Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

2

1958. július i?

Bertrand Russel nyílt levele a Svájci Államszövetség elnökéhez

London (Reuter)

Bertrand Russel, a világhírű angol tudós, aki a nukleáris leszerelés érdekében kibontakozott mozgalom egyik vezetője, pénteken nyilt levelet intézett Thomas Holensteinhez, a Svájci Államszövetség elnökéhez, mert a svájci kormány nem engedélyezte a B'aselben e hét végén megtartandó atomfegyverkezés ellenes európai kongresszust.

„Az ön kormányának elhatáro- fcása — írja többek között a levélben *— világszerte megrendítette a szabadelvű embereket, mert ez az elhatározás szemmelláthatóan eltérést jelent a toleráns nemzetköziségnek ama hagyományaitól, amelyek miatt mindazok nagyrabecsülik az ön hazáját, akik törődnek az emberiség jólétevéi.’Russel azt fejtegeti levelében, bogy a svájci kormány elhatározása nyilvánvalóan két szempontra vezethető vissza

1. A kongresszus feltehetően bírálni fogja a nyugatnémet kormány politikáját és

2. a kongresszus határozatai közvetve ellenezni fogják a svájci kormánynak arra irányuló eltökéltségét, hogy maga is hidrogénbombákkal rendelkezzék.

Russel levele végül hangoztatja: „Felmerül a gyanú, hogy az ön kormánya mindaddig tájékozatlanságban akarja hagyni Svájc lakosságát a nukleáris fegyverekkel járó veszélyeket illetően, amíg Önök nem biztosították az ilyen fegyverek gyártását saját országukban. Vagy úgy gondolja-e az ön kormánya, hogy semilyen ország állampolgárainak nem áll jogukban véleményt mondani más országok hidrogén- bombáiról?” (MTI)

■oooA genfi atomszakértői értekezlet munkájáról

Úgy hiszik, hogy a kelet—nyugati atomszakértői értekezlet szombati ülésén megvizsgál néhány technikai beszámolót arról a kérdésről, hogy milyen kísérleteket hogyan és milyen eszközökkel lehet felderíteni.

A nyugati Lataltnaknak még mindig nem sikerült megegyezniük az embargó eny bit ésér ói

London (MTI)

Az Egyesült Államok és 14 szövet- bégesének külügyi államtitkárai Párizsban, július 18-án ülnek össze- íhogy döntsenek a kommunista országok irányában fennálló kereskedem! korlátozások enyhítésének kérdéséről. Elvben már megegyeztek abban, hogy az embargo alá eső árucikkek listáját körülbelül 40 százalékkal csökkentik. Néhány cikk ügyében azonban nem sikerült megjegyezni.

Az Egyesült Államok szeretne minél többet fenntartani a meglévő korlátozásokból, az exportra éhes európai országok azonban — éppen úgy, mint Japán — minél több kereskedelmi korlát ledöntését kívánják.

Anglia, Franciaország és más feurópai országok azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió tudományos és ipari fejlődése elavulttá tette az embargót. Ezeknek az országoknak külkereskedelme hanyatlik és ezért

Megkezdődött Dulles és De Gaulle tárgyalása

Párizs (MTI) John Foster Dulles, az Egyesült /Államok külügyminisztere és Charles De Gaulle tábornok, francia miniszterelnök szombaton reggel megkezdte tárgyalásait, amelyeken ki akarják deríteni, hogy a két nemzet milyen messzire mehet el az atomtitkok kicserélésében. (MTI)

azt hangoztatják, hogy az embargó sok esetben inkább a Nyugatnak árt, mint a Keletnek. (MTI)

Pénteken, miután az értekezlet megállapodott a tárgyalások napirendjében, megvitattak három beszámolót, amelyek közül egyet egy francia, kettőt pedig szovjet szakértők terjesztettek elő.

Tájékozott körök szerint valószínűleg a következő két kérdéscsoport kerül megvitatásra:

1. A robbanások fajtáinak és a felderítés módjának megvitatása.

2. Milyen javaslatokat lehet tenni egy nemzetközi ellenőrző és felügyeleti gépezetről, amelyet akkor hozzanak létre, ha megkötnének egy kelet—nyugati politikai megállapodást a kísérletek megtiltásáról. (MTI)-oooMarokkó tiltakozik a francia atombomba szaharai felrobbantása ellen

Párizs (MTI) A Figaro tudósítója közli, hogy a marokkói kormány megtiltotta a Franciaországból jövő szabadságos katonák beutazását Marokkóba. Pénteken Rabatban és Casablancában 34 szabadságos katonát állítottak elő és csak a marokkói francia nagykövet közbelépésére engedték őket szabadon.

A Figaro rabati tudósítója ^erint a marokkói kormány tiltakozik a francia atombomba Szaharában tervezett kísérleti felrobbantása ellen.

(MTI)

oooSzemezéiAéíi kiányanáq.

Nyomdász kollégáink bármily olvasott emberek, nem minden esetben tanulékonyak, s főleg nem okulnak — saját kárukon. Ha kicsit is figyelembe vennék a rakoncátlan meteorológiai jelentés (!) által is halványan jósolt rosszidőt, úgy a serény szervezői munkájukban arra is kiterjedt volna figyelmük, hogy . az Égiekkel kooperáljanak. Allah nem ismer tréfát! Bizonyítja az egyszer elhalasztott és másodszor megzavart nyomdász bál. S mind kétszer ez az „átkos,> eső.

Véleményünk szerint Szent Péter némi borravaló fejében elhalasztotta volna a tegnap esti esőt, s akkor maradtak volna a koraesti vendégek.

Az is feltehető, hogy a mennyek kapuőre nem tudott Szolnoki llonlta és Komjáti János tapsvihart arató hangjáról, sem Kompos Endre isteni vicceiről (ámbár ezek olyan »eredetiek« voltak, hogy valami pestitől ő is hallhatta már). Fekete Klárika, Gergely Gyuszi és háj ér Erika házassági jelenetei is csak az életben mindennapi — színpadon ritka jó.

Minden szép volt, minden jó volt, s csupán azoknak van joguk panaszkodni, akik az este kétszer áztak el... Mert hiába nem volt összeegyeztetve az égiek és a földiek programja szombat estére, az eső esetleg csökkentette, de — a székeken kívüt mást nem mosott el.

(ba — jos)

Martinászok között

Jí'ste hat óra. A nap sugarai meleget árasztanak, de a martinke•*-* mencékből sugárzó hőséggel nem tudják felvenni a versenyt. Itt a pódiumon, a kemencék előtt olyan érzése van a látogatónak, hogy a beolvasztásra szánt vasakkal együtt ő is elolvad. A daruk egymás után zúgnak el mellettünk, az egyik kemence csapol, s az acél szikrázva folyik az üstbe.

A IV-es kemencénél állunk meg. A brigád részben együtt van, vezetője Margóczi István Kossuth-díjas, aki egyben kemence-főmester. A szíve azonban csak idehúzza, s azon igyekszik, hogy a brigád jól teljesítse a tervét.

Kiss Géza az elsősegéd. Homlokán az elmaradhatatlan kék szemüveg. Mosolyog, fiatalos lendülettel beszél. Hallgatjuk, s közben jegyezni ;is elfelejtünk.

— Hogy állnak a tervteljesítéssel?

— A IV-es kemence ebben az évben még mindig 100 százalék fölött teljesítette tervét. Általában úgy dolgozunk, ahogyan minket kiszolgálnak:

_ ???

— No igen — mondja derűsen —, mi mindent megteszünk . . .

igyekszünk. Nekünk az a fontos, hogy anyag legyen. Ha az anyagellátás folyamatos, -minket nem kell félteni... • ' • :

— Nem versenyeznek?

*— De igen. Ezév januárjában például, amikor az új középsor versenyt indított, mi elsőnek csatlakoztunk és kihívtuk Ózd, Sztálinváros és Csepel martinászbrigádjait. Az értékelés negyedévenként lenne esedékes, de sehol semmi. A vállalatok közötti verseny eredményéről sem tudunk. A napi és havi tervteljesítésről tudomásunk van, a kifüggesztett táblákon ismertetik. Április 4-re is tettünk részletvállalást, az évi vállaláson belül, de értékelést erről sem kaptunk. Ilyen körülmények között nincs ami serkentsen minket.

— Hány tagja van a brigádnak?

— öten vagyunk. A legfiatalabb éppen itt van, Driska Tibor, ■mindössze 23 éves.

— Ilyen fiatal?

— Hát kérem ez ifi-brigád...

— Ifi?! Hát maguk már elmúltak 28 évesek.

— Az igaz, de a munkában nem a kor határozza meg az embert, hanem a szív és az akarat.

— Ez bizony igaz.

r— Megszokták ezt a nagy meleget?

— A kohász együtt él a kemencéjével. A rábízott feladatot mindenkor el kell végezni, hidegben, melegben egyaránt. Nem mondom — folytatja Kiss elvtárs —, jólesne egy kis hús levegő. A Vl-os és az I-es kemencéknél ventilátorok teszik könnyebbé a, munkát. Képzelje csak el, csapoláskor, amíg a csapolónyílást bontják, milyen jó lenne egy kis légáramlat . . ,

*

ff ong a csapolást jelző harang. Az öntőcsarnok felkészült. Az előmelegített üstökbe ömlik az acél. A gyár szirénái nemsokára a műszak végét jelzik. S ez a nagyszerű brigád, a jólvégzett munka tuda iában indul hazafelé...

(vojtkó)

Kétezer tonna nyomóerejü faipari présgép

A DIMÁVAG-ban kétezer tonna nyomóerejű, húsz szintes folyadéknyomásos faipari présgépet készítettek. A nyolc méter magas, két méter széles és hat méter 'hosszúságúr^ép- óriással fahulladékból fapótló lapokat sajtolnak. Az önműködő adagoló és kiszedő berendezéssel ellátott gép fűtőlapjainak gőzjáratait — a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem oktatóinak és a gyár egy műszaki csoportjának együttműködésével úgynevezett bú itatott hegesztéssel

oidottak^tweK-'-igy" eikéfüit&r azok külföldről történő behozatalát.

A famegtakarítási szempontból nagyjelentőségű gépet majd a hazai faiparban használják.

Több mint ezer újítás egy félév alatt

Az Ózdi Kohászati Üzemekben az idén fellendült az újítómozgalom. Az első félévben több mint ezer újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s hétszázat már hasznosítanak is. Az

alkalmazott újításoktól hat és félmillió forint megtakarítást várnak; A tavalyihoz képest az idén havonként átlagosan harminccal több a benyújtott javaslatok száma.

MERRE INDUL SAJOIVANKA?

gépeiket biztosítana számukra és ter- melvényeiiket tízszázalékos felárral venné át..: A község dolgozói között több hold gyümölcsöst parcelláztak szét. í945-ben. Az új tulajdonosok nem tudták mindazt' megadni a, gyümölcsfáknak, amire szükségük volna, ,a gyümölcs javarésze is lepergett, vagy ‘ a nyakukon maradva elromlott, mert nem volt megszervezve az értékesítés. Ha mind a zöldség-, mind pedig a gyümölcstermesztést szakcsoportban művelnék, jövedelmüket lényegesen emelnék.

Feltettük a kérdést az említett gazdának : miért nem lép nyilvánosság elé elgondolásaival, hiszen annyira meggyőzőek az érvek, hogy minden bizonnyal követőkre találna. Meglepően válaszolt:

— Én arra fordulok, amerre a falu.

— És a falu merre fordul?

— Ahány ember, annyi fele.

Hogyan lehetne ezt az össze-vissza

fordulást a helyes, az új felé terelni? Nem úgy, mint hajdanán egyesek tették, hogy erőszakoskodtak, hanem a meggyőző szó erejével. A sajóiván- kaiak értelmes, j óravaló emberek. Értenek a szóból csak hozzáértően kell foglalkozni velük. Áz adottságok és a jelén lehetőségek, a belterjesség fogalmának megértetése sóik-sok embert hódítanak meg a szövetkezeti gondolatnak. Sajóivánkán is tudják, hógy több kéz — több pénz, és hogy a szövetkezésben hatalmas erő lakozik,' Egy szál vesszőt könnyű eltörni, száz szálat már lehetetlen. Ha egy sajóivánkai gazda nagyobb munkába fog, mondjuk házat épít. nagyon jól tudja, hogy egyedül nem sokra megy. A -szomszédokhoz, -rokonsághoz, ismerősökhöz fordul. segítségért. Ezt az alkalmi szövetkezést természetesnek tartják, mert hr*gyományai vannak mindjén'faluban. A termelő- szövetkezetnek még nincsenek különösebb hagyományai Magyarországon, de lesznek és ugyanolyan természetesnek fogják tartani az emberek, mint a házépítő alkalmi szövetkezeteket jelenleg.

Nagy munkába fogtunk mi is, a szocializmus felépítéséhez. Egyedül a munkásosztály, mely születése pillanatától szövetkezetben dolgozik, nem képes megbirkózni ezzel a nagy történelmi feladattal. Szövetségesei, a dolgozó parasztok egyelőre ínég nem támogatják kellően ezt á nagy munkát. Á termelőszövetkezeti mozgalmat mi nem a dolgozó parasztság ellenére, hanem' kedvére és segítségével kívánjuk győzelemre vinni, mert ebben látjuk a magyar parasztság felemelkedésének egyetlen lehetőségét. Nyugaton a kapitalizmus embertelen gazdasági ' törvényei kényszerítik a kisembereket a szövetkezésre. hogy olcsóbban és többet termelve állják a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemek versenyét; Mi meggyőzéssel, emberiességgel, állandó neveléssel egyengetjük a kisember előtt a szövetkezéshez vezető utat. ahol majd kevesebb munkával is jobban élhet.

A KEZDETI NEHÉZSÉGEK senki előtt sem homályos!thatják el a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, ma- ga&abbrend őségét az egyéni gazdálkodással szemben. Minden kezdet nehéz. Ezeket a kezdeti nehézségeket államunk ■ igyekszik megkönnyíteni azzal, hogy az új élet útjára lépő emberek segítségére siet. A szövetkezet nemcsak államérdek, hanem elsősorban azok érdeke, akik majd kézzelfogható hasznát látják a szövetkezeti gazdálkodás előnyeinek.

Sajóivánka egyelőre egy helyben topog. De visszafelé nem indulhat, csak előre, mindig csak előre. S hogy Sajóivánka mihamarabb kimozduljon a fejlődés holtpontjából, a községi tanács vezetőinek s a pártszervezetnek is tennie kell valamit. Mert eddig nem sokat mozdított a falu előrehaladásán, magyaran monová— semmit.

GULYÁS MIHÁLY

gyobb igények kielégítéséhez pedig nagyobb jövedelem is kell. De a sa- jóivánkaiak ragaszkodnak a hagyományos földműveléshez, s azt tartják, hogy ami jó volt apámnak, nekem is jó. Pedig ez önámítás, mert az apák igényeit már reges-régen kinőtték, bár az lenne a természtes, ha ragaszkodnak az őseikhez, a velükjáró egyszerűbb igényeket: a megúnt vászongatyát és egyéb korszerűtlen, divatjamúlt ócskaságot is el kellene fogadni. De száz szónak is egy a vége: ahhoz, hogy jobban éljünk — többet kell termelni! S ahhoz, hogy többet termeljünk, új eszközökre, új módszerekre van szükség, a régivel nem sokra megyünk.

ELBESZÉLGETTÜNK egy köz- tiszteletben álló gazdaemberrel. Nyugtalan vérű, új utakat kereső dolgozó paraszt az illető. Nagy terveket forgat a fejében. Mi mindent lehetne itt csinálni, ha nem ragaszkodnának annyira a régihez, ha egy kicsit több leleményesség, bátorság lenne az emberekben. Egy kő haj í- tásnyira van ide az egyre terebélyesedő, városiasodó Kazincbarcika. Nagy gondot okoz zöldséggel való ellátása, még Nyíregyháza környékéről is szállítanak Barcikára zöldséget. Mi lenne, ha ők is megpróbálkoznának a zöldségtermeléssel?. Az egyik sajóivánkai gazda nem. okoskodott, hanem tett. Kétszáz négyszögölnyi területen zöldséget termelt.: Elállt a falu szeme-szája, több mint* hétezer forint Jövedelmet , vágott zsebre ebből ä lepedőnyi földdarabból, három holdnyi búza sem hozott volna ennyit a konyhájára. Persze a zöldség munkaigényesebb; a búzát ősszel elvetik, nyáron learatják, nincs sok gond vele.. Ahhoz, hogy nagyobb területen kertészkedjenek, gépekre és több munkáskézre . van ; szükség. Nem. me goldh atatlan felad a- 1 tok ezek. A földművesszövetkezet

zeivel, kényszer alkalmazásával „serkenteni” a termelőszövetkezeti mozgalmat? Sajóivánkán nincs ilyen ember. Ellenben majdnem minden házban, világvevő rádió található. A nyugati rádiók telebeszélik az emberék fejét a szektás hibák újraéledéséről költött mesékkel. És mindezek ellenére sem félnek az ivánkaiak a tsz-től, nem lehet vele ijesztgetni őket. „Az a világ elmúlt, hogy kényszerítsenek:, ha nekem nincs hozzá kedvem. Majd belépek, ha látom, hogy megtalálom a • számításomat”

— mondják az emberek. Bíznak a párt politikájában, melyet következetesség, á hozott határozatok szellemében való munkálkodás jellemez.

De Ivánkán egyelőre nem az a legnagyobb baj, hogy nincsen termelőszövetkezet, hanem az. hogy ósdi eszközökkel és módszerekkel termelnek. A belterjességre való törekvés még nem érintette meg az ittenieket. Az újsoron szép, minden igényt kielégítő házak épülnek — bányászok, ipari munkások építkeznek. — Nekünk ilyesmire nem telik

— panaszolják a földművelők. És így igaz. De honnan is lenne rávaló? Miből telne ilyen kastélynak is beillő házra? Az ivánkai gazdák hagyománytisztelők, ugyanolyan eszközökkel és módszerekkel termelnek, mint apáik, nagyapáik. De nagyapáik megelégedtek azzal, amire tellett nekik; nem akartak tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarójuk ért. Nem így a maiak. Jobban öltözködni, jobban élni, gyerekeiket szebben járatni — ezt szeretnék. Amíg ők gyermekkorukban pendelyben, kora tavasztól késő őszig mezitláb jártak, ma ezt már nem tehetik meg fiukkal, lányukkal, megszólna őket a falu. Igényesebbek lettek az emberek. még azok is. akik nem hoznak többet az ország konyhájára, mint- ’húsz-harmino- évvel ezelőtt. A naEGYELÖRE SEMERRE. Áll a változás keresztútján és tépreng: induljon, maradjon? Egyelőre marad. Megfontolt, Öreg bölcselkedéssel, múltszázadi közmondásokkal méregeti a jövendőt és nem meri vállalni az új kockázatát. Nem meri, mert már egyszer megpróbálkozott vele és az első próbálközás kudarca még ma is belékontárkodik az emberek elképzeléseibe. Tartanak' az új vereség -megismétlődésétől. Az első ivánkai termelőszövetkezetet' még bőiden leverte a fejlődés fájáról az összeférhetetlenség, a belső viszály- kodás,, és a helytelep, a falu adottságait semmibevevő mezőgazdasági politika és az, hogy az 1952-es tsz- szervezők fittyet hánytak az önkéntességre, a meggyőzést, a szívós ne- yelőmunkát erőszakkal helyettesítették. Az akkori tanácselnök az asztalra csapott és kinyilatkoztatta: majd ő megmutatja, hogy egy héten belül tsz. lesz Sajóivánkán! De bi* zony nem lett, s amikor nagynehe- zen mégis összehozták, nem volt benne köszönet. A muszáj-munkán nincsen áldás. Gumipitypangot, maglent kényszer!tettek rájuk, bár ezeket a növényeket nem a sajóivánkai talajnak találták ki. Vetettek, de nem arattak. A gumipitypang meg sem •nőtt, a maglent fel kellett gyújtani, hogy a földjébe vetni lehessen. Ilyen tapasztalatok riasztják vissza az ivánkaialkat az újtól.

Pártunk elhatárolja magát a múltban elkövetett szektás és jobboldali hibáktól, s lenini mezőgazdasági politikát folytat. A cél ugyanaz, mint hat évvel ezelőtt, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság létrehozása, de más eszközökkel, helyes, adottságaikat figyelembevevő politizálással munkálkodunk érte.

VALAKI AZT ÁLLÍTOTTA, hogy Ivánkán egyetlen újság van: a tsz-től való féiés. Utána néztünk a dolognak. Ha valaki fél, vagy fenyegetik, vagy valami olyanra akarják rábírni, ami kárára válik.- Kinek van ina bátorsága a megfél