Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
Vasárnap, 1058 jtfthis 6. ßSZÄKMÄGYARORS ZÄG A III. szputnyik nyomában- A Szovjetunióban hetven megfigyelő állomás végzi a III. szputnyik optikai megfigyelései. Köztük az alma-atai hegyi obszervatórium. M EGíi A N Á $... M. Matyagin és A. Haritonov, az asztrofizikai intézet tudományos munkatársai megvizsgálják a meniszkus-teleszkópot, mielőtt megkezdenék a III. szputnyik megfigyelését. (Megjelent a Szovjet Híradó c. folyóiratban.) Albániában a 92 éves Kond profesz- szor — mint 15 éves korától állandóan — ma is rendszeresen sportol. Magas kora ellenére kitűnő erőnek és egészségnek örvend. Olvasóinknak azt ajánlja, hogy próbálják meg, kövessék példáját, magas életkort fognak megélni, Ualk, szerény kopogtatás hang- * * zik a somsályi bányaüzem igazgatói szobájának ajtaján. — Tessék! — szól az igazgató. Az ajtó lassan kitárul, s egy ismerős arc jelenik meg, egy ismerős ember, Molnár János Cine. Molnár Jánost valamikor úgy ismertem meg, mint kormánykitüntetett, kétszeres sztahanovista vájárt, Borsodszentgyörgy község párttitkárát. Valamikor sokat írtunk róla az újságban, hiszen Somsály egyik legjobb vájárja volt. Évek peregtek le, hogy nem találkoztam vele. Most itt áll kicsit zavartan, az igazgatóval és velem szemben. Üdvözöljük egymást, de ez az üdvözlés valahogy nem a régi. Molnár megszorítja ugyan a kezemet, de közben zavartan maga elé néz. Mintha kellemetlen lenne neki az újságíróval találkozni. Már már nyelvemre tolul a kérdés, hogy meg kérdezzem, mi ennek az oka, de az igazgiató megelőz. — No, mi újság Cine? — Molnár zavartan nyel egyet-kettőt, látszik, valami nagy dolgot tartogat a tarsolyában. — Igazgató elvtárs, a bányásznap tiszteletére versenyre szeretném hívni a tröszt összes elővájár csapatát. A brigádom nevében vállalnám a havi 80 méteres előrehaladást, ami 142 százalék lenne, ezenkívül 2 százalékos palacsökkentést és 2 százalékos robbanóanyag megtakarítást. Magamban ezt gondoltam: Lám, lám, Cine csak a régi maradt. Gondolatom megakasztotta az igazgató közbeszólása. — De hallod-e, az ellenforradalom alatt nem így beszéltél, amikor Nagy Imrét éltetted, meg a sztrájk mellett hőzöngtél, meg elégetted a párttagsági könyved! Igaz-e? M olnár János nyakig vörösödik. Lehajtott fejét kicsit felemeli, lopva rámnéz, hallottam-e, aztán elkapja tekintetét. — Hát, igazgató elvtárs, abban a nagy zűrzavarban az ón fejem is ösz- szezavarodott... Ahogy a beszélgetés vógetér, félrevonom az egyik sarokba. Tudni akarom, mi történt vele. Magas homlokán sűrű ráncokba szökken a bőr, nehezen szakadozik belőle a szó. Megelevenedik a bánya ellenforradalom alatti élete, amikor már nem ment a munka, egyre élesebb politikai viták zajlottak le, vágó kérdéseket tettek fel neki is, mint párttagnak, amire nem tudott felelni. — Később a pártot, a kommunistákat szidták. Majd így, meg úgy elbánunk velük! Amikor egyik nap hazamentem, feleségem is kétségbeesve fogadott. „Pesten akasztgatják a kommunistákat, mi lesz? Téged is felakasztanak! Méghozzá az elsők között, mert te voltál a községben a párttitkár.” Valami furcsa érzés csapott végig rajtam. Megijedtem és a párttagsági könyvet becsaptam a tűzbe... Nagyot sóhajt, mintha újból átélné azokat a pillanatokat. Aztán folytatja. — A hőzöngők az üzemben Nagy Imrét követelték a Minisztertanácsba. Bennem már nem volt erő. Hagytam, hogy sodorjon az ár. Később már én is a sztrájk mellett voltam... Molnár János zsebkendőt vesz elő, gyöngyöző homlokát törli. Az arcára van írva lelki vívódása és az, hogy ma már önmaga előtt is rettenetesen szégyeli magát. — Sodródtam az ellenforradalommal, de hi.gyje el, én nem akartam más társadalmi rendet, mint amiben most is élek. Nem voltam ellenforra- daJmár! — hangja megcsuklik az indulattól és látszik rajta, ordítani szeretné a szót. A mikor már tisztázódott, hogy ^ mi is történt tulajdonképpen, akkor már késő volt. Minden erőmmel igyekeztem szabadulni az ellen- forradalom mocsarából. Éreztem, hogy nem ott az én helyem, ahová akaratlanul is sodródtam. Amikor megalakult az MSZMP — beléptem. De akikkel régebben elvtársnak neveztük egymást, nem tudták . megbocsátani botlásomat. Kizártak a pártból. — Ügy éreztem, valaki elengedte a kezemet. Nagyon fájt. Beláttam, nekik volt igazuk. Rettenetes volt. Legszívesebben öklömmel vertem volna szét. a fejem. Nagyon elkeseredtem. De valami reménysugár megvillant előttem. Azt mondták nekem, hogy ha akarom. jóvá+ehetőm a hibámat. Segítsem a párt politikáját, — aztán majd meglátják... Belső zsebébe nyúl. Égy megsárgult újságlapot húz elő. Az Észak- magyarország egyik tavalyi példánya. A lap alsó részén nagy cikk bekeretezve, ezzel a címmel: „A nagy lecke” A cikk egy része arról szól, hogy Molnár János Ciné is mennyire belesodródott az ellenforradalomba. — Ezt a cikket míg élek — mondja dráma* hangon —, mindig magammal hordom, hogy mindig emlékeztessen a hibámra és emlékeztessen, hogy nekem jóvá kell tennem a hibámat. Belevetettem magam a munkába. Azt gondoltam magamban, ha beledöglök, akkor is vissza kell szereznem az emberek megbecsülését. Hat hónap óta „a szakma kiváló dolgozója”-szint fölött teljéi'bem a tervemet és mégsem tudok nyugodtan élni. Nem békén az a tudat, hogy azok „ akikkel valamikor együtt dolgoztam, akik akkor derekasan kiálltak a mumkásha- talom mellett — szemlesütve kell -m. Igaz. most nem köt összo a tagsági körvv. Mé°is úr" --.rro-m. v^^vok közöttük, együH érzek velük. Úgy látom, már kezde- p v- "1^4 r ^ ’-'Tudást ' a-Jr'"''. És én szívesen vállalom ... Molnár János elhallgat. Felemeli a fejét és a szemembe néz. Látszik, nagy kő esett le a szívéről. Elmondta, ami nyomta a lelkét. Amikor elbúcsúzott, láttáin, tekintetével arcomban kutatta, vajon most mit gondolok róla. Megkérdeztem a vállalat igazgatóját, mit tart Molnár Jánosról. — Kár, hogy így megbotlott ez az ember. A munkája azt mutatja, megbánta, amit tett. Vele akár a bányát is ki lehetne fordítani a helyéről. — Az igazgató arca mosoda derül és csendesen annyit fűz hozzá. D ár sok ilyen jól dolgozó bá- nyászember lenne... Szabó Ferenc Ötszázötvenet tonna alapanyag megtakarítás Borsodnádasdon A Borso dnádasdi Lemezgyárban sikeres gazdasági eredménnyel zárult a hengerészbrigádok első féléves takarékossági versenye. Az előíráshoz viszonyítva 552 tonna alapanyagot takarítottak meg, aminek értéke 65'0 ezer forint. A huszonegy hengerészbrigád versenyében a legjobbnak bizonyult Kurtán Imre KISZ-brigádja, amely átlagosan 30 kilogrammal használt fel kevesebb anyagot egy-egy tonna hengerel'táru előállításához. A Kur- tán-brigád így 37 ezer forinttal járult az üzem eredményéhez. Az anyagtakarékossági verseny mégsem mondható teljes értékűnek, mert a hibás méretű lemezek aránya az elmúlt év második feléhez képesít 600 tonnával emelkedett, ami -1.00 ezer forintos kárt jelent. Még nem látod a bánya bejámtáti ti szénnel megrakott csilléket sem fedezted fel — mégis tudod, hogy itt bánya van. Honnét? A meddőhányóról! Mert a hatalmas, hegynek is beillő, állandóan porzó, füstölgő meddő* MEDDŐHÁNYÓN- Te, mMte, térném a csMfétórfl toatemfcot a brioádvezetó, mos* „ Megrakott alkalmaAhogy a MiMvvak nevezett fi* lyogva megjegyzi: tossúgokat. Zúg, pérzik a leöntött A brigádban Harkály János, a brigádvezető a legöregebb: 51 éves, 1939-től dolgozik a bányában, hároric éve a meddőhányón. 14 gyermek apja! — Lesz utánpótlás a meddő-* hányon, — mondja nevetve. A fize*— Bárány olyan okos, mint az ember. ö a mi legnagyobb segítségünk. Több mint 25 éve csinálja a »szakmáiNégy éve került ki a bányából, azóta a meddőhányón van. A hatalmas muraközi ló minden izmát megfeszítve húzza felfelé a meddővel megrakott nehéz csilléket. Egyenletes, kimért léptei alatt dobban a meddőhányó. S mintha csak számolná, hányat kell lépnie, a tetthelyen megáll. Ekkor kezdődik az emberek munkája. Harkály János kiosztja a munkát hattagú brigádjának. Mindenkinek van mit csinálnia. Ketten végignézik a csilléket, s amelyikben bányafát, gépalkatrészt, drótkötelet találnak, nyomban kiszedik belőle. Kár -volna a még felhasználható anyagot kidobni!... MiA bánvaló minden erejét megfe szítve húzza a meddővel megrakott után ezzel is végeztek, következik a ..... , legnehezebbje: kézierővel tolják a csuieKe * csilléket a meddőhányó legmagasabb hányó jó előre árulkodik. Elárulja, talember elindul, Bárány, a bányaié pontjára! Ez bizony nagyon nehéz hogy alattad a föld mélyében bátor is nekilódul. Pedig senki sem ragad- munka. Addig tolják, ameddig a sín emberek vívják csatájukat, a vég- ta meg a kantárszárat! Látja csodál- tart, akkor egy csülebuktató segítsé- nélküli drótkötelek csilléket továbbítanak, a szivattyúgépek zakatolva nyelik az óriási víztömeget. Most kivételesen nem a föld melyébe kalauzoljuk olvasóinkat, hartem az egyre emelkedő meddőhányóra. Miből van a meddőhányó? Földből, kőből, a sok felesleges törmelékből, ami a szén bányászása közben a felszínre kerül. És hogyan szállítják a föld gyomrából a meddőhányóra? Csillékben. Ugyanúgy, mint a szenet, csak a meddőnek nevezett törmeléket nem vagonokba, hanem a hányára irányítják. A farkaslyuki bányaüzem kijáratából éppen most gördül elő egy villanymozdony, nyolc meddővel rakott csillét »cipel« nagy dohogva. Egyenest a meddőhányó felé tart. Félúton azonban megáll. Kísérőnk buzgón tolmácsolja: nincs tovább villanyvezeték — innen bányalovak húzzák tovább a csilléket a meddőhányóra. Harkály János, a meddőhányón dolgozó brigádvezető szava keményen A meddős-csillékkel felszínre küldött bányafa nem vész kárba. Szed- csatum; jük csak ki a csilléből, jó lesz az még! meddő, magasodik a domb... tésre nem panaszkodnak. 1500—1600 A csillebuktató segítségével kidöntik a csille tartalmát. A munkájuk felől érdeklődöm. Harkály elvtárs elmondja: bár a meddőhányón dolgozók nem a föld gyomrában végzik munkájukat, de ez sem könnyebb annál. Erős fizikumot igényel a csillék ürítése. A meddővel rakott csillék egy percig sem várakozhatnak. A bányában sz'ikség van az »üresre«. Nem lehet megvárni, míg eláll az eső, vagy alábbhagy a szélfúvás. A rossz időt még csak elviselnénk — magyarázza a brigádvezető —, de a nyár, a forróság ugyancsak kutyadolog! Az izzadság szinte belemarja a szemcsés port a testbe. A farkaslyuki bányaüzem meddőhányóján dolgozó hat ember között nagy az egyetértés. A brigádvezető szava szent! — nincs »mellébeszélés«. Nem csoda, hiszen hátukból Öten — a Harkály nevet viselik! Testvérek, unokatestvérek. A hatodik se idegen. Ö is a rokonságihoz tartozik, forintot keresnek havonta. Egyébként nem árulunk el titkot, ha azt is elmondjuk, hogy a Harkály-brigád a legelső a meddőhányón, ők ürítenek ki havonta legtöbb meddővel megrakott csillét. S mi ennek a magyarázata? Egyszerű: valamennyien szívvel-lélekkel dolgoznak. Nem gátolhatja őket sem meleg, sem hideg. Az esőt megszokták. S még egy: a brigádban szigorú a munkafegyelem! Harkály elvtárs nem ismer tréfát. Nem is emlékeznek, mikor mulasztott igazolatlanul valaki a brigát&xm. ... Hanem most már nincs idő "m szóra! A villamosmozdony újabb meddővel rakott csF'esort hozott. így hát kezetrázunk, elköszönünk. S mire a távolból visszatekintünk, Bárány újra felfelé kocog terhével.., FODOR LÁSZLÓ és MARTINECZ GYÖRGY képesriportja, i
