Észak-Magyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

6 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1958 május 4. HETI jil m jegyzete k IMM« •••«•••• VASVIRAC üj magyar film Wm Töröcsik Mari, a „Vasvirág” női főszereplője fjehéz feiadatxa vállalkozott KÖUÖ Miklós, a Vasvirág forgatókönyv írója és ftalált i,5SÍS10?** a flIlH - ren,dez°je, amikor Gelléri Andor Endre, a mártír- halt proletar-iró novelláinak néhányat egységes filmtörténetbe foglalva, az Xor mpt, történetekbe átültetve, próbálták az író által’oly sokszor megírt óbudai kisemberek szomorú életét a film vásznára vetíteni. Le- í i fllPre vinni? Egy költő álmait, aki a 30-as évek nyomorúságában ,íf*tette a jovo almait? Vajon a film vásznán megelevened- ,Gíe,.l<T1, Andor Endre szétszórt novelláinak minden szépsége? ”**£*51 * gondolatokkal ül be a Gelleri Andor Endre műveit tisztelő néző a 25Sí*íSSteí?re a V,f,SVlra^ vetítése előtt. És ha őszintén akar felelni, meg kell ’ .h0gy, a -íIm alkotoi szinte a lehetetlent kísértették meg. Az alkotók szerencsés kezzel választották ki Gelléri novelláinak legrokonszenvesebb hősét Istvant. falakjának és épp ily ügyesen helyezték be ezt az alakot számos más elbeszélésnek a filmtörténetbe beépített cselekményébe. Ez ,a nemcsak a házépítés, az önálló otthon megszállottja, mint Gelléri no­vellájában, o a „Szállítóknál” alkalmi munkás, a „Nagymosoda” hányódó fia­talembere, s a „Vera naplójáénak udvarló-figurája. Egy nagy szerelem konfliktusa körül épül a film. Pettersen beleszeret Ve- ff?a’ ® I, y azonban megszédül főnöke, a gazdag sváb nagymosodás Weiszliaupt ígéreteitől es elhagyja emberei. Ez a tragikus, szerencsétlen szerelem a gyújtó pontja a filmnek, ábrázolása költői és megható, igaz és emberi. . A fi,m az alakok környezetét ábrázolja inkább, mint jellemüket. Kitűnő Korképét fest a harmincas évek fővárosi számkivetettéiről, s éppen mivel nem Lüe,reP.1Ők jel,Ic“tneU ábrázolására fektették a súlyt, a történetet nincs idejük Harmonikusan, kellő tempóban lezárni, befejezni. Ezért érezzük azt, hogy a no­vellák álom-nyelvét nem sikerült hibátlanul lefordítani a film kép-nyelvére. Néhány kiemelkedő színészi alakítással találkozunk a filmben Töröcsik »feli Verája remekbesikerültén állítja elénk a harmincas évek Óbudájának ver­A Nehézipari Műszaki Egyetem tanulmányi épüle­tében a második emelet egy pará­nyi szobája időn­ként megtelik vidám emberekkel. Az itt elhangzottak rácáfolnak arra a helytelen közhiedelemre, hogy a mérnökök általában száraz, humor- tálán emberek, nem látnak tovább logarlécük végénél. Ebben a kis szobában szokott ösz- szejönni a már két kiadást megért és jelenleg ismét készülőfélben lévő szatirikus, humoros évkönyv, a „Hu- zótüske'’ szerkesztőbizottsága. Az ötletgazdag csoport élén Erdé­lyi Ferenc, a mechanikai technoló­giai tanszék fiatal tanársegéde áll. Ö osztályozza, jelöli, selejtezi a több mint két éve gyűjtött, rendkívül sok­oldalú anyagot. A szerzők — az egye­tem professzorai, oktatói, diákjai. Egyformán nevethetünk dr. Bognár 'János egyetemi tanár, dr. G eleji Sándor kétszeres Kossuth-díjas pro­fesszor, Kertész Tibor és Jármai György hallgató karikatúráin, ame­lyek az egyetemi élet változatos, hu­moros eseményeit figurázzák ki. A szatirikus évkönyv jó része a diák­hétköznapok szellemes feldolgozása, öt egyetemi esztendő humora, tréfás elbeszélésekben, versekben, rajzok­ban. Kívülálló el sem hinné, hogy a. mr tégy ezer főnyi hallgatóság köré­ben milyen szép számmal akadnak komoly tehetségű rajzolók, karika- turisták és nem utolsósorban írók. Makk Attila hallgató írásait a legké­nyesebb kritikus is jónak, élvezetes­nek értékelné. Ugyanion Zsarnai Szi­lárd, szatíráit. A Huzótüskét az egye­tem minden rétege magáénak érzi és iparkodik azon, hogy minél jobb le­gyen. A megjelenő írásokban szinte kivétel nélkül mindenkit kifiguráz­k!í_Z-ül „Mz // ✓/ a vizs- dobkonverter nah, kinevetnek, de ez a nevetés megengedhető, szellemes és örök időkre emlék marad, a fiatal egye­tem végző hallgatóinak és tanári kollektívájának. Most pedig bemutatunk egy pár érdekes részletet a diákélet humorá­ból: Szakkönyv-e már a Huzótüske? F. Laci bá’ utolsó kérdése gán: hányat fordul egy óra alatt? Az illető először szabódik, majd rávágja: — Négyet—ötöt. Vizsgáztató: Áh, egyet sem, azt csinálják vele. amit most én fogok magával: buktatják. Majd a követ­kező szavakkal vigasztalja a kákadt- fejű pácienst: — Látja, ha olvasta volna a Hu- zótüske első számát, akkor nem ug­rott volna be. Hiába, man kann nie wiessen, honnan mit tanulhat. Tartani kell a renomét Egyetemünkről üzembe került fia­tal tanársegéd ismerősökkel találko­zik a gyárban. j— Szervusztok srácok, ti is ide ke­rültelek? Most vé­geztetek úgy-e? — Nem, mi tér* melési gyakorlaton vagyunk! majd néha akkor. — Jaaa?! — keressenek fel! • Egy balek nyiratkozni megy: A borbély még nincs ott. Szarka ad­junktus a közelben áll, fehér kö­penyben. A balek odaszól neki: — Mondja, mester, mikor nyit ki? Most pedig Lancsarics Alajos pro­fesszor, az egyetem kedves Lancsa bácsija nagyotmondásaiból idézünk egy párat. Amikor a dugattyús gépek teljesít­ményszabályozásáról van szó, s ép­pen azt állapítják meg, hogy a töltés változtatható az excentricitás változ­tatásával is, a professzor megjegyzi: — de azonban nem lehet az excentri- citást csökkenteni, mert akkor a to- lattyu a kiömlő nyílást elgázolja. — Tökéletes karbonégés akkor van, ha gyémántot égetnek el, de azt nem lehet, mert nehezen gyullad meg, különben is az nem ó’csó. Sok sikert kívánunk a Huzótüske szerkesztőbizottságának, akik a ne­héz tanulmányi és oktató munka mellett mindig találnak időt arra, hogy születéshez segítsék a Huzótüs- kének harmadik kötetét. U. N. R. „Kiváló sxövetkeset“ Április 30-án este kedves ünnep­ségre jötték össze a Belvárosi ven­déglőben a miskolci kárpitos szövet­Felavatták az ugrótomyot „...z «..nja a. »jí'ijjiiii. d>, evett gatiastaian kapita­listáját. A kisebb szerepek alakítói közül Rajz János koldusa és Szabó Ernő korcsmarosa érdemel külön elismerést. Kár, hogy a film hangtechnikai kidol­gozása nagyon gyenge, a beszed sok esetben érthetetlen, s ez rendkívül károsan befolyásolja a film élvezetét. .. á Vasvirág hibái ellenére is jó film, mert az ábrázolt korszakot a maga vaiosagaban eo a forradalmár író szemüvegén át nézve, művészi eszközökkel áb­rázolja. EMBER SZÜLETETT Magyarul beszélő szovjet film Many lánnyal előfordult már, hogy egy meggondolatlan pillanatban elron- 1 ’tóttá az életét. Néhány boldog, mámoros nap után jön a keserű felisme­rés csalódás, magáramaradottság. Ez történik Nádjával, az Ember született című Szovjet film hősnőjével is. Vitalij, a lelkiismeretlen, gyenge jellemű ifjú csábító elmegy és a fiatal lány magára marad újszülött kisfiával. A csalódás jégpáncélt von Nadja szíve köré, csak gyermekének akar élni, nem hisz senkinek, nem kér senkitől segítséget, a maga lábán állva akarja felnevelni kisfiát. A film azt mutatja be, hogy a fiatal leányanya hogyan találja meg a bol­dogságot, hogyan tanul meg újra hinni és szeretni. Gleb, a rokonszenves egye­temista mély, őszinte érzéseivel, meleg szívével lassan felolvasztja Nadja szíven a jégpáncélt. Ez azonban nem megy egyik percről a másikra, a csecsemőből már időközben szaladgáló kis lurkó lesz. Amennyire hitelesen ábrázolja a film a fiatal lány nagy csalódását, annyira visszatetsző, bogy Nadja a szovjet államban olyan kevés segiteniakarással talál­kozik, mindenütt közönybe, bürokratizmusba ütközik. Nehéz elképzelni, bogy a moszkvai autóbuszüzemnél — a munkahelyén — általában ilyen emberek legye­nek. Ezt az ábrázolási módot valószínűleg azért választották a film alkotói, hogy a leányanya magárahagyatottságát még jobban hangsúlyozzák, azonban ez a film-hős környezetéről ferde és helytelen képet ad. Érdekes és szép a film témája és feldolgozása. A Nádját alakító Bgan ked­ves, bájos jelenség. Gleb szerepében Guszev nagyon rokonszenves. (bm) 4r A diósgyőri és miskolci ifjúság­nak az ugrótorony nagyszerű szórako­zási és sportolási lehetőséget bizto­sát. Reméljük, hogy többszázan elmen­nek a »bátrak is­kolájába*. kezet dolgozói és a meghívott ven­dégek. Mint Koltai Zoltán, a KISZÖV megyei elnöke elmondotta, a megye 78 szövetkezete közül ez a ktsz ér­demelte ki jó munkájával a kitün­tető »Kiváló szövetkezet« címet, s a velejáró vándorzászlót, valamint a pénzjutalmat. A szövetkezet vezető je, Kluger László, rövid beszédéiben megemlítette azokat az eredménye-* kei, amelyeket a szövetkezet 15 hó­napos fennállása óta elért. Magunk» készítjük kárpitos munkánk alapját, az állványokat is saját asztalos mű­helyünkben. Gépműhelyünket úgy felszereltük, hogy büszkén mondhat­juk, ez ma Borsod egyik legcélsze­rűbben beállított kisüzeme. Befeje­zésül pedig így beszélt: — Mi a szo­cializmust akarjuk építeni. Azért jöt­tünk szövetkezetbe. Az építéshez nV munkánkkal akarunk hozzájárulni» Nekünk, gyermekeinknek a szocializ. mus nyűgöd,tebb életet, szebb és jobb jövőt jelent. A »Kiváló szövetkezet« vezetősége tagsága és a vendégek az ünnepség után még sokáig együtt maradtait, * kellemesen töltötték el az estét.--------------OQO--------------­A z Egészségügyi Világszervezet hatalmas kampányba kezd a malária teljes megszüntetésére az egész Vila* gon. Az akcióihoz a következő öt év­ben 32 millió dollárt kívánnak fel­használni. A kommunista szerénységről sogató emberek megint csak akad­tak és azt kérdezték: hogyhogy ter­mészetes? Én meg voltam győződve arról, hogy az utóbbi kérdezőt az a cinikus „hátsó” gondolat vezette: idetartozol, mert innen kapsz pénzt. Milyen jó, hogy csak feltételezhet­jük egymás gondolatait — kajánko- dott bennem is a cinizmus. A soronkovetkező elvtárs látható­an birkózott a gondolataival. Gon­dolataival-e, vagy a kollégák iránt érzett »kötelező lojalitással«? — nem tudtam mindjárt eldönteni. Akadozva szőtte mondatait és nem magáról beszélt, hanem úgy álta­lában. Ezt előbb bátortalanság­nak sejtettem, de később rájöt­tem, hogy egyáltalán nem az. A kommunista és a forradalmár egy fogalom, — mondotta. A forradal­márt pedig ő nem úgy képzeli el. mint minden lépésével, munkájával elégedett valakit, hanem inkább úgy, mint aki mindig azt mérlegeli: jól csinálta-e ezt, vagy azt a munkáját és hogyan dolgozhat még jobban, célravezetőbben tovább. Itt. utalt a már említett Liu-Sao-Csi előadásra, arra a részre, amely az öntelt elége­dettséget, a kommunista gőgöt osto­rozza. Mi sem áll messzebb egy jó kommunista jellemvonásától, mint ezek — mondott i. Jól van — gon­doltam magamban —, itt van hát az érdemeit soroló jósvádájú felszólaló iránti ellenszenv óka. HOGYAN? ..JÓ” KOMMUNISTA JELLEMVONÁSAI? fczúttal két más pártszervezetbeli elvtárssal folytatott vitám jutott eszembe. Az egyik idősebb elvtársam, amikor kezébe vette a „Hogyan legyünk jó kommunisták” brosúrát, felháboro­dottan tartotta a szemem elé. Láttál már ilyen pontatlanságot? — kér­dezte. .Jó” kommunisták?! Talán bizony vannak „rossz” kommunis­ták is? A jó kommunisták helyéire ő egyszerűen kommunistákat helyet­tesített be és várta, hogy helyeseljek neki. Azt mondtam: igazad is van, meg nincs is igazad, ö visszavágott, hogy ez így, meg úgy opportuniz­mus. Én — mondtam — először is a kommunistává formálódást folya­matnak, fejlődésnek értem. Azt is mondtam, hogy tapasztalataim sze­rint még nem tartunk ott, hogy min­den párttagunk eszményi kommu­nista lenne, de tapasztalom a törek­vést. A Magyar Szocialista Munkás­párt legharcosabb magja, gerince körül egyre szélesebb körben érez­hető a „jó kommunistává lenni” tö­rekvés. Hozzáteszem: ez nem újke­letű, de igenis az ellenforradalom­ból,’ korábbi hibáinkból következő okulásként az MSZMP megalakulása óta kezd erősebben elterjedni a köz­tudatban. Liu-Sao-Csi előadása 1939- ben hangzott el — ez is bizonyítja, mennyire nem újak ezek a gondola­tok - de a magyar kommunisták többsége csak 1958-ban ismerte meg. ABBAN MÉGIS IGAZA VAN az én elvtársamnak, hogy a »rossz« és a »kommunista« szavak furán, visz- szatetszően hatnak egymás melleit, dé azzal még nem segítettünk a ba­jon, ha nem beszélünk róla. Itt per­sze árnyalatnyi különbségekkel kell számolnunk. Teszem azt. egy párt­tagot megszédítenek eddigi sikerei. Fennhéjázó lesz, megengedhetetlen hangon, beszél munkatársaival, az emberekkel. Kommunista marad-e ez az elvtárs? Igen, én úgy vélem az marad, csak hibás elgondolásai van­nak a kommunistaságáról, és hibái­val árt a mozgalomnak. Az ilyen elv­társat hozzá kell segíteni ahhoz, hogy felismerje hibáját és megszaba­duljon azoktól. Természetesen más­ként kell elbírálni az ilyen botlást, mint például a kommunizmus és a munkásosztály elárulását, amire saj­nálatosan éppen nálunk. Magyaror­szágon volt példa az 1956-os ellen- forradalomban. Éppen az ellenforra­dalmat bevezető személyi és szellemi torzsalkodások mutatják hová vezet a gőg, az elvtelen pozícióféltés és pozícióba jhászás. Ez volt, ezen túl vagyunk, de va- . jón mentes-e ilyen negatív jelensé­gektől mai közéletünk. Itt minden egyes pártszervezetre, minden üzem­re, falura gondolok. Egy nagyüzemi pártszervezet tagja — kiváló szak­munkás — egy alkalommal azt bi­zonygatta nekem, hogy ő nem is je­lentéktelen számú »érdek-kommu­nistát« ismer a környezetében. Ezúttal én tiltakoztam a megfogalmazás el­len. Megengedem, hogy valaki, vagy valakik érdekből, egzisztenciájukat, könnyebb megélhetési lehetőségei­ket féltvén léptek be a pártba, csak­hogy ezeknek semmi közük a kom­munizmushoz, ezek olyan »perc« em­berek, akiket, mint fáról a satnya, egészségtelen gyümölcsöt messzire röpít tőlünk az első, igazi szél. Ér­dek-kommunisták tehát nincsenek, csak kommunistát színlelő, érdekei­ért ügyeskedő perc-emberek. És, mert megjátszák magukat — annál veszélyesebbek. Az ilyenek rengete­get árthatnak a kommunizmus ügyé­nek. ha nem lépnek fel ellenük ide­jében, nem lökik ki őket maguk kö­zül a kommunisták. Ezek a legkom­munistább kommunistának tüntetik fel magukat, szájhős ködnek, a mun­ka nehezét azonban igyekeznek más­ra tolni. Ide kívánkozik egy, még megírásra váró riportom egyik figurája is. Ez az ember a felszabadulás előtt a Magyar Élet Pártjának volt filléres szervezője és hűséges szekertolója a helyi földbirtokosnak. A felszaba­dulás után érezvén, hogy más szelek fújnak, a parasztpárt szervezőjének csapott fed. Neki azonban nagyobb tér kellett. 1948-ban át vedlett kommunistává. Ez az ember fütyült a párt érdeked­re, vad mohósággal próbálta önmaga érdekeit segítem, pozícióikat szerezni^ Fölfelé a legjobbat igyekezett mu­tatni, — nem egyszer a falu kárára; Nem nehéz elképzelni: mennyit ár­tott ez a törtető abban a faluban a kedvelője volt a lényeget elemző, előbbrevivő eszmecserének, mert az­tán látszólag spontán — jó pár perc csendet parancsoló kérdéssel lepte meg hallgatóit. A kérdés röviden és frappánsan hangzott: miben mutat­kozik az elvtársaknál kommunista mivoltuk? Nem azt kérdezte, hogy miért lettek kommunisták, mint éreznek, gondolkodnak — nem. Mit csinálnak, hogy dolgoznak, hogyan élnek, mint kommunisták — ez volt a kérdés, ezért volt nehéz a válasz. Végre egy hozzászóló törte meg a hallgatást. Kezdte 1945-ben. Hogyan ébredt rá arra, hogy a pártban a helye, mit csinált, milyen harcokat vívott meg. Egy negyedóra múltán az 1956-os ellenforradalomnál tar­tott, amikor helytállt, majd a máról beszélt. Most ugyanis vezető beosz­tású dolgozóként harcol a konszoli­dációért. Külön szólt a napjainkban kibontakozó takarékossági és köz­vagyon védelmi mozgalom jelentő­ségéről. FIGYELTEM A TÖBBIEK AR­CÁT. Érdeklődő tekintetükben a viszolygás zavaró vonásait fedeztem fel. Miért? — vitatkoztam magam­ban ezzel a viszolygással. Hát voltak és vannak eredményesen dolgozó elvtársaink! Szép számmal helytáll­tak az ellenforradalom alatt is, nem egy az életét áldozta közülük a szo­cializmusért. — a magyar munkás­osztály büszkeségei ők. Nem volt sok időm a töprengésre, mert már a következő felszólaló beszélt. • Ő az 1956-os ellenforradalom után lépett be a pártba. Belépett, mert — mond­ta — az embernek tartoznia kell va­lahová. Ö úgy érezte, nem tartozhat „oda”, hát — úgy döntött — ide, a kommunisták közé tartozónak vallja magát és ez csak természetes — fe­jezte be a felszólalását. Szőrszálha­A NAPOKBAN EGY ÉRTELMI­SÉGI pártcsoport összejövetelén vet­tem részt. A jelenlevő elvitársak el­olvasták Liu Sao-Csi: Hogyan le­gyünk jó kommunisták című előadá­sát. Erről beszélgettek összejövete­lük kezdetén. Röviden: a pártcsoport tagjai mélyen egyetértettek az elő­adásban kifejtett gondolatokkal, és hangsúlyozták, hogy mi, magyar kommunisták sokat tanulhatunk, okulhatunk ebből. Nyomban utána egy elvtárs kétkedőén, de jó ügyet féltvén megjegyezte: vajon tanu­lunk-e, okulunk-e eleget jelen eset­ben Liu-Sao-Csi mélyenszárttó elem­zéséből, vajon tanulunk-e, oku­lunk-e saját múltunkból — eredmé- nyeinkből, botladozásainkból, az el­lenforradalomból és mindenből, ami­ből okulni lehet. A felsőbb pártszerv kiküldötte észrevehetően ura volt a helyzetnek, mert némi indulattal mindjárt kérdéssel válaszolt a kér­désre: hát kiken múlik ez elvtár­sak? A jelenlevők megegyeztek ab­ban, hogy ez elsősorban a párttago­kon ' múlik. Külön-külön minden egyes kommunistán, sőt pártonkívü- lin is, aki felelősséget érez az ország, a szocializmus sorsáért. De — je­gyezték meg az elvtársak — egy em­ber okulása csak egy emberé, egy párttag csak egy négyszázezer kö­zül. Az egész pártban olyan szelle­met kell teremteni, amely okulásra bír minden párttagot. Itt az elvtár­sak 'különösen hangsúlyozták a ve­zető pártszervek, a vezető elvtársak helyes munkastílusának szerepét, mely egyaránt erős hatással van a párton belüli és pártonkívüli közvé­leményre. Ezzel kapcsolatban meg- r^rugtató véleményeket hallottam. Az elvtársak tapasztalata szerint ép­pen ezen az úton járunk. A felsőbb pártszerv kiküldötte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents