Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-10 / 161. szám

4 ÉSZAK MA G V A R ÖRS Z AC Csütörtök, 1958. július 10. Dolgos kezek — vidám emberek Látogatás a Sajószcntpéteri Üveggyárban Színes és csengő a Sajószentpét erí Üveggyár élete — akár az üveg. A kemencékből kivillanó fénycsóva az üveg sima falán megtörik és ka­cagva verődik vissza az emberek ar­cára. 35 fokos hőségben, félmezte­lenre vetkőzve dolgoznak. Ammó­niák szóda, kvarc, földpát, dolomit, szulfát és törött üvegdarabok keve­rékét hatalmas kemencékben 1400— 1500 fokos hővel folyékony izzó üveggé olvasztják össze. A kemen­céből — magas vasállvány okon áll­va — hosszú merítőpipával merege­tik a tűzpiros- üveget. A félautomata üzemrészben a pré­selése^ kívül a munkafolyamatokat kézzel végzik. Az első szakaszon Csontos József merítő pipájának végére egy ügyes kézmozdulattal üveggombócot szúr fel s a prés vas­formájába helyezi. Drótos János to­vábbítja innen a már külsőleg is kész munkadarabot a fújtatónak. ahonnan Horváth Katika behordó szállítja a négy hűtőkemence egyi­kébe. A kemencét teljesen körbefogják a különböző formákon dolgozók. Ta­lálkozunk üvegfúvókkal is. akik tűz­golyókból lámpaüveget tudnak »va­rázsolni-« — Hazai gyártásra? — fordulunk Góré János időelemzőhöz, aki hagy szakértelemmel magyarázza az üveg­fúvás mesterségét. — Nem. A Földközi tenger szige­teire exportálunk lámpaüveget. Ma már az utolsó darabbal is készen le­szünk, s a lámpaüveggyártás meg­szűnik ütemünkben. Hornyák István, Boros Henrik és Varga István üvegfúvók szomszéd­ságában Borsos Sándor hat fős bri­gádja napi 600 üvegtéglát készít. A két részből préselt téglát Komáromi Piroska nagy szakértelemmel és még nagyobb melegben (45 fok) he- geszti össze. Négy éve került ide az üveggyárba, és három hónapja dol­gozik hegesztőgépen. A kört Vájár Guszti bácsiék »trió­ja-« zárja be. — 35 éve dolgozik az üveggyártó szakmában s ebből 21-et ezen a munkahelyen! Nácsa József és Nászló Béla segédletével napi 1300 darab söröspoharat présel. És nevet­ve mondja: — Én csak ct magam készítette po­hárból iszom a sört, — aztán hozzá­fűzi: — Igaz, a bort jobban szere­tem ... A havi két ezer-kétezer kétszáz fo­rint fizetéséből egy-két pohár borra is telik. A gyár legfiatalabb brigádja Amikor megismertük a brigád hat tagját: P. Marikát, M. Valikát, L. Katikát, K. Annit, R. Irénkét és S. Gizikét — ugyancsak elcsodálkoz­tunk. Mind a hat 16 éves! Örökké mosolyog az arcuk. Amikor a brigád­vezető nevét kérdezzük, akkor is ne­vetve vallják be, hogy még nem is választottak. Mindössze két hete ala­kult a brigád. Rövid tanácskozás és JCiáliitás után A bocsi általános is­kola fizikai és biológiai szakköre az idén is megrendezte szokásos évvégi kiállítását. Ez a kiállítás mind terjedelmében, mind pedig színvonaléiban magasan felülmúlta az eddigieket. A biológiai szakkör kiállításának fő témá­ja a Hennád élővilága volt, amit különösen színessé tett az ötlete­sen megrendezett her- nádparti imitáció, amelyet a szakkör sa­ját tömésű madaraival répesí tettek be. Eze­ken kívül még sok szép tojás-, bogár- és lepke- gyűjteményben gyö­nyörködhetett a láto­gató. A fizikai-kémiai kiállításon is sok szép látnivaló volt. A VII. osztályosok villamossági és kémiai vonatkozásban végez­tek igen értékes mun­kát. Elismerést érde­melnek a távírók, de­tektoros rádiók, vil- lanycsengők, külön­böző antenna-típusok, a villanygyufa és a szintén sajátkészítésű, üzemképes kis villany­motor, amelyek beszé­des bizonyítékai a ta­nulók szilárd, sokolda­lú felkészültségének. Elkészítették a szak­kör tagjai az 1958—59. évi új kémiai tanterv által előírt vegyületek molekulaszerkezeteit színes fagolyókból. A csaknem 30 modell, a víztől a cukrokig, a megfelelő logikai sor­rendben mutatta be a legfontosabb kémiai alapvegyületeket. Eb­ben a munkában új­szerű az, hogy az ele­mek atomjait jelképező fagolyókat a tanulók olyan színűre festet­ték, amilyennek azt tanulmányaik során megismerték (pl.: szén­fekete, klórzöld, kén­sárga, stb.). Különösen népszerű volt a légköri elektromosság hatását szemléltető kb. 15—20 ezer voltos mesterséges villám, amelyet a láto­gatók szemeláttára tett ártalmatlanná egy ho­ronyra épített villám­hárító. A kiállítási naplóba nyolc nap alatt 488 helyi és 47 vidéki fel­nőtt látogató írta be véleményét és nevét. Többek között a mis­kolci járás három szakfelügyelője, több környéki iskola igaz­gatója, nevelője és nem utolsósorban a Borsod vidéki Gépgyár igazgatója és oktatási felelőse, akik elismeré­süknek úgy adtak kife­jezést, hogy elvállalták a fizikai szakkör pat- ronálását. Köszönet illeti mind­azokat, akik felismerve a természettudomá­nyos és politechnikai képzés jelentőségét, anyagi vagy erkölcsi támogatást adtak a ne­velők céljainak meg­valósításához. Külön dicséretet érdemel Si­mon Zoltán és Almádi József helyi tanácstag, akik a legtöbbet tettek ezen a téren. A társadalom segít­sége nélkül sehol, de különösen a szerény felszerelésű, kis falusi iskolákban nem lehet­ne megvalósítani a sokoldalúan képzett, természettudományos gondolkodású, művelt ifjúság nevelését. Dudás József tanár. Bocs-ooo­Iiirándulás a Bükkfennsikra A TUDOMÁNYOS ISMERETTER­JESZTŐ TÁRSULAT földrajz-geoló­giai szakosztálya és az IBUSZ július 20-án (vasárnap) autóbuszkirándulást rendez a bükkfermsiki Nagymezőre. Útvonal: Miskolc — Lillafüred — Garadnavölgy — Létrástető — Jávor­kút—Nagymező. A Bükkfennsik föld­rajzi érdekességeit, karsztos .képződ­ményeit Frisnyák Sándor tanár, a TIT természettudományi szaktitkára É rett, életerős fiatalember áll előttem: Somorjai Antal, pe- recesi lakoß. Már közel három hó­napja nem dolgozik. — Miért nem dolgozik? — kérdem. Letérten válaszol: — Mert nem kapok munkát. — Eddig hol dolgozott? — Itt a bányaüzemnél. — És most miért nem alkalmaz­zák? Hallgat. Tekintetét a földre szege­zi. Cigarettacsutkát morzsolgat az újjai között. — Nos, feleljen hát! Rámnéz és félszegen, bizonytalan hangon mondja: — összerúgtam az egyik műsza­kival, Lukács Károllyal.. — Csak ezért? Megint hallgat. — Nos? — Másért is. Az ital miatt. — Iszik? — Igen, most már újra iszorn. Pe­dig voltam elvonókúrán is. Higvje el, én megakartam javulni, dolgozni is szeretek, kitanultam a mesterséget, villanyszerelő vagyok. Elvégeztem a bányamesteri tanfolyamot is, de itt ismerteti. A Nagymezőről kisebb tú­rákkal könnyen megközelíthető a Tarkő, aNagyfennsik legszebb kilátó­helye, vagy pedig a Bálvány, a Bükk második legmagasabb pontja. A kirándulásra minden érdeklődőt, minden természetbarátot szeretettel vár a rendezőség. Részvételi díj: 24 forint. Jelentkezni lehet az IBUSZ menet jegy irodában (Miskolc, Kazin­czy u. 1. Telefon: 16-440). J-eU&í^a nem hagynak élni, nincs aki párto­mat fogja, apám nyugdíjban van, az anyám pedig nem segít. — Miből él. hacsak így tekereg, lopja a napot? — Amíg dolgoztaim, vettem egy mosógépet. Többen elviszik, mosnak vele és amit adnak, abból tartom el magam. — Most mi a terve? — Dolgozni szeretnék. Másoktól is érdeklődtem felőle. Megtudtam, hogy Somorjai a mun­kahelyét nem becsülte meg. Fegyel­mezetlenül viselkedett, el csavargott hosszabb időre is a munkahelyéről. Többször látták ittasan dolgozni. Sokszor figyelmeztették ezért. Ilyen­kor 1—2 napig nem volt vele baj, de aztán újra megismételte hibáját. Ezért került az utcára. És azóta egy­re süllyed, csúszik a lejtőn. Csak sajnálkozni lehet rajta, hi­szavazás: a brigád vezető M. Valika lett. Tehát a szállító-brigád neve: Millner KISZ-brigád. Ugyanis mind a hat KISZ-tag. A napi selejtjük az utóbbi időben az eddigi átlag öt-hat helyett egy-két darabra csökkent. Szükséges is. hogy megtanulják a takarékoskodást, rnerf — szentpéteri szokáshoz híven — rövidesen férjhez mennek. L. Katika ■már rá is talált az igazira.;: Mit terveznek a fiatalok? Németh Ilonka és Vitkovszki Mar­git az export lámpaüvegeken az utolsó simításokat végzik. Németh Ilonka az üveggyári KlSZ-alapszer- vezet egyik vezetőségi tagja. Kicsit komoly. Persze, ő már a »felnőttek« közé tartozik — hiszen 17 éves! S ehhez hozzájárul még a felelős és sok munkával járó beosztása. Rá is szól olykor *a lányokra: — Komolyabban is viselkedhetné­tek! . ; : Ilonkától tudjuk meg, hogy a Bu­dapesti Ipari Vásárra egy 36 fős cso­port látogatott el az üzemiből. A költségek nagyobb részét az alap­szervezet fizette. És van még egy nagyobb tervük: Csehszlovákiába szerveznek turista csoportot. — Az üzemvezetőség is hozzájárul, ha a vállalásunkat teljesítjük, — mondja Ilonka. A vállalás: kerek egy millió forint megtakarítás. Az első negyedévben ebből közel kétszázezret már teljesí­tettek is. Az. üzem dolgozói nagy része fia­tal. 130 tagú a KISZ alapszervezet, s ha .csupán a tagok egy-két darabbal csökkenteni tudják az üvegtörést, úgy máris jelentős eredményre számíthatnak. Az igazgató véleménye azonban az, hegy erre nincs mód, mivel a konzervgyárak az üvegek megrendelését az egyharmadára csökkentették menetközben. A meg­termelt kétharmadrészt a gyár terü­letén kell tárolni. Mivel raktárhelyi­ség nincs erre a célra, az eddigi egy­két százalékos törés helyeit négy-öl százalékra lehet számítani. Ha a gyár fiataljai — szemben zz igazgató véleményével — mégis el akarják érni az egymillió forint megtakarítást, úgy Üsztök Jőzsefék- nak, a formakészítő fiataloknak kell fokozottabban ügyelni a selejt és ólai fogyasztás csökkentésére, a hul­ladékanyag felhasználására. És néhány szót arról, ami nem tetszik Szendrunka Sándor műhelydol- gozó újítást nyújtott be, amely a formaöntésinél az eddigi 75 százalé­kos selejtet szinte teljesen megszün­teti. Az újítást elismerik, de figye­lembe már nem veszik. Pedig ez is sokat jelentene az egymillió forint­hoz! A formakészí tő-műihely tornácának egyik ablaka alatt ládába zárt szál­lítógép vár jobb sorsira, — aiz itt dol­gozók visszaemlékezése szerint talán már nyolc éve. A formakészí tő-műhely piszkos, kormos, s annyira zsúfolt, hogy szinte mozdulni sem lehet benne. Az új műhelyt már 10 éve ígérgetik, de hogy mikor épül fel, azt senki sem tudja. A műhely dolgozói panasz­kodnak, hogy hatvanuk részére mindössze egy rosszul berendezett és melegvíz nélküli mosdó van. Az irodaház mellett öt éve épül egy kultúrépület. A jóslások és ígé­retek szerint a jövő őszre teljesen kész lesz. Budai elvtárs, a kultúr­otthon vezetője a műkedvelő kultúr- gárdával együtt reménykedik, — de azért nem árt megemlíteni, hogy ez a reménykedés már öt éves. Talán most... Hiszen kormányrendelet is van rá, amely kimondja, hogy a meg­kezdett épületek építését be kell fe­jezni. Petrányi Anna—Baráth Lajos szén még egészen fiatal. Jövő áll előtte, amelyet ő nem lát a ködtől, a homálytól. Vajon kitisztul-e előtte, meglátja-e élete célját, vagy pedig végképp belezuhan a mélységes, sö­tét szakadékba? Mirajtunk is múlik! ez, az őt körülvevő embereiken és nem utolsósorban a bányaüzemen. I Igen, ő oda szeretne visszatérni, dől-: gozni. Máshová nem kívánkozik, l mert ott nőtt fel, ott nevelkedett. Azzal a bányaüzem nem segített, hogy hozzájárulással elbocsátotta.' Miért nem fegyelmileg távolították' el, ha olyan súlyosan vétkezett?! Ez engedmény neki, miskor továbbfoly-' tathatja könnyeliműsködését, mert nem érzi a büntetés súlyát. Meg kell állítani őt a lejtőn. És necsak mint embert nézzük, hanem mint tehetséges fiatalt, aki érettségi­zett, akinek nem egyszer tapsoltak; a színpadi alakításáért a perecesiek. Fiatalkorától aktív kultúrmunkás. Ahhoz azonban, hogy ember legyen; belőle, elsősorban neki kell változ­tatni magatartásán. Nézzen szembe hibáival és legyen annyi akaratereje, hogy azokat leküzdje. — török — IMAHÁZ VAGY ÜZLET? ELŐSZÖR AZT HINNÉ A LÁTOGATÓ, hogy Perkupán, ebben az edelényi járásbeli kis községben eseménytelenül múlnak a napok. A falu külső képe erre enged következtetni, mert Perkupa csendes falu sze­rény, dolgos emberekkel. Mégis újságot, érdekességet ad az érdeklődő idegennek. Nemcsak a falun átfutó teherautók verik fel a port, de egy bosszantó esemény már régen felkavarta a falu hangulatát, olyan köz­véleményt teremtett, amelynek hangja már túl lépte a falu határait. Érdeklődés nélkül is az ember fülébe jut a perkupái probléma. Amikor azt kérdezzük, mi újság a faluban, az emberek legyintenek, mintha azt mondanák: még nem hallottad? Akkor tudd meg és segíts! Segíts, de gyorsan, mert az ígéretből már van egy tengerre való. A körzeti orvos pedig határozottan kijelenti: nekem már elegem van az egészből! Elmegyek innen olyan faluba, ahol nyugodtan dolgoz­hatom. De ne vágjunk a történet elébe: dr. Vereczkei Imre körzeti orvos 1957 március 7-én került Perkupára. Egy új bányászlakásba költöztet­ték, s megnyugtatták: lesz orvosi lakás, rendelő, egyszóval minden, amit megígértek, mielőtt idehozták. A fiatal orvos dolgozni kezdett. Pár hét múlva úgy emlegették, mint emberszerető, kiváló orvost, aki maga is a nép fia, aki igazán segít a, betegen, s ha kell gyalogol, ázik, fárad, a saját egészségét sem kíméli. Budapestről önként jelentkezett Kazincbarcikára, ahol a körzeti orvosból egyhamar városi főorvos lett. A betegek rajongtak érte. Meg­történt, hogy zuhogó esőben, éjnek idején motorral jöttek érte: jöjjön, mert más orvos nem hajlandó és a szülőanya és a gyermek életéről van szó. S ő ment, pedig hivatalból nem lett volna kötelessége. Aztán, mivel nem szerette a városi életet, s mert csalódott egy-két kollegájában. Per­kupára költözött. Itt hivatalosan közölték vele, hogy meg lesz a százezer forint, amelyből átalakítják az egyik épületet, s majd oda költözik. Az­tán meglett a pénz, a helyi és a megyei tanács jóakarata sem hiányzott, mégis minden másképpen történt. PERKUPÁN VAN EGY ÉPÜLET, amelyben valamikor a refor­mátus egyház iskolája működött. Az államosítás idején ezt az épületet is / az állam vette kezelésbe. Aztán hogy, hogy nem. az egyház visszakapta imaház céljára. Tekintve azonban, hogy az épület így nem volt gazdasá­gos, az egyház bérbeadta a Hegyaljai Ásvány- és Őrlő Bánya Vállalat­nak. Bérbeadta üzemi étkezde céljára(!), holott azért kapta vissza, hogy imaházat rendezzen bele a hívők részére. A használatért a vállalat pár­száz forintot fizetett, s berendezte az üzemi étkezdét. Igen ám. de a megállapodás úgy szólt, hogy a vállalat étkezés után a helyiséget köte­les átadni imaház céljára. A vállalat ebbe is bélement. így aztán ^ az épület kettős célt szolgált. Ott étkeztek a vállalat munkásai, s egynéhány öregasszony imádkozni járt az épületbe. Furcsa, de így van, s ezért jogos lett a perkupái emberek felháborodása. A történetnek ezzel még nincs vége. A községnek óvodára _ volt szüksége. A helyi tanács az épület egy másik részét óvoda céljára bérbe­vette a Hegyaljai Ásvány- és Őrlő Bánya Vállalattól, havi száz forintért. Már hármas célt szolgált az épület. Ekkor érkezett a községbe az új körzeti orvos, dr. Vereczkei Imre. A tanács az általa bérelt helyiséget átadta orvosi rendelőnek, s javasla­tára az épületet, államosították, azzal a céllal, hogy százezer forintból átalakítást végeznek, s itt lesz az orvosi lakás és a rendelő. A megyei tanács nem késlekedett, a százezer forintot átutalta a járási tanácsnak. A járási tanács azonban nem Perkupának, hanem Rakaca községnek adta a százezer forintot, ugyancsak orvosi rendelő és lakásépítés céljára. A történetnek még ezzel sincs vége. Az épület egy részét még ma is a Hegyaljai Ásvány- és őrlő Bánya Vállalat bérli. Itt van egy fedél alatt az orvosi rendelő, az imaházzal összeházasított étkezde, és az egy­ház fellebbez, nem adja át az épületet. Pedig ismeretes, hogy templom is van Perkupán. A KÖRZETI ORVOS most nem tudja, mitévő legyen. A bánya már többször felszólította, hogy költözzön ki az épületből. Költözne is, de hová? Azt a megoldást találta, hogy elmegy Perkupáról. Most azonban ezt sem teheti, mert ő is orvosi kezelés alatt áll. Motorjával szerencsét­lenség érte, súlyos sérülést szenvedett. Körzetéhez tartozik a közel négy­ezer lelket számláló Varbóc, Bodóbél. Égerszög, Teresztenye, Szőllős- ardó, a környező bányákkal. S az orvosi rendelő messze esik a lakásá­tól. így aztán télen-nyáron motorral közlekedett, a sokszor járhatatlan, csúszós hegyi utakon, még végül szerencsétlenül járt. Most törött láb­bal, sebesülten ül a lakásában és azon gondolkodik, érdemes volt-e annyit fáradoznia, amikor rajta senki sem segít. A községi tanács már-már tehetetlen, s ragaszkodna a kiváló fia­tal orvoshoz — de mit tehet! Most már se lakás, se orvos, se épület, se pénz. Az egyház pedig továbbra is bérbeadta a helyiséget. Az akták, jegyzőkönyvek egyre sokasodnak és a becsületes perkupaiak azt kér­dezik: minek az épület az egyháznak? Imaház vagy üzlet céljára? Az épületet a kiköltözés után esetleg ötéves OTP kölcsönnel és községi hozzájárulással lehetne átalakítani. így a tanács is teljesíteni tudná községfejlesztési terveit, melyet a jelek szerint a lakosság öröm­mel támogatna. Ebben a tervben szerepel többek között a hangoshíradó, a dögkút, a hullaház, a bekötőút, egy híd és az orvosi lakás megépítése — ha ugyan dr. Vereczkei Imre hajlandó még várni hosszabb ideig. Mert — mint ő mondja — az orvosnak sincsenek kötélből az idegei! A TANÁCS, AZ ORVOS, s a perkupái emberek, akik már meg­sokallták a hosszú idő óta tartó huza-vonát. akik ragaszkodnak orvosuk­hoz, a sajtó segítségét kérik. Mi többet nem tehetünk. Leírtuk a ténye­ket, s kommentárt sem fűztünk a bérbeadott épület problémájához. Beszél ez önmagától is. Csupán azt kérdezzük a perkupái bányászokkal, dolgozókkal együtt: milyen célt szolgál valójában az épület, melyhez a református egyház körömszakadtáig ragaszkodik? Imaház vagy üzlet? A- tények az utóbbit igazolják. S a biblia is példáz egy ilyen történetet... Szegedi László Üultuc^ddas is Utorijyisitysxtc\ztxs di/tócsák! A Magyar Jégrevű július 12-én, szombaton este kezdi meg vendég- szereplését Miskolcon a Béke-téren fedett jégszínházában Előadások s hétköznaponként este fél 8 óra­kor, szombat és vasárnap délután 4 órakor is. Jegyigényléseket kérjük az általunk kiküldött igénylőlapon sürgősen szervező irodánkhoz eljuttatni (Kossuth Filmszínház épületében) Telefon: 14-050

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents