Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

Csütörtök, 1958. szeptember 25. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 A szomolyai Kaptár-kő SZOMOLYA KÖZSÉGBEN igen kevés műemlék van, amely meg­örökítené a múlt valamilyen művészetét. A barlanglakások és a summás- élet az, amelyek még élő, de szomorú emlékként élnek a íalu népének »zívében. Ami műemlék, a templom és néhány régi lakás és pince. Fennma­radt régi emlék csupán a Kaptár-kő, amely a falutól körülbelül 1—2 [kilométerre van. E kőszikla még a török és a török előtti időkre emlé­keztét. Meredek falain ablakbevágások vannak, az írás szerint a törökök és előttük errejárt népek temetkeztek e szikla oldalába bevájt sírokba. Az idő állandóan mosta-zúzta a sziklát és gyönyörű tornyos építmény­szerűvé alakította. Közvetlen a szikla tövében egy rét terül el, amely akácosban végződik. A tavasz első zöldjét, virágát, ak ibolyát ez az akácos adja a gyermekeknek. S ha a 70 éves nagyapa errejár unokájával, nagyot sóhajtva megáll a szikla fölött, és gyermekéveire emlékszik. — Amikor én ilyen kisgyermek voltam, idejártunk ibolyázni. A sziklák között bujócskáztunk és ha eljött a nyár, e kopár szikla adott ne­künk gyönyörű árvalányhajat. Milyen szép is emlékezni valamire, ami a gyermekkort eleveníti! Ebben a faluban talán ez az egyetlen hely. ami gazdag emlékekben. Ha erre gondolunk, mindig csak szépre emlékezhetünk, ha olyan keserves volt is a falu élete. Ezt a gyönyörű sziklát most megbontják. De vajon miért? Nincs a faluban elég kő? Hiszen a falu és környéke csak rengeteg kő. Ha már év­századokon át állhatott ez a szikla, őrizhette a gyermekek és nagyapák emlékét, miért kell most szétverni? Kisgyermekek levelet írnak min­denhová, segítséget kérnek, de úgylátszik sehol nem veszik figyelembe, mert csak tovább bányásszák a követ. Kérjük a községi tanácsot, mentsék meg ezt a szép sziklát. Ezt kéri az egész falu. Takács József-- .....—-----—ooo-------------------------­é rdekes !___________________ H ATOT EGY CSAPÁSRA Az olaszországi Montemoggioban élő Costa-család szeptember 18-án óriási mennyegzőt ünnepelt. Egy na­pon kötött házasságot a négy Costa- fivér, a 33 éves Domenico, a 31 éves Davide, valamint Giovanni és Loren­zo, a 29 éves ikrek — két huguk, a 26 éves Anna és a 21 éves Rosa is ugyanezen a napon ment férjhez. EGY GAZDAG MACSKA P ettersburgban (Florida) egy „Bébi” nevű perzsa macska elhunyt asszonyától 23.000 dollárt örökölt. Alma Culbért, az örökhagyó a pénzt egy ügyvédnél helyezte letétbe. A végrendelet szerint Culbert asszony egyik barátnőjének be kell költöznie volt lakásába és a macska gondját kell viselnie. Az örökség teljes egészében a macska szükségleteire fordítandó. BORFOLYÓ WIESBADEN UTCÁIN Wiesbaden nyugat- németországi város ut­cáin 2500 gallon (1 gallon 4,543 liter) bort öntöttek ki. A járóke­lők megdöbbenve fi­gyelték a „szentségtö- rő” cselekedetet, mi­után a hordókon ez állt: „Legkiválóbb hocheimi Daubhaus bor” A felháborodott já­rókelők nem is akar­tak hinni a szemüknek mindaddig, amíg az egyik rendőr megma­gyarázta, hogy a bor Friedrich Fruege bor- pincéjéből származik, akif tavaly négy és fél hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítél­tek, mert rossz minő­ségű borokból keveré­ket állított elő, ame­lyet „hocheimi Daub­haus” címkével látott el. Annyira rossz volt, — mondotta a rendőr —. hogy a szeszfőzők még olcsó konyalcot sem tudtak csinálni belőle. Ezért öntözték bor­ral a wiesbadeni utcá­kat. A VILÁG LEGÖNZÖBB EMBERE Egy angol férfi a következő házassági hirdetést tette közzé egy napilapban: „Nőtlen, negyven éves, jómegjelenésü, rendezett anyagi körülmé­nyek között élő férfi házasodni akar. Az életkor, anyagi helyzet, külső megjelenés nem számít. Egyetlen kikötés: leendő feleségemnek minden este jóízűen nevetnie kell kedvenc tréfáimon és humoros történeteimen, még akkor is, ha ismétlésekbe bocsátkozom.” BIZALOMMAL A VEZETŐNEK AHHOZ, hogy be­töltse hivatását, jól eleget tegyen feladatának, elengedhetetlenül szük­sége van a dolgozók és közvetlen munkatársai bizalmára. Éneikül — bármennyire is képzett, tapasztalt a vezetésben, — csak vergődik és foly­tonos bizonytalanságban él, nem érez szilárd talajt a lába alatt. Ter­mészetes. az ilyen vezető könnyen — akarva-akaratlanul is — elkövet hi­bákat, amelvek végül is a leváltásá­hoz vezetnek. A kérdés tehát az: ho­gyan lehet megnyerni a dolgozók bi­zalmát? A vezetőnek szerteágazó, sokrétű feladata van. Az irányítás, a szerve­zés, és a végrehajtás ellenőrzésén túl értenie kell a dolgozókkal való bánásmódhoz is. A durva, magát ma­kulátlannak tartó, öntelt vezetőtől idegenkednek az emberek. Ha szem­ben nem is mondiák mes n^ki. de hátamögött a pokolba kívánják. Bi­zalmat csak az a vezető élvez, aki együttérez a dolgozókkal, aki együtt van velük jóban-rosszban és aki nemcsak meghallgatia. de hathatós intézkedéseket is tesz a íosos nona­szok. sérelmek orvoslására. Ilyen vezető a DIMAVAO Gé^gvár igaz­gatóié, Pálmai József elvtárs is. Na- nonta gvakran konogtatnak az ajtó­ién egyszerű munkásemberek és ő mindenkit szívesen fo*ad meghall­gat. inté^mdik. Kétségtelen, nem könnvű dolog ez, mert ahánv em­ber, annyiféle és annyi a nanasz is. — Mik ezek a na no szók? — A LEGTÖBBEN l AKÁ ^KÉ- EELEMMET, fordulnak hozzám — mondja Pálmai elvtárs, — de e’^ben soínos keveset tehe+°k hiszen nem áll módomban. A vállalót vezefőségé mellett ugyanis működik ^pv lakás­elosztó bizottság, amely dönt ezek­ben a kérdésekben. Tudtommal je­lenleg már négv évre eMre be van ütemezve a lakáskérelem. — Sokan kérnek támogatást a kis- ’akások építéséhez is. — A lehetőségek szerint segítünk — folytatja az igazgató- — A gyár­ban mindig akad elfekvő, vagy el­használt anyag és ezeket megfelelő ellenértékben adjuk a dolpozóknak. Pálmai elvtárshoz számtalan eset­ben fordulnak segélyügyben is. Kü­lönösen most. amikor mindenki igyekszik a télrevalót beszerezni. — Mi ezzel már korábban szá­moltunk — mondja — még az év eleién megfogtuk a gyenlőt és csak azokat részesítettük segélyben, akik valóban rászorultak. így most van miből adnunk. Az elmúlt, hónaoban is több mint 20.000 forintot osztot­tunk ki a kérelmezők között. E problémák mellett akadnak más természetű nanaszok is. — SOK IDŐT R ABOL EL TŐ­LÜNK a személvi ügyek kivizsgálá­sa és lezárása. Sajnos, vannak egye­sek, akik még mindig nem mondtak le az intrikáról és a vádaskodásról, amelyeknek 80 százaléka alaptalan. A napokban például Ujhelvi Tibor raktáros azt terjesztette: »A műsza­kiaknak nem érdekük a nyereségré­szesedés, mert ők nagv prémiumot vágnak zsebre.« Természetesen, fel­léptünk ellene. Nemcsak azért, mert alaptalan rágalom, hanem mert a műszaki és a fizikai dolgozók egysé­gének megbontására irányult. A gyárban majd minden dolgozó kifogásolja: miért nem kapnak na­gyobb bért? — Uton-útfélen megállítanak emiatt is — magyarázza Pálmai elv-» társ. — A dolgozók valóban 120— 140 százalékra is túlteljesítenék a tervet, de ezt nem engedhetjük meg. Átlagbér-rendszer van, ame­lyet túllépni, vagy megsérteni nem lehet. A dolgozókban jó hatást vált ki és örülnek annak, ha ügyükkel megfe­lelő módon foglalkoznak. íme, né­hány példa: Dudás János, a cementáló dolgo­zója hosszú ideig halogatta a dolgot, míg végül arra az elhatározásra ju­tott, hogy panaszt emel az üzem ve­zetője ellen, aki nem biztosított ré­szére megfelelő szerszámot. — Nem bírtam már magamba foj­tani. Hiába kértem Szekeres elvtár­sat, az üzemvezetőt, hogy adjon más szerszámot, csak legyintett és elkül­dött. Most azonban, hogy »megmos­ták« a fejét, már van szerszám és azóta nyugodtan dolgozom. Nagy zenéi esemény színhelye volt a napokban Beethoven bonni szülő­háza. Pablo Casals, a világhírű 82 éves spanyol csellista ellátogatott a nagy zeneköltő szülőházába és ott, a bonni »Be ethoven-tár saság« tagjai­nak jelenlétében, Beethoven három Maria Callas, a híres operaénekes­nő rövid látogatásra — néhány hang­lemez felvételére — Londonba érke­zett. Giuseppina Chielmetti asszony, Puricelli özvegye a napokban legjobb egészségben ünnepelte századik szü­letésnapját. A Como melletti Ca- versdggio polgármestere ez alkalom­ból arany emlékérmet és pergament- re írt díszoklevelet nyújtott át neki. Chielmetti asszony ugyanis a falu híres lakosának. Kari Mozartnak egyenes leszármazottja. Kari Mozart, a nagy Mozart hat fia közül a leg­Moszkvában, a Keleti Kultúra Múzeumában modern japán népmű­vészeti kiállítást rendeztek.. A kiállí­táson bemutatott szebfon él-szebb ke­rámiákat, művészi textilamyagokat. — Nagyon bántott az eset, mert ugyanazt a munkát végeztem, mint a többi és mégis kevesebb volt az órabérem — mondja Séllei József, a »K« egység dolgozója^ Az igazgató­ságon bejelentettem, amelynek nyo­mán Stekkel Lajos elvtárs, az egy­ségvezető felemelte a béremet. Áfra Pál kilenc gyermekes, csa­ládapa pedig így beszél: — Nagy gond ilyen népes családot fenntartani. Most, hogy megkezdő­dött az iskolaév, anyagi nehézsé­geink voltak. Elpanaszoltam bajai­mat és 300 forint segélyt utaltak ki számomra. Nagyon'jól esik ez a gon­doskodás. Egy másik édesapa Papp Gábor, akinek gyermeke paralizist kapott, szintén segélyben részesült. PÁLMAI ELVTÁRSAT gyakran látni az üzemekben a dolgozók kö­zött. Beszélget a munkásokkal, ér­deklődik munkájuk, problémájuk iránt. És hogy mennyire tisztelik, be­csülik s milyen nagy bizalommal vannak iránta, bizonyítja az a sok­sok levél, amelyet a dolgozók külde­nek neki köszönetük és hálájuk je­léül. Török Alfréd szonátáját játszotta el a zeneóriás csellóján. Casals »zarándokúinak« nevezte bonni látogatását és játékával Bee­thoven iránti rajongásának akart ki­fejezést adni. A Milánóból érkezett művésznő közölte a sajtó képviselőivel, hogy Verdi műveiből énekel hanglemezre. kisebbik. Ö is jó muzsikus volt, vnszont nem volt hajlandó a zenél választani hivatásául. Inkább 20 éves korában könyvelői állást vállalt az osztrák monarchia milánói közigazgatásánál. Apja műveiből mind a hat fiú annyi pénzhez jutott, hogy Caversaggioban házat vásárolhattak. Itt született 1858-ban Kari Mozart unokája, tehát Wolfgang Amadeus Mozart ükuno­kája. lakkfestményeket, ötvösmunkákat, stb. a szovjet kormány a szovjet szépművészeti múzeumok anyagának kiegészítése érdekében szerezte be. Japán népművészeti kiállítás Moszkvában Pabló Casals Beethoven csellóján játszott Maria Callas Londonban ^Mozart ükunokája száz éves ÉRTELMES, JÓRAVALÓ gazda- ember Aszalón Olajos Imre kileuíc- holdas dolgozó paraszt. Földjét pél­dás szorgalommal műveli, meg is van a haszna, a föld meghálálja a fáradozást. Ha valaki betéved Olajos Imre portájára, ugyancsak meglepődik, mintha virágoskertbe lépett volna. Az udvart szegélyező ízléses beton- keretben tűzpirosán virít a muskátli. A gazda és gazd asszony lelkiismere­tességét dicséri minden szál virág. A sertésól hófehéren villog a kora­őszi nap fényzuhatagában. benne Öt hízó mohóskodik a vályú körül. Né­gyet eladásra szántak, a háromtagú család szükségletét egy is fedezi. De már gondoskodtak a jövőévi hízóba- valóról is, az egyik karámban négy darab virgonc, életvidám malacka habzsolja a dar ás moslékot. A tehén- i&tólió is ragyog a tisztaságtól. A három tehén mellett két tinó »készül* gyarapítani a kis család jövedelmét, mindkettőt leszerződte " gazda, úgy érzi, kifizetődőbb a marhahizlalás, jobban megadják az árát. mint a sertését. A baromfiudvar is népes, közel száz darab tyúk és csirke ka- pirgál a gazdasági udvarom. de a gazdasszony szerint volt már ennek a duplája is. Olajos Imre ért a belterjes gazdál­kodáshoz. számára ez nem írott mu­laszt. hanem valóság. Ennek köszön­heti aránylag magas jövedelmét, azt. hogy nem bánta meg. amiért a föld­nél maradt, nem kívánkozik a város­ba. semmi pénzért nem cserélné fel az eke szarvát ipari foglalkozással. Az »Egy aggasztó tünet nyomában« című cikk hozott össze bennünket. A cikik a mezőgazdasági termelés »elöregedésiével« foglalkozott. A fia­talság odahagyja a földet, városban keresi jövőjét, menekül a paraszti élettől. Az öregekre marad a föld. akik egyre fáradóbban. a vakulástól vakolásig tartó munka törődöttségé- vel fogják az eke szarvát. Ha a mezőgazdaság gépesítése nem VÁLASZÚTON tart lépést a mezőgazdasági munka­erő elöregedésével, illetve a falusi fiatalság elvándorlásának sajnálatos tendenciájával, komoly következmé­nyei lehetnek. Az égjük Putnok járási falucskában történt. Meghalt a gaz­da. munkás kéz nélkül maradt tíz hold jóminőségű föld. A szülők gim­náziumiba járatták egyetlen fiúkat, aki megszerezve az érettségi bizo­nyítványt. irodában helyezkedett el. Az özvegy fiához fordult, térjen visz- sza falujába, vegye pártfogásába a gazda nélkül maradt földet. Az érettségizett fiú hallani sem akart a dologról. így válaszolt: »Tegyen a földdel édesanyám amit akar. de én nem leszek paraszt!« Nem volt más hátra, mint kish aszón bérletbe adni a földet. De köztudomású, hogy a kishaszonbérletűség nem használ a földnek. Az »alkalmi tulajdonos« a legkisebb befektetést is sajnálja tőle. nem trágyázza a föld termőereje egyre apad, végül már annyit sem jövedelmez, amennyi a bérre és az adóra futná. A bériő igyekszik^ tehát megszabadulni a rablógazdálkodással tönkresilányított földtől. Az ilyen föld aztán ebek harmincadjára jut. A tulajdonos és az ország is kárát látja ennek. A fiú az érettségi bizonyítványt jobbsorsú életlehetőségekhez belépő­jegyül szánta, az iskolázottságot és a földművelést egymástól idegennek tekinti. Valahogy így gondolkozik: Minek tanultam, ha »csak« paraszt lehetek, ha érettségi bizonyítvá­nyommal nem juthatok szellemi munkához? Apám azért taníttatott, hogy különb ember legyek nála. De vajon ha visszamenne tíz hold föld­jéhez, ott nem lehetne apjától különb emberré, nem gyümölcsözhetné tu­dását? De igen. OLAJOS IMRE GAZDÁLKODÁSI módszerein meglátszik, hogy tanult emberrel van dolgunk. Ö is gimná­ziumba járt. sajnos, nem juthatott el az »úrrátevő« érettségiig. Abban a régi jó világban más divat járta. »Parasztnak születtél, maradj is an­nak. vagy ha minden áron urat akar belőled az apód. fizesse meg az árát.« A szülőknek nem volt meg a rávaló — és földnél »rekedt« a fiú. Megbánta? Nem. Megszerette a földet, a földművelést, dacára annak, hogy — mint írta — »nagyon kell szeretni és érteni az embernek a szakmáját, hogy ki is tudjon jönni belőle«, ö érti a szakmáját, a föld­művelést. Könyvelést vezet például a takarmányfogyasztásról. s amikor túladott a hízókon összegezi a kiadá­sokat — a munkát kivéve, mert az »nem« számít a parasztembernél — és az így nyert statisztikából ki­derül. mennyi volt a tiszta haszon, így aztán tervezni is lehet és az ész­szel csinált terv rostáján kiperegnek a rosszul jövedelmező termelvények. Olajos Imre zárkózott természetű, nem politizáló ember, de ha állásfog­lalásra késztetik, ha vitatkozásra szorítják gazdatársai, nem sokat te­ketóriázik. a ma mellett teszi le a garast. A múlt terhes emlékei mel­lett elhalványodnak az élet mai gondjai. Ha tízesztendős fiára néz. akaratlanul is felötlik benne gyer­mekkora. Mennyire más volt akkor a világ! Ég és föld! Ezek a mai gye­rekek már nem tudják mi az gyerek­fejjel munkához állni, együtt húzni az igát a szülőkkel. Nem kell közel­harcot vívni a mamával vagy apával ceruzáért, füzetért, a szülők termé­szetesnek tartják, hogy ilyesmire szüksége van a gyermeknek, meg­vásárolják neki. Igen. mert van mi­ből. VAN EGY NAGY GONDJA Ola­jos Imrének. Nem látja jövőjét an­nak, amit nap mint nap csinál. Igyek­szik ő legjobb tudása és akarata sze­rint megművelni a földiét, terem is az szépen, de mi értelme van mind­ennek. ha az egyéni gazdálkodásnak befellegzett. Eszével belátja, hogy ennek így kell lenni, nemcsak Ma­gyarországon. világszerte is inog a föld a kisparcellás földművelés alatt, hogy a nagyüzemi gazdaságok ol­csóbban és többet tudnak termelni, de... A logika, az ésszerűség feje tetejére áll. ha az érzésekkel kerül szembe. A nagyüzemi termelés nem tűr szervezetlenséget, az embernek »parancsolnak«, nem a maga gazdája többé, nem akkor megy ki a mezőre, mikor neki tetszik (igaz. most sem akkor megy. amikor neki tetszik, hanem amilyen sürgetős a munkai. No meg a szocialista nagyüzemi gazdaságok kezdeti lépései egyné­mely helyen botladozók. Bármerre megy. összevont szemmel figyeli a közösbeliek ténykedését. Ha jót lát. felcsillan a szeme, ha rossz kerül eléje, aggodalom lesz úrrá rajta. Úgy figyel, úgy lesi a termelőszövetkeze­tek munkáját, mint aki jövendőbeli tsz-tagnak érzi magát. A kezdet ne­hézségeiből. a botlásokból ítéli meg a szocialista mezőgazdasági nagy­üzemek jövőjét — és ez lehangoló szemléleti mód. így teszi fel a kér­dést: _ Megértem, hogy a magam 9 holdján nem lehet igazán jövedelme­zően termelni, hogy éjt nappallá tevő munkával tudjuk csak biztosítani szerény jövedelmünket, és azt is megértem, hogy az egyénileg való földművelésinek nincs már jövője, de akikor a tsz-ek csillogtassák meg előttem azt a'jövőt, ami engem meg­ragad. Ha esik az eső. én még a talicskámat is az eresz alá tolom, ne ázzon, az eső nem használ neki. De elszomorodva látom, hogy a tsz-ben azok a drága gépek hónapszámra a szabad ég alatt állnak, mossa őket az eső. rongálódnak. A »miénkre« miért nem vigyáznak úgy. mint a maguk­éra. az »enyémre«. Valamikor a tsz- tagok is magamfajta egyénileg dol­gozó parasztok voltak, úgy vigyáztak, a magukéra, mint a szemük fényére. Benn a közösben miért vesztik el ezt a jó tulajdonságukat? Ez engem le­hangol. Igen. ezek a gondolatok minden becsületes, józangondolkozású pa­rasztemberben felvetődnek. A választ az idő fogja megadni rá. amikor a tsz-ek kinőve a mozgalom gyermek- betegségeit. valóban példamutatók lesznek, csábító lehetőségeik nem­csak az emberek eszét, de a szívét i3 megragadják. AZ ASZALÓI GAZDA nem tart attól, hogy akarata ellenére bekény- szerítik a lsz-be. Bízik a párt politi­kájában és bízik abban is, hogy a tsz-ek egy-kettőre lepipálják az ő gazdasági jövedelmezőségét. Már is látja, hogy például az aszalói tsz- nek olyan tehenei vannak, hogy az övéi elbújhatnak mellettük, örül neki. mert ő is közéjük tartozónak érzi magát, csak most még köti az »enyém« rajongó szeretete. Válasz­úton áll. s hogy merre indul majd Olajos Imre. nem kétséges. A magyar parasztság felemelkedésének egyet­len lehetséges útját egyengetik szá­mára azok. akik bátrabbak voltaic tőle. akik hamarabb merészkedtek erre a még nem járt útra akik min­den megbecsülést és ^elismerést meg­érdemelnek. mert vállalták az új kockázatát, mert ablakot nvitot'ak a magyar parasztság szocialista jö­vendője felé az egyéni gazdálkodós k i Iá tástalan só gából. GULYÁS MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents