Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

4 ÉSZAKMAGYARÖRSZAG Csütörtök, 1958. szeptember 2S. „Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény Ahogyan változik népünk, életmód­ja, úgy változnak, alakulnak újjá vagy halnak ki ősidőkre visszanyúló !szokásai, hiedelmei. Kitűnő • gyűjtési terület Diósgyőr színes néprajzi ké­pén belül is az esküvők, lakodalmak változatos világa. Érdemes felidézni a már csak emlékezetben élő szoká­sok, vőfélyversek hangulatát. Külö­nösen most, amikor az ősz közeled­tével egyre gyakoribbak a házasság- kötések. Az esküvő, lakodalom előtti vasár­nap a nagyvőfély sötét ruhában, csizmában, bokrétás kalappal a fején s rézfokossal, vagy régebben pálcá­val a kezében járt hívogatni a roko­nokhoz, ismerősökhöz kísérője, a kísvőfély társaságában. Rigmust mondva hívták meg a ház népét. Az első világháború előtt szerdai napon, később szombaton történt az esküvő és lakodalom. Nagy sütés-főzés volt a vÓlegényék házánál. Sokan már ekkor, a lakodalom előtt elvitték ajándékaikat, különösen az élelmi­cikkeket. Az udvaron főztek, az erre a célra felállított négy cölöpön nyug­vó gerendákból, s az ezeket össze­kötő »vasmacskák«-ból (összekötő, fazekakat tartó vasak) álló tűzhelyen. Szombaton már délelőtt kezd gyüle­kezni a násznép. A nagyvőféíy bú­csúztatja szüleitől a vőlegényt. Előbb az édesapjától: j&desatyám kérlek, hallgass meg engemet, Míg hozzád Intézem búcsúzó beszédem, E világon már mindenki tudja, hogy a szép nap Az égen csak estvélig ragyog. Felserdült életemnek eddig volt határa, Nemsokára jut megért emberkorba... Hasonló módon búcsúztatja a vő­fély a vőlegényt az édesanyjától is. Majd a búcsúztatás után átvonulnak & m-enyasszonyos házhoz. Útközben ezt a nótát húzzák a zenészek: Micsoda utca ez, de sáros, Van-e benne szép lány, takaros, ~ Ha nincs benne szép lány, takaros, ' Hűljön össze ez az egész város. A nagyvőféíy bekopog, a kérő fel­mutatja a jegyet a kiadónak, a vő­fély versben engedélyt kér a belépés­re. Ezután bemennek. Ekkor még nem könnyen találkozhat a vőlegény jövendő életpárjával! Hiába kéri a vőfély: Menyasszony, asszonyom, jöjjön ki tértemért, A mi seregünknek nagy fáradtságáért«. Maskarákat vezetnek be. Öreg­asszonynak legénynek öltözött leányt. Végre megjelenik a menyasszony a nyoszoly ólány ok kíséretében, öltö­zete az első világháború előtti évek­ben a lányok szokásos fekete ün­neplőruhája. Csupán a koszorú je­lezte menyasszonyságát. A világ­háború után viselnek fehér ruhát, fátylat a menyasszonyok, öt is elbú­csúztatja a vőfély szüleitől, de ba­rátnőitől, testvéreitől, s még a szom­szédoktól is. A vőfély verses felszó­lítására megalakul az esküvői menet. Az élen a vőfélyek haladnak. Ezek öl­tözete 50—60 évvel ezelőtt fekete ruha, csizma, bokáig érő vőfélykendő. A nagyvőféíy fa-kardot tartott kezében, ennek a hegyére almát, vagy naran­csot tűztek, erre egy szál rozmarin­got, s selyemszalagok csüngtek le róla. Újabban csak pálcát vagy fo­kost viseltek a vőfélyek. A vőfélyeket a menyasszony követi a nyoszolyólányokkal, majd őket követi a vőlegény a násznagyokkal. Az örömszülők, rokonság, ismerősök zárják be a nászmenetet. Legvégén a zenészek haladnak muzsikálva. Az esküvőről visszafelé jövet az új pár egymás mellett lépdel. Régebben seprűt dobtak az új pár elé, azért, hogy perpatvar legyen köztük. Ilyen­kor ezt a menyasszony eldobta ma­guk elől, így nem sikerűit az ártás. Frissen sült fehér kenyérrel fogad­ták a fiatal párt a vőlegényes ház­nál, azért, hogy bőségben éljenek. (Szükséges is volt ilyet kívánni, hi­szen nem volt ritka, hogy a költséges lakodalom anyagi romlást hozott a családra, mert a szegényebbek nem könnyen tudták elviselni a hagyo­mányos lakodalom kiadásait.) Ismét a vőfély lép előre, kéri, fo­gadják be a menyasszonyt a család­ba. Ezután letelepednek. Legtöbbször az udvaron felállított gallyakkal dí­szített sátorban, mely régebben egé­szen gallyakból készült vagy a szo­bában, ha hűvös idő volt. Kis lakás esetén vacsora után a Tapolcára mentek át, itt táncolták reggelig. Vacsora kezdetéig a vőfély szórakoz­tatja a násznépet. Verset mond a házasságról, asszonyok, férjek termé­szetéről: ...Oe némelyik asszony rosszabb, mint az áspis, Tüzes, dörög, pörög, savanyú az arca, Olyan, mint a ma szakasztott éretlen vadalma..* De a férjek közül is sokan meg­kapják a magukét: Vagy ha a férj garázda, kártyás vagy iszákos. Akkor szegény feleségét megölte a balsors.*. Majd megállapítja: csak a kölcsö­nös megértés vezethet jóra. Mindenki elfoglalja helyét a vacso­rához terített asztaloknál a vőfély felszólítására. Míg várni kell a leves­re, a mutatásról versel a vőfély: ...Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség, Magyaros virtusság, ékeskedő szépség, A tisztes mulatság mindenkor emberség.. Végre behozza az első tál ételt; csigatészta úszkál a párolgó húsleves tetején. Ezt is, mint a többi fogást, beköszöntő után teszi le a fiatal pár elé. A leves után csirkehúst hoz be. majd pecsenyét, s a pecsenye után a borral köszönt be: Tudom, hogy örülnek, akik engem látnak, Több becsületem van, mint kétszáz barátnak, Az nem csoda, hogy én mindent hordok ide be­£n nézem meg, hogy van-e a pintes üvegbe*. Ha nincs, majd hozok, a pince közel van, Van még kilenc itce tízakós hordóban!... IszTUik, s a töltöttkáposztát hozzák máris, tréfásan köszönt be vele a vőfély: ...De én nem dicsérem, dicséri ez magát, Mert belevágattam egy féioldal szalonnát. Tizenkét disznónak elejét, hátulját, Keresse meg benne, kl-ki fülét, farkát!.. Utolsó fogásnak a mézzel, vajjal ízesített tejbekását. tálalják. (Ilyen­kor jön be a szakácsnő bekötött kar­ral, sírdogálva, hogy megégett a keze, adjon mindenki pénzt, hogy legyen orvosságra.) A nyoszolyólávyok még süteménnyel kínálják a résztvevőket, majd leszedik az asztalokat, helyet csinálnak a táncnak. Éjfélkor hirte­len félbeszakad a zene, s megjelenik az ajtóban a menyasszony pirosbabos menyecskeruhában, kendővel be­kötött fejjel. A vőfély világosít fel, mi történik most: Nosza zenész urak, cimbalon rendüljön, Hogy minden vendégnek a füle megcsendüljön. Verd el a Rákóczi híres áriáját. Melyet dalolt, mikor vívta Regéc várát. Nem látunk ml itten egyet sem apácát, El fogjuk hát járni a menyecske táncát. A menyecsketánc sokáig tart. Gyű­lik a pénz a rostában, tálban. Fáradt a menyecske. Férje súlyos pénzzel kiváltja, s igyekszik vele a kijárat felé. A szemfüles fiatalok még hátba- döngölik párszor: »Fiatok legyen, lányotok legyen« — kívánják nekik. A mulatozás még reggelig tart. Reg­gel a vőfély búcsúzik a násznép nevében : Köszönjük a vendégséget, A tapasztalt szívességet. Ilyen tájban, esztendőre, Jövünk a keresztelőre. Elbúcsúznak a vendégek, lebont­ják s sátrat, s a fiatalok, a férj szü­leinél megkezdik új életüket.;, A diósgyőri régi vőfélyek, hajdani nyaszolyólányok így emlékeznek vissza fiatal koruk lakodalmaira. Különösen sokat segíti a néprajzi gyűjtőmunkát Kiss Istvánná a Bartók Béla-utcán, s Sebők András a Szal­más Piroska-utcán. önzetlen segítő­készségükkel Nagy-Miskolc népi kul­túrájának megismerését szolgálják! M AD AI GYULA tanár, a TIT történelmi szak­osztályának tagja Mi ujgᣣ halváinkban ? Jó termés, szép eredményeit9 szorgos munka a termelőszövetkezetekben Ilyen munkára, betakarításra, gyü­mölcsérésre egyaránt ragyogó őszi idő is ritkán örvendezteti meg a fa­lut. Most igazán dolgozhat, akinek van mit! Már pedig melyik termelő- szövetkezetnek, gazdálkodó ember­nek ne volna munkája, amikor érik a kukorica? — Törni kell, répát ásni, szántani, vetni. Betakarítani az idei munka gyümölcsét és megalapozni a jövő esztendei termést. Hogy lega­lább olyan termés legyen, mint eb­ben az esztendőben. Mert ne gon­dolja valaki, hogy az aránylag vi­szontagságos időjárás miatt ne úgy „ütne be” az idei termés, haszon, ahogy azt. mondjuk, a Rákóczi Ter­melőszövetkezetben tervezték Gön­cön, vagy a Dózsa tagjai Karcsán. Nincs náluk semmi baj a tervezéssel •— sőt! És nincs Edelényben sem. Hejöbábán sem ... >... Erről teljes bizonyosságot mondhatunk, mert ha nem is szemé­lyesen, de a telefon közvetítésével ott; jártunk náluk. És jókedvűen -dol­gozó, bizakodó, elégedett embereket találtunk itt is, ott is. Szántanak, vetnek a gönci Rákóczi tagjai Tíz hold árpa. tizenöt hold takar- inán.vkeverék már a földben van a gönci Rákóczi Tsz gazdaságában. Sőt a 100 hol dny i tervezett búza vetés mintegy felét is elvégezték. Pedig közben nem áll a betakarítás sem. Ássák a jó eredménnyel, sok pénz­zel kecsegtető cukorrépát, csépelik az aprómagvakat. Az aprómagvakból például 80.000 forint hasznot vár­nak. Ehhez hozzátéve a kertészet­adta százezret, meg az állattenyész­tés négyszerannyi hasznát — nem is lehet, csodálkozni, hogy örömmel közvetíti még a telefonkábel is a jó hírt: — Több lesz a részesedés a terve­zettnél. Méghozzá nem is kis összege gél. A tervezett 28 forint helyett 40 forintot ér majd egy munkaegység. , Nem csoda hát, ha dolgozik szor­galmasan mindenki, s az sem meg­lepő dolog, hogy már eddig két új taggal gyarapodott a család. i Kikelt az ősziárpa a hejőbábai Uj Élet tábláin ... .. . Nagy szó ez, szép eredmény. Talán párja sem akad a megyében az immár zöldellő árpatáblának. Pe­dig való dolog, hogy az Uj Élet 45 holdnyi árpavetése — idejében, jó földbe vetették — már mutatja, hogy meghálálja a fáradságot. A tsz könyvelője elégedetten újsá­golja, hogy a keresztsorosan vetett búzatábla is egyre nő. Jól előkészí­tették. porhanyóssá művelték a ta­lajt, s nem várnak — de nem is kell várni — esőre. Vetnek, amilyen gyor­san csak lehet. Természetesen köz­ben náluk sem áll a betakarítási munka. Mert van mit betakarítani most is, mint aratáskor. Valószínű­leg ez. no meg a tervezett 31 helyett 50 forintos munkaegység játszott közre abban, hogy hamarosan 15 tag­gal szaporodik a létszám. Abogy a könyvelő elvtárs a telefonba mond­ja: »...egy egész brigád jön hozzánk* egyrészük már volt tsz-tag. másré­szük pedig új, közös munkát, közös életet még nem próbált gazdálkodó. Egy azonban bizonyos: jövőre egyformák lesznek már. Egyformán elégedettek. Mert az Uj Élet tagsága már évek óta bizonygatja — régen Haladó volt a nevük —hogy beszéd •JifínmnG vfíRORSJüfi Három Munkás-szív megszűnt dobogni Miskolc gyászbaborult sporttár­sadalma három fiatal, drága élettől búcsúzott tegnap délután a népkerti sporttelepen. Az örökre elválás mindenkor fájdalmas, de különösen fájó, amikor erőtől duzzadó, élet hajnalán viruló fiatalt temetünk. Három bimbózó élettől kellett el­válnunk, akik még jóformán gyér rekek voltak. Egy javakorabeli em­bert 50 évesnek szoktunk mondani. — ök hárman sem értek meg eny- nyit. Fiatalok voltak ... Szépek, egészségesek, vidámak ... Örömmel 'telt el a szívünk, ha rájuk néztünk. A Miskolci Munkás ifjúsági labda­rúgó csapatának legjobbjai voltak, a jövő reménységei. Hogy tudtak örülni az életnek, az élet apróbb, nagyobb örömeinek! Hogy Örültek a vasárnapi újhelyi győzelemnek is, és mily boldogan, vidáman, egész úton énekelve tartottak haza­felé ... — amikor a kegyetlen vég­zet, egy részeg gépkocsivezető sze­mélyében, örökre ajkukra fagyasz­totta az eddig soha el nem múló mosolyt és gyászba borította a Mis­kolci Munkás nagy családját, mindannyiunkat. Már 1 óra után emberek tömegé­től sötétlettek a Népkert útjai. Sok­ezer gyászoló igyekezett a sportpálya felé, hogy végső búcsút vegyen a tragikus módon elhunyt fiatal sportolóktól. Az MMTE szurkolói gyászkarszalaggal a karjulcon együttesen mentek a végtisztesség­re, őrséget álltak a koporsók előtt a vezetők, játékosok, sportbarátok, a magyar ifjúsági labdarúgó vá­logatott tagjai, tanulótársaik. Amerre néztünk, mindenütt szo­morú emberek sokasága. Fiatalok, öregek, asszonyok, férfiak — eggyek a fájdalom érzéseiben. Hullatták az együttérzés könnyeit, hiszen nincs senki, akit ne érintene fájdalma­san ez a borzasztó tragédia. Szívünk mélyéig megrendülve olvastuk a neveket: Illés Barnabás élt 15 évet, Cselényi István élt 16 évet. Varga Gyula élt 17 évet. A koporsókat és az előttük lévő teret elborította a koszorúk és virá­gok sohasem látott tömege. A temetés előtt a népi zenekar gyászindulókait játszott, fel-feitört a sírás a szomorú, szívbemarkoló dallamok hallatára. Fél 3 óra után megkezdődött a búcsúztatás, a küldöttek könnyeik­kel küszködve teljesítették szomorú kötelességüket. Az MMTE részéről Szilágyi De-> zső, a játékosok nevében Öveges Zoltán, a szurkolók részéről Kővári Miklós, az MTH nevében Varga Gyula, a Magyar Labdarúgó Szö­vetség nevében Takács Jenő, a Bor­sod megyei Labdarúgó Szövetség nevében Dreiszig Dezső, az MVSC részéről Telepi József, a DVTK ré­széről Deményi Béla búcsúzott a tragikus sorsú labdarúgó játéko­soktól. A gyászbeszédek elhangzása után Illés Barnabást és Cselényi Istvánt a Mindszenti temetőbe, Varga Gyu­lát a Nagylány temetőbe kísérték örök nyugvóhelyükre. A síroknál játékostársai mondtak búcsúbeszé­det. A Miskolci Munkás nagy család­ja. Miskolc város sportszerető tár­sadalma búcsúzik Tőletek. Emléke-> tehet örökre szívünkbe zárjuk. SÁNDOR NÁNDOR Miskolci labdarúgók a válogatottban Az MLSZ az ifjúsági keret kivételével nyilvánosságra hozta, kik azok a játé­kosok, akik a szovjet-magyar válogatott mérkőzésen szerepelni fognak. örven­detes, hogy a csapatokban bőven találunk miskolci labdarugókat. A B. keretben Tóth, Szigeti, Iván, Kiss DVTK játéko­sok, a C. keretben Károlyi, Gyetvai MVSC, Török, Paulás, az utánpótlás ke­retben Werner. Az ifjúsági keretet még nem jelölték ki, de Szobonya MMTE, Kovács DVTK bizonyára szerepelni fog­nak. Ez is városunk labdarugó sportjá­nak fejlődését mutatja. Amikor öröm­mel köszöntjük városunk legjobb labda­rugóit, azt kérjük tőlük, hogy a mérkő­zéseken mutassanak példát sportszerű­ségben, lelkes, odaadó játékban, szerez­zenek dicsőséget a magyar sportnak, ürö­mét a sokezres miskolci szurkolótábornak. ■ooo­Láttuk, hallottuk, szóváfesszük ... ide, beszéd oda, az gondolkozik oko­san, aki szakít a régimódi élettel, a küszködéssel, ök a maguk részéről minden becsületes embert szívesen fogadnak . T aktabájon már harmincnégyen vannak ... ... az új Béke Termelőszövetke­zetben. Mert kezetfogtak újra a volt tsz-tagok és egyéniek. Kiss Bálint elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke örömmel újságolja, hogy nap mint nap jönnek a jelentkezők, s ma már harmincnégy család alkotja a Békét, közel négyszáz hold földdel egye­temben. Már megkezdték a munkát is. Vannak ugyan kezdeti nehézségek a régebbi gyakorlat, tapasztalat el­lenére is. Hiszen most alakítják ki a táblákat, s persze nem egyenletes az Ősziek betakarítása. így eddig mind­össze 10 hold salátát és 15 hold őszi­árpát tettek földbe. De már készítik a talajt a 100 holdnyi búzavetéshez is olyan ütemben, ahogy a körülmé­nyek engedik. Igen elégedett a tsz-elnök a tagság munkájával, a tanács és a járási ta­nács segítségével. A tanácson kapott helyet az iroda, míg a magukét be nem rendezik. A járás pedig nap mint nap érdeklődik, mire van szük­ségük. mihez kell segítség. S e se­rény munkát, komoly segítséget lát­va, egyik nap is jön valaki a régi ta­gok közül, másik nap is, hogy mégis csak jobb lesz úgy. ahogy az ellen- forradalom előtt csináltuk. Lehet, hogy míg e néhány sor megjelenik, már megvan a harminc- ötödik belépő család is. i I <B. S.) Sokan — talán több ezren — kese­rűséggel hagyták el vasárnap délután az MVSC-pályát. Valljuk meg őszin­tén, meg is volt az okuk a kesergés- re. Hiszen az MVSC ezen a mérkőzé­sen teljesen rossz felfogásban, szinte alárendelt szerepet játszott a Buda­pesti Vasas ellen. Itt azonban álljunk meg egy szóra. Véleményünk szerint nem a Vasas, MTK, FTC ellen kell pontot vagy pontokat szerezni a mis­kolci zöld-fehéreknek, hanem a gyen­gébb ellenfelek ellen kell sikert elér- niök. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a Vasas elleni rossz játék valamivel is menthető. Igaza volt annak a szur­kolónak, aki a mérkőzés végén elke­seredésében azt a kijelentést tette: — Mindent láttam az MVSC-től, csak labdarúgást nem. A vasárnapi mér­kőzésen egészen kezdetlegesen és rossz felfogásban játszott a csapat. Sokakban felmerült a kérdés: miért nem a legjobb formában levőket ját­szatták ezen a mérkőzésen? Igaza volt Balogh edző sporttársnak, ami­kor az első három mérkőzésen siker­rel szerepelt csapatot játszatta. Nem «■bűn-« egy Vasastól, a legjobb formá­ban levő csapattól kikapni. Viszont, mindenképpen figyelembe kell venni az első csapat szerepeltetésénél azo­kat a játékosokat is, akik esetleg len­dületet visznek a játékba. Gondolunk itt elsősorban Tibára, aki a második csapat mérkőzésén erőtől duzzadó já­tékkal ízelítőt adott a korszerű kö- zépcsatár-játékból. Mi nem kívánunk beleszólni az edző sporttárs működé­sébe, de szeretnénk, ha a továbbiak folyamán még jobbá tenné az MVSC csapatának játékát. • Mindenki vereségre számított, — ezzel szemben nagyszerű játékkal akár mindkét, pontot hazahozhatta volna az MMTE Budapestről. A csa­pat tagjai kitűnően játszottak, nagy­szerűen küzdöttek és csak a balsze­rencse számlájára írható, hogy 2:0-ns vezetés után az utolsó negyedórában egyenlített a Szpartakusz Ha a Mun­kás továbbra is úgy játszik, mint vasárnap, akkor rövidesen ismét az NB II. élcsoportjában láthatjuk a szimpatikus miskolci csapatot. Ehhez pedig az kell. hogy minden mérkő­zésen az első perctől az utolsóig szív. vel-lélekkel küzdjenek egyesületük színeiért. • Ezen a héten ismét a fogadóknak válaszolunk. Igaza volt annak a sportszurkoló­nak, aki a következőket állította: 1943. november 7-cn az alábbi csa­pattal kaptunk ki 7:2-re a svédektől: Tóth — Mészáros, Szabó II., Kispétcr — Sáros! ni.,, Nagy II. — Egresi, Sá- rosi dr., Szusza, Zsengeüér, Tóth III. Ezen a mérkőzésen az első félidőben még ment valahogy a játék, hiszen 2:2 volt az eredmény, — de a szünet után a magyar védelem tehetetlen volt a svéd rohamok ellen. — A ma­gyar csapat mindkét gólját Szusza szerezte. Még egy kis sporttörténelemről lesz szó. Azzal a fogadóvá' is egyetértünk, aki egészen pontosan felsorolta a magyar válogatottat, amelyik 1945. szeptember 30-án 7:2 arányban le­győzte a román válogatottat. Ezen a találkozón a magyar csapat összeállí­tása a következő volt: Csikós — Ru­das, Szűcs, Bíró — Sárosi III., Lakat — Sípos, Hidegkúti, Zsengellér, Pus­kás, Nyers. A mérkőzés magyar gól­jait Hidegkúti (2). Puskás (2), Zsen­gellér, Rudas és Nyers szerezte. • Vasárnap játszották volna le a Sa- jóbábony—Varbó járási bajnoki mér­kőzést. Azért írjuk, hogy volna, mert a mérkőzés az első félidő 25. percé­ben félbeszakadt. Miért szakadt fél­be? Azért, mert a mérkőzést vezető Hernádi Pál játékvezető szabályta­lanság miatt 11-est Ítélt a varbói csa­pat ellen. Amikor a labdát a bünte­tőhöz letették, a varbóiak Üveges nevű játékosa a labdát elrúgta a 11-es pontról, a játékvezető hozzásietett, majd a hozzásiető játékvezetőt «-sza­bályosan« leütötte. Amikor a játék­vezető magához tért, a mérkőzést le­fújta, s félbeszakadt a találkozó. A magunk részéről csak elítélni tudjuk a varbói játékos fegyelmezetlenségét, sportszerűtlenségét. Reméljük, a szö­vetség a legszigorúbban fog eljárni a macáról megfeledkezett játékossal szemben. Az ilyet örökre el kell til­tani a sporttól. SPORTHÍREK Az MLSZ elnöksége a tragikus kö­rülmények között elhunyt miskolci ifjúsági labdarugók emlékére elren­delte, hogy szeptember 28-án, vasár­nap valamennyi Magyarországon sorrakeriilő labdarugó mérkőzés első félidejének 15. percében egy perces gyászszünetet tartsanak. Ugyanak­kor a Moszkvában, Kijevben, Szó* fiában. Budanesteu és Miskolcon mérkőző magyar válogatott csapatok fekete gyászkarszalaggal játszanak. NB-be jutásért osztályozó mérkő­zést játszik a DVTK ökölvívó csapa­ta a Budapesti VKSE ökölvívó csa­patával. A mérkőzést szombaton dél­után 6 órai kezdettel a szovjet—ma- gyiar labdarugó ifjúsági mérkőzés után a stadion tornatermében ren­dezik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents