Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 159. szám

Kedd, 1958. július 8. s ESZAKMAGYARORSZÄC KÉTLAKIAK Munkás-földművesek, illetve föld­műves munkások, örökké dolgozók. Két ember munkáját végzi egy-egy. Kint a faluban munkáséletükre, benn a gyárban földműves mivoltukra hi­vatkoznak. Tömegükben tájékozatlanok, poli­tikai, műszaki oktatásban nem vesz­nek részt. A gyárban az idő sürget, a mezőkön a munka vár. Nem új jelenség társádalmunkban. A felszabadulás előtt ezrek gyalogol­tak kilométereken keresztül — éjfél­kor keltek, hogy hajnalra beérkezze­nek a gyárba. Csak akkor gyűrött, fáradt emberek, a falu nincstelenjei, akiket a gazdák kivetettek, kinéztek maguk közül, jártaik megélhetés után az üzemekbe. Más jövedelmük nem volt. Otthon soha nem ettek volna a maguk kenyeréből. Másnak szántot­tak, kapáltak, arattak műszak után. Ma a kétlakiakat két csoportra oszthatjuk. (Az adatokat az Özdi Ko­hászati Üzemekben nyertük—, de or­szágszerte általánosíthatók.) Egyik részük a volt nincstelen, ma négy­ötholdas kisgazda, aki ugyancsak képtelen megélni elmaradott föld­munkájából, s így kényszerítve van arra, hogy üzemi munkás legyen. Fő­jövedelmét a minden hónapban kéz­hez kapott munkabér képezi. Földjé­nek haszna lényegtelen mellékkere­set. Másik részük módosgazda. Földjük után jól megélnek. Többre vágynak. Villát építenek, ruházkodnak, ahogy maguk között mondják »elflancolják a fizetést«. Nincsenek rászorulva. Ügy érzik, nagyobb a tekintélyük — az anyagiakon túl — falujukban, ha városi munkások, jobban hallgatnak rájuk, többet érő emberek.;« így változott a világ. Alig húsz esztendeje még lenézték a gyárbajárókat. Igaz, hogy azokat nem szállította műszak előtt autóbusz vagy vonat. Nagy tömegük rótta az országutat, amíg ők az igazak álmát aludták. Már módosnak számított az is köz­tük, aki kerékpárt tudott venni ma­gának. Sokan bent laktak a város­ban. Jó pénzért mindig adtak szobát. Aki nem bírta megfizetni — tömeg- szállásra járt. Csak kéthetente egy­szer ment haza a családhoz. Sokszor hamarabb eljutott a baleset, vagy a halál híre a falujába, mint maga a munkás. Életük munkásélet, de vajon gon­dolkodásuk, értelmi színvonaluk, fej­lődési lehetőségük megüti-e a kellő mértéket? Foglalkoznak-e velük? Szakmai, politikai nevelésük gondol- koztatásra késztet-e valakit? Többségük a legnehezebb fizikai munkát végzi. A hengerműveknél, a kohónál, az acélműnél, a rakodásnál találjuk meg őket. »Nem számít mi­lyen munka, csak pénz legyen« — ez a kétlakiak közkedvelt mondása, amelyből azonnal következtethetünk gondolkodásmódjukra. Az Özdi Kohászati Üzemek dolgo­zóinak 30—35 százaléka bejáró, két­laki. A gyár körül mintegy 10 kilo­méteres körzeten belül élők rá van­nak utalva a gyárra. De járnak ide dolgozni olyanok is, akik 20—30 kilo­méteres utat testnek meg naponta, jóllehet, otthon is biztosítva lenne megélhetésük. A 30—35 százaléknak mindössze 5 százaléka párttag. Hosz- szú ideje senki nem törődött nevelé­sükkel. Főleg ők maguk keresték a kibúvót a politikai, szakmai oktatás alól. A falusi pártszervezetben — gyár­ban végzett politikai munkájukra hi­vatkoznak. Az üzemben — otthon folytatott tanulásukkal, nem egyszer agitációs munkájukkal takaróznak. Csak most, néhány hete nézett utána a nagyüzemi pártbizottság, mi az igazság ebben a kérdésben. Eltekint­ve a kevés kivételtől, megdöbbentő tapasztalatokra tett szert. A kétlakiak kislétszámú párttagsága szinte sehol nem vesz részt felvilágosító munkában, sehol nem tájékozódik kül- és bel­politikai eseményekről, sehol nem képezi önmagát. Nagyrészük a falu­ban még szégyeli is azt, hogy kom­munista és igyekszik titkolni. A fa­lusi pártszervezetek és a nagyüzemi pártbizottság nem megfelelő kapcso­latának eredményeképpen a gyárban felvettek a párt tagjai közé olyano­kat is, akik otthon egyetlen alkalmat sem mulasztva el, uszítanak a népi demokrácia ellen. Jellemző, hogy az utolsó hetekig a nagyüzemi párt- bizottság még csak nyilván sem tar­totta a bejáró dolgozók lakóhelyét. Summa-summárum: elvétve akad olyan kétlaki dolgozó párttag, aki minden szempontból megfelelne a párttagság követelményének. Ebben nemcsak ők a hibásak. Elsősorban a nagyüzeíhi pártszervezet, amelynek tagjai nem törődtek a minden párt­tag számára, oly fontos és szükséges politikai neveléssel, elhanyagolták, vagy egyáltalán nem foglalkoztak a kétlakiak problémájával. Mi a helyzet ma? Egy lépéssel elő­rehaladtaik. Nemrégen határozat szü­letett, hogy az immár nyilvántartott párttagokra felhívják a járási, köz­ségi pártszervezetek figyelmét és ki­vétel nélkül mindenkit beosztanak saját területükön belül politikai ok­tatásba. A nagyüzemi pártszervezet szigorúan ellenőrizni fogja a határo­zatok végrehajtását. így biztosítva lesz a párttag-két- lakiak fejlődése, be lesznek vonva a nevelőmunkába, tájékozódnak a vi­lág eseményeiről és alkalmasak lesz­nek arra, hogy a nem párttag dolgo­zók körében agitációs, nevelő munkát végezzenek, segítsék a falu szocia­lista átalakítását. Mindehhez termé­szetesen elsősorban nekik kell meg­változnak, nekik kell tanulniok, hogy ne csak munkájukban, de gondolkodásmódjukban is hasonlítsanak szocializmust építő öntudatos munkástömegeinkhez. A politikai neveléssel, az öntuda­tosulással szorosan összefügg a két­laki dolgozók munkája, annak értéke, perspektívájuk és szakmai képzésük. Mit mutat a gyakorlat? A gyári rakodóüzemnek 90 százaléka bejáró dolgozó. Kétlakiak, akiket tavasszal, nyáron és ősszel kénytelenek idegen munkaerővel pótolni — ezeket leg­többször az építőiparból vonják ki — mivel a föld igényli a munkáskezet és a 12-től 24 napig terjedő hivatalos fizetéses szabadságidő alatt a mező- gazdasági munkálatok negyedrészét sem lehet elvégezni. Míg a gyárakban nem beszéltek nyereségrészesedésről — 1956 előtt — gyakori, sőt mindennapos volt a két­lakiak önszabadságolása. Az üzem így az álbetegek táppénze mellett ez­reket költött idegen munkaerők meg­fizetésére. Főként aratás idején mu­tatkozott meg, hogy a föld és a gyár két külön embert kíván. Valójában erre az időszakra kellett volna tarta­lékolni a fizetéses szabadságot. De két-három naponként már tavasszal kicsípegették az egészet. Ha a kétlaki mégis bejár dolgozni a mezei munkák idején, mozgása ne­hézkes, gyakori a baleset, fele any- nyit sem teljesít, mint máskor, ösz- szel, amikor a termést már betakarí­totta, felszántott, az előző 100 száza­lékról egyszerre ugrásszerűen felszö­kik teljesítési átlaga 160 százalékra. Télen tartja is ezt a szintet — ta­vasszal kezdődik újra minden. Mi lenne a végleges megoldás? Meg kell szüntetni a kétlakiságot, felelné rá bárki az olvasók közül. Valóban, ez lenne a legkönnyebb és leghelyesebb eljárás. A nagyüzemi pártszervezet egyik tagja egyéni gon­dolatként fel is vetptte: a bejárókért fizetett évi többmiHió forint utazási költségből korszerű, ezerszemélyes munkásszállót lehetne építeni Ózdon Aki valóban munkás, aki valóban a gyári keresetéből él — tekintve, hogy a kétlakiak zöme fiatal —, leteleped­ne helyben, évek múltán beolvadna a törzsgárdába. Az egyik legfőbb cél ez lenne. Az elmúlt évek tapasztala­tai alapján megállapíthatjuk, hogy munkásosztályunkban nagymérvű volt a fluktuáció és így alaposan megcsappant a valóban munkás törzsgárda. A kétlakiak csak nehezí­tik ezt a problémát. A felhígult ösz- szetétel kellemetlen eredményekhez vezethet. És mit mond a gyárvezetőség? A vélemények nagyon megoszlanak. Egyesek szerint a kétlakiak, illetve munkájuk nélkül leállna az egész üzem. Ez még így, durván megfogal­mazva sem rejt igazságot. így csak azok beszélhetnek, akik nem győződ­nek meg saját szemükkel a munka­ügyi hivatalba sereglő, munkát kérő helybeli fiatalok tömegéről. Sokan vannak ilvenek. Vonzza őket a gyár, sával ezer tonna nyomóerejű folya­déknyomásos téglaprésgépet állíta­nak munkába. A gép üzemeltetésé­vel az eddiginél jelentősen nagyobb lesz a samott-tócda szilárdsága, sígy a tartósság növekedéséből származó szíves-örömest jönnének ide dolgoz­ni, de a létszám betelt. Érdemes len­ne ezen elgondolkozni... * * A föld vár. A falu vár. Várja a 1 dolgozó kezeket, várja az új mezőgaz­dasági kultúrát, a korszerűbb gaz­dálkodást, az új utakat kereső föld­művelést, várja az embereket. Erről a helyszínen is meggyőződhetünk. * Domaháza. A környékbeliek sze­rint istenhátamögötti hely, ahonnan a meszes is megfordul. Különben festői. Dombok, hegyek övezte, lehe­tetlen összevisszaságban épült házak, középen patak, amelynek medrét, ol­dalát kikövezték. A község dolgozóinak 70 százaléka kétlaki munkás. Azelőtt a hegyeken keresztül gyalo­golták le a 20 kilométert Ózdig, ma autóbuszjárat biztosítja a közleke­dést. Mezőgazdasági statisztikájuk igen szomorú. Már ott tartanak, hogy a falu saját szükségletét sem tudja ellátni gabonafélékből. Pedig vala­mikor még kivitelre is jutott. Egye­dül gomba terem annyi a környéken, hogy hegyet lehetne rakni belőle. De ez inkább a jó időnek köszönhető. A gazdálkodás elmaradott, kezdetleges, kevés a munkáskéz. A kétlakiak főleg fiatalok. Akad köztük 15—20 hpldas gazda gyerme­ke, sőt, maguk a gazdák is, akik mel­lékkeresetként havi 1500—2000 forin­tot raknak zsebre. Mire költik? Épít­keznek, ruházkodnak, nem egyszer dorbézolnak. Nem is lehet csodálni. A faluban egyáltalán nincs szórako­zási, művelődési lehetőség, hacsak a helyi italboltot nem említjük meg, ahová maoomta betérnek »politizálni«. A falunak még villanya sincs. A ta­nácselnök javaslatára összegyűlt a falu vezetősége és megtárgyalták, hogyan lehetne bevezetni a villanyt. Természetesen a költségek egy részét a lakosság térítené meg. Nagyon ér­dekes, hogy a határozatok ellen mindössze hat ember szavazott, éppen azok az emberek, akik leggaz­dagabb, legmódosabb lakosai a falu­nak. Külön-külön nagyon nehéz így vinni a gazdaságot. Nem merült fel soha a gondolat, hogy termelőszövet­kezetet létesítsenek? Hisz hiába él­nek munkáskenyérből, szívük mégis a földhöz húz... Volt már róla szó a párttagok kö­zött. De együttesen mintegy 80 hold­juk van csupán. Az egyesüléshez pe­dig legalább 100 hold kell. És itt mutatkozik meg a 18 doma- ,házi munkás-földműves párttag politikád nevelésének hiánya. . Itt mutatkozik meg az, hogy nem képe­sek összefogni a hasonszőrűekkel, a többi kisgazdával, akik velük egvütt élveznék a szövetkezet előnyeit, a közös munka gyümölcsét. Vagy mi hiányzik? Merészség, akarat? Egy­általán annak a tudata, hogy közös­ben könnyebb? . Mennyi gondot, mennyi fáradságot, mennyi munkát takarítanának meg maguknak a do- malháziaik, ha a közös cél érdekében egyesülnének! Mennyivel könnveh- - oé, hasznosabbá tennék maguk és családjuk életét. S ugyanígy Szentéi- monban, Hangonybam Járdánk ázán, s a többi helyeken ahol a fiatalság kellő nevelés, okos szó híján elme­nekül a földtől, bemegy a gyárba és hontalanná válik. * Térjünk vissza a nagyüzemi párt- bizottság határozatára. Azt hisszük, ha későn is, de helyesen állapodtak meg abban, hogy ezeket a hontalan, parasztszívű. munkáséletű dolgozó­kat politikailag, szakmailag oktatás­ba vonják be. Minden remény meg­van arra, hogy a jól végrehajtott ha­tározat eredményekhez fog vezetni. Urbán Naor Rozália előny értékesen javítja majd a fel­használó üzemek önköltségét. A beruházási költségeket rövidle­járatú hitelből fedezik, tekintve, hogy a befektetett összeg hamarosan megtérül. A tervek szerint a présgépet az év végéig munkába állítják. Megjavult a MIK munkája A MIK munkája az utóbbi időben lényegesen megjavult. Azt tapasztal­tuk, hogy Vásárhelyi elvtárs, a vál­lalat igazgatója nemcsak az iro­dai asztal mellől irányítja a dolgo­kat, hanem személyesen jár el a pa­naszos ügyekben, a helyszínen ál­lapítja meg a bajokat. Az igazgató elvtárs minden tőle telhetőt megtesz a lakók, a panaszosok érdekében. Ugyanilyen elismeréssel szólhatunk a mőezaki osztály minden dolgozójá­ról, akik szívügyüknek tartják a pa­naszok mielőbbi orvoslását. Ezek a tapasztalatok azt rnnt^tiák, hogy a vállalat élére az utóbbi idő­ben olyan szakemberek kerültek, akik a dolgozók érdekeit szemelőtt tartva végzik munkájukat és akik az anyaggazdálkodás tekintetében is megállják a helyüket. POLAK FERENC Miskolc, Vörösmarty u. 140.-ooo­Uj ezer tonnás présgép beállításával javítják a samott-tégla minőségét Ozdon Az ózdi tűzállótéglagyárban több mint hétszázezer forint felhasználá­A csillagok között A Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézetének krimi állomása a nemzetközi geofizikai év programja szerint foglalkozik az égitestek rádiókisugárzásával. A képen látható 18 méteres antennával felszerelt rádióteleszkópon vizsgálják a csillagok közötti hidrogén rádiósugárzását. RÖVID HÍREK a Szovjetiinióból MENETJEGY A HOLDRA Az ember mindig örül, ha jegyet szerez valamilyen hevesnek ígérkező nemzetközi sportmérkőzésre, vagy érdekes színdarab be­mutatójára. Ilyenkor azok, akiknek nem si­• került jegyet kapniok, irígylik a szerencsés jegytulajdonosokat. .. De a stadionba tízezer­„SZITAKÖTÖ” A VIZEN Az „MI—1” típusú helikopter — amelyet tréfásan szitakötőnek ne­veznek — az ember egyik leghasz­nosabb segítőtársa. Segítségével óri­ási területeik növényeit ápolják, el­lenőrzik a magasfeszültségű távve­zetékek épségét, s nyomon követik a halrajok útját. A gép tervezői nem elégedtek meg az eddigi eredményekkel, s most újabb „adottságokat ruháztak” a he­likopterre. Az „MI—1” tengerjáró lett, ami nemcsak azt jelenti, hogy nem süllyed el a vízen, hanem azt is, hogy a vízfelületre le- vagy arról felszállhat. Az új típust kerekekkel is ellátták, tehát országúton is ha­ladhat. dúló első' űrhajók egyikére!« Ligyija Kurnoszova több tudományos mun­kát írt a kozmikus: su­gárzásról. Ennek, kö­szönhette a fenti »meghívót-«, amelyet az űrhajósok Vili. nemzetközi kongresz- szusán nyújtották' át neki, Barcelonában; 1 MEGALAKULT A SZOVJET—SVÉD TÁRSASÁG Moszkva, Leningrád, Tallin ésjriás szovjet városok dolgozóinak kezde­ményezésére a Szovjetunióban rriég- alakult a Szovjet—Svéd Társaság. $ Az alakuló gyűlésen résztvett Svédország moszkvai nagykövete, Svédországból érkezett politikai és közéleti személyiségek küldöttsége, szovjet kulturális és közéleti szemé­lyiségek. A beszédek elhangzása után a gyű­lés részvevői megválasztották a tár­saság vezetőségét. A Szovjet—Svéd Társaság vezetőségének elnöke N. N. Szemjonov Nobel-díjas akadémikus lett. TU—104 — KAMCSATKA FÖLÖTT számra kapnak jegyet a szurkolók, a színház­ba százszámra á nézők, míg Ligyija Kurnoszo­va fiatal szovjet■ tudós olyan jegyet kapott, ami .nem sok ember­nek jut osztályrészül. Ez áll rajta: »Az ön számára helyet biztosí­tottunk a Holdba in­Kamcsatka ősidők óta a nagy messziségék jelikepe volt. Nem is cso­da: Moszkvától a Csendes-óceán partján fekvő félszigetig több mint 10 ezer ikm a távolság. Kamcsatka hajdan a kihasználatlan lehetőségek hazája volt; ma már fejlett ipara és mezőgazdasága van. A forradalom előtti időkben az egész vetésterülete 15 hektár volt; ma mgr 10 ezer hek­tárt művelnek meg a kamcsatkaiak. Halfeldolgozó-ipari, faipari és hajó­építő vállalatok dolgoznak Kamcsatkában; a félszigetnek vannak szín­házai és könyvtárai, van tengerészeti, orvostudományi és pedagógiai fő­iskolája. A cári időkben az iskolásgyermekek száma mindössze 400 volt, ma 34 ezer. Nemrégiben Moszkva és Petropavlovszk között beállították a T.U-r^l04 rendszeres járatát. A léglökéses utasszállítók 10—12 órai repüléssel te­szik meg az Egyenlítő negyedrészének megfelelő távolságot. A POLTAVAI HÚROK David Ojsztrahot, a világhírű szov­jet hegedűművészt külföldi vendég- szereplései során sokszor megkér­dezték, hogy milyen hegedűn játszik. — A hegedűmet Stradivárius ké­szítette, de húrjait a poltavai mes­terek — hangzott a válasz. Poltava ukrajnai városban aprócs­ka vállalat foglalkozik hegedű, csel­ló, nagybőgő és hárfahúrok készíté­sével. Minden húr kis remekmű a maga nemében. A Nagy Színház ze­nekarának tagjai és a kiváló szovjet szólisták elismeréssel nyilatkoznak a poltavai húrokról, amelyekét a Szov­jetunió tíz országba exportál. ZARÁNDOKÚT MOSZKVÁBÓL MEKKÁBA Június 20-án muzulmán zarándo­kok egy csoportja indult útnak Moszkvából a szaudarábiai Mekká­ba. A csoport tagjai üzbég. kazah, tadzsik, baskír, tatár stb. muzulmá­nok. A csoport vezetője Fazil Hod- zsa Szadikhodzsajev, a taskenti mu­zulmán egyházi főiskola rektora. Rt^IDEN . .. Idén szeptemberben Moszkvában rendezik meg a tudományos isme­retterjesztő filmek fesztiválját, ame­lyen mintegy 200 filmet mutatnák be. ' ' ‘ '-i * . Harkovi mérnökök az Egyesült Arab Köztársaság megrendelései alapján elkészítették az Egyiptom­ban épülő vasárugyár tervét. A gyár berendezéseit szintén a Szovjetunió szállítja Egyiptomba. * A Szovjetunió Ifjúsági Szervezetei Bizottsága mellett nemzetközi ifjú­sági turista iroda alakult. Az yj vál­lalat célja, hogy kedvezményes uta­zásokat szervezzen ázom külföldi fia­talok számára, akik a Szovjetunióba kívánnak látogatni. Ugyanakkor az iroda megszervezi a fiatal szovjet turisták külföldi útjait. t A kámai vízierőmúnél épül fél a Szovjetunió legnagyobb, hat-kama­rás hajózható zsilipje. * Jerevánban megnyílt az „Ör ör­mény festészet története” című ki­állítás. A képeik azt bizonyítjáljí:, hogy Örményország legrégibb fest­ményei az időszámításunk előtti el­ső évezredből származnak. , \ .:f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents