Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-10 / 135. szám

Kedd, 1958. június 10. ÉS ZAKM AGYARORSZÁG 3 Június 15: Építők napja Nagyszabású népünnepélyre készülnek a megye építőmunkásai így dolgozik a perkupái pártszervezet Borsod megye építőmunkásai és az Építők Fa- és Építőanyagipari Dol­gozóik Szakszervezete megyei bizott­sága szorgalmas munkával, számos ötlettel készül az idei építőik napja megrendezésére. Az ünnepség szín­helyén — a közeli Tapolcafürdőn — a festői szépségű csónakázó tó szom­szédságában üti fel sátrát a borsodi építőmunkások nagy tábora. A me­gyei bizottság nevelési felelőse, Far­kas elvtárs elmondotta, hogy a javas­latok alapján műsoros rendezvények­kel egybekötött ünnepséget a megyé­ben csak Miskolcon rendeznek. Ez a nap igen alkalmas arra, hogy a me­gye más városaiban, községeiben dolgozó építőmunkások és családtag­jaik Miskolcra látogassanak és szo­rosabbra fűzzék a megye építő és építőanyagipari dolgozóinak barátsá­gát. Az épülő Tiszapalkonya, Ka­zincbarcika, Ózd és a Sajószentpéteri Üveggyár dolgozóit kocsikkal szállít­ják a nagyszabású ünnepély színhe­lyére. A nagykiterjedésű erdő a szép tisztásokkal igen alkalmas minden rendezvényre. A megye építő és épí­tőanyagipari vállalatainak vezetői közösen beszélték meg az ünnepség megrendezésének technikai kérdé­seit. Az erdő fáira hangszórókat sze­relnek. Három színpadot építenek. Egyiken a színjátszó csoport, mási­kon a bábszínház, a harmadikon pe­dig a vállalati zenekarok lépnek fel. Ételben, italban nem lesz hiány. A vállalatok saját konyháikat telepí­tik ki erre a napra, hogy minél jobb és frissebb sültekkel kedveskedjenek dolgozóiknak. Az üzemi bizottságok a bizalmiak közreműködésével árusítják az el­nökség által kiadott emlékbélyeget. A tervek szerint úgy számolnak, hogy megyénkben mintegy 8—10 000 építőipari dolgozó vesz részt az épí­tőmunkások és családtagjaik nagy találkozóján. — Kihalnak a gólyák Nyugat-Eu- rópában. Hollandiában, már csak ötven, Dániában, Svédországban egy sem él a hosszú lábú ke- lepelőkből. — A tudósok meg­állapítása szerint azért nem térnek vissza, mert Közép-Keleten a sáska- járás elleni védekezés megmérgezi a kártékony rovarokat, amelyekkel a madaraik vándorútjukon táplálkoz­nak. A község az edelényi járásban, a zöidelő hegykupacok tövé­ben fekszik. Régen „Nagy- mocs” volt a neve. Aztán új nevet kapott. Érdekes történetét az 1700- as évekből ma is őrzi a krónika. így beszélnek róla: — A falu egyetlen közös kútján két menyecske vizet merített. Az egyiknek eltörött az agyagból égetett kupája. Hosszú-hosszú perlekedés lett az esetből. A dolog akkoriban nagy port vert fel az egész vidéken. A per és a kupa nem került le a nép ajkáról. Aztán 1803-ban a falut is erről nevezték el. A két szót össze­házasították. s így lett a község új neve: Perkupa. Ahogy mondani szokás — becsep­pentem ebbe a mintegy 1200 lelket számláló faluba. Éltes embert keres­tem, akivel a falu mai életéről be­szélhetnék, mert úgy hallottam, van miről. Délidő lehetett. Idős, magyaros bajuszu bácsi jött velem szemben. Kasza a vállán, vizeskorsó a kezé­ben. A határból tartott hazafelé. Megismerkedtem véle. Tudtára ad­tam célomat, s portájához érve ud­variasan betessékelt. Gál Istvánnak hívják. 74 éves. Négy és fel holdas gazdálkodó parasztember. H amarosan szóbaelegyedtünk. Pista bácsi vígkedélyű hu­moros, s ha fizikailag már nem is a régi, de szellemileg ma is friss ember. Először Ferenc Jóská­ról, a földi istenről mondott anek­dotákat. Aztán a múlt emlékei, él­ményei között kutatva az élettől ka­pott leckéit foglalta dióhéjba. — Bizony... megettem a kénye rém javát. Anpak is többnyire a ke­zűjét. Megjártam az amerikai kál­váriát is... — S mivel foglalkozott? — vetet­tem közbe. — Dolgoztam gyárakban, bányák­ban. Hej ... ott kellett csak igazán megdolgozni a pénzért *— mondta, s közben megtömíködte pipáját. Aztán a mára terelődött a szó. Pista bácsi meglepően jól tájékozott a világeseményekről. A Népszabad­ságot is rendszeresen olvassa. — Feszült a helyzet a világpoliti­kában — mondta aggodalmasan a francia eseményekről, a gyarmati népek harcáról. Úgy ejtette De Gaulle nevét, mint egy hivatásos politikus. — Olyasmiféle dáktátori hatalmat akar ez ma Franciaországban, mint amilyet annakidején Hitler terem tett Németországban. Hiába kérem. Az urak nem nyughatnak a bőrük­ben. Tudom, 1956-ban nálunk Buda pesten is azok kezdték. — És mi újság a faluban, hogy élnek az emberek — szóltam közbe. Pista bácsi egy tréfás mondással átváltotta gondolatmenetét. — Régen e kérdésre nálunk így szoktak válaszolni: Nyársra húzzák a kenyérsütőket. -1- Aztán komolyra fordítja a szót: — Hát kérem, a falut ma össze sem lehet hasonlítani a régivel Igaz, keveset járok már az emberek között, de azért ismerem a hangú latot. Elégedettek az emberek. Van munkaalkalom, kereseti lehetőség. Egyre-másra épülnek az új házak. Csak bámulom. Az emberek olyan ruhában járnak, mint soha. Fájdal­mas lenne egy munkanélküliség és a velejáró nyomorúság. Én próbáltam, de ők ne ismerjék. A nyugati álla mákban most is növekszik a ke­nyértől elesettek száma — olvasom az újságból. — Nincs itt baj kérem, csak a Nyugat által teremtett zava­ros légkör miatt aggodalmaskodnak az emberek. Újabb gondolatra terelem a szót. — Mi a véleménye a pártról? - Pista bácsi ek/kor sem habozik. Rö­viden, de sokatmondóan válaszol — Jó a párt kérem, kell! Hiszen nagyot változtatott az életen. Allan dóan olvasok róla, figyelemmel ki­sérem törekvéseit... — Hogyan dolgoznak, mit csinál nak a faluban a kommunistáik? Mi­lyen kapcsolatuk van az emberek­kel, mi a vélemény róluk? — kér­dezem kíváncsian. — Én csak hallomásból tudok ró luk valamit. Gyűlésekre már nem nagyon járok, utoljára tavasszal voltam a népházban. Nem hallok rájuk panaszt. Azt hallom, hogy so­kat törődnek a faluval. Ok sürgö­lődtek legtöbbet a villanyért is. Azt beszélik, hogy most az orvosi rende­lőért fáradoznak. Szóval annyit tu­dok, amennyit hallok. Ezekből úgy hiszem, jól munkálkodnak. De talán a tanácson még közelebbit tudnak mondám. M egköszöntem Pista bácsi útba­igazítását, s a tanácsházára vettem utamat. Itt véletlenül összetalálkoztam Fecske Jánossal. Hét holdas pártonkívüli parasztem­ber. Tanácstag. Éppen a közügyek intézése végett jött ide. Megbarát­koztam vele. Közvetlen, őszinte em­bernek ismertem meg. Tőle is meg­kérdeztem : — Erezni-e a faluban a kommu­nisták tevékenységét? A kérdés nem lepte meg, de lát­szott rajta, hogy minden gondolatát alaposan fontoló­ra teszi, hiszen nem kis dolog véle­ményt alkotni a falu életéről. Rövid gondolkozás után ezt válaszolta: — Én is megelégedve és bizalom­mal tekintek a pártszervezet mű­ködésére, mint a faluban sokan má­sok. Ugjf látom, jó* a 'kommunisták kapcsolata a falu lakosságával — mondja magabiztosan, s szinte meg­szakítás nélkül sorolja. — A pártszervezet vezetősége számbaveszi a falu lakosságának vé­leményét ... együtt gondolkodik ve­lük ... nem zárkózik el tőlük. — Egy pillanatra megszakítja a beszéd fonalát, hisz nehezebb dolog a poli­tika, mint a kapa, kasza nyele. Majd így folytatja: — Tapasztaljuk a kommunisták segítségét. Személyes példamutatás­sal segítik a tanácsot. Élen járnak a társadalmi munkában is ... Sok mindent mondott még, aztán a tanácstitkár vette át a szót. Egye­zett a véleménye Fecske Jánoséval. S még megtoldotta: — Eddig én is csak jót mondha­tok a pártszervezetről. Segítsége nélkül szinte már nehéz lenne a ta­nács működése. A falu párttitkára eredményesen irányítja a pártszer­vezetet. Népszerű ember. Ha már ennyi pozitív véleményt hallok a kommunisták tevékenységé­ről, a párttitkárról — gondoltam, beszélek a párttitkárral is. S kapó­ra éppen az úton haladt. Utolsó órá­ját befejezve, ebédelni indult. O a fiatal lelkek kertésze, a község taní­tója. B ehívtuk.Tóth. Györgynek hívják. Alacsonytermetű, -^középkorú, barna ember. Amint megtud­tam — 1951 óra tagja a pártnak. Hosz- szú időn keresztül vezetőségi tag volt. Van jártassága a pártmunkában. De megvan hozzá a marxista—leninista műveltsége is, s ennek kedvező ha­tása megmutatkozik a pártszervezet munkájában. O maga tanul és tanít is. Eredményes propagandista mun­kájáért a járási pártbizottság könyv- jutalomban is részesítette. Beszélgettünk. Főként aziránt ér­deklődtem: — Hogyan irányítja a pártszerve­zet munkáját? — Okultam a korábbi évek, az egyszemélyi vezetés káros gyakorla­tából. Ezért a pártvezetőség tagjai­val együtt mérlegeljük az adott hely­zetet, alaposan megrágjuk a tenni­valókat. A vezetőség tagjai között érvényesítjük a kollektív munkát, a személyi felelősséget. Az élet bizo­nyítja, hogy ez a módszer helyes. A pártvezetőség tagjai így érzik saját szerepüket. — Beszélt arról is. hogy a lakosság bizalommal fogadja a kommunisták tevékenységét. — Milyen módszerekkel dolgozik a pártszervezet? — kérdeztem Tóth elvtárstól. A válasz nem váratott magára. — Pártszervezetünk céltudatosan, negyedéves munkaterv alapján dol­gozik. Munkánk középpontjában a politikai munka, a tanácsi feladatok segítése áll, erre összpontosítjuk a pártszervezet minden erejét. Ami munkamódszereinket illeti, sok újról nem tudunk beszámolni. Igyekáfeünk mellőzni a rosszat, mert ebből is vannak tapasztalataink. Általában azokat a módszereKet alkalmazzuk, amelyek beváltak, az elmúlt évek során kiforrottak, s az élet eldöntöt­te helyességüket. Persze ez nem je­lenti azt, hogy nem keressük az újat, a még jobbat — magyarázta Tóth eivtárs, s pillanatnyi hallgatás után folytatta: T evékenységünk legfőbb alap­jának a szervező munkát és a politikai meggyőzést te­kintjük. Például a tanácsülések poli­tikai előkészítését úgy segítjük, hogy a tanácstagokkal együtt aktivistáink kisgyűléseket tartanak. Ismertetik azokat a kérdéseket, amelyekről a tanácsülésen szó lesz, így már előre felkészítjük a lakosságot, kialakít­hatják’ véleményüket, javaslatukat, érdekeltté tesszük őket a község ügyes-bajos dolgaiban. Hasonlóan járunk el a falugyűlése., szervezé­sénél is. Ez is bevált módszer. Jó bizonyíték erre, hogy a lakosság aktívan résztvasz a közügyekben, s rendezvényeinken mindig teltház van. Ami munkamódszerünkben új­nak mondható, azt a községfejleszté­si terv kialakításánál alkalmaztuk. Párttagságunkat arra mozgósítottuk, hogy körzetükben tanulmányozzák a lakosság igényét. S ez jó hatást váltott ki. Az emberek érezték, hogy figyelembe vesszük véleményüket, jogos óhajukat. így aztán érdekelt­té váltak a községfejlesztési ügyek­ben. Egyöntetűen megszavazták a 20 százalékos községfejlesztési hoz­zájárulást. Csak egy néhány példát említet­tünk a pártszervezet életéből, mun­kamódszeréből, de ez is elegendő bi­zonyíték arra, hogy a perkupái kom­munisták jól dolgoznak. A pártszer­vezet vezetősége a kommunistáktól rendszeresen számonkéri a szemé­lyes példamutatást. Pártmegbizatás- ként megbízzák őket politikai mun­kával, aztán a taggyűlésen beszá­molnak a község hangulatáról. Terv­bevették azt is, hogy baráti beszél­getésre összehívják a Älu lakóit. A pártszervezet eredményes mun­kájához jelentősen hozzájárul a já­rási párt-végrehajtóbizottság is. köz­vetlen és jó a kapcsolatuk a perku­pái pártszervezettel. Gyakran kint tartózkodnak a faluban, a helyszínen segítséget nyújtanak, Belkó Anna elvtársnő is gyakran tanácsokat ad a pártmunkához. Tájtitkári értekez­leten is számos esetben megvitatnak a pártmunikával kapcsolatos munka- módszereket. A falu lakosságával is jó a pártbizottság munkatársainak kapcsolata. Kiss László elvtárs pél­dául résztvett a falu tantestületi an­kétjén. Megbeszélték a pedagógusok problémáit. A közelmúltban össze­hívták az élenjáró gazdákat. Lisztes Lajos elvtárs, a járási bíróság veze­tője az ellenforradalmi események jellegéről, okairól tartott előadást. S záz szónak is egy a vége: Tóth György elvtárs vezetésével eredményesen dolgozik a pártszervezet, s a járási pártbizott­ság nemcsak instrukciókkal látja el őket, de segíti, tanítja őket a helyes munkamódszerekre. A pártszervezet iránt kialakult jó véleménynek tehát megvan az alapja. Igaza van Gál Pista bácsinak: a faluban jó a han­gulat, a lakosság bizalommal tekint a pártra és készek támogatni. Pál Lajos--000­Gúla néni fiai Miskolcra érkeztek Gúla néni szovjet fiai — három szovjet pilóta —, akiket ma már az egész ország ismer, hétfőn délelőtt Miskolcra érkeztek. A mi városunk­ban vetette őket börtönbe a fasizmus utolsó órája, itt töltötték életük szin­te legrettenetesebb perceit. Éjjel, bombavárás sötétjében hurcolták őket — ahogy elbeszéléseikből, em­lékeikből következtetni lehet —, a megyei börtönbe. Most, tizenhárom év után látják meg valójában azt a helvet, ahol olyan keservesen szenvedtek, most ismerik meg azt az országot, amely­nek egyszerű emberei mentették meg őket az életnek. A városunkba érkező kedves ven­dégeket a Magyar Szabadságharcos Szövetség Borsod megyei központjá­ban fogadták. A fogadáson megje­lentek az MSZMP megyei bizottsá­gának, a Hazafias Népfront, a hon­védség, a Partizánszövetség, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság stb. képviselői. Alekszej Pantyuhin. Nyikoláj Kri- vov, Pavel Maikov hős szovjet repü­lők mindössze egy napig maradnak városunkban, ahol látogatást teszne* a Nehézszerszámgéno;várban, a szá­mukra rendezett délutáni fogadáson élménvbeszámolót tartanak ás meg­tekintik a várost. Tízéves tatarozó1 tartan k az 1948-ban végzett d'ós yeri fiataléit A diósgyőrvasgyári ipari tanulóis­kola 1948-ban végzett hallgatói au­gusztusban rendezik meg a KISZ-bi- zottsággal karöltve 10 éves találko­zójukat. A találkozóra a diósgvőr- vasgyári vendéglő kerthelyiségében kerül sor. A találkozó megrendezé­sével kapcsolatosan június 19-én, csütörtökön megbeszélésre kerül sor Miskolcon, Tanácsháztér 2. sz. alatt az Északmagvarország szerkesztő­ségében. Az előkészítő bizottság a lap hasábjain hívja fel a volt isko­latársak figyelmét, ho«~T a megbeszé­lésre feltétlenül jöjjenek el, a talál­kozó programjának megbeszélése végett. A/yolc évvel ezelőtt, debreceni 1" diák korában az ottani ME- MOSZ együttesnél kezdte meg szín­játszói tevékenységét. Először egy- felvonásosokban lépett fel. A „Nem magánügy*’-ben volt az első három- felvonásos szerepe, majd sok-sok egyfelvonásos után eljátszotta az „Ifjú gárda” Oleg Kosevoj-át. Már ezekben az első szerepekben is figye­lemreméltó tehetségről tett bizony­ságot. Négy évvel ezelőtt került Mis­kolcra és azóta a Lenin Kohászati Művek színjátszói között működik. A négy év alatt a legkülönbözőbb szerepekben lépett fel: operettben, bohózatban, társadalmi színműben, drámában, de úgy érzi, a dráma áll hozzá legközelebb. Néhány jólsike­rült alakítására mi is emlékszünk: Zuboly a „Szentivánéji álom”-ban, Bertalan a „Doktor úr”-ban, egy munkásfigura a „Lakásszentelő” - ben és végül a már említett Mario mérnök a „Tacskó”-ban. Úgy érez­zük, ezzel az alakításával tette rá a koronát eddigi színjátszói munkás­ságára. A Lenin Kohászati Művek cso­portjában való szereplés mellett 1955-ben elnyerte a felszabadulási szavalóverseny első díját, 1957-ben pedig tehetségkutató versenyen nyert díjazást. Egy színiévadon át — mint felléptidíjas külső tagot — a Miskolci Nemzeti Színház színpa­dán is láthattuk különböző kisebb szerepekben. Sebtiben megrajzolt ceruzavoná­sokkal ennyiben próbáltuk az olvasó elé vázolni Dobránszky Zoltán, a lel­kes és nagyon tehetséges Öntevékeny üzemi színjátszó portréját. Lehet, hogy a vázlat hiányos, nem nyújt teljes képet. Nem is törekedtünk teljességre. Akik már látták Dob­ránszky Zoltánt egyik, vagy másik szerepében, vagy látni fogják, azok­nak a tett, a színpadon nyújtott mű­vészi élmény ékesszólóbb az újság fekete betűsorainál. T\ obránszky Zoltán öntevékeny kultúrmunkásként fejlesztet­te művészi tudását a jelenlegi ma­gas fokra nyolc évi szívós, kitartó művészi munkával. Szerepeivel, sze­repbéli figuráinak megformálásával magasfokú művészi tehetségről tett és tesz bizonyságot. Szívesen lát­nánk a Miskolci . Nemzeti Színház színpadán, hivatásos színművészi minőségben is —, (benedek) —--------------------------------WWW----------------------------------­A társadalmi munka senkinek sem kötelező — de a megyei tanácsnak is szabad A 2 edelényi járási úttörő elnökség múlt év novemberében — a ^ járás többi vezető szerveinek véleményezése után — nagysze­rű kezdeményezést indított el. Elhatározták, hogy Bódvarákó község festői szépségű határában egy volt nagyúri birtok még épenmaradt park­jában a járás gyermekei részére nyaralót építenek. A járás dolgozóinak és társadalmi szerveinek támogatását bizonyítja az építkezéshez össze­gyűlt 200.000 darab tégla, teljes tető- és padlószerkezet, faanyag, cserép és 120.000 forint. A pénz elegendő a hiányzó ajtók, ablakok és az épít­kezési munkákra, de csak éppen elég... Most már csupán tervrajzra lett volna szükség. A tervező iroda 20.000 forintért vállalta volna — de mivel az úttörő elnökségnek nem állt módjában ennyi pénzt kifizetni a tervért —, az alku abbamaradt. Gondoltuk egy okosat az úttörők: Ha a járás annyi embere, társa­dalmi szerve segített, segíthet egy tervezőmérnök is — egy tervvel. Ta­láltak is egy fiatal mérnököt, aki csupán az önköltségek felszámolása mellett elkészíti a tervrajzokat. Sajnos, ebbe már nem egyezett bele a megyei tanács tervosztálya. Görcsösen ragaszkodik a tervrajz 20.000 fo­rintért való elkészítéséhez. Sajnos, erre nincs pénzük az úttörőknek. Így nem lehet nyara­lójuk. Pedig milyen boldog lenne az az ezer gyermek, akik egy nyáron két hetet üdülhetnének Bódvarákón, saját üdülőjükben. * (bajos) ■ - - —— A nemrégiben lezajlott Ságvári ^ Endre kultúrális seregszemle miskolci bemutatóján — mint arról hirt adtunk — a színjátszók közül a legkiemelkedőbb művészi teljesít­ményt nyújtotta a Lenin Kohászati Művek Bartók Béig Művelődési Há­zának színjátszó csoportja. Dario Niccodemi Taoskó című színművé­nek harmadik felvonását mutatták be. Mario mérnök szerepét Dobrán­szky Zoltán a csoport tehetséges, fia­tal tagja alakította olyan hiteles ember- és jellemábrázolással, az áb­rázolt figura lelkében végbemenő változásoknak olyan finom, művészi érzékeltetésével, amely nemcsak ön­tevékeny színjátszók, de nagyobb színpadi gyakorlattal rendelkező, hivatásos színművészek között is ki­emelkedő méltánylást érdemel. Dob­ránszky Zoltánt az elmúlt évek során már több esetben láttuk a Lenin Ko­hászati Művek színjátszói között kü­lönböző szerepekben és hiteles ala­kításával miridenkor felhívta magá­ra még a legigényesebb látogató, il­letve néző figyelmét is. Jómegjelenésű, huszonhárom éves fiatalember. Napközben technikus, szabadidejében színjátszó, a színját­szás szerelmese. Nyolc éve „kóstol­ta” meg először a színpad levegőjét és azóta azzal elválaszthatatlanul Összeforrt. Tanul, szerepel, új és újabb szerepekre készül, csoportjá­val járja a megye községeit. Szinte nincs is egy percnyi szabadideje, amit ne a színjátszásra, a felkészü­lésre, tehetségének, tudásának csi­szolására fordítana. _______— nn C eruzavázlat egy öntevékeny üzemi kultúrmunkásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents