Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

Vasárnap, 1958 augusztus 24.

ESZAKMAGYARORSZÁG

7

MARTON SZILÁRD:

BOLONDOS REGGEL

KUZMÁNYI GUSZTÁV:

Avasi búcsúzás

Egy sírkő kihajolva leste s mögötte én, apró kavics sírt fel könnyű szandálja talpán és sírtam belül magam is.

Kacagva csengett, mint ezüstpénz ha kőnek ütődik neki:

Felejts el! — szólt s ezt visszhangoztak elhalkuló lépései.

Olyan könnyedén vitte lába — ringó, hajlongó fűzfaág — s a lejtő elém gurította utols^ w,í*súzó szavát.

Rőt zuhatag csordult köréje, a bukó nap szórt rá ködöt, aztán elnyelték lila árnyak s én álltam vén sírok között. (1958.)

»♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦»♦»♦♦

TARBAY EDE;

Eső esett

Eső esett, éretlen diót vert .le a fákról, megtöltötte a dézsáikat, csordulásig, az udvaron a tócsák tükre borzong a szélben és világít.

Kövek sunyítnak lenn a keskeny úton, leveleket görget testükön a szél. a domboldal füvén gidák futkosnak í> a tetőn, mintha az égen állna, anyjuk feketéi. ♦♦♦♦«♦«♦ ♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦

Báthory Sándor:

NEM AKAROM ELÁRULNI hány éve annak,

; hogy „bentlakó” diák voltam, olyan régen volt. Az ; akkori április elseje azonban máig is emlékezetem- ; ben maradt. Felejthetetlenné az a csodálatos nagy bot- I rány tette, amely a reggeli ébresztő után tört ki. mert ; senki sem találta a holmiját.

; Mintha rosszindulatú manók garázdálkodtak volna ; éjjel, úgy összekeveredett minden. (Pedig csak néhány ; társunk készített tréfás meglepetést.) Minden ruha- ;nemű odébb vándorolt néhány szobával. És ha csak ; odébb vándorolt volna, de mind szétszéledt és más társakkal akadt össze. A cipők — ezek voltak a leghűtle- ;nebbek — elhagyták a párjukat és más idegenekkel ; fűződtek össze csomóra kötve: fél egésszel, barna feke- ; tével, hegyesorrú gömbölyűvel, kopott csámpás fiatal ; fényessel. Az ingek meg idegen nadrágokkal, a kabátok alsónadrágokkal, a harisnyák nyakkendőkkel kezdtek el kötődni száruknál, ujjúknál s más alkalmas helyen, de mindig csak csomóra.-Ezután pedig elbújtak: ágy alá, szekrény mögé. mennyezetre, lámpazsinórra, kályhába és ki tudná még hová.

Amikor a csengettyű vad kolompolással felébresztette az internátus lakóit, már fényes reggel volt és egy utolsó álmos nyújtózkodás után mindenkinek azonnal szemébe ötlött az este rendben lerakott ruháinak hült helye. Na, lett erre nyomban nagy kavarodás. Mindenki szobáról szobára kereste, kutatta eltűnt ruhadarabjait. Mindenütt egymás kezéből tépték, rángatták az előhúzott cipő- és ruhakötegeket. Nemcsak a szobákban, hanem a folyosókon is valóságos csaták voltak harsogó lármával.

AHOL A LEGNAGYOBB VOLT A TÖMEG, ahol a legfülsiketítőbb volt a zaj. ahol a legádázabb háború dúlt kabátért, harisnyáért és miegyébért, a folyosó elején ott tűnt elő Huszár tanár úr. mert ő volt a napos. S ó, borzalom: kezében hosszú nádpálcát tartott. Mint lóról leszállt huszár az ütközetben, úgy kaszabolt jobbra-balra, kit hol ért. Jaj nekünk... Biztosra vettük, hogy a mi szobánkban kezdi a reggeli vizitet és azt már tudtuk, hogy ő nem ismer tréfát.

Még alig találtuk meg néhány holminkat, de nem volt több kerezsgélni való időnk. Gyorsan magunkra- kaptunk valamit. Mindegy, hogy kiét, ahogy jött . . .* Pillanatok alatt ott -álltunk felsorakozva térdig érő „hosszú” nadrágokban és bokáig érő „kis” kabátokban, felemás cipőkben, de mé'git ott álltunk egy kivételével: Kacsi szaladgált ingben, alsóban, mint egy megkergült. (Különben is amolyan ügyefogyottnak tekintette őt mindenki.)

— Szentisten, nins nadrágom, safc ez a kabát van itt! — állapította meg kétségbeesetten.

— Vedd fel azt! Már itt a vizit, s meglátod végigcsap a pálca a fenekeden... — biztatták Kacsit.

— Jaj nekem.:. Nadrág nélkül nem áll hatok oda.;.

— Hát vedd fel nadrágnak! Gyorsan!

— Észreveszik ...

— Nem veszik! Dugd a lábad a kabátujjba, mint nadrágszárba. Gombold össze... így! Nesze spárga.

Kösd meg a derekadon, hogy le ne essen. Senki sem mondaná, hogy nem nadrágban vagy — vigasztalták Kacsit, miután pipaszár lábait átdöfte a kabát ujjain, de közben már az új tréfa reménye kuncogtatott mindenkit.

— Jaj, ott van egy nadrág is a szekrényen! Én inkább átcserélem — próbálkozott Kacsi.

— Már nincs idő! Itt jön Huszár! Legfeljebb vedd fel kabátnak, na!

Ketten-hárman megragadták tétovázó társukat:

— Dugd a kezed a szárába! így... Gombold ossz«

elől.

EBBEN A PILLANATBAN BELÉPETT a tanár úr és mi szemvillanásnyi idő alatt a sorban álltunk feszes „vigyázz”-ban. A sor végén állt Kacsi, a nadrág helyén kabátban, a kabát helyén pedig nadrágban. Azt hittük nem fogjuk kibírni nevetés nélkül, de — érdekes — úgy belénk ütött a „félsz”, hogy a fogunk is vacogott.

— Mi az?! Megbolondultatok?! — kiáltotta a tanár úr az első két-három „fő” megszemlélése után.

— Hogy áll rajtad a kabát?... Miféle nadrág ez?... Meghülyültél fiam? Nem látod, hogy felemás cipőt húztál? — tért át a részletes kritizálásra, s észrevételeit egy-egy süvítő pálcacsapással érzékeltette.

A sor végénél azonban megállt kezében a pálca és bennerekedt a szó. Először közelebb hajolt Kacsihoz. majd vagy két lépéssel távolabbról nézte. Láthatólag a valónak ítélhető lehetőségek között válogatott: vajon a szeme káprázik-e, vagy Kacsi zavarodott meg egészen?

— Mi van veled fiam? — kérdezte nagyon szelíden, mert biztosan az utóbbi lehetőséget találta valószínűbbnek.

Hallgatás, mély csend következett.

— Hogy húrnak téged? Mi a neved? — érdeklődött tovább a tanár.

— Kasi... Kasi János — hangzott a felelet.

— Talyán Kacsi. Nem?

— Igen, Kasi... — bizonyította Kacsi gyanakvóan pislogva.

— Hol vagy most fiacskám? Meg tudnád-e mondani?

— Igen ... Iii..: Itt vagyok:.. — nyilatkozott Kacsi.

A tanár úr a homlokát ráncolta:.

— Milyen nap van ma? Tudod-e?

— Igenis... Április elseje — jelentette ki Kacsi határozottan.

A tanár urat mintha kígyó csípte volna meg. E fontos dátumról egészen megfeledkezett.

— Űúgy? Máskor tréfáld meg a társaidat, ne engem! Már majdnem elhittem, hogy elment az eszed. Na, hajolj csak le szépen! — parancsolta.

KACSI HÁTSÓ RÉSZÉN — a pálca nyomán — nagyot porzott nadrág helyett a kabát, a tanár úr pedig sietve indult szemleútjára a következő szoba felé. Most már legalább tudta, hogy április elseje van ...

["VífKONY SÁNDOR:

FÜZES LÁSZLÓ:

Bányászok

Hazajött apu

Sötétben görnyasztő roppant madarak, ^bányászok dinek az ablakom alatt.

! Sötét szoknyáját hordja már az est,

♦ alig látom a bányász sereget.

| Hallgatva ülnek. Szavuk nem szalad.

X figyelik jő-e a baktató vonat,

♦

|s ha felmordul a mérges kis motor ♦ indul a had, de szólni egy se szól..

± CBarcika, 1958. VIIIJ

Esti eső

Ha végetér a műszak benn a gyárban, s otthon megnyílik halkan a kapu, vidám kis szőkeség trappot át a kerten, két karját kitárva: hazajött apu.

S boldog cuppanással osztja tiszta csókját a nyakát fogja, ölbe könyörög, nefelejts szeméből szétgurul a jókedv, kígyóinak, lobognak csókos örömök.

És apu mosolyog, ezer gondja görcsét oldják, bogozzák puha kis kezek. Bukfencezik a szél, átrepül a kerten, apuval, s Szöszivei mosolyog, s nevet.

után temetnünk az alvégre, es felszólítjuk a fiúkat, hogy hozzanak még egy kapufára való gerendát. Alkonyaira pedig már be is ássuk. Bandi még arra is vállalkozott, hogy beszél Bobival, a malomtulajdonos fiával, hogy a futballpálya ünnepélyes falavatására hozza ki a fubal- labdáját. Ugyanis a faluban egyedül csak Bobinak volt rendes futballja. Én a jövő szépségétől megmámoro- sodva nótára kaptam kedvet. Jenő fütyülte, én pedig énekeltem, Hagymásfóti szerzeményét, a „répcei-ru- cai láp-lápot”. Igaz, már a forradalmasított szövegével, ami így hangzott:

Se csendőr, se jegyző és komám lett a bíró,

Bárczay, Patay eperfára való.”

A rímek igen kínosan vágtak ősz- sze, de nem ez volt az érdekes. Az volt az egészben az érdekesség, hogy Bárczayt és Patayt együtt emlegettük az akasztással. Lehet, hogy ezért volt ebben az időben a legfelkapottabb nóta a f aluban...

A z igaz, hogy a jegyző ellépett nyugatra, de volt segédjegyző. Rakacai Elemér pedig — apám szerint — a föld legnagyobb vadállata és legbecstelenebb kereskedője volt. Rakacai ugyanis a hivatása alatt üzleteskedett — főleg a cukor jegy ékkel. Ezt az üzleti szellemet egykori felettesétől, Bihari főjegyzőtől örökölte. Luksa bácsi, a malom öreg fűtője kijelentette egyszer, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint embertelenség. Emiatt két hetet ült a csendőrségi fogdában. Apám, aki osztotta Luksa bácsi véleményét, segített eltölteni a két hetet... A két hét kártyázáson kívül Rakacai jegyző űr ellenszenvét is elnyerte apám.

Befordultunk a vasút mentén a

kertek alá. Bandi éppen azt javasolta, hogy az első mérkőzésre — amikor már futballunk is lesz —, a gi- bártiakat hívjuk meg meccsezni, amikor Jenő hirtelen megállt. Ki néztem Lajcsi háta mögül. Láttam, a Cikóék kertje végében Rakacai főjegyző úr áll. Rövid kockás térdnadrágot, fehér harisnyát és sárga félcipőt viselt, zöld vadászing és kalappal. Mindezekben úgy festett, mint az újságok humoros oldalán a stüszivadász ... Nézett minket macskazöld, szemével és fintorgott. Amikor látta, hogy semmi szándékunk tovább menni, hívott, hogy menjünk oda. Mentünk, mert hisz ő volt a közhatalom képviselője.

— Horniét hozzátok? — kérdezte Jenőtől.

Jdnő hátra mutatott, hogy ott van Bandi, az expedíció megválasztott vezetője, s nyilatkozat végett hozzá forduljon. Csakhogy Bandi se hátul, se jobbra se balra nem volt. Leesett a szánk a csodálkozástól. A jegyzőnek is. Jenő fel is nézett meg le is, Bandit sem a föld nyelte el, sem az ég nem szippantotta fel. De akkor hol van? Nem volt sehol. Rakacai látta, hogy Jenő nem hajlandó nyilatkozni, hozzám lépett.

— Na te koszos, hát honnat loptátok a gerendát? — s megfricskázta manikűrözött ujjával az orrom.

— Nem loptuk. Nem szokásunk lopni! — mondtam, de igen dühös lettem,. A kutya sem engedi, ha az orrát iricskázzák.

eem? — gúnyolódott tovább. — Akkor biztos kaptátok. Mert manapság igen sok mindent kaptok.

Válaszra sem méltattam.

— Szóval nem kn-ntátok. Akkor biztos apád találta Ki találta, h°e. beszélj már/

N

= Apámat ne sértegesse, ö semmi* ről sem tud! — fakadt ki belőlem a düh.

— Te arcátlan, még szemtelen is vagy. Visszapofázol? — Megsuhog- tatla könnyű nádpálcáját — amivel eddig lábszárát csapkodta. — s felém sújtott: Én és Lajcsi ugrottunk ... A gerenda megbillent. Jancsi felordított. Az apró fiúcskát lenyomta a súlyos gerenda.

— Na, a bajban már nem vagytok pajtások? Segítsetek rajta — intett a jegyző felénk. De láttam a szeméből, hogy csak vissza akart csalni, mert akkor már az út másik oldalán álltunk — futásra készen.

Jenő indult elsőnek vissza, utána Lajcsi. Fogták a gerendát, s már emelték is. Rakacai Jenőre sújtott. Felszisszent, s visszaejtették a gerendát Jancsira.

— Te, gyere! — intett felém. — Vedd le róla! A te pajtásod...

— Van eszembe — nyújtottam rá a nyelvem. De a szívem majd ketté hasadt, a földön nyöszörgő Jancsi miatt, aki valóban a legjobb pajtásom mindmáig..

— Ne gyere, mert megver — szólt ő is.

— Még te is beszélsz? fordult felé és a hátsó részére csapott. Jancsi felordított. Ettől teljesen megvadult a jegyző és ütötte Jancsit, ahol érte, ahogyan bírta. Jancsi sírt. Mentem is volna, meg nem is segítségére. Tehetetlenségemben csak sírni tudtam. Hirtelen eszembe jutott a tojás.

Mindig jó céldobó voltam, most sem tévesztettem. Az első a tarkóján, a második pedig — mert érre felém, nézett — a képén tört össze. Rakacai felül'öltött, majd káromkodva tántorgott felém, Megijedtem.

Fölbegyökerezett lábbal vártam a következményeket.

— Fussál! — kiáltott Jancsi.

A jegyző megállt. Visszanézett a még mindig földönfekvő Jancsira. Én meg futottam. A vasúti feljárónál megálltam. Amikor visszanéztem, a jegyző már újra ütötte Jancsit Csak úgy csattantak, puffantak az ütések. Jancsi két kezébe rejtette arcát és szinte belefúrta magát a porba. Nem sírt, csak néha meg-megrándúlt a teste a súlyos ütésektől.

— Majd én megmutatom nektek, koszos parasztok, hogy ki parancsol a faluban! — ordította a jegyző, s szinte kidagadtak az erek sárgás lével borított nyakán. — Nesze, te piszok kölyök! — Zuhogtak az ütések az ájult gyerekre.

A Képesék kerti kapuja megcsi- kordult. Bandi ugrott ki rajta elsőnek, utána Tóth Jani bácsi és az öreg Luksa.

— Megálljon, a szentségit neki! — horkant fel Luksa bácsi, meglátva a nekivadult jegyzőt.

— Ne szóljon bele, azt teszek, amit akarok!

— Már hogy tehetne azt, az a világ elmúlt. — lépett előre Tóth Jani bácsi és leemelte Jancsiról a gerendát.

— Kuss, a komcsik pláné nem dirigálnak!

— Híjnye az uristenit neki. — ká- romkodta el magát Jani bácsi. Belemarkolt a zöld vadászingbe a melle tájékán. — Még hogy nekünk kuss? Szétszakítom, a bitang egit neki. Szét, érti?! — s megrázta a jegyzőt. Jani bácsi nem volt Góliát termetű, de a szakadozott ingéből kivillanó izomfonalak bizonyították, hogy összebírná morzsolni ezt a húséi hájtömeg embert.

L

uksa bácsi felállította Jancsit a földről. Erre már én is közelebb merészkedtem.

— Ki adott engedélyt a gerendahozatalra? Ahhoz csak nekem van jogom! — rikácsolta a dühödt, kékülő arcú jegyző.

— A bíró, ha akarja tudni! A népbíró! Neki több joga van ahhoz, mint magának. A gyerekeknek meg futballpályát fogunk építeni! Érti?

— Újra megrázta a jegyzőt, mint Krisztus valamikor a vargát. — Mindent építünk nekik, ami csak jólesik. Kidolgoztuk mi helyettük is magunkat gyermekkorunkban. A maga apjánál, ötven fillérért! Ezek futballoznijognak! S ha ez nem tetszik magának, hát törjenek a mákosból! Punktum! — Mellbelökte a jegyzőt és félkézzel hóna alá vette a gerendát. — Gyertek, a cifra min•* denségit!

Amikor már jó messze voltunk a jegyzőtől, hozzánk fordult.

— Ti meg máskor szóljatok, mert ezt tényleg nem lett volna szabad.

— Szigorúan ránk nézett. — Ezt lopásnak mondhatják! — Aztán barna szemével engesztelőén megölelt bennünket. — Meg aztán, gyengék vagytok még ti az ilyen nagy gerendákhoz. Magam is szívesen behozom nektek szekéren, ha kell.

Luksa bácsi, az öreg malmi mun* kás bólintott hozzá. Kérges, szénpo- ros kezével Jancsi könnyeit töröl-* gette.

— Ne sírj, no. Milyen pilótatiszt lesz belőled? A mindenit. Apád azi mondta, hogy annak szánt..:

Jancsi erre elmosolyogta ma* J gát. És mi is nevettünk. Sza* badon nevettünk.«•