Észak-Magyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
Vasárnap, lflSS augusztus 24 BSZAKMAGYARORSZAl. 5 Van pénz, kevés az anyag, még kevesebb a munkavállaló Községtejlesztési gondok az edelényi járásban .ü-jULJ.L filmjegyzetek Chaplin parádé Amerikai film AZ ELSŐ PROLETÁRÁLLAM MEGTEREMTŐJE, Lenin elvtárs mondotta: SzovjeLhatalom plusz villamosítás egyenlő a szocializmussal... E mondás általános érvényű igazságot rejt magában, s a mi viszonyainkra is alkalmazható. A villamosság gazdasági és kulturális nagyhatalom, ahová behat)*, ott gyorsabban gyökeresedik meg az új. nemcsak a félhomályra karnoztatotí szobákat ragyogja be, a tejekbe is bevilágít, hogy elűzze onnan az elnyomatás nehéz évszázadaiban leülepedett sötétséget. Az edelényi járás egyike hazánk legelmaradottabb járásának, nemcsak északi fekvése miatt, hanem meit majdnem minden községére jutott egy földesúr, aki a maradiság kínai- falával vonta körül a maga birodalmát, hogy elriassza onnan a haladás »•hittérítőit« Nem csoda tehát, hogy éppen ezen a vidéken született meg a huszadik század második felében nem éppen korszerű csoda — Szűz Mária »szállott alá« a mennyekből. Egyetlen túlbuzgó asszony látomása volt az egész, mégis százak zarándokoltak a szentté avatott fához s bár nem láttak rajta semmi különöset, elhitték a dolgot. A lelki sötétség szülte meg azt a csodát.;; A járás 53 községe közül, mindössze hatot villamosítottak 1945-ig', az azóta eltelt tizenhárom év alatt ennek több mint háromszorosára emelkedett a villamosított községek száma, s ebben az évben újabb öt községben gyullad fel a csodálatos fény, hogy emberboldogító csodákkal népesítse be ennek á sokat szenvedett népnek az életét. Erre az évre csak két faluba terveztek villanyt, a lakosság áldozat- vállalásával azonban ötre tudták emelni ezt a számot. Mert a villanyt úgy sóvárogják errefelé, mint a vaksötét éjszakában eltévedt vándor a villám villanását, mely utat mutat az éjszakában. Bódvarákón augusztus húszadikán avatták a villanyt. Komjáti községben is még ebben az évben felragyognak a kis villanyégők, a lakosság minden tőle telhetőt megtesz, hogy így legyem A húsz százalékban megszavazott községfejlesztési hozzájárulás mellett családonként egy villanypóznát és 400 forintot adnak a jó ügy sikeréhez, továbbá társadalmi munkát végeznek. Tornaszentandrá- son a községfejlesztési alap teljes bevételét, 90 ezer forintot, továbbá 90 darab oszlopot és családonként 270 forintot fordítanak a villany bevezetésére. Hidvégardón a múlt évben törpe villamoserőművet építettek a Boldva folyón, mely eddig csak az iskolát és a mozit látta el árammal. Most az egész községet villamosítják, a kis erőmű szolgáltatja mindaddig az áramot, amíg az országos hálózatbővítés el nem éri a falut. Bo'rsodszirákon is »nyugdíjazzák« a kiszolgált mécseseket, petróleumlámpákat, s a kis község bekapcsolódik a nagyvilág vérkeringésébe. Ennek az öt községnek a villamosításával 24-re emelkedik az edelényi járásban a villamosított községek száma. A lakosság lelkes támogatásával a még hátralévő huszonkilenc községben is felvirrad majd a villanybevezetés várva-várt napja. AZ EDELÉNYI JÁRÁSI TANÁCS hatalmas tablókon szemlélteti a községfejlesztési alap létesítményeit, szinte egyetlen olyan község sincs a járásban, mely ne szerepelne ezen a házilag készített »képesujságon«. A lakosság áldozatkészsége, a jó szívvel adott forintok és társadalmi munkavállalások új művelődési otthonokkal, tantermekkel, utakkal, járdákkal, stb-vel gazdagítják a falvakat. Ebben az esztendőben rúg a legtöbbre a községfejlesztési alap ösz- szege, megközelíti az 5 és félmillió forintot. Harmincegy község a »plafont«, azaz a húsz százalékot szavazta meg a községfejlesztésre és mindössze hat állapodott meg a tíz százalékban. Bajok vannak azonban a forintok hasznosításával, a tervek megvalósításával. Eddig az említett összegnek mindössze egyötödét használták fel. Anyagbeszerzési gondjaikat betetőzi az, hogy nem kapnak szakmunkást az épülő kultúrotthonokhoz. az iskolák revonálásához, útépítéshez. A maszek kisiparosoknak nem »cikk« a községi tanácsok szolgálatába szegődni, jobb kereseti lehetőséggel kecsegtetnek a »maszek« építkezések, mert a tanácsok csak az állami normát fizethetik. A ktsz-ek állami normáért dolgoznak ugyan, de — állítólag — 50 ezer forintot meghaladó létesítményeket nem vállalhatnak el. Hangácson több mint háromszázezer forintos beruházással művelődési otthont építenének, megvan a pénzük, anyaguk, csak. Rábeszélték az edelényi építőipari ktsz-t. csinálja meg, bele is mentek a dologba, de »lefújták« felülről. Miért? Az előbb mondottakért és mert a ktsz-ek csak termelőszövetkezeteknek, földművesszövetkezeteknek és magánosoknak dolgozhatnak. Furcsa egy rendelkezés ez, hiszen a *ktsz-ek jélentik a helyi iparosságot; ugyanakkor az edelényi építőipari ktsz — van rá eset — munkanélküliséggel küzd. A lakosság által összeadott forintok így parlagon hevernek, mert az állami építővállalatoknak nem lenne kifizetődő ilyen kis létesítményekkel bajlódni. ÖRVENDETES DOLOG, hogy eny- nyire bővelkedünk • munkaalkalommal, hogy a nép szívesen adja össze forintjait közhasznú létesítményekre, de mit érünk mindezzel, ha nincs, aki dolgozzon, aki valóra váltsa a terveket? Valamikor hajdanán a kisiparosok faluról-falura járva kerestek maguknak munkát, most ott van a »szájukban« és nem nyúlnak utána, mert zsírosabb falatok is akadnak helyben. Kötelezni kellene őket, hogy bizonyos időt töltsenek el a községi tanácsok szolgálatában is, elégedjenek meg az állami normával, hiszen nem valakinek, hanem magának a dolgozó népnek áldoznának. A szendrői kőműves kisiparosok például nem húzódoznak még a társadalmi munkától sem. Az új mentő- állomás felépítéséhez harminc kisiparos 3—3 napi társadalmi munkát vállalt. Nem ártana természetesen, ha a ktsz-ekkel kapcsolatos intézkedéseket is módosítanák, hogy a pénz ne maradjon parlagon, az anyag »testté«, valósággá legyen, hogy a falvak dolgozó népe művelődni, szórakozni tudjon. (G. M.)............oqo ............... Ü JSZERÜ NYÁRI SZÖRAKOZÁSSAL találkozott a mozilátogató. Charlie Chaplin nagysikerű némafilmjeiből egy kedves kis csokrot állított össze az egyik amerikai filmvállalkozás. Örömmel fogadjuk ezt a filmet. Fiatalságunk nem ismeri Chaplint és koránál fogva nem emlékezhet a chaplini némafilmekre. Az idősebb korosztály is örömmel fogadja, mert aki Chaplint egyszer megismerte, művészetének varázsa alól sohasem szabadul. Chaplin a világ egyik legnagyobb filmművésze már hosszúhosszú évtizedek óta. Neve még a némafilmek idejében lett világhírű. Ma is fáradhatatlanul dolgozik, filmjeit maga írja, rendezi, főszerepei;, maga alakítja. Minden szerepében, minden filmjében a — korához és körülményeihez viszonyított — haladó gondolatot képviseli. Művészi tevékenysége, haladó gondolkodása miatt az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé állították, most évek óta Svájcban él és dolgozik tovább. Minden egyes szerepe a kisember tragikomikus, köny- nyes mosolyt keltő történeteit állítja elénk. A filmösszeállítás hat rövidfilmet tartalmaz. Már az első filmkockán feltűnik a már legendáshírűvé vált keménykalapja, sétapálcája és óriási cipői. Az egyes jelenetek egy-egy önálló, kacagtató burleszket alkotnak; A hat jelenet közül elsőként kell említenünk az Emigráns című rövid- filmet, amelyben a nevettetés mellett Chaplin már-már a realizmus fokára jutott el és meglepő hűséggel ábrázolja az Amerikától aranyat váró kivándorlók nyomorát. Ugyan« csak említésreméltó a Csavargó című kisfilm is, amelyben a giccses történetek paródiáját adja. Valamennyi filmje sűrűn tele van tűzdelve a végletekig kiélezett helyzetkomikumokkal, hangos kacagást idéző jelenetekkel, azonban humora nem öncélú, A derű mögött mindenkor a kisember tragikuma húzódik. A film technikai kivitelezéséről & mintegy négy évtizednyi távolságból már felesleges beszélni. A tűrnek elkészülte óta nagyon nagy utat tett meg a filmtechnika. Ennek ellenére Chaplin néma filmjei ma is kulturális életünk legértékesebb kincsei közé tartoznak és örömmel üdvözöljük őket filmszínházunk vásznán.. Nemcsak két óra önfeledt szórakozást, kacagást nyújtanak, hanem könnyes meghatottságot, sokáig emlékezetes művészi élményt is. Kétszázezer zsák nitrogén műtrágya Néhány héttel ezelőtt országszerte hírül adták a lapok, hogy a Borsodi Vegyik;ombinát dolgozói megtermelték a százezredik zsák műtrágyát. Alkotmányunk évfordulójára a műtrágyaüzem dolgozói vállalták, hogy e. kétszázezredik zsák műtrágyát is átadják mezőgazdaságunknak. Augusztus 19-én éjjel négy óra 45 perckor Varga Ferenc zsákoló mérle- ges megtöltötte a kétszázezredik zsákot. Reggel a bejárati hirdetőtábla győzelmi jelentésként üdvözölte munkába siető dolgozókat. A tízezer tonna műtrágya vállalása és teljesítése után a Borsodi Vegyikombinát dolgozói újabb munkavál lalásokkal segítik népgazdaságunkat. Halmágyi Balázs KINÉL VAN. ATÜ? Az innsbrucki fül-, orr- és gégeklinikáról nyomtalanul eltűnt egy kétcentiméteres rádiumtű, amely súlyos károkat okozhat annak, aki magával vitte, vagy megtalálta. A tiroli lakosságot a rádió és a sajtó figyelmeztette a rádáumtű eltűnésére; Geiger-számlálóval kutatták át a klinika összes helyiségét, de az elveszett tűnek még nem akadtak nyomára. Fekete szem éjszakája (Francia—magyar koprodukciós film) A közös erő legyőzné az aszályt (Zemplénagárdi jegyzetek) — ÁLDOTT Jö FÖLD A MI FÖLDÜNK! — mondják a Bodrogközben — megterem benne minden. Hálás a munkáért Azonban ... azonban, ez a drága jó föld is sovány, terméketlen, istenverte talaj marad eső nélkül. Hiába törekedünk, hogy feljavítsuk a határt: rengeteg műtrágyát, mésziszapot, meg istállótrágyát kihordunk egész évben, de eső nélkül csenevész búza terem. Sír az ember lelke, ha ránéz a táblára. Most pedig, 1958-ban aszályos, szeszélyes idő járta a Bodrogközt. — Még a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tábláin hagyján. Lehetett volna ugyan jobb, de mi azért ezzel is megelégednénk- .. Látszik, hogy okosabban gazdálkodtak, mint az egyéni parasztok. — Mert volt nekik miből... Meg aztán volt erő! — Az igaz! De mégis jobban jártak: hiszen ott is annyi eső esett, mint az én földemre, vagy a tiédre. Jobban bírta a szárazságot a növény is, mert jobban megmunkálták. Ez a lényeg. — Meg a vetőmag. — Meg minden. — Meg . . . — Az egyéniek bizony nagyon ráfizettek most a búzára. — Beleöltük a sok munkát — jóformán semmiért. — Meg az árpa. Hát azt inkább kiszántottam volna. Vagy ^ lekaszálni, takarmánynak... Jobban jártam volna. — Jobban, az biztos! — így se árpa, se takarmány Csal* a nagy méreg. — Csak . . . Ugyanezt mondják a zemplénagár- «U tanácsházán is. — Azokban a községekben, a csáti. aaej? a kövesdi járásban, ahol 8«*-10 mázsás átlagtermés volt, ne panaszkodjanak ... De mit szóljunk mi?. Az egész Bodrogközt végighengerelte az aszály, helyenként még a jég is! De legeslegjóbban az agárdi határt! örülünk, ha 4—5 mázsát megad a föld. A tsz-nél sem sokkal többet. Talán, ha egy mázsával. Éppen, hogy visszakapjuk a magot. Még a kapásokban, meg a cukorrépában bízunk. Az nagyon szép... NEM OK NÉLKÜL DICSEKEDNEK. Esztendők óta foglalkoznak tervszerűen a cukorrépatermeléssel, a termelőszövetkezet táblája most is a legszebb az egész megyében. Ezt egyébként nem ők állítják, hanem a cukorgyár egyik felügyelője, aki most járta be a határt. 200 mázsát várnak holdankint. Sajnálják is, hogy búzát vetettek a többi földbe. A cukorrépa árából majdcsak beszerezték volna. De persze a búzára is szükség van. Panaszkodnak, hogy tavaly 10 vagon termény volt a községben. Most örülnek, ha lesz — három! — No. majd a kapások! — Meg a szőlő, mert az nagyon szép. — Meg a gyümölcsös. Hát azt is érdemes megnézni! — Csakhogy az árutermelési szerződés! Azt is teljesíteni kell, — emberek ! — Igaz. Na látja, annyi búza azért mégis lesz! Olyan rosszul azért nem állunk, na! Lassan, beszélgetés közben: gondok, bajok, eredmények- és hiányosságok felsorolása közben kibontakozik az egész falu mai, való helyzete és közte a faluban működő termelő- szövetkezeté. Zemplénagárd. messze, a megye legtávolabbi csücskében — ahogy mondani szokták: »az isten háta mögött« viszonylag jó termőfölddel, rendelkezik. A határ egy részét a termelőszövetkezet, nagyobbik Jancsi nem lett a magyar nemzet hősévé a hercegnőhöz fűződó szerelmén keresztül. A film művészi feldolgozásában s francia—magyar koprodukció csak a négy francia szereplő szerepeltetésében érezhető. A semmitmondó történet tele van töltelék-epizódokkal,, nem egy esetben érthetetlen epi2ó- \ dokkal, nyújtják a történetet a végtelenségig. A történet egy szerkesztőségből indul, hogy aztán soha ne térjen oda-vissza és csak egy újságírónak az idönkinti értelmetlen felbukkanása utal halványan olykorolykor a kezdésre. Nem derül ki a filmből, hogy az egyik többször visszatérő epizód-szereplő, a budapesti ügyvéd miért haragudott Rigó Jancsira. Láthatjuk a filmben a Magyar Állami Népi Együttes Cigánytáncát is, ugyancsak láthatunk egy tÖbbszúz cigánnyal adott éjjeli zenét, amit a film alkotói- bizonyára magyar jellegzetességnek tartanak, amivel nemzeti sajátosságainkat kívánták bemutatni a filmben Magyarországon járó francia hercegnő és a film bemutatása után, a filmet megtekintő francia közönség előtt* Keleti Márton háromszoros Kos- suth-díjas rendezőtől különb munkát vártunk volna. A történet fogyatékosságaiért Szász Péter forgató- könyírót marasztalhatjuk el. Pásztor István operatőr képeiben semmi újszerű sincs. Fényes Szabolcs zenéjét át meg átszövi a Fekete szem éjszakája dallama. A szereplők általában kényelmetlenül mozognak rósz« szül szabott szerepeikben. Jó alakítást nyújtott az öreg párizsi bohémet alakító Julien Carette és Gobbi Hilda Kossuth-dijas, a nagymama szerepében. Nicole Courcel a szerelmes hercegnő alakjában szürke volt és bosszantóan semmitmondó volt a Rigó Jancsit alakító Buss Gyula* Szabó Ernő nem tud mit kezdeni apróka szerepével. Meglehetősen szürkék a többi szereplők is. A z első francia—magyar kopro* dukciós film meglehetősen gyengén sikerült. Gyenge a mondanivalója, gyenge a feldolgozása. Hisz- szük. hogy filmművészeti életünk vezetői levonják a tanulságot ebből a gyengén sikerült filmből, és nem ámítják magukat a kéíee értékű 1 kasszasikerrei» (hw* 'AT égre, hosszas beharangozás után J T a közönség elé került a Fekete 1 szem éjszakája, az első francia—ma- r gyár koprodukcióban készült színes film; í A film meséje rövid és egyszerű, i Párizsban muszikál a hires magyar l „cigányprímás: Rigó Jancsi.4 Már egész i Párizs beszél arról a botrányos sze- j 1 relmi kapcsolatról, amely a cigány- < ‘prímást és a Gladys nevű milliomos i 'hercegnőt öszeköti. A hercegnő nő- i 'vére, Georgia hercegnő azért utazik i 'Párizsba, hogy húgát megóvja a ci- j J gányprímástól, azonban maga szeret | bele, elhagyja érte férjét, gyerme- , keit, családját, majd hazajön vele ; Magyarországra. Rövid idő után visz- j (szamennek Párizsba, ahol már Rigó (Jancsit mindenki elfelejtette. Anyagi gondokkal küzdenek, s végül egy varietében lép fel Szilveszter éjszakáján Rigó Jancsi és a hercegnő. A va- rietében megnézi a műsort a hercegnő férje is, aki megbocsát felesé- J gének, magával viszi és Rigó Jancsi I» egyedül marad. i1 Ennyi volna a film rövid tartalma. i'Ha a film cselekményét, mondaniI valóját vizsgálgatjuk, önként adódik a kérdés: mi szükség volt ennek a történetnek a filmrevitelére? Kihez szól és kit hat meg ma, 1958-ban a 60 év előtti szirupos szerelmi história, a ki kapós hercegnő és a »szívdöglesztő« külsejű cigányprímás romantikus szerelme?! (Hasonló tárgyú volt a Dankó Pista című film is, de az összehasonlíthatatlanul jobb, művészibb volt.) Nem tudjuk, hogy a francia—magyar koprodukció elhatározásánál miért pont erre a történetre esett a választás? Vajon keresve sem találtak volna a film alkotói más. a megfilmesítésre érdeÍ mesebb olyan cselekményt is, ameiy a két népnek, a francia és magyar népnek közös története? Vagy a franciáknak a magyarokhoz való kapcsolatát kizárólagosan ez az éme- Jlyítően szirupos történet jelzi? Nem lehet kihámozni a film mondanivalóját. Netán a hercegnő demokratikus ^érzéseinek akart emléket állítani. .Aligha. A hercegnő minden bizoify- \nyal szeretőjévé lett volna a »szép- ífiúnak« akkor is, ha nem cigány- Jprímás és általában a hercegnőknél ; Jnem olyan ritka, említésreméltó ese- imény egy kis szerelmi kiruccanás, i Jhogy abból filmet csináljunk; Rigó felét a még egyénileg gazdálkodó pa-, rasztok művelik. Az első esztendő-, ben a termésátlagok tekintetében még az egyénileg gazdálkodók kerül- ( tek fölénybe. A termelőszövetkezet-( nek sok kezdeti nehézséggel kellett { megküzdenie.. A mostani esztendő ( azonban — bárha nagy kart okozott \ az aszály — beigazolta, hogy a kor-( szerű nagyüzemi művelés jobban el- ( lensúlyözza a szárazságot. Az egyé-i niek, akiknek épp úgy nem esett a( földjükre az eső, mint közvetlen mel-1 lettük a csoportéra, láthatták — ési mondják is: okos dolog a közös gaz-i dálkodás! i Többet, legalább is, akikkel én' beszéltem, többet nem mondtak, csak1 annyit, hogy: »okos dolog, hát okos1 dolog, na!« de ebben már benne van1 a nagyüzemi gazdálkodás fölényének' az elismerése. A termelőszövetkezeten, a falu vezetőin: a tanács és a pártszervezet munkásságán múlik, hogy ezt az elismerést mielőbb kamatoztassák. Azt mondják, hogy a szárazság ellenére is szép a csoport gyümölcsöse — 200 mázsa almát várnak, ezenkívül jól sikerült a kender és megnyerték az első takarmányt is. Most például — egyebek közt — 15 darab sertésre kötöttek hízlalási szerződést az Állatforgalmi Vállalattal, mert a szerződéses nevelésért tavaly is nagy összeget kaptak. így akarják a terménykiesést ellensúlyozni. A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS tehát mindenkor megtalálja a módját annak, hogy miként segítsen magán, ha aszályos esztendő húzza keresztül a számításait. Arról is beszélgetnek, hogy jó lenne egy öntöző- berendezést létrehozni, de mennyivel sikeresebben érvényesülne ez, ha az egész község építené... Ónod vári Miklós
