Észak-Magyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAC Péntek, 1958. Junius 6. 11 LVASOINK, LEVELEZŐINK IR]AK A gyermekekért A SAJÓSZÖGEDI NÖTANÁCS kúltúrcsoportja nem sajnálta a sok fáradozást: ez évben két színdarabbal — a „Bujócska” 3 felvonásos színművel és a ..Nagymama” 3 felvonásos vígjátékkal — szórakoztatta a község lakosságát. Bevételük legnagyobb részét az isikolás gyermekek megajándéko­zására fordították. A karácsonyi és a gyermeknapi ünnepségekre közel 2600 forintot áldoztak. A gyermeknapon mintegy 200 gyermek ült boldogan, kipirult arc­cal a szépen terített asztal mellett és jóízűen fogyasztotta a háromfogá­sos ebédet. A sajószögedi általános iskolások és a nevelők nevében mondok •köszönetét a szülői munkaközösségnek és a nőtanács tagjainak azért a fáradhatatlan munkájúikért, mellyel igyekeztek a gyermekek ünnepét emlékezetessé tenni. Jencsel Gábor körzeti igazgató. Nálunk nem érvényesül a „Tiszta Miskolcért" Iszó jel: AZ EPERJESI-U. 1. számú bér­házban lakom. A mi házunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy három házzal nyílik egybe az ud­vara, így gyermekeink játszási lehe­tősége biztosítva van. Van azonban az örömben egy kis üröm is. A Köztisztasági Vállalat szemetes­kocsija még 1955-ben kidöntötte a kaput, s azóta úgy a ház lakói, mint a házfelügyelő minden eredmény nélkül »ostromoljuk« a vállalatot a kapu helyreállítására, de eredmény­telenül. Most a nyár idején, amikor a gyermekek reggeltől estig az udva­ron tartózkodnak, mi szülők igen sokat aggódunk értük, hiszen egy- egy utcára gurult labda, melyért ki­szaladnak, az életüket veszélyezteti. Az udvar is piszkos. Még az év elején javították az esőcsatornát. Ekkor a munkások igen sok cserepet összetörtek. Sok utánajárás után a vállalat rendbehozatta a tetőzetet — miután már a beázás fenyegetett — azonban az összetört cserepeket mind otthagyta az udvaron, melyet mi lakok egy helyre összegyűjtöt­tünk. Azt kérjük a vállalattól, hogy a törmeléket sürgősen szállítsa el. Mint »mellékproblémát« megemlí­tem, hogy a három bérháznak a ház- felügyelőjét csak akkor látjuk, ami­kor a lakbért kell szedni, egyébként --------------------------ooo s emmilyen munkát nem végez. Tud­juk, hogy igen szerény fizetést kap­nak, de azt elvárjuk, hogy legalább egy héten egyszer a lépcsőházat le­seperjék és az udvart a lehetőségek­hez mérten tisztántartsák. Kérem a vállalatot, jöjjenek ki és nézzék meg, nálunk hogyan érvényesül a »Harc a tiszta Miskolcért« jelszó. Szvoboda László százados Miskolc, Eperjesi-u. 1. sz. Veszélyes utazás MÁJUS 30-ÁN TAKTAPRÜGY községbe utaztam. A 12 krn-es utat ma már nem gyalog kell megtenni, mint régen, mert a taktameniti kis tanyák és községek örömére kis­vonat szállítja az utasokat. Sok fá­radtságtól menti ez meg a prügyi, taktabáji és a cSobaji dolgozókat. Az utasok mégsem arról beszélnék, hogy az népi demokráciánk eredmé­nye, hanem arról, hogy sok vezető még mindig nem törődik a dolgozók egészségével. Miért beszélnek ilyen elkeseredett hangón? Azért, mert a kisvasú ton utazni életveszélyes. Én sem szíve­sen ülök rá mégegyszer. A kisvasút, pályateste olyan gyenge, hogy a sze- relvénythúzó mozdony szerelvényé­vel együtt gyakran letér kijelölt út­járól. Legutóbb is ez történt, és csak a véletlen mentette meg az utasokat a súlyosabb balesettől, szerencsétlen­ségtől. A dolgozók testi épségének védel­me érdekében ezúton fordulok az illetékesekhez: intézkedjenek a Sze­rencs és Taktaprügy község között húzódó gazdasági kisvasút pályates­tének megjavításáról. Tudom, hogy a beruházási lehető­ségek korlátozottak. Mégis módot kell találni arra. hogv ne legyen .élet- veszélyes a közlekedés. (— cs __) OOO--------------------------------­I ntézkedést kérünk! Amióta az autóbuszok a Vasgyár­ban Mexikó felé közlekednek, azóta állandóak az ellentétek. Május 24-ón este 21 órakor a 189. számú, 5-ös jel­zésű autóbusz kalauza és gépkocsi- vezetője »szívességből« vitt el ben­nünket a Lenin Kohászati Művek kapujához, ahová üzemanyagért mentek. Máskülönben a kohászatban dolgozó 35 utas kénytelen lett volna gyalog megtenni az utat. Ugyanez a helyzet a délutánom mű- --------------------------ooo s zakkal is. A munkafegyelem meg­lazul ását idézheti elő ez az áldatlan állapot, mert ha a busz nem a Vas­gyárból indul 22.30 órakor, akkor azoknak, akik a nagyolvasztónál dolgoznak, ott kell hagy ni ok a mun­kahelyüket már 21.30-kor, mert egy óra kell ahhoz, hogy gyalog kiérje­nek Mexikóba. Intézkedést kérünk! Vida Kálmán Lillafüred Az Anna-bányai szén rejtelmei sifíKmGVfíRDRSjan Sorsdöntő mérkőzés előtt Igen, sorsdöntő mérkőzést játszik vasárnap a miskolci Munkás a deb­receni Vasutas csapattal. Hogy miért sorsdöntő ez a mérkőzés? Mert lé­nyegében itt dől el, hogy ki lesz a keleti csoport NB Il-es bajnoka, azonkívül a hazai együttes megma­rad-e az élcsoportban? Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kerestük fel Földi László elvtársat, a Miskolci Munkás Sportkör elnökét. — Mit vár a DVSC mérkőzéstől — kérdeztük. — Szoros eredményt,‘miskolci győ­zelmet. — Úgy hallottuk, hogy a csapat szombaton esküvőn vesz részt, vagy­is Kiss Laci, a. középcsatár ekkor tartja esküvőjét, mi igaz ebből? — Nem tudunk erről, a nevezett játékos esküvője csak az ősszel lesz. — Akkor tehát ez pletyka? — Igen — kaptuk a felvilágosítást. — Hallottunk olyan hangot, hogy a miskolci Munkás lefekszik a DVSC-nék? — Az MMTE a szocialista sport hí-, ve. Erről nekünk különben az a vé­leményünk, hogy ilyet csak az ellen­ségeink mondhatnak rólunk. A Mun­kásnak megvan a maga munkásmoz­galmi tradíciója, ez er.kölcsilag tiltja, hogy ilyen szennyes ügyekben részt­vegyen. Az ilyen játék a mi elveink­kel összeegyeztethetetlen. Mi min­den mérkő^st meg akarunk nyerni, ha nem is sikerül, azért nem érlhet bennünket vád: leadtuk a pontot;, Aki látni fogja a mérkőzést — re­mélem sokezren — a játék alapján ítélnek. A fiúk szívvel-lélekkel küz­denek, ugyanígy mint eddi-g tették; Ezért tisztes győzelmet várunk. Bevezetőül azt mondottuk, hogy a találkozó sorsdöntő mérkőzés. Azért sorsdöntő, mert ha a miskolci Mun­kás győz, akkor megtarthatja előke­lő helyezését és a következő időben nem kell félnie a »kieséstől.« Ha a DVSC vereséget szenved, ak­kor már rajta csak a »csoda« segít­het, hogy bejusson az NB I-be. így a helyzet kedvezően alakul a Mis­kolci VSC-nék, s elmondhatjuk, hogy hozzájuk pártol majd ezúttal a »cse­peli disznó«. A miskolci vasutas fiúk eddig min­den mérkőzésen szívvel-lélekkel küzdöttek, s ha a Munkás győzel­mével nagyobb lesz az örömük, árit' legyen, megérdemlik, hiszen min­den pontért ők is megiküzdöttek. Ha ebben a sorrendben dől el a mér­kőzés sorsa, nem is lesz olyan nagy baj Biró Péter-000­A MAGAM ÉS SOKSZÁZ dol­gozói érsam nevében kérem, legyenek szívesek megvizsgálni az Anina-bá- nyai háztartási szén szállításának rejtelmeit. Mi nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges, hogy a Lenin Ko­hászati Műveknek van a bányatele­pen érdekképviselete, illetve szén­Köszönet a tanácsnak A miskolc-görömbölyi XXVIII. sz. általános iskola 360 tanulója évek óta egészséges ivóvíz nélkül volt. Az egész környéken nehezen lehetett találni olyan kutat, amelyikben iható víz lett volna. Az iskola ne­velőtestületét és szülői munkaközös­ségét sokat foglalkoztatta a kérdés. Megbeszélték, hogy közös erővel, igénybevéve a tanács segítséget, megoldják az ivóvíz-ügyet. A szülői munlcaközösség tagjai felajánlották társadalmi munkájukat, sokan az anyagi segítségtől sem riadtak visz- sza. A IV. kerületi tanács sem vonako­dott a segítségtől. Az odaadó munkát mutatja az is, hogy a tanácsülés jú­nius 30-i határidőt állapított meg a munkálatok végrehajtására, de már május 1-én folyt az egészséges ivó­víz. A vízvezetéket Hejőcsabáról, több mint egy kilométeres távolságról kellett elhozatni Görömbölyre, mivel ott nem volt vízvezeték hálózat. Az új kút közel 200.000 forintba került. Az iskola vízellátásán kívül most már lehetőség nyílik a terület to­vábbi vízhálózatának bővítésére is, mivel a megépített vízvezeték a ta­nácskirendeltségig vezet. Köszönet jár a városi és a kerü­leti tanács vb.-nak ezért a megértő támogatásáért, de ugyanakkor köszo- szönet illeti a tömegszervezetek ve­zetőit, a szülői munkaközösség tag­jait is, akik elősegítették 360 tanuló egészséges vízellátásának a megoldá­sát. Tóth László iskolaigazgat ó ellenőre, mégis semmibe veszik a dolgozók érdekeit. Sokezer gyári dolgozó megiratta az évi szénszükségletet, és most nyá­ron meg is kezdődött a szállítás. Szomorú tényként kell azonban ta­pasztalnunk, hogy kiijátszák a dolgo­zókat, mert olyan apró kazánszenet küldenek, hogy azt tárolni nem lehet, s ennek is 30—40 százaléka meddő. Itt kérdezzük, hol vannak a szén­ellenőrök és mit csinálnak? Én már két kocsi szenet küldtem vissza az idei szénből, mert nem háztartási szén, hanem .kazánszén volt. Én is úgy érzem, nincs rendjén a dolog. Persze ezen lehetne segíteni csak szív és lelkiismeret szükséges. Hiszen szocialista államunk bizto­sítja a dolgozók tüzelő-ellátásáí, ezért nem engedjük, hogy ilyen mó­don becsapják a dolgozókat. Üzemünkben is sókan vannak, sőt más üzemek dolgozói is panaszkod­nak a rossz szén miatt. Értsék meg végre azok, akik érdekeltek ebben az ügyben, hogy nagyobb megértést és jobb munkát várunk azoktól az elvtársaktól, akik a dolgozók érde­keit vannak hivatva képviselni a bányánál. Azért küldtük őket oda, hogy feladatuknak eleget tegyenek. Zárnai Márton LKM rúdhúzómű dolgozója Jlietpaált&ztak az emberek Én is ' még jól em­lékszem arra az időre, amikor, mint gyermek, dolgozni mentem szü­leimmel a bekecsi ha­tárba. A Takta felé ve­zető úton a Szerencsre igyekvő megrakott sze­kerek hosszú sora, ne­héz batyuk alatt gör­nyedő, siető asszonyok számtalan csoportja fo­gadott. Prügyiek voltak. Szerencsre igyekeztek a piacra. Délben megint talál­koztam prügyiekkel — közös kútra jártunk vízért, ök a szirmai gró­fok birtokán dolgoztak, ki summásként, ki nap­számba. Jól esett akkor a tűző napon a kútnál egy kicsit megpihenni, beszélgetni. Bár közsé­günk határa közös, ak­kor nem jutottam el mégsem a faluba. Erre csak most, másfél év­tizeddel azután került sor. Sok minden megvál­tozott azóta. A grófok egykori birtokait felosz­tották. A község lakos­sága ebből 3000 holdat kapott. Szerenccsel már kisvasút köti össze a falut. Épül a gyönyörű kultúrház is. Piros te­teje a sík vidéken olyan messze látszik, mint a tarcáli hegyen épült kis kápolna tornya. Megváltoztak az em­berek és a vezetők is. A község párttitkárával, Kilián elvtárssal a szö­vetkezet irodája előtt találkoztam. Éppen ak­kor beszélték meg Ta­kács elvtárssal, a szö­vetkezet ügyvezetőjével, hogy hogyan köszöntsék a pedagógus nap alkal­mával gyermekeik ne­velőit, a pedagógusokat. A szövetkezet irodá­jában nagy a forgalom. Terveznek, agitálnak, szerveznek. Hogy miért agitálnak és miért szer­veznek? — Mindjárt meghallja az ember, mi­helyt belép. Építkeznek. Még a márciusi tag­gyűlésen kérte a föld­művesszövetkezet tag­sága, hogy építsen' a fö Idművesszövetkeze t műtrágya és felvásár­lási raktárt. A boltháló­zatot is bővíteni kell, mondották — mert még most is van olyan része, a falunak, ahonnan igen sokat kell gyalogolni, ha vásárolni akarnak. A tagság akkor felaján­lotta: az építkezésnél ők is segítenek. Az építkezés előkészí­tését már megkezdték. Megkapták a szükséges kölcsönt is. A tervek szerint öt raktárhelyisé­get és három bolthelyi­séget építenek, s mind­ezt rövid 3 hónap alatt. Az összes kölcsön 80.000 forint. Ennyi helyiség létesítéséhez természete­sen ez kevés. Csak a község lakosságának társadalmi összefogásá­val lehet felépíteni. A tagság, a szövetke­zet dolgozói és vezetői, nem sajnálják a fáradt­ságot, társadalmi mun­kában dolgoznak. A ve­zetők — dicséretükre legyen mondva — nem­csak tanácsot adnak, másokat ösztönöznek a munkára, hanem maguk is példát mutatnak. Ed­dig különösen sokat dol­gozott Boskó Mihály bá­csi, a felügyelőbizottság elnöke, Takács Pista bácsi, az igazgatóság el­nöke, Ficsor István, Nagy István és Szőke Bertalan vezetőségi ta­gok. A község dolgozói, a szövetkezet alkalmazot­tai ezért hallgatják meg minden szavukat és kö­vetik példájukat. Ezért vállalták, hogy az épít­kezésnél mintegy 30.000 forint értékű társadalmi munkát végeznek. Egyszerű, jelentékte­lennek látszó hétköznapi tettek ezek, mégis olya­nok, mint az aggteleki cseppkőbarlangban cse­pegő víz, mely megvál­toztatja a cseppkövek formáját; úgy változtat­ják meg ezek a falu ar­culatát, a község minden lakójának gondolkodás- módját. Az út, melyen egykor a prügyi határ felé ha­ladtam, lassan begyepe- a városba? Ehelyett dol- sedik. Minek menjenek goznak, hisz saját falu­jukban, amire szüksé­gük van, mindent meg- ’ ”nnak. Cs. M. Jó eredmények az általános iskolások megyei atlétikai bajnokságán Diósgyőrött rendezték meg az ál­talános iskolások atlétikai bajnoksá­gának megyei döntőjét. A versenyen sok új tehetség mutatkozott be. ör­vendetes, hogy a vidéki iskolások is egyenrangú ellenfelei voltak a vá­rosiaknak, sőt nem egy verseny­számban felül is múlták őket. Ki kell emelnünk Majorost, a mis­kolci Palóczy utcai iskola növendé­két, aki a verseny legjobb teljesít­ményét nyújtotta. 14.81 m-es sulylö- kő eredményével, de ő nyerte meg a magasugrást is. Igen tehetséges Hajdú, a miskolci Vörösmarty úti iskolából és a tiszaluci Szabó. A lányoknál a sajószentpéteri Cirok komoly ígéret. De jó magasugró le­het a novajidrányi Szeszáfcból, aki 132 cm-rel nyerte a lányok magas­ugrását. Kár, hogy az' általános is­kolások részére nem rendeznek or­szágos döntőt atlétikában. Az orszá­gos úttörő négytusa bajnokságon Borsod megyét a miskolci Palóczy utcai iskola képviseli. Eredmények fiú számokiban: 60 m-es síkfutás: 1. Hajdú Miskolc, Vö­rösmarty, u. 8 mp. 2. Tóth Ózd gyár­telep 8.1, 3. Horváth M. Palóczy 8.3, Távolugrás: 1. Hajdú miskolci Vö­rösmarty 521 cm. 2. Tóth Sárospa­tak 487 cm, 3. Csépányi Somsály 470 cm. Magasugrás: 1. Majoros miskolci Palóczy 146 cm, 2. Bárány Takta- harkány 142 cm, 3. Tóth Szirmabe- senyő, Horváth miskolci Palóczy 140 cm. Súly lökés: 1. Majoros miskolci Palóczy 14.81 m, 2. Oboczky Szárma­besenyő 11.44, 3. Sütő Sátoraljaúj­hely 10.90: Gránátdobás: 1. Szabó Tiszaluc 62.73, 2. Kopcsó Ujdiósgyőr 60.36, 3. Szatmári Felsőzsolca 59.83; Leány-versenyszámok: 60 m. 1. Ci­rok Sajószentpéter 8.9 mp, 2. Póta miskolci Palóczy 9.1, 3. Botos Tisza­luc 9.2. Távolugrás: 1. Cirok Sajó­szentpéter 420 an, 2. Dudás Felső­zsolca 400 cm, '3. Papcsák Tiszaluc 392 cm. Magasugrás: 1. Szaszák No­va jidrány 132 cm, 2. Györgyik To­kaj 132 cm. 3. Dudás Felsőzsolca 130 cm. Súly lökés: 1.. Imre Sanisaly ^87 cm, 2. Máté Olaszliszka 775 cm, 3; Mező Kazincbarcika 700 cm. Kis- labda hajíntás: 1. Máté Olaszliszka 51.60, 2. Ferencz Felsőzsolca 51.40, 3j Semliczki Szármabésenyő 50.15. Négy­szer százas váltó: 1. Sárospatak 59.3 mp, 2. Pelsőzsolca 59.6 mp, 3. Kazinc­barcika 61.3 mp. Fiúknál: 1. miskol­ci Ságvári 51.9 mp, 2. miskolci Kos­suth 53.1 mp, 3. Sárospatak 53.8; á Sakk Az akaraterő diadala Május 9. emlékezetes dátum M. Botvinnik sakkvilágbajnok életé­ben. Ezen a napon lett világbajnok 1948-ban és 1958-ban május 9-én szerezte vissza a világbajnoki cí­met. Mint ismeretes, a három éven- kint megismétlődő világbajnoki pá­rosmérkőzések során tavaly V. Szmi- szlov 12 és fél—9 és fél arányban le­győzte Botvinriiket és ezzel Szmi- szlov lett a világbajnok. A verseny­szabályók lehetővé tették Botvinnik számára, hogy ebben az évben újból mégmérkőzzék legyőzőjével. Keve­sen gondolták a párosmérkőzés kez­dete előtt, hogy a majdnem 10 év­vel idősebb ex-világbajnoknak sike­rüljön a visszavágás és ezzel a vi­lágbajnoki cím visszaihódítása. S mégis ez történt. Botvinnik ragyogó játszmákban, hatalmas szívóssággal és győzniakarással nyerni tudott. 12 és fél—10 és fél arányban legyőzte ellenfelét. A nagy páros mérkőzésből Ízelí­tőül közöljük olvasóinkkal a máso­dik játszmát: Világos: Botvinnik, Sötét: Szmi- szlov. 1. d4. Hf6, 2. c4, g6, 3. Hc3, Fg7, 4. e4, d6, 5. f3, 0—0. 6. Fe3, a6, (Sö­tét igyekszik a járt utat elkerülni). 7. Fd3, Hc6, 8. Hge2, Bb8, 9. a3, Hd7 10. Fbl!, Ha5, 11. Fa2! (Szmi- szlov a g3-as változat ellen szokásos Panno felépítést próbálta átültetni az f3-as változatba, Botvinnik viszont, utolsó három lépésével nemzetközi­leg még nem ismert érdekes átcso­portosítást valósított meg.) b5, 12. cb5, ab5, 13. b4. Hc4, 14. Fc4:, bc4, 15. 0—0. c6, 16, Vd2, Hb6, 17. Fh6, Fh6\ 18. Vh6: ffl, 19. a4, Ha8, 20. Bfbl, f5, 21. Ve3, fe: 22. fe:, Hc7, 23. d5!, cd:, 24. ed:, Fb7, 25. Bfl!, Vd7, (Fd5:-re Hd5:, majd Ve6, Hd5:-re pedig az azonnali Ve6 nyer.) 26. Vd4, e6. 27. de: He6, 28. Vg4!, (A gyalog ütésére d6 — d5 — d4 elleneséhez juttatná sötétet.) Bfe8, 29. Hd4. Vg7, 30. Badl, Hc7, 31. Vf4. Be5? (Gyalog­vesztés. Az anyagi egyensúlyt d5-e! tartani lehetett volna, világos vezér- szárny“ szabadgyalogjai azonban ez esetben gyorsan mozgásba lendül­nének) 32. Hc6!, Fc6:, 33. Vc4:, dl, 34. Vc6: Bd8, 35. Vb6, Ve7, 36. Vd4, Vd6, 37. Bfel, Bde8. 38. Be5: Be5: 39. b5 He6, 40. Va7, d4. A játszma itt függőben maradt, a borítékolt lépés 41. He4 volt. Másnap sötét folytatás nélkül feladta. SAKKHIREK Bárczay László mester június 8-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a KPVDSZ Széchenyi u. 26. sz. alatti nagytermében »A XIII. magyar baj- nökság játszmáinak stratégiai ta­nulsága.« címmel előadást tart. Be­lépés díjtalan. Június 1-én Bdkor István 17 táb­lán szimultánt tartott. 13 játszmát megnyert, 2 döntetlenül végződött, Bakos Sándor és Kádas Gábor ellen vesztett. Fábián Béla SPORTHÍREK Az MMTE—DVSC NB Il-es labda­rugó mérkőzésre elővételben lehet je­gyet váltani péntek reggeltől vasár­nap délig a Széchenyi, u. 2.6. sz. alatt, az MMTE irodában. A Borsod megyei labdarugó — fel­nőtt válogatott keret vasárnap Bu­dapesten játszik Dél-Budapest csapa­tával. A keret tagjai a következők: Boros DSC, Papp J. DSC, Palotás Drótgyár, Bándi K.-bareika, Hegy- megi Drótgyár, Tóth Di. Bányász, Csepregi K.-barcika, Szabó Di. Bá­nyász, Sztádinger Di. Bányász, Grol- musz Ormosbányaá Bányász, Séra Saujhely, Balogh K.-barcika, Lacz- kó Sárospatak, Alapi K.-barcika. A játékosok tartoznak magukkal hozni alsó felszerelést és a minősítési iga­zolványt. Vasárnap reggel fél 8 óra­kor a Szemere utca és Széchenyi ut­ca sarkán (Megái) lesz a találkozó;

Next

/
Thumbnails
Contents