Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

Vasárnap, 1958 május 4. eszakmagyarorszag 7 EGY KIS VÁLLALAT NAGY GONDJAI tiiüHiiiiitiiniiiiiiiiiifiiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiii/iiiiiiiiiiiiitiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii /f város peremén, ahol a MÁV- AUT, illetve az Autóközlekedési Vállalat telepének külső nyúlványai terjeszkednek és a Drótgyár széles, nagy telepe kezdődik, közöttük: a közlekedési és ipari üzemek között szerényen húzódik meg a maga tíz- holdnyi területén egy harmadik — mezőgazdasági jellegű vállalat: a MEZŐSZÖV (Mezőgazctesági Eszkö­zöket Értékesítő Szövetkezeti Válla­lat.) Létezéséről sokan nem tudnak, lé­vén ez a szerény (de népgazdasági rendeltetését tekintve igen fontos vállalat) sokáig .mostoha gyermek az illetékesek széniében, „akinek” sok apja, akarom mondani: gazdája volt ugyan, csak éppen oda nem tartozott, ahová — kellett volna. Éppen arról panaszkodott Rétháti igazgató elvtárs is, amikor felkeres­tem őket, hogy . bár tizenkétmillió fo­rint értékű mezőgazdasági kisgép és középgép van raktárukban, sokhe­lyütt még a termelőszövetkezetek, de különösen az egyénileg dolgozó pa­rasztok nem ismerik kellőiképpen őket. Először arra gondoltam, hogy talán rossz a.propaganda módszerük, s hogy szaknyelven szóljak: „nem hirdetik magukat«... Csak később derült ki, amikoris ennek a fontos szervnek a munkáját alaposabban áttekintettem, hogy más itt a hiba! (7\z kezdjük talán ott, hogy a ME­U ZÖSZÖV mindenekelőtt a me­zőgazdaság átalakítását, a mezőgaz­dasági termelés fellendítését korsze­rű (és elfogadható áron megvásárol­ható) gépekkel van hivatva szolgálni. Eddig rendjén van a dolog. Mint mondtam: a raktárban 12 millió fo­rint értékű gép van. Kezdve a kézi- kapától, kaszafenő kőtől (csak ebből van vagy 24 ezer darab!), permete­zőgépek változatos sokaságán, az ál­lattenyésztésben ma már nélkülöz­hetetlen takarmányfüllesztő és fel­dolgozó gépeken keresztül mindenig egészen az Agrotex traktorig, vagy hogy tovább menjék: egy kisebb te­lepülést ellátó áramfejlesztő agregá- torig. Ügy, hogy aki ide bekerül — különösen egy mezőgazdasági szak­ember —, nehezen tud szabadulni, ha egyelőre nem mástól, mint a kí­vánságtól, hogy ezeket a gépeket egy­szer magáénak vallhassa. Előfordult már, hogy ha egy termelőszövetke­zeti agronómus megfordult náluk és meglátott valamit — addig rágta otthon, a Vezetőség fülét, amíg meg nem vették. Nemrégen az egyik sze­rencsi járásbeli tsz.-ből kereste fel őket valaki, aki elpanaszolta, hogy a gépállomás alkalmatlan tárcsával akarta a munkát elvégezni, hát nem engedte a földre a 'gépet. Bejött előbb Miskolcra körülnézni, hogy mi van a MEZÖSZÖV-nél alkalmasabb gép. S talált is. És ezzel aztán rá is tapintottunk a dolog lényegére. Ez a fontos, mezőgazdasági jellegű vállalat bizonyos határokat súrolva, konkurense az állami vállalatok­nak — bár ebből sem az egyiknek, sem a másiknak semmi kára nem származnék, ámde a jelenlegi szer­vezési módszer egyik vagy másik ro­vására megy. Bár Miskolcon, a Béke téren nyitottak már egy szaküzletet, ahol mintaterem is van a megvásá­rolható gépekkel berendezve és ter­veik szerint ez évben újabb hat szak- üzletet nyitnak a megyében — külö­nösen a falusi földművesszövetkeze­tek részéről nagy még irántuk a passzivitás. Mit mondjak? Talán egyetlen földművesszövetkezetben nincs még feltüntetve a megvásárol­ható gépek jegyzéke, nem található meg a katalógus sem. Egyszer ugyan tájékoztatták ezirányban az fmsz.- eket, de azok elzárkóztak előle(!). Ezek szerint tehát, ha például most Ernőd községben, vagy máshol valakinek eltörik a kapája, vagy kettéreped az ásója, kénytelen be­kutyagolni Miskolcra, a vasboltba és végigkáromkodni az utat, hogy el­veszített egy dolgos napot. Adódik persze úgy is, hogy megtalálják az árut a szövetkezetben, de kicsi a választék, pedig az örök törvény: a vásárló szeret válogatni, még ha egy kapáról van is szó!... Elmondták nekem például, hogy a földműves­szövetkezetekben — kétszerannyi ér­tékű dohányáru van, mint mezőgaz­dasági szerszám vagy gép. Emiatt aztán a parasztemberek — különö­sen eldugott, kisebb helyeken — az­zal sincsenek tisztában, hogy van-e ott olyan szerszám, amire nekik szükségük lenne? Itt van például a kaszakő-história. Sok baj volt vele tavaly, mert legtöbb helyen alig le­hetett kapni és abban sem volt vá­lasztók. Még az újságnak is megír­ták (és az újság is megírta, mégis­csak disznóság, hogy aratás idején nincs kaszakő.) A furcsa a dologban az, hogy kaszakő volt és most is van, legalább ötféle minőségben és ár­ban, dehát nem tudják hová küldeni, ha sehonnan nem kérik! Az fmsz-ek — tisztelet a kivételnek — úgy gon­dolják. nem bajlódnak vele, bemen­nek a parasztok legfeljebb Midolé­ra a vas boltokba és vesznek ott — ha kapnak. Itt, a MEZÖSZÖV-nél meg a gutaütés környékezi a raktá­rosokat, hogy hová rakják a renge­teg árut. (no, meg a főkönyvelőt is, hiszen a bank lelkiismeretesen le­terheli őket.) Ezen tehát segíteni kell. Bizonyos,! ha a tervbevett hat* új boltot meg­nyitják (csakhogy addig számtalan helyiségproblémával kell megküzde­ni), jobban megismerik őket a me­zőgazdasági szakemberek, ám addig is — különösen a falusi fmsz.-ek ve­zetői részéről, akik legjobban tud­ják, hol mire van szükség, nagyobb rugalmasságot és jobb üzleti szima­tot várnak. Most külön-külön nem kívánok kitérni a raktárban látott értékes gé­pekre, de annyit meg kell mondani, hogy valamennyi a legmodernebb kivitelben és elfogadható áron ke­rül forgalomba. Különösen a terme­lőszövetkezetek vennék nagy hasz­nát (vagy például egy fmsz.-i társu­lás is) a kis kertitraktornak, amely sokféle művelet elvégzésén kívül szállításra is alkalmas. Ügy tudom, tizennégy-tizenöt ezer forint körül mozog az' ára, de van olyan fmsz., amely ennél sokkal többet fizet ki csak egy hónapban is áruszállításra. Amellett, hogy a kerti traktor külön hasznot hozna a „konyhára”, mert bizonyos munkák elvégzéséhez bér­be, vagy szakcsoportot alakítva, a termelésibe is be lehetne állítani. Vagy ott van a kis- és nagyméretű Rapi- tox permetező gép, amely szintén kiválóan alkalmas lenne a termelő- szövetkezetek, társulások részére. Ott, ahol vásároltak ilyet, a legna­gyobb elismeréssel nyilatkoznak ró­la. Ámde ahhoz, hogy a sokat emle­getett belterjes magyar mezőgazda­ságot kialakítsuk, szükségesek a nemkevésbé sokat emlegetett gépek is, amelyekből — mindenkit meg­nyugtatunk — bőven van raktáron. Azért persze jó lesz igyekezni..: ÓNODVÁRI MIKLÓS A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ könyvujd onsága iból-ÓVECSK1N / ; ! / M/v , / // / -v v1 y * ■if' W/l&A V. OVECSKIN: TAVASZI SZEL Még sokan emlékeznek Ovecskinnek pár évvel ezelőtt nagy feltűnést keltő köny­vére, a „Falusi hétköznapok”-ra. Ovecs- kin megírta a történet folytatását és egy­ben befejezését is „Nehéz tavasz” cím­mel. A Kossuth Könyvkiadó most egy kötetben teszi közzé a két értékes köny­vet „Tavaszi szél” címmel. Ovecskin mű­ve irodalmi alkotás, izgalmas, érdekes ol­vasmány, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű segítség a szocialista falu építői­nek, gazdasági vezetőinek és a falusi párt­munkásoknak. de a városi olvasók is so­kat tanulhatnak belőle. pártnak. Mindenütt kommumstasá- gára, a szocializmushoz való hűségé­ről papolt, holott mindig csak önma­gához volt hű. A józamgondoAkodású emberek joggal fordultaik el tőle. Csak az a sajnálatos, hogy a józan- gondolkodású emberek ellenszenve a kommunista ellen ^fordult és nem a közönséges törtető ellen, akit végül is még jóval az ellenforradalom előtt kizárták a párt soraiból. • AZ ILYEN KÖZÖNSÉGES TÖR­TETŐK elleni fellépés hallatlanul megnöveli a kommunisták tekinté­lyét. Erre is gondolnunk kell akkor, amikor a párt tömeg-kapcsolatainak kiszélesítéséről beszélünk és ezen munkálkodunk. Ezek a jelenségek mind idetartoznak, a kommunista szerénység tárgykörébe, bizonyítván, hogy a szerénység egyik igen fontos jellemvonása a jó kommunistának. Az ólet azt bizonyítja, hogy a kom­munista szerénységet messze elkerüli a szájhősiködő törtetés és a mézes­mázos, behízelgő csúszás-mászás. A szerénységet azonban nem szabad ellenkező előjelűnek gondolnunk a forradaknisággal, a bátran célratörő harcossággal. Kommunista szerény­ség, a munkásosztály áldozatkész szolgálata, de nem meghunyászkodós a munkásosztály, a szocializmus el­lenségei előtt. És még valamit: a kommunista szerénység nem sze­mélytelenség, ami igen közeli rokona a megalkuvásnak. Mit értek a sze­mélytelenség fogalmán? Egy párttaggyűlésen nagyon lénye­ges, az egész pártot érintő kérdésről volt szó. A beszámoló után hozzászólá­sokra került sor. Az egyik felszólaló így kezdte fejtegetését: mit is mond­hatunk erről elvtársak. Az ember arra gondol, hogy azért választot­tuk meg a felsőbb pártszerveket, hogy bízunk is bennük. Ök képzet­tebb elvtársak, elfogadjuk amit ha­tároznak. Persze, hogy' bízunk ben­nük és persze, hogy elfogadjuk a fel­sőbb pártszervek határozatait, ha nem így volna, valamiféle anarchista képződmény volnánk és nem marx­ista párt. Azonban ennék a felszóla­lásnak majdnem az volt a gondolat­meneté, hogy »jó, ha történt valami hát történt, azért vannak a felsőbb^ szervek, hogy intézkedjenek« — te­hát gondolkodjanak is helyettünk, a párttagok helyett? Nem, ez helytelen értelmezése a demokratikus centra­lizmusnak, ez rossz logika. A párt­nak minden egyes párttag tapaszta­latára, véleményére szüksége van. Eszmefuttatásom végére érve már előre polemizálok az egyes elvtársak részéről várható ellenvetésekkel. He­lyénvaló-e — fogják mondani —, hogy másfél évvel az ellenforrada­lom után ilyen, bizonyos mértékben egyoldalúan bírálom pártéletünk je­lenét és nem mutatok rá ezzel egy- , időben egy sor pozitív jelenségre, f mikor pártéletünk lényegére ezek a* jellemzőek, és nem a hibák. Éjekre \ az ellenvetésekre máris válaszolok:1 mi sem bizonyítja jobban pártéle-1 tünk jóirányú, szép eredményekkel1 kecsegtető fejlődését mint az, hogy1 másfél évvel az ellenforradalom után1 van erőnk és időnk ahhoz, hogy a1 nyílt ellenséggel való leszámolás,1 legsürgősebb feladataink megoldása1 után már ilyen általam felsorolt je-1 lenségek is napirendre kerülnek. LENIN ÍRJA EGY HELYEN, hogy a szocializmust nekünk _ nem csupa öntudatos, becsületes, á szocializ­musért élő-haló emberrel kell fel­építenünk. Nem. A szocializmust nem »angyal-emberekkel« valósítjuk meg, hanem a leap italizmusból, a feudalizmusból, a nyomorból jövők­kel. akik között önzők, becstelenek is vannak, sőt tolvajok, törtetők, karrieristák is. A tudományos szo­cializmus abban különbözik az utó­pista szocializmustól, hogy számol azzal a ténnyel, hogy az emberek tegnapja a kapitalizmus. Számolnia kell és számol is ezzel a ténnyel minden marxista párt és azért tart­ják állandó feladatuknak a párttagok és •> --~+~TvíTn"tliek nevelését. NAGY ZOLTÁN KBAÜS-KULKA: HALÄLGYÄR Két csehszlovák lakatos megjárta a pokolhoz vezető utat és magát a poklok poklát: Birkenaut, Auschwitzet. Tanúság- tételnek szánták a könyvet, hogy a világ tudomást szerezzen a példátlan kegyet­lenkedések, gyilkosságok sorozatáról. Egyetlen koncentrációs táborban sem fedték fel a nácik céljaikat olyan nyíltan, mint Birkenauban. Itt érte el tetőfokát a módszeres emberirtás, itt szervezték meg náci alapossággal a haláltábort, majd a halálkombinátot. A szerzők, mint laka­tosok szabadon mozoghattak a hatalmas tábor belső területén, sok mindent lát­tak, hallottak. Részletesen írnak az ausch­witzi konszernről, a hozzátartozó táborok­ról. IWvassan! E heti ajánlatunk: Ady Endre összes versei 55.— Ft Budapest műemlékei 200.— Ft Illés Béla: Harminchat esztendő 31.50 Ft Lengyel: Népi hímzések 32.— Ft Megvásárolhatja: az Állami könyvterjesztő VÄLLALAT miskolci boltjaiban! Mosolygó nézés és jólnevelt arc... (A „Mosoly országa66 bemutatója elé) Üj bemutatóra készül a Miskolci Nemzeti Színház. Hosszú hetek óta szorgalmasan folynak a próbáik, s amikor majd május 9-én, pénte­ken este 7 órakor a vasgyári Művelődés Háza nézőterén kialszanak a lámpák, lendül Virágh Elemér kanmesteri pálcája és felszárnyalnak Lehár Ferenc örökszép melódiái, a termet betöltik a „Mosoly országa” nyitányának akkordjai., A „Bajadér” és a „Varázskeringő” után ezzel az igényes Lehár-operettel búcsúzik a színház a vasgyári Művelődés Házá­ban a közönségtől az idei évadban. A Mosoly országa fényes, káprázatos kiállításban kerül bemuta­tásra és az előadásban a színháznak csaknem az egész művész-együttese résztvesz. Az előadást Beleznay István rendezte, akinek a neve biztosí­ték arra, hogy látványos, káprázatos, díszes kiállítású előadásban gyö­nyörködhetünk. A díszleteket Ütő Endre tervezte, a jelmezeket H, Mé­száros Margit. A zenekart Virágh Elemér vezényli. A közel száz főnyi színészgárdának élén, a főszerepekben a miskolci színház legjobb művészeinek egész sorát látjuk. Liza szerepét a régen látott Komlóssy Teri alakítja, Szu-Csong herceg szerepében pedig Ken- deressy Zoltánt látjuk. E két művész szereplése biztosíték arra, hogy az előadás á magasabb zenei igényű közönséget is kielégíti. Ugyancsal: a főbb szereplők között találjuk Simor Ottót, Farkas Endrét. Szentirmay Évát, Papp Istvánt, Mikes Bélát és még nagyon sok kitűnő színművészt. A Téry Tibor tanította tánckar többszöri fellépése művészi értékű látvá­nyosságot, emlékezetes művészi élményt ígér. A közönség sokat vár a „Mosoly országáétól. A felkészülés,*^a szereplőgárda, a rendező, a koreográfus, a díszlet- és a jelmeztervező, a karmester művészi tehetsége és utolsóként említve, de elsősorban Lehár Ferenc muzsikája ezt a várakozást minden bizonnyal fényesen ki i$ elégíti. ■ooo­-ooo­Jíépjett ki téli cápáiéból IDEJE IS MÁR. A tavasz, késve bár és szégyenkezve a késés miatt, oly hirtelen kö­szöntött be nálunk, hogy egyszerre élvez­hetjük a meleget, a lombbaborulást. Az üzletek is levetet­ték szürke téli ruháju­kat, világos színek uralkodnak a kiraka­tokban, várva a vásár­lókat. Az Állami Áru­házzal szemben, a me­gye legnagyobb cipő- és harisnyaboltjában az emberek valóságos inváziót indítottak a tavasz minden színé­ben pompázó női és férficipők ellen. Most már könnyű a férfiak­nak is, hiszen a hal­ványlilától a galamb- szürkéig ki tudják elé­gíteni igényeiket. Ki­csit furcsa divat, de ha így van, ám legyen. A férfiaknak biztosan tetszik. Az üzlet any- nyira megtelik vásár­lókkal, már reggel nyolc órakor, hogy az ajtón alig lehet to­vábbjutni. A választék olyan nagy, hogy a leg­többen nem tudnak határozni. Valaki a sa­ját lábán próbál egy csauszínű szandálköl­teményt, de a félsze­mével már a mellette ülőre tekint, és az övét kívánja meg. Pénte­ken, mintegy 1390 ve­vőt elégítettek ki úgy, hogy ezek a cipők mel­lé bőven vásároltak a most érkezett fekete­csíkos, világos nylon- harisnyákból, a szivár­vány minden színében pompázó kreppnylon női és férfizoknikból. Sáfrány Miklós, a cipőbolt vezetője maga is ingujjra vetkőzve, izzadva szolgálja ki az igényes vásárlókat. Csak annyit tud mon­dani: soha ilyen for­galmat, soha ilyen for­galmat. Csak dicséret illeti a cipőbolt min­den dolgozóját a figyel­mes, pontos kiszolgá­lásért, a közönség igé­nyének kielégítéséért. Figyelem ! Ciánozást, egér- és patkányirtást moly- és mindennemű féreg irtást v á I I a I a Miskolci Köztisztasági Vállalat Miskolc, Major utca 2. - Telefon 16-825 Érdeklődőknek árajánlatai készséggel küldünk Szokatlan időben, a délelőtti órák­ban telt meg a minap a miskolci MÁV Erkel Ferenc Kultúrotthon né­zőtere. Akik a széksorokat megtöl­tötték, nem szórakozni, vagy valami­lyen művészi produkcióban gyönyör­ködni jöttek össze, hanem azért, hogy megvitassák a vasutasók népes csa­ládján belül végzett kulturális munka helyzetét, eredményeit, fel­adatait. A nagy kiterjedésű igazga­tóság egész területéről eljöttek a vas­utas kultűrmunka felelős vezetői, szakszervezeti bizottságok elnökei, hogy meghallgassák Mibalovits Er­vinnek. a vasutas szakszervezet te­rületi bizottsága kultúmevelési fele­lősének beszámolóját és hozzászólá­saikkal kiegészítve azt, hű képet ad­janak a vasutas kultűrmunka hely­zetéről és megjelöljek a további fel­adatokat; Mihalovits Ervin beszámolójában visszapillantást vetett, a vasúti kultu­rális munka korábbi szakaszaira, majd megemlítette, hogy az 1956-os ellenforradalom ezen a téren is mi­lyen romboló munkát végzett. Az ellenforradalom okozta állapotból csak úgy lábalhattak ki, ha a szak- szervezeti választott szervek sokkal többet foglalkoznak a neveléssel, a kulturális tevékenységgel. A leg­utolsó kultúraktíva óta jelentős ered­mények mutatkoznak a vasutas kul- túrmunkában, amely részben külön­féle rendezvények tartásában, rész­ben pedig jól működő különféle mű­vészeti szakcsoportok rendszeres munkájában jut kifejezésre., Különösen jelentős, a fejlődés a színjátszó csoportok munkájában. Sajnos vannak még kulturális terü­letek, ahol tevékenyebb és hatéko­nyabb munkát kell végezniük. Ilyen terület például az ismeretterjesztés munkája, amelyre olyan feladat is vár, hogy a vasútnál az egyszerű pá- lyamunkások között még található rendkívül alacsony műveltségi fokú dolgozókat rendszeres oktatás útján magasabb kultúrájú, a kulturális megnyilvánulások után érdeklődő emberekké nevelje. A hozzászólók — amelyeket hely­szűke miatt részleteiben nem tudunk ismertetni — beszámoltak a saját szolgálati helyükön végzett kulturá­lis munka eredményéiből' és lliáfíyöiá«' ságaáról. A termékeny ankét, a tapasztala* tok kicserélésének eredménye min­den bizonnyal már a közeljövőbe« megmutatkozik a vasutasok kulturá­lis életében és nagymértékben előre- lendíti azt. Tanácskoztak a vasutas kulturmunkások

Next

/
Thumbnails
Contents