Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-10 / 135. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁ' Kedd, 1958. június 10. Rövidesen megkezdődik a héjcsapágyak öntése a DIM A VÁG Gépgyárban / Csökken az importanyag felhasználás — Javul a technológiai fegyelem »Nem azt kell jeltalálni, ami ép­pen eszünkbe jut, hanem azt, amit a szocializmus építése megkíván«. Nem ma, régen mondta Kalimyin elvtárs e •sokatmondó Szavakat és mégis, e jel­szóra talán soha ilyen szükség nem ’volt, mint éppen napjainkban. A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói nemcsak megértették ezt, hanem csakugyan azt találják fel, azt újít­ják, amire a népgazdaságnak a leg­nagyobb szüksége van. Ez a gondolat vezette Kocsi János elvtámsat, a gyár főtechnológusát, amikor a legjobb műszaki vezetőkből takarékossági és technológiai eljárásokat korszerűsítő brigádokat szervezett. A brigád mun­káját fogjuk az alábbiakban bemu­tatni: Komoly nehézséget okozott a szerszámgépeik gyártásánál és emelte az egy gépre jutó ter­melési költség-szintet az im­portanyag felhasználása. Sok bronzot építettek be a szerelő lakatosok a külkereskedelmi szerve­ink által exportálandó gépegységek­be. A Szedlacsék elvtárs által veze­tett brigád csehszlovák műszaki iro­dalmak felhasználásával nemrégiben az úgynevezett »-héjcsapágy« gyártási technológiáját dolgozta ki. Vállalko­zásuk sikerrel járt. De nézzük meg közelebbről mi a lényege az új tech­nológiának és hol alkalmazható gaz­daságosan? — ,Az eljárás sima- és peremes- csapagyak előállítására alkalmas — mondja Kocsi János elvtárs. — Gyár­tása a következőképpen történik: a köpeny gyanánt használandó acél­csövet belső és külső felületén na­gyoló esztergán megmunkáljuk, majd az így elkészített acélpersely két vé­gére lemezkorongot hegesztünk, könnyű varrattal. Ezt követően meg­határozott bronzrudacskákat, esetleg törött bronzdarabokat boraks&zal ve­gyítve az acélcsőbe helyezünk. A le­zárt csésze egyik fedelét középen ki­fúrjuk. Ez azért szükséges, hogy a hevítés közben keletkezett gázok akadálytalanul távozhassanak el. A csapágycsészét ebben az állapotban rCwaktfrn&Lfi(uiL Szerencseit Az olyan ember ünnepel, pihen, szórakozik nyugodtan, aki tudja, hogy a rá­bízott munkát elvégez­te. Ilyen emberekkel találkoztunk tegnap a szerencsi gépállomá­son is, az ötödik trak­torosnap alkalmából. Igaz, a délelőtti ün­nepség komoly, való­ban ünnepélyes volt. Köszöntő színes felira­tok, a gépállomás ud­varán frissen festett, kijavított gépek sora­koztak, s az ünnepi emelvény előtt száz­szám ültek, vagy áll­tak a traktorosok és a vendégek. Hallgatták az ünnepi szánok kö-* szöntő szavait és r-s ami a legszebb, a leg- . jobb voU a traktoro­sok, gépállomási dolgo­zók számára, átvet­ték á' munkájukért a jutalmat. Több mint negyven ember kapott pénzes- borítékot. Hatezer fo­rintot meghaladott a jutálomösszeg. És a tizenötezer forintnyi céljutalmat még csak az elkövetkezendő na­pokban kapják kézhez a szerelők, traktorosok. A szerencsi gépállomás dolgozói ugyanis ki­váló munkát végeztek az elmúlt néhány hó­nap alatt. A megye gépállomásai közül másodiknak teljesí­tették a tavaszi tervet. Jelenleg is a második helyet foglalják el a gépállomások sor­rendjében. Hogy első- sorbán kiknek kö­szönhetők ezek az eredmények, azt nehéz lenne pontosan meg­állapítani. Ezért az ün­nepi beszámolóban el­mondott köszönet a gépállomás valameny- nyi dolgozójához szólt. De az igazi ünnepély nem is a gépállomás feldíszített udvarán zajlott le, hanem fönt a Rákóczi pincébeni Kiadós ebéd, sör-* porció, amit azután a jutalomból ki-ki meg­toldott, (Mondták is sokan; jó hogy ki nem osztották a tizenötezer forint céljutalmat. Kü lönösen a jelenlévő fe­leségek voltak ezen c . véleményen.) És tánc szórakozás, muzsikc késő estig. A traktoro­sok, szerelők becsüle­tére legyen mondva úgy látszik ebben sen. gyengébbek, mint c munkában. Aztán egy­szer van traktorosnál■ egy esztendőben t ilyenkor igazán nem szólhat ellent a mula­tozásnak, a vidámság­nak még a legfőbb igazgatóság sem. (Nem is szóltak, daloltak, mulattak együtt a traktorosokkal. Mert Szerencsen is, másutt is meglátogatták a mu­latságot.) Egyaránt jól mula­tott Tóth Béla brigád­ja, mint első brigád, vagy Tőkés Ferencék, Kántor Józsefék. Az elmúlt és az eljövendő sikerekre ittak az ötö­dik traktorosnapon. És megérdemelték mind a dicséretet, mind a jó ebédet és a jutalmat. (b) •*|~MAI JEQYZETÜNK |<­Sokoldalú, szoros kapcsolatot az élettel a multhét szerdáján ugyancsak meglepődtek az ózdi munkások, amikor minden bejelentés nélkül meglátogatta őket Somogyi Miklós elvtárs. Egy munkáshétköznapon lepte meg őket a Szak­tanács elnöke, aki csak úgy jött, különösebb program és cél nélkül. Program és cél nélkül, úgy értem, hogy nem volt ünnepi nagygyűlés, nem volt „beütemezve” a látogatás. Persze programja, célja volt ennek dZ. Ozdra jövetelnek: a látogatás maga. Beszélgetni a munkásokkal, á martinkemencénél, megnézni a munkásvédelmi berendezéseket az érc­tömörítőnél. A párt Politikai Bizottságának egyik tagja a helyszínen akart megismerkedni az ózdi munkásság gondjaival, bajaival és örö­meivel. Somogyi elvtárs ózdi látogatása nem egyedülálló jelensége politi­kai életünknek. Csak a közelmúltból égy sor hasonló példát sorolhat­nánk fel.. Dobi István elvtárs, az Ethöki •Tanács elnöke1 nefnrégiben a szomszédos Szabolcs megye termelőszövetkezeteit látogatta meg, :^Ápró Antal elvtárs miniszterelnökhelyettes Kiskőrösre egy tanácsülésre, uta- . zott le. A felsorolt példák mellett még égy sor más üdvözlendő jelenség bizonyítja, hogy ez nem valami kampány látogatás-sorozat a tömegkap­csolatok fejlesztése érdekében, hanem politikai közéletünk egy állandó és természetes tényezője. Csak a látszatot adnám vissza és nem tapintanék a lényegre, ha azt mondanám: ime egy gesztus vezetőink részéről — kínai példára — közelebb az élethez, a valósághoz. Itt a gesztus harmadlagos, a lényeg: vezetőink szükségét érzik annak, hogy állandó kontaktusban legyenek az élettel, a valósággal; tudják mint gondol erről-arról az ózdi munkás, a szabolcsi termelőszövetkezeti paraszt, a mezőkövesdi egyénileg gazdál­kodó. Mindehhez nemigen kívánkozik hosszú kommentár. így jó, hogy szükségét érzik ennek, ez természetes, ez kötelességük. Mégis miért ér­demesek ezek a látogatások említésre, kommentálásra? Azért, mert még ném hagytuk annyira messze hátunk mögött a korábbi évek vezetési módszereinek egy-egy, a, dogmatizmusból eredő hibáját. Köztük is egyik legsúlyosabb szimptómd volt,, hogy vezetők — itt nemcsak a legfelsőbb vezetésre gondolok.— az élettel, az emberekkel való kapcsolatuk híján sematikus politikai gyakorlat rabjává lettek, sablonokban gonctolkod- tak,- nem számoltak az élet bonyolultságával, sokoldalúságával. Mind­ezen túl vagyunk. Az SZKP XX. kongresszusa nyomán — bár kézdeU ben nem a kellő következetességgel, de később igen — a mi pártunk, az akkori MDP is levonta a szükséges következtetéseket. A hibás módszereket azonban nem lehet egyik napról a másikra minden szinten és minden embernél elhagyni. Hatásai egy-egy elvtár­sunknál, pártmunkásoknál, tanácsvezetőknél még ma is fellelhetők. Ezek egyike az élettel va,ló szoros kapcsolat, röviden a tömegkapcsolat elha­nyagolása is. Bizony még akadnak elvtársak, akik ha például meg akar■» nak ismerkedni egy község politikai hangulatával, problémáival, elmen­nek a község tanácselnökéhez, párttitkárához, esetleg a termelőszövet­kezet elnökéhez, aztán kész. Nem vonom kétségbe, hogy a községvezetők ismerik a falujukat, de először is a szépítés, a bajok kendőzése még sok helyi vezetőnk betegsége. Ez az említett nagyvonalú munkamódszer nem éppen a legcélravezetőbb. Hogy maradjak az említett falusi példá­nál: az a pártmunkás, vagy tanácsvezető áll a hivatása magaslatán, aki nem sajnálja az idejét és egy község felmérését nem a tanácselnöknél kezdi, hanem előbb beszélget a vézetettekkel: egy-egy falubeli idősebb, tapasztaltabb kommunistával, pártonkívüliekkel, tsz-beliekkel és egyé­nileg gazdálkodókkal. A$.emlit$tfi.yfélda pattmunkgsa nem nagyon igényelte, hogy a falu életét, megközelítően is teljességében mégismétje. Az ilyen nem éppen helyeselhető, . módszer mellett, . üpfc. elvtársiunknál, különösen alsóbb pártszervekben ia^^pzhátiink^ mép ü partohkívüliek, ä tójáéi) lebecsü­lésével. Nejn egy üzemben, faluban 'hUltattaiju d páfi'^ömegkapcsola­tának tovább erősödését az, hogy a helyi pártszervezet tagjai vadami külön világot alkotnak és öncélúnak értelmezik a kommunista mozgal­mat. Ezek elé az elvtársak elé talán nem volt érdemtelen pártunk ve­zetőinek példáját említenem, akik állandó feladatuknak tartják, állan­dóan szükségét érzik annak, hogy találkozzanak munkásokkal„ parasz­tokkal, hogy szoros és sokoldalú kapcsolatot tartsanak azokkal, akiknek *bizalma vezetőjükké tette őket. NAGY ZOLTÁN í: IDŐSEBB MUNKÁSEMBER. Ép­pen ráérősen szalonnázgatott, ami­kór összeakadtunk. 'Beszélgetés köz­ben elmondotta: húsz' éve dolgozik •a gyárban, négytagú családja van s havi 2000—2200 forintot visz haza a ^ borítékban; Gondoltam, ebből egy négytagú család azért elég szépen > megél. Ám ő' elégedetlen. Ott köt ki, hogy neki a régi világban jobb volt, mint most; Erre nem szóltam semmit. .Pedig lett volna érv bőven. Magam is dol­goztam a gyárban, tudom, mit je­lentett az emberek feje fölött lebe­gő örök bizonytalanság, a Bedeaux- rendszer, tudom, mennyien álltaik a ‘ kapunál sóvárogva, hátha lesz mun­ka, tudom, hogy éltek, mit ettek a munkásetmberek és mit nem. Kér­dezhettem volna tőle, hogyha akkor jobb világ volt. miért csak most épít házat, kétszobás, modern lakást, azt $s kérdezhettem volna tőle: vajon akkor járathatta volna gimnáziumba a fiát és vajon akkor szövögethetett volna olyan gondolatokat, hogy fiá­ból mérnök lesz? Lehet, hogy neki akkor jobb lehetett. Kivétel mindig akad. Egy ember életéből helytelen lenne általánosítani. Nagyon érdekelt a dolog és így utánanéztem, hogyan élnek ma á gyár dolgozói, milyen gondjaik, ba­jaik vannak. Hetvenöt martinász, illetve nagyolvasztói dolgozó saját­kezű feljegyzése és vagy másfélszáz dolgozóval való beszélgetés, család- A látogatás, két sűrűn teleírt jegyzet­füzet alapján vettem bonckés alá a gyár dolgozóinak életét. De hogy ne okozzon különösebb nehézséget, az egyszerűség kedvéért 50 kohó és 50 martini dolgozó, azaz 100 munkás életkörülményét vetem egybe.-— Mennyit keres, havonta? Elége- $ tíett-e keresetével? — tettem fel újra és újra ezt a kényes kérdést. A vá­lasz nagyon megnyugtató. Száz dol­gozó közül 8’5-nek az a véleménye, ;= hogy élete, sor-ónak alakulása jó mederben halad, összeül asonlítha- tatb^v’ v.bban él, mint a felszaba­dulás előtt. Azt is mondták: miótá az MSZMP irányítja az ország size- Iteréí* nines különösebb baj a here­Mi van a borítékban ? Cikksorozat a Lenin Kohászati Müvek dolgozóinak életéből sefctel, jobb az anyagiak elosztása; Ami azt illeti, a viszonylagos meg­elégedésnek tényleges alapja van. Azért írom viszonylagos, —naivitás lenne, 'ha azt írnám, hogy egy dol­gozó sem szeretne hazavinni többet a borítékban, hogy egy dolgozónak sem nagyobb az igénye, mint amit a havi jövedelme megenged. Csak- hát a dolgozó emberek tudják és megértik, hogy jövedelmük függ az ország gazdasági helyzetétől és at­tól is, hogy ők hogyan dolgoznak, termelnek, növekedik-e, vagy csök­ken a termelékenység. 1956-ban pél­dául a kohónál a fizikaiak átlagke­resete 1344 forint volt, 1958-ban át­lagkeresetük már 1575 forint. Ehhez hozzájön még az is, hogy az elmúlt évben 867 480 forint nyereségrészese­dést osztottak ki a kohó fizikai és műszaki dolgozói között. Ez nyilván azt mutatja, hogy a kohó dolgozói­nak azért növekedett az átlagkere­sete, mert jobban dolgoznak, többet termelnek és helyesebb az anyagi javak elosztása is. A KERESET PERSZE FÜGG AT­TÓL is, hogy az illető dolgozó sze­reti-e a szakmáját, milyen szakikép­zettségű, hogyan dolgozik, tanul-e, akar-e fejlődni. Itt van például egy pártomkívüli olvasztár. Morvái Má­tyás. Tizenegy éve dolgozik a kohó­nál, s ahogy fejlesztette képzettségét, úgy alakult a keresete is. Egyéb­ként két gyermeke van. Egyik elvé­gezte a technikumot és színién ke­reső a családban. Havonta 1500 fo­rint körül visz haza. Tapolczai Dezső 1934-ben 50—60 filléres órabérért dolgozott 1951-ben. 1200 forintot keresett. 1952-ben mesterré lett, s fizetése 400 forint­tal emelkedett. Ma 2800 forintot keres. Hogy minek köszönheti ezt? Becsületesen dolgozik, igyekszik mindig többet és többet tudni és adni. Jelenleg is iskolába jár. Tech­nikumot végez. A gyárrészlegben egyébként három mérnök és 25 technikus eredetileg munikásember volt. lAz emberek életének átfor­málódásáról sok ilyen példát lehet­ne felhozni. Sok dolgozó van itt, aki hajdanában - alkalmi munkás volt, s legfeljebb a gyárkapuig ju­tott el; sok urasági cseléd, kulák lábakapcája volt, — ma megbe­csült szakmunkás vagy segédmun­kás. A száz dolgozó között öt akadt, aki sehogysem volt. megelégedve a keresetével. Egy M. J. nevű unat­kozva sétálgató fiatalembernek minden vágya, hogy valamiféle ve­zető legyen, ahol csak »parancsol­gatni« kell, ő nem szereti a piszkos munkát. EGY MÁSIK MUNKÁS alig egy éve dolgozik a gyárban. 1600 forin­tot keres. Jobb beosztást szeretne, s ahogy célozgatott rá, — olyan in­dok alapján, hogy neki több magas funkcióban levő rokona van. És hát a rokoni funkciók alapján neki is jobb beosztás járna (?) Egyéb­ként ez a dolgozó is — házat épít. És ha tárgyilagosan nézzük, a dol­got, ha vannak is nehézségek az életében, nincs oka különösebb pa­naszra. Egy házépítés — az nem gyerekjáték! Egy idősebb munkás azt állította, hogy neki biz nem te-, lik sem színházra, sem mozira, de még egy pohár borra sem. A lakása nem megfelelő. Kilen­cen laknak egy kétszobás lakásban. Kiderült, hogy a kilenctagú család­ból négyen dolgoznak és, havonta 7900—8000 forintot visznek haza. Az öreg meg elég gyakran megfor­dul az »apák boltjában«, s mint a szemtanúk állították: ritkán áll meg egy pohár bornál. Ami meg a lakásgondot illeti, a nagy családra hivatkozással többször rászedte a gyár vezetőségét, hogy utaljanak neki ki lakást. És két esetben, — summás lelépődíj ellenében, az így kapott lakást eladta. Aztán -megint kezdte a panaszkodási ? Egy sebesbeszéd ű ember is bér- panasszal hozakodott elő — mond­ván neki- három gyermeke van és kevés az 1400 forint. Ebben van. igaza. A gyár vezetősége segítené •is őt," hogy jobb beosztásba kerül­jön, de hát szakképzettsége .nincs, bonyolult munkát nem tud elvé­gezni. Időnkinit anyagi, segítséget adnak neki, sőt elküldték ingyen üdülni is. És mi a poén? Kiderült, hogy egy fanatikus- szekta tagja és beállított az üzem vezetőjéhez, hogy utaljon ki neki a gyár építési anya­got, mert ő — templomot akar épí­teni. PERSZE, VAN DOLGOZÓ, aki­nek a panasza jogos. A kohónál dol­gozik. G. Gy. hajdan árvagyerek lé­vén, kuiáikihoz adták ki. A kulák agyondolgoztatta/ még iskolába se engedte. D. Gy. ma megbecsült em­ber. 1600 forintot keres havonta. Élete mégis nehéz, mert amellett, hogy három gyermeke van, még egy nőrokonát is ő tartja két gyer­mekével együtt. . Hogyan lehetne rajta segíteni? Nyilván úgy, ha a je­lenleg . nem dolgozó nőrokonát ál­láshoz segítenék! D. Gy. példája is igazolja, hogy az átlagkereset, az egyes dolgozó havi jövedelme nem ad teljes ké­pet egy dolgozó, egy család életéről. Igen sok függ attól, milyen kör­nyezetiben él, mennyi, a családtagok száma. Érdekes, hogy a családtagok arányszáma fizemrészenkimt is vál­tozik. Figyelemreméltó, hogy a nagycsaládos miunkásemberek több­nyire törzsökösök vagy már régen a gyárban dolgoznak, s többnyire hajdan a proletariátus legnyomo­rultabb rétegéhez tartoztak. A sok­gyermekes családapák a beszélgetés folyamán olyasfélét pengettek, hogy a társadalom jobban vigye .le ró­luk a sok gyerek eltartásának ter­hét, hogy az egy-két gyermekes családok életszínvonalán élhesse­nek; Sok családban s— száz dolgozó közül 35 esetben — a feleség is dol­gozik, illetve más családtag is. Nem ritka az olyan példa, hogy há­romtagú családnál ketten keres­nek. s van család, ahol hárman- négyen is dolgoznak. Például 11' há­romtagú családban a lérj és fele­ség is- dolgozik, s ketten havonta 2700—4000 forintot vesznek fel. Vannak családok, amelyek három tagból állnak, mindhármain dolgoz­nak, havi 4—5900 forintot keresnek.! Több dolgozó van, aki más jövede­lemmel is rendelkezik. 18 dolgozó­nak — a száz közül — van 1—2 hold földje. Van például egy há­romtagú család, amelyből ketten dolgoznak 12004-1400 forint havi keresettel s emellett 7 hold földön gazdálkodnak. Végeredményben te­hát nem olyan sötét az ördög, mint ahogyan azt a falra festik. VAN AZONBAN NÉHÁNY DO­LOG, amit érdemes illetékesek fi­gyelmébe ajánlani. Több szülő pa­naszolta, hogy iskolás gyermeke túl sokszor jön hozzá olyan kéréssel, hogy .a»nyu, apu erre adj öt forintot, erre tíz forintot. Előfordul, hogy hetenkdot négyszer is jönnek ilyen kéréssel a szülőhöz. Helyes,, ha az iskolák a szülők anyagi erejére is támaszkodnak, igénybe -veszik, a társadalmi segítséget, de azért- vi­gyázni kell, ne vigyék túlzásba; Voltak szülők, akik elmondották, hogy nem lehet kapni megfelelő számban gyermekcipőt és gyermek- zoknit és arra is van példa, hogy nem kielégítő a gyermekcipők mi­nősége. Egyik apa elmondotta, hogy minden második hónapban új cijőt kell vennie kisfia számára. Több férj panaszolta, hogy bár egy fize­tésből is megélnék, de hogy több jusson szórakozásra, ruházkodásra, vásárlásra, jó lenne, ha a feleség is dolgozhatna. Ennek az az aka­dálya, hogy mivel Miskolc inkább nehézipari város, nincs elég lehető­ség női munkaerők megfelelő elhe­lyezkedésére. Csorba Bam* a kemencébe tesszük és addig hevít­jük, amíg a bronzrudak megömlenek: Ezután egy három hengerből álló forgatókészülékbe kerül az acélpersely, a benne lévő Öm­lesztett bronz- és borax-ke vé­rekkel, s miközben forgatjuk, kívüliéi vízsugárral hűtjük. A munkadarab forgása közben a centrifugális erő hatására a bronz — az acélpersely belső falához heged. A kisebb fajsúlyú bórax a hrcnzpersely felületén helyezkedik el, mint szeny- nyező, s ezt a bronzzal együtt kiesz­tergáljuk. E technológiai • eljárásnál fontos, hogy az acélpersely anyaga maximálisan 3 tized . karbontartalmú legyen. S emellett jól lehessen forgá­csolni. A feltapadt bronzréteg vas­tagsága kb. 3—5 milliméter. A héjcsapágyaik ilymódon történő gyártása annyira gazdaságos, hogy kis darabszám esetén is ajánlatos a bevezetésé. A főtechnológiához tartozó mű­szaki fejlesztési osztály mérnö­kei és technikusai a gyártásra » létesített üzem dolgozóival a napokban kezdik meg a kísér­leteket. ; S' amennyiben .az. eredmények' bizta­tóinak látszanak, a harmadik ne­gyedévben a DIMÁVAG Gépgyár rá­tér a héj csapágyak sorozatgyártásá­ra. Természetesén sok függ á kísér­letek lefolyásánál a technológiai el­járások szigorú betartásától. Ez , utóbbi mondathoz szeretnénk hozzáfűzni, hogy a közelmúltban sokat javult az üzemekben a tech­nológiai fegyelem. Ha a hideg- és melegtömböt vizsgáljuk, akkor vi­szont könnyen megállapíthatjuk, hogy még mindig a melegtömb tech­nológiai eljárás a jobbik. Természe­tesen ehhez hozzájárul az is, hogy a forgácsoló és készremunkáló üze­mek technológiája lényegesen szer­teágazóbb. De a hidegüzemék be­tarthatják az előírt gyártási folya­matokat. csak akarni kell! S ez raj- ' tűk múlik! Paulovits Ágoston : — Tovább terjed a délkeletázsiai,! kolerajárvány, amely Pakisztán ' és ; India után most Tahi-földet érte.. Az utóbbi' tíz nap alaf^Baing'«' kokban 106 személy esett áldozatul'! a járványnak. : — Csökkent a röviditalok fogyász- j tása; az első három hónapban mint-] egy 96.000 literrel kevesebb rum és] pálinka fogyott, mint tavaly. Hason- ] ló a csökkenés a lilkőrféleségéknél j is. . {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents