Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

►,..1958. szeptember 28. ÉSZAKMAG YARORSZAG Köszöntjük a néphadsereg és a határőrség tagjait A kiváló alegység gyakorlótér előtt suhan a ko~ ^ csink. Vörös rakéta ível a ma­gasba. A *katonaélet legszebb epi­zódjai elevenednek fel a katonavi­selt emberben, — az esti, az éjjeli gyakorlatok. Különösen az első, az újonckor, amikor a kiskatona lába éppencsak barátkozik a csizmával. A barátkozás első óráinak, napjai­nak, általában kínos vonatkozásai is ■vannak. Mármint a kiskatona lábán. De hagyjuk ezeket a kellemetlen „vonatkozásokatMost egyébként sincs éjjeli gyakorlat. Délelőtt van, az eső is szemerkél. A katonák ké­zigránátot dobnak. Éles gyakorlat. A légvédelmi tüzérség miskolci egy­ségének második ütege gyakorol. Most a tiszt elvtársak dobnak. Puk­kan a gránát. Szokatlan a civilfül­nek. — A légtér biztosítása napjaink egyik fontos feladata. Alakulatunk ennek érdekében hajtja végre a gya­korlatot. Az eddigi kiképzés során a mi egységünk érte el a legkiválóbb eredményt. Egységünkön belül pedig a második üteg volt a legjobb. — Majoros Pál százados büszkén mond­ja mindezeket. Joggal. Az ered­mény az alakulat minden tag­jának munkáját dicséri. — Ebben a KISZ-nek is része van. A közbeszóló Nagy Gyula főhad­nagy, az egység KISZ-szervezője. — Amikor felsőbb szerveinktől meg­kaptuk az utasítást a gyakorlatra és a versenyfelhívást a „kiváló” címért, a KISZ-tagokkál megbeszéltük a fel­adatokat. Személyes példamutatásra buzdítottuk őket. Legjobb KISZ-tag­Az ütegparancsnok-helyettes veszi át a szót. — A siker egyik alapvető feltétele, hogy a lokátorok kiválóan dolgozza­nak. A lokátorosok, mint az ered­mény bizonyítja, kiválóan dolgoztak. — Kik voltak a vezetőik? Jelentkeznek. Gyulavári György Márczi Mihály őrvezető: — Segítettük, buzdítottuk egy­mást. Félkaréjban katonák vesznek kö­rül. Mintha valami turpisságon tör­nék a fejüket. Beszélnek, nevetnek, szövetkeznek. Megbeszélés éleslövészet előtt. Az alegység parancsnoka katonáival megbe­széli a lövészet végrehajtásának részleteit. hadnagy. Sarudi János hadnagy. TJgylátszik, itt mindent csak di­cséret illethet. Az egység ló­versenyt rendezett a nyári éleslövé­szet alatt. Az egységen belül a má­sodik üteg érte el a legjobb ered­ményt. Ezt követően a magasabb — Itt nyilatkozni akar valaki a sajtónak. Lássuk csak. Igen, tudjuk már. Jelentkezik az üteg humora, Budai István honvéd személyében. — Kérem, én annakidején színész­nek készültem, — Nevetés. — Kato­lehet sétálni. Este. Kettesben. Még jobban lehet sétálni kettesben a Du- na-parton, vagy a budai kis ut­cákban. Fönt a domboldalon. Pél­dául a Ménesi úton is. Most levelü­ket hullatják ott a gesztenyefák és szerelmes párok ülnek a fák alatti padkákon. Ha erre gondol a kiskato­na, sóhajt egyet. Még akkor is, ha az üteg humora. Mert az a kislány... — Á, nincs neki menyasszonya. — Hát igen, hosszú az a tizennyolc hónap. Nem megy ellenőrzés nélkül. Nemrég szakítottunk. — (Nevetés.) — Ott sem sikerült a színészke­dés? — No, ez már kaján megjegy­zés volt, akárki tette. Azért csak helyre gyerek Budai honvéd, még akkor is, ha valamikor színésznek készült. — Csak vicc ez az egész kérem. nél. Aztán énekelt. Francia és olasz dalokat parodizált. — Dőltünk a nevetéstől. — A má­sodik üteg még most is nevet Gra- bocsai táncán és dalparódiáján. —! Aztán milyen táncot mutatott be? — Á, ne tessék komolyan gondol­ni, az csak olyan izé volt, olyan has­tánc. .. Benke László főhadnagy, az osz­tály párttitkára szakítja meg az ál­talános derülést. — Az a baj, hogy ezek a pesti fi­úk nem akarnak leszerelni. Hiába agitáljuk őket. (?) — (Élénk helyes­lés, zajos disszonanciával.) Az elmondottakból mindenki lát­hatja, hogy a vidámság gyakori ven­dég a második ütegnél. És emellett Az alegység amely kiválóan hajtotta végre feladatát. Civilben vasesztergályos vagyok, a IV. sz. Autójavító Vállalatnál. A színészjelölt mögött Gárdi Dé- nes honvéd áll. Budainak sug­dos valamit. Ami szintén sajtónyil­vánosságot igényelne. De Budai le­inti. Ráförmed. — Micsoda dolog az öregem, hogy sugdosol itt. Nem a színpadon va­gyunk. Űjabb közbeszólás. — Van nekünk egy másik humo­ristánk is. e-f Ki az? *—■- Jelentkezzen csak? — Grabocsai Árpád honvéd. — Mit követett el? Az egyik tiszt elvtárs ad felvilá­gosítást. — Tábortüzet csináltunk a múlt­koriban. Nagyon jó hangulatunk ke­rekedett. Grabocsai táncolt a tűz­----------------------------------OOP A légitér figyelése, az ellenséges eél felderítése. A „közepesek” legfürgébb tapogatója (szakemberek szériáit keresője), akik elérték a kiváló szintet, jaünik ennek szellemében dolgoztak a gyakorlat alatt. Tóth Béla honvéd, KISZ-tag most a kiváló lövész cí­mért vizsgázik. Ugyanígy Danika Lajos is. Egy honvéd közbeszól: —• Marczi Mihály őrvezető löveg- raja sem maradt el. Most vizsgázik a „kiváló lövegraj” cím elnyeréséért. A közbeszólót Budai Bélának hív­egység által meghirdetett lóverse­nyen is az első helyen végeztek. — Kiknek, illetve minek köszön­hetők a szép eredmények? Sarudi János főhadnagy: r—s Mindannyiunk összmunkájá­nak. Sarudi elvtárs nem mondja, de az az igazság, hogy elsősorban a tiszt elvtársak összehangolt munká­jának köszönhetők az eredmények. na lettem. — Még nagyobb nevetés. — Színészkedik ő itt is. No, no!... — Állandóan a szabadságos kato­na szerepét szeretné játszani. — Túlzás, túlzás... Egyébként ké- remszépen a szabadságot sohasem utasítja vissza az ember. —Mit rö­högtök? Talán nem így van? — És hová megy szabadságra? ■..... *7“- — —** , ’ ■■ ' " i . Lövegraj tüzelés közben. A közepes löveg tüzkész helyzetben várja az ^le&séges légicélt, hogy megsemm isíthesse. jSflc, — Már tegnap megkezdődtek a I Ugyanakkor a honvédek kitartásé-1 — Körtéri gyerek vagyok, vizsgák. Minden vizsgaanyag, ami a I nak és jó felkészültségének. — Sike-1 71/T óricz Zsigmond körtér Budán kiképzésnek tárgya volt. | rük a kollektíva győzelmét jelenti. 1 1 . A Bartók Béla úton remekül „kiváló üteg” lesznek, *mindenáron. Esküsznek erre. A kettő: a vidámság és a szép eredmények talán össze is tartoznak. A vidám percekben job­ban megtalálják egymást a katonák is, a tisztek is. Ilyenkor kovácsoló- dik eggyé a kollektíva. És összetarta­nak akkor is, amikor izzadva kell végrehajtani a feladatot. Ttúcsúzunk a második üteg tag- jóitól.' Erőt, egészséget, további jó munkát kívánunk. Még utánunk szól valaki: — A tűzszakaszt is tessék majd megemlíteni. Megérdemlik. A lé­nyeg — a feladat végrehajtása — tartozik rájuk. Sok izzadságos mun­ka, egész nyáron. — Kik a parancsnokai? — Miglecz László főhadnagy és Buskó János hadnagy. Az oldalt összeállította: NAGY ZOLTÁN A JUBILÁNS EMLÉKEZNI JÓ. Ifjúkorra emlékezni kiváltképpen jó. Ülsz a szo­bádban egyedül, — cigarettafüst — tűnt álmokat, ábrándokat idézel. Látod önmagadat az élet áradásában. — Nem is tudom, mit válaszoljak. Hiába kérdezik, nem tudom meg­mondani, hovávalósi vagyok. Gyöngyössolymoson születtem, de csak egy évig éltünk ott. Apám a vasútnál szolgált. Gyakran változott a la­kóhelyünk. Majoros Pál százados gyermekkorában, fiatalabb éveiben álmodni sem merte volna, hogy egykor katonatiszt lesz. A vasút... Az apa jele­ne, jövőnek ajánlkozott a fiúnál. Ez a jövő azonban nagyon bizonytalan volt akkor. Háború volt. A fiatalembernek nem volt gond a pályavá­lasztás. Hanem azokban az években ő még polgári iskolába járt. Az első egészen szabad évben, 1946-ban ért véget diákkora. Eddig szüleivel ván­dorolt együtt, költöztek egyik helyről a másikra, most külön szakadt. A szolgálati hely hol ide, hol oda szólította. Záhony, Miskolc, Kelenföld. Vasút, pályafenntartás. Esetleg tisztviselő lehetett volna, — polgári is­kolája volt. Ha nincs felszabadulás, ha nincs proletárhatalom. Majoros Pál ma tisztviselő lenne a vasútnál egy kisvárosi állomáson. Majoros Pál ma százados. Fontos és felelős feladatot lát el. — 1948-ban léptem be a hadseregbe. Hallottam a toborzó felhívást. Jöttek a párttól, a szakszervezettől, beszélgettünk és én jelentkeztem. TEHÁT TÍZ ÉVE tagja a Magyar Néphadseregnek. Most 29 éves. Nemrég házasodott. — Már lakásunk is van. Elég nehezen ment... Egyszóval a vasúti irányítóból katonatiszt lett. Kedvvel tanult min­dig, kitartó volt a munkában. Elvégezte a Bem lég\rédelmi tűzértiszti is­kolát. Csapathoz került. Ütegparancsnok, majd törzsparancsnok volt. Megállta a helyét. Csendes szorgalommal dolgozott. Újból tanulni küld­ték. Nemrég védte meg diplomáját a Zrínyi Akadémián. — Az élményeimről beszéljek? ... — Talán az ellenforradalomról. Nem, inkább valami kedvesebbről. Az ellenforradalom alatt össze­kötő tisztként dolgozott a megyei rendőrkapitányságon. — Tehát egy kedvesebb élményemről. — Tőmondatokban, katoná- sian beszél. De nem csattognak a mondatok. Határozottság és megértő mosoly. Ezt az embert szeretik a beosztottjai... Nemrégen, 1956-ban volt, amikor újjászerveződött az egységünk. Országos gyakorlatban vet­tünk részt. Pestről kaptuk az irányítást. Egy célt követtünk. Jóidéig nem volt semmi baj. Azonban közbejött a tokaji hegysor. A lokátorok elvesztették a célt. Mit lehetett csinálni. Csak következtetéssel tájékozód­hattunk. A következtetésünk helyes volt. A záhonyi üteg befogta a célt. Ezáltal biztosítottuk a gyakorlat sikerét, melyben az egész ország lég­védelmi tüzérsége résztvett. Vallomás a munkáról, a munka szépségéről. Az életben az az em­ber találja meg igazán a helyét, akinek öröm a munkája, a hivatása és nem kényszer. Majoros Pál századosnak a lelke a munkája. Becsülettel dolgozik? Ezzel nem sokat mondtunk. Rajong a munkájáért. Az ered­mény: megbecsülés. A megbecsülés pedig abban jelentkezik, hogy bát­ran bízzák meg nehéz, fontos feladatokkal. MAJOROS PÁL SZÁZADOS útja csak egy a sok közül. Vasúti irá­nyítóból törzs irányító. Barátai, munkatársai? A kohók mellől jöttek, az esztergapadot hagyták ott, vagy a kis, falusi szülői házat és most nép­hadseregünk tisztjei. A népből vétettek és harcra készek a népért. E« a gyár, a falu, az apák. az édesanyák büszkék katonatiszt fiaikra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents