Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

Vasárnap, 1958. május 18« ESZAlCMAGYAKOföMG Az üzemi balesetek igazi okáról AMIKOR valamelyik, üzemben, munkahelyen.-baleset történik, mindig felvetődik a kérdés: — mi volt a bal­eset oka? Az idős munkások jói tud­ják, a múltban a tőkéseknek az volt az érdekük, hogy felelősségük a bal­esetekért rejtve maradjon, így erre a kérdésre mindig azt válaszolták, hogy a sérülésekért, szerencsétlen­ségekért maguk a dolgozók a felelő­sek. »A baleset azért következhetett be, mert a munkás nem vigyázott magára-« — olvashatjuk a régi. meg­sárgult jegyzőkönyvekben. Az igazság az, hogy ahol baleset történik, ott feltétlenül hiba van a munkafeltételekben. A multiban nem teremtették meg a biztonságos munka legelemibb feltételeit sem és nem ad­tak lehetőséget arra, hogy a dolgozók elsajátíthassák az üzemi balesetek elleni védekezés szabályait. A munkavédelemről és általában az ezzel kapcsolatos feladatokról igen sokat beszéltünk a felszabadulás óta és számos intézkedés történt az ide­vonatkozó rendeletek és törvények betartásáért. Nagy szükség volt és van erre. A megyénkben bekövetke­zett balesetek tanulmányozása meg­mutatja a balesetek igazi okait és megmutatja, melyek azok a munka- védelmi intézkedések, amelyeknek végrehajtása megteremti a teljes munkabiztonságot. Több. esztendő statisztikai adatai igazolják, hogy a biztonsági technika fejlesztésével, a rendszeres ellenőrzésekkel javítani lehet üzemeinkben a munkakörülmé­nyeket. Borsod megye üzemei, a gyá­rak. banyák és építkezések vezetői évről-évre igen nagy összeget fordí­tanak munkavédelmi beruházásokra. A DIMÁVAG-ban például tíz év alatt több mint kétmillió forintot for­dítottak balesetelhárítási és munka- védelmi, beruházásokra. Sajnos még­is előfordul — és napjainkban ez a legtöbb baleset okozója —, hogy a már ismert baleseti források meg­szüntetésére nem fordítanak na­gyobb gondot. Megyénkben a balese­tek 75 százaléka olyan forrásokból adódik, aminek következtében már történtek más alkalommal is balese­tek. AZ ÉPÍTŐK szakszervezete munka- védelmi osztálya például nemrégiben ellenőrzést tartott 3 miskolci válla­latnál. Ez az ellenőrzés mindenre ki­terjedt. Mégis az észlelt hiányossá­gok többségét ismert helyeken és gé­peken találták. Különösen sok hibá­val találkoztak á Miskolci. Cement­ipari Gépjavító Vállalatnál, ahol ösz- ízésen 38 hibára hívták fel- a válla­lat vezetőinek figyelmét, melyeket a helyszínen jegyzőkönyvbe foglaltak. fiz ellenőrzés során azt tapasztalta a [brigád, hogy az egyébként meglévő munkavédelmi berendezések karban­tartását számos területen elhanyagol­ták. Ha a villanyszerelő műhelyben e próbalámpa szabadon lévő kapcso­lója által áramütés érte volna vala­melyik dolgozót, lehetne-e felelős­ségre vonni a sérültet? Bizonyára nem. Helyesen tette az ellenőrzőbri­gád, amikor ennek a látszólag kis hi­bának megszüntetésére mindössze két nap határidőt adott! Jegyzőkönyvbe foglalták többek között azt is, hogy a kovácsoló-mű­helyben lévő kapcsolószekrényben az üzemen kívüli kábelvégeket vagy el kell távolítani, vagy le kell szige­telni és a szekrényt lezárni. A hiba megszüntetéséig a vizsgálat megtil­totta a szekrény üzemeltetését. Ilyen és ehhez hasonló hibák gyak­ran találhatók üzemeinkben. Különö­sen az áramütés veszélyét nem sza­bad lebecsülni egyetlen vezetőnek, dolgozónak sem! Ennek ellenére utunk során mégis látunk sok olyan elosztó, vagy kapcsolószekrényt, amelyek állapota nem felel meg a követelményeknek. Látják ezt az üzem, vagy vállalat vezetői is, mégis gyakran elmennek mellette, anélkül, hogy intézkednének a hiba megszün­tetése érdekében. S amikor megtör­ténik a baleset, szinte órák alatt le­hetővé válik az új, zárható szekrény felszerelése! AZ ISMÉTLŐDŐ baleseti fon-ások veszélyére hívta fel az említett brigád a Borsodmegyei Állami Építőipari Vállalat miskolci hütőházépítkezése vezetőinek figyelmét is. Az ellenőr­zés után készített jegyzőkönyvekbe is belefoglalták és hangsúlyozták az elektromos baleseti veszélyek meg­szüntetését. Nem véletlen, hogy a balesetek igazi okainak feltárásánál éppen a vezetők, üzemvezetők felelősségéről beszélünk. Üzemeinkben áz utóbbi időben szokássá vált a szakmai isme­retek tanítása mellett a munkavé­delmi szabályokra való oktatás is. A szervezett oktatáson kívül azonban a műszaki vezetők feladata az ál­landó egyéni nevelés. A munkások­nak újra és újra meg kell magya­rázni, hogyan dolgozzanak baleset- mentesen, hogyan kerüljék a megbe­tegedés lehetőségét. Ebben a nevelő munkában — több helyen — mint például ózdon és Diósgyőrben, az idősebb, tapasztaltabb, mimikájukat jól ismerő szakmunkások is réiszt vállalnak. Különösen az új dolgozók, ezek közül is azok hajlamosak az óvórendszabályok lebecsülésére, akik egy, vagy két éve -dolgoznak az adott üzemben. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi osz­tályának statisztikája is azt mutatja, hogy a balesetek 80 százaléka az egy évnél régebben dolgozóknál fordul- elő, akik talán virtuskodásból hagy­ják figyelmen kívül a biztonságtech­nikát, A vezetők és a dolgozók közös munkájával, jóakarattal olyan mun­kafeltételeket kell biztosítani, ahol a munkás jól érzi magát, mert min­den az ő egészségének megvédésére irányul, ahol öröm dolgozni. SZARVAS MIKLÓS Sport és a szív «-Egészségünk védelméért« film- vetítéses előadássorozatban május 18-áin, vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Petró Sándor belgyógyász szak­orvos, a Sportorvosi Intézet vezetője «■Sport és a szív« címmel tart elő­adást Miskolcon, a Szakszervezetek Megyei Klubja nagyelőadó termében (Kussuth u. 11). Az előadást »Sport és egészség« című hangosfilm bemu­tatása kíséri, melyre mindenkit sze­retettel vár a rendezőség. A NAGY LÉPÉS ELŐTT Vállatok érettségi előtt álló diákokról A mikor e sorokat írjuk, Miskolc középiskoláiban szorgoskodva hajolnak az asztalok fölé a matróz- blúzos lányok és a sötétruhás fiúk. Gondterhelt, vagy derűsebb arccal töprengenek, írják eddigi életük leg­nagyobb vizsgájának, az érettséginek írásbeli dolgozatait. Tizennyolcéve­sek. Akkor kezdték iskolai tanulmá­nyaikat, amikor a háborút követő infláció leküzdése után megszületett a forint és népgazdaságunk a fel- emelkedés útjára lépett. Az eltelt ti­zenkét esztendő társadalomformáló eseményektől volt terhes, a párt ve­zetésével dolgozó népünk teljesen át­alakította az ország társadalmi és gazdasági helyzetét. Ezek, az életbe most induló fiatalok, ebben a mun­kában eddig még nem vehettek részt, csak — népünk előlegezett bi­zalmából — a munka gyümölcsét él­vezik, de anélkül, hogy ezt ők ma­guk észrevették volna, újtípusú em­berekké alakultak, szocialista jövőnk építésén munkálkodó, széles képzett­ségű emberekké. Három miskolci középiskolát ke­restünk fel — a Gépipari Techniku­mot, a Közgazdasági Technikumot és a Zrínyi Ilona leánygimnáziumot, hogy az izgalmas vizsga szüneteiben Összeismerkedve, a sokszáz érettsé­giző diák közül néhányat hevenyé­szett tollrajzban bemutassunk. A Gépipari Technikumban ismer­kedtünk össze Godó László IV. b. osztályos tanulóval. Jómegjelenésű, izmos, nyílt tekintetű fiatalember. Bizakodva várja az érettségit. Min­den oka meg is van a bizakodásra, hiszen kitűnő tanuló volt az eddigi tanulmányai során mindig. Az aba- úji kis Pere községből jött négy év­vel ezelőtt Miskolcra, hogy vágyait valóra váltva, a gépészeti techniká­val ismerkedjék. Apja a felszabadu­lás után lett a maga embere: hat holdon gazdálkodó újgazda. Két fi­vére ugyancsak technikumi tanuló (egyikük a dolgozók tagozatán). Go­dó László már csak hallomásból is-1 meri szüleinek felszabadulás előtti keserves életét, az ő életútját már egyengette a társadalom, a dolgozó nép államának segítsége. Valóra válthatta álmait, hogy a kis falu röghözkötöttségéből kimozdulva, az érdeklődését már kicsi kora óta von­zó gépekhez jusson. Becsülettel és szorgalommal tanult mindvégig és most, az érettségi előtt nem tudna választani az egyes tantárgyak kö­zül, hogy melyik volt a legkedve­sebb, melyiket szerette meg legjob­ban. Az érettségi után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre ké­szül, gépészmérnök szeretne lenni. A nagy vizsga bizonyára kitűnően si­kerül és minden bizonnyal sikerülni fog az egyetemi felvétel is. A perei új földhözjuttatott fiából gépész- mérnök, szocialista társadalmunk hasznos és megbecsült értelmiségi dolgozója lesz. IWémeth Gizella a miskolci Köz- ’ gazdasági Technikum ipari ta­gozata IV. b. osztályának tanutója. Mélytüzű, sötét szemeiből, egész lé­nyéből magabiztosság sugárzik. Az osztály vizsgán jeles eredménnyel végzett, az érettségin már kitűnő szeretne lenni. Szeret minden tan­tárgyat, a technikum szaktárgyait, de nagyon szereti az irodalmat is. A szóbeli érettségi vizsgáig rendelke­zésére álló időt pontos időbeosztáson alapuló, módszeres tanulással akarja kitölteni, rendszerezni akarja tudá­sát, hogy a jelesből kitűnő legyen. Nem készül főiskolára, egyetemre. A technikumban szerzett tudását mindjárt az érettségi után a terme­lésben akarja gyümölcsöztetni, an­nak a Lenin Kohászati Műveknek valamelyik, közgazdasági szaktudást igénylő munkahelyén, ahol édesap­ja, a négygyermekes esztergályos is dolgozik. A szíté ugyan az egyetem­re húzná, de édesapja betegeskedik, segíteni akar a nagy család anyagi ellátásában. Dolgozni és tanulni akar tovább is. Nyelvtanfolyamokon, egyéb szaktanfolyamokon szeretné a munka mellett bővíteni a tudását. A jó szakember mellett széleskörű ál­talános műveltséggel rendelkező em­ber is szeretne lenni, aki a szakmai munkáján kívül egyéb tudomány­ágakban is otthonosan mozog, sőt — kisebb-nagyobb mértékben — azok­nak művelője is. Fájó. szívvel válik meg az iskolától, de tudatos célra­töréssel, nagy akarással vág neki az életnek. Egyelőre minden energiáját az érettségi vizsgára, annak kitűnő eredménnyel való letételére összpon­tosítja. A nagy elhatározás, akarat, szorgalom és az eddigi biztató ta­nulmányi eredmények bizonyára meghozzák a sikert, és Németh Gi­zella — reméljük — kitűnő érettségi bizonyítvánnyal fémjelzett szaktu­dása rövidesen a termelő munkában gyümölcsözik. , Sötétszőke, nyúlánk, kedvesarcú lányka Tarpai Enikő, a miskolci Zrínyi Ilona leánygimnázium IV. a. osztályos tanulója. Iskolai tanulmá­nyai során mindvégig kitűnő tanuló volt és a nagy vizsgán, az érettségin sem akar alulmaradni az önmaga ál­lította mércén. A hátralévő napokat pontos felkészüléssel fogja tölteni. szülnek a szóbeli érettségire. Véte­lenként átveszik az egész anyagot, ellenőrzik önmaguk és egymás tudá­sát, hogy araikor a frissen vasalt matrózblúzban a vizsgáztató bizott­ság elé állnak, a mindvégig kitűnő tanulóhoz méltó módon adhassanak számot tudásukról. Érettségi után a tudományegyetem bölcsészeti karára szeretne menni. Tanár akar lenni, gyakorló pedagógus, aki százaknak és ezreknek adhatja át tudását, ifjak ezreit nevelheti tudományokban gaz­dag emberekké, a társadalom hasz* nos tagjaivá. Szereti az iskoláját, ba* rátnőit, iskolatársnőit és nagyon sze* réti nevelőit. Fáj a búcsú a megszór kott iskolától, a megszeretett arcok* tói, a kedves és soha vissza nem té­rő középiskolás diákélettől. Apja anyaggazdász az egyik nagyüzemnél, Tarpai Enikő tanárnő lesz, s hisz- szük, hogy jó tanárnő lesz. Három érettségiző a sokszáz kö* zül, három tizennyolcéves: egy le* endő mérnök, egy leendő tanár és egy leendő közgazdasági dolgozó. Három fiatal, akik — mint sokszáz jnás fiatal — már nem ismerik a letűnt Horthy-rendszer iskolázási ne-» kézségeit, nyomorát. Népi demokra* tikus rendszerünkben folytatott ti­zenkét esztendei tanulásuk már új- típusú emberekké formálta őket: a dolgozó népből kikerült és ahhoz mindig hű, népének felemelkedésé* ért, javáért munkálkodó új értelmi* ségivé. Tizenkét esztendeig élvezték államunk féltő, szerető gondoskodá­sát; most rajtuk a sor, hogy a to­vábbi, egyetemi jó tanulást követő, vagy a rögtön, az érettségi után meg* kezdett szorgalmas munkával viszo- nózzák. i Három fiatal és mellettük sok* száz fiatal az élet kapujában. A mi feladatunk, a társadalom fcla* dáta, hogy kezüket megfogva, a he* lyes úton vezessük őket tovább. BENEDEK MIKLÓS Kedves vendégek jártak Cigándon EMBERNEVELE ÓRIÁSI lárma, zaj és készülődés van a cigándi nőtanács helyiségé­ben. Még csak péntek este van, de az asszonyok lázasan gyúrják, nyújt­ják a finom, levesbe való csigatész­tát. Közben beszélgetnek, viccelőd­nek, tervezgetnek. Már egy hete nem csinálnak egyebet, mint szorgalmas méhek hordják, készítik a vasárnap­ra eltervezett dolgokat. így talán csak gyermekkorukban izgultak az asszonyok, hogy is fog sikerülni a vasárnapi vendégfogadás, főleg az ebéd? Mert kedves, szovjet vendége­ket várnak az asszonyok, de nem­csak ők, hanem az egész község. És végre valahárá felvirrad a nagy nap. Kora reggel már finom illatok terjengenek az ovoda környékén. Itt lesz az ünnepi ebéd. A nőtanács he­lyisége fel virágozva, barátságosan várja a vendégeket. Győri József és Király József elvtársak a tanácsháza termeiben rendezkednek, izgatottan járnak ki és be, de nem kevesebb az izgalom a Petőfi Tsz irodájában sem, mert ide is ellátogatnak majd a ked­ves vendégek. EL BESZ ELES MÁRTON JÁNOSBAN egy idő óta megren­dült a bizalom. A taggyűlésen mondta valaki, hogy kompromittálta magát az ellenforradalom alatt. Szenvedélyes hangú cikket juttatott el az újságnak és ez legalább ötvenezres péídányszám- ban látott napvilágot, három kiadásban. Meg­írta, ez tagadhatatlan. Ott volt az újság a fel­szólaló kezében. Idézett is belőle. A hallgatóság előredőlve, élénken figyelt. S valahogy — Már­tonnak úgy tűnt —, hogy az érdeklődés nem is annyira az idézett részlet, mint saját személye felé fordul. Érezte, bár nem tekintett fel, mégis látta a kollégák vizsgálódó tekintetét, amelyek szinte átfúrták, izekre bontották és külön-külön vizsgálták egyéniségét, egész lényét. Magaelé bámult, lesütötte szemét, hogy senkivel ne ta­lálkozzon a tekintete. Az arca forró volt és el­pirult, sápadt bőre kiszínesedett. Az idézet is­merős volt, hiszen ő írta! ő fogalmazta, saját­maga kopogta egy lázas éjszakán papírra és mégis — mintha valaki, tőle idegen személy fogta volna fel a hangokat, a rövidre szabott mondatokat. Felborult benne a világ és a lelke mélyén feljajdult valami: „Nézz szembe önma­gaddal!'( A forróság és a vádérzet porig súj­totta, lealázta és szeretett volna kiszaladni a vi­lágból. —- Te írtad ezt, Márton elvtárs? Hozzája, szóltak, a párttitkár intett neki, hógy álljon fel. Kényszeredetten emelkedett, mintha, ezernyi apró gyökér, utolsó mentsvárai húznák vissza, félkézzel markolta a szék karját, tekintete, min^ riadt verébé repdesett és ebben a pózban, a vizsgálódó, kételkedő, bizonytalan tekintetek pergőtüzében teljesen összetört. Ezer­nyi gondolat cikázott át agyán, de képtelen volt értelmes, összefüggő mondatokká összerakni azokat. Tétován bólintott halkan, rekedten válaszolt: — Én. Igen... én írtam. Aztán ismét feljajdult benne valami: hiszen ismertek, tudjátok, ki vagyok... mit akartok? De ezt nem mondta. Csak gondolta. Leej­tette a kezét és visszahuppant a székre. Látta és hallotta, hogy zizzen a papírlap, kézről-kézre jár az újság és a kollégák, a hajdani barátok, kikben most mindegyikben valami új egyénisé­get fedezett fel, fokozott érdeklődéssel olvassák a cikkét: mérlegelték, latolgatták — az ő cik­két. Ott járt az újság előtte, látta az ismerős oldalt és benne az aláírást: Márton János. Ki az a Márton János? De jó volna, ha hir­telen most azt mondhatná: nem ismerem „ezt” a Mártont, valaki másról van szó... Nem én va­gyok az, barátaim! ÚJBÓL A PÁRTTITKÁR szavai riasztották fel: énekeljük el az Internacionálét! Kényszeredetten emelkedett, kicsit később, mint a többiek és hangtalanul jártatta a száját. De nem is tudott volna énekelni. Lopva oldalt figyelt: látják-e a többiek, s mit gondolhatnak: énekelheti-e ő most az Internacionálét? ... Mikor a taggyűlésnek vége lett, egy páran kezetfogtak vele, hűvösen, tartózkodóan, mint a leprás beteggel és zavarodottan elkapták a te­kintetüket. Elmentek hármas, négyes csoportok­ban. De később Somos Laci, régi barátja csatla­kozott melléje. Arra lakott, hát együtt mentek Hallgattak, nem beszéltek. Bárha Márton be­szélni szeretett volna. Nem Somost, hanem a sa­ját szavait hallgatni. Megkérdezni, hogy jól mondta-e, amit mondott, helyesen tette-e, hogy beismerte. Vagy tálán többet vártak tőle? De, ha egyszer nem tudott beszélni! Feltételezte, hogy Somos elég jól ismeri és nem veti meg, mint a többiek. Vagy talán mindenki erre a taggyűlésre tartogatta a véleményét? j A gondolatok mint megannyi kérdés feszítet- * ték a mellét: beszélnie kell, tisztázni magát * legalább Somos előtv. összerakta a gondolato-* kát, színezte az apró kifogásokat és mentségetj keresett, hogy kedvező színben tüntesse fel ma- J gát. Nem mert szembenézni a puszta valósággal, ellentétbe került a lelkiismeretével. Félt önma­gától, gyengébbik énje folyton azt suttogta: mi lesz most? Rettenetes! Somos is hallgatott. A járókelőket leste és^ olykor-olykor utána fordult egy csinosabb j lánynak. Márton irigyelte és haragudott rá: \ milyen jó neki! Nincs gondja és nem osztozik az | ő bajában, önző és hűtlen barát! Aztán, két lé- ( pés után a másik énje kerekedett felül benne: { miért volna önző? Ezt egyedül csak ő vállal- ( hatja, hiszen a cikket ő írta, nem Somosnak. ha- ( nem neki kell tisztáznia magát. De legalább se- ( gítene neki, legalább megértésről tanúskodna, j BESZELNI KELL valamiről! Akármiről, csak! beszéljen, emberi hangot halljon, hogy ne le-1 gyen ilyen egyedül, hogy legalább megfürdesse1 csapongó képzeletét — egy másik ember szavai-* ban, közölhesse a gondolatait valakivel, aki szóba áll vele. Betérnének talán egy kiskocsmába és j elmondana mindent. Kiöntené magát Somosj előtt, hogy egy ember végre megismerje és he-' lyesen értékelje. Szinte pillanatok alatt rakta össze az életét, emlékeinek apró filmkockáit. S : amikor visszapillantott elmúlt huszonhat évére, amikor így, visszafelé is szembenézett önmagá­val, döbbent rá igazán, amit eladdig nem akart elismerni: tényleg hibás! Elvetette a sulykot., Most tehát állnia kell ezt a■ tisztítótüzet. De va-, • jón lesz-e hozzá elég ereje, s azok, akik vállal-, koztak élete vadhajtásainak 'lenyesegetésére,{ vajon elég lelkiismeretesek, elég emberségesek, lesznek-e hozzá, megértik-e vajon az ő feldúlt, lelkiállapotát, kihámozzák-e ebből a való igaz- < ságot? Mennyi kérdés, amelyre mindre jó volna \ a feleletet előre tudni! | ÓNODVÁRI MIKLÓS) # I (Folytatjuk.) 11 ÓRÁRA minden és mindenki a helyén van és végre megérkezik aa autó, kiszáll belőle Jenövei elvtársnő és a szovjet asszonytárs. Egyik szőke, szelid arcú, a másik barna, élén!« tekintetű és csókkal válaszolnak Oláh Károlyné, a nőtanács elnöké­nek üdvözlő szavaira. Majd Király elvtárs köszönti őket a tanács nevé­ben és a vendégeket betessékelik aj összegyűlt asszonyok a nőtanács he­lyiségébe, ahol szendvics és likőr mellett barátságos hangulatban be­szélik meg a nap programját. Ezer kérdés hangzik el a szovjet asszony­társak felé, akik a tolmács útján igyekeznek minden kérdésre felelni. De nem sokáig időznek, mert már indulni kell és sajnos olyan rövid tud lenni egy kedves nap. A Petőfi Tsz irodája a következő állomás. Be- linszki János, Fábián István és Bod­nár János elvtársak, a tsz vezetői fo­gadják a vendégeket, akik sok kíván­csi szempártól kisérve érkeznek oda; Itt is tanácsokat adnak, kérdeznek és alig akar a beszélgetésnek vége szakadni. Ilyen barátságos hangulat­ban beszélgetnek el Csáki József ke- ’ rékgyártónál, Fábián István tsz dől- * gozónál, Dóri János pedagógusnál, aki egyébként kitünően beszél oro- szül s így még több kérdésre tudnak | válaszolni a szovjet asszonytársak. i Két órakor be kell fejezni a láto- , gatásokat, mert az asszonyok ebéd- i re várják a vendégeket. Ezen az i ebéden a község minden szervezeté- inek képviselője ott van, mintegy 40 ► fő. Itt a járási nőtanács elnökhelyet- i lese, Lőrinc elvtársnő mondott po- i hárköszöntőt, melyre a szovjet ven- i dégek szintén pár kedves szóval vá- i laszoltak. És megkezdődött -az ebéd: i tyúkhúsleves csigával, szószos hús i nokedlivel, töltött és kirántott borjú- i hús burgonyával, rengeteg édes i tészta és sör. 1 NÉGY ÓRAKOR anyáknapi ünne- 1 pélyre mentek a vendégek, ahol az 1 úttörők köszöntötték őket. Ünnepi ) beszédet az igazgató mondott. Itt 1 nyújtotta át Gacsályi Ferencné a * vendégeknek a nőtanács ajándékát, 1 melyet szerető, dolgos kezek szőttek: | egy cigándi szőttes párnát és sok vi­rágot. , AZ UTTÖRÖK rengeteg műsor- , számmal, tánccal, énekkel, szavalat- , tál és jelenettel szórakoztatták a i vendégeket, és a dolgozókat két órán i keresztül. i Utána még Csáki István egyéni dolgozónál, özv. Csáki Istvánnénál 1 megnézték a híres cigándi házi szot- 1 tes készítését és dr. Kottász Béla 1 községi orvosnál fejezték be a baráti 1 látogatást. Este 9 órakor búcsúztatta el a nő- , tanács elnöke, Oláh Károlyné a ked- , vés vendégeket, akik, reméljük, szí- , vükbe zárták a cigándi asszonyokat és dolgozókat. i Kántor Lajosné, 1 a cigándi nőtanács titkárfL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents