Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

4 É5ZA KIHAGY A KOKSZ. AG Vasárnap, 1958. ináju3 l A szocialista mezőgazdaságért Az erdőbényei hatnapos tanácselnöki ..-------------------tanfolyam első előadásáról______________________ 1 J M e nnyivel tisztábban, világosabban lát az ember, ha választ kap egy-egy fontos kérdésre. S mennyivel tisztábban lát, ha a szá­ntára oly fontos kérdéseket sokadmagával megtárgyalja, beszélget róla. És olyan emberekkel beszélget,' akik ugyanúgy, mint 6, érdekeltjei a té­mának. Elegendő néhány beszélgetés, s már tisztábban látja a célt, a tennivalókat, erősebbnek, biztosabbnak érzi magát. Így vannak ezzel azok a tanácselnökök, tanácsfunkcionáriusok is, akik részt vesznek, illet­ve részt vettek az Erdöbényén megrendezett egyhetes tanfolyamon, — vagy mondjuk így: tapasztalatcserén. Pedig nem kisebb dologról hallgat­tak itt előadásokat és beszélgettek, mint az ország ma egyik legfonto­sabb problémájáról, a mezőgazdaság fejlesztéséről, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséről. És ezt.. nemcsak egy más között, hanem olyan elvtársakkal, vezető szakemberekkel beszélhették meg, akik a nép vá­lasztottjai a kormány és pártélet, a gazdasági élet egy-egy területén. Miért is van szükség a szocialista mezőgazdaságra ? Az első és súlyában legjelentősebb előadás: Fehér Lajos elvtárs. az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak referátuma volt. Ez az előadás ismertette a mezőgazdasági fejlesz­tés, a szocialista átalakítás miértjét, hogyanját. A párt agrártézisei és a nemrégen megjelent részletes 3004-es rendelet mái- megszabták a legfontosabb és lényegesebb tennivalókat. Néhány helyen azonban valahogy népszerűt­len feladatnak tartották a termelő- szövetkezetekről való beszélgetést. S így nem élteik a meggyőző szóval, holott példa, segítség, agilációs érv lett volna elég. Avagy nem igyekez­tek a leglényegesebbel érvelni, hogy a mezőgazdasági termelés növe­lésétől, a termelési költségek csökkenésétől függ jelentős rész­ben az egész ország életszínvo­nalának további növelése. Fehér élvtárs előadása elsősorban erre világi tot t rá élesen a tan ácsi unkcioná- rtusok előtt. A nyugati államok nagy részében például ma jelentősen ala­csonyabb a legfontosabb élelmi­szercikkek önköltségi ára,, mint ná­lunk. Mi ennek a következménye? Egyrészt az, hogy export-import lé­péseinkre lépten-nyomon ráfizetünk, s ezt a ráfizetést olyan állami jöve­delmekből kell fedezni, amelyeknek ezer más fontos helye lenne az élet- színvonal emelését szolgáló beruhá­zások területén. És ha ezt a kérdést alaposan vizsgáljuk, akkor azt vesz- szük észtre, hogy veszélyben van az egyéni parasztság megélhetése. Drá­gán termel, tehát nincs számára ki­fizetődő piac, ha ugyanaz az élelmi­szer másutt olcsóbban beszerezhető. Ez az első fontos tény, amelyet a fa­lunak, a dolgozó parasztságnak meg kell értenie, hogy növelje a termés­hozamot, s ezáltal csökkentse a ter­melési költséget. A termelési költségek jelentős csökkentésére viszont az egyedüli megfelelő termelési mód a nagy­üzemi, gépesített, belterjes gazdál­kodás. Amíg ezt meg nem valósítjuk, addig nem számíthatunk jelentősebb felemelkedésre. Érdemesbe termelőszövetkezetben gazdálkodni, dolgozni ? Országos és megyei viszonylatiban egyaránt az ellenforradalom megzi­lálta a termelőszövetkezeti mozgal­mat. A jól gazdálkodó, erős alapékor nyugvó közös gazdaságok azonbai' ma is élnek, nagyszerűen gazdálkod­nak és mind vagyonitag, mind a tag­létszám tekintetében erősödnek. So! és egyre több az erős, szilárd alapo­kon nyugvó közös, gazdaságok száma ■És mint az elmúlt őszi zárszámadá­sok is bizonyítják, a termelőszövet­kezetek lényegesen többet termeltet és több haszonra tettek szert, min az egyénileg dolgozó parasztok. Ezek tények, mégis számos helyer a termelőszövetkezeti mozgalom fej' lesztése érdekében nem agitáltai megfelelően ezekkel a tényekkel. É: nem agitáltak azokkal a tényékké sem, amelyek az állami segítségre világítanak rá és gazdasági megerő södésüket szolgálja. Pedig ezek a lé nyék benne vannak a kormányhatá rozat'ban is. Többek között a 15 szá zalékos árengedmény a gépállomá sok által végzett munkánál. A mű trágyáielhasználásnál. ha holdankén eléri az egy mázsát, 25, 50, illetve 7 százalékos árengedményt kap a kö zös gazdaság. Megyénkben a terme lőszövetkezetek ez évben a tavaly 23 -kilogrammos átlaggal szemben el érték a 100 kilogrammot. További ha a közös gazdaság a megállapító] termelési szinten felül termel, 30 szá zalékos hilelcsöklkenlésben részesül. Van természetesen olyan 'kormány határozat is, amely a gyengén ga2 dalkodó termelőszövetkezeteket e marasztalja. Az elmúlt éve kiben so pénz veszett kárba a túlzott hite nyújtások következtében, Sok köze gazdaság — gyenge mivoltára híva kozva — lépten-nyomon igényelte < újabb és újabb állami hitelt. Bbb< élt, mert — és ez volt a hiba — mii den további nélkül meg is kapl t-aak szét ne széled jenek a tage Számos funkcionárius falun ugyan elsősorban a termelőszövetkezete é taglétszámán és nem a mezőgazda- sági termelés szintjének növekedé­séit nézte a falu szocialista fejlődését. És sok termelőszövetkezetre ráfize­tett az állam. Nemhogy növelte volna a maga és az állam hasznát, de száz­ezreket pocsékolt el. Ilyen termelő- szövetkezetekre pedig nincs szükség! Röviden a termelőszövetkezeti mozgalom nem a mozgalomért van, hanem azért, hogy a kisparcellás, ráfi­zetéssel. magas önköltséggel ter­melő gazdaságokat, az évezredes eredménytelen paraszti küzdést felváltsa az olyan nagyüzemi gazdálkodási forma, amely keve­sebb munkával többet ad. Megyénkben számos olyan terme­lőszövetkezet volt és van, amely vi­lágosan bizonyítja a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét. Hibák9 téves nézetek Fehér Lajos elvtárs előadása után jónéhány tanácselnök mondta el, hogy bizony náluk is észlelhetők az előadásban felsorolt hibák. Olyan hibák, amelyek gátjai, akadályai a mezőgazdasági termelés erőteljes fo­kozásának — éppen a nagyüzemed tés, gépesítés hiánya miatt. Melyek ezek a hibák? Az első — amivel az ellenség érvel — olyasféleképpen hangzik, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztése — tehát a falu szocialista átalakulása — nem a parasztság, ha­nem az állam érdeke. Ebben csak annyi az igaz. hogy nálunk az állam érdeke azonos a nép érdekével, hi­szen az állam mi vagyunk. De mi lesz a parasztsággal, a parasztság jö­vedelmével, ha még egynéhány évig drágábban termel, mint más államok mezőgazdasága? Nem talál majd pia­cot árui számára... Cáfolat az ellenséges propagandára az olyan fejlettebb kapitalista állam mint például az Egyesült Államok Munkatársai kultúráiig fejlődésén fáradozik az üzemi közönségszervező ahol egyáltalán nincs kisüzemi gaz­daság. Csak az elmúlt néhány esz­tendő leforgása alatt több mint 5000 farmer ment tönkre, mert nem bírta versenyt az óriás gazdaságokkal. Drágábban- termelt, mint a nagy­üzemek, s bele kellett pusztulnia. Hiba azonban más téren is van. A tartalmas agitáció hiánya jó- néhány helyen szektás nézetek­kel párosul s ez is lassítja a rae- zőgasdasag szocialista fejlődését. Arról, hogy a falun nem élnek eléggé az élet, a gyakorlatnyujtóttá lehetőségekkel, már történt említés. De arról még aiem, hogy némely ter­melőszövetkezetben elzárkóznak pél­dául az új tagok felvételétől. Egyik helyen <— ahol a közösben a kispa- rasztoké a többség — nem szívesen látják a középparasztot — és for­dítva. Ez szintén akadály, melyet le kell győznünk. Hibaként lehet megemlíteni to­vábbá a fokozatosság elméletének háttérbeszorítását is. Megyénkben például akad nem egy olyan szak­csoport, első tipusu termelőszövetke­zeti csoport, amelyik szépen halad a nagyüzemesítés felé. Élve az adott­ságokkal, jóval olcsóbban és többet termelnek, mint az egyéniek. Géppel dolgoztatnak, közösen értékesítik ter- melvényeiket, vagy éppen közösen osztoznak az összjövedelmen. Az ilyen társulások.’csoportok jó lépcső­fokok a szocialista átalakulás magas­latához. Káros dolog lebecsülni őket. Tennivalók, tervek A tennivalókról, tervekről igen sok szó esett az előadás után. A ta­nácselnökök a szünetben másról sem beszeltek, mint a tervekről, a tenni­valókról. Soha nem esett például szó sem régebben, sem az ellenforrada­lom óta eltelt idő alatt arról, hogy a tanácselnököknek milyen óriási sze­repük van a mezőgazdasági termelés növelésében, a falu szocialista átala­kításában. Pedig ki legyen ebnek első harcosa, ismerője,, terjesztőid ha nem a falu első embere, a tanácselnök, Ellestünk néhány beszélgetést. Va­lamennyien már az otthoni eredmé­nyekből, hiányosságokból —* és az előadáson elhangzott tényekből kom­binálták a holnapi tennivalóikat. S ahogy a terveket hallgatta az ember, úgy érezte: megértette mindenki, hogy mi a tennivaló ahhoz, hogy végre valóban több és olcsóbb legyen a mezőgazdasági termelés — több le­gyen a dolgozó paraszt haszna, keve­sebb, ésszerűbb munkával tehát, hogy gyorsabb, eredményesebb le­gyen a falu szocialista átalakulása. BARCSA SÁNDOR AZT SZOKTÁK MONDANI, hogy a színház két részből áll. Két olyan részből, amelyek egymás nélkül vajmi keveset érnek és amelyeknek jó együttműködése adja azt a fogal­mat, amit általában színház alatt ér­tünk. Ez a két Összetevő: a színpad a színészekkel, a színészi játékkal és a nézőtér a közönséggel. A két ösz- szetevő közötti élő kapocs az üzemi közönségszervező, a színház „külső munkatársa”, aki állandó kapcsola­tot tart a színházzal, figyelemmel kiséri a színház műsorát, munkahe­lyén dolgozótársait tájékoztatja a színházakban futó darabokról, fel­hívja érdeklődésüket egyes színpadi müvekre, gondoskodik részükre be­lépőjegy biztosításáról, stb. Sokrétű és fontos az üzemi közönségszervező munkája, hiszen az ő vállán nyug­szik, hogy a színháztól, a színházi kultúrától eddig idegenkedő dolgo­zók mind számosabban ismerjék és szeressék meg ezt a nemes művésze­tet és az 6 feladata az is, hogy dol­gozótársainak kulturális érdeklődését helyes irányba ‘terelje. A közönség- szervezők munkáját kormányzatunk is méltányolja és nagyon . fontosnak tartja, s ezt a napokban megjelent kormányrendelet kifejezésre is jut­tatta. A közönségszervezők a Miskolci Nemzeti Színháznak is nagy segít­séget jelentenék, az évek során üze­mi dolgozók ezreit kapcsolták be az állandó színházlátogatók sorába és segítettek a színházkultúrát mindin­kább közkinccsé tenni. A sok-sok közönségszervező egyike Hancsarik Magda. A Borsodvidéki Gépgyár dol­gozója, egyben üzemi kultúrfelelős, a gyáron kívül pedig kerületi ta­nácstag. 1951 óta, tehát hét éve vé­gez közönségszervező munkát. Ko­rábban a SZOT, majd az MSZT me­gyei kultúrcsoportjában volt öntevé­keny színjátszó. így került kapcso­latba a színházzal és szerette meg azt. Szereti a színházat és szeretné, ha dolgozótársai közül is mind számo­sabban lennének a színháznak ’olyan rajongóivá, mint ő. Mint közönségszer­vezőnek nem könnyű a feladata. Munkahelye, a Borsodvidéki Gép­gyár Miskolc egyik legnagyobb kö­zépüzeme ugyan, azonban a dolgo­zók három műszakban végzett üze mi munkája, jelentős zömüknek vi­déken lakása és onnan naponta vo­naton bejárása, jelentős mértékben nehezíti a színházba járók számá­nak nagyarányú bővítését. Bizony, elég fáradságos munkába kerül, amíg a színház egy-egy produk dójához néhány újabb színház látogatót megnyer. A látogatók száma változó: a könnyebb szó­rakozást jelentő színpadi művek­hez 50—60, más előadásokhoz pedig átlagosan harminc nézőt tud a néző­tér széksoraiba ültetni. (A „Nem va­gyunk angyalok” című új magyar vígjátékot harmincnál több Borsod- vidéiki Gépgyár-i dolgozó nézte meg.) Ezekben a számokban csak azok a gyárbeli dolgozók vannak benne, akik Hancsarik Magda közönségszer­vezői ténykedése folytán mennek el, s nincsenek benne azok, akiket va­lamikor régen szervezett, s azóta, külön szervezés nélkül, maguk vált­ják meg jegyeiket a színház pénz­táránál, mert egy-kétszeri látogatás után megkedvelték a színházba já­rást. Ezeknek a száma is jelentős, s talán ma mái- meg sem lehet szá­molni, hogy a gyárból hány ember jár színházba Hancsarik Magda mák vagy régebbi közönségszervező mun­kája folytán. A fentebb említett szá­mú színházlátogatók mindenkor zömmel a legújabb színházbarátok­ból tevődnek ki. Rendszeresen tartja a kapcsolatot a színházzal, tájékozódik a bemuta­tásra kerülő új darabokról, ismer­teti azokat az üzemben. A propagan­dához felhasználja az üzem propa­gandaeszközeit, hangos bemondót, hirdetőtáblákat is, de a legnagyobb segítséget az üzem azon dolgozóitól kapja, akik öntevékenyen segítik közönségszervező, kultúraterjesztő munkájában. Ezen a téren Ferge György né segédmunkás nyújtja szá­mára a legnagyobb segítségét. S amikor a dolgozók már megte­kintették az előadást, elmondják a véleményüket is a közönségszerve­zőnek. Ha a darab tetszett, mint a „Nem vagyunk angyalok” és .a „Fruska’ * esetében, úgy megdicsé­rik, de elmarasztaló véleményüket sem rejtik véka alá. mint tették azt a „Férjem a háziasszony” előadása után is. Hancsarik Magda egy a sok kö­zönségszervező közül, akik között akad, aki jobban, akad aki kevésbé jól végzi ezt az önként vállalt társa­dalmi munkát, de mindnyájan egyért teszik: munkatársaiknak a színházhoz való közelebb viteléért» kulturális fejlődéséért. Elismerés és dicséret jár érte... (benedek) A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA. 18.00: Orgonavirágzás. — Irodalmi műsor. 18.30: Szív küldi szívnek szívesen. HÉTFŐI MŰSORA: 18.00: Köznapi krónika. 18.10: A cseppkőcsodák világában. 18.25: A könyvesbolt hanglemez újdon­ságaiból. 18.45: Elhelyezkedési tanácsadó. 18.49: Ahol Gárdonyi Géza « betűvetést tanulta. 18.55: Érettségiző lányok köíött. Immár viásodszor hívták meg 1 az Országházba, hogy átad­ják példás munkájáért a kitünte­tést. Ezúttal ötéves dékánságának jubileumán szorították meg kezét országunk vezetői,.. Budapestet, szülővárosát, bará­tait, nagyszerű lehetőségű munka­helyet hagyott ott, amikor eljött az épülő, az élet apró kényelmeit tel­jesen nélkülöző miskolci egyetem­re. * rpiőször egy évnyitón találkoz­^ tavi dr. Petrich Gézával, a gépészmérnöki kar dékánjával. A diákok sötétruhás sorai között szin­te maga is egykorúnak hatott ve­lük karcsú alakjával, fiatalos meg­jelenésével. Csak közelről lehet észrevenni azt a néhány ráncot a szeme körül, amit az élet — a ter­mészet örök rendje szerint — már odavarázsölt. De annak ellenére, hogy férfikora virágjában van, — negyvenöt éves —, még ma is az „örökifjú” a ráülő legjellem­zőbb kifejezés. De rögtön mellé kell tenni a másik jelzőt, ami vi­szont jellemére enged következtet­ni: gondolkodó. A dolgokat egyénien, magaalkot­ta erkölcsi és intellektuális szűrőn keresztül ítéli meg és azon van, hogy az ifjúságot is megtanítsa a gondolkozásra, az önnevelésre, amely az élet minden jelenségével szemben egyaránt szükséges, hasz­nos és magas nívójú erkölcsisóget követel meg. Mint pedagógus — az ábrázoló geometria egyetemi tanára, mint a gépészkar dékánja, az oktató, ne­velő tanári munkának legkomo­lyabb módszereit kutatva, különö­sen a mérnökképzés alapozásában keresett és keres új utakat. Igaz, ez nem kizárólag egyéni, sokkal in­kább kollektív célkitűzés, de az egyénekből felépülő nevelő kol­lektíva csak akkor tud rendszeres munkát végezni, ha az egyedek is átérzik a maguk formáló szerepét. Karcolatok ax egy etemről A gépészmécHÖki Icát dékánjacát A ifjúságról beszélgetünk. A két évtizede kizárólag fiata­lok oktatásával foglalkozó dr. Pet­rich Géza megérti az ifjúságot. En­nek okát- könnyen megfejthetjük, ha ismerjük az ő előrelátó, meg­fontolt, minden kihatással számoló voltunk mi is az elmúlt évek alatt, amikor akarva-akaratlanul tág le­hetőséget adtunk fiataljainknak ahhoz, hogy ilyen formában fejlőd­jenek. — Ez a gépészmérnöki kar dékánjának a véleménye. Még hoz­záteszi: — Nem szabad elfelejteni, nevelési módszerét, amellyel na­ponta foglalkozik diákjaival. — Az ifjúság örökké változó, for­rongó, szeszélyes, örök bíráló és a kérdések megítélésében egyedül önmagát tartja illetékesnek a he­lyes válasz megkeresésére, kinyi­latkoztatására. Egy kicsit hibásak hogy az ifjúság hangulatában és magatartásában igen gyakran po­tenciális különbség van, ami zűr­zavarhoz vezet. Talán éppen ez okozta azt, hogy sok jóindulatú, becsületes diák megléucdt 1956 ok­tóberében, talán éppen ennek lett áldozata annyi jóhiszemű ember az ellenforradalom alatt. Az ifjúság pszichológiája nem könnyű. Az elmúlt évek alatt néha nem vették őket komoly számítás­ba, majd minden átmenet nélkül hatalmas teret engedtek gondolata­iknak, tetteiknek. Dr. Petrich Géza az ifjúság nevelését jövőnk, fejlő­désünk legfontosabb zálogának tartja és oktató munkájában * megértést, a közvetlen, mégis tisz­teletet parancsoló hangot teszi köz­ponttá. Ezeket a gondolatokat találjuk meg szakmai tankönyveiben is, ahol a műszaki tárgyak előkészítését, az elméleti tárgyak és a gyakorlat kor­szerű igényeinek kielégítését jut­tatja kifejezésre csodálatosan jó pedagógiai érzékkel. Bekapcsolódik á Bolyai Matematika Társulat tu­dományos munkájába is és évről- ivre előadásokat tart, melyeknek tereiében a geometria közép- cs felsőfokú oktatásának különböző tárgyi és módszertani problémáit fejtegeti annak érdekében, hogy az egyetemi előkészítés minél ered­ményesebb legyen. Kok elfoglaltsága, oktatói, dé­^ káni teendői között is meg­maradt derűs embernek. Résztvesz a politikai életben is. Országgyű­lési pótképviselő, ami ugyancsak lefoglalja amúgy is kevés idejét. Mint az egyetem sport egyesületé­nek tanárelnöke, az elmúlt eszten­dőben az országos főisleolai bajnok- ságolíon az egyetem újjászervezett sportéletében sok szép eredményt ért el. Fiatal éveiben, mint váloga­tott versenyző, Európa-bajnoksápo- kon képviselte a magyar színeket. A sportot, a vele járó tiszta, sza­bad életet kedvelő ember derűjé­vel, a gondolkodó szívével és elmé­jével dolgozik dr. Petrich Géza az ifjabb mér nők generáció nevelésén. Munkájában az a vezérelvf irányítja, hogy amit, tesz, nem hiábavaló — a jó talajba ültetett Tudás. Becsü­let és Erkölcs a iövät hordozza magaban, URBAN NAGY ROZALIA

Next

/
Thumbnails
Contents