Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-05 / 209. szám

2 BSZAKMAGTARORSZÄO Péntek, 1958. szeptember 5. Heves megyei küldöttek részvételével községíejlesztési ónkétól tartottak Miskolcon A HAZAFIAS NÉPFRONT Borsod megyei bizottsága tapasztalatcserével egybekötött községfejlesztési ankétot rendezett. Miskolcon. A megbeszélé­sen a helyi népfront-bizottságok és a tanácsok képviselőin kívül reszt­vettek a Heves megyei járások kül­döttei is. hogy közös összefogással, hasznos tanácsokkal s kezdeménye­zésekkel segítsék egymást, a község- • fejlesztési tervek megvalósításában. „Hegyi Imre. országgyűlési .. képvi­selő, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának alelnöke vita­indító előadásában elmondotta: A Hazafias Népfront megyei bi­zottságai a tanácsokkal jól együtt­működve ma már egyik fontos fel- . adatuknak tekintik a lakosság moz­gósítását a községfejlesztési tervek mielőbbi megvalósítására. Borsod megyében a községfejlesztési alap idei bevételi terve- csaknem ötven­millió forint. Ebből 44 millió forin­tot használnak fel. a többit pedig jövő évre tartalékolják. A KÖZSÉGFEJLESZTÉSI TER­VEK megvalósításának állandó figye­lemmel kísérése jelentős népfront- beli feladat. Sajnos e téren nem di­csekedhetünk eredményes munkával. Feladatunk, hogy a tanács illetékes bizottságával együttműködve, a népi ellenőrzés elvei alapján szer­vezzük meg a községíejlesztési terv végrehajtásának ellenőrzését. A megszavazott összegek hovafordítá- sát a tömeg mindig figyelemmel kí­séri. A társadalmi munka is úgy lesz .sikeres, ha látják az ellenőrzést és látták a befizetett összeg eredmé­nyét is. A jövő évi községíejlesztési terveket már a távlati tervek figye­lembevételével kell elkészíteni. így lehetőség van arra, hogy egy vidék közös problémáját, mint tájegységi problémát közösen oldjuk meg. A BESZÁMOLÓT ÉLÉNK VITA KÖVETTE. Németh Imre. a Borsod megyei tanács elnökhelyettese el­mondotta, hogy a kazincbarcikai ta­nács a népfront-bizottság segítségé­vel 32 kisgyűlésen vitatta rneg a la­kossággal az idei városfejlesztési ter­vet. A népfront tagjai lakóbizottsá­gokat szerveztek, amelyek mozgósít­ják a dolgozókat egy-egy feladat el­végzésére. Tóth Mihály Kács községi vb. elnök arról szólt, hogy a község tízéves távlati fejlesztési térvében hat. és fél kilométer belső villany- hálózat építését határozták el. Ehhez a lakosság családonként 400 forinttal járul. A dolgozók anyagi és tár­sadalmi segítségével, valamint a községíejlesztési' alap felhasználásá­val a villanyvezetéket már három és félkilométer hosszú szakaszon meg­építették. Győrbíró Ferenc, a gyön­gyös5 járási népfront-bizottság tit­kára ismertette, hogy járásában a községek szépítésére és csinosítására kereken egymillió forint értékű tár­sadalmi munkát ajánlottak fel a dol­gozók. Javasolta, hogy az 1959. évi községiéi lesztési terveket az őszi hó­napokban készítsék el. Varga Sán­dor, a Borsod megyei tanács terv­osztályának helyettes vezetője az irányító munka megjavítását hang­súlyozta. Bejelentette, jövőre mű­szaki dolgozók segítik majd a köz­ségfejlesztési feladatok megoldását a megye járásaiban. SZÁMOS HOZZÁSZÓLÁS UTÁN a tapasztalatcserével egybekötött ta­nácskozás a délutáni órákban feje­ződött be. . SZERZŐK - MŰVEIKRŐL ...életművemet adom az olvasó kezébe Várnai Zseni: így égtem, énekeltem »így égtem, énekeltem, daloltam önfeledten, s egészen elfeledtem, hogy nem szerelmi líra, amit írtam. és sírtam, egész világgal vívtam, de hát így volt felőlem a csillagokba írva.« Ebben a verseskönyvemben élet­művemet adom az olvasó kezébe. Ez a mű 1911-ben kezdődött, amikor első versemnek ezt a címet adtam: Anyaság. 1912-ben már ezt a vers­eimet is leírtam: Katonafiamnak! É versgyűjteményem 195&-ban zárul. Közben világháborúk dúltak, forra­dalmak zúgtak, élet-halál harcát vívta a dolgozó nép kenyérért, em­beri jogokért, békéért, szabadságért. E versek tanúbizonysága szerint mint költő és mint ember mindebből kivettem a részemet. A világháborúk alatt háborúellenes, forradalmi ver­seket írtam és az anyai szerelmet, féltést, siratást énekeltem, minden anyák nevében. E versgyűjtemény végén egy eddig még meg nem jelent hosszabbléleg- zetű költeménnyel találkozik az ol­vasó. Címe: Varga Eszter föltáma.- dása. Ebben a versemben írom meg az 1944-es év szörnyű megpróbálta­tásait és a felszabadulás új életet je­lentő első napjait. Hadd idézzem itt e költemény zárósorait: »Mi célja lenne most már életednek, ha nem a dal, hogy némák helyett zengjed, porló szívek szavát lángolja ajkad, s a győzedelmes békét énekeljed!« Mindig érezni az öszfünző erői A-Táncsics telep magaslatáról, különösen a modern lakóhá­zak erkélyéről valószínűtlen kicsi­nek, alacsonynak tűnnek az új telep barakházai. Mintegy szimbolizálnak, mint annyi minden Ózdon. a gyár­városban, ahol, az épülő új diadal­maskodik a megkopott öregedő múl­ton. Vidámszemű, okos arcú leányka igazít útba. Játszi szél röppenti dús haját, fürge lábai mutatják az irányt. — Erre tessék, itt lakik Tibi bácsi. Befordulunk az udvarra. A nem­rég épült házak között barátságtala­nul, kopáran hat. Nem jut még idő a virágágyakra. Csak az erkélye­ken és ablakokban illatozó petúniák, mályvák engednek következtetni a jövő dúsillatú gruppjaira. Tibi bácsi, Benyó Tibor, az Ózdi Kohászati Üzemek alig harminc éves mérnöke, már vár ránk. Termetre magasnak, természetre , csendesnek mondhatnám, de ez csupán az első benyomás, amely egy-két félóra el­teltével megváltozhat. 1941-től dolgozik a gyárban. Ti­zennégy éves gyermekként lép — családjában immár harmadik gene­rációként — a munkásosztály nagy családjába. Vegyük sorra az éveket? Nem érdemes. A gyárba kerülés utá­ni években sorsa mit sem különbö­zött a többi gyermekétől, akik ajtó- húzással, levelek széthordásával kezdték a „szakma” elsajátítását. Olyan kevésre vágyott pedig ak­koriban. Mindössze jó szakmunkás akart lenni, mint apja. vagy a nagy­apja. Meg akarta ismerni ennek a csodálatos vas- és acélkomplexum­nak a belső életét, irányítását. Az erőket, amelyek állandó mozgásba hozzák az élettelen gépeket. Aztán minél többet látott — növe­kedtek az ambíciók. Jófejű, igyekvő gyermek, félig már „embersorsban” — hiszen felnőtt munkáját végzi 43-ban —, amikor beiratkozik a tech­nikumba. Állandó munka mellett készíti el feladatait, hogy közelebb kerüljön az ekkor már számára ott­honná vált gyárhoz. Szabadideje egyáltalán nincsen és állandóan fe­nyegeti az a veszély — ha nem ta­nul jól, örökre bezáródik előtte a technikum kapuja. A finomhengermű szereldéjében dolgozik, ahol a hadianyagmegren­delések következtében sürített, izga­tott a levegő, állandó a hajsza. Néha már úgy érzi-, nem bírja tovább... T alán nem is végzett volna, ha • mindazt, ami a többi proletár­sorsú Tibor, István, Sándor és Zol­tán előtt állt évszázadok óta, el nem söpri a történelem friss szele. Itt egy pillanatra megállunk az el­beszélésben. Megállunk, hiszen itt fejeződött be Benyó Tibor életének egy szakasza. Ami ezután jön, azt új lapra kellene írnunk, másfajta be­tűkkel, hogy érzékeltessük a kü­lönbséget. Mit adott a bontakozó jövő? — Egyáltalán fel lehet-e így adni a kérdést? — vág közbe. — Mit adott? Mindent adott. Kezdődött az­zal, ho«v elkezdtem igazán gondol­kozni. Távolabbi, merészebb tervek születtek meg bennem, * amelyeket azelőtt még sejteni sem mertem. Megláttam, megértettem olyan prob­lémákat, amelyekről nem is képzel­tem, hogy léteznek. Olyan élet kez­dődött. amelyben minden miértünk történt, mi általunk, akik eddig sem­mibe sem szólhattunk bele, akik még két kezünket is annyiszor és akkor használtuk, ahogyan parancsol­ták. Megtaláltuk önmagunkat, meg­találtuk az élet ízét, a magasabbren- dű örömöket. Pedig viharos idők következtek. — S itt van a dolgok lényege — foly­tatja a fiatal mérnök elbeszélését. Nem az adta a magasabbrendű örö­met, hogy kevesebbet kellett dolgoz­nunk, könnyebben kerestük meg a megélhetésre valót. Higyjék el. hogy soha annyit és olyan tűzzel nem dol­goztunk, mint a felszabadulást köz­vetlen követő években. Pedig mind­nyájan ott maradtunk a kohóknál, a martinkemencéknél, a laboratórium­ban, a hengerműben, a szerelésen, ugyanazt a munkát végeztük, nehéz és fárasztó munkát. Csak éppen az értelem és a cél változott. S ez a változás adott nekünk, saját vilá­gunkat átformáló erőt. Benyó elvtárs ebben az időben Prieszol, Petrái elvtársakkal harcolt a pártban. Tőlük tanulta a hűséget a párt, a nép iránt, velük edződött éveken keresztül. A technikum elvégzése után 1947- ben pártmunkásként kerül a Kom­munista Párt lapjához. Katona elv- társsal szerkeszti az „ózdi Népla­pot”. S min lehet lemérni munkájuk eredményességét? Csak azon. hogy Ózd munkástömegei egyemberként álltak a nehéz időszakokban a Kom­munista Párt mögé. Aztán országszerte műszaki főis­kolák indultak a fejlődni vágyók számára. Benyó elvtárs az elsők kö­zött lépett fel az ózdi, tanulnivágyó fiatalok nevében — létesítsenek itt is megfelelő műszaki főiskolát. S mint minden, aminek értelme, tartalma volt —, ez is megvalósult. Ugyan­csak elsőként végezte el ezt a mű­szaki főiskolát, mint a technikum­ban, itt is végig kitűnő eredménnyel. IWIérnök lett. Jöttek az új fela- datok. A régi műszaki értel­miség bizonyos fokú tartózkodással fogadta a feltörekvő, egyre többet elérő fiatal értelmiséget. Gyakran előfordult, hogy segítség helyett gúnyos, lekicsinylő bánásmódban részesítették őket. Pedig nem volt igazuk — gondol vissza a régi időkre. Gyakran bebi­zonyosodott. hogy a régi szakembe­rek is tévedtek, és a mi műhelyek­ből hozott gondolkozásunk, gyakor­lati tapasztalatunk az elméleti, gya­korlati ismeretekben is nagy segít­A meine trendkönyv előreláthatólag szeptember 20-a körül kerül a nagy- közönség kezéhez, s az új. téli me­netrend szeptember 28-án. vasára at lép majd életbe. A téli menetrend bér csökken majd a vonatok száma, hi­szen köztudott tény. hogy a téli hő­séget adott. Nem egyszer bebizpnyo­sodott ez. De akkoriban nem gondoltunk mi sem arra, hogy mennyire fontos a közös munka. Bizony mi is elszige­telődtünk, részint dacból, részint fö­lösleges osztályidegenkedéssel kezel­tünk sokakat, akikről később kide­rült, hogy becsületesen dolgoznak a közös cél érdekében. A fiatal mérnök viszonylag rövid idő alatt széles' ismeretekre tett szert. Jelenleg a nagyolvasztó fő­mérnökének, a gyárrészlegvezetőnek a helyettese és mint ilyen, 1800— 1900 ember tartozik hozzá. Szerve­sen kiveszi részét a pártmunkából is. A nagyolvasztó gyárrészleg párt- szervezetének munkájára hadd mondjunk el egy, két évvel ezelőtti jellemző- tényezőt: 1956 októberében egyetlen incidens sem történt ebben a részlegben, egyetlen kómmunistát sem bocsátot­tak el. Mit csinál még a hivatalos mérnö­ki elfoglaltsága mellett? A nagyüzemi pártbizottság mellett működő műszaki tanácsnak ő a ve­zetője, másodéves diákja a marxista- leninista egyetemnek és az Ózdi Ko­hászati Üzemek egyik, talán legis­mertebb újítója. Szerzőtársai, mun­katársai baráti köréből kerülnek ki, a közös munka tette őket barátok­ká. Amit együtt „újítottak”, mini­málisan 5 millió megtakarítást je­lent eddig a gyárnak. Sokirányú elfoglaltsága mellett marad-e ideje családjára, szórako­zásra? — A komoly zenét, verseket ked­velem. — Mindkettőt viszont csak itthon találom meg — hangzik a vá­lasz. Sajnos, Ózd kultúrális élete megközelítően sem tud lépést tarta­ni a fellendült műszaki élettel. I_l anglemezek halmazát mutatja * ■ Könyvespolcán egymás mel­lett sorakozik Shakespeare, Ady, Petőfi... Többet nem tudok elol­vasni. mert folytatja az előbbi gon­dolatot. — Adyt most szerettem meg. Sok hosszú keresés után. Számtalan­szor vitatkoztam róla és meggyőztek, hogy nem ismerem. Igazuk volt. Gondoltam, csak Petőfi tudott írni igazán a népről. Tévedtem. — Jóleső dolog az ilyen tévedést elismerni — teszi még hozzá. — Mi­nél többet tanul az ember — rájön, hogy mennyi szépség van a világon, amely mellett idő, vagy érdeklődés híján elmegyünk. De, ha egyszer erre rájön, utána valami Ösztönző erő egyre messzebb kergeti. Mindig tanulni, mindig érezni ezt az ösztön­ző erőt, átadni a tudást, másokkal is megismertetni ezt az érzést. — ez a legnagyobb kérésem az élettől. V. N. R. napokban kevesebben utaznak, s a kirándulóhelyeket sem keresik fel annyian, mint a jó időben. Éppen ezért főleg a kiránduló s üdülő­helyekre indul majd kevesebb vonat: A pécsi és a Székesfehérváron át közlekedő szombathelyi gyorsvoma­Szeptember 28-án lép éleibe e téli menetrend ♦ tok a Déli pályaudvarra érkeznek. MILYEN KULTÚRA? NEMRÉGIBEN EGY VIDÉKI mű­velődésház rendezvényére csöppen­tem be. Mielőtt a színjátszó csoport belekezdett volna műsorába, a kul­túrotthon vezetője kisebbfajta elő­adást rögtönzött a nagyszámban ö&szesere glett közönségnek. Megra­gadta gz alkalmat, hogy elméleti >»iráhytűvéV* lássa el a megjelente­ket a darab és általában a kulturá­lis rendezvény ék helyes értékelésé­ihez; A tartalom és forma összhangjá­ról, a korszerű, szocialista mondania váló fontosságáról beszélt, és mél­tatta a színre kerülő darab művelő­dési jelentőségét. Az előadó mind­jobban belemelegedett mondókájába, sőt, nemcsak belemelegedett, de bele is gabalyodott az „iránytűadás” elméleti hálójába, s amikor lát­ta, hogy nem képes zöldágra vergöd- tii, a polgári és szocialista kultúra közötti „történelmi különbséggel”, nemes gesztussal átadta a szót a szín­játszóknak, döntsék el ők, mifán terem a korszerű mondanivaló’’. Szétszaladt a függöny és Móricz Zsigmond három eqyfelvonásos szín­darabjában gyönyörködhettek a né­zők. Az „ötletes” válogatással ügye­sen ráhibáztak az előadásban el­hangzottak ellenkezőjére. A magifar kritikai realizmus legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond széles nagy jóked­vében írhatta a darabokat, a „kizá­rólag szórakoztatni” jelszó gondüző derűjével vonta a kinevettetés dere­sére a felszarvazott dinnyecsőszt és kikapós feleségét. A színjátszók ere­detiséggel, hozzáértéssel keltették életre a nagy író darabjait, melyek­kel nem akart mást ő sem, mint szó­rakoztatni. Az író. a tehetséges színjátszók elérték céljukat, szórakoztattak, s a közönség sem panaszkodhatott, a ..jót mulattunk” 'megelégedettségével vas­tapsoltak elismerést a színpad felé. Csak az igazgató és előadása! Bi­zony, rosszul sütötte el kultúrpoliti­kai mondanivalóját. Mentségére szol­gál, hogy rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, ha mondjuk egy her­cegi pár operettbe kristályosított szerelmi viszontagságai elevenednek me.g a színen. A ' KULTUROTTHONOK ZÖME beszédes adalékokat szolgáltat a kor­szerűség és igényesség helytelen ér­telmezésére. Korszerűnek tartják a századforduló idején divatozó és az úri világ léhaságait dicsfénybe vonó operetteket. S ami különösen bántó, hogy a korántsem, kotszerű. és igé­nyes műsorpolitikát folytató kultúr- otthonok színpadáról is gyakorta hangzanak el olyan beszédek, me­lyek a szocialista kultúra terjeszté­sében élenjárónak kiáltják ki ezeket a kultúrotthonokat. Élenjáró és egyéb magasztaló jelzővel felpántlikázott szocialista művelődésről beszélnek, s tevékenységükben, műsorpolitiká­jukban alig akad valóban haladó, korszerű. A szocializmusba való átmenetből hamarabb kristályosodik ki a meg­valósított szocializmus gazdasági rendszere, mint maga a szocialista kultúra. Az emberek tudatában lera­kodott polgári életszemlélet sokáig tartja magát, bár a létrejött új gazdasági alap idővel minden külső beavatkozás nélkül, tehát spontánul is magához igazítja az emberi tuda­tot, mi nem várhatjuk meg. amíg ez a kultúrális megújulás az ösztönös- ség sokáig tartó természetességével végbemegy, neveléssel, szocialista művelődéspolitikával siettetjük az emberek fejlődését. S ez nemcsak művelődési kérdés! Ma már sokan tudják, hogy a felépítmény visszahat a gazdasági alapra, segíti annak megszilárdulását, a szocialista gaz­dasági rend győzelmét. Ezt a dialek­tikus kölcsönhatást harmonikussá kell tennünk, oly módon, hogy a kultúra mint felépítmény, ne ellenlábasa, hanem serkentője legyen a szocialis­ta gazdasági alap fejlődésének. Az emberek fejében meggyökeresedett polgári kultúrális hagyaték nem kaphat támaszt, táplálékot a szocia­lista kultúra terjesztését szolgáló hivatalos kultúrális létesítményeink­től. Éppen elég nem hivatalos „támo­gatást” kap, gondoljunk csak a Nyu­gatról beáramló kultúrális hatások­ra! Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy le kell tiltani színpadjainkról a polgári darabokat. Nem bizony! A polgári kultúra legjobbjai számunk­ra is értékes alkotásokkal gazdagítot­ták az emberiséget. A polgári kultú­ra haladó hagyatéka segítségünkre van a mi szocialista kultúrális fel­építményünk megszilárdításában, se­gít bennünket az emb%ri tudatban lerakott régiséggyűjtemény lomtala­nításában. Balzac, a kritikai realiz­mus legnagyobbja nem ébreszt ro- konszenvet a múlt szemétdombjára került polgári társadalom iránt. Egy materialista hozzáértésével mutatja be a kapitalista gazdagodás minden brutalitását. TÖBB EZER PÉLDÁNYBAN je­lentetjük meg Thomas Mann. Fast. Leo Tolsztoj, Móricz Zsiamond és más nagy írók műveit. Nem „tar­tunk” tőlük, nem félünk attól, hogy megszerettetik a mai magyar közön­séggel a polgári életmódot. S nem-- csak azért „szorulunk” rájuk, mert hasznosak számunkra, a kultúrális átmenetiség alig 14 éve még nem te­remtette meg a korszerű, nevelési el­veinket maradéktalanul megvaló­sító népszórakoztatás műveit, ha termett is, keveset termett, nem biz­tosítaná a nagy kereslet által meg­növekedett igényeket. Nagy bajban lennénk tehát, ha kizárólag szocia­lista darabokat írnánk elő színhá­zainknak. De azt megkövetelhetjük, hogy igényesek legyenek válogatá­sukban, ne ellenlábaskodjanak és ne hátráltassák a szocialista tudat fej­lődését, mert ez — amint már mon­dottam — nemcsak kultúrális kér­dés, hanem kenyérkérdés is. A szo­cialista tudatra ébredt ember más­ként viszonyul a munkához, a ter­meléshez — jobban szívügyének te­kinti a közösség gyarapodását, stb. És a közönség! Erre hivatkoznak a kultúrotthon igazgatók, amikor engedményeket tesznek a szocialista művelődéspolitika rovására. Igen. a közönség — az előbb vázoltak alap­ján természetszerűleg következik — egészében még nem szocialista igé­nyű közönség. De nem szabad a kö­zönség uszályába kerülni, s ha en­gedményekre kényszerülünk, akkor is járjunk el úgy. hogy némi haszon azért származzék belőle. Még az operettek között is aknd olyan, ame­lyik zenei értéke mellett a cselek­mény tartalmában is ad valamit. MILYEN KULTÚRA! Ez itt a kér­dés, és senki se kérkedjék az al­kalomszülte felszólalási lehetőségek mámorában azzal, hogy az általa dirigált népszórakoztató intézmény százszázalékos szocialista kultúrno- litikát űz. Mert ez nem egészen igaz. Legyünk önkritikusabbak, hogy a tárgyilagosság szemüvegén át nézve világosabban lássuk feladatainkat, a szocialista embernevelés tennivalóit. GULYÁS MIHÁLY ♦ hogy ezzel is mentesítsék a Keleti X pályaudvar zsúfoltságát. Budapest— $ Miskolc között motorvonatot indíta­♦ nak, amely a vonal hosszában sehol ♦ nem, álil meg. (MTI) mint százezer forint így hónap alatt ► A Borsodnádasdi Lemezgyár elek- ►tróacélműve szombat reggelre befe­jezte augusztusi tervét. Az üzem »augusztusban jelentős mennyiségű ^különleges szilárdságú acélt gyártott, amit eddig a Lenin Kohászati Mű- Ivekben állítottak elő. A különleges ^minőségű acélok gyártási költségé­inek csökkentésével 111 ezer forintot ttakarítottak meg az üzem dolgozót t Helyesbítés 1 Lapunk vasárnapi számában sajná­latos hibát közöltünk, téves informá­♦ ció következtében. A »Kereskedel- •münk jól felkészült az őszi csúcsfor- Igalomra« című cikkünkben a máso­lóik alcím alatti bekezdésben a helyes 2 szöveg a következő: »Bár ezévben ♦ negyedévenként félmillió áruval kap ♦ megyénk többet, mint az előző évek ♦bármelyikében.« Ugyancsak a máso­lóik alcím, de második bekezdése ♦alatt a helyes szöveg a következő: |»A zománcozott edényt fogja pótolni 4az aluminium edény.«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents