Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

SERLEGGYOZTESEK KÖZÖTT VISZT BÉLA KOHÖTECHNIKUS barátom mesélt róluk és munkájuk­ról. Szó esett az elegy keveréséről a hőkezelésről, kokszról, szovjet és magyar vasércről, különböző keveré­si típusokról. Nem sokat értettem akkor sem, ma sem ehhez, de azt ki­vettem barátom szavából: az ózdi kohóknál nagyszerű emberek dolgoz­nak és hogy mesterei a vasolvasz­tásnak. így nem is annyira csodál koztam, inkább örültem annak a hímek, hogy a kohóüzemek országos versenyében az ózdiak lettek az el­sők, — s elnyerték az ezzel járó ser­leget. Amikor kinn jártam Özdon, hal­lottam, hogy a kohóüzemen belül az I-es kohó bizonyult a jobbnak. En­nek pedig azért örültem, mert Béla így mondta: itt a műszaki gárda csupa fiatal és „forradalmasították” tizemen belül a vasolvasztást. A NÉGY KOHÖ KÖZÜL CSAK HÁ­ROM füstölgőtt. Az egyiket éppen „generálozták”. Április 15-én álltak le javításra a IV-es kohóval, azon­ban a három másik pótolta a ..bete­geskedőt”. Vozár László mérnök, a kohó helyettes vezetője fogadott az I-es kohó irodájában. — Kik tettek legtöbbet a serleg elnyerésében? — mosolyodott el kér­désemen. — Mindenki, aki itt dolgo­zik. Elsősorban az olvasztárok, akik a kemencék szájánál izzadnak. — Ha érdekli az elvtársat, mond­hatok egy-két kiválót is, — ajánlko­zott közben Nagymarci László mér­nök. — Jegyezze: Farkas Antal, Ba­lázs Lajos, Bálint Mihály, Dobos Lajos, Balázs Bertalan. Nemes Ist­ván. Mind a hatot felterjesztette az üzem vezetősége az üzem kiváló dol­gozója kitüntetésre. Bent a szobában kesernyés ízű, fojtószagú gáz terjengett. Kint csapo- láshoz készült Vaszlik András ol­vasztár csapata — innen a gáz. Ko­vács Lajos fiatal főgázos oldalról nézte a műveletet. Mellé szegődtem. Murányi László és Lakatos Mihály a keskeny árokmintában folyó vasat igazgatták. Bémer Jóska — aki nem lehet több húsz évesnél — a folyó vasba belemerített és apró formába Öntötte. Pokoli hőség van csapolás­kor — lehet úgy ötven fok körül. Vaszlik elvtárs irányította a mun­kát, de közben maga is dolgozott. Arra sincs idő, hogy az ember az ar­cán végigcsurgó barna izzadságcsep- peket letörülje. Mindenkinek megvan a maga feladata, s ezt időben el kell végezni; a folyó vas nem vár. CSAPOLÁS UTÁN ELINDUL­TUNK Nagymarci elvtárssal az I-es kohó „ellenfeleihez”. A III-as kohónál Fitos Balázs brigádja előbb végzett a csapolással, mint a Vasz- liké. Az idő kettő felé járt már. s a brigád készülődött hazafelé. Fitos Balázs a fényképezőgép lencséje elé is félmeztelen állott. (Kár, hogy nem lett jó a kép.) A fürdőből jött ki ép­pen. Nagymarci elvtársnak arra a megjegyzésére, hogy „legalább egy inget vegyen magára”, ezt válaszol­ta: — Tetszem én így is a lányoknak. A III-as kohó féléves átlaga mi­nőségből 65.2, mennyiségből 101 szá­zalék. A Fitos brigád véleménye az, hogy az ózdi kohó országos elsősége elsősorban a kemencék közötti ver­senynek köszönhető. Elbúcsúztam a kohászoktól és már a kohóktól lefelé futó csigalépcső alján jártam, amikor utánam kiabál­tak Vozár Lászlóék, hogy szembe velem Balázs Lajos jön, az I-es ko­hó brigádvezetője. Egy kicsit meg­lepődtem. Derékebb embernek kép­zeltem az ország legjobb kohász­brigádjának vezetőjét. De úgylátszik, ez nem tesz semmit. Kérdem, mi az ő véleménye a serleg elnyeréséről? — Az, hogy még legalább két éven át meg kell, hogy nyerjük — amikor látja, hogy kételkedem, gyorsan utá­na teszi: — Nem vagyok én olyan Öreg, hogy még egy pár évig nem bírnám a munkát. A brigád tagjai pedig még fiatalabbak. ELHITTEM NEKI. Ha valamit na­gyon akar az ember, annak feltétle­nül sikerülni kell. S ők úgy akarják. De, ha az padi kohászók be akarják váltani ígéretüket: két éven keresz­tül elsőnek lenni a kohók országos versenyében, s a serleget végérvé­nyesen elnyerni, úgy sok féléven ót kell még 72.7 (!) minőségi és 109.2 mennyiségi átlagszázalékkal zárni. Júliusban a minőségen 1.2 százalé­kot javítottak (!). s hogy mennyiség­ből egy fél százalékot leengedtek, az még nem jelent komolyabb veszélyt. Azt hiszem, jövőre is el kell jön­nöm és írnom kell az ózdi kohászok­ról, mint másodszori serleggyőztesek­ről. Baráth Lajos-OüO­Háromszáznyoicvanezer forint újítási díj hót hónap alatt Az Ózdi Kohászati Üzemekben az év elejétől hét hónap alatt 1180 újí­tási javaslatot adtak be a dolgozók, amikből eddig kereken 800-at már al­kalmaznak is. A bevezetett újítások­tól — a számítások szerint — három­millióháromszázötvenezer forint meg­takarítást várnak. Az újítóknak az idén eddig kereken háromszáznyolc­vanezer forint újítási dijat fizettek ki,-ooo­Kimagasló termelési eredmények Borsodnádasdon A Borsodnádasdi Lemezgyár hen­gerészei az alkotmányi műszak első napján, hétfőn kimagasló teljesít­ményt értek el. A 24 órás műszak­ban 34.2 vagon anyagot hengereltek, ami az 1958-as év legjobb eredménye. A hengerészek közül az újjáépített II. számú hengersorozaton dolgozó Kormos Lajos munkacsapata 135 szá­zalékos teljesítményével megelőzte a többi brigádokat. Az alkotmányi mű­szak első napján minden üzemünk­ben kimagasló eredményt értek el a dolgozók és így 51 tonna félkész és 23 tonna készáru finomlemezt gyár­tottak terven felük-ooo Kislakásépítő tanácsadó iroda felállítását javasolják Miskolcon Miskolcon — az ország második városában — a dolgozók évente át­lag 300 kislakást építtetnek saját erő­ből és OTP-kölcsönből. A kislakás- építők a pénzügyi segítségen kívül alig-alig kapnak további támogatást, így gyakran előfordult, hogy a csa­ládi házak tervezését kontárokra és hozzá nem értő személyekre bízták. A hiányos tervek miatt a kislakások építése sok esetben a vártnál drá­gább összegbe került. Az építőipari szakemberek most javaslatot dolgoztak ki egy kislakás­építő és tanácsadó iroda felállítására. Az irodán az OTP és a városi tanács ipari osztályának felügyelete mellett nagy gyakorlatú, helyi ismeretekkel rendelkező műszaki szakemberek foglalkoznának a családi házak ter­vezésével, kivitelezésével és a pénz­ügyi kérdésekkel. Az irodán az eddig jól bevált típus tervekből választhatnak majd az építtetők. Ezeken kérésükre az egyéni kívánság szerinti áttervezést is elvégzik. Ezenkívül — többek kö­zött — gondoskodnak az építkezés műszaki fellenőrzéséről, a felszerelé­sek és kisgépek kölcsönzéséről, vala­mint tanácsot adnak a helyi anyagok leggazdaságosabb felhasználására. A lakásépítők mindezekért át" OTP- kölcsön egy százalékát fizetnék, az irodának. A Kislakásépítő és Tanácsadó Iro­da felállításáról szóló javaslatot meg­küldték a miskolci városi tanácsnak. » Awi& után (ji&áUan A Hemád, amely alig egy hónappal ezelőtt félelmetes erővel ostro- molta az árvízvédelmi töltéseket, megjuhászkodva bújik meg partjai között, olyan kicsi, csak itt-ott villan elő ezüstös szalagja a dús­lom bú füzesek közül. Áz árvíz-visel te Gibárt jobbparti házai közül már régen elvonult a víz, az idetévedő idegen alig látja nyomát az áradás­nak. Az udvarokból szivattyúk tömlői kígyóznak a kúttól az útmenti árokig. Az encsi tűzoltóság motoros szivattyúja emeli ki a kutak szeiny- nyezett vizét vissza a Hernádba. Látszólag teljes a nyugalom. A gibártiak ismerik a Hemádot. nem első s talán nem is utolsó eset, hogy kirúgott a hámbóL Az öregek bölcs megállapítása szerint akkor várható e tájon igazi termés, ha a Nyilas- dűlőn (?) végighempereg a víz. Sajnos, az ez évi áradás egy kicsit tartó- sabb volt a kelleténél. A burgonya, bab megfulladt, elpusztult a víz alatt. A kukorica kiheverte az árvizet, de alighogy a Hernád visszahúzódott medrébe, iszonyatos jégeső paskolta végig a határt. A nagyerejű, jég­szemek kicsépelték a termést, átlyuggatták a kukorica szárát, s most a sértett, - megromlott kukoricásokat rendre döngeti a szél. Ami a leg­szomorúbb s amit leginkább fájlal a falu népe — egyetlen gazdának volt csak jégkár biztosítása. Az intelmet megszívlelték a gibártiak, jövőre nem igen akad olyan ember, aki ne biztosítaná be terményeit. A kár, amit a két elemi csapás okozott, igen nagy. A termelési eredmények katasztrofálisak. Gibárt 222 ezer forintnyi adójából eddig 103 ezret töröltek, s a kapások kárfelmérése csak ősszel lesz. A község- fejlesztési hozzájárulást is elmosta a Hernád, elverte a jég, pedig nagy szükség lett volna rá. Belekezdtek az iskola újjáépítésébe. 40 ezer forin­tot irányoztak elő rá. A megyei tanács ígérettel sietett a bajbajutottak segítségére, a hiányzó 40 ezer forintot ígérte meg, hogy befejezzék az épít­kezést. Sajnos, az ígéret még nem „realizálódott”, az idő meg szalad, nem­sokára itt a szeptember. Azt mondják a gibártiak. hogy ha 15 évvel ezelőtt szakad nyakukba ilyen kettős csapás, az ég a megmondhatója, mi lett volna velük. Most majdnem minden családban akad legalább egy, aki bejáró dolgozóként keres annyit, hogy megmenti hozzátartozóit a nélkülözéstől. Az árvízveszély idején az aranyosi kőbányából nagymennyiségű követ cipeltek a Hernád-híd balparti részére, mert a nagysebességű ára­dat az út átszállításával rémítette a falut. A közelmúltban rájuk távira» toztak hivatalos helyről, hogy takarítsák el a követ, ne akadályozzák a közlekedést. Vétek lenne az árvédelem szempontjából oly fontos követ elszállítani, szükség lehet rá, ismerjük a Hernád szeszélyességét, egy fél­nap alatt képes telítődni. De az út jelenleg el van zárva a kő miatt, nem maradhat^ így. Kompromisszumos megoldáshoz kellene folyamodni: úgy elrendezni a parton a követ, hogy ne képezzen forgalmi akadályt. Egy örvendetes hír. A múlt évben felmérték a gibárti határt. Az országosan megindult földmérés keretein belül Borsod megyében Gibár­tan került sor az első próbamérésre. Nem véletlen. Az állandó tagosítások során 44 hold földnek nyomaveszett. A földmérés kiderítette a föld hol­létét, s nagy megnyugvással fogadta a falu a súlyos földkérdés rende­zését. Jövő ilyenkor — reméljük — arról adhatunk számot, hogy a Hemád kiköszörülte a becsületén esett csorbát — s az általa végighempergetett földek dupla hozammal kárpótolják a gibártiakat. Remérjük, az öregek­nek lesz igazuk. (GULYÁS)-ooo­Benzinkút motorral, vanY motor nélkül A város rendezéséhez tartozik Mis­kolcon a régi, elavult — a mai ipar­nak már mean megfelelő — benzin­kutak kicserélése, ami a megnöve­kedett létszámú gépkocsik, vontatók és motorkerékpárok üzemanyagellá­tását gyorsan, fizikai erő igénybe­vétele nélkül tudja biztosítani. Ügy gondolom, hogy az illetékesek is ez­zel. vagy hasonló gondolattal láttáié hozzá, amikor a Béke-téren, a Tanács- háztéren és a Lenin-téren lévő kutak helyébe motorral »működtető-« kutat helyeztek el. Ez elég gyors ütemben meg is történt, s örömmel vettük tu­domásul a kutak motorizálását. Az öröm korai volt, mert a kúfcban el­helyezett motorhoz elfelejtették be­vezetni az áramot és így már vagy két, hónapja, hogy továbbra is kézi erővel keld a napi többezer liter üzemanyagot kiszívni. Reméljük, hogy illetékesek intézkedése nyomán már nem sokáig; Soltész József Miskolc-ooo­Piszkos piacok! MOST NEM A SPEKULÁLÁS­RÓL, sötét üzletelésekről van szó, bár ilyenekkel is bőven találkozhat még az ember. Most kivételesen a piactereit tisztaságailletve piszkos­sága van napirenden, mert nagy ál­talánosságban ez utóbbi jelző ponto­sabban fedi a valóságot. Megye- és városokszerte sok a piszkos, szeme­tes piactér. De mennyire sok! A városi példáért sem kell mész- szire menniük, csupán a Búza-térre, Piaci és egyéb napokon is annyi ott a szemét, hogy a kissé finnyásabb természetű vásárlóknak, piaclátoga­tóknak elmegy a kedvük az árusított zöldségféleségektől, élelmiszerektől. Hogy miért a piszok? Elsősorban a »tisztaságfenntartók-» számának és erejének meglepő kicsinysége miatt. Persze mindez összefügg az eladók hanyagságával. Mert aki eladó, rend­szerint a csomagolás töltelékéül használt szalma, papír és egyéb cso­magolás éleségeket otthagyja, ahol árusított. Ha szél támad, úgy széjjel­hordja a szemetet, hogy ember le* gyen, aki tisztára söpri a teret. TERMÉSZETES DOLOG, hogy tenni kellene valamit, hiszen ha a közkedvelt opál búrák, de a mo­dern konyha sem. A túristák szeretik a gyomrukat. A látszat szerint erre megfelelően felkészültek. Külön érdekessége lesz a pihenő­háznak a bükki kővel burkolt társal­góterem modern berendezése. Meny- nyezetén kovácsoltvas csillár ontja a fénvt. A falakat a miskolci művész­telep két festőjének, Feledi Gyulá­nak és Vati Józsefnek freskói díszí­tik. A két művész társadalmi mun­kában ajánlotta fel az értékes mű­vek elkészítését. A freskók a bányá- ' szók mindennapi életéből ábrázol­nak majd mozzanatokat. A két mű- : vész munkájának értékére jellemző,! hogy összesen 20 négyzetméter fres- 1 kó készítését vállalták. A túristákra általában az jellem- ; ző, hogy szívesebben isznak a föld-; bői feltörő források vízéből, mint az ; ember által vezetett vezetékekből.; A tervezők — Gyimóti László, Vis-; nyovszki Lóránd és Kovács; György — itt mégis megtréfálják; őket. Az erdőgazdaság hozzájárulá- ; sóval felhasználják az egyik közeli : búvópatak vizét és eredeti forrásvi- ; zet vezetnek az épületbe. Ha esik az : eső. vagy szakad a hó, nem lesz hiány forrásvízben! 4 bányásznap 1Ä ható erre az ember. A modern pi­henőház sok természetbarátot csalo­gat majd ide. Élvezhetik, csodálhat- ; ják természeti kincsünket, a vadre- ; gényes Büfcköt. ! SZARVAS MIKLÓS« valahol, akkor az élelmiszereket áru* sitó üzletekben, piactereken valóban fontos követelmény a higiénia. Jó lenne, ha az illetékesek több gondot fordítanának a városi piacterek tisz- taságára és egyúttal gondoskodnának arról is, hogy az árusítók leszokja* nak a szemetelésről. Kis ellenőrzés* sei és kis anyagi befektetéssel — úgy hiszem — rendet lehetne teremteni* A Búzatér megemlítésével azonban, még nem merült ki a piszkos piacok ügyének tárkosara. Mert bizony piszkosak a piacterek vidéken isi Falun pedig még nagyobb gondot kellene fordítani a piacterek tiszta* ságára, mert nagyobb a szennyeződés veszélye, mint városon, bár a takarí* tási költségek fedezése könnyebb* Könnyebb, mert naponta annyi hely* pénzt szednek be, hogy abból min* den nap akár hatszor is felsepertet* hetnék a piacteret. Azonban vala* hogy kevés gondot fordítanak a tisz* taságra a tanácsok. Nemrégiben a mezöcsáti piactéren mentünk át a délutáni órákban, s alig tudtunk lepni a papír, szabna és más szemét* f elesésektől... S ugyanakkor a sze* méthalmaz közelében, a fából épült hosszá élelmiszer- és zöldségárusító* bm milliónyi piszokszerető légy dongása közepette nyugodtan árusí* •tották a kenyeret, juhtúrót és más ^baktériumok által könnyen megköze* •üthető, szennyezhető élelmiszereket ► TÍZ ÉS TÍZ HASONLÓ »tiszta* •ságú« piacteret lehetne még kapásból [:felsorolni. De n- -i ez a lényeg, ha* •nem az, hogy az illetékesek — minél •hamarább annál jobb — megfeleld •módon intézkedjenek. Komoly dolog \a tisztásag, többek között—fél egész* \ség. S az ember egészségének fele is \sokat ér, jóval többet, mint az az ;összeg, amennyiből a piactereket ál* 'Jandóan tisztán lehet tartani! ; (BARCSA) Alkotmánynapi műszak i a Lenin Kohászati Művekben : ás a miskolci Parnntlonodában A Lenin Kohászati Művekben au* ’gusztus 20 tiszteletére tíznapos alkot* mánynapi műszak kezdődött. Azüze* mek dolgozói a termelési tervek tel* ;jesítésén felül a termékek minőségé* ■nék javításáért, az anyagtakarékos­sá gért, az önköltség csökkentéséért, ;s általában a gazdaságos termelés el* éréséért vetélkednek. ; Ugyancsak ünnepi műszakba kezd* ;tek a miskolci pamutfonó dolgozói is* ;Az üzemrészenként és műszakon­ként folyó vetélkedésben mintegy 1650 dolgozó vesz részt. Az ünnep! versenyszakaszban főként a hulladék csökkentése, a gépek és munka­helyek jó karbantartása, illetve tisz­tasága terén akarnak Kiemelkedő eredményt elérni. BÁNYÁSZPIHENŐ a Bükk árnyas fái alatt ne az alkotók, — ez esetben a bá­nyászok. i — Hétvégi pihenőháznak készült : — mondja Járay János, a tröszt szál- ; lító és karbantartó vállalatának mű- 1 szaki vezetője. — Régi vágyak telje- ] sülnek az új épülettel — tudtuk meg 1 ezután. A bányászoknak sokat kell 1 szabadidejükben levegőn tartózkod- 1 ni. Különösen a túristaszakosztály * tagjainak, a természetbarátok népes i táborának szerez örömet; főleg róluk i gondoskodnak az új létesítménnyel 1 a vezetők. 1 Am óniilot főbejárata előtt két M ePuiei — egyenként öt mé- : tér széles — alsó és felső terasz ké- 1 szül. A nyitott előtérből a tágas tár- 1 salgóterembe lépünk. Déli oldalát ; ablakok töltik ki. Innen hosszú fo- i lyo6Ó vezet az épület másik végéig. < Jobbról-balról szobák. Kicsinyek, < alig két. három férőhelyesek. s — Ide nem a szobák, hanem a 1 csendes erdő. a jó levegő kedvéért : jönnek az emberek — jegyzik meg < mellettem. 1 Az ágyak sajátos típusúak. Fából készültek és emeletesek. A szekrényeket is beépítik. A I kisméretű cserépkályhák két szó- 1 bát fűtenek egyszerre. Minden , egy- f szerű gazdálkodásra vall. A berende- j zések mégis modemek, különlege- í sek. Nem hiányzik a fényes parkett, ©idősávba tervezték az új épületet. Néhány hónappal ezelőtt, amikor Szilágyi László művezető kézhez kapta a szénbányászati tröszt veze­tőségétől a tervrajzokat, senkisem gondolta, hogy az idei bányásznapra új pihenőhellyel gazdagodnak a bor­sodi bányászok. Időközben született meg az a gondolat, hogy jobb előbb, mint később. Meggyorsították az építőanyagok szállítását, több szak­munkás érkezett a helyszínre és szinte napok alatt építették fel a szép épületet. — Májusban kezdtük — szeptem­berben végzünk. — Ez a néhány szó már akkor szállóigéjükké vált az építőknek, amikor minden felvonu­lási épület nélkül kezdtek munká­hoz. Sátrakat építettek, élelmet he­tenként biztosítottak maguknak, s napközben szorgalmasan dolgoztak. Két kezük munkájának gyümöl­cse. az impozáns épület napjainkban már az átadás előtt áll. Tágas abla­kaival úgy húzódik meg az árnyas fák alatt, mint valami mesebeli kis kastély. Különösen akkor, amikor a főbejárati homlokzatát nézzük. A tisztás felé néző két nagy ablaka, az előrebukó párkányokkal olyan gon­dolatot ébreszt a látogatóban, mint­ha egy távoli vidék alkotóháza előtt állna. Annak is nevezhetjük. Nem dolgozni, hanem pihenni fognak ben­GXéAé zöld hegyek lábánál ka­ot/ttífj nyarog az út Hollóstető (felé. A meredek szerpentin két olda­lán sűrű erdő. sötét rengeteg. Ritkán jár ember errefelé. Néha-néha egy- egy autó kapaszkodik fel a fennsík­ra. Személykocsik, teherkocsik zavar­ják meg az erdő csendjét. Tovafut­nak s azután ismét csend honol a tá­jon. Nem mindenütt. Néhány kilométer­rel odébb, az erdészlak szomszédsá­gában emberek dolgoznak. Reggeltől estig hangos a környék. A szerszá­mok csattogása, a kőművesek éneke, dudorászása egybeolvad a félrehú­zódó énekes madarak daljátékával. Néha-néha építőanyaggal megrakott teherautó fordul be a fák közé. Ilyenkor nagy zajával ő uralja a tá­jat. — Megszoktuk már — mondják a környékbeli emberek. Mások így vélekednek: — Egy középülettel ismét több lesz. Nagyobb lesz az idegenforga­lom. Hollóstető nevezetessége eddig a túristák által kedvelt menedékház volt. Másik „középülete”, az erdész­lak és vadászház a környék hivata­los központja. Vele szemben épül most az új „középület”, a borsodi bányászpihenő. A hegytető délkeleti lejtőjén — egy kis sávon — évtizedekkel ezelőtt megszüntették a fásítást. A napsü­tötte kis tisztáson a Csongrád me­gyei fiatalok ütötték fel sátortáboru­kat. A lejtő felső végét — mintegy pzáz méter szélességben — erdősáv Választotta el az egri úttól. Ebbe az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents