Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

8 ESZAKMAGYARORSZA Vasárnap, 1958 augusztus 24. A lehetőség adva van... „cAz a fiinak tálka . . A »December 4“ Drótmüvek a S éven terv tükrében 1956 januárjában a »December 4« Másfél év alatt hihetetlen arányú lékkai termelnek többet, mint az Srótművekben mindössze egy mér- fejlődésen ment át a »Deecmber 4« előző évek bármelyikében. Export­able segített a termelés műszaki irá- Drótművek s ez a fejlődés ma is fo- megrendelésük meghaladja az évi 16 nyitásában. A drótgyárban akkor 600 kozatosan felfelé ívelő. Jelenleg millió forintot; ez négyszerese az előző ember dolgozott, s évi négymillió fo- húsz mérnök és negyven technikus évinek. 1957-ben — a termelés foko- rint értékű árut exportáltak. kül- irányítása segíti a gyárban a knitu- zatos emelkedésével együtt — a földre. ráltabb termelést. Ezévben 40 száza- munkáslétszám is emelkedett. A — • - . . . _____________ rótgyár ma közel kilenszáz ember­f ek biztosít megélhetést. Néhány apróság a Trolle Rhodm svéd cirkuszról Érdekes a keresetek alakulása: 1956-ban 5.50, a fizetésrendezés után 6.38, jelenleg pedig 6.72 forint az át­NÉHÁNY NAP ÓTA, miint virágos tarka mező, virágzik a miskolci ut­cákon a Trolié Rhodin. svéd óriás­cirkusz plakáterdeje. A világhírű cirkusz miskolci vendégszereplését óriási érdeklődés előzi meg. A Ma­gyar Cirkusz és Varieté Igazgatóság nagy gonddal látott a miskolci elő­adások szervezéséhez, hogy mind több miskolci és Borsod megyei dol­gozó számára lehetővé tegye az ér­tékesnek ígérkező látványosság meg­tekintését. Kraj nyák Oszkár és Kemény Lász­ló szervező-titkárok irányításával egész kis szervezési »hadművelet« indult és az üzemi közönségszerve­zők már tömegesen nyújtják be üze­meik jegyigényléseit a szervező-iro­dákhoz. A szervezők néhány szóval tájékoztatják lapunk olvasóit is a Trolle Rhcdánról. A cirkusz szeptember 3-án kezdi meg miskolci előadássorozatát és itteni szereplésük során 100.000-nél több nézőt tudnak majd szórakoztat­ni- A 35P0 nézőt befogadó cirkusz­sátor eltér az eddig ismert sátorok­tól. Három porond is van: az egyi­ken az artista- és állatszámok foly­nak. a másikon a jégrevű, míg egy hatalmas tartályban a vízirevű gyö­nyörködtet. Látható és hallható a műsorban a világon egyedülálló vízi­orgona is. Érdekessége az ülőhelyek elhelyezésének, hogy a különböző helyárak nem az egyes széksorokat jelzik, hanem az egyes szektorokat. A szektorok úgy vannak elhelyezve, mint. a Népstadionban és azok a szektorok, amelyek erősebben oldal­ról tekintenek a porondra, természe­tesen, olcsóbbak. (A porond mögött nincsen nézőhely.) Bizonyára örömmel üdvözli majd a közönség a műsorban a »Tavasz a jégen« című filmből ismert osztrák jégrevűt. a játékos kedvű, labdázó fókákat, az elefántokat, Ahmed Dries marokkói néger kígyóbűvölőt és a műsor többi számait. Elmondtak a szervezők még né­hány érdekes apróságot: a 75.000 dol­lárra biztosított fókák élelemellátása napi nyolc-kilencezer forintba kerül. Külön kell részükre a szálkanélküli halakat importálni. A víziorgona és a vízirevű tízpercenként 250.000 liter vizet, használ fel. A TROLLE RHODIN svéd óriás- cirkusz az ország több vidéki váro­sában szerepelt már. Jelenleg Buda­pesten szerepel. Mind a vidéki, mind a fővárosi sajtó a legmagasabb fokú dicséret hangján ír műsoráról. Mi. elöljáróban csak annyit mondha­tunk: — Majd meglátjuk!— Hisszük, hogy minél számosabban. — Min­denesetre jegyről jó lesz ióelöre gondoskodni.------------------_-----ooo-------------------------­É rdekes könyvujdonságok a megye könyvesboltjaiban A hét teönyvújdonságai között igen nagy érdeklődésre tarthat szá­mot Molnár Erzsébetnek. Molnár Fe­renc nővérének »Testvérek voltunk« című visszaemlékezése, amelyben el­mondja a »Liliom«, az »ördög« és a »Pál-uítcai fiúk« világihírű írója éle­tének számos eddig nem ismert inti­mitását. Üj regény Vidor Miklósnak a második világháború elején Ma­gyarországra özönlött lengyel meme- küitekről szóló könyve, az »Idege­nek«. Megjelent Dékány András pá­lyadíjnyertes tengerészregénye, a *Matrózok, hajók, kapitányok«. Az Olcsó Könyvtár újdonsága Móricz Zsigmond »Tündérkert«~]ésnék két kötete. Utánnyomásban jelent meg Mikszáth Kálmán összes művei aka­démiai kiadásának IV; és V; kötete. Űj-Guinea derék, szorgalmas népé­nek életével ismertet meg Bergman: »Paradicsommadarak nyomában« cí­mű színes útikönyve. »A 7047-es« címmel számol be Mate György An­tonio Gramsci-nak, az Olasz Kom­munista Párt volt főtitkárának küz­delmes életéről és mártírhaláláról. SZÁRAZ KÉZZEL MOSOGASSUNK! Egy amerikai cég új készüléket ho­zott forgalomba, amelynek segítségé­vel a háziasszonyok gyorsan és könnyen végezhetik a mosogatást, anélkül, hogy kezüket vízbe kellene mártani. A készülék egy bunkóalakú nylonkeféből áll, amelyet egy plasz­tikból készült, forró vízzel és folyé­kony szappannal töltött tartállyal kapcsolnak össze. Miközben a kefe végigszant a piszkos edényen, a tar­tály mindig megfelelő mennyiségű forró szappanos vizet adagol. lag órabér. A gyár vezetőségének számítása szerint a negyedik negyed­évben 6.80 forintra emelkedik az át­lagórabér kereset. Mindehhez persze szükséges a kitűzött tervek teljesí­tése; amelyet a gyár kollektívája az üzemvezetőséggel közösen készített. Ez pedig a termelvények mind ol­csóbban való előállítása! A drótgyár fejlődésének útján a 3 éves terv minden egyes éve lépcső­fokot jelent. Harmincmillió forintot kaptak műszaki és szociális berende­zésük fejlesztésére. Ebből ezévben tízmillió forintot költenek el. Modern horganyzó üzem épül, amely nagy­ban elősegíti exporttermelésünk nö­velését. Egy új kazánházzal is gaz­dagodik a gyár. Még ezévben elké­szül a 70 méter hosszú kötélüzemi csarnok. Az építkezések egy részét — négy és félmillió forint értékben — a Bor­sod megyei Építőipari Vállalat dol­gozói, a gépiberendezések felújtását pedig — négymillió forint értékben — a. DIMÁVAG munkásai készítik. Az üj építmények és gépi berendezé­sek határidőre való elkészülésétől függ, hogy a drótgyár fejlődésének fokozatossága megmaradjon. Tehát a Borsod megyei Építőipari Vállalat és a DIMÁVAG dolgozóinak mun­kája is elősegítheti, vagy hátráltatja a drótgyár továbbfejlődését. A »December 4« Drótművek igaz­gatósága és műszaki vezetői tervbe­vették, hogy annyi dróthuzalt gyár­tanak 1960-ban, hogy kiküszöböljék az ország dróthuzal importszükségle­tét. Jóllehet, merész terv, de a gyár vezetőségének és kollektívájának összefogása a tervet valóra válthatja. A hároméves terv beruházási összege erre lehetőséget és módot nyújt. A harmincmillió forint költségve­tés tíz százaléka szociális berendezé­sek építésére fordítható. 1959 utolsó felében megkezdik az új étkezde, fürdő, munkásszálló és kultúrterem építését. A hárommillió forintos építkezés a tervek szerint 1960-ban fejeződik be. A gyár fejlődése nemcsak kulturál­tabb munkakörülményt, a termelés fokozását segíti elő,, de a munkások reálbér-emelésének fokozatos felfelé ívelését is biztosítja. Ehhez plusz­ként számíthatjuk még a nyereség- részesedést. Erre a lehetőség napról- napra nő. Minden attól függ. a drót­gyár kollektívája élni tud-e a 3 éves terv adta lehetőségekkel. — B. L. — ■pél tőlük a tűz! Csakis ■** ezzel lehet magya­rázni, hogy két esztendeje nem látott lángbaborult házat Tolcsva és környéke. Az a két évvel ezelőtti sem Tolosván, hanem Erdőhorvátiban ejtette rémületbe a la­kosságot. Két ház lángolt föl egyszerre váratlanul, ha­nem a pillanatnyi meglepődés ellenére is tudták a hor­vátiak mi a teendő. Azonnal telefonáltak Tolcsvára, s alig múlt el néhány izgalommal teli perc, már ott is voltak az országszerte híres tolcsvai tűzoltók. Gyakorlott, pontos mozdulatok, rövid, határozott vezényszavak, s néhány másodperc múlva már bő su­gárban ömlött a motor- és kéziszivattyú csövén át a víz a tűzfészkeikre. S félóra múlva mór csak füstöltek a szarufák, gerendák. Soltész Lajos főhadnagy tűzoltó- parancsnok csapata megakadályozta, hogy tovább ter­jedjen, tovább pusztítson a „vörös kakas”. Kormosán, füstösen, vizesen — izza^tan, de a jól végzett munka tu­datával fogadták a fizetséget: „Köszönjük, jaj nem is tudjuk, hogy háláljuk meg.” S á válasz: — Ugyan, fizetség? Mi nem fizetségért, hanem kö­telességből dolgozunk. — Azóta nem is volt dolgunk tűzzel. Kivéve a ter­melőszövetkezetet. Ott a traktor kipufogta szikrától gyulladt meg egy szálmakazal. Az az egy leégett, a többit azonban megmentettük. — így sorolja az „élmé­nyeket” a 41 éves Soltész Lajos parancsnok élvtárs, aki már több mint húsz esztendeje tagja a tűzoltócsapat­nák, s tizenkét éve mindenki által tisztelt parancsnok. F rsze ne gondolja valaki, hogy ha nincs tűz, pi­hennek a tűzoltók. Éppen fordítva. A tűzoltók akkor dolgoznak jól, ha egyáltalán nincs tűz. Mert az ő elsőrendű feladatuk a megelőzés. — Hiszen a mi igazi örömünk nem a tűz, mert a tűz az mindig kár valakinek. Mi azon vagyunk, hogy megelőzzük a tüzet. Ez itt, a mi környékünkön, mond­hatni sikerült, az utóbbi időben. — S hogy hogyan si­került? A csapat nyolcvanöt tűzoltója — mert ennyien vannak az önkéntesek — tervszerűen, felváltva járja a községet, a környéket — hetente két alkalommal. Megnézi a házak táját — különösen így cséplés idején. — Nem akad-e rendellenesség. Nincs-e közel a kazal a házhoz. Van-e szikrafogó a nyárikomyhák kéményein. S a tolcsvai tűzoltók arról is híresek, hogy ha rendel­lenességet észlelnek, figyelmeztetnek, s ha ez nem használ, nem riadnak vissza a büntetéstől sem. Mert könnyebb káfiaetni néhány^zcw fongfot s így okuk* az esetből betartani a sza­bályokat —* mint mondjuk elszenvedni több ezer, eset­leg több tízezer forintos kárt... Igaz, ma már egyre kevesebb szabálytalanságot találnak. Mert megtanították az elővigyázatosságra a falut. Nem lehet lemérni pénzben az ő áldozatos, társa­dalmi munkájukat. Ki tudja, hány tüzet előztek és előz­nek meg a rendszeres ellenőrzéssel. Egy azonban bizo­nyos, hogy minden dicséretet és elismerést megérde­melnek, s ezt meg is kapják. Hogy hogyan? Egyrészt mindenki tiszteli, becsüli őket, mi több: büszke rájuk. Másrészt pedig megkapják az elismerést dicséretekben, jutalmakban, oklevelekben. Mert annyi oklevele négy­öt megye tűzoltócsapatának nincs talán, mint a tolcs- vaiaknak. S ez azt is bizonyítja, hogy nemcsak megelő­ző, felvilágosító munkát folytatnak, de készen állnak az esetleges tűzvész gyors megfékezésére is. Még eddig minden évben ők nyerték a járási, megyei versenyt. Ök nyerték az idén is. Sőt nemcsak a megyeit, hanem az úgynevezett „Északi tűzoltó versenyt is”. S most az or­szágos döntőre „edzenek”. Még nem tudjuk, mi lesz az országos versenyen, de nem kell félteni a tolcsvaiakat. Úgy felkészülni az oltásra, felszerelni, beindítani a motorfecskendőt, mint ők, nemigen tudja más. Vagy igen? Majd elválik. Ka- zsdmir József, Galgács Béla, Kovács Gyula többéves önkéntes tűzoltó és a többiek, mind a nyolcvanötén, azt mondják: ők lesznek az elsők. Ha például nyerné­nek újra egy motorfecskendőt, vagy más felszerelési tárgyat, odaajándékoznák valamelyik csapatnak, mert nekik van már. összenyertek olyan felszerelést, amivel méltán büszkélkedhetnek, az okleveleken és érméken kívül. Ilyen eredmények láttán, hallatán nem is csodálko­zik az ember, ha Tolcsvát és környékét messze elkerüli a tűz, még a villámcsapás is. Mintha tudná, hogy ezen a. környéken nem sokat kereskedhet. Jó kezek, odaadó, becsületes emberek őrzik Önzetlenül a tűzkártól a köz­ség, a környék vagyonát. B efejezésül hadd említsük meg, hogy a tolcsvaiak ez évben jubilálnak. A tűzoltócsapat most 75 éves. Ha az alapítók élnének, nemigen kellene szégyen­kezniük az utódok miatt. S alighanem csodálkoznának is. Mert volna mán, akár a felszerelést, akár a csapat tagjait nézi is az ember? Bar csa Sándor cAkiktől léi a tűz ! Tolcsvai tűzoltók A kalauznő — fáradt, idősebb nő — hősies elszántsággal és tánto- rithatatlain kötelesség- tudással vonszolta, gyűrte magát előre egyik perontól a má­sikig. oda és vissza ... Jegyet adott, lyukasz­tott, pénzt, kezelt és beszélt, kérlelt, rendel­kezett rekedtesein, de íáracmatatlanul, amint azt a szolgálati sza­bályzat előírja. A ko­csiban. mint lapok a könyvben, zsúfolódtak az utasok. Álltak az ülőhelyek között, a kö- zépjárón, a peronokon, a lépcsőkön és ahol csak állni lehetett... Az önzők kényelmes ter- peszáliásban. szétfeszí­tett könyökkel, a meg­értők iéllábon és a fo­gantyúkon csüngve, az elhúzódó gyámoltala­nok rézsűtosan elhajol­va, a kényelmesek az elöltük állók hátán fe­küdve, a kényes előke­lők útálkozó összehúzó­dásban ... Forró és orrbántóan sűrű a le­vegő. A veríték hol alattomosan gyöngyöz­ve, hol meg kihívó, fürge patakokban zú­dul elő a kitágult pó­rusokon. Nehéz a léleg­zet, pattanásig feszült a visszafojtott indulat. A kocsi eresztékeiben zötyörög megállótól megállóig. — Szabad kérnem! — préseli magát előbb­re a kailauanő. — Ejnye kérem, nem tud jobban vigyázni?! — csattan fel az egyik fiatal nőutas, akin fi­nom, világos nyári ru­ha van és elborzadva nézi a ruháját..; — Tesséóék? — for­dul feléje harcias el­szántsággal a kalauz- nő, aki éppen arra gondolt keserűen, hogy milyen jó dolga is van némelyik nőnek:. ? Nem dolgozik, talán gyereke sincs. Minden gondja • az öltözködés és a szórakozás... Jól megebédelt, kényelme­sen elszívta cigarettá­ját, feketét szürcsölve. aztán • bepakolt a strandtáskába, és fes­tett körmökkel, ápol­tam frissen berakott hajjal felszáll a villa­mosra, hogy kimenjen a strandra bájait mu­togatni ... Ezzel szem­ben ő, akit három gye­rek vár odahaza szív­repesve, itt gyölri, töri magát izzadva, félájul- tain s akkor még úgy néznek rá kötelesség­teljesítés közben, mint aki nem képes észre­venni, mennyire terhé­re van az egész kocsi­nak. — Mi az, hogy tes­sék?! — harsan feléje a kiváltságosak fenn­héjázó gőgjével a dá­ma. — Nézze, mit csi­nált a ruhámmal az a piszok táska! — Az éft táskám? — csodálkozik vissza a kalauznő. — Nem, a ramapirt- rai maharadzsáé t- förmed rá a hölgy. A kocsiban óriási sikere van, kitör az ál­talános nevetés, a ka­lauznő »verve« van — mondhatná a helyszíni közvetítő, ha ilyen lenne... De nincs, csak izzadó, szorongó utasok, akik mérhetet­lenül únják a szoron­gást, a zötvörgést és azt, hogy a kalauznő nem állni, de élni sem hagyja őket, mert hiá­ba mutatták már a je­gyet, vagy a bérletet, préseli, gyűri magát és sodor le gombot, jel­vényt. présel és feszít, lök és könyököl, mert új utast szimatol min­den talpalatnyi helyen, akinek nincs jegye és akinek jegyet adni az o kötelessége. A kalauznő elvörö­södik. keserű méreg szörilja a torkát és érzi, hogy az utasok­ban ellenséges indula­tok viharzanak... Stin­te könny csavarodik a szemébe, reszket a keze, nem látja a sza­mot, amit lyukasztani kell és legszívesebben elsírná magát. De nem! Ezzel mit sem segíte­ne. ezzel megint csak magát emésztené ... Nincs megértés, belá­tás. , egymást szerető elnézés, megbocsátás, mert a körülmények, a helyzet mind ellene van... O a hibás, ha hibás a kocsi, és álldo­gálnak, Ö a hibás, ha áramszünet van, ő a hibás, ha csüngenek a lépcsőkön, ha nem jön elég gyorsan a kocsi, ha nincs visszaadni aprópénze, ha sokan vannak, ha a jegyet kéri. ha végigmegy a kocsin, ha nincs min­denkinek jegye, ha nincs minden jegy pontosan, jól kezelve s talán azért is. hogy él, hogy három gyereke van, akikért a nyaká­ba akasztotta ezt a »pi­szok táskát«. De ez a táska neki munkát, életet jelent és jogot arra, hogy emberi mó­don beszéljenek véle még az ilyen »dámák« is..: — Ez a táska nem piszkit, kérem — for­dul nyugodt, öntudatos hangon a sértett, utas felé. — De ha valaki ennyire kényes. az menjen taxival..: A kocsiban pillana­tok alatt megfordul a hangulat... és a sér­tődött divathölgy jobb* nak látta a legköze­lebbi megállónál le- szállni..; —y. —a­Az Értelmiségi Klub hírei Értesítjük a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Borsod megyei szervezetének tagjait, hogy az Értel­miségi Klub 1958 szeptember hó 20- án kezdi meg műsorát. Szeptember 20-ig naponta 17 órától 23 óráig sza­bad klubestet, valamint minden szombaton 18 órától 02 óráig zenés táncestet rendezünk. Az Értelmiségi Klubot megyei szervezetünk tagjai, valamint Mis­kolc értelmiségi dolgozói látogathat­ják. Felhívás a városi, megyei és üzeni művelfidésügyi intézményekhez Ezúttal is értesítjük Borsód me­gye művelődésügyi intézményeit, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szabad előadásain kívül az üzemek és intézmények kívánsága szerint szervezett tanfolyamokat in­dítunk be. Ez ismeretterjesztési for­máknál a tematika összeállítását, va­lamint az előadók felkészülését, il­letve az előadás megtartását bizto­sítjuk. A tudományos szabadelőadá­sokon kívül az alábbi ismeretter­jesztési formákat alkalmazzuk: 1. A TIT Szabadegyetemének vé^ rosi tagozatain kívül a vidéki és üze­mi tagozatokat is megszervezzük, ha a jelentkezők létszáma egy-egy üzemben, vagy intézménynél a 30 főt meghaladja. Szabadegyetemi tagoza­tot bármilyen tudományágból szerve­zünk. 2. Munkásakadémia az üzemek ál­tal igényelt tematika szerinti tagoza­tokkal (gépészeti, kohászati, bányá­szati, karbantartási, vegyészeti, vil­lamosipari, stb.). 3. Szaktanfolyamok. Az üzem, il­letve intézmény kívánságának meg­felelően a legkülönbözőbb tudomány­ágakból 6 hetes, vagy 3 hónapos I szaktanfolyamokat rendezünk. A szaktanfolyamok tematika sze­rinti előadásai 70 százalékban szak­mai, 30 százalékban pedig általános műveltségi előadásokból állnak. 4. Közismereti tanfolyamok. Hat­hetes, vagy három hónapos közisme­reti tanfolyamokat indítunk be az üzemeknél és intézményeknél, ame­lyen a legfontosabb tudományágak legaktuálisabb tudományos proble­matikáit ismertetjük a tanfolyamra beiratkozott hallgatókkal. 5. Előadássorozatok. Egy-egy tu­dományág átfogóbb témaköréből 4—6 előadásból álló előadássoroza­tot tartunk, A fentiekben ismertetett intézmé­nyes ismeretterjesztési formák meg­szervezésével kapcsolatos megbe­szélteket az üzemek és? intézmények vezetői a TIT megyei titkárságán eszközöljék. (Miskolc, Széchenyi u, 16. Telefon: 15—492. 35—309.) Megjelenik a Borsodi Szénné eisfi száma Mint előzetesen is hírt adtunk ró­la, 1958 szeptemberében jelenik meg a Borsodi Szemle II. évfolyamának első száma. A Borsodi Szemle a Tu>- dományos Ismeretterjesztő Társulat, Borsod megyei tanács és Miskolc városi tanácsának népszerű, tudo­mányos, irodalmi és művészeti folyók irata, amely mintegy 7 ív terjedelem­ben ismerteti megyénk és Miskólc város gazdasági, irodalmi és kultu­rális életével kapcsolatos aktuális tudományos kérdéseket. A folyóirat gazdag fénykép- és rajzillusztrá- ciókkal jelenik meg. A Borsodi Szemle megyénk min» den művelődni vágyó dolgozójának és ifjúságának kedvelt olvasmánya lesz. Az iskolák, művelődési házg-k, üzemek és intézmények számára köz­vetlen ismereteket nyújt a tudomá­nyos és kultúrális élet eseményeiről. A Borsodi Szemle évi előfizetési ára: 36 forint, amelyet a 171.384—306 számú egyszámlára lehet befizetni. Egyenkinti ára 6 forint. Megrendelé­sek eszközölhetők a TIT megyei szervezeténél, Miskolc, Széchenyi u. 16. szám alatt. Hírek a TIT életéből A TIT tudományos szakosztályai összeállították a tudományos előadá­sok tematikáját. A tematika részle­tesen tartalmazza a nemzetközi, köz- gazdasági és filozófiai ismereteket; a jog- és államtudományi, irodalmi és történeti, valamint magyar nyel­vi, képző-, zene- és színművészeti, a pedagógiai és pszichológiai, a ma­gyar és világtörténelmi, valamint a munkásmozgalmi' ismereteket; az agrártudományi, biológiai, or­vostudományi, fizika-kémiai, csil­lagászat-matematikai, földrajz-geo­lógiai, valamint a bányászati, kohá­szati, gépészeti és általános műszaki ismereteket. A tematika minden üzem és intéz­mény számára közvetlen segítséget nyújt a különböző tudojmányágak előadásainak kiválasztásához. Ez a kiadvány a tudományos is­meretterjesztő előadások címéi mel­lett kivonatosan tartalmazza az elő­adások főbb kérdéseit is. Díjmente­sen kapható a TIT megyei szerveze­ténél. Miskolc. Széchenyi u. 16. sz. I. emelet.

Next

/
Thumbnails
Contents