Észak-Magyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
Vagárasp, 1958. September 8L 5 (Megjelent a romániai Utunk c. magyarnyelvű irodalmi lapban.) "TXogy mondtad, hogy hívnak? — Zozo. A férfi felnevetett, erősen kitátotta a száját, s ő egy pillanatra vörös torkába bámult. 0 is nevetett, zavartan, bizonytalanul, és megkérdezte. — Min nevet? A férfi hellyel kínálta, csak aztán válaszolt. _ Ülj le... — és újra nevetett. — Honnan az istenből szeditek ezeket a neveket?! Fifi, Mimi. Lulu. Zozo... Már pusztán a hallatukra kiürül az ember zsebe ... szinte magától. Zozo leült. Elgondolkozva játszadozott a terítő csücskével. Saját nevét ízlelgette megdöbbentően idegenül . Mint mikor valaki hír Men testi hibát fedez fel magán, amit eddig magától értetődő termeszMesseg- gel viselt... Megvonta vállát. — Nem tudom, honnan vesszük... igy hívnak. _ Csak nem haragudtál meg? k érdezte a férfi és rnegpaskolta ke- ~At — Én különben w KTV ^pzeftem el és ezt akartam... Egy Fi1lt'e^f Mimit, egy hulut, vagy egy Zozot. Ha már lokálnő, — legyen a javabol. Nem igaz? Mit is kezdhettem volna egy Mathildával, Euláliával. Zozo csodálkozott. tv Nem szép? fm Az Eulália? fs* Igen.*» jói van szivem. Liba vagy és rém gutzMat. ton*?£‘1iÚ V$i hogy pont téged ajánlott... iszol? zozo megbántva »»rttotta w*» aitedt. Szeretett volna valami "W™ "büMtat” válaszolni. hon: „Vram, ön egy t^váfózjtokk Atomi" —, de abban a ptUnruitbon Ä diszkréten meglökte a vállat. » 6 Kivillantott. . Nyúlánk, sárganrcú ptneer állt mögötte: Sanyi. — Bocsánat... mondta udvart ai meghajlással és szalvétájával leselejártairól egy ^tat\a*dZ lamit. Azután kicsit Kire 1 briv.lt. alulról fölfelé nézett ra es Wj« .mozgású vrzenyoskek _ sze c-«rn- ' Myhén összeráncolta bozontos s öldökét. , _ Valamit mondott, tekintet. Zozo kínlódva megérteni. De ideje ASd7mozdítottál eléje 0« állt oitmiM cici megszűnt létezni, ^ hogv TgzUc. azt már csak azért tesztem Zozonak mindenre kész, szolgája legyen. föozo a bor lapra ^fott Tud- Xtfl, hogy draga italt keli k es r, %zíve Valami ösztönons»-*-r“« el felheuőlt jfonzumhogy szerencsesén ^zdöáskjto^ női pályafutása... íme „császár mondta ma este. ÄÄ/ és ielvilaaosi' tóttá egyről-másrol. — A oóré szólt, hogy vegyelek ke »X Cí. ^ tton orr te még zöld vagy ■ ■ • valami érdekesség, társa- Ha űM aztán vigyázz, ne LÄl csalt rugdosni szereti az emTejt te tudod, miiven gyünk azok, akt %gz benned SÄ'iÄr» te pondo^ horogra.'.. * 3BSUTS1Ä kezik, 8 hd miráen e nk.kor Hámor ilyen csdssárt Hi/osnt. Ifleni oz öíseeuvdt oe utttóttaéff..• t útiköltség, ami öpjankent ^ lopni a pénzből Hoet in. ne «egye, s °mi«el a után... dúlni a nagyvitogba, CyurKa Mert Gyurka nélkül nem lehet el niz" ,*t egyetlen nap dl«« írtet- *• amely Gyurka nélkül telt el... És könnyű szívvel néeett os efll/etlen éjíaika elé. amely ezentúl md ,** ezért zen, hogy Gyuriéihoz segttse... _ Nos, mit iszol?... - kérdezte kissé türelmetlenül a vendég, s a bortop ntán nyúlt. De Zozo felkapta VjRADI ZSUZSA * A KIZSEBELT ; A regény egyik hőse: Zozo. Tizenöt ; éves. Nyolc éves korában kezdte el lartistapályáját, testvérei, Kamilla, Gyurka !és artistaszülei mellett. ; A regény cselekménye 1935-ben indul. !Nehéz munka után, a negyvenes évek eleijén Zozo eljut élete egyik tragikus állo- Imásóhoz, az első *»konzum-est«-hez. Ez lazt jelenti: inni kell, inni, növelni a foREGÉNYRÉSZLET gyasztást a lokáltulajdonos követelésére, íratlan törvény kényszeríti: a kenyérte- lenség veszedelme. Noha Zozo jé artista — innia kell. És Iszik, bár ismeri a »kon- zum—ra kötelezett nők sorsát. Anyján is beteljesedett, aki egy pezsgős-párás hajnalon, pohárral a kezében, holtan fordult le a székről. • •••••••••••••••• ••#••• Ml •••••• •-•••••• •• •• •••••• ’ • • Zozo szorongva néz az ijesztő jövő elé.! Már Gyurka bátyjának erős hitére és sze-S retetére sem számíthat, mert Gyurkát el lokáltulajdonosok embertelensége, min<I »hasznavehetetlen férfit** (a férfi nem! »konzum-képes**) száműzte a parkettről. ! Az indulás szép, tiszta álmai lassan! belefulladnak e szennyes világ kietlensé-! gébé. ! a fejét, és gyorsan, határozottan válaszolt: —Pezsgőt.,. Kérjen egy üveg Mumm-ot! A férfi petyhüdt arcán gúnyos mosoly suhant keresztül: ismerte a „dürgést”... — Ügy látszik, gyerekkorotokban az asztál körül kergettek benneteket, ha nem akartatok pezsgőt inni... — morogta vigyorogva, és Zozo arra gondolt, hogy van ebben valami igazság, A férfi aztán legyintett. — No, hiszen azért vagy te „Zozo”. *,. Szemrebbenés nélkül tűrte a sértést. Még rá is bólintott és nevetett Csak nagy szemének mélyén csillogott egy kis kegyetlen öröm a gondolatra, hogy míg a másik fölényeskedik, 6, a letegezett, a liba, szépen kizsebelheti, — Pirított sósmandulát is, Doktor űr?,., — kérdezte Sanyi, a másik letegezett és semmibevett, alázatos meghajlással. — Azt is ,., —- válaszolta helyette gyorsan Zozo és Sanyi elrobogott a megrendeléssel. P gyedül maradtak. Zozo kissé ól^ dalra billentette fejét, és kacéron mosolyogva tanulmányozta partnerét. Ahogy így elnézte angol szövetből készült, remek ruhába bújtatott sovány, görnyedt alakját, hossziíkás fejebúbján gyér, szőke haját, mélyen- ülő, önelégültségtől csillogó, apró szemét és nagyon ápolt, nagyon fehér, de mdjfoltos kezét, amelyen nagyszerű briliáns lötyögött. — Gyurkára gondolt, aki üres zsebbel, egyetlen tánccipővel távozott. — Hány éves vagy?.,. ~ kérdezte hirtelen a férfi. — Tizennégy... a tizenötödikben járok, Doktor úr — válaszolta lassan, gonosz élvezettel, hogy zavarba- hozhatju, és megszégyenítheti. De Doktor úr már régen hozzászokhatott az ilyen csodákhoz, mert még a szempillája sem rebbent. Ellenben megfogta kezét és bizalmasan hozzáhajolt. — Ne doktor urazz!.., Misinek szólíts és tegezz. — Misi és még hogy? Doktor úr megütközve nézett rá. — Minek az neked? ■— öh... Csak kérdeztem. Engem Six Zozonak hívnak. Doktor úr újra nevetett. Aztá/n apropóként elmesélt egy disznó viccet. Zozo utálta a trágárkodást. Túlságosan ismerte már. Olyannyira, hogy csak megvetést és undort ébreszthetett benne. De most ö is nevetett, Doktor úrral együtt, akinek újra megbámul-* háttá vörös torkát. Megérkezett Sanyi a pezsgővel. Ragyogó szakértelemmel bontotta ki az üveget. Olyan diszkréten senki sem tudta elfojtani durranását, mint ő. Aztán megtöltötte a poharakat, s az üveget az asztal elé állított fényes hűtőbe helyezte. Ekkor nézett rá másodszor ugyanúgy, alulról fölfelé, ránduló szemöldökkel, némán közvetítve valamit. Majd vértelen ajkai is megmozdultak. Egyetlen szócskát formált hangtalanul: igyál! Zozo ivott. Fenékig ürítette a poharat. Már ismerte a pezsgőt, Még Brassóban Kamilla néha hozott neki egy kis kóstolót. Utána mindig nagyon jól aludt. Szerette is. Tetszett neki. hogy mikor az ajkához emeli a poharat, hűs illatot pezseghet az orra hegyére. Ettől csiklandósan lehetett nevetni... Éppen ezért, mikor Sanyi azonnal újratöltötte a poharát, csengő hangon köszönte meg. — Köszönöm, Sanyi! — Kérem, művésznő. Művésznő?!... Zozo mosolygott. Na, jól van... legyen „művésznő”... Aztán majd zárórakor elküldesz az anyámba, ha nem sikerül elég kövér borravalót „leszurkoltatnom” a palival ... Pz a gondolat eszébe juttatta a ^ többieket is. akik Sanyin kívül még borravalót •várnak. Mert egy rendes, hasznavehető artistanőnek mindenkiről gondoskodnia kell. A pincértől kezdve a WC-s asszonyig. A palinak mindent be lehet dumálni ... Hogy tartozik az ember ennek, annak... hogy az egyik megmentette az életét, a másik pont akkor húzta ki a legnagyobb vízből, amikor már egy vasa sem volt, a harmadiknál pedig már hónapok óta lakik hitelben ... Kire milyen mese illik. Persze a zenészekkel egyszerűbb a dolog. Az ember egymásra rendeli a nótákat és kész. Igaz, nem szabad megfeledkezni egy kis italról sem, mert a szakszofonosoknak igen ki szokott száradni a torkuk. No és ha ezen túl vagyunk, akkor olyan nehéz a trafikostól drága külföldi cigarettát vásároltatni? A süteményestől meg dobozos csokoládét és csomagolt desszertet? Ügye, hogy nem? ,.. Miért »fúrják* ki az embert három nap múlva a lokálból egyesített erővel, mikor ők azt zárórakor jószivvel úgyis visszavásárolják feleárban s még egy kis haszon is kerül a dologból.., Igaz, hogy az ajám-dékot el lehetne szívni, vagy meg lehetne enni, de akkor mi marad a trafikos- nak és a süteményesnek, és holnap mit fog eladni?... Friss árut venni folyton? ... Akkor hol az üzlet?.., Mindenki élni akar. Csak a WC-és asszonnyal komplikált kissé a helyzet, mert rajta már csak úgy lehet segíteni, ha az ember egy este legalább tízszer áll fel az asztaltól illedelmes »pardon^-nal, amihez hozzáteszi, csak úgy egészen mellékesen: »Van valami aprópénzed? .. .*< És Zozo ajkán, mire Sanyi harmadszor töltötte meg a poharát, megfagyott a mosoly a rúzs alatt. Igen, igaz.,. minden egyszerű és érthető, de hogyan kell véghezvinni? ... Hogyan? Riadtan nézett szét. Talán segítséget remélt valahonnan,,. váltakozó piros, kék, zöld és narancssárga hangulatvilágításban, szorosan egymáshoz simuló párok suhantak a parketten... Ott látta Héddyt is egy büszke, daliás hadnagy karjaiba borulva, aki úgy csodálta magyar királyi é$ anyaországi felsőbbrendűségét az Erdély- lyel kegyesen elfogadott erdélyiekkel, hogy mindenkin keresztülnézett, és partnemőjének jelenlétét is, akit már halálra nyűtt és szorongatott, éppen hogy elviselte. Es Héddy olyan megadőan, engedelmesen vonszolta lábait a meg-megcsendülő sarkantyúk mellett, mintha soha sem válaszolta volna azt Gyurkának, hogy: »Csakis veled ... csakis .. .•« Zozo gyorsan elfordította fejét. Soha ennyire kicsinek, gyengének és kiszolgáltatottnak nem érezte magát, mint ebben a pillanatban, mikor felmérte sorsát egy slaw-fox terjengős melódiájában... Félt, hogy össze- roppantják. felőrlik, mint ahogyan az ő fogai közt ropog és őrlődik a pirított sósmandula .., És akkor a tompított, hangfogós részegülésen túl. mely úgy ragadott mindenkit magával, mint a hínár, megpillantott egy feléje forduló, szép józan arcot. Csöndes, szomorú mosoly hatolt a leikébe... Tudor Adrian küldte. Tudor Adrian... istenem! Van a világon egy Tudor Adrian! — Na prosit, szivem!... — koccant poharához Doktor úr pohara és ő összerezzent. Mintha elvesztett volna valamit... Nem tudta, élte vagy csak álmodta az előbbi pillanatot:, találkozást... Meri szertefoszlott, semmivé lett, csak sápadó arcát látta tükröződni a gyöngyöző ital felületén, amint föléje hajolt. Újra egyedül volt. De nem, nem volt egyedül. Háta mögött őrködő, szigorú parancs szisszent: igyál! — Prosit... — válaszolta halkan, és mosolyogni próbált. De csak torz fintor lett belőle, mint valamikor régen, az ehő stepp-próbdkon, amikor tudta, hogy hiába minden: zuhanni fog! Aztán minden megoldódott. Szinte magától. Doktor úrnak kimeríthetetlen volt a vicc-tarisznyája, s bár ő egnikre sem figyelt, nagyszerűen mulatott mindegyiken. Nevetett, hogy ne kelljen nevettetnie ... Majd nevetett úgy általában mindenen . v i Azon, hogy nevet, hogy iszik, hogy sósmandulát ropogtat, hogy beszél és mozog. Mert már a pezsgő nevetett benne, amely súlyos, forró lávaként futotta be testét, hogy azután titkos törvényeknek engedelmeskedve, meginduljon visszafelé, immár köny- nyed, langyos és rózsaszínű páraként: gyöngyöző, kristályos kacagásként ... — Pardon... — csilingelte időnként illedelmesen, mert nem felejthette, hogy fel-fel kell állnia az asztaltól, s ilyenkor mindig megkérdezte, csak úgy mellékesen: — Vari valami aprópénzed?... És Doktor úrnak volt aprópénze és gúnyos mosolya is elég. — Valami újat anyám ... Rettenetesen fantáziátlanok vagytok... Nos, úgy látszik. Doktor úr már minden konyhatitkot kiszimatolt... Azért az asztalra dobta az aprópénzt, és Zozo hajlandó volt érte kétszer- annyi viccet meghallgatni, s mindegyiken külön-külön percekig nevetni... Aztán egyszerre torkán akadt a nevetés, s úgy maradt tátott szájjal (~Turcsa, valőszínűtlenül görnyedt 1 0' alak állt asztaluk előtt. Mintha egyenesen a parkettből nőtt volna ki, vagy mintha a páholy fölé bomló pálma sötét levelei közül pottyant volna ide. — Maki Majom., i Paprika Jancsi... — Tessék? — Maki Majom -. i$ Paprika Jancsi... Zozo borzongott. A kék hangulat- világításban a vén kucséber kifejezéstelen arca kísértetiesen imbolygóit a gumiszálakon rángatott, kérni. kus alakocskák felett. — Maki Majom... Paprika Jancsi ... — mintha a csúfondáros üzenet egyenesen a pokolból jött volna. Doktor úr felnevetett. — Ha utánuk csinálod, öreg, mind megveszem!... Ráadást is adok! Az öreg azonban süket volt. — Maki Majom... Paprika Jancsi... — ismételte gépiesen, aztán tovább ment. Már a szomszéd páholy előtt nyekeregte: — Maki Majom..-. Paprika Jancsi... Zozo szemsarkában megcsillant egy könnycsepp, Egy egészen pici, gonoszul meghúzódó könnycsepp . . . Düh, szégyen és keserű dac marko'ta torkát. És hirtelen úgy fordult, hogy háttal kerüljön mindenkinek. Háttal Adriánnak, háttal a parketten ölelkező pároknak, háttal a csoszogó kucsébemek.,. Háttal egy egész világnak. Elkeseredetten támadott. Rögtön megsúgta Doktor úrnak, hogy a ruhatáros tegnap felmondott neki, mert nem fizette ki a lakbért, *, Aztán, hogy a főpincérnél zálogban van az órája, s ha nem váltja ki: fuccs neki! Meghalt, mert szeretett!, *. Lázasan beszélt. Sietni, sietni, még annyian vannak hátra!, j, És nem bánta, hogy Doktor úr az asztal alatt szúrós térdei közé fogja izmosra táncolt lábait, hogy fülébe suttogja sikamlós szellemességeit, ő felkiáltott: — Jajj, hogy szeretem a csokoládét!.., Misi vegyél!... Később Misi keze már bátrabban kalandozott a lány kemény testén, s ott kutatott a zöld ruha fényes oldalkapcsain, ahol kilátszott egy fehér derékdarabka, mint tavasszal az oldalban megülő vakító hófolt,. s — Te \ is megölelnélek! *=» Játszasd a nótámat, Misiim Azt mondja, hogy: »Megugrattak Hortobágyon.. .* Húszasért elját* szák... égy tízesért is . * csak küldd valami piát nekik.. 8 És újra ivott, mert Sanyi folyton ott állt a háta mögött, hogy azonnal újra tölthesse poharát. Közben szisz- szent szigorúan és ünnepélyesen* mintha »áment* mondott volna: Igyál! Iszunk, iszunk.. csak győzzük szusszal! —- »Maki.. i majom.. % Paprika Jan.. jan... esi...« fílmos pillákkal tekintett fel. A ^ kucséber? Nem. Az már elment ... Csak Sanyi bontogatja a harmadik üveg pezsgőt... Mert ez a Sanyi akárcsak a kucséber: való* ságos varázsló! Igen, igen, varázsló egy alázatos varázsló ... Nnna!.. Csak győzzük szusszal? Doktor úr egy pillanatra elfordU tóttá fejét, itt az alkalom: hoppá!.n Milyen buta ez a pohár!... Pont akkor borul fel, mikor színültig van itallal,.. Mert így is lehet, nem igaz?..: Régi trükk, de egyszer elcsúszik ... Igaz, Sanyinak nem tetszik, a homlokát ráncolja ■.. Csomó munkával jár,., törölgetni, a&zhaL térítőt váltani.. ■, Sokkal egyszerűbb ha a torkán csúszik le... Igen ám, de ott már nem akar! * »• Pedig még mennyi innivaló van!... Mert akárhogy és akármint, a pohár csak megtelik!... Nem csoda, hú* szén ez a Sanyi varázsló. Különben ezt már leszögeztük. Ne marháskodó Zozo... Doktor úr a fogai között morogta: — Minden hájjal megkentek-.»» nem baj... azért vagy te Zozo És hirtelen a nyakába borult: — Jaj anyám, én olyan szegény magánya* ember vagyok!... Senkim a világon! .'.. Jössz-e velem aludni?... Mit szólsz?... Gyere velem te liba ...Te minden hájjal megkent, kedves libau. megfizetlek... akarod? — Cigarettát akarok! Lucky Strike ot! Chesterfieldet!. .i Halló, trafikos! ,.. Chesterfleidet, — kiáltotta Zozo, aztán megkapaszkodott az asztal szélében, és bambán maga elé bámult. /Mert tótágast állt már a világ '-'FI* mindennel, ami benne volt. A bársonyfotelek, a tükrös oszlopok, a zenekar a kottatartókkal és Kamilla, ott a túlsó sarokban az egyik pálma alatt, aki éppen most viszi ajkához a saját varázsitalát i.. Hogy nem ömlik ki?... Vajon miért? ... Istenem, hiszen ki kellene hogy ömöljön, hogy folyjon, hogy hömpölyögjön és elárassza a mindenséget!.. -. De nem. Nem történik semmi sem. Kamilla feláll és táncolni meg egy.~ egy... kivel? Csak nem Doktor úrral?... Nem, dehogy... Doktor úr itt ül, és valakinek a combját szorongatja ... Kiét?... Nem számít; im Kamilla feláll és táncolni megy egy.« és ők úgy tesznek mintha tetszene nekik... Hát tegyünk mi is úgy.;« Hajtsuk szép csendesen a fejünk ide az asztalra és aludjunk... Aludjunk^ mint valamikor régen, mikor a pezs* gőtől elfutottak a rémek .n El fog futni Doktor Misi is... el. a Igyál! Igyál! Igryál! — Oh ... téged... Sanyinak hiv* nak? — Igen, művésznő. —■ Misi adjál nekim tartozom Csak ne lenne ez a kék hangulat* * világítás! Ez mindennek az oka!. Ez szívja erejét, ez üíi meg pilláit* agyát, lelkét, életét, n Apu meg m.it sem tud az egészről... Egyre csak ott gubbaszt az artisták asztalánál és bámul... és várakozik... Mire vár?, *.. Csak nem anyukát várja?! —- Jaj Misi.n adjál neki.n tar* tozom... És forog! Minden forog! Kéken forog, mint Doktor Misi keze két kicsi mellének libabőröző halma kö* zött... mint elhidegülő ajka a pohár fölött... Mint Sanyi parancsoló két szeme: igyál! Na jó, igyunk. i» művésznő: igyál! . ..És Gyurka? * ■. örül annak* hogy Zozo készül megbirkózni az egyetlen éjszakával, amely keresztül* húzza a fájó nappalokat. — Jaj, Misi, adjál nekem! Kelt!. -.« Tartozom., * útiköltségnek. i. száj* pirosítónak... marhaságnak. Kell! f7\oktor Misi hülyén bámulta & ^ számlát, ami* Sanyi éppen akkor tett eléje finom ezüsttálcáig Aztán felszisszent. — Nincs már!,. Kh&ebettél, Mi rinavó!. i * Kizsebeltél!..»
