Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

4 északmagta^orszM Vasárnap, 1958. szeptember 7. KETTŐ, AKI ÚTON MARADT EGY FALU AZ IGAZOLÓJA, a megmondója, hogy az a tizenegy gyerek milyen lelkesen, odaadóan dolgozott az 1947-es választási har­cokban: Plakátot ragasztottak, szer­kesztettek, — egy párt plakátjait ki­véve — letépkedtek. A plakáttéj&i csinytevésből az 1. listát hagyták ki. Ennek a pártnak plakátjai fennma­radhattak a kerítéseken, házfalakon. Sőt ki is ragasztották éjszakánként. S ezért a ragasztásért, az MKP Köz­ponti Vezetősége két futballabdát ajándékozott a falu szegény gyere­keiből alakult futballcsapatnak. Ennek már kereken tizenegy esz­tendeje. Az akkori — úgynevezett — »mezítlábas csapat« tagjai ma már felnőttek. Lakatosok, esztergályosok, traktorosok, mérnökök és tanárok lettek az akkori szegénygyerekekből. A csapat két tagját — Tirpák Mi­hályt és Gresák Antit — a Miskolci Vas- és Fémipari Ktsz. egyik műhe­lyében találtam meg. Délelőtt 9 óra, reggeli idő. Hazulról hozott szalonnát reggeliznek zöldpaprikával. Vasár­nap odahaza jártak Abaujkéren. Az otthoni újságok után az üzemi élet­ről beszélgetünk. Mind a ketten elé­gedettek a helyükkel. 1800 forint az átlag fizetésük, s ebből egy nőtlen ember szépen megélhet. — Olyan ez az üzem, mint egy család. A vezetőnk is, Pista bácsi, mintha az apja lenne az üzemnek, — mondja Miska. Aztán akarva, nem akarva, mind­ketten a munlíájukról beszélnek. Autógarázs alkatrészein dolgoznak. — Exportra gyártjuk. Németország részére, — mutatja Anti a r>adon heverő vaskeretet. — As oldala nyolc tagból készült. S ez az egyik tag. A RAJZOK IS ELŐKERÜLTEK. Szükséges a megértéshez. Miska ma­gyarázza nagy szakértelemmel, hogy melyik az eleje, oldala, s a tetőzete. A léptékekkel is tisztában vannak. A nyári hónapokban 200 borsodi bányász részesült szanatóriumi ápolásban A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói közül 40 százalékkal többen üdültek az idén, mint tavaly. Elsősorban azokat a bányászokat küldték üdülőhelyekre, akik vizes, az egészségre ártalmas munkahelyen dolgoznak. Alberttelepről, Sajókazáról, Berentéről és más vizes munka­helyeken dolgozók közül csaknem 700-an pihentek és gyógykezeltették magukat melegvízű fürdőhelyeken, mint Hévizén és a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt hajduszoboszlói saját bányászüdülőjében. Közülük két­százan szanatóriumi ápolásban is részesültek. A felnőtt dolgozók mellett az idén a tröszt több mint 700 bányász­gyermek részére tette lehetővé a kéthetes pihenést. A tröszt megala­kulása óta ez volt a legnagyobb arányú ilyen üdültetés. A gyerekek egy- része a Balaton mellett, más részük pedig Sátoraljaújhelyen töltötte a nyári vakációt.----------------------­-----------ooo.........-............—---------­9 00 ezer forintos költséggel diesel-mozdonyszín építését kezdik meg Tiszapalkonyán A Tiszapalkonyai Hőerőmű óriás- azánjában naponta többszáz vagon :enet tüzelnek el. Az olcsóbb szén­iállítás érdekében az erőmű terűié­in a szénnel telt normál és talbot asúti kocsikat két 60 lóerős és egy ÍO lóerős diesel-mozdonnyal mozgat­ják. Ezek tárolására és javítására most 900 ezer forintos költséggel diesel-mozdonyszínt építenek, hoz­závezető vágányokkal. A csaknem 2000 légköbméteres mozdonyszín épí­tését a napokban kezdik meg és azt az év végén adják át.-ooo­Ötven borsodi bányász költözik sajátházba a bányásznapon A Borsodi Szénbányászati Tröszt olgozói részére a bányászlakásépítés arán számos bányatelepen építettek ét- és háromszobás összkomfortos saládi házakat. Ezekből a bányászok íár 260-at megvásároltak. Legtöbb ányász családi házat Kazincbarci- án, valamint a diósgyőri szénbányák özeiében felépült lakótelepen vettek A bányásznapra az újabban elké­szült családi házak közül ötvenet vá­sárolnak meg a bányászok a hűség- jutalomképpen kapott összeg felhasz­nálásával. Felsőnyárádon, Rudolftele- pen, Sajókazán kettős ünnep lesz szeptember 7-ike. Ezen a napon ad­ják át ugyanis az új bányász családi ház tulajdonosoknak saját lakóházuk kulcsait. De hisz nem azért tartják őket az üzemben jó lakatosoknak. S külön­ben is már hetedik éve dolgoznak a vasas szakmában. Vége a reggeli időnek. Üjra hozzá­fognak a keretek összeillesztéséhez. Jó nézni, amint kezük alatt össze­illenek a vasszálak s alakot öltenek: négyszöget, háromszöget, — amit a rajz megkíván. — Mind a kettő kiváló lakatos és nagyszerű ember — mondja Kolyi Zoltán a brigád egyik tagja. S amit a fiúk nem mondtak el magukról, ő elmondja. Anti és Miska az ellenforradalom után jöttek az üzembe. Akkor szerel­tek le a katonaságtól. Abban az idő­ben is szorgalmasan dolgoztak, ami­kor a sztrájk volt a »becsület«. 1957 áprilisában elsőnek léptek be a KISZ szervezetbe és segítettek a megala­kításában is. Most mind a ketten KISZ vezetőségi tagok: Anti agit.- propos, Miska sportfelelős, — és ak­tív futballista az üzemi csapatban. A pártszervezet a múlt évben oktató­szemináriumot szervezett, önkéntes­ség alapján ment a jelentkezés, ők jelentkeztek, — s szorgalmasan el is jártak az előadásokra, foglalkozások­ra. A munka és a tanulás mellett társadalmi munkát is végeztek. Mert mindig van valami tennivaló a kisze- seknek. Vasgyűjtés, kirándulás szer­vezése, taggyűlések megrendezése. PÁR HÉTTEL EZELŐTT Tirpák Mihály és Gresák Antal azzal a ké­réssel fordult az üzemi párt-alap- szervezet titkárához. Telepi elvtárs­hoz, hogy vegyék fel őket az MSZMP tagjai sorába. Tagjelölt felvételi ké­relmüket a KISZ-szervezet vezető-; sége írta alá elsőszámú, javaslónak. A szegény falusi kovács és kőműves gyermeke, akik már'1947-ben meg­ismerkedtek a munkásmozgalommal, nem azzal a szándékkal kérték fel­vételüket a. pártba, hogy ezzel előnyhöz jussanak. Egyiknek sem szándéka otthagyni a munkapadot. Egyszerűen azért akarnak a párt tagjai lenni, mert érzik, hogy azon az úton járnak, — s ezen az úton már tizenegif éve, hogy elindultak — amely a kommunista párthoz vezet. Amikor a pártról beszéltünk. Tir­pák elvtárs megjegyezte. — Emlékszel? Mi akkor találkoz­tunk a párttal, amikor a plakát­ragasztásért kapott futballal játszot­tunk és a nagygazdafiúk gúnyosan csúfoltak minket: »kommunista kölyköknek kommunista futball va­ló«, — s mi erre büszkék voltunk. És látni, hogy a tagjelöltségükre is büszkék, amit a Vas- és Fémipari Ktsz. pártszervezete csütörtökön ha­gyott jóvá. • KETTŐ A TIZENEGYBŐL úton maradt. Mindkettő becsületes mun­kásfiatal, akiknek a háta mögött a munkában szerzett becsület áll. Nem tudom mit írtak a tagjelölt felvételi ív azon rovatába, amely azt a kér­dést teszi föl, hogy mióta vesz. részt a munkásmozgalomban. Én 1947-et írtam volna..» r— baráth — Fiatal mérnökök •és technikusok találkozója Kazincbarcikán (Tudósítónktól.) A kazincbarcikai Borsodi Vegyi­kombinát fiatal műszaki vezetői az elmúlt napokban értekezletet tartot­tak. A napirend egyetlen pontja: a fiatal értelmiség szerepe a* termelés­ben, a társadalmi munkában, a poli­tikai életünkben. Vitabevezetőt Sütő László igazgató és Szentmiklósi Imre főmérnök mondott. A bevezetőben párhuzamot vontak a régi — felsza­badulás előtti — értelmiség helyzeté­vel. Töreki Ernő mérnök a passzi­vitás egyik okát abban látja, hogy nem becsülik és nem karolják fel a fiatalok kezdeményezését, így azok elkedvetlenednek. Szénási Tibor töb­bek között kifogásolta, hogy a fiatal műszakiak nem ismerik eléggé a gyár tervét, különböző mutatóit, mely a gyár gazdaságos termelését segíti elő. Nagy Emil a külföldi tanulmányuta- kat javasolta, hogy az ottani tapasz­talatok alapján még gazdaságosabban termeljenek. Felszólalt még Szűcs Fe­renc technikus, aki a munkaverseny és a KISZ-szervezet életével kapcso­latban tette meg észrevételeit, míg Bakk István párttitkár kérte a fiatal műszakiakat, hogy jobban hallassák szavukat, jobban értékeljék saját or­szágunk helyzetét, különösen a hazai ipart. Az ülés végén egy bizottságot választottak, melynek feladata kidol­gozni a fiatal műszakiak továbbkép­zését. Halmágyi Balázs Ígérgetések és a valóság Szomolya, az alsóborsodi községek egyike, már a múltban is nagyköz­ségnek volt nyilvánítva. Ez a nagy­községnek csúfolt barlangvölgy, az egykori »Gömbösfalva««, a tiszavirág életű Gömbös-kormánytól kapta ak­kori nevét. A kormány községfejlesztési ígére­tekkel igyekezett megnyerni magá­nak az elégedetlen parasztságot. Az ígéretek azonban csak a felszabadu­lás után váltak valósággá. Már az első hároméves tervben villanyt, mo­zit, egészségházat kapott a község. Az új bekötőút elkészítése után meg­indult az autóbuszjárat is. Hosszúle­járatú állami kölcsön segítségével több mint százötven barlanglakó család költözött új lakásba. Később a hangoshíradó váltotta fel az árve­rezésre emlékeztető dobszót. Fejlődésünkhöz tartozik a kéttan- termes, nevelői szobákkal ellátott parkettás iskola és a betonjárda. Most már minden szégyenkezés nél­kül vallhatjuk Szomolyát nagyköz- ségnek, ahol megújhodott életünket csörgedezi még a kis Kánya patak is* NAGY JÓZSEF technikus, Szomolya cJhn&v a eirkusztxan A Trolle Rhodin svéd óriás-cirkusz mis­kolci bemutatkozását nagy érdeklődés előzte meg, így az első elő­adásra jegyhez csak a kivételesen szerencsé­sek jutottak. — Nyu­galom és csigavér! — türtőztetik magukat, akiknek csak a későbbi előadások valamelyi­kére van jegyük s még azok sem vesztik el a fejüket, akik most kapkodnak fűhöz-fá- hoz, hogy jegyet sze­rezzenek. Nem így Ámor, aki a nyári idény végnap­jainak nagy hajrájá­ban se nem látott, se nem hallott s csak ak­kor eszmélt fel, ami­kor a sátorváros felé megindult az első em­beráradat. A »Kopogd le a fán« című film előadásáról rohant lélekszakadva, ahová már a meccs után ült be, maradék nyilait ellövöldözni. Egyetlen nyílvesszője maradt tegezében, ami­kor meghallotta, hogy Trolle Rhodinék közel négyezer embert csődí- tettek össze a Béke­téren. — Micsoda zsúfolt program egyetlen na­pon, micsoda lehetősé­gek! és — nyílvessző- keretem kimerült... Ma egy mesterlövést csinálok és holnap degeszre tömött tegez­zel jövök — gondolta és hirtelen bebújt a sátorponyva alatt... Nem látja meg sen­ki, csak az egyik pá­holyból villant rá te- kintete a hétéves Kiss Sanyikénak, és kerek­re tágult, elragadta­tott szemmel nézte a jégrevű csodálatos szép kavargását édes­apja mellől. A nyíl­vessző kiröppent... . ___ — Szép? — hajolt az apa a kisfiához. — Tetszik? — Igen, az a szőke — vágott szemével a kisfiú a csillogó j'g- parketten táncoló szí­nes forgatag felé ... — Melyik? — kér­dezte az elhült papa nevető kíváncsisággal. — Hát az a szőke — mutatta a Sanyi gye­rek a szemével és megütközve nézett az apjára, hogy még kér­dezi. — De nézd csak, most jön be a Jég- királynő — intett az apja és a kisfiú félig felemelkedve az ülés­ről, előre bámult. Sze-1 mei tágra meredtek, arcára az elragadtatás szépsége forrósodott.. ; Már nem nézte többé a platinaszőkét, nem nézett mást, csak a Jégkirálynőt. * Amikor vége lett az előadásnak, megmoz­dult az emberáradat, a kisfiú azzal a hátáig* zott kívánsággal ál i elő, hogy menjenek a Jégkirálynő után. ——-Már hogy mehet* nénk, kisfiam? — ne­vetett az apja —, ami­kor az már vissza is repült Svédországba... — Ügy korcsolyával? — nézett rá hitetlen-1 kedve és elszontyolod­va a gyerek. — Dehogy kor cső* lyávál, fiam! Repülő- géppel. — Hát akkor az semmi! — rikkantott a gyerek örömmel. —■ Akkor a TU—104-el utolérhetjük... — y. —a. Ebben az évben hatalmas vasbe­tonszerkezet nőtt ki a földből Mis­kolc határában, Alsózsolca környé­kén. Gyors ütemben épül hazánk egyik legmodernebb élelmiszeripari létesítménye; — a méreteiben is ha­talmas hűtőházkomplexum. A 25 méter magas vasbetonkereteket — már a Sajóhídról szemlélve is — úgy látjuk, mintha valami épülő erőmű kitöltetlen vázai lennének. Az építkezésen szorgalmas embe­rek dolgoznak. A budapesti 21. sz. Állami Építőipari Vállalat kapott megbízást a 35 millió forintos beru­házás megvalósítására. Mint azt He­gedűs Gyula, az építkezés helyettes vezetője elmondotta — ebben az év­ben 10 millió forint értékű munkát végeznek el. A 60 méter hosszú, 40 méter széles és öt emelet magas hű­tőházat több más létesítmény egészíti ki. Modern műhelyépületet, jéggyá­rat, gépházat és irodaépületet építet­tek, melyeknek kivitelezése ebben az évben kielégítően haladt. Az 550 vagon zsír, gyümölcs, tej­termék és hús befogadására alkal­mas hűtőház építése előreláthatólag még két évig tart. Ez a munka tehát nem kampányfeladat. Gondos mun­kát igényel a nagy épület szerkeze­tének építése. Kizárólag monolitiku­sán, vagyis nem előregyártva épül­nek, hanem az összes szerkezeti ele­mek — lemezek, bordák, oszlopok — egységes, összefüggő testet alkotnak. Az építés során igen sok faanyagot használnak fel, hiszen az épület ele­meinek nagyrészét zsaluzni kell. A hosszadalmas munkára jól fel kel­lett készülni, hogy a vállalat eleget GONDOK, PANASZOK AZ ÉPÜLŐ HÜTÖHAZNAL tegyen feladatának és jobban gondos­kodjon az emberekről. Hogyan élnek az emberek? Az építők szakszervezete Borsod megyei bizottságához több alkalom­mal érkezett bejelentés, hogy az itteni szálláskörülmények nem felel­nek meg az emberi követelmények­nek. Több olyan dolgozó — akik a vállalattól eltávoztak —, szóvátették, hogy vezetőik szépen irányítják a termelést, de róluk kevésbé gondos­kodnak. A bejelentések nyomán a helyszínen szemlét tartottak. Sajnos, az első szoba látogatása után, a lá­tottak azt a benyomást keltették, hogy a szállások állapota, felszerelé­se — a legrosszabb és a legelhanya­goltabb a megyében! A kövezet szennyes, piszkos. A szalmazsákok állapota szinte tűrhe­tetlen. A lepedők és takarók tisztát- lansága példátlan. Egyetlen takarító­nő. 15 szobát, helyiséget tart tisztán, illetve tartana, de erre képtelen. Né­hány szoba olyan nagy, hogy kettő is lehetne belőle. Gyakran megtörténik, hogy az utolsó szoba takarítására már csak akkor kerül sor, amikor megérkeznek munkahelyükről az emberek. A kövezet súrolására, az aluminium mosdótálak tisztántartá­sára nem is gondolhat. Az építésve­zetőség — béralaphiányra hivatkozva nem állíthat be másik takarítót. Hi­hetetlenül hangzik, de a vállalat más munkahelyein — Budapest környé­kén — nincs ilyen akadály. Már pe­dig itt, ahol 10—15 ember él egy szo­bában, sokkal nagyobb tisztaságra, gyakoribb takarításra van szükség. A szálláshely — ‘de az egész kör­nyék — rémítő lénye a tengernyi sok légy. A közeli szervestrágyagyűjtő telep milliónyi számban termeli a fertőző rovarokat. A KÖJÁL figyel­mét — az épülő létesítmény miatt — erre külön felhívjuk. A szobákban — annak ellenére, hogy a szakszervezet korábbi javaslatára hálókat szereltek az ablakokra — nyüzsög a sok légy. — Hiába vigyázunk, egy-egy ajtó­nyitáskor húszasával szöknek be mellettünk — mondják az emberek. A tisztálkodási lehetőség sincs megoldva. A női és férfiszállásokon található mosdótálak nem alkalma­sok ilyen célra. Igaz, egy korábbi fi­gyelmeztetés óta hetenként kapnak fürdőjegyet a dolgozók, de sokan nem veszik igénybe, mivel a Miskolcra való utazás hosszú időt igényel. Ha rövid számvetést készítünk arról, hogy a vállalatnak melyik haszno­sabb: évi 16—20 ezer forintot fürdő­jegyre költeni-e, vagy ugyanebből az összegből egy fürdőhelyiséget létesí­teni — zuhanyozókkal, egy fürdőkád­dal —, mivel nem néhány hónapos, hanem három éves beruházásról van szó! Úgy hisszük, nemcsak gazdasá­gosabb lenne, hanem az emberek éle­tében is számottevő változást hozna a rögtönzött munkahelyi fürdő. En­nek megépítése még most sem késő. Csupán egy kis leleményességre, ru­galmasságra van szükség és nem utolsó sorban annak az elvnek a be­tartására, hogy a vezetőknek állan­dó kötelességük gondoskodni az em­berekről .. * Az érem másik oldala De maguk az ottlakó dolgozók Is több szobát szebbé, barátságosabbá tehetnének — még a jelenlegi felsze­relések, körülmények között is. A munkahelyen igen sok derék, becsü­letes, a tisztaságot szerető munkás dolgozik, akik érthetetlenül eltűrik, hogy egyesek minden hulladékot el­dobáljanak, összefirkálják a falakat, cipőben feküdjenek az ágyra(!) és nem utolsó sorban tartsák rendben ágyukat, környékét és éljenek a le­hetőséggel; cseréljék ki rendszeresen lepedőiket. A helyszíni szemle során azt tapasztaltuk — különösen az öt fiatal szobájában —, akik azt vallot­ták magukról, hogy KISZ-tagok —, hogy el sem tudják képzelni második otthonukat földredobált alma- és paprikacsutka, cigarettavégek, ke­nyérhéjak és egyéb étel maradékok nélkül, őszintén meg kell mondani: az építésvezetőség gondoskodott a szükséges szúnyoghálók felszerelésé­ről, de a sok légy azért van a szo­bában, mert igen sok az ott bűzlő, rothadó élelem, ami odacsalja a fér­geket! Ezért a hanyagságért, gondat­lanságért a dolgozók önmagukat okolhatják. Több helyen láttuk azt is, hogy a rossz, ócska szalmazsákokat — ami­nek javításáról a vállalat vezetősé­gének varrónők beállításával gon­doskodni kellene —- a dolgozók rozs­dás drótokkal »varrják-«, tűzik ősz* szed). Nem gondolnak arra a ve­szélyre, ami ennek következtében egy karcolással érheti őket. Nagyobb gonddal, Felelősséggel Az építőipar szociális ellátottsága az utóbbi évtizedben óriási fejlődé­sen ment keresztül. Az emberek kö­zött még igen sokan vannak olyanok, akik hajlamosak arra, hogy igényte­lenül éljenek, mondván: odahaza másképp van, itt így is jó. Nem lehet ebbe belenyugodni. Azok a munká­sok, akik nemcsak odahaza, hanem munkahelyi szállásukon is szeretik a rendet és tisztaságot, foglalkozzanak sokkal nagyobb felelősséggel azokkal, akik nem törődnek a közösség érde­keivel. A hűtőház építkezésnél pél­dátlanul szép a munkahelyi rend, a munkavédelem hozzáértő emberekre vall, az étterem tiszta, itt lényegesen kevesebb a légy, mint a szobákban!!); Ablakait kis függönyök díszítik, az asztalokat viaszosvászonnal takar­ják. Mindez arra vall, hogy az ezzel foglalkozó emberek ismerik és szere­tik a szépet. Az építésvezetőség, az üzemi bizottság (a vállalat központ­jának, szakszervezeti bizottságának vaksága, a vidéki munkahelyekkel való nemtörődömségének ellenére) és az igényesebb dolgozók, — nagyobb gonddal, felelősséggel szebbé, kényel­mesebbé tehetik a szállásokat, a vi­déki munkások második otthonát. Az építkezés vezetői, Hegedűs és Horváth elvtársak —, akik a segítő szándékú figyelmeztetéseket köszö* nettel fogadták — képesek lesznek a hibák megszüntetésére, mert koráb­ban már több hiányzó felszerelésről gondoskodtak. ígéretük szerint né­hány hét múlva nem lesznek hasonló panaszok az épülő hütőháznál. — Sz — •

Next

/
Thumbnails
Contents