Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-08 / 159. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1958. július *. Fejlődik a műszaki élet a DIMÁVAG-ban »A hároméves tervünlk sikeres végrehajtása érdekében igyekezz minél több és jobb tömegmozgalmi javaslatot tenni a feladattervek megoldására, hogy a műszaki színvonal folyamatosan emelkedjen.« — Elgondolkoztató e pár sor, amely szerényen hirdeti egy nagynevű mozgalom célját, feladatát. A Dimávag 1958. évi „Műszaki fejlesztési-újítási feladatterv“ füzetének címlapján olvastuk. • Nem most, még a múlt év végén történt» hogy a gyár műszaki vezetői által felvetett, de meg nem oldott feladatokat a műszaki fejlesztési osztály rendszerezte, a gyár sajátosságának megfelelően gyáregységenként! felsorolásban elkészítette és a* dolgozók széles tömegéhez eljuttatta a 267 tételt tartalmazó fü- zetecskét. Néhány szót magáról a feladat- terv-füzetről. Úgy gondoljuk, kevés olyan dolgozó vá-n a Dimávagban, aki a megoldásra váró feladatok elolvasása után nem érezte, hogy hozzá, *— igen, személy szerint hozzá — a vasúti kerékpárüzem esztergályosához, az egyedi gépgyártó egység lakatosához, a híd- és vasszerkezeti műhely konstruktőréhez, — hozzá ne szólna a füzet valamely sora, hogy tőle ne várná jól átgondolt, hasznos javaslatot^ a terveket összeállító bizottság. Alii szereti és érti is a szakmáját, a beosztását, az nem tudott »nagyvonalúan« átsiklani az egymás után sorakozó kérdések fe- rleít. S hogy az ötletekben gazdag dolgozók ne maradjanak segítőtárs nélkül — a tárgyi időszakban megalakult az úgynevezett »,Műszaki segítő és tanácsadó szolgálat“, famelyben ott találjuk aPlegjobb műszaki és gazdasági vezetőket. E tanács munkájáról csak annyit, hogy feladatukat — bár esetenként komoly gondot okozott — sikeresen oldották meg. így történhetett meg, hogy pár nap alatt több mint 100 újítás, műszaki és termelési ésszerűsítés gyűlt Ö6sze a központi újítási irodában. Ilyen tervszerű és alapos előkészítés után a várható eredmény nem maradt el, — ezt egyébként az eltelt idők tényei is igazolják. Az elkészített technológiai. intézkedési és szervezési tervekbe olyan javaslatok kerültek, amelyekre büszke lehet a gyár valamennyi dolgozója. íme egynéhány a sok közül. Jelentős a szállítószalagok dia- fragma lemezeinek süllyesztékibe való sajtolása. (Ez munkabérmegtakarí- tást eredményez.) Hasonlóképp az alkalmazott technológiai folyamatok felülvizsgálata a húzógépeknél, sajtotoknál, kalapácsoknál. Ez biztosítéka lesz a gyártás gazdaságosabbá tételének, a korszerű készülékezés- nek és a csereszabatosság betartásának. Sorolhatnánk tovább a javítandó szerszámoknál a felrakó hegesztés alkalmazását, a mezőgazdasági kapa-szerszámok zárt üregű saitolását. a7 oxidált rúgok átköszcrülését, — mind, mind tárgyi bizonyítékai egy jól dolgozó, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó kollektív nagy család becsületes, hozzáértő munkájának. Az első félévi eredménvek kiértékelése a napokban kezdődött neg, de a szakvéleményeik alapján már most elárulhatjuk, hogy e nagy munkába fektetett energia a vállalat termelékenységében éreztetni fogja hatását. Figyelemreméltó az „Üj gyártmányok bevezetésének terve“, amely ugyancsak szerves része a műszaki fejlesztés kérdésének. Konstrukciós munkák elvégzése, protoátadták a 100 millió forintos költséggel épülő borsodi regionális vízmű első üzemegységét partján fúrt öt kútból veszik. A következő években további 12 kutat fúrnak még. A csőrendszert összekötik az Ózd vízellátását szolgáló putnoki vízművel. Az ország első regionális vízművé-, nek első üzemegysége elkészült, amelyet vasárnap délelőtt Ormosbányán ünnepélyes külsőségek között adtaik át a borsodi bányászoknak. A szépen feldíszített kultúrházban Lévárd i Ferenc nehézipari miniszter- helyettes, s többszáz bányász jelenlétében Bégen Imre vízügyi főigazgató tartott beszédet. Beszéde végén köszönetét mondott mindazoknak, akik az új vízmű építésén fáradoztak, majd átadta az új vízmüvet a borsodi bányászoknak. A bányászok nevében Gyurkó István Kossuth- díjas vájár vette át a létesítményt. Az ünnepség az új regionális vízmű építésében kitűnt dolgozók meg- j utalmazásával, s a kitűnő ivóvíz megízlelésével ért véget. ' Amilyen gazdag Borsod megye fczénben és vasércben, olyan szegény vízben. Különösen a Miskolc—Ózd— Rudabánya háromszögben elterülő hány ászvidék; szenved nagy vízhiányban. A vízügyi szakembereiknek már ^többéves problémájuk ez, s nem egyszer dugták össze fejüket: hogyan lehetne megoldani az ország második legnagyobb iparvidékének vízellátást. A geológusok és a vízügyi szak- iemibeirek a vidék többévi tanú lm á- tnyözáisa után arra az elhatározásra jutottak, hogy egy regionális vízmüvet építenek. A regionális vízmű, amelynek teljes költsége meghaladja a 100 millió forintot, összefüggő csőhálózaton keresztül látja majd el kitűnő ivóvízzel Ózdot, Putnokot. Ru- ídabányát, 27 községet és bányász- telepet. • Kazincbarcika mellett most fejeződött be az új víztermelő telep építése. A szivattyúház 2000 köbméter vizet' lad naponta. A vizet a Sajó kavicsos típusok, »0«-slzériák és sorozatok gyártása követi egymást szigorú sorrendben. Itt találkozunk a hidraulikus lemezollók gyártásának bevezetésével s a jelenleg is működő PN-2 és PN-4 típusú prések »családjának kiszélesítésével. De nem kis feladatot jelent a Dimávag műszaki és fizikai dolgozóinak az egyetemes lemezollók, csórtok és különböző szállítószalagok exportra alkalmas gyárt hatóságának a biztosítása sem. Ezek a gépek és berendezések a világpiacon nagy keresletnek örvendenek, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a megrendelők között a népi demokratikus államok mellett gyakran találhatók neves brazil és jugoszláv cégek. Nagy sikert aratott a Budapesti Ipari Vásáron a Dimávag által gyártott MK 65-6 '60 tip. gyorssodró gép, ugyancsak felfigyeltek külföldi vendégeink az OP-20 típusú egyetemes lemezollókra, a 20 méteres MEKO- VAL és a 10 méteres KFT-10 típusú szállítószalagokra. Végezetül, de nem utolsó sorban szükségesnek tartjuk megemlíteni a „Kísérleti kutatási terveket“, — amelyek — ahogyan azt nevük ií hirdeti — felölelik a vállalat azon műszaki intézkedéseit, amelyek megoldása bár nagyjelentőségű, de újszerűségénél fogva jelenleg kísérleti, illetve kutatási stádiumban vannak. Ilyen például a hidroplasz- tikus befogófej alkalmazása szármarók rögzítésére, a gyorsfúrós bevezetése a szokványosnál hosszabb furatok kimunkálására, a fogaskerekek élettartamának növelése lángedzéssel, a szíjtárcsák, perselyek, csapágyak és fogaskerekek gyártása műanyagból, a nagyméretű süllyesztésben kovácsolt gépalkatrészek munkafelületénék revétlenítése és csiszolása gépesített eljárással és így sorolhatnánk tovább ezekat a műszaki és szervezési intézkedéseket, amelyek megoldása — mint azt említettük — napjainkban még a kutatások és kísérletezések, birodalmában van, de az alkotni vágyó emberek elméleti és gyakorlati munkájának eredményeképpen rövidesen megoldást nyer. Erre biztosítók, a Di-, mávag dolgozóinak, a műszaki vezetőknek és a kiváló szakmunkásoknak áldozatkészsége mellett a különböző kutatóintézetek és a miskolci műszaki egyetem támogatása. Az elérhető cél pedig a termelékenység fokozatos emelése, a minőség javítása, az önköltség csökkentése, amelyek az idők folyamán a vállalati feladaton túl nemzeti érm deklké nőttek. »Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle.« S hogy a Dimávag műszaíki fejlesztési terve mennyit ér, rövidesen az is kiderül... Paulovits Ágoston Ismét megjelenik a Borsodi Szemle Július közepén ismét megjelenik a Borsodi Szemle, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezetének népszerű folyóirata. Az,újra megjelenő számmal nemcsak új évfolyam indul, hanem a folyóirat munkájának új, minden eddiginél fontosabb, jelentősebb szakasza kezdődik. A Borsodi Szemle I. évfolyamának 1—2. száma 1956-ban jelent meg, néhány hónappal az októberi ellenforradalom kitörése előtt. Az új évfolyam megyénk rohamléptekkel fejlődő tudományos és kulturális életének bizonyítéka. Gazdag és változatos tartalmát a borsodi történészek, orvosok, mérnökök, muzeológusok, geográfusok, pedagógusok, tudományos kutatók és a legkülönbözőbb foglalkozású szakemberek írták. Céljuk a hazaszeretetre való nevelés — a borsodi táj természeti szépségeinek, történelmének, földrajzi és néprajzi érdekességeinek, valamint a munkásmozgalom helyi hagyományainak megismertetése útján. A szerkesztők nagy gondot fordítanak az új létesítmények, nagy alkotások. építkezések bemutatására és az időszerű kérdések ismertetésére is. A most megjelenő első számban ifj. Dümmerling Ödön »Diósgyőr vára«, Zádor Tibor »Miskolci május elsejék«, Szakvári Jenő »A borsodi bányavidék vízellátása«, Ko6tyál László »A iezajlott gyermekbónulási járvány Borsodban«, Kalicz Nándor »Bronzkori díszedények a Herman Ottó Múzeumiban«, Peja Győző »A jégkonszakbeli átöröklött felszínformák Svédországtól a borsodi tájakig«. ifj. Horváth Béla »Az újjáépülő Miskolci Nemzeti Színház, Bodgál Ferenc »A summásélet hiteles krónikája«, Virág Pál »Az új bányászlakások Borsodban«, Marjalak! Kiss Lajos »Egy borsodi vashámor 1399- ben«, Nagy Zoltán »Megjegyzések a miskolci építészeti kiállításról«, Ibos Iván »A harmadik miskolci országos művészfénykép kiállításról«. Fris- nyák Sándor »Földrajzi ismeretterjesztés Miskolcon«, Vásárhelyi István »Elgondolások vidéki állatkertek létesítéséhez« címmel írt cikket. A Borsodi Szemle cikkeit több min t 50 eredeti fényképfelvétel, reprodukció és szemléltető ábra illusztrálja. A Borsodi Szemle új száma — eltérően az első évfolyam számaitól — népszerű, közérthető stílusban megírt cikkeket tartalmaz. Egy-egy, szám 80 oldal terjedelemben jelenik meg. Ára 6.— Ft. Előfizethető a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezeténél (Miskolc, Széchenyi u. 16.).-oooSZTK-T AM ACS ADÓ Utazási költség A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS általában csak a hosszabb utazások költségeit téríti meg. Útiköltséget kap a dolgozó vagy családtagja, ha orvosi javaslatra szakrendelésre, kórházi (gyógyintézeti) ápolás, vagy bármely más célból lakásától 4 km-nél messzebbre megy. Az útiköltség megilleti a beteg kísérőjét is, amennyiben az orvosi vélemény szerint arra szükség van. A távolságra tekintet nélkül kap útiköltséget, aki orvosi igazolás szerint járóképtelen (béna, vak stb.). A társadalombiztosítás a fentiek figyelembevételével a felmerült útiköltségnek csak a 3.— Ft-oin felüli összegét téríti meg. Tengelyen (kocsin, szekeren, bérautón stb.) megtett út költségeit csak az esetben lehet megtéríteni, ha nincs vasút, hajó- vagy autóbuszjárat és. az út 4 ktn-nél hosszabb. A kórházból hazautazó betegnek, amennyiben SZTK-szoigáltatásolkra igény jogosultsága megállapítható, a kórházak ingyenes vasúti jegy váltására jogosító »hitelezett utazási utalvány«-t adnak. Ha a dolgozó vagy családtagja a körzeti orvoshoz megy, (ha lakóhelyén nincs körzeti orvos) részére útiköltséget csak abban az esetben lehet megtéríteni, ha a megjelenést sürgős szükség fennforgása indokolta, vagy ha a dolgozót a körzeti orvos keresőképtelen állományba vette. NEM JÁR ÚTIKÖLTSÉG: nem ellátásos gyógyfürdő igénybevételekor, ha a gyógyfürdőig megtett út hosz- szabb, a 30 km-t meghaladja. Szak- szervezeti szanatóriumba utalt részére. Szűrővizsgálatra, vagy a mun- kavállaló felvételével kapcsolatos vizsgálatra beutalt részére. Az igényjog elbírálásához szükséges, illetve az útiköltséget az alábbi iratok alapján lehet kiutalni: Biztosítási igazolvány (családtagoknál családtagi Bizt. igazolvány), valamint a kezelőorvos által kiadott útiköltség utalvány, vagy ha fuvar merült fel, a szállító fuvarostól fuvarnyugta, a községi tanács igazolásával. A betegségi biztosítás szolgáltatásait (táppénz, szülési és temetkezési segély), útiköltség, kórházi ápolásra utalvány) a dolgozók és családtagok az illetékes SZTK alközpontoknál és kirendeltségeknél vehetik igénybe. Amennyiben azonban a vállalatnál, illetve az igénylő munkaadójánál üzemi kifizetőhely működik, úgy a felsorolt szolgáltatásokat ott kell igényelni. A gyógyászati segédeszközöket és gyógyfürdő jegyeket minden esetben az SZTK alközpontok, illétvé'kirendeltségek szolgáltatják ki. Megkezdődtek az egyetemi felvételi vizsgák Szerdán országszerte megkezdődtek az egyetemeken és a főiskolákon a szóbeli és írásbeli felvételi vizsgák, afnelyeket július 2 és 23 között tartanak. A vizsga napjáról a jelentkezők írásbeli értesítést kaptak. A felvételekről — a vizsgán mutatott tudás alapján — az egyetemi és főiskolai felvételi bizottságok döntenek, és az eredményről a vizsgázókat előreláthatólag július utolsó napjaiban értesítik. (MTI) O któber huszonhetedikén, déli egy órakor Tóth László tanácselnök bezárta az irodát. Szombaton csak egyig dolgoznak, délután nincs hivatal. Két napja pedig egyáltalán semmit, de semmit nem csinálnak: ülnek az asztal mellett a (titkárral és egymásra bámulnak. Azóta a telefon is hallgat. Mintha elvágták volna a vezetéket. Pedig jó. ©élben direkt kipróbálta. Kapcsolt a posta, csakhát... azok sem tudtak semmit. Levelet, újságot ugyancsak két napja nem kaptak. Olyan jez a falu most, mintha kicsöppent volna a világbóL Nyomasztó tétlenség! Legalább rádió lenne a tanácsházán, hogy a híreket meg- thalljgatinák. Vagy pedig ne lenne egy sem a faluban! Mert így, ahány rádió, annyiféle a hír. Ahány ember meghallgatja, fin nyi félékép pen magyarázza: kinek milyen gyorsan mozog ez esze. Most aztán azt sem tudják, kinek higyjenek? Leghelyesebb, ha senkinek! Megpróbálták: senkit nem hallgattak meg. De így se jó. Sehogy se jó! Egyik-másik háznál van rádió és amióta az emberek a pesti eseményekről értesülték, teljesen megzavarodott a falu. ^Másképpen magyarázza a felvég, és megintcsak másképpen fiz alvég. Tegnap még ki-kimentek az emberek szántani, dehát, ífél munka volt az. Rohantak haza a rádióhoz új híreket hallani. Ma pedig már szántani se igen mentek. Toporognak a rádió mellett. A Králik-gyerek a zseblámpa elemeit is rákapcsolta, mert egész éjszaka kimerült a telep. A szobában alig férnék el, az udvaron, meg az ablak előtt ácsorognak. Amerre elment, mindenütt tárgyaltak. Kíváncsi volt, hogy fogadják-e a köszönését? Fogadták! No, nincs hiba! Akkor is bízott, amikor motorkerékpárosok rohantak végig a falu főutcáján: — Miskolcon tüntetnek! Mosolygott: — Az még nem jelent semmit!.:. Hanem, amikor a veje a járási pártbizottságról hirtelen ■jhazatöppant, szertefosztott minden reménye. — Most már baj van... A dim Gyula, a veje egyenesen a tanácsházára bicikli- ^ zett. Ment hozzá, úgyis mint elnökhöz, úgyis, mint az Apósához. — Itthon maradok! Letette magát egy székre, onnan nyújtotta a kezét az el- fcök felé: — Szabadság elvtársi... merthogy egyesek most nem szívesen köszönnek így — tette hozzá. — M] újság? Mondjál valamit! Kövesden mi van? — Egyelőre maradok. Tardon mozgolódnak. Zavarodik a helyzet. Többet nem tudok. Tóthban megmozdult Valami. — Tardon is? Mit akarnak? — Ügy hallottam, egy volt csendőr avatkozott a dolgokba. — No hiszen ... — Itthon mi-újság? — Semmi! Ülünk a nadrágunkon. Ádárrmak komolyra fordult a hangja: — Vigyázni kell! Tárd túlságosan közel van hozzánk. Az emberek még itt sem egyformák. Ha átjön valaki, könnyen megzavarhatja a falu nyugalmát. Aztán még az isten sem teremt normális rendet. Tóth egyre nyugtalanabb lett. — Mégis, mi történt? Te hogy’ látod? — Azt tudja Pesten mi történt? — Hallottam ..: — Többet én sem tudok. Én is csak a rádiót hallottam. A megyével nem tudtunk beszélni, nem vették fel a telefont. — Itt sokféleképpen magyarázzák... — A miskolci eseményekről mit hallott? __p él füllel valamit.. Felvonulásról beszélnek. Két moto* ros járt itt, akik állítólag onnan jöttek. Megint motorzúgás hallatszott. Ádám felállt, az ablakhoz lépett. A motor nem állt meg. Tárd felé hajtott. Folytatta: — Igaz, hogy felvonultak. A diákság, meg a gyári munkások. De tegnap mór a rendőrség épületét támadták meg. Áldozatok is vannak... Köztük egy ismerősöm: Ráduly József. — Ezt is hallottam — mondta az elnök —. ha te mondod. kénytelen vagyok elhinni. Eddig még kételkedtem. Három emberrel beszéltem, de mind a három másképpen magyarázta. A falra bámultak. — Most mi lesz? —1 tört» meg a csendet. — Nem látok világosan — válaszolt Ádám és érezte, hogy ez a válasz apósát nem nyugtatta meg. — Az emberek Nagy Imrében bíznak..; Ádám legyintett: — Én egy cseppet sem! Hogy úgy mondjam: Én tőle félek a legjobban. Én nem bízok senkiben. — Szétnyitotta magán a lódenkabátot —, csak ebben! "T"óth odapillantott: a veje lódenkabátja alatt, a belső • zsebben egy pisztoly nyugodott. Meglepődött. — Idáig jutottunk? — tört ki belőle az elkeseredés. Ádám sokára válaszolt: — Mindenre el kell készülni. Minden lehetséges. A tanácselnök gyanút fogott. — Azt akarod mondani, hogy miniket is... — Nem merte kimondani. A veje közbevágott: — Esetleg. De amíg nálam fegyver van.., — Ha többen támadnak? Hárman-négyen mennek rád, mit érsz egyedül? Ádám is elkomorodott: — Nézze: ebben hét töltény van. Én meg elég jól lövök. Hat töltény biztos találat... a hetedik meg az enyém. Velük megyek a másvilágra! Súlyosan koppantak a szavak. Szinte mindegyiknek külön súlya volt. Utána csend borult a szobára. Kínos csend. Tóth az ablakhoz állt és kinézett. Az utcán szekér zörgött, szántani ment valaki. Elhaladt, s nem ismerte fel, ki ül a bakon. De nem is érdekelte! Csak úgy céltalanul nézett íki a világba. Ködös volt a táj, szürke, mocskos októberi köd ült a falura. Egyébként csend volt, mint máskor. Semmi változást nem észlelt. Kínos és hosszú volt ez a csend, fenyegető a némaság és úgy tűnt hirtelen, hogy a fákon emberek lógnak a túloldalon, az árokparton. Borzadály fogta el és megrázta a fejét. A veje a dóznijában babrált. Elfordult az ablaktóL •— Hátha csak túloznak ... Ádám idegesen fel csattant: —— IJgyan! Ne tetesse magát apa! Ügy viselkedik, mintha ^ nem tudná, mi történt? Azt hiszi, babra megy a játék? Felborult a rend. Én mondom magának. Felborult itt minden! Néhány nap alatt feje tetejére állt az egész főváros. Érthetetlen. Bizonyisten, nem értem! Szinte azt sem hiszem már. hogy élek! — Hátha Nagy Imre!... — találgatott Tóth. (Folytatjuk.) ÓNODVÁRI MIKLÓS: VIHARBAN
