializmus győzelmét, a dolgozó nép fokozottabb jólétét.*«

A Borsod megyében élő és dolgozó" több ezer kommunistára nagy és megtisztelő feladat hárul, részesei annak a nagy munkának, amelyet a kommunisták végeznek hazánkban és az egész világon. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt .másfél évben az országos pártértekezlet határozatainak végrehajtása során pártszervezeteink tovább erősödtek, erősödött a párt egysége és pártszervezeteink döntő többsége az iparban, mezőgazdaságban, vagy más területen sikeres erőfeszítéseket tett és tesz, hogy a politikai, gazdasági feladatainkat megoldjuk.

Megyénkben az első féléves beütemezett teljes termelési tervét a minisztériumi ipar 3.4 százalékkal túlteljesítette, mely forintértékben 15.9 millióval jelent többet az 1957. év második félév teljes termelésétől. A szénbányászat féléves tervét 103.3, a vas-, acél- és fémgyártás 120 százalékra. a villamosenergia 190; a könnyűipar 131 százalékra teljesítette a tervét. Fejlődés tapasztalható a mezőgazdaság területén is. Az MSZMP agrárpolitikai téziseinek hatása ebben a gazdasági évben is jelentkezik, mind politikailag, mind pedig szervezetileg, valamint á mezőgazdasági termelés fejlődésében is; A megfelelő politikai munka eredménye, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom az elmúlt félévben tovább erősödött. A földterület 8. a tagok száma 14.2 százalékkal emelkedett és mind több és több termelőszövetkezet bizonyítja be fölényét az egyéni gazdálkodással szemben. Például a borsodivánkai Kossuth Termelőszövetkezetben ebben az évben búzából az átlagtermés mintegy 14 mázsás voltamig- az egyénieké alig érte el 7 mázsát. Ilyen és ehhez hasonló példák eredményeztek, hogy az aratás idején négy termelőszövetkezet alakult.

Qzámos példa bizonyítja, ahol ^ a kommunisták dolgoznak, a pártszervezet tevékenykedik, minden területen eredményesebb a munka. De nem mindenütt élnek a kommunisták a Szervezeti Szabályzatban foglalt elvekkel. Éppen ezért szükséges. hogy a pártáiét egyes problémáival nyilvánosan is foglalkozzunk, hogy tovább javítsuk és erősítsük pártszervezeteinket, a kommunistái? munkáját.

A Lenin Kohászati Művek martinacélművében a pártszervezet jól doL gozik. Jó a kommunisták kapcsolata a gazdasági vezetéssel, a tömegszer- vezetekkel. Törődnek a dolgozók bajaival, problémáival. A jogos panaszokat orvosolják és azt sem engedik meg, hogy a dolgozókkal gorombán, vagy durván bánjanak. Egy pártcsoport bizalmit azért váltottak le, mert nem megfelelő magatartást tanúsított a dolgozókkal szemben. A kommunisták a pártszervezet rendezvényein résztveisznek. A pártcso- portoikcn keresztül rendszeresen felkészülnek a taggyűlésekre. A kommunisták 90 százalékának konkrét pártmegbízatása van, dolgoznak. Tervszerű pártélet kezd kifejlődni például a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyárban, ahol a pártszervezetek gondosan foglalkoznak az üzem előtt álló feladatokkal és a kommunisták munkáját a pártvezetőségek irányítják. Az ipari üzemiekben a pártszervezetek más területen is lói és eredményesen tevékenykednek, akár Ózdot, Borsodnádasdot, vagy T iszapalkony át nézzük.

Számos falusi pártszervezetre is ráiilenek az előbb elmondottak. A nagyrozvágyi községi pártszervezetben a kommunisták tervszerűen végzik munkájukat. Egyes feladatok, mint például a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos tennivalók elvégzésére a pártvezetőség tervet dolgozott ki és e szerint dolgoznak, az eredmény nem is marad el. De ez korántsem általánosítható minden községi pártszervezetre. Munkájuk tervszerűtlen, kapkodó, mint például a tiszalúci, vagy a pácini kommunistáké. A tapasztalatok szerint — s ez súlyos hiba — több községben a pártszervezeteknek nagyon rossz a kapcsolatuk a tanácsiakkal, egyes tömegszervezetekkel.

P gyes pártszervezetek kommu1— mistái nem ismerik kellően a Központi Bizottság vagy a megye?, járási, városi pártbizottságok által meghozott határozatokat. Amikor a pártbizottságok az alapszervi titkárokkal ismertetik a határozatokat, azok egy része nem figyel oda. vagy

felületesen jegyez. így nem tudják a kommunisták munkáját helyileg a határozatok szellemében irányítani. Az alapszervi titkárok nagy része a vezetőségi üléseken, vagy taggyűlésen nem ad számot az egyes feladatokról. Többek között ez is oka annak, hogy a kommunisták egy része passzív. Akadnak olyanok is, akik nem szívesen vállalnak párt- megbizatást, de a kommunisták túlnyomó többsége nem ilyen, s hogy nem végeznek pártmunkát, az magyarázható azzal, hogy nincsenek konkrét munkával, feladatokkal ellátva.

Másik alapvető hiba a pártbizottságok és a pártapparátus munkájában tapasztalható. Az alapszervek felé végzendő munkánk nem kielégítő. Előfordul, hogy az apparátusból csak azért utaznak ki egyesek az alapszervekhez hogy tájékozódjanak, hogy az időt el töltsék. A pártszervezet munkájához ugyanakkor megfelelő segítséget nem adnak. A tapasztalatok szerint a legtöbb járási, városi pártbizottság jóképességü aktívahálózattal rendelkezik. Az aktívák nagy része jól is dolgozik. A hiba az, hogy az aktívák, mielőtt kimennek, nem készülnek fel kellően és kevés időt töltenek egy-egv alap- szervezetnél. Az alapvető hibákból adódnak, hogy egyes pártalapszervek munkája nagyon gyenge, nincs tekintélyük. Itt-ott személyi ellentét, torzsalkodás kapott lábra — és nem dolgoznak.

Az egyik legsürgősebb tennivaló volna, hogy a járási, városi és nagyüzemi pártbizottságok gondosabban szervezzék meg az alapszervi titkárok számára azokat a tájékoztatókat, amelyeken egyes párthatározatokat ismertetnek és a feladatokat szabják meg, és kötelezni kell a titkárokat arra, hogy a feladatokat, vagy határidőket lejegyezzék és beszámolj anak az alapszervezetekiben a kapott feladatokról vezetőségi ülésen vagy taggyűlésen.

A pártbizottságok vizsgálják felül aktívalhálózatukat. Gondoskodjanak arról, hogy az aktívák rendszeresen felkészülve menjenek ki az egyes alapszervezetekhez, hogy segítséget tudjanak adni a munkához.

pártalapszervezetek munkájának vannak tehát jó tapasztalatai. A tennivalók, a feladatok arra köteleznek bennünket, hogy erőteljesebben dolgozzunk minden területen, hogy .a Központi Bizottság határozatainak végrehajtása során még több eredményt mondhassunk magunkénak, VARGA ZOLTÁN

PTO vezető

Leszállás előtt

Virágágyak között elhelyezett padokon várakoznak a putnoki bányászok a beszállásra.

Me^áüás nélkül

Hömpölygőit a tömeg az augusztus 20-i ünnepi vásáron. A sátrak és pavilonok szép árui csalogatták a vásárlókat. A látványosságban és a választékban nem volt hiány. De a vevőkben sem. Legtöbben azonban mégis a MÉSZÖV. 4. számú borkóstolója előtt álltak meg.

A rekkeno hőségben a kiszolgálóknak egy percnyi idejük sem volt a megállásra. Két pap alatt több mint 16 hektó bort mértek ki — decinként. Kiváló teljesítmény volt ez, amelyért Szíj Lajos elvtárs, a MÉSZÖV főosztályvezetője dicséretben is részesítette a kiszolgálókat, különösen Dósa Jánost, a borkóstoló vezetőjét.

A borkóstoló, illetve Dósa Jánosék sikerének egyszerű a magyarázata: udvarias pontos, tiszta és gyors kiszolgálás. Ez nemcsak a vásáron volt így, hanem azelőtt is és most is. Jellemző, hogy a panaszkönyvben csak dicséreteket olvashatunk. Udvari József, az egyik fogyasztó például a következőket írta bele: »Megelégedéssel nyilatkozom a kiszolgálás elsőrendűségéről, de különösen a bor kiváló minőségéről.«

A borkóstolót sokan látogatják. Bizonyítja ezt az is, hogy az általános havi forgalma 150—200 ezer forint. Éppen ezért is érthetetlen: miért akarják megszüntetni?

(t. a.)

■ooo-----------■■■

E

gy hónap alatt nyo^c uj falusi iskolát adtak át a borsodi építők

A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói ez év tavaszán több mini; 10 millió forintos költséggel nyolc új — nagyobbrészt felsőtagozatú — általános iskola építését kezdték meg.

A vállalat központjától, távol eső, szétszórt építkezéseken a munka jó megszervezésével biztosították, hogy a szakipar is folyamatosan dolgozz n. Ennek eredménye, hogy Ernődön, az első falusi iskola építését a határidő előtt egy hónappal, augusztus 1-re befejezték és az£ta kiváló minőségben még hat iskola készült el.

A nyolcadik — és az idei programban az utolsó — falusi iskolát

szerda délelőtt ünnepélyes keretek között adták át Parasznya községben. Az új hat tantermes iskolában — amelynek építésére másfélmillió forintot fordítottak — korszerű vízvezetékhálózatot szereltek fel, nevelői lakást, valamint fizikai és kémiai szobát létesítettek. Az új iskolák átadása után a közeli napokban újabb falusi iskolák építését kezdték meg Encsen, Mérán, Ináncson és Diósgyőrben. A diósgyőri Kilián gimnázium melletti lakótelepen a város egyik legkorszerűbb 16 tantermes iskolája épül fel. Ezek az iskolák a jövő évben készülnek el.

IV.

A LENINGRÁDI ERMITÁZS pazar gazdagságával kétségtelen jobban

megfogja, elkápráztatja a látogatót,

mint a moszkvai Tretyakov képtár.

De mert az utóbbi kevesebb anyaggal rendelkezik, — témája egyetlen: az orosz festőművészet a XIX. század végéig — maradandóbb élményt nyújt a látogató számára. A képtár anyaga egy múlt századbeli gazdag kereskedő, Tretyakov magángyűjteménye, amit 1892-ben Moszkvának adományozott. Tretyakov haladó gondolkozására jellemző alábbi mondása: »Mindazt, amit én kapok a néptől, vissza kell adnom a népnek.« Az ő művészetpártolásának, műgyűjtő szenvedélyének köszönhető a képtár ötvenhárom termének megannyi ori- ginál képe. A képek rengetegében rövid áttekintésre, sétára invitáljuk olvasóinkat. Az idegenvezető feladatát ezúttal magunkra vállaljuk.

A képtárban kronológiai sorrendben sorakoznak az orosz múlt művészi remekei. A legrégibbek a XI—

XII. századból maradtak az utókorra. Az elsők között a kievi Russz 700 évvel ezelőtti művészetét csodálhatja a XX. század embere. Ikonjaikon, mozaikjaikon erős bizánci hatás érződik. Az egyik oltárképen 7 réteget fedeztek fel a restaurátorok. A legelső réteg Bizáncban készült a XI. században. Ezt követően a kép a mai Szovjetunió területére került és a XIV—XV. század folyamán szláv mesterek új képeket festettek a régire.

Olvasóink többsége előtt bizonyára ismert a történelemből Oroszország rhea'o'ztottsága, szétdarabol tsága. A feudalizmus korábbi századainak erős központi hatalom hiányában a sokszor egymással hadakozó fejedelmek, hercegek uralma alatt éltek a keleti szláv népek. A megosztottság a művészi hagyatékban is megmutatkozik. Ahány fejedelemség, hercegség, anynyi iskola. Ahány iskola, annyi árnyalat a kifejezésmódban. És az idő haladásával párhuzamosan előrelépés a tartalom megelevenítésében. Az ikonfestők iskolái közül a moszkvai volt a legjelentékenyebb. A moszkvai iskola ikonfestői közül pedig Andrej Rublev neve maradt meg az utókor számára, egyben korában ő volt a legfejlettebb módszerekkel dolgozó ikonfestő. Nála az arckifejezés harmóniában van az alakkal. A korábbi iskola (novgorodi) szögletességével ellentétben itt lágyabbak az arc vonalai. Élénk (rikító) színek helyett ő a ragyogást, a fényt kedveli. Festmé-. nyeiben előtérbe kerül a belső kifejezés. Az ő művei a humanizmus első megnyilatkozásai az orosz művészetben. Rublev ikonjaira mondta Romain Rolland, hogy ezek az orosz művészet büszkeségei.

A XVI. SZAZADBÓL rAnkma- RADT ikonokat már — a vallási téma mellett is — az élet, a mozgás uralják. A részletek kidolgozottabbak és egyre inkább érződnek a világi hatások. A vallási témák korlátozódnak, vagy háttérben maradiak. A XVIII. században már a portréfestészet dominál. A portréfestők közül Rokotov, Levickij, majd Kuprenszkij a jelentősebbek. Kuprenszkii, korában európai hírű portréfestő volt. ö — az orosz festészetben először — erősebben élt a fény- és árnyhatásokkal. Leghíresebb műve: Puskin portréja. Amikor a nagy költő meglátta portréját, némi iróniával megjegyezte: »Úgy érzem magam, mintha tükörbe néznék, de szégyenlem magam, ha nézem a tükröt.«

A,X.VIII. században élt és alkotott az első orosz szobrász, Sibin. Galici- na földbirtokos portréjáról Lomonoszov elragadtatással jegyezte fel: »a mámor játszik a szobrász keze alatt.« A nép gazdag képzeletvilágáról, száp- ségszeretetérol tanús-kodnak Sibanov

képei, aki az egyszerű jobbágy, paraszt életéből merítette témáit. Egy paraszt ebédje, a Lakodalom című képein szembeötlő az élethűség, a megelevenítő erő. Ugyanígy népi alakokat, parasztportrékat festett Tropi- nyin is, aki 47 éves koráig jobbágy volt.

Nehéz előrejutni. A termek zsúfolva képekkel. 53 terem. És a látogatók rengetege. Mert ez is külön élmény a Tretyakov képtárban, ha egy idegenvezető végigkalauzol egy külföldi vagy belföldi csoportot, mindjárt körülveszik a vezető nélküli látogatók. Itt ez az idősebb bácsi például mindig az idegenvezető mellett kopog mankójával. Zavar a kopogása, de hogy haragudhatnánk rá, hisz olyan áhítattal hallgatja az idegen- vezető magyarázatát. 45—50 éves lehet. A háborúban sérült meg a lába. Szakálla van, mint a legtöbb orosz kolhozparasztnak. És ha egy kolhozparaszt felkerül Moszkvába, feltétlenül beáll a mauzóleum előtti sorba, látni akarja népe nagyjait, elmegy a Lenin múzeumba — no, persze megnézi a Metrót, a Kremlt —, de sokan közülük megnézik a Tretyakov képtárat is és hallgatnak és néznek áhítattal.

TOVÁBB HALADUNK A TERMEKBEN. A termek itt századokat képviselnek. Tehát továbbhaladunk a századokban. A XIX század első felében járunk. Egy pillanatig Brju- 1ott művészetében csodálkozunk. A Lovagló nő című festményét a szépség himnuszaként emlegeti a művészettörténet. Az »Egy archeológus portréja« pedig már a pszichológiai festészet előjelentkezése. A következő terem azonban még nagyobb meglepetést tartogat számunkra. Ez pedig Alexander Ivanov nagyméretű kompozíciója: »Krisztus megjelenik a népnek«. Alexander Ivanov — Ivanov akadémikus fia —r az akadémikus klasszicizmus légkörében nevelkedett művésszé, igen sokáig Rómában tanult. Főműve a már említett »Krisztus megjelenik a népnek«. A hatalmas kompozícióihoz — amit több mint 20 évig festett a művész —* 500 vázlatot készített. Egy-egy vázlata önmagában is önálló mű. A kép előterében Keresztelő János alakja áll, amint megmutatja a népnek a Megváltót. Jánost aszkétának, a nép vezetőjének ábrázolja a művész, mozdulataival mintha összefogná, a Megváltóhoz, a megváltáshoz vezetné a népet. A kép érdekessége, hogy Krisztus alakja a leghalványabb a háttérben. A nép két részre oszlik a képein. A szegények arcáról a várakozás, a remény, az öröm sugárzik. míg a gazdagok arcáról az ellenkezés olvasható le. A nép lelkületét, a jellemvonásokat széles skálán kifejező kép láttán nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a művet ne hasonlítsuk — az arckifejezések választékos többtféüiesége tekintetében — Munkácsy Mihály »Sztrájkolok« kompozíciójához. Ivanov ezzel az alkotásával realisztikus törekvéseivel megelőzte korát. Képét — jellemző — az Akadémia, a divat nem fogadta el.

Ivanowal ellentétben Fedotóv kedvelt je volt korának. Fedotov, a humort és iróniát hívta segítőtársának. és a humor és irónia sikerre segítették a művészt. Jellemző műve: »Az őrnagy eljegyzése«. Az őrnagy kereskedőlányt jegyez el, a képen a lány elhúzódik az őrnagytól. Az apa önelégülten áll a háttérben, a tiszt unott magabiztossággal néz a semmibe. Az előtérben egy macska mosakodik ártatlanul. Fedotovot a kritikai realizmus előfutáraként tartja számon a művészettörténet.

A XIX. század második felének festői alkotásain egyre erősebben érződik a haladás iránti vágy. a forradalmi megújító szellem. Példának talán nem a legfrappánsabb, mégis kifejező Perov: »A paraszt temetése« című képe. Mintha semmi különös nem történt volna, mégis szívetmar- koló szomorúság árad a képről. E kor művészeinek hitvallására jellemző Nyekraszov mondása: »Az lehet, hogy nem vagy költő, de embernek keli lenned mindenáron!«

sajnálatos, hogy a képtar

Rjepin anyagát ezúttal csak hiánvo- san nézhetjük végig, mivel a Rlépjn- művek egyrészét Kievbe szállították, ahol éppen Rjepin-kiállítást rendeznek. Ám, így is maradandó Rjep inképet alkothatunk magunknak a hiányos életműből is. Itt van példának a körmenetet ábrázoló képe. Az egész korabeli Oroszország megelevenedik. A szentség körül az uralkodó osztály tagjai, majd a szegénység. Ahány arc, annyi jellemvonás, Ez egyetlen kép is élénken illusztrálja Rjepin helyét az orosz művészettörténetben, ö is egyike volt az orosz realizmus előfutárainak. Vagy nézzük a »Nem várt vendég« kompozícióját. A politikai, fogoly hazatér száműzetéséből. Az anya arca. alakja: a váratlan öröm. A kisfiú arca, mint a kezdődő napsütés, a kislány nem ismeri meg hazatérő apját. És az ablakon át látjuk, hogy eső volt, de már sütni kezd a nap. A kép a teljes öröm előtti hangulat drámai megelevenítése.

Híres Rjepiin történelmi kép a »Rettenetes Iván megöli fiát-«. A művész azt a pillanatot örökíti meg, amikor a hirtelen haragú cár ráébred tetténél? tragikus voltára. Itt a halál előtti pillanat elevenedik meg. A kép hatására, realizmusára jellemző a következő eset: egy alkalommal három év körüli kislány állt a kép előtt szüleivel. A kislány nézte a képet, a vér ólénkpiros színét. majd észrevette, hogy a képen össze van gyűrve a szőnyeg. Ki akarta simítani.::

Ha futna az időnkből, feltétlenül emlékezetünkbe kellene vésni a többi Rjepin-képet is. A »Zaporozsi kozákok«at. A Pirogov, a Muszorgszkij-, meg a Tolsztoj-portrét. De sietnünk kell, hisz az utolsó termek is megannyi érdekesség, érték. Közismert kép előtt állunk, Szurikov: »Morozova« kompozíciója. Megelevenedik a XVII. századi Moszkva. A nép ijedt és izgatott. A vesztőhely előtt a fanatikus hívő. A kép témája a zeneirodalomból is ismerős Muszorgszkijt ez a történet ihlette a Hovanscsina megkomponálására.

BÚCSÚZNI AKARUNK a Tretya- kov-képtár termeitől, de visszatartanak az utolsó képek. Verescsagin alkotásai. Ismerősek a »Sipka szoros«, »A háború eredménye«. E képet a jelen és jövő hadvezetőinek ajánlotta a művész. A háború eredménye? Halál! Verescsagim művészete pedig tiltakozás a halál, az erőszak ellen, jelenben és jövőben egyaránt.

(Folytatjuk.}

Csatc*

A Tretvakov-képtárban