Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAv. Kedd. 1958. szeptember 23. Megnyilt Tenkács Tibor kiállítása A kiállítás kezdő lépés Miskolc képzőművészeti életének fellendítéséhez Vasárnap délben ünnepélyes kere­tek közt nyitották meg Tenkács Ti- bor festőművész gyűjteményes kiállt- tását Miskolcon a Nevelők Házában (Déryné-u. 3), ahol ezalkalommal meglelt érdeklődőkkel a kiállítási tetem. A kiállítás megrendezésében lelkesen támogatta a művészt a Pe­dagógus Szakszervezet. Tenkács Ti­bor mint a tokaji gimnázium rajz­tanára, é hivatásának lelkiismeretes ellátása mellett időt-módot talál arra, hogy mint alkotó művész is mégállja helyét a borsodi művészek nemes versengésében. Á tárlatnyitón Kálmán József, a szakszervezet területi bizottságának vezetőségi tagja megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a művészet­szerető embereknek gyönyörűséget okoz látnia megyénk egyik legválto­zatosabb festő-témákat kínáló tájai­nak, itt megelevenedő művészi ábrá­zolását.- •Tenkács Tibor elénk vará­zsolja Tokaj, a Bodrogköz legjelleg­zetesebb szépségeite táj emberei­nek mai életét, s vágyat kelt ben- nühk,. hogy mi is jobban megismer­jük szükebb hazánk e sajátos szép­ségeit. Meleg '«.szeretettel köszöntötte a művészt, aki elhozta ide azokat a műveit, amelyek Tokajban és Sáros­patakon rendezett kiállításain már sok" sikert arattak. :,A közönség soraiban ott láttuk a miskólci' művészek javarészét, akik a közönséggel együtt kisebb-nagyobb csoportokban vitatták meg az egyes müveket s nem egy kép körül élénk viták alakultak ki. A kiállítás anyaga nagyobbrészt egy esztendő munkájá­nak eredménye. A mintegy negyven olaj- és pasztell-kép a művész fejlő­désében új állomást jelent. A kiállí­tás megrendezése kezdő lépés Mis­kolc eddig pangó képzőművészeti életének megpezsdítésében. Remél­jük, hogy a negyedik országos képző- művészeti kiállítással és az azt kö- veiő . időszakban a képzőművészeti élét még nagyobb lendületet vesz. Tudjuk, hogy ez a . látszólagos pamgäß nem jelenti tízt, hogy művészeink nem dolgoznak, nem alkotnak, de a .... ...........................A .......— . *6* művészi munka nagyrésze Miskolc művészetszerető közönségének hagy nyilvánosságát elkerüli, nem tölti be a közönség ízlését, művészeti kultú­rájának fejlesztését szolgáló rendel­tetését. Ezt a rendeltetést csak minél több kiállítás rendezésével lehet be­tölteni. Tenkács Tibor kiállítása október 12-ig naponta délelőtt 9—12 és dél­után 3—6 óra között tekinthető meg. Dá tufll tin, éle; A elmon születésének 90. évfordulóján. &exő Özvegye Dániába Utazik a fil­mesekkel, hogy tanácsaival: segítse a munkát. Nexő életének .e^yes szaka­szait Mo:j«kvában% Sztálingrádban és A fejlődés útján a miskolci foíóklnb w ^ öt északi megyét patronálnak — budapesti és nemzetközi kiállí- gy dán költő tésokon vesznek részt, szakmai előadásokat tartanak — a mis kolci fotósok »..Kúpról . dokumen- Ődnek Mar­Lén ingrádbán "f Őr gat j ék ooo-* .. Ahol Heinrich Mann nem kívánatos A »Die Andere Zeitung« című nyugatmémet hetilap Heinrich Mann írásművészetéről szóló cikkében, megjegyzi. hogy Nyugat-Német- országbau egyre inkább feledésbe merültek a neves német író művei. A lap foglalkozik azzal a problé­mával, hogy Heinrich Mann írásait miért nem adják ki Nyugat-Német- orszá&ban és eziel kapcsolatban hangsúlyozza: »A szövetségi köztár­saságban ma az a vélemény uralko­dik, hogy az író nem avatkozhat be a politikai harcba...« . Az olvasók véleménye szerint — írja a lap — »nem túlságosan, hízelgő' a nyugati demokráciára az a tény. hogy a szövetségi köztársaságban a ■Kis város’ című regényén kívül nem adják ki íleinrich Mann műveit.« Egy jólsikerült vöröskeresztes taggyűlésről Az elmúlt, napokban abban a meg­tiszteltetésben volt részem — mint a városi Vöröskereszt társadalmi aktí­vájának — hogy több helyen ellen­őriztem a Vöröskéreszt Vezetőségvá­lasztó taggyűlését. A látogatott gyűlések közül a szer­vezettség, a lelkesedés szempontjából a legszebb példát mutatta a Borsodi Mélyépítő Vállalat vöröskeresztes gyűlése. A vállalat szépen kidíszített kultúrtermében 58 üzemi dolgozó várta a gyűlés megkezdését. Az elő­adó Juhász elvtárs, az üzemi párt- szervezet titkára volt. A szervezés munkájáért Hernádi és Salamon elvtársnőket illeti dicsé­ret, akik mindent megtettek a gyű­lés sikere érdekében. Juhász elvtárs beszámolójában is­mertette a Vöröskereszt működését és lelkesítette a megjelenteket, hogy munkájukat továbbra is olyan oda­adással és lelkiismeret-tel végezzék, mint azt eddig tették. Ne csak a fali­újság hirdesse, hogy az üzemben vöröskerésztes munka' fpfyik, hanem a jólszervezett, eleven egészségügyi munka. Az elŰádó elvtárs azt iá hang­súlyozta beszámolójában, hogy a vá­rosi és a megyei Vöröskereszt meg­bízottja gyakrabban látogasson el az üzemekbe, mert csak így lehet ele­ven, élő a kapcsolat a vezetőkkel. A beszállítót értékes hozzászólások követték* .mMd a jólszervezett gyű­lést baráti meg vendégelés zárté'le. Antalóczy Lajosné Miskolc, társadalmi aktíva — 1959-ben bővítik a Lenin Kohá­szati Művek mechanikai javítóműhe­lyét. A bővítés mintegy 8-10 millió forint értékű lesz. — Rádióaktív egér szökött ki az amerikai atomkutató intézet labora­tóriumából, A megfutott cincogó macska zsákmánya lett. A tudósok izgatottan várják, mi lesz a macska sorsa. hagyüsemi gazdálkodás föléIlye.,; a Mezőgazdasági Kiállítás tükrében Figyelmesen végigszemlélve a Me­zőgazdasági. Kiállítást, megállapít­hatjuk, hógy a fejlődés nagy léptek­ben, halad előre mind a tudományos kutatás, mind a vegyi, a nehéz és könnyűiparban, az élelmiszeripar­ban, egyszóval az élet minden vonat­kozásában, így a mezőgazdaság te­rén is, ami végeredményben szerves összefüggésben áll az államgazdál­kodással. Köteteket lehetne írni a kiállításon látottakról, de engem a mezőgazdaság fejlődésének doku­mentumai ragadtak el leginkább. A Szovjetunió mezőgazdasága kétségkívül az első a világon! Az utóbbi évek során maga mö­gött hagyta az Amerikai Egye­sült Államok mezőgazdaságát és rohamosan fejlődik tovább. Ennek a fejlődésnek nagyon egy­szerű a magyarázata. A Szovjetunió­ban a tudomány nem a pusztító és romboló, halált .osztogató fegyverek sátáni tökéletesítésével foglalkozik, ~ hanem minden igyekezet* arra irányul, hogy a szovjet nép életszín­vonala állandóan emelkedjék. Ezt a tényt nem csak a Szovjetunió pavi­lonjának .kiállítási an3raga, hanemt kül- és belpolitikája is d okúmén-] tálja. Szinte heroikus küzdelmet] folytat a Szovjetunió a világbéke] megvédéséért, s ugyanakkor a bé-] kés építőmunka hatalmas eredmé-] nyéit tárja a világ szeme elé. Ezen] az utón haladnak a szocializmust] építő országok is. ] Hazánkban az ellenforradalom le-] verése óta eltelt másfél esztendő] alatt nagyot léptünk előre. ] Az 1956-os Mezőgazdaság.4 Kiál- ] lításhoz képest a mostani kiállí- ] tás oly nagy fejlődést mutat, ] amely szinte példanélküli. Meg- ] testesül ebben a kiállításban az ] egész magyar nép szorgalma, a ] Magyar Szocialista Munkapárt ] és a forradalmi munkás-paraszt ] kormány helyes és bölcs polltl- ; kája, a munkás-parasztszövet- ; ség megbonthatatlan szilárdsága. ; A magyar mezőgazdasági kultúra; elért eredményei ilyen méretekben; és bőségben még nem tárult a szem-; lélő elé. A kiállítás anyaga meg-; győzőén bemutatja a nagyüzemi; mezőgazdálkodás fölényét, meggyő-; zően dokumentálja, hogy a nagyüze-; mi. mezőgazdálkodás az, amely a; tudomány és a technika vívmányai-; nak felhasználásával, könnyebb mun-; kával, a több és több termelést ol-; csobban biztosítja. Ezt az igazságot; felismerték szerte a világon. < Az angol kiállítási anyag például be-< mutatja az angol mezőgazdaság* daságok millióit tönkretevő tőkés nagyüzemesítő módszerrel szemben, hazánkban úgy igyekszünk a nagyüzemi gazdálkodást nép­szerűsíteni, hogy a dolgozó pa­rasztokat meggyőzzük.: — az egyetlen helyes út, amely a kul­turált élethez, a jóléthez, a nyu­godt öregséghez, tehát a boldo­guláshoz vezet, az a gazdálkodási mód, amikor önkéntes társulás útján, giaguk fejlesztik termel □- erejüket a nagyüzemi gazdálko­dás kialakításához. A Mezőgazdasági Kiállítás anyaga a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a mezőgazdaság szocialista fej­lődésének útja a szocializmust építő országokban, így hazánkban is, az az út, amely a dolgozó parasztság szebb és boldogabb életét biztosítja s ezen keresztül az elkövetkező mezőgazda- sági kiállítások még szebb, még nagyszerűbb eredményeit dokumen­tálják a szorgalmas magyar nénnek, NEMETH IMRE <- a Hazafias Népfront megyei alelnöke. A lig néhány hónappal ezelőtt ri~ alakult meg Miskolcon a fo­tósok nagy tömegének kívánságára a miskolci fotóklub. Közel száz tagjá­val — melyek között a miskolci üte­mek, gyárak, intézmények dolgozóit, az értelmiség.képviselőit, mérnököket, tanárokat, orvosolhat találunk — ki­váló eredményeket érnek el. A klub megalakulását megelőző időkben a miskolci fotósok már elismert nevet vívtak ki magúknak. Evenként meg­rendezett kiállításaik nemcsak a vá­ros, -hanem az egész ország művé­szeti életének kiemelkedő állomásai voltak. A klub megalakulása után az ta­pasztalható, hogy munkájuk szélei sebb keretek között és szervezetteb­ben folyik. A klub fanjai több nem­zetközi kiállításra küld*ék el kollek- ciójulcat:. Az I. csehszlovák, nemzet­közi kiállításra. Angliába. Torinóba, Biellaba, min*eoy százötven kévét küldtek el. A közeljövőben sorrake- rvlő II. budapesti nemzetközi kiál­lításra negyven kévét küldenek Tár­cái Béla. Ibos Iván. Falié Ödön. Szentkeresz+i Béla. Pető G6za és Doma István képei nagy meglepe­tést kelhettek. A miskolci fotó-klub — alapszabá­lyainak megfelelően— támogatja az üzemi fotókörök munkáid*. Közre­működnek a fotóköröu házi kidil?*á- s”ivnk. megrendezésében. el^adó- nárdájávpi. segíti a fiatalok szakmai és VnüvQsZl nevelését. Munkáink művészi ér szervező készségét ér elis­merését hizoníjítöa. hnmi a- Man'"ar Kot óm fi vészek Szövetsége ■ a klub vatrováló• tevékenységét öt északi menyévé terjesztette ki. Az öt me­gyén kívül azonban sokhelyen szíve- -------------------------ooo s en veszik igénybe a miskolciak se­gítségét. Például a jászberényi fém- nyomó és lemezárugyár üzemi fotó­köre a miskolci fotóklub védnöksé­ge alatt rendezi a második Szolnok megyei fényképkiállítást. A napok­ban Karcagról, a karcagi fotóklub­tól érkezett hasonló meghívás. Ugyanilyen segítséget nyújtottak a közelmúltban a nyíregyházi fotósok­nak, ezenkívül közreműködtek az ózdi fotófclub megszervezésében is. jó munkájukra jellemző, hogy J baráti kapcsolatokat tártának több népi demokratikus ország ha­sonló szervezeteivel. Állandó kép­cserét rendszeresítenek a csehszlo­vák, lengyel és a Német Demokra­tikus Köztársaság fotóklubjaival. Ezeket a nemzetközi kapcsolatokat továbbfejlesztik és munkájukkal így járulnak hozzá a népek barátságá­nak megerősítéséhez. A klub terve igen gazdag. Mint megtudtuk, készülnek a II- pécsi or­szágos kiállításra, ahol vetélytár- saikkal, a pécsi fotósokkal mérik össze tudásulcat. Rövidesen Buda­pesten mutatkoznak be. A budapesti MADOME fotóklub a vidéki klubok közül elsőnek hívta meg a miskol­ciakat fényképanyaguk bemutatásá­ra. Ebbén az évben a müncheni nagy nemzetközi kiállításon is szere­pekakarnak. T? övidesen megindul a fotósok *it körében a szakmai tovább­képzés is. A további jó tanulás érde­kében budapesti és helyi előadókat kémek fel. továbbá ankétokat, kép­bemutatókat, kirándulásokat tarta­nak és megindítják a fotókörvezetők szakmai tanfolyamát is. (Sz. M.) Hasznos tanácsok a hizlalás megkezdése előtt Számvetés akii hússertést, mangalicát tenyésztünk, a hizlalás előkészítése mindenképpen alapos körültekintést és nagy gondosságot követel. Minde­nekelőtt. számvetést kell készíteni, hogy a meglévő .jömegtakármányok és abrakiélék hány sertés hizlalására "elegendőek. A számvetésnél érdemes elővenni, a t^lfarmányozási szakköny- veket/s a' mégfévo készletet úgy be­osztani, hogy a. hizlalás első szaka­szától kezdve egészen a hizlalás be­fejezéséig változatos és elegendő ele- ségük legyen a hízóknak. Abrak­tól varmányból általában egy mázsa élősúly előállításához 4 mázsa kuko­ricát, illetve árpát számoljunk. Vi­szont, ha változatosan etetünk és különösen a hizlalás első szakaszá­ban sok tömegtakarmányt haszná­lunk fel — még jobb lesz a takar- mányértékesülés aránya, azaz még olcsóbban hizlalunk. ■■v ■■ * A hizlalás jöve­rnlkasitas delmezővé téte­lének másik igen fontos szabálya a fáik ásít ás, amely azt jelenti, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek és más mezőgazdasági nagy­üzemek állattenyésztői gondosan megvizsgálják a süldőállományt, s azokat ivar, súly, kor és fajtaszerint 40—50-as csoportokba falkásítják. De még az azonos fajtájú, súlyú és korú csoportokból is ki kell zárni a verekedő, nyugtalankodó egyedeket. s az úgynevezett »kutyákat«, ame­lyek az egész falka hizlalást eredmé­nyét lerontanák. A falkásításlíoz a termelőszövetkezetek és állami gaz­daságok vezetői kérdezzék meg a sertésgondozókat, akik rendszerint egyedenként is ismerik a kezük alatt felnőtt süldőállományt. A hízóba fogás ne azt jelentse, hogy a süldőket máról holnapra el­zárjuk minden mozgási lehetőségtől’ és-a -tomegtak^nr»ányok,..elsőspjrba.ri a zöldtakarmányok' fogyasztásától* Az a helyes, ha a hízóbáfogott falka a hizlalás első szakaszában még na­ponta kijár a legelőre, s ott saját­maga szerzi meg a gyomor kitágítá­sához és a csontrendszer kifejlődésé­hez is szükséges táplálék egyrészét. A lucernás legeltetése erre a célra kiválóan alkalmas. Etetés Jóformán ki sem lát­szik a község a terebé­lyes füzek. hatalmas nyárfák erdeje közül. Különösen nyáron és ősszel nem, amikor a tiszamenti erdők sátora teljesen betakar ja Tisza- karádot. Az ágak között pedig fészek fészek mel­lett. Ezrével, tízezrével feketéllenek mindenfelé, s benne, körötte varjú károg teméntelen meny- nyiségben. Mert ahogy Tompa és Bakó bácsi, meg Sántha néni meséli a fiatalok­nak a maga 70—80 esz­tendejével: mióta csak eszüket bírják, mindia rengeteg volt a varjú' Karúdon. Olyan birodal­muk van itt. a füzesek­ben, nyárjasokban, no. meg a nagyhomoki er­dőben, amelynél külön­bet még a mesevilágban, sem találhatnának ma­guknak. Jól is érzik magukat Tiszakarádon. A világért se mennének máshová. Késő ősztől tavaszig a falu fölött csapongnak. rekedt han­gon rikácsolnak. Az Ide­gen látogató, akinek Ti szakarád’ harca' a Aföffúregirnenttel szokatlan mindez, bor- zongva figyeli a félelme­tes varjúregimentet, amely mint valami rop­pant, mozgó fekete ponyva, lebeg-libeg a levegőben. De a helybe­liek már megszokták, el sem tudják képzelni Tiszakarád életéi varjak nélkül. Hanem aztán tavasz- szol és ilyenkor ősszel, kukoricaérés idején csak kiássák a csatabárdot a karádiak, és megkezdik a harcot a »fekete se­reg« ellen. Nem. nem a károgásukkal van baj, hiszen ilyenkor egyálta­lán nem zavarják a köz­ség csendjét. >hanem, in­kább azzal, hogy künn a határban tanyáznak, s tavasszal a Bikanyila, Felsőerdő, . Juhászere. Szárnyaszöge dűlőkben kiszedik a földbevetett kukoricaszemeket, sőt még a fiatal hajtásokat is kicsipegetik, amint ki­dugják pici, zöld dárdá­jukat a porhanyó mor­zsák mögül. Később bel­jebb szerritelenkcdnck a faluba, és — a gazdasz- szónyok bosszúságára — alaposan megtizedelik a csibeállományt. Ilyenkor ősszel talán még a tava­szinál is több bajt okoz­nak. Ellepik a kukori­cásokat és úgy megdézs­málják az érett csöve­ket, hogy gyakran csak a csutka marad a zörgő száron. Érthető ha* ilyenfor­mán a karádiak haragja a varjakra. Meg is pró­bálnak tavasztól őszig mindenféle fegyvert »be­vetni« az ellenük folyó szívós harcba. Telerak­ják a határt félelmetes madárijesztőkkel. az­után a puskás emfcrek ezrével vuffantnatiák le őket. . Jó ■ eredméWFJel szokott járni a mérge­zett húsdarabkák lera­kása is a földeken, füze­sekben. Ezeket a falánk madarak felkapják, s a mohóságuk aztán csak­hamar vesztüket okozza. All tehát az ádáz küz­delem — és már ki tud­ja, hány száz esztendő óta — a karádiak és a varjúregiment között. Persze, ma már köny- nyen meg lehetne szaba­dulni az ősi károgó el­lenségtől. Még csak *atombevetésre« sem lenne szükség, csak af­féle »kémiai« háborúra, egyszerű vegyszeres ir­tásra, és az írmagja is kipusztulna a varjaknak a tiszakarádi határban. De a tudósok még nem döntötték el, hogy a fér­gek pusztításával hajtőt* haszna vagy pedig a kártevése nagyobb-e a varjúnak. Ezért gyöke­res irtásukra még nem kerülhet sor, csak csín­ján, mértékkel kell vele bánnunk. Amíg hát a btológusok ezt a kérdést vitathatják szerte a nagyvilágban, addig nyuaodtan károg­hatnak a variak a tisza­karádi határban is, másvf! is (hej) Különösen a fehér- hússertések hálálják meg a hízóbafogás első szakaszában, ha bőséges fehérjedús zöld takar­mányt kapnak. Ilyenkor a napi fej­adag tápértékének legalább 45 száza­lékát tömegtakarmányból kell bizto­sítani. Jó gyomortágítónak bizonyul a tök, a répa és a burgonya is. A burgonyát feltétlenül főtt állapotban etessük. A hizlalás elején a könnyű­hízónak durvábban őrölve, a nehe­zebb hízóknak pedig fokozatosan finomabbra őrölve kell előkészíteni az abraktakarmányt. Kukoricát so­hase adjunk a sertéseknek szemes állapotban. Szemet csak a gyors hiz­lalásra befogotf: fiatal süldőkikel etes­sünk. Gyakorlati példák igazolják, hogy a hízóba fogott fiatal állatok sokkal jobban értékesítik a takarmányt. 2 mint. az öregebbek. Különösen, akikor ♦ jó a takarmányértékesítés, ha meg­♦ felélő mozgást, változatos takarmá­♦ nyozást, tiszta szállást és a hizlalás ♦ első szakaszában napi háromszori ♦ etetést biztosítunk. : Megtakarítás ♦ szítés igen sok abrak mégtakarítás4t X jelenti. Az abrak-takarmányok éla&z­♦ lösítése. malálásítása úgyszólván ♦ minden tsz-ben és állami gazdaság­♦ ban megoldható. Sőt azok az egyéni ♦ gazdák is tudják alkalmazni ezeket ♦ a módszereket, akik egyszerre 6—10 t sertést fognak hízóba. I Rossz szokás, hogy egyik-másik gazda á sertésnek csövesen adj a a ♦ kukoricát. Ez a legnagyobb takar- |mánypazarlás. hiszen az állat mikö#> ♦ ben a csövekről a szemeket lerágja, |a takarmány egyrészét elszórja. Meg­♦ bízható számítások szerint az állat ♦ elé csövesen adott kukorica 30 száza- |léka az alomba keveredik és csak 170 százalékát tudja értékesíteni a jó- |szág. Ne etessünk tehát a hízókkal X csöveskukoricát! ♦ Ha a hizlalás kezdetétől követke­♦ zetesen betartjuk az itt említett ♦ szempontokat, kevesebb takarmány­♦nyal több élősúlyt sikerül előállít-ms | D. J, (Megjelent a Szabad Földbeiu) nagyuzemesuesi terveneK megvaló­sítása terén elért eredményeket. Azonban Angliában és a többi ka­pitalista országokban a nagyüzemi mezőgazdálkodás eléréséhez más módszerek vezetnek, mint nálunk. A mezőgazdaság nagyüzemi kialakítá­sának ugyanis két útja van. A tőkés út, ahol a kisparaszti gazdaságok tömeges tönkretételén keresztül megy végbe a nagyüzemesítés és a •szocialista út, amikor a mezőgazda­ság nagyüzemi fejlődése nem a dol­gozó parasztság tönkretétele árán, hanem a felemelése érdekében való­sul meg. Angliában 1955-ben törvényt hoz­tak, melyben kimondták, hogy egy hektár területen mennyi áruértéket lehet termelni. Aki nem tudja az előírt áruértéket megtermelni, attól elkobozzák a földjét. A kisgazdaság természetes, hogy . nem bír.]a megter­melni azt az árértéket, amit a nagy­üzem megtermel, mert a kisüzem drágábban kevesebbet termel és a kívánt minőséget sem tudja elérni. Az erőszakos és a kisparaszti gaz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents