Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-27 / 228. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁG AN AK LAPJA XIV évfolyam 228 *zám A T 8 50 fillér 1958 szeptember 27, szombat------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Gátat emeltek Alberttelep újra az élen A Hazafias Népfront feladatairól Heti rádióműsor _____________________________________________) N yugodt öntudattal állunk u választók döntése elé Az országgyűlés ülése Az országgyűlés pénteki, nagy érdeklődéssel várt ülésére zsúfolásig megteltek a képviselői padsorok, a karzatokon pedig üzemi. vállalati, falusi dolgozók foglaltak helyet. Kevéssel 10 óra után a képviselők nagy tapsa közben léptek a terembe a kormány tagjai. Résztveltek az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kádár János és Marosán György államminiszter, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnöke törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről. Az országgyűlés ezután elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. A Minisztertanács beszámolója, 3. Az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választására vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. 4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés feloszlására vonatkozó javaslata. A tárgysorozat elfogadása után Rónai Sándor bejelentette, hogy napirend szerint következik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója, amelyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mond el. Dobi István országgyűlési beszéde — A mai ülés — mondotta Dobi István beszédének bevezető részében — a magyarországi szocialista építés igen komoly és talán legnehezebb harci szakaszát zárja le. Az Elnöki Tanács,. a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias'Népfront és a forradalmi munkás-paraszt kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javaslatot tesz az országgyűlés feloszlatására. Az erre vonatkozó átiratot eljuttattuk az országgyűlés elnökének Rézéihez. Nehéz világpolitikai, helyzetben, sorozatos imperialista provokációk idején’szólítjuk új országgyűlési képviselő választásokra — s mivel 1959. május 17-én a tanácsok megbízatása is lejár —, új tanácsi választásokra — az ország népét. De másfelől örömmel állapítjuk meg a szocialista tábor világtekintélyének, hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát, hogy bárminő háborús fenyegetéssel szemben megőrzik az emberiség békéjét. Hazánkban belső nyugalom, építkezés, békés munka légkörében élünk, nem egészen két évvel az ellenforradalom után. — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának működéséről 1957. december 19-én hangzott el itt a legutóbbi beszámoló — mondotta a továbbiakban Dobi István. Az ország teljes konszolidációja mutatkozott abban is, hogy azóta nagymértékben csökkent a törvényerejű rendelet alkotásának szükségessége. A népgazdaság további fejlesztése, a szocialista kultúra terjesztése és békés nemzeti kapcsolataink kiszélesítése érdekében történtek döntések. Az Elnöki Tanács minden intézkedéséből a párt és a kormány politikája tükröződött vissza. Jogszabályalkotó tevékenységünket a Minisztertanáccsal teljes összhangban, egyetértésben végeztük. Teljesítettük feladatainkat abban az értelemben is, amint gondoskodnunk kell a népköztársaság alkotmányának betartásáról és másokkal való megtar- tatásáról, őrködnünk kell a szocialista törvényesség felett. Az Elnöki Tanács elnöke ezután a városi és községi tanácsok munkájával foglalkozott. Megköszönte az Elnöki Tanács tagjainak és az országgyűlési képviselőknek, a megyei és a megyei jogú városi tanácsüléseken való fokozott részvételét. A tanácsok községfejlesztési munkájának szabályozásáról szóló törvényerejű rendelet hatása mindenütt megmutatkozik a tanácsok munkájában — folytatta Dobi István. Ez év áprilisától július végéig 2245 községi tanácsülésen tárgyalhatták meg a községpolitikai terveket, több mint 54 ezer tanácstag jelenlétében és olymódon, hogy a tanácstagoknak több mint a fele részt vett a vitában és helyes kezdeményezések történtek a helyi lehetőségek felhasználására, a társadalmi munka megszervezésére.. A törvényerejű rendelet alapján 1958-xa 50 miUió forint bankhitelt biztosítanak a tanácsok számára községié jlesztési célokra. Ebből út- és járdaépítésre 9 milliót, faluvillamo- sításra 12 milliót, vízellátás javítására 8 milliót, egészségügyi intézmények fejlesztésére 6 milliót, kulturális intézmények fejlesztésére és egyéb kommunális feladatok elvégzésére 15 milliót vehetnek igénybe. A szőlőtermelő falusi élet egyik igen régi intézményét hívta megint életre ' & szabályozta annak működését a korszerű igényeknek megfelelően az. Elnöki Tanács, a hegyközségekről szóló törvényerejű rendeletével. A hegyközségek hagyományát szocialista tartalommal kell megtölteni, s az újonnan szervezett hegyközségek — eddig húsz alakult, s mintegy 200 előkészítő bizottság működik — alkalmasak lesznek arra is, hogy a közös munkán és értékesítésen keresztül elősegítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Dobi István ezután ismertette a külügyi szolgálatban beállott változásokat, majd Magyarország nemzetközi kapcsolatairól beszélt. Elmondotta, hogy mintegy húsz nemzetközi szerződést írtunk alá, illetve meglévő nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk a legutolsó beszámoló óta elmúlt időszakban. A baráti országokkal tovább mélyítettük gazdasági, kulturális és jogi kapcsolatainkat. A jogszabály alkotáson és a külügyi tevékenységen kívül jelentős feladatokat látott el az Elnöki Tanács az országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvény végrehajtása során. Az állampolgársági ügyek körébe tartozik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az a joga is, hogy megfossza a magyar állampolgárságtól azokat, akik erre érdemtelenekké váltak. Ez évben 11 esetben éltünk ezzel a jogkörünkkel, 11 külföldön tartózkodó, hazáját hitetlenül elhagyott. büntetett előéletű, visszaeső bűnös magyart fosztottunk meg országunk állampolgárságától. Dobi István a továbbiakban részletesen kitért az 1956-os elleni orra- delmi eseményekre. A többi között kijelentette: 1953-óta van együtt ez a ház. s bizonyos felelősség terhel mindannyiunkat azért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellen- forradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és gz a veszély fenyegette Magyarországot, hogy imperialistákkal szövetkezett belső árulók egy csoportja kiszakítja hazánkat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus igáját. Felelősség terhel mindannyiunkat, akik itt vagyunk az országgyűlésben és senki se érezze magát felmentve a felelősség alól azért, mert úgy gondolja, adott helyen, adott pillanatban ő személyesen teljesítette a kötelességét, helytállt a szocializmus ügye mellett, s ennek talán látható, kézzelfogható bizonyítékaira is hivatkozhat. Felelősek vagyunk mindannyian... és ne vegye rossznéven tőlem senki, ha erről elmondom a magam nézeteit. 1956 októbere előtt ebben az országban már évekig építettük a szocializmust. Rendkívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás. a kulturális fejlődés, a gazdasági élet területén, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhatalom fent és az első fórumokon munkások, parasztok, velük szövetséges értelmiségiek — dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott. A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el, de a hibák eltörpültek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy az államhatalom a dolgozó nép kezébe került. Bennünket, mint az országgyűlést, és bennünket, mint Elnöki Tanácsot, felelősség terhel azért, mert engedtük, hogy a pártban egy törpe kisebbség. a párton kívül pedig a rendszer ellenségeinek jelentéktelen csoportja nyugati felbujtókra és szövetségesekre támaszkodva, hónapokig fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 19.56. október 23- án este Budapest utcáin eldördültek az ellénfórradalmárok fegyverei. Nekem meggyőződésem, hogy a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshataímat, a proletárdiktatúrát még egyszer hasonló rajtaütés nem érheti. Mégis szükségesnek tartom megmondani — és erre talán nem is a megtisztelő bizalom ad jogot, amiben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca —, hogy 1956 októbere előtt, amikor fel kellett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az országgyűlés, sem az Elnöki Tanács nem mutatta azt az erőt. keménységet és kérlelhetetlen- séget. amit pedig a nép joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magunk bírálatára, és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított lanyhaságunk- ból. Megmondom azért, hogy a külső és belső ellenség tanulja meg, jegyezze meg: ebben az országban ezután a munkások és parasztok minden alamuszi vagy nyílt romboló szervezkedésre ököllel felelnek, és akinek országgyűlési mandátuma, elnöki tanácsi tagsága van a dolgozó néptől, érezze az minden időben kötelességének, hogy élén járjon a hatalmat oltalmazó és mondjuk meg — szükség esetén könyörtelen népnek. Felelős vagyok én is.. s Kádár János a minap elmondta, hogy ha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézeteit a proletárdiktatúráról, a többpártrendszerről, a varsói szerződésről, a magyar—szovjet kapcsolatokról — Nagy Imrét 1956 október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, sohasem lett volna belőle miniszterelnök. Ehhez úgy gondolom, él kell mondjak valamit én is. 1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált és sok minden nem tetszett, amit nem csinált. Például nem tetszett, ahogyan félvállról vette a falusi politika kérdéseit általában, és amennyiben érdektelenül szemlélte a beszédek nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot. És nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére, a nép komoly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és rádióban, hogy tulajdonképpen mit, hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson. De azután hamarosan elment nyaralni és telefonon kérdezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek. Egyszer azután már elkerülhetetlennek éreztem, hogy leüljek vele és részletesen beszéljünk: mit akar a bel- és külpolitikában. Ha én akkor jelentőséget tulajdonítottam volna annak, hogy egyet-len szót sem szól a magyar—szovjet barátsági és szövetségi kapcsolatokról — bizony 1956 október’ 23-ról 24-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozására. De nem így tettem és később az Országházban már nem tudtam többet tenni, minthogy tiltakoztam a varsói szerződés felbontása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem. És talán több figyelmet kellett volna fordítanom arra is, hogy Nagy Imre egyik barátja és tanácsadója 1954 őszén őrültségnek mondta a szövetkezeti mozgalmat, egy másik barátja 1956 nyarán provokációnak a szövetkezetekkel és a mezőgazdaság szocialista átépítésével foglalkozó propagandát. Harmadik barátja pedig olyan jobboldali kisgazdapártiakkal keresett kapcsolatokat 1956 szeptemberében. akikről, amint én tudtam. tudta ő is. hogy ellenségei a szocializmusnak. Ha ezekről a napokról van 6zó, talán nem érdektelen azt sem elmondani. hogy a Nagy Imre-kormány megalakulása után az illetékes miniszter, látva a magyarországi uránérc körül kialakult vad és ellenséges propagandahadjáratot, ajánlotta a miniszterelnöknek. hózzák nyilvánosságra a sajtóban és a rádión a magyár—szovjet uránszerződést. Lássa a nép, hogy ez a szerződés rendkívül kedvező Magyarország szempontjából. Fűzzenek hozzá magyarázatokat és hasonlítsák össze az amerikaiak ismert uránszerződéseivel. Nem a miniszter volt. az oka. hogy ilyen közlés sem a sajtóban, sem a rádióban nem történt. A per okmányai. Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnek, amire 1956 október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentenek fel egyikünket sem a kötelesség alól.. hogy ezután minden helyzetben és minden időben tartsuk nyitva a szemünket és kezünk ügyében legyen a fegyver. -. j Kádárék és jómagam, néhányan, október végén sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Imre-kormány vezetői előtt bebizonyítsuk: miközben idebent az Országházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellenforradalmi terror tombol. Csak azután derült ki, amikor már Dudással tárgyaltak és Maléterrel szövetséget kötöttek. Királyra rábízták a nemzetőrség szervezését, csak azután derült ki, hogy kétféle nyelven beszélünk. A hitvány árulás valami módon találkozott itt. vezető pozícióba került rongy emberek mérhetetlen ostobaságával. Újra, meg újra meg kellett őket. külön-külön és együtt kérdezni, tulajdonképpen mire törekedtek. hová akartok eljutni? El sem tudják képzelni azt a fölényt, azt a gúnyt, amivel az ilyen kérdéseket fogadták. Azt a sejtel- mességet, amivel hallgatni tudtak. Egyikük mégis annyira becsült, hogy kioktatott az amerikaiak mérhetetlen atomfölónyéről, amiről neki — így mondta — egész pontos számadatok állnak rendelkezésére. No de, ha az atom a következő lépés — kérdeztem —, mi lesz az országgal és a népekkel? Fölényesen legyintett. Lehet, hogy neki és családjának volt valami életbiztosítása az atombomba ellen, de akkor már bennünket, mondjuk Kádárt, Münnichet és másokat, nem igen vett volna be az életbiztosításba. Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmusról beszélni velük, amikor Löwenstein herceggel a magyar bauxit és Csepel kiárusításáról beszélgettek, s úgy várták Mindszenty beszédét mint valami Isten kinyilatkoztatását. :.; ez a Mindszenty.Miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos Ikínoztatásainak vad történeteivel, ismételten levelet írt nekem. , Megírta, hogy sajnálja azt. amit csinált, megbocsátást kért, felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés elvtáir- sak. Ennek a rendszernek. Ügy gondolom, tisztelt országgyűlés, most már. ha lezárjuk az ellenforradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani. Dobi István ezután az ellenforradalom vezéralakjairól, így Maléter- ről. Dudásról beszélt, majd elmondotta, hogy amikor a többpártrendszer bevezetése után politikai gátszakadás történt. Mindszenty alighanem kapott valami utasítást, hogy Adenauer és Fanfani pártjának mintájára indítsa él a magyar keresztény párt szervezését. Amikor rádióbeszédét elmondotta és az 1945- ös püspökikari konferencia határozatára hivatkozott, kaptunk tőle egy támpontot. A konferencia ugyanis a földkérdéssel kapcsolatban »a történelmi osztályok« tiszteletben tartandó előjogairól beszélt. A prímás pártja tehát, alighanem a régi föld- birtokosokra akart támaszkodnú Hogy Habsburg Ottónak milyen szerepe lett volna ebben az alakulásban, nem tudom, ö közben jelentkezett Washingtonban Szent István koronájáért, de az amerikaiak nem adták íci neki. Az ellenforradalom és sok minden, ami azóta történt, megmutatta, hogy a nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyar- ország szocialista fejlődését, — folytatta a továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke —és ahol ártani tudnak nekünk — ártani próbálnak. Nemcsak világméretekben, hanem kisebb térségekre, egy-egy országra leszűkítve is folyik a harc és ehhez az imperialisták hatalmának kint a nagyvilágban felhasználható ügynökökre és helyi szövetségesekre is szükségük van. Az ügynöki gárdát Magyarországról megkapták a politikai szökevények első csoportjában. Nagy Ferenc ben. Varga Bélában és társaikban. De az Egyesült Államok már előbb is felhasználta Eckhardt Tibort, Fábián Bélát és másokat, akik természetesen éppoly kevéssé szolgáltak ingyen, mint Varga Béla, aki most megint nem tudom hányadszor indul világkörüli útra. hogy — amint írják és mondják — »megmagyarázza a magyar kérdést-« különböző országok népeinek. Ha az ellenforradalom győzött volna 1956 októberében, világos, hogy ezek az ügynökök — kipróbált és olyan emberek, akikre már sokat költött Amerika — a legelsők között érkeztek volna Nyugat felől hatalom» átvételre, s legfeljebb azokkal a nyilas és horthysta tábornokokkal lett volna vitájuk, akik velük együtt, ugyancsak már több mint egy évtizedes amerikai szolgálatban vannak. A vitában persze nem Nagy Imre. vagy Tildy Zoltán lett volna a döntőbíró, hanem valami amerikai követség! titkár vagy ezredes. Hogy mi lett volna a nép holnapja, annak a jelei megmutatkoztak abban, hogy a német herceg már jött a bauxitért, a csepeli gyárért. Mindszenty jelentkezett az egymillió hold szétosztott egyházi birtokért, és a »történelmi osztályok« földjeiért. Itt is, amott Is felbukkantak 800 holdas, ezer holdas régi földbir- « tokos urak, volt főszolgabirák, csendőrök* És az ellenforradalom győzelmének másnapján már helyükön ültek volna a főispánok — a kereskedelemben, az iparban elkezdődött volna az osztozkodás, és a régi gyárigazgatók, a bankárok beültek volna a régi helyükre. Én nem mondom, hogy ez az új honfoglalás minden nehézség nélkül ment volna végbe. A munkások biztosan sok helyen felzendültek volna, és a parasztok megfogják a vasvilla nyelét. De az országba egyre több fegyver, imperialista és fasiszta zsoldos áradt volna Nyugatról és — (Folytatás a 2. oldalon.)
