Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
» FEHÉR IMRE A szerény főmérnök Azt hihetné az ember, hogy iskolás fiúval beszélget, ha nem tudná róla, hogy már végzett, komoly, vezető beosztású, közmegbecsülésnek örvendő bányamérnök. Balogh Béla, az alberttelepi bányaüzem I-es aknájának főmérnöke lenszőke hajú, magas, vékonyarcú, nyílttekintetű fiatalember. Bárkit megkérdezünk — ismerősei közül —, egyöntetű a vélemény: igen szorgalmas, lelkiismeretes mérnök. S ha őt kéri az újságíró, hogy beszéljen magáról, pár szóval elhadarja önéletrajzának egy bekezdését és máris a bányáról beszél, az ő szeretett bányájáról és bányászairól. Valahogy így: — 27 éves vagyok, nős, két éve végeztem, januártól dolgozom itt az I-es aknán... Bizony, elég rossz állapotban vettem át az aknát. Vízzel, nagy nyomással kellett küzködnünk a IV-es ereszkében. Nem volt megfelelő zsompunk, s percenként 3 köbméter vizet kellett kiemelnünk az ereszkéből. Az emberek sokszor derékig érő vízből mentették a gépeket. Nagyon megdolgoztak, de most már végre rendben vagyunk. A tervet is sikerült teljesíteni. Szóval, minden elismerés megilleti a IV-es ereszkei írontbrigádokat. No meg a szerelőfegt-,v.p. — ... __És az alberttelepi I-es akna fő« lémökét. IGAZI BÁNYÁSZFl UK ! SZL’CS ANAAL Távolról, de mégis annyira közel, hogy megreszketteti az embert. robbanás hallak. Kezünkben kialszik a karbidlámpa. Tudja az ördög, ki hogy van vele, de én nem szeretek sötétben maradni még egy szobában sem, nemhogy egy számomra ismeretlen bányában. Pedig itt nem is egyedül vagyok, jobbról is. balról is, a front egész hosszában emberek dolgoznak. K. Kovács István alberttelepi KlSZ-brigádjá- nak tagjai. Gyufa ser- cen, fellobban az egyik lámpa fénye, aztán sorra valamennyi itt is. ott is, apró jános- bogarak. bevilágítják az ácsolatúkat, az ifjú bányászok homályba- vessző arcát. Meglódul a csend is, tompa zúgással indul a kaparószalag, nagyot csendül tekinőjében az imént rázúdított lapát szén. — No végre! Már azt hittük, a szállítók megkezdték a bányásznapi ünnepséget, azért nem küldenek üreset. — vág egyet szemével Demjén István aknász. — Régen állnak, cimbora? — kérdez közbe Nagy Albert elvtárs, a bányaüzem igazgatója. — Hát, már éppen elég régen a-.» — Azért meglesz a mai nap is! — No. amiatt nem nyugtalankodunk. Tegnap másfél óra alatt küldtük fel a »tervünket-«. Ma is meg kell lenni a 120 százaléknak.-.* Válogatott fiúk ám a brigád tagjai! Csak szorítanak egyet a nadrágszajján. aztán hajrá! Megy itt minden, mint a karikacsapás! ;; 3 — A héten kétszer is megviccelték a szállítást a fiúk, — fordul hozzám a brigád egyetlen idősebb (nem öreg, mert megsértődne) tagja, a lőmester. — Egyik alkalommal 243 csillével, másik alkalommal pedig 250 csillével adtak ki egy műszakról. Nem is csoda hát, hogy Alberttelepen ők nyerték a frontbrigádok versenyét, amát a bányásznap tiszteletére rendeztek. Nagyszerű fiatalok, akik már jól összeszoktak, egy szem- villanásból értik egymás gondolatát, gyors- kezűek. keményköté- sűek. igazi bányászfiúk ;. s — S az elmélkedést újabb robbantás robaja szakítja meg. A KISZ- brígád »lelőtte« a front második »utcáját« is. Sztechnő Ernő királdi lakatos többszörös újító, a VIII. bányásznap tiszteletér® saját konsrukciójú réselőgépet szerkesztett, Teljesítették bányásznapi vállalásukat ÉDÍtők a bányászokért Megyénk bányatelepein gombamódra sokasodnak az új bányászházak. Képünk az ormosi új bányászlakételepet ábrázolja. Csökkentették az önköltséget A Borsodi Szénbányászati Tröszt szuhavölgyi üzemében több mint 300 szénfalnál és mintegy 200 elővájáson dolgozó bányász tett ígéretet július elsején, hogy a bányásznapi versenyben olcsóbb szenet termel és meggyorsítja az új munkahelyek előkészítését. Pénteken már feliratok, plakátok hirdették: a szuhavölgyi bányaüzem dolgozói eleget tettek vállalt kötelezettségüknek. A szénfalnál dolgozó bányászok tonnánkint 3 Ft-tal csökkentették a szén önköltségét. A bányásznapi versenyben annyi bányafát takarítottak meg, hogy októberben 20 napig megtakarított bányafával ácsolhatnak; A Bonsodi Szénbányászati Tröszt bányászai a jól végzett munka tudatával ünnepük a 8-ik bányásznapot. A két hónapja tartó versenyben a tröszt mintegy 170.000 forintos megtakarítást ért el — elsősorban bányaiéban. A mennyiségi tervét pedig úgy teljesítette, hogy mintegy 25—30 kalóriával magasabb fűtőértékű szenet termelt. A bányásznapi verseny jelentősen segítette az egyes üzemek sajátos feladatainak megoldását is. Az ede- lényi I-es aknában, új fejtési móddal, a termelékenységet mintegy 30 százalékkal fokozták. Ezzel az edelé- nyi I-es akna a tröszt legjobb aknájává küzdötte fel magát. Valamennyi bányában megvalósították a munkahelyeket friss levegővel ellátó ventilátorok, valamint a szállítógépek automatizálását. Ezzel mintegy 180 gépkezelőt tudtak szenelőmunkára állítani. A bányásznapi versenyben az ormosi szénbányáknál dolgozó Gyurkó István, az üzem kiváló dolgozója, Kossuth-díjas vájár, 8 fiatal bányász- szál ismertette meg az elővájás nehéz, sok váratlan feladat megoldását kívánó munkáját. Mind a nyolc fiatal bányász már önálló munkahelyen dolgozik. PAEASZNYA ÖRÖME Alig ezer lakosú kis község Borsod megyében, a Bükk északi nyúlványainak völgyében Parasznya. Lakói a felszabadulás előtt még főként a földművelésből éltek. A bányaüzemek fejlődésével az utóbbi években a férfilakosság azonban már csakúgy terveztem, hogy valami kimagasló termelési eredményről írok, valami nagy munkagyőzelemről. A kurityáni bányaüzem vezetői azonban lebeszéltek erről. Nem mintha az ő bányájukban nem lenne munka- győzelem. De itt egy nyugdíjba menő öreg vájár, akinek az egész élete, bányászmultja tolira kívánkozik. így kerültem Tóth János I. kurityáni bányászhoz. Amikor a szikár, kissé hajlott hátú, őszülő hajú öreg megtudta, hogy mi járatban vagyok, eleinte szégyenkezett. Miért éppen őt akarom »kiírni« az újságba! Később nekibátorodott. Vissza-visszanézve, mát és tegnapot egybevetve beszélni kezdett, öregesen, meg-megállva, nagyokat szusz- szantva beszélt. A fiatalságról Megtömte pipáját, s így kezdte: — Elszálltak az évek. Megöregedtem. Hej, ha most lehetnék fiatal!... Mert az én fiatalságom ugyancsak keserves volt. Nyolcán voltunk testvérek. Apám napszámos keresetéből éldegéltünk. Pitvarban laktunk, olyanban, aminek minden oldala oszlopokkal volt megtámasztva. Odabent annyi volt a diko és az ágy, hogy meg se lehetett mozdulni. A mai fiatalok ___! Fürdőszobás lakásb an laknak. Uj kőházakban. Mi pen- delyben jártunk, hármunknak volt egy bakancsa, meg egy lajbija. Kis Unokáimnak annyi a cipője, hogy „Ha kellették, csak szóljanak!“ számát se tudják. Az egyik tíz éves, oszt már kerékpárja van! — Tizenkilenc éves koromtól családfenntartó vagyok. Apám hamar itthagyta a világot. Mint legidősebb fiú, én neveltem fel hét testvéremet. Nem volt könnyű ... Látástól vaku- lásig dolgoztam. S ahogy nőttek a kisebb testvéreim, azok is sorban munkába álltak. Iskolába egyikünk sem járt. Tanulás helyett a tehenekre vigyáztunk. De nekünk nem jutott tej, csak a gazdának. Tejet csak kapáláskor kaptunk. Egész napi bérünk volt — egy liter tej. A munkáról — No és a bányászmunka! Úgy higgye el nekem, elvtárs, az sem volt »leányálom«. Mi csak olyan félbányászok voltunk. Mert 1924-től 1937-ig április elsején elküldték, s csak október elsejével vettek vissza (már akit visszavettek). Nyáron nem kellett a bányász. Egyszerűen elcsaptak bennünket. Pedig de kellett a pénz! Télen sem dolgozhattuk végig az egész hetet, nem úgy, mint most, hogy valósággal könyörögnek a bányásznak, hogy dolgozzon. A hat napból esetleg hármat doboztunk. Már akkor is elégedettek lehettünk. Időközben megnősültem, megnőtt a kiadás. A gyerekeknek enni kellett, de — miből?! Hogy megélhessek családommal, a bánya mellett kubikolni, fát vágni, aratni jártam. Asszonyostól, gyerekestől. Őrültünk, ha árpa- kenyérrel s görhével jóllakhattunk. Unokáim meg — mindig rájuk hivatkozik az öreg — fehér kenyeret majszolnak, hófehéret.;; Túrtam a szenet a tőkésnek. Nem volt olyan bányamunka, amit el ne végeztem volna. És az az örökös rettegés! ... Mert nem volt ám nyugodt az ember élete. A csendőrök állandóan a nyakunkon voltak, a kakastollasok kihallgatása egymást érte, s akinek nem tetszett az ábrázata, vagy szólni mert egy szót, könnyen csattant a pofon. Hiába tiltakoztunk. Akkor a jogainkért harcolni kellett, nem úgy mint most. Sztrájkjaink azonban nem vezettek eredményre, mi maradtunk alul, a szerencsétlenek. A máról Tóth bácsi beszélt. Mindenről, ami eszébe jött. Még a pipáját is elfelejtette szívni, pedig ez nagy szó! Mert több mint negyven éve szívja a csutorát. — így bizony, elvtárs — folytatja az öreg —. Most már pipázhatok, mert van dohányra pénzem. A múltban még erre se nagyon futotta. Most nem kizárólag bányászattal foglalkozik. A felszabadulás óta a községbe bevezették a villanyt, több mint száz bányász családi házzal új lakótelep épült a régi falu mellett, járdát építettek és filmszínházat is nyitottak. ♦ A bányásznap előtt újabb létesít- tmenyeket adtak át. Szerdán nyitotta tmeg kapuit az új iskola, ahol több tmint 200 bányó^zgyermek végzi álta- tiános iskolai tanulmányait. Ugyanaz- *nap adták át a község lakóinak régi | kívánságát teljesítve, a több mint ♦ negyedmillió forinttal létesített^ új ♦ törpe-vízmüvet is, mely 8 közkúton ♦ kereszt iil látja el egészséges ivóvízzel \a fejlődő bányászközség lakóit. ♦ : A fúrógép jó cimbora még féldecire is előkerül. Más világ van most. A felszabadulás óta én is ember lettem. Három-négyezer forint körül kerestem havonta az elmúlt években. Munkám után megbecsültek. Kommunista lettem, még negyvenötben. Feleségem, az agyontöpörödött bányászasszony, népnevelő lett. Gyerekeim? Aranycsillagot viselnek. Az egyik százados, a másik főhadnagy, a harmadik hadnagy. A néphadsereg tisztjei. Szép új lakásba költöztem. így bizony, elvtárs, nagyot fordult az életem. Soh’sem hittem volna. De kár, hogy megöreged- * lem! No de sebaj. A múlt hónap | huszonhatodikétól nyugdíjba men-« tem. Tudja, mennyit kapok? 1800 fo- * rintot. Dehát nem tudok én nyűgöd- * ni. Meg is mondtam a bányairodán, | ha szükség lesz segítségemre, csak | szóljanak, amíg felbírom emelni a % csákányt, rám mindig számíthatnak, % mert hát így kívánja a bányászbe- « csület. Hiába vagyok nyugdíjas, azért * el-elnézek a bányába. Nem is érez- > ném jól magam mindig a föld felett. < Megszoktam odalent. Ezévben még hűségpénzt is kapok, ötezerhatszáz forintot. Lesz mit elkölteni az asz- szonynak. ? Ennyit mondott Tóth János I. bácsi. Nem is vettem el belőle, nem is tettem hozzá. Amit elmondott, a? ? így jó, így értékes. Ettől szebben, ‘ Bányaüzemeinkben egyre több a hány». meggyőzőbben nem lehet beszélni. *fep- Nem túlozünk’ ha azt mondJuk> iefJhasznosabb: a fúrógép! Valamennyi ft-* FODOR LÁSZLÓ $nyász jó segítőtársa a kis • j T| nnep van. A föld mélyének bátor hacosait, a bá- : ^ nyászokat ünnepli az ország népe; azokat az em• bereket, akik a föld mélyében vívják harcukat, akik a : karbidlámpák fényénél, gyakran térdigérő vízben, gu- : micsizmában, görnyedt háttal dolgoznak, hogy elszedjék l a hegy gyomrának kincsét, a világosságot, a meleget, az • életet jelentő aranyat — a szenet. Azokat az embereket • ünnepeljük, akik nap-nap után leszállnak a tárnák : mélyébe, birkóznak a mélységgel, hogy két kezük mun- ; kaja nyomán megteljenek a kötélpályán szaladó csillék, : az örökké éhes vagonok, az erőművek hatalmas gyomra. Azokat az embereket ünnepeljük, akik azért fáradoz- • nak, hogy mindannyiunk szobájában meleg legyen, : megfőjön az étel, a villanyfény legyőzze a homályt. Azo- : kát az embereket ünnepeljük, akik a munkák közül a \ legnehezebbet, az igazi férfimunkát — a bányászmun- i kát végzik. A bányászokat, a széncsaták hőseit, a vájá- • rolcat, a mérnököket, a csilléseket ünnepeljük. Ünnep van — bányászünnep. A szén-, vas- és olaj- : bányászokat ünnepeljük. Teljen meg e napon a pohár, s • fenékig ürítsük — a bányászokra!
