Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

6

ÉSZAKMAG Y ARORSZAt.

Vasárnap, 1958. szeptember 2:

Kérelem Miskolc közönségéhez

VÁROSUNK EGÉSZSÉGÜGYI ellátásának fontos tartópillére a már évek óta működő éjjeli és vasárünnepnapi ügyeletes orvosi szolgálat, mely hétköznapokon este 8-tól reggel 7-ig, vasár- és ünnepnapokon pedig .egész nap az orvost kereső betegek rendelkezésére áll. A város területén összesen három ügyeleti helyünk van. Mindegyik ügyeletén egy-egy orvos és ápolónő teljesít szolgálatot. Az ügyeletes szolgálat célja a körzeti orvosi munka ellátása olyan időben is, amikor már rendelés nincs és a sürgős orvosi segítségre szoruló beteg már nehezen találna orvost. A dolgok természetéből következik az, hogy e fontos szolgálat elsősorban a súlyos, életveszélyes, vagy bármi más okból sürgős esetek orvosi ellátásának biztosítását célozza. Mindnyájan tudjuk, hogy vannak esetek, amikor a beteg életét csak a gyorsan érkezett orvosi segítség mentheti meg; éppen ezért szükséges gondoskodnunk arról, hogy a segítség a rászoruló betegeknek valóban rendelkezésére is álljon. Ennek biztosítása érdekében fordulunk az öntudatos dolgozókhoz és városunk megértő közönségéhez.

A STATISZTIKAI ADATOK és az Ügyeletes orvosok jelentései szerint - az utóbbi időkben tarthatatlanul megnövekedett az ügyelétek . forgalma. A közönség kevésbé öntudatos része, sokszor minden indók nélkül veszi’ igénybe az ügyeletet. Az indokolatlan kihívásók száma igen magas. Akadnak, akik puszta kényelemszeretetből nem fordulnak nappal a körzeti orvoshoz —1 bizonyára azért,

mert ott várni is kell —, hanem este 8 óra után az ügyeletes orvosért telefonálnak. Igen sokszor előfordul, hogy egyes betegek azért keresik fel az ügy eletet, mert kardjuk, vagy más megszokott gyógyszerük elfogyott és nem akarnak azért a körzeti rendelőben sorakozni. Emiatt vasárnap és ünnepnapokon az ügyeleti helyeken sokszor valóságos rendelés folyik, ami igen helytelen, az orvost kimeríti és ügyeleti munkájának ellátásában nagymértékben hátráltatja. De helytelen és hátrányos ez az állapot a betegek szempontjából is. Ugyanis azok, akik valóban gyors segítségre szorulnának, így sokszor csak későn olykor több órás várakozás után — jutnak orvosi segítséghez. Emiatt már számos panasz érkezett az illetékesekhez.

EZEN OKOKTÓL KÉNYSZERÍTVE — a betegellátás megjavítása céljából — arra kérjük városunk közönségét, hogy az ügyeletes orvosi szolgálatot csak valóban indokolt esetben vegye igénybe. Mindenki gondoljon arra, hogy indokolatlan hívásával más, esetleg súlyosan rászoruló embertársát fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy gyors orvosi segítséghez jusson. Az ügyeletes orvosi szolgálat a mai igénybevétel mellett csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja feladatát ellátni. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a közönség megértéssel fogadja kérésünket, s azon lesz, hogy munkánk az ügyeletes szolgálat vonalán is megjavuljon.

Városi Kórház Rendelőintézet.-oooA szuhavölgyi bányaüzem* versenykihívása

november 7.

és a tanácsválasztás tiszteletére

A Borsodi Szénbányászati Tröszt szuhavölgyi bányaüzemének valamennyi dolgozója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére, valamint a november

16-án tartandó tanács- és képviselő- választás tiszteletére szocialista munka versenyt indít;

A szocialista munkaverseny első szakasza 1958 október 1-től november 7-ig, míg a második szakasz novern-. bér 7-től november 16-ig tart. Üzemünk vállalja, hogy mindkét szakaszban 500—500 tonna szenet ad terven felül népgazdaságunknak. 1958 november- ■ 16-tól a m unkaversenyt tovább -„folytat juk -az. élüzem cím elnyerésének feltételei alapján a IV. negyedéves terv sikeres befejezése, valamint az éves terv, határidő előtti teljesítése érdekében;

Versenyfeltételeink a következők;

1; Mennyiségi tervünket 102 százalékra,

2. összüzemi teljesítményünket 100 Százalékra,

3. Önköltségi tervünket 100 százalékra,

4. Minőségi tervünket 102 százalékra teljesítjük.

5; Baleseti gyakorisági számunk

100 ezer műszaknál nem haladhatja túl az 1958 augusztus havi tröszti átlagot (57.9).

Előre a verseny megindításáért és annak sikeres befejezéséért.

Muntág Gyula Vrabik Lajos

üb. elnök párttitkár

Kovács József

igazgató

Tíz év a szocialista kereskedelemben

Közlemény

A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat ezúton is közli a bérlőkkel, hogy 1958 október l-től a vállalat központjában és a házkezelőségeken a fogadónapokon (hétfőn, szerdán, pénteken) a hivatalos idő reggel 8 órától délután fél 5 óráig tart. A fogadónapokon a házkezelőségek egész nap a felek rendelkezésére állanak. A vállalat központjában hétfőn a műszaki osztályvezető, szerdán az igazgató, pénteken a házkezelőségi előadó tartja a fogadónapot.

A vállalat ismételten kéri a bérlőket, hógy panaszaikkal a félfogadási napokon forduljanak a házkezelőségekhez és a vállalat központjához.

Vásárhelyi Imre igazgató.

GEÖTZ LÁSZLÓ

főraktárnok a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalatnál. A legutóbbi termelési értekezleten »kiváló dolgozó« jelvényt kapott. Nagyszerű újító is. Eddigi újításai közül már a Találmányi Hivatalba is eljutott az egyik. Több mint 10 éve dolgozik a vállalatnál.

NASZÓDI ANDORNÉ

a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat raktárosa. A szocialista kereskedelemmel a szövetkezetnél ismerkedett meg, mint áruösszeállító. Uj munkahelyén is szorgalmasan dolgozik. Ezért lett a »foldművesszövetke^ zest kiváló dolgozója«, majd a »belkereskedelem kiváló dolgozója«.

VÁRIK JÓZSEFNÉ

10 éve dolgozik a szocialista kereskedelemben Sajószentpéteren. Munkájával minden vásárlót, vezetőt, ismerőst és barátot meggyőzött arról, hogy becsületesen töltötte el éveit. Leltárhiánya soha nem volt. Ezért szeretet, megbecsülés övezi, a vezetők és a vásárlóközönség részéröl egyaránt.

A FALU ELSŐ DOKTORA

Nem volt szándékomban Tiszabá- bolnáról írni. Bár érdékesség akad bőven; egy fejlődő szocialista községben mindig van, új; Nem szenzáció, amit találtam. Olyan, amit már megszoktunk 1945-től. Természetes, érthető, de úgy gondolom, mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette, hogy Balatoni Elemér, a falu szülötte, az első doktor a faluban. Nem néztünk kimutatást, hogy hány új értelmiségi, pedagógus, agronómus, banktisztviselő és egyéb értelmiségi került ki a faluból, mert ez biztos és természetes. Nem egy falubeli dolgozik az állami és pártapparátusban, de ügyész még nem volt a faluban; Most már van;

Ha valamikor egy-egy értelmiségi kikerült a faluból, sokat beszéltek róla; Érthető volt a szenzáció akikor, mert mint -ahogy mondani szokták: »nem a parasztnak találták ki az is- kolát«>.Ez ugyan nem igaz, de régeh természetesnek vettek- Tudták a parasztok," hogy jobb volttá, fia TsköTába járnának gyermekeik,. de hiába törekedtek, nem volt' meg hozzá az anyagi lehetőség. Hiába volt okos, értelmes a napbarnított, pirospozsgás arcú parasztgyerek, helyette inkább a papnak, a jegyzőnek, vagy egy-két kuláknak a gyermeke került az iskolába. Ha ritkán mégis sor került arra, hogy az egyház egy-egy gyereket taníttatott, azt részben csak azért tette, hogy pap legyen belőle, részben pedig lekötelezze a szülőket;

Változik az élet, változik a szokás — mondogatják az emberek. Ezrek, tízezrek mentek a falukból különböző technikumokba, középiskolákba és

egyetemekre. Ezeket azért; taníttatja .az~á!Um, mert nálunk már

természetes, társadalmi rendünkből adódó. Nem kér tőle különöset cserébe, csak azt, hogy tanuljon becsületesen és szorgalmasan; Ez volt az útja Balatoni Elemérnek is, amikor az általános iskolát elhagyta; Igaz, az elemi iskola kezdésekor, 17 évvel ezelőtt, még nem tudta, hogy ezév július 12-én doktorrá avatják. Hogy’ is tudhatta volna, hiszen 1941-ben, amikor iskoláit megkezdte, mér gomolyogtak a világháború borzalmas felhői; Sőt, júniusban már megszólaltak az ágyúk,- bombáztak a repülőgépek. A borzalmak után béke jött; Balatoni Elemér élete megváltozott, jobb, reménytelibb, boldogabb lett;

Igaz, szép és boldog életünket 1956 őszén újból egy pusztító tájfun ráz- kódtatta meg. De Balatoni Elemér már ebben a viharban megállta helyét. Az erős gyökér: a hite, a bizalma, a meggyőződése, amit majd hirdetni fog az ügyészi emelvényről; Ezért is tudott ellenállni, szilárd ma-, radni 1956 októberében az ellenforradalom idején;

A meggyőződés szép példáját á szülői háznál látta és szívta magába* A közösség, amelyben felnőtt, felcseperedett olyan nevelést adott neki, amihez az állami nevelésnek már csak a szépítést, a csinosítást és a tudományt kellett adnia; Ennek fényében él ma egy 24 éves, fiatal állami ügyész. A családi nevelés, a hazai szokás olyan hatalommá vált nála, hogy »örökségként« a disszertációjában ezt a kérdést dolgozta fel2 »A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakulásának jogi kérdése«* JPX&m. nehéz, szinte természetes, hiszen az új államügyésznekí az édesapja, Balatoni József a tisza- bábolnai termelőszövetkezet elnöke* Néhány szóval szólnunk kell édesapjáról is. 1949-ben lépett rá a haladás útjára. Az újat, a szebb és a gazdagabb életet választotta; így könnyebb volt a jogi helyzetet kimunkálni a disszertációban, hiszen a család — és benne az új doktor is — ma is boldogan él ezekkel a jogokkal;

A legszebb pályát választotta* a honvéd-bíróságon lesz ügyész; A törvényesség őre lesz, vigyáz a törvények betartására, hazánkra.

Biró Péter

1957 decemberében a Lenin Kohászati Művek nagyolva&ztómű kommunistái határozati javaslatot fogadtak el. A javaslat a gyár kommunistáinak kezdeményezésére indult és arról szól, hogy meg kell védeni a társadalmi tulajdont. A nép vagyonát, a nép tulajdonát képező filléreiket éppen úgy, mint a milliókat. A javaslat határozattá válása után a nagyolvasztómű 25 kommunistája a Lénán Kohászati Művek többi üzemrészéiben is ismertette az ott dolgosok előtt a kezdeményezést. A »társadalmi tulajdon védelme« mozgalom minden üzemrészben helyeslésre

talált.

1958 februárjában már országos mozgalommá vált. Az éter hullámain és az újság hasábjain az ország valamennyi üzeme, intézménye tudomást szerzett e nagyszerű mozgalomról. Csatlakoztak az ózdi kohászok, a tatabányai bányászok, visszhangra talált vörös Csepelen, csatlakoztak a győri vagongyár dolgozói, a borsodi bányászok.

1 Több mint félév telt el azóta. A mozgalom kiszélesedett, megnőtt, s a miunkásemiberek támogatása mint gát állja útját a nép vagyonát elherdálni akaróknak. Dolgozókból alakult bizottságok vizsgálják felül saját munkahelyüket, s éber szemek kel állnak őrt mindnyájunk tulajdona felett.

*

A társadalmi tulajdon védelméről már sokat írtunk. Arról az üzemről is, ahonnét e mozgalom elindult. De nem ismerik olvasóink azokat az embereket, akiknek az ötlete volt ez.

Azokat az embereket akarjuk bemutatni. akiknek az agyában elsőnek fogant meg a gondolat.

Kótai Istvánt, a nagyolvasztó gyárrészleg vezetőjét keressük fél elsőnek. Kis termetű, rövidre nyírt fedele hajú, halk szavú ember, az arcában van valami markáns, kifejező. Talán a tekintetében ülő határozottság teszi azzá. Az egyik műszaki vezetővel éppen az elegy keveréséről vitatkozott.

— Az elvtársak rosszhelyütt járnak. Nem az én ötletem volt. Én csak helyeseltem. De tatán Rudolf elvtárs, a párttitkár., t Éppen itt jön.

— Igazán sajnálom magukat, hogy nem vállalhatom el ezt a megtiszteltetést — tiltakozik a munkásőr- ruhás, derék szőke férfi. Aztán neveket sorol fel: Bobák István, Szele- kovszky László. Csorna József, és

még sokakat. Ezek általában fizikai munkások és kommunisták. Az övék volt az ötlet. S aztán mond még egyet: Makrai László számvitelvezető.

— Makrai elvtárs mindig zsörtölődött, hogy jobban kellene ingyázni a szerszámf elhasználásra, gépkopásra, anyágvételezésre, mert így drága a nyersvas ára. Olcsóbban is elő lehetne állítani.

Makrai Lászlót az íróasztal mellett találjuk.

gorúan vigyázunk a társadalmi tulaj* donra. Különösen a munkásak. Talán nem múlik el egyetlen 'nap sem, anélkül, hogy telefonon vagy személyesen ne követelnék az üzemvezetőségtől, hogy ezt és ezt a hibát, vagy hanyagságot, így és így, azonnal szüntessük meg. A mi üzemrészünkben már közel egy éve él e mozgalom. Sok millió forintot takarítottunk meg ezzel. A múlt hónapban például két .és fél millió a megtakarítás. S hogy miből nyertük ezt a két és fél

A képen látható aktacsomó nem a bürokráciát szolgálja. Az ellenőrök észrevételei és egyéni naplói.

— Valóban, én sokszor szóltam a rezsi-költségek csökkentése végett. De nem egészen való az az állítás, hogy az én ötletem lett volna a »társadalmi tulajdon védelme« mozgalom — szerénykedik az amúgy is szerény kinézésű ember. — De ha már itt járnak, egy-két érdekes dolgot mondhatok ezzel kapcsolatban,

— A mi üzemünkben, naauov, szimillió forintot? Három-négy méteres oxigéncsövekből, amit azelőtt eldobáltunk. Most felhasználjuk. A bizonylati fegyelem megszilárdításával, a raktári rend megkövetelésével ma már nem »folyik« el szükségtelenül szerszám és anyag. Jól lehet, ezek filléres értékek, de mint látják az elvtársak, a fillérekből millió forintok lesznek

Üjabb elvtársakkal ismerkedünk meg: Sárosi Józseffel és Kelemen Andrással. Ugyanis a társadalmi tulajdon védelme nem megy papírmunka nélkül. Ellenőrző csoport alakult, s a csoport tagjai naplót vezetnek; Mindössze háromhetes múltja van az ellenőrző gárdának. Műszakonként 10—12 dolgozó figyel, s ha rendellenességet talál, azonnal intézkedhet. Most újabb csoportot szerveznek a nagyolvasztóműben. Az alapanyag kitermelő gyárrészleg dolgozói felhívták a pártszervezet figyelmét, hogy a vasútvonalon nagy mennyiségű bronzot, drótkötelet és más értékes anyagokat szállíthatnak, illetve lopnak ki. A salakfeldolgozói rész nyitott területe a kohászati üzemnek, itt egy tíztagú ellenőrző csoportot szerveznek.

Már sokat tettek a nagyolvasztóműben a társadalmi tulajdon védelmében, — az olcsóbb nyersvas előállítása érdékében. De még mindig sok a kiaknázatlan terület. 1959 végéig 35—40 millió forintot kell, hogy megtakarítsanak. Ennyit vállalták. Erre az évre 11 millió 770.000 forint esik. Ha ezt teljesíteni akarják. akkor a nyersvas árát — mini azt Valkó elvtárs. a Lenin Kohászati Művek igazgatója vállalta — tonnánként 760 forintra kell csökkenteni.

Augusztusban 814 forintért adtak egy tonna nyersvasat az acélműnek. A haladás szép.

Nem járt teljes sikerrel az utunk; Nem tudhattuk meg pontosan, ki volt az első javaslattevő a mozgalom beindítására. Nem vállalta el senki. Ez kommunista szerénységre vall. S ez szép. Mert ha vállalni nem is vállalja senki a dicsőséget, de tenni nagyon sókan tesznek érte. Talán úgy is mondhatjuk: a nagyolvasztó- mű egész kollektívája. Az eredmények legalább is erre engednek következtetni: BARÁTH LAJOS