Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

Vasárnap, 193*. szeptember T. ESZAKMAOTASOMKAG 5 <7le aeg.yAk to-LLznéatn kafitárkadúianiat (Tudósítónktól.) FESTŐI KÖRNYEZETBEN. a Bükk-hegység lábánál fekszik a diós­győri strand. Egy világot járt ember pár évvel ezelőtt azt mondotta, hogy sehol nem látott ilyen szépfekvésii strandot, mint a miénk. Itt a levegő és a víz egyaránt üdít, gyógyít, s fő­leg gyógyítana, ha egy pár fokkal melegebb víz várná a fürdőzőket. Egy geológusnak az volt a vélemé­nye, hogy mindössze 60 méter mély­ségben húzódik a melegforrás vize. Ennek a mészkőtömbnek az átfúrása azt hiszem, megérné a befektetett költséget, amit később kamatozva kapnánk vissza a sok reumás és izü- letes beteg gyógyulásával. A tapolcai réten volna elegendő hely a gyógyszállók felépítésére, üdü­lök elhelyezésére, s mivel a diósgyőri vár újjáépített részében a tervek alapján a múzeum fog állandó kiál­lítótermeket berendezni, még a tör­ténelmet kedvelők is szívesen keres­nék fel a környéket. Nem egy diós­győrivel és általában fürdőzövel be­szélgettem, akik azt mondták, hogy társadalmi munkával is hajlandók lennének segíteni ennek a tervnek a valóraváltásában. Ne hagyjuk kiaknázatlanul érté­keinket, legyünk méltóak az ország második városához, amit egyáltalán nem tükröz vissza például a sajópart és környéke. Elhanyagolt utak, gyomrot forgató bűzös levegő riaszt­ja el még a környékéről is a látoga­tókat. Illetékesek ne engedjék meg, hogy a vágóhídon órákon keresztül álljon csontokkal megrakott vagon. Ne rontsuk el a vízisport rajongói­nak kedvét az ilyen intézkedésekkel. A városrendészet figyelmébe ajánla­nám a gyulai és szarvasi Körös-par­tot, ahol szomorúfüzekkel lombalag- utat alkottak, szemet gyönyörködtető módon. Ilyen megoldással a Szinva- partot is lehetne szépíteni. KÉREM AZ ILLETÉKESEKET, ne vegyék rossznéven kontárkodásomat, hiszen ezeket a gondolatokat ben­nem városom iránti szeretet és ra­gaszkodás adta. Szeretném, ha a le­hetőségeket kihasználva szebbé, von­zóbbá tennénk Miskolcot, országunk második városát. Bollobás Józsefné-ooo­Valami nincs rendben! (Tudósítónktól.) Nemrég egy fiatal ember így panaszkodott: — Most jövök a Ta nacshaz-téren levő fodrász-szövetkezetből. Borotváltak és tessék meg­nézni az arcomat, mintha megnyúzlak volna! Mégis csak borzasztó, a pénzt megkérik az embertől s így bánnak el velem. Egy másik ember azért panaszkodik, mert hajvágás után be- 6zeszelték a haját anélkül, hogy ő kérte volna. Csak azt vette észre, hogy már locsolják is a hajára a szeszt. A múlt héten egyik barátommal találkoztam, ránézek és bizony­talanul kérdem tőle. Te vagy az, Vízi komám?! — Ugy-e, nem akarsz megismerni? Hát képzeld el! A tiszai pá­lyaudvaron lévő fodrászüzietben „követték el...” — Hát, barátom, erre nem tudok mást mondani, csak azt. hogy igen ronda. — Az. Pedig kétszer reklamáltam, hogy ez nem jó így. Harmad­szor is visszaültettek a székbe és hogy a háromszori hajvágásnak milyen enedmenye van. itt. látod a fejemen. — Na és mennyit fizettél? —> Hét forint, nyolcvan fillért. — Bizony, azért minőségi munkát is csinálhattak volna. De vajon miért nem csináltak? — Barátom kedvetlenül mondta: — Tőlünk az üzemben megkövetelik a minőségi munkát, tehát ha rólunk van szó. mi is elvárjuk másoktól — borravaló nélkül fs! E dologhoz nincs hozzáfűznivalónk, csak annyi, hogy pénzünkért ne nyúzzanak, hanem borotváljanak, s ne nyírjanak, hanem ízlésesen v&gják le hajunkat. (takács) ooo­Megjelent a Borsodi Szemle ....Köszönet a gyógyításért É2ú tön mondok hálás köszönetét, úgy gondolom, nemcsak a magam, hanem betegtársaim nevében is dr. Szabó József SZTK orr, fül, gége fő­orvos úrnak azért a fáradhatatlan munkájáért, amit a betegek érdeké­ben végez. Köszönet illeti Eszter és Emmike nővéreket is, akik oly türel­mesen bánnák a betegekkel és gyors munkájukkal elősegítik, hogy nem kell órákhosszat várni egy-egy keze­lésnél; Kívánjuk mindhármuknak, hogy még számos éven át jó egész­ségben végezzék munkájukat, s mi­nél több betegnek adják vissza egész­ségét. Herczeg Erzsébet Miskolc;-ooo­A hűségjutalomból hatmillió forintot takarékba helyeznek a borsodi bányászok A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeiben — az idei bányásznapon — harmincmillió forint hűségjutal­mat osztanak szét a dolgozók között. A szuhavölgyi bányákban például több mint 1900-an kapnak hűség- pénzt, közülük sokén 5—6 ezer fo­rintot. A hűségjutalomból számos bá­nyászcsalád — az ünnepi vásárokon — szerzi be téli szükségletét, mások viszont takarékba helyezik el a pénz egyrészét. A Borsodi Szénbányászati Tröszt területén az eddig beérkezett jelentések szerint a kifizetésre kerü­lő hüségpénzből a dolgozók hatmil­lió forintot helyeznek takarékbetétbe. A mai napon megjelent a Borsodi Szemle II. évfolyamának első száma. A Borsodi Szemle a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat. Borsod me­gyei tanács és Miskolc város taná­csának népszerű, tudományos, iro­dalmi és művészeti folyóirata, amely mintegy 7 ív (112 oldal) terjedelem­ben ismerteti megyénk és Miskolc város gazdasági, irodalmi és kulturá­lis életével kapcsolatos aktuális tu­dományos kérdéseket. A folyóirat gazdag fénykép- és rajzillusztrációk­kal jelenik meg. Ifj. Dümmerling Ödön »Diósgyőr vára«, Zádor Tibor »Miskolci május elsejék«, Szak vári Jenő »A borsodi bányavidék vízellátása«, Kostyál László »A lezajlott gyermekbénulási járvány Borsodban«, Thalv Tibor »A közös gazdálkodás formái a ma­gyar mezőgazdaság történetében«, Kalicz Nándor »Bronzkori díszedé­nyek a Herman Ottó Múzeumban«, Peja Győző »A jégkorszakból átörök­lött felszínformák Svédországtól a borsodi tájakig«, ifj. Horváth Béla Az újjáépülő Miskolci Nemzeti Szín­ház«, Novák István »A jog szerepe a családvédelemben«, Bodgál Ferenc A summásélet hiteles krónikája«, Virágh Pál »Az új bányászlakások Borsodban«, Marjalaki Kiss Lajos Egy borsodi vashámor 1399-ben«, Nagy Zolién »Megjegyzések a mis­kolci építészeti kiállításról«. Ibos Iván »Gondolatok a III. miskolci müvészfénykép kiállításon«. Frisnyák Sándor »Földrajzi ismeretterjesztés Miskolcon« és Vásárhelyi István »El­gondolások vidéki állatkertek létesí­téséhez« címmel írt cikket. A Borsodi Szemle »Széphalom« c. irodalmi rovatában Kuzmányi Gusz­táv »Rőzsenyaláb«, Borsodi Gyula »Délután«, »Fizetéskor«. »Gyümölcs«, »Apám mégegyszer visszanéz«, Szege­di László »Vasárnap délután«, Lakar- dy Éva »Emlékezés Juhász Gyulára«, --------o-------­A bányásznapi versenyben teljesen gépesítették a munkahelyi széntermelést a sajószentpéteri ll-es aknán A Borsodi Szénbányászati Tröszt sajószentpéteri Il-es aknájában pró­bálják ki azokat a jövesztőgépeket és fej’ési módokat, mellyel a többi üzem vékonytelepi frontfejtésében is gépe­síteni akarják a termelést. A sajó- szentpéteri Il-es aknából kikerülő szén csaknem 90 százalékát már gép­pel termelik. Egyedül az elővájásban dolgoznak még kézi erővel. A két- szárnyú/ két Gornyak kombájnnal művelt frontfejtés mellett a bányász­napi versenyben egy hosszúszámyú, 120 méteres front homlokot alakítot­tak ki. Ezen egy kombájnnal terme­lik a szenet. A kísérlet célja az volt, hogy kipróbálják, hogyan lehetne a gépek átvontatáisa miatti időkiesést csökkenteni, valamint olcsóbb szenet termelni; Az új kísérlet bevált, s a bányász­napi versenyben bebizonyosodott, hogy a hosszúszárnyú frontfejtés ' a kétszárnyúaknál gazdaságosabb. Az egy Gornyak kombájnnal művelt fronton mintegy 18 százalékkal csök­kentették a termelési költséget. Az ugyancsak gépesített kétszárnyú fronttal szemben fél tonnával maga­sabb teljesítményt értek el. A tapasz­talatok alapján a Borsodi Szénbányá­szati Trösztnél még három üzemben kezdik ?r»eg a vékonytelepek gépi művelésre való előkészítését. H. Kovács Mihály »Juhasz Gyulával a Maros-parton«, Lázár István »Sző­lőkapás«, »Egy levelezőlapnyi élet«, Császár Klára »Riadt madárka«, Fü­zes László »Mint az acél«, Gulács Magda »Koratavasz«, Bodgál Ferenc »Emléksorok Lehotay Ferenc fejfá­jára«, Forgács Károly »Egy nyári nap Tapolcán«, Tarbay Ede »Tábori pihenő«, »Akár a darvak« és Simándi Pál »A szárnyas Idő nyomában« című szépirodalmi alkotásait talál­juk. A Borsodi Szemle megyénk tóin» den művelődni vágyó dolgozójának és ifjúságának kedvelt olvasmánya lesz? Az iskolák, művelődési házak, üze­mek és intézmények számára közvet­len ismereteket nyújt a tudományos és kulturális élet eseményeiről. A Borsodi Szemle évi előfizetési ára 36 forint, amelyet a 171.384—306* számú egyszámlánkra lehet befi­zetni. Egyenkénti ára 6.— Ft. Meg­rendelhető a TIT megyei szervezeté­nél, Miskolc, Széchenyi utca 16. szj alatt. Kapható az újságárusoknál. _ i / Megje’ent a Borsodi Fö'drajzi Évkönyv Szombaton jelent meg a TIT föld­rajz-geológiai szakosztályának, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályá­nak és a Magyar Földrajzi Társaság miskolci osztályának kiadásában a Borsodi Földrajzi Évkönyv. Az Év­könyv célja a megye természeti szép­ségeinek, földrajzi érdekességeinek és gazdasági életének bemutatása, to­vábbá a magyar földrajztudomány helyi hagyományainak ismertetése. A Borsodi Földrajzi Évkönyv több cikket és kisebb tanulmányt tartal­maz. Dr. Kádár László »Beköszöntő­je« után dr. Peja Győző »A változa­tos és gazdag Zempléni-hegység«, Ju­hász András »A borsodi szénmeden­ce«, Borbély Sándor »Tapolcafürdő Tavas-barlangja«, »Miskolc vízellátá­sa«, Frisnyák Sándor »A Bükkfenn- sík kialakulása és mai felszíne«, Kuchta Gyula »Bükki zsombolyok és víznyelőbarlangok«. Marjalaki Ki$s Lajos »Miskolc ipara«, dr. Kiséry László »A Bodrogköz és települései­nek kialakulása«, Csepregi János »A Hernádvölgy mezőgazdasága«, Os­wald György »A perkupái gipsz«, H. Szabó Béla »Benkő Sámuel, Miskolc első földrajzírója«, Szabó Gyula »Mis­kolc éghajlata«, és Kovács Mihály »Borsod megye az adatok és számok tükrében« című írását találja az ol­vasó. A Borsodi Földrajzi Évkönyv- cikkei népszerűek, közértbetőek és a tanulmányokat szép fényképek, raj­zok és térképvázlatok teszik szemlé­letessé. Az évkönyv elsősorban a földrajzot kedvelő nagyközönség ré­szére készült, de nagy haszonnal for­gathatják a földrajzot tanító pedagó­gusok, szaktanárok, barlangkutatók, középiskolai diákok, egyetemi hall­gatók és a borsodi tájat járó turisták. A Borsodi Földrajzi Évkönyv kap­ható a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat titkárságán. A PRECÍZ balesete LELTÁR ELŐTT A HIÁNYT tRZO RAKTÁROS inm? * Aranyos néni kém! Nincs véletlenül néhány régi vétiapjaí T) érék, embernek képzeltem a hire után: öles váltakkal, jege- nyeszál alaknak, kemény parancsoló arcvonással, büszke fejtartással, s döngő léptekkel, ahogy majd jön be as irodába. Ilyennek festettem le magam előtt Hegedűs Ferencet, amíg vártam, rá. Mert olyan embert, aki már 1947-ben — 17 éves korában — nemcsak tagja a kommunista párt­nak. de vezetőségi tagja is, s majd később komoly katonai funkciót lölt be, csak ilyennek lehet elképzelni. S 1956 november 7-én fegyvert fogott. Az elsők között jelentkezett a kar­hatalomba, — megvédeni azt a rend­szert, amelyben emberré nevelték. A nevével 1957 nyarán találkoztam először. Megvallom őszintén, akkor irigykedtem rá. Ugyanis ő lett a magyar ifjúság egyik képviselője a Moszkvában megrendezett világifjú­sági találkozón. Ezt a kitüntetést teljesen megérdemelten kapta. Aztán eljött a két óra — letelt a a »sikla«. A bányából egyenesen az irodába jött. Hát, — csalódtam. De csak a kül­sejében. Véletlenül sem derék, öles vállú, döngő léptű és parancsoló arcú ember. Vékony, alacsony, szőke és halkléptű. S mindezt különösen gye­rekessé teszi az örökös mosolya, amely kissé húzott szája köré ül. Nézem, és keresem benne azt az embert, aki a bükki hegyeket járta 1956 november, decemberében: Fe* Báioc wnfoc hérkőlápát, Hutát, Stadion körötti sziklákat, hogy a már szétszórt, de még mindig fegyverrel rendelkező ellenforradalmi csoportokat felfedje, s lefegyverezze. Egyedül a szeme mondja azt a határozottságot, szi­lárdságot, — amelyet a tettei. — Miért éppen rólam akar írni? — mosolyog, amikor mondom, hogy mi- végett jöttem. — Akár tiz kiválóbbat is tudok itt Márta-bányán. Végül mégis csak beleegyezik. 1930-ban született Diósgyőrött. Há­rom testvérével nevelte szegény kő­műves édesapja. Negyvenhét áprili­sában jött ide Mártabányába dol­gozni, — május elsején már tagja volt az MKP-nak. — Az öregebb, tapasztaltabb mun­kásmozgalmi bányászok tanítottak bennünket, fiatalokat, — emlékezik vissza, r- Kellett a tanítás. Akkor még a nevem sem tudtam olvasha­tóan leírni. S a politikából különö­sen keveset ismertem. Idővel mindent .'megtanult, 1 nemcsak szépen írni. és álta­lános müveit emberhez méltóan élni. de politizálni is. Több hónapos pártiskolák sora következett. Ma a mártabányai pártalapszervezetben nemcsak azért tisztelik Hegedűs elv­társat, mert 6 a titkár, — de mert az egyik legképzettebb marxista. De amíg eljutott idáig, az a tizenegy év igen mozgalmas volt. Mint fiatal bá­nyász gyerek tagja lett a miskolci MRSZ-nek. Vitorlázni tanult. 1949- ben önként jelentkezett a párt fel­hívására katonai tiszti iskolára. Az ellenforradalom után szerelt le. S közvetlenül jelentkezett a karhata­lomba. Amikor innen leszerelt, visz- szajött a bányába dolgozni.-r- Tudom, azt akarja kérdezni az elvtárs, megijedtem-e vagy rosszul esett-e, hogy fizikai munkát kell újra végezni. Nem. Higyje el nem esett rosszul. S különben sincs pa­naszra okom, havi háromezret kere­sek. Ebből bőven jut kenyérre a csa­ládomnak. Igaz is, — majd elfelejtettem: He­gedűs elvtárs 1951-ben megnősült. S most két szép gyermek apja. A fele­sége pedig élettársa is, elvtársa is. Vele egyidős a párttagsága. S amíg a beszélgetés tart. a párt­irodában állandó a »forgalom«. Fia­tal kiszistát fogad, aki festékkel és ecsettel jön, — jelszavakat kér a transzparensekre. Utána egy idősebb kommunista kopogtat. Megbeszélés végett jött, == de most ezt el kell halasztani. Majd fiatal bányász lépi be lámpával kezében. X r- Már megint baj van, Zoli. Jólv meggondoltad mit teszel? — kor-X holja csendesen. De közben moso-J lyog. — Meg. Senkinek semmi közel hozzá. A munkám elvégzem, hisz\ ebből élek. — Nincs igazad. — Ne avatkozzatok a magánéle-1 lembe. X — Ez már nem magánélet. Egyéb-t ként majd beszélgetünk erről, minti jóbarátok. X Kezet fog velünk is és távozik. Az-» tán mondja el Hegedűs elvtárs, hogy» K. Zoltán az utóbbi időben elrom-» lőtt. Rossz a családi élete. Féltékeny* — azzá teszi az ital. Valamikor♦ KISZ-vezetöségi tag volt, s az egyik» legjobban dolgozó fiatal. Aztán inni» kezdett s most nem tud megállni a* lejtőn. Emiatt már súlyos párt-bün-g tetést is kapott, ez sem használ, f — Nem mondunk le Zoliról, —X mondja Hegedűs elvtárs. — Az a leg-X nagyobb baj, hogy nem egy K. Zol-X tán van üzemünkben. Mindegyikük-X kel foglalkozni kell. * TJjabb elvtársak jönnek, a bá-g ^ nyásznap megbeszélésére. Ezt* már nem lehet elhalasztani s át kellt engedni Hegedűs elvtársat a meg-X beszélőknek. S elég is ennyit tudnit életéről, munkájáról. Egy ifjú kom-t munistáról. ♦ BARÁTH LAJOS* UtmiMIIHHMlllHIIIMlMMUI» HATÁROZOTT JELLEM A határozottságénak k&szönhetL hogy íjét. Elhatározta, hogy megfúrja az ei5& (Longauer Imre rajza!) A lottó eheti nyeroexámai A lottó 36. heti nyerőszámainak sorsolását és az augusztusi tárgy« nyeremény húzást ezúttal is Budapcő* ten tartották meg. A kisorsolt nyerőszámok a kővei» kezök: 10, 38. 51. 67. 89.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents